Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

Az elmúlt év izgalmas eseményei között kiemelkedőek voltak az „Isten szerinti életút” elnevezésű nemzetközi kongresszusok. Ezek az alkalmak egyértelmű bizonyítékát adták annak, hogy Jehova imádóiból valóban egy „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” álló „nagy sokaság” lett, akiket Jehova felkészít az ő új világában való életre (Jel 7:9, 10). Egy guadeloupe-i Tanú, miután részt vett az egyik ilyen kongresszuson, azt mondta, hogy most első ízben tudta igazán „szívből átérezni” ennek a valóságosságát.

Eddig még sohasem keltek ilyen sokan útra, hogy nemzetközi kongresszuson vegyenek részt. Több tízezer küldött  utazott más országokba, sőt még másik kontinensre is, hogy jelen legyen a kongresszusokon. Ezáltal bőséges bizonyítékát adták annak, hogy ők valóban egy nemzetközi családhoz tartoznak.

Május végétől kezdődően „Isten szerinti életút” elnevezésű nemzetközi kongresszusokat tartottak az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia különböző városaiban, melyeket még több is követett Németországban és Görögországban egészen augusztus végéig. E kongresszusok mindegyikén tartottak beszédet a Vezető Testület tagjai, gyakran tolmács közreműködésével. Ezekkel egy időben több száz kerületkongresszust tartottak Észak-Amerika- és Európa-szerte.

Amikor május 22-én elkezdődött az első nemzetközi kongresszus San Diegóban (Kalifornia), a kongresszusi résztvevők nagyon örültek a közöttük lévő 45 misszionáriusnak, akik 14 országból érkeztek. Két héttel később spanyol ajkú Tanúk jöttek össze ugyanabban a stadionban. Ezen a kongresszuson a 25 181 jelenlévő között több mint 3100 külföldről érkezett küldött volt. Mivel a programban szerepeltek argentínai, chilei, Costa Rica-i, mexikói, perui, salvadori, spanyolországi és uruguayi szónokok is, a hallgatóságnak alkalmazkodnia kellett az eltérő kiejtésekhez. Micsoda boldog és lelkes hallgatóság volt!

A következő héten Pontiacban (Michigan) már 42 763 főből állt a kongresszusi hallgatóság, és a képviselt országok száma legalább 44-re emelkedett. Egyenként több mint 300 fős küldöttségek voltak jelen Nagy-Britanniából, a Cseh Köztársaságból és a Dél-afrikai Köztársaságból. A kongresszusi résztvevők 14 európai, 8 afrikai, 20 amerikai és 2 ázsiai országból érkeztek. Néhány esetben egész családok, sőt egész gyülekezetek segítettek a költségek fedezésében, hogy legalább egyvalaki jelen lehessen közülük. Láthatólag felvillanyozta a hallgatóságot, hogy ilyen sok küldött van jelen más országokból. A Vezető Testület tagjainak — Schroeder, Barr és Sydlik testvérnek — az előadásai pedig mélyen megindították szívüket. Egy Tanú azt mondta, hogy arról, ami itt történt, „beszélni fognak majd a jövendő nemzedékeknek, és  alighanem még a régmúlt nemzedékeinek is, amikor azok feltámadnak”. (Vesd össze: Zsoltárok 48:2, 13–15.)

Mialatt Pontiacban folyt a kongresszus, négy másikat is tartottak Montrealban (Québec, Kanada). Ezeken a program francia, portugál, görög és arab nyelven hangzott el. A testvéreket mélyen megindította az a szolgálat, amit a Vezető Testület tagjai — akik közül néhányan már igen előrehaladott korúak —, mindannyiuk érdekében tettek. A jelenlévők száma elérte a 33 242-t, s köztük volt 4071 külföldről jött küldött. Nagy számban érkeztek Franciaországból és Brazíliából, sokan pedig Belgiumból, Guadeloupe-ról és Martinique-ról jöttek. Tizenhárom afrikai ország képviselői voltak jelen. A küldöttek között volt egy úttörő Maliból (Nyugat-Afrika), aki már régóta végzi szolgálatát, és egy üzletasszony jóvoltából tudott elmenni a kongresszusra, akinek rendszeresen viszi a folyóiratokat. Egy brazil házaspár, mely eladta autóját, hogy így fedezze az utazás költségeit, ezt mondta: „Ez volt életünk eddigi legjobb befektetése.”

A következő két hétvégén, júniusban, két további kongresszust tartottak meg Vancouverben, Kanada nyugati partvidékén. A jelenlévők száma összesen 22 273 volt, és sok küldött olyan messzi helyekről érkezett, mint Délkelet-Ázsia és Észak-Európa. Az utolsó vancouveri kongresszussal egy időben egy másik kongresszust is tartottak Torontóban (Ontario). A kanadaiak mellett Németországból, Lengyelországból, Finnországból, Ausztriából és sok más európai és afrikai országból is érkeztek küldöttek. A jelenlévők száma elérte a 41 381-et. Mindent együttvéve a kanadai kongresszusokon 52 országból érkezett küldöttek voltak jelen — egy igazi nemzetközi sokaság!

Visszatérve az Egyesült Államokhoz, itt július 3-tól 5-ig hét kongresszust tartottak meg egy időben a kaliforniai Long Beachben, a csendes-óceáni vízparthoz közel. A kongresszusokat angol, japán, kínai (kantoni és mandarin nyelvjárásban egyaránt), koreai, olasz, tagalog és vietnami nyelven tartották — mindegyiket a nagy kiterjedésű Long Beach-i Kongresszusi Központ különböző  termeiben. A jelenlévők száma az 552 fős vietnami hallgatóságtól egészen a 12 659 fős angol hallgatóságig terjedt. A Távol-Keletről és Olaszországból érkező nagy létszámú küldöttségek örvendeztek azok társaságának, akik az amerikai kontinensről, Kelet-Európából és Afrikából jöttek. Közöttük voltak olyanok is, akik rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy jelen lehessenek. Az ülésszakok között a hazájuk népviseletébe öltözött küldöttek az egyik nyelvi csoporttól a másikig mentek, kezet ráztak, vagy megölelték egymást, címet cseréltek, és fényképeket készítettek. Az egyik testvér, aki részt vett a kongresszusi előkészületekben, ezt írta: „Minden kongresszus jó: mindegyik felrázó, hatása még hónapok után is érződik. Ez a kongresszus viszont fergeteges volt. Lenyűgöző erővel hatott, és rendkívüli hatást fejtett ki a küldöttek szívére.”

Ezt a hétvégét, amikor Long Beachben egyszerre több kongresszust is tartottak, egy újabb, spanyol nyelvű kongresszus követte; ezúttal a texasi Houstonban. A 34 257 jelenlévő között 2820 külföldi küldött volt, akik 14 országból jöttek, és 1217 otthonban kaptak szállást, ahol a helyi Tanúk vendégszerető módon kitárták szívüket e látogatók előtt.

Többek között a meleg fogadtatás volt az, ami a legmélyebben megindította a küldötteket — a testvéri szeretet, melyet olyan keresztény hittársaik mutattak ki irántuk, akikkel korábban még sohasem találkoztak. Már olvastak a nemzetközi testvériségről. Már korábban is tudták, Jehova arra tanítja népét, hogy ilyen szeretetet gyakoroljon (Zsid 13:1, 2; 3Ján 5-8). Most azonban személyesen tapasztalták ezt, olyan módon, ahogyan addig még sosem. A repülőtereken testvérek és testvérnők, fiatalok és idősek üdvözölték lelkesen a küldötteket. Előkészületeket tettek arra is, hogy a más országokból érkező küldötteket Tanú-vendéglátóknál szállásolják el. Micsoda áldásnak bizonyult ez!

Texasban több száz busznyi külföldi küldöttet a Rosenbergi Kongresszusi Terembe vittek, hogy találkozzanak vendéglátóikkal. Itt mintegy 500 Tanúból álló sokaság lelkendezett és  tapsolt, amint a küldöttek megérkeztek. Belleville-ben (Michigan) éjjel-nappal minden órában több száz Tanú várta, hogy üdvözölje a buszokkal érkező, kimerült küldötteket. Mikor a küldöttek beléptek a kongresszusi terembe, a testvérek azzal fogadták őket, hogy egy nagy csoport elénekelte a „Sok százezer testvér” és a „Mi vagyunk Jehova Tanúi” című énekeket. A kaliforniai Mira Loma-i Kongresszusi Teremben sokan voltak olyanok, akik két nyelvet beszéltek, s így angolul meg spanyolul felváltva énekelték el a „Hálát adunk neked, Jehova” című ének versszakait. Gyönyörű látvány volt, és az örömkönnyektől alig maradt szem szárazon!

Michiganben kétszer annyi szálláshelyet kínáltak fel a Tanúk, mint amennyire szükség lett volna. Sokan telefonáltak, és könyörögve kérték, hogy részük lehessen abban a kiváltságban, hogy gondoskodhatnak néhány odalátogató testvérről. Azok, akik nem tudtak elszállásolni küldötteket, segítettek az élelmezésben és a szállításban. Néhány küldött azt tapasztalta, hogy vendéglátóik, amellett hogy befogadták őket az otthonukba, még saját ágyukat is odaadták nekik, míg ők maguk a földön aludtak. Esténként és a kongresszus után Tanú-családok csoportjai, sőt egész gyülekezetek is összejöttek egy vacsorára vagy piknikre a küldöttekkel. Énekeltek, népi táncokat jártak együtt, és tapasztalatokat mondtak el. Valódi fiesta volt! Bár sok küldött nem beszélt — vagy többnyire csak néhány szót tudott — a vendéglátó család nyelvén, mégis megtalálták a módját annak, hogy szót értsenek egymással. Amikor eljött a búcsúzás ideje, nem csupán a nyelvi nehézség nehezítette meg, hogy kifejezzék magukat. Szóhoz sem tudtak jutni a meghatódottságtól. Életre szóló barátságok köttettek.

Nem egyedül az odalátogató küldöttek merítettek hasznot abból az elrendezésből, hogy a helyi családok felajánlották nekik otthonaikat ott-tartózkodásuk idejére. Egy kanadai házaspár, amely befogadott küldötteket az otthonába, ezt írta: „Mind kíváncsiak voltunk, milyen lesz egy egész héten át vendégül látni olyan embereket, akiket eddig nem is ismertünk. Végül úgy éreztük,  hogy túl rövid volt!” Egy szülő, aki egyedül neveli gyermekeit, így írt: „Az az óriási kiváltságom volt, hogy vendégül láthattam egy Franciaországból jött házaspárt, és ez nekem és a gyermekeimnek járt a legtöbb jutalommal. Csak azt tudom mondani: csodálatos, örömteli és felejthetetlen élmény volt.” Egy másik család, melynek vendége Togóból jött, a következőt írta: „Leírhatatlan, milyen örömben és szeretetben volt részünk . . . Micsoda kincs! Jehova nem is adhatott volna nekünk ennél jobbat.”

Nyolcvanhét országból érkeztek küldöttek, akik körútjuk során elmentek Jehova látható szervezetének világközpontjába is,  melynek fő működési részlegei New York államban vannak: Brooklynban, Wallkillban (Brooklyntól 144 kilométerre) és Pattersonban (Brooklyntól 112 kilométerre). Május 28-tól július 20-ig érkeztek látogatók — összesen több mint 14 500-an! Sokan mondták azt, hogy olyan volt ez, „mint amikor egy álom valóra válik”. A pattersoni Őrtorony Oktatási Központban a látogatók egy csoportja úgy fejezte ki érzéseit, hogy az ebéd után felsorakoztak az ebédlőben, és négy szólamban gyönyörűen elénekelték a 42-es számú éneket, melynek címe: „Ez az út”. Sokan könnyekkel a szemükben mondtak köszönetet a látogatókat körbevezető testvéreknek és testvérnőknek, mivel mélyen meghatották őket a látottak, valamint a szeretet és a vendéglátás, melyet tapasztaltak.  De nem csak a látogatók érzékenyültek el. A Bétel-család tagjai ugyancsak azt mondták, hogy soha nem fogják elfeledni azokat a napokat!

Az európai nemzetközi kongresszusokon részt vevő sokaságnak hasonló érzéseik voltak. Júliusban egymás után érkeztek a küldöttek Nagy-Britanniába. Július 24-től 26-ig egyidejűleg kilenc városban tartottak kongresszusokat. Mindenhol ugyanaz volt a program, akár angolul, akár franciául, spanyolul vagy pandzsábi nyelven szólt is. A Vezető Testület tagjai által tartott  előadásoknál a kongresszusi helyszínek között telefon-összeköttetésről gondoskodtak. Több mint 60 országból gyűltek össze küldöttek.

A program egyik fénypontját a misszionáriusokkal és a nemzetközi szolgákkal készített interjúk jelentették. Negyvenöt országból voltak jelen misszionáriusok és nemzetközi szolgák. Megosztották a hallgatósággal külföldi szolgálatuk örömeit és nehézségeit. Susan Snaith, aki Nyugat-Afrikából jött, elismerte: „Miután új megbízatásod helyszínére költöztél, különösen az első néhány hónapban igen erős honvágyad lehet, így hát az a tudat, hogy a szüleid melletted állnak, és támogatnak, valóban segíteni tud abban, hogy megmaradj megbízatásodban.” Doreen Kilgour, egy régóta a Dél-afrikai Köztársaságban szolgáló misszionárius ezt mondta: „Arról van szó, hogy szeretned kell az embereket. És ha valóban szereted az embereket, és segítesz nekik, hogy szeressék Jehovát, valamint hogy Jehova útján járjanak, ez segít majd megmaradnod megbízatásodban.” Myrna Simms Ecuadorból hozzáteszi: „Ne arra összpontosíts, amit magad mögött hagytál,  hanem inkább az előtted álló munkára. Ne azt nézd, ami nem olyan kedvező. Tekints inkább azokon túl, és emlékezz arra, hogy van tennivalónk!” Anne Crudass pedig, aki a háború sújtotta Libériából jött, a következőket mondta: „Azt hittük, hogy mi bátorítjuk a helyi testvéreket és testvérnőket, de valójában ők voltak azok, akik nagymértékben bátorítottak minket. Láttuk lelkesedésüket, hitüket és bátorságukat a háború idején, ahogy gondoskodtak egymásról, és kockáztatták az életüket egymásért . . . Személyesen is tapasztaltuk a testvérek szeretetét és gondoskodását. Most már negyedszer kellett elhagynunk megbízatási helyünket . . ., és amikor menekültként távol voltunk, testvéreink annyira aggódtak érzéseink és szellemiségünk miatt, hogy gyönyörű, építő leveleket írtak . . . Mindezek az áldások megkönnyítették nekünk, hogy még a bizonytalan állapotok ellenére is visszatérjünk Libériába.”

Miután véget értek a Nagy-Britanniában megtartott kongresszusok, pár napon belül újabbak kezdődtek Németországban. A vendéglátó városokban a Tanúk a nyilvánosságot is meghívták. Ez módot adott arra, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy a nemzetközi kongresszusok, melyekből ötöt Németországban terveztek be, az egész földre kiterjedő bibliai oktatóprogramunk kiemelkedő részét alkotják. A teljes programot 13 nyelven tartották meg. A program kulcsfontosságú részeinél mind az öt kongresszusi város (Berlin, Nürnberg, München, Dortmund és Stuttgart) telefon-összeköttetésben állt. A jelenlévők 217 472 fős csúcslétszáma kiemelkedő volt, melyből mintegy 45 000-en külföldről érkeztek. Sokan voltak itt Kelet-Európából. Legalább 150 misszionárius, külföldi megbízatásban szolgáló nemzetközi szolga és Bétel-munkás volt a kongresszusi résztvevők között.

Augusztus 21-től 23-ig, mielőtt a szolgálati év véget ért volna, egy másik történelmi jelentőségű nemzetközi kongresszust tartottak Athénban (Görögország). A görög ortodox egyház papságának dühös tiltakozása ellenére 21 országból 39 324 kongresszusi résztvevő gyűlt össze. Amerre csak mentek a küldöttek, Athénban és más helyeken is szerte az országban, nagyszerűen  tanúskodtak viselkedésükkel, öltözködésükkel és ápoltságukkal, valamint prédikálásukkal és az irodalom által, melyet elterjesztettek. A görög Tanúk oly őszinte vendégszeretetet tanúsítottak, hogy — noha Jehova népe már megszokta, hogy keresztényi szeretetet tapasztal — sokan teljesen elérzékenyültek, és sírtak örömükben. Azután látni azt, ahogy a görögök és a törökök könnyes szemmel megölelik és megcsókolják egymást, valamint felkínálják és elfogadják a vendégszeretetet — hát ez egy olyan csoda, melyet csakis Jehova tud véghezvinni!

Most már új szolgálati évet írunk, és még több nemzetközi kongresszust tartanak Afrikában, Latin-Amerikában, Koreában és Ausztráliában.

A Királyság-hírek terjesztése

Egyik legfontosabb tevékenységünk természetesen a szántóföldi szolgálatunk. Ezzel a munkával Jehova bízott meg bennünket a Fián keresztül. Az üzenetre pedig, amelyet hirdetünk, rendkívül nagy szükségük van az embereknek (És 43:10–12; Máté 24:14). Az elmúlt évben 5 888 650-en vettek részt ebben a munkában, és 1 186 666 708 órát áldoztak a szántóföldi szolgálatra. A tanúbizonyságnak mily nagyszerű halma ez! Az elmúlt szolgálati évben e szolgálat egyik érdekes vonása a 35. számú Királyság-hírek terjesztése volt, mely a következő kérdést tárgyalta: „Minden ember szeretni fogja egyszer egymást?” Milyen helyénvaló azáltal hatni az emberekre, hogy vágynak a szeretetre, mely vágyat Isten ültetett az emberiségbe! Az üzenet erőteljes volt, és sok őszinte ember kedvezően válaszolt rá.

Ebből a traktátusból közel 400 000 000 példányt nyomtattak 166 nyelven. Ezek közül 27 nyelven Oroszországban terjesztették, és 10 olyan nyelv volt közöttük, melyen korábban még sohasem nyomtattak irodalmat. Sok fiókhivatal — felismerve, hogy a területükön élő emberek sokféle etnikai csoporthoz tartoznak — megszervezte, hogy a traktátust 10, 20, sőt még 30 nyelven is terjesszék.

 Ghánában az egyik Tanú, mikor farmról farmra terjesztette a Királyság-híreket, ráakadt egy férfira és a feleségére, akik éppen keserű szavakkal civakodtak. A Tanú gyorsan megmutatta nekik a 35. számú Királyság-híreket, melynek megragadó címe ez: „Minden ember szeretni fogja egyszer egymást?” A házaspár rögtön lecsillapodott. Testvérnőnk időt fordított arra, hogy megbeszélje velük, miről ír a traktátus, és Bibliájából megmutatta nekik a viszályok okait, és hogy mit tesz majd az emberiségért Isten Királysága. A beszélgetés végén a férfi ezt mondta: „Egész biztosan Isten küldte magát ide ezzel a röpirattal.” Mindketten lelkesen elfogadták a felkínált házi bibliatanulmányozást. További 1850 személy postán küldte el igénylését a ghánai fiókhivatalnak, hogy ingyenes házi bibliatanulmányozást kérjen. Malawiban 1900 ilyen igénylést kaptak az olvasóktól, Zimbabwéban 2717-et, Lengyelországban 1346-ot, az Egyesült Államokban 2525-öt. Oroszországban 7100-an írtak a fiókhivatalnak, és kérték, hogy valaki tanulmányozza velük a Bibliát.

Vonzó címlap, gondolatébresztő cím, valamint a traktátusban olvasható szeretetteljes felvilágosítás — éppen erre volt szükség a háború sújtotta Srí Lankán. Több száz szelvényt küldtek el a fiókhivatalnak, hogy füzetet kérjenek, és az esetek többségében ez a kérés a házi bibliatanulmányozást is magában foglalta. Sokan azok közül, akik tanulmányozást kértek, most már a jó hír hírnökei; néhányan pedig már meg is keresztelkedtek.

Kamerunban harminc hírnök kibérelt egy buszt, hogy a traktátust a garouai Királyság-termüktől mintegy 70 kilométerre eső területen terjeszthessék. Reggel bemunkálták a területet a traktátusokkal, délután pedig bemutatták a Jehova Tanúi — A szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilmet egy 182 főből álló nézőközönségnek. A program végén sokan még több irodalmat kértek. Sok házi bibliatanulmányozás kezdődött, és a gyülekezet odaküldött egy úttörőt, hogy kövesse nyomon az érdeklődést.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban, mikor a 35. számú Királyság-híreket terjesztették, sok ember lelkesen elfogadta;  mások viszont, az élet viszontagságaitól elfásultan, ímmel-ámmal fogadták csak el. Mikor az utóbb említett személyek közül az egyiknél újralátogatást tettek, a hírnökök észrevették, hogy az asszony nagyon beteg, és nincs pénze megvenni a szükséges gyógyszereket. A hírnökök megszerezték neki a gyógyszert. Ez megérintette a szívét, és ennek hatására tanulmányozás indult vele és a négy gyermekével. Egy másik esetben egy olyan fiatalember fogadott el egy traktátust, aki azt gondolta, hogy a Tanúk túl nagyra tartják magukat. Később a buszt, melyen utazott, útonállók támadták meg. Mivel otthagyták éjjel egy fillér nélkül, olyan környéken, ahol senkit sem ismert, elment egy Tanúval, aki ugyancsak a buszon volt, és szintén kirabolták. Rátaláltak egy Tanú-család otthonára, ahol szívélyesen fogadták őket, és szállást adtak éjszakára, valamint másnap reggel még a továbbjutásban is segítettek nekik. Hazaérve a fiatalember elmesélte a történetet barátainak, és ezt mondta: „Jehova Tanúi nem beképzeltek. Igazi szeretet van köztük, és szeretik a felebarátaikat is.” Még aznap bibliatanulmányozás kezdődött vele.

Chile északi részén az egyik gyülekezetben buzdították a hírnököket, hogy mindenkinek, mindenütt adjanak a traktátusból. Az egyik hírnök felkereste a helyi rádióállomást. A bemondóra olyan mély hatást tett az üzenet, hogy megszakította a reggeli műsort, és felolvasta a rádióhallgatóknak a 35. számú Királyság-hírek teljes tartalmát.

Olaszországban elhelyezték a Királyság-híreket egy apácánál, aki éppen a buszra várt, s ennek eredményeként naponkénti 10-15 perces bibliatanulmányozás kezdődött vele a buszmegállóban. Másfél hónap múlva az apácát arra indította a bibliai igazság iránti értékelése, hogy elhagyja a zárdát. Hálás volt azért, hogy megismerte, hogy Isten Királysága által a föld olyan hellyé válik majd, ahol az emberek valóban szeretni fogják egymást, és nem lesznek faji vagy nyelvi korlátok. Visszatért hazájába, Guatemalába, és ott húga folytatta vele a tanulmányozást, aki már Jehova Tanúja.

 Őrtorony Oktatási Központ

A pattersoni Őrtorony Oktatási Központ (New York állam) jelentős szerepet játszik az Isten Királyságáról szóló világméretű tanúskodás munkájában.

1994-re a pattersoni építkezés elérte azt a pontot, mellyel lehetővé vált, hogy a Társulat bizonyos fontosabb osztályait átköltöztessék az Őrtorony Oktatási Központba. Egy több hónapos időszak alatt áthelyezték a Tervezői Osztály egy részét, a Szolgálati Osztályt, az Írói Osztály levelezői részlegét, a Fordítószolgálatot (mely jelenleg 116 ország fordítói csapatával működik együtt), a Jogi Osztályt (mely a jogi szükségletekkel foglalkozik, hogy támogassa Jehova Tanúi világméretű tevékenységét) és a Művészeti Osztályt (mely a könyvek, folyóiratok, füzetek és egyéb kiadványok külső megjelenésével kapcsolatos részletek kidolgozásával foglalkozik), valamint minden olyan szükséges részleget, amely ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódik.

1995 márciusában a Gileád Iskola Wallkillból a pattersoni új létesítményekbe költözött. Azóta 51 országba küldtek már ki Gileád Iskolát végzett személyeket: Közép- és Dél-Amerikába, Afrikába, Kelet-Európába, a Távol-Keletre és a tengerek szigeteire. Továbbá a fiókbizottsági tagok iskolája 336 testvérnek nyújtott különleges képzést, akik a Társulat 106 országban lévő fiókhivatalaiból érkeztek, és már vissza is tértek oda.

A pattersoni Őrtorony Oktatási Központban most fejeztek be egy új épületet, melyet felszereltek audio-video berendezésekkel. E szép új létesítménybe 1998. április 20-án kezdték beköltöztetni az irodákat és a felszereléseket. Olyan berendezésekkel látták el, melyek lehetővé teszik majd, hogy még hatékonyabban kihasználjuk az audiovizuális terület kínálta lehetőségeket.

Természetesen ennek az épületnek a megnyitása nem azt jelentette, hogy a Társulat most kezdi tevékenységét ezen a területen. Azon felül, amit a világközpontban végeznek, mintegy  30 fiókhivatal készít már több-kevesebb felvételt audiokazettára. Ebbe beletartozhat a Biblia vagy a folyóiratok és füzetek a helyi nyelven, valamint a kongresszusi drámák. Jelenleg már 61 nyelven lehet hozzáférni különféle audiokazettákhoz. Néhány nyelven a hangfelvételeket világszerte terjesztik. Kompaktlemezeket (CD-ket) is előállítanak, melyeken a Királyság-énekeink különféle feldolgozásai szólnak, és kilenc nyelven vannak olyan CD-k, melyek kutatási anyagot tartalmaznak (Watchtower Library).

Videofelvételeket is készítenek 41 nyelven. A szövegkönyvet a világközpontban készítik el, és összegyűjtöttek egy több mint 2100 videoszalagból álló könyvtárt, mely forrásanyagokat tartalmaz, és innen tudnak anyagot gyűjteni. Videofelvételeket valójában nemcsak Pattersonban, hanem a világ sok más részén is készítenek. Az eredeti mester-videoszalagok összeállítását és az angol kiadást jelenleg a Társulat új pattersoni audio-video létesítményében készítik. A Társulat hollandiai stúdiójában készítik elő a nem angol nyelvű, sokszorosítandó felvételeket. A szinkronszöveg felvételét számos hangfelvételt készítő fiókhivatalban végzik, és ezután ezt küldik Hollandiába, ahol a program, a zene és a hangeffektusok keverését végzik, valamint a filmre ráviszik a szükséges feliratokat, így készítve el a sokszorosítandó mester-videokazettákat az egyes nyelveken. E munka bizonyos részét Japán végzi a Távol-Kelet számára.

A jelnyelven készült videokazetták használata gyorsan elterjedt. Ez részben annak felismeréséből fakadt, hogy a jelnyelvek különbözőek, és nem pusztán a beszélt nyelvek vizuális megjelenítéséből állnak. A siketek közül néhányan, amikor kezdték megkapni a jelnyelven készült videokazettákat, ebben annak a bizonyítékát látták, hogy Jehova nem felejtkezett el róluk, hanem a siketekről is gondoskodik. A Társulat úgy készíti a videofilmeket, hogy a már meglévő filmre ráfilmezik a jelbeszédes tolmácsolást. Vannak olyan videofilmek is, melyeken nyomtatásban már létező Őrtorony-kiadványok tartalmának komplett vizuális tolmácsolása látható. A legtöbb esetben ezeket a siket embereknél  vezetett házi bibliatanulmányozásokon használják, tehát a videofilmek kérdéseket is tartalmaznak, melyek lehetővé teszik e videofilmek párbeszédes használatát. Ezenkívül az éneklésről is készítettek videofelvételt jelnyelven, melyet arra használnak, hogy irányítsa a közönséget az énekek kifejezésében. A Társulat támogatást fog nyújtani a jelnyelven készített videofelvételek tervezeteihez az egyesült államokbeli, mexikói, brazíliai, japáni, dániai és hollandiai létesítményeiből. E fiókhivatalok többsége végzi majd a jelnyelven készült programok összeállítását is.

A jelbeszédes tanúskodás nagymértékben fokozódott a közelmúltban. Koreában, ahol már évek óta különleges figyelmet szentelnek e szükségletnek, 17 jelbeszédes gyülekezet van. Az Egyesült Államokban 19 ilyen gyülekezet működik. Oroszországban pedig egy gyülekezet és 43 kisebb csoport található. Más helyeken is nagyszerűen eleget tesznek annak, hogy figyelmet szenteljenek a hallássérült emberek különleges szükségleteinek. Világszerte mintegy 80 ilyen gyülekezet és még több kisebb csoport létezik. Ahogyan Jehova azon szolgái, akik auditív, vagyis hallható nyelveken beszélnek, úgy a hallássérült testvéreik és testvérnőik is már alig várják azt az időt, amikor a nyelvi különbségek — akár auditív, akár vizuális nyelvekről legyen is szó — nem állnak többé a szabad kommunikáció útjába. De már most is, sok nyelvet felhasználva, mindannyian a „tiszta nyelvet” beszéljük, és így az a kiváltságunk, hogy egyesülten ismertté tegyük Jehova jóságát (Sof 3:9, NW).

A jó cselekedetek szemtanúi

Jehova Tanúi buzgalma, ahogyan megosztják a Királyság jó hírét másokkal, megörvendezteti Jehova szívét. Mások ezzel szemben gyakran figyelmen kívül hagyják példamutató viselkedésüket és jó cselekedeteiket, és sajnos időnként félreértik azokat. Van-e hatékony módja annak, hogy tájékoztatást és oktatást kapjanak ezek a gondolkodó, de tévesen tájékoztatott személyek? (1Pét 2:12).

 Az Írói Bizottság irányítása alatt a Public Relations Iroda erőfeszítéseket tesz arra, hogy eloszlassa az Isten szolgáival kapcsolatos téves nézeteket, hogy az emberek így fogékonyabbak legyenek a Királyság-üzenetre. Ezért ez az iroda igyekszik előmozdítani, hogy a nyilvánosság megértse Jehova Tanúit, azáltal hogy a valóságnak megfelelő tájékoztatással látja el a médiát, a pedagógusokat és más szakembereket.

A tomboló etnikai és szektás erőszak óriási gondot jelent a világ társadalmának. A pedagógusok keresik a módját, miként tanítsák meg az etikai normákat tanulóiknak, hogy így segítsenek a fiataloknak elutasítani a büszke és erőszakos viselkedést. Mit tudnak megosztani velük Jehova Tanúi? Egy Tanú Svédországban elküldte a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című videokazettát egy fontos állásban lévő hivatalos személynek. Ennek eredményeként egyes kormányképviselők meghívták a Tanúkat, hogy vegyenek részt az Élő Történelem elnevezésű országos programban, melynek a holocausttal kapcsolatos felvilágosítás volt a célja. Azt szerették volna, hogy a testvérek tájékoztassák az iskolásokat és általában az embereket arról, mi történt Jehova Tanúival a náci korszakban. Ezt követően pedig arra ösztönözték a tanárokat, hívják meg Jehova Tanúit, hogy tartsanak osztálytermi előadásokat az etikáról és erkölcsről a holocaust idején szerzett tapasztalataik alapján.

Másutt a Jehova Tanúi — A szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilm használata vált be. Elefántcsontparton, miután bemutatták a nemzeti televízióban, sok embernek megnőtt az értékelése Jehova Tanúi és a szervezet iránt.

Néhány ellenség megpróbálta a vér orvosi alkalmazásával kapcsolatos téves elképzeléseket ürügyül felhasználni arra, hogy korlátozzák tevékenységünket Oroszországban (Csel 15:28, 29). Maga az oroszországi egészségügyi rendszer vérellátási gondokkal küszködik, és javára válna az alternatív kezeléssel kapcsolatos tájékoztatás. Sok olyan orvos, aki hajlandó lenne vér felhasználása nélkül kezelni a betegeket, több ismeretet és képzést szeretne  kapni ezen a téren. Jehova Tanúi, mivel ragaszkodnak a Bibliának az életre és a vérre vonatkozó irányadó mértékeihez, olyan tájékoztatást tudnak adni a tudomány, orvostudomány és a betegjogok terén, mely értékes az orvosi köröknek és általában véve a nyilvánosságnak.

A Public Relations Iroda a Kórházi Információs Szolgálattal karöltve megtervezett egy sor rövid bemutatót a szentpétervári és moszkvai kórházakban. Kitűnő orvosokat hívtak meg az Egyesült Államokból és Európából — akik együttműködnek Jehova Tanúival a Tanúk azon döntésében, hogy tartózkodnak a vér alkalmazásától —, hogy az 1998 tavaszán megtartott rendezvényeken beszéljenek. Egy vér nélküli központot is működtető egyesült államokbeli kórház Aneszteziológiai és Intenzív Osztályának vezetője elmagyarázta: „Tapasztalataink azt mutatják, hogy a vér nélküli sebészet csökkenti az egészségügyi kiadásokat, s ugyanakkor javítja a betegellátást.” A következőt mondta egy 400 orosz orvosból álló csoportnak: „A vértranszfúziót eddig életmentőnek tekintették, de most már egyre inkább látjuk a betegekre gyakorolt néhány igen káros hatását.” A sajtó széles körben közzétette, mekkora horderejük van e szimpóziumoknak. Kimagasló orosz szakorvosok és az Egészségügyi Minisztérium képviselői, valamint orvosi bizottságok voltak jelen. Nem sokkal ezután a hírközlő eszközök által készített beszámolók idéztek olyan megállapításokat, melyeket az orvosi körökben köztiszteletben álló személyek mondtak arról, hogy milyen veszéllyel jár a vér alkalmazása, elismerve, hogy a vértranszfúzió elutasítása nem tekinthető ésszerűtlennek.

Ezenfelül a múlt évben összehangolt erőfeszítéseket tettek, hogy kiválasztott országokban kapcsolatba lépjenek egyénekkel és szervezetekkel, melyeket különösen foglalkoztat a családok széthullása. Felajánlották nekik A családi boldogság titka című könyvet. Mi volt az eredmény?

Spanyolországban egy madridi elit katolikus iskola igazgatója 90 darab Családi boldogság könyvet rendelt, egyet-egyet az iskolai  személyzet minden tagjának. Hollandiában az egyik rotterdami nevelőintézet igazgatója az otthon mindegyik nevelője számára kért egy-egy könyvet, mivel úgy gondolta, hogy fel tudják majd használni ezt az ismeretanyagot arra, hogy segítsenek a fiataloknak. Ukrajnában az újságok, a rádió és a tévé beszámolt arról, hogy Jehova Tanúi kampányt vezetnek a családok megerősítésére. Kétszázötvenhat szervezet és intézmény igazgatói meghívták a Tanúkat, hogy tartsanak előadásokat a dolgozóknak arról, mi szolgál a családok megerősítésére (Ef 5:22—6:4). A kampány eredményeként néhány tanár elkezdte látogatni a gyülekezeti összejöveteleket.

Egy másik kérdés, amivel foglalkoztunk az év folyamán, a nők szerepe volt. Az Ébredjetek! 1998. április 8-i száma a „Nők — Mit tartogat számukra a jövő?” címmel egy cikksorozatot közölt. A cikkek kifejtették, milyen hátrányos megkülönböztetéssel kell a nőknek szembenézniük, milyen értékes az általuk végzett munka a társadalomnak, és milyen nagyszerű kilátásokkal biztatja őket a Biblia (Péld 31:10–31; 1Tim 5:1, 2). Különleges erőfeszítést tettek, hogy elterjesszék ezt a felvilágosítást azoknak a csoportoknak és szervezeteknek, melyek a nőket érintő kérdésekkel foglalkoznak. Ki más tudna gondoskodni ilyen ismeretről, és elvinni azt több mint 230 országba, ha nem Jehova népe?

Japánban a fiókhivatalból a testvérek több mint 3000 nőszervezetnek küldtek egy kísérőlevelet, egy sajtóközleményt és az Ébredjetek! egy példányát. Puerto Ricóban érdeklődő személyek, köztük néhány szociális munkás és egy egyetemi professzor, felhívták a fiókhivatalt, hogy több példányt kérjenek az Ébredjetek! különleges számából. A képviselőház törvényhozó testületének egyik tagja elolvasta a folyóiratot, és olyan nagy hatást gyakorolt rá Jehova Tanúi világméretű oktatóprogramja és embertársaik iránti őszinte érdeklődése, hogy meghívta a Tanúkat az irodájába. Az egyik városban a polgármesternek a helyettes ügyintézője annyira érdeklődött az anyag iránt, hogy 100 példányt kért a helyi önkormányzat öt osztályának.

 Nem változtathatjuk meg azt, hogy a világban sok ember rosszallóan tekint ránk. De hisszük, hogy Jehova továbbra is megáldja majd azokat a tevékenységeket, melyek nagy nevének megszentelését eredményezik. ’Akik helyesen viszonyulnak az örökké tartó élethez’, mivel jó cselekedeteink szemtanúivá váltak, belátják, hogy azok között a helyük, akik Istent dicsőítik (Csel 13:48, NW).

’A sátorkötelek meghosszabbítása’

Réges-régen Jehova prófétai módon ezt mondta szervezetének: „Szélesítsd ki sátorod helyét! . . . Ne tartsd vissza magad! Hosszabbítsd meg sátorköteleidet, és erősítsd meg sátorcövekeidet” (És 54:2, NW). Ma a Jelenések 7:9. versének beteljesedéseként milliók csatlakoznak a teokratikus szervezethez, akik örömmel várják a messiási Királyság alatti életet. Nekik is szükségük van férőhelyre.

Sok országban elsőbbséget élvez a Királyság-termek építése, hogy a bibliai oktatáshoz alkalmas helyről gondoskodjanak. Egy felmérés megmutatta, hogy Ghánában jelenleg 237 Királyság-terem van, és további 275 építés alatt áll. Ukrajna jelenti, hogy 84 Királyság-termet fejeztek be, és 61 másiknak most folyik az építése. A Dél-afrikai Köztársaságban a Területi Építőbizottsággal együttműködő testvérek segítenek a helyi testvéreknek a Királyság-termük alapozásánál, majd otthagynak nekik egy téglakészítő gépet. A helyi Tanúk, többnyire testvérnők, elkészítik a téglákat, és egymásra rakosgatják őket, hogy kiszáradjanak. Amikor a téglák elkészültek, a Területi Építőbizottsággal együttműködő önkéntesek visszatérnek, és hamar felépítik a termet. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy jó minőségű termeket építsenek, elenyésző költséggel.

Ha alkalmas Királyság-termek vannak, az segít felgyorsítani a begyűjtőmunkát. Madagaszkáron építettek egy Királyság-termet, hogy ellásson két gyülekezetet. Néhány hónapon belül két további gyülekezet alakult meg ugyanazon a környéken, és még  egy újabbra van kilátás. Egy olyan afrikai országban viszont, mely több mint 28 000 hírnököt jelentett, minden 10 gyülekezetre csupán egyetlen Királyság-terem jut; egy másik országban, ahol több mint 38 000 hírnök van, minden 26 gyülekezetre jut csak egy Királyság-terem. Egy kelet-európai fiókhivatal, mely több mint 100 000 hírnököt jelentett, azt mondja, hogy náluk minden 13 gyülekezetre csak egy Királyság-terem jut. Néhány országban több mint 1000 vagy akár 2500 Királyság-teremre is szükség lenne. Így hát a szolgálati év lejártával előkészületeket tettek arra, hogy nemzetközi önkéntesek segítsenek további 8000 vagy még több, égetően szükséges Királyság-terem felépítésében, olyan meghatározott országokban, ahol a helyi testvéreknek nincs elég építési jártasságuk és anyagi forrásaik, hogy összejöveteli helyekről gondoskodhassanak a Jehova szervezetébe özönlő sok embernek.

Amint a hírnökök száma emelkedik — 316 092-en keresztelkedtek meg a múlt évben —, nő az igény újabb fiókhivatali létesítményekre is. Jelenleg a Bétel-családokban világszerte 17 781-en szolgálnak a különleges teljes idejű szolgák rendjének tagjaként.

KENYA: 1997. október 25-én Kenyában új fiókhivatali létesítményeket adtak át. Jelen volt Milton Henschel a Vezető Testületből, és ott voltak olyanok is, akik egykor részt vettek a munkában Kenyában. Kelet-Afrika minden részéről lelkes Tanúk érkeztek — némelyek gyalog —, hogy részt vegyenek az arra a hétvégére tervezett különleges programon.

Ez a fiókhivatal felügyel a prédikáló- és tanítványképző munkára Kelet-Afrika egy részén, ahol összesen több mint 29 000 aktív hírnök van. Először az 1930-as évek elején kezdtek tanúskodni Kenyában Dél-Afrikából érkező bátor úttörők. 1949-től viszont, amikor az újonnan megkeresztelkedett Mary Whittington megérkezett Angliából, folyamatossá vált a tanúskodómunka. Az első Gileád-képzett misszionáriusok, William és Muriel Nisbet, 1956-ban érkeztek. Nisbet testvér bátyjai, Robert és George, azok között a korai úttörők között voltak, akik már az 1930-as években tanúskodtak Kenyában. Sok más misszionáriusnak,  zambiai és tanzániai különleges úttörőnek és más testvérnek is — akik ott szolgáltak, ahol nagyobb volt a szükség — jelentős szerepe volt a kenyai munka kibontakoztatásában. Negyvenegy évbe telt, mire elérték az 1000-es hírnökszámot Kenyában. Ma már minden évben jóval több mint 1000-en keresztelkednek meg!

FRANCIAORSZÁG: Az 1997. november 15—16-ai hétvégén Jehova Tanúi Franciaországban új fiókhivatali létesítményeket adtak át Louviers-ben, Párizstól 100 kilométernyire nyugatra. Negyvenkét fiókhivatalból való testvérek és testvérnők voltak jelen az átadási programon, melynek kiemelkedő előadásait Lloyd Barry és Daniel Sydlik tartották a Vezető Testületből. És milyen lelkesítő volt a következő napon látni a 95 888 fős sokaságot, mely Párizstól északra a Villepinte Kiállítási Központban tartott különleges programra gyűlt össze! Jehova Tanúinak Franciaországban ez volt az eddigi legnagyobb összejövetele.

A hírnökök számában az 1980-as években bekövetkezett 50 százalékos növekedés eredményeként sürgősen szükség lett több helyre a Bételben. Tíz év kellett azonban ahhoz, hogy az építkezés valóra váljon. A kezdeti próbálkozások, hogy a már meglévő épületek szomszédságában építkezzenek, heves ellenállást váltottak ki. Az ellenségek továbbra is megpróbálják akadályozni Jehova Tanúi tevékenységét Franciaországban. Ennek ellenére a 121 000 franciaországi Tanú nem szűnik meg hirdetni Isten Királyságának a jó hírét, bízva abban, hogy a világszerte élő 100 millió francia ajkú ember közül még sokan hálásan fogadják majd a meghívást, hogy ’vegyék az élet vizét ingyen’ (Jel 22:17).

SPANYOLORSZÁG: Ebben az országban is sok őszinte szívű ember válaszol kedvezően Isten Királyságának a jó hírére. Amióta 1983-ban átadták a Madridon kívül eső fiókhivatali létesítményt, a Tanúk száma Spanyolországban 53 000-ről több mint 103 000-re nőtt. Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok  nyomtatása spanyol és portugál nyelven ugyancsak megnövekedett a 6 500 000-es éves példányszámról közel 23 000 000-ra. „Százötven Bétel-munkásunk élt több kilométernyi távolságra, tehát rendkívüli férőhelyhiányban szenvedtünk — magyarázza John Heidelberg, a Bétel-otthon felvigyázója —, emellett égető szükség volt megfelelő irodalomraktározási és szállítási épületekre is.”

A kibővített fiókhivatali létesítmények átadása 1998. március 28-án azt az ötévi kemény munkát koronázta meg, melyben több mint 25 000 önkéntes — legtöbbjük Spanyolországból, néhányuk pedig külföldről — működött közre. A brooklyni főhivatal személyzetéből William Malenfant és Gerrit Lösch is részt vett az átadási programban. Bár ezen a programon a férőhelyek száma korlátozott volt, a következő napon Madridban és Barcelonában 65 775-en gyűltek össze, hogy egy másik kitűnő programnak örvendjenek.

ROMÁNIA: Jehova Tanúi jóval több mint 80 éve végzik nyilvános szolgálatukat Romániában. 1990-ben, amikor feloldották a tevékenységük 43 éven át tartó betiltását, mintegy 19 000 volt a hírnökök száma. Ma már több mint 37 000-en vannak, és több mint 82 000-en voltak jelen az Emlékünnepen 1998-ban. Romániában megfelelő fiókhivatalra volt szükség. Így tehát az év egyik kiemelkedő eseménye volt az új fiókhivataluk átadása 1998. május 2-án. Tizenkilenc országból voltak jelen testvérek, köztük Gerrit Lösch is a Vezető Testületből, hogy részt vegyenek e boldog alkalmon.

Az 1998-as szolgálati év befejeztével 397 tapasztalt nemzetközi szolga és 150 nemzetközi önkéntes volt, akik különböző építkezéseken együtt dolgoztak a helyi Tanúkkal. Ezek között voltak jelentős építkezések is 38 országban, és kisebbek is 23 másik országban. Több ezer Királyság-terem építése szerepel majd még építési munkatervükben. Valóban, sokféle módon és sok mindent tettek azért, hogy ’kiszélesítsék’ a jelképes sátort, és ’meghosszabbítsák a sátorköteleket’.

[Képek a 6. oldalon]

A Vezető Testület tagjai minden nemzetközi kongresszuson tartottak beszédet

[Képek a 11. oldalon]

Kiemelkedőek voltak a misszionáriusok beszámolói

[Képek a 12—4. oldalon]

A kongresszusi résztvevők rendkívüli szeretetet és örömet mutattak ki

 [Képek a 21. oldalon]

Audio-video felvételek készítésének otthont adó létesítmény Pattersonban

 [Képek a 29. oldalon]

Átadott fiókhivatali létesítmények: 1. Spanyolország, 2. Kenya, 3. Franciaország