Levél a Vezető Testülettől

PÁL apostol az 1Thessalonika 5:18-ban (Újfordítású) feljegyzettek szerint erre buzdít minket: „mindenért hálát adjatok.” Az elmúlt szolgálati évben Jehova bőségesen gondoskodott rólunk, nagylelkűségéért mindannyian hálásak lehetünk. Ígéretéhez híven Jehova megnyitotta ’az egek csatornáit, és árasztott reánk áldást bőségesen’, ez minduntalan örömkönnyeket csal a szemünkbe, és mélységes hálával tölt el minket (Mal 3:10; Zsolt 33:1).

Ahogyan a 32—39. oldalon található, „Jehova Tanúinak az 1998-as szolgálati évről szóló jelentése az egész világon” című táblázatból is kitűnik, micsoda harsogó győzelmi kiáltás hallatszott az egész földön! Új csúcslétszámmal 5 888 650 hírnök hangja dicsőítette egységesen Jehovát (Zsolt 66:1, 8). Ez a szám magában foglalja a 316 092 újonnan megkeresztelt személyt. És hogy milyenek a kilátások arra, hogy még milliók hívhatják Jehova nevét, azt az Emlékünnepen jelen levő 13 896 312 személy mutatja. Hálát adunk Jehovának ezért a begyűjtésért (Zsolt 30:5).

A szolgálati év kezdetén a hírnökök világszerte nagy örömmel terjesztették a 35. sz. Királyság-híreket. A kampány hűséges és buzgó támogatásának eredményeként nagyszerű tapasztalatoknak és áldásoknak örvendtek (Péld 10:22; 28:20). Nem sokkal a kampány után a vének és a kisegítőszolgák a Királyság Szolgálati Iskolán tanultakat fordíthatták javukra. Nagyon felélénkítette őket a program, és nagyra értékelték a képzést, melyen a pásztorkodás, tanítás, evangelizálás és az együtt munkálkodás kapott hangsúlyt. Jehova iránti  hálájukat levelekben fejezték ki, melyekből kitűnt, milyen sokat jelentett nekik ez a képzés.

Májusban kezdődtek a nemzetközi kongresszusok és a kerületkongresszusok. Észak-Amerikában kilenc nemzetközi kongresszust tartottak, melyre 160 országból érkeztek küldöttek. Gileád Iskolát, Szolgálati Kiképző Iskolát végzett testvérek, nemzetközi szolgák, külföldön szolgáló Bétel-tagok, valamint misszionáriusként szolgáló más testvérek vettek részt és szerepeltek a programon. Sokan fejezték ki nagyraértékelésüket a nagylelkű adományokért, amelyek lehetővé tették, hogy a szülőföldjükön vehessenek részt a kongresszuson.

A világ minden részéről érkező küldöttek ezreit keresztény testvéreik az otthonaikban látták vendégül, és családtagoknak tekintették őket. Mindez csak még inkább elmélyítette azt a bensőséges szeretetet, amely Jehova népe körében a testvériséget az egész világon egyesíti (1Pét 4:8; 5:9). A nemzetközi kongresszusokon a szeretet és a vendégszeretet eddig soha nem tapasztalt mértékben nyilvánult meg. A levelekben megható jelenetekről számoltak be. A vendéglátók torkát sírás fojtogatta, és örömkönnyekre fakadtak, amikor bemutatták őket a vendégeiknek, akik hasonló érzelmekkel reagáltak. Az egyik vendéglátó ezt írta: „Megköszönjük nektek életünk legcsodálatosabb élményét.” Egy dél-afrikai küldött pedig ezt írta: „A fogadtatás, amelyben részesültünk . . ., olyan élmény, melyet soha nem fogunk elfelejteni . . . Mindig csak fokozni fogja nagyraértékelésünket a nemzetközi testvériségünk iránt, mely csodálatos ajándék égi Atyánktól, Jehovától.”

A görögországi, nagy-britanniai és németországi kongresszusok küldötteit hasonló szellem hatotta át. Fellelkesítette őket a kongresszusi program, a más országokból jövő Tanúk társasága, valamint a Társulat fiókhivatalaiban tett látogatás. Sokan írtak értékelő és köszönetnyilvánító levelet az átélt élményekért.

A kongresszusok rengeteg lehetőséget nyújtottak a tanúskodásra. A nyilvánosság felismerte, hogy valami lényeges dolog húzódik meg a kongresszus jeligéje mögött: „Isten szerinti életút”. A jelige ott szerepelt a programfüzet címlapján és testvéreink kitűzőkártyáján.

Az ez évi kongresszusokon bejelentett határozat azt az eltökélt szándékunkat fejezte ki, hogy ezután is ezt az életutat kívánjuk követni, és teljes mértékben kifejezésre juttatni mindenben, amit  teszünk: a magánéletünkben, a családi körben, a keresztény gyülekezet tagjaként és egy egész világra kiterjedő testvériségként is (Tit 2:11, 12; 1Pét 2:17).

Azzal az elhatározásunkkal, hogy ezt az életutat követjük, nagyon előnyös helyzetbe kerülünk. Nem kérdés, hogy milyen szembetűnő a különbség Isten népének szellemi állapota és a hitehagyottak, valamint azok szellemi állapota között, akik állítják ugyan, hogy Istent imádják, ellenben tetteikkel megtagadják (Tit 1:16). Az Ésaiás 65:13, 14-ben feljegyzett ihletett szavak erre a különbségre hívják fel a figyelmünket: „Ímé, szolgáim esznek . . . isznak . . . örvendnek . . . vígadnak szívök boldogságában, és ti [hitehagyottak] kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok.” Micsoda értékes örökség a miénk! Bárcsak örökké hálásak lennénk mindenért, amit Jehova most a népéért tesz!

Szolgatársaink közül nem kevesen komoly szenvedéseket állnak ki anyagi nehézségek, üldözések, terrorizmus és háborúk miatt. Sokan elemi csapások — például árvizek, hurrikánok és vulkánkitörések — áldozatává váltak. Reménységük azonban nem halványodott el. Jehova megőrizte őket minden nyomorúságukon keresztül, hogy diadalmat arathassanak az ő útjain, és elismert állapotban maradhassanak előtte (Róma 5:3–5).

Áldott, boldog népet alkotunk annak ellenére, hogy ezekben a próbateljes időkben nehézségeket élünk át (Zsolt 3:9; 144:15b). Azzal a kívánsággal tekintünk előre a jövőre, hogy még sok embernek segítsünk, hadd fordítsák javukra a Jehova szerinti életutat, éppúgy, ahogy mi tettük. Igaz, zsúfolt az életük, de azért még mindig van idő, hogy tanuljanak Jehova útjáról, és éljenek azzal a lehetőséggel, hogy ő türelmes. Erre hívja fel a figyelmünket az 1999-es éviszövegünk, amely a 2Korinthus 6:2 (NW) szerint így hangzik: „Íme! Most van a megmentés napja.” Igen, most van a cselekvés ideje! Legyünk hálásak a kiváltságért, hogy ezt mindenkivel tudathatjuk, aki meghallgatja.

Veletek egységben teljes örömmel követjük az Isten szerinti életutat.

Szolgatársaitok

Jehova Tanúi Vezető Testülete