Világméretű beszámoló

Afrika

Világméretekben továbbra is gyorsan folyik azoknak a begyűjtése, akik ’helyesen viszonyulnak az örökké tartó élethez’ (Csel 13:48, NW). Afrika nagy részén különösen nagy számban özönlenek azok az emberek, akik a Jehova szerinti életúton akarnak járni. Az ebben való segítségnyújtás végett az elmúlt szolgálati évben megjelent joruba nyelven (23 millióan beszélik) a New World Translation of the Holy Scriptures, és szongai nyelven (4 millióan beszélik) a Christian Greek Scriptures.

A beszámolók szerint az elmúlt öt évben Angolában és Ugandában a Jehovát nyilvánosan dicsérők soraiban több mint 70 százalékos növekedés ment végbe. Egyenlítői-Guineában, Gambiában, Mozambikban és Ruandában egyaránt jóval több mint 100 százalékos volt a növekedés. Bissau-Guinea 300 százalékos növekedést jelent. Nigériában átlagosan több mint 200 000 hírnök tevékenykedik. Mind a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mind Zambiában több mint 100 000 Királyság-hirdető végez nagyszerű tanúskodást, pedig gyakran komoly gondokkal néznek szembe.

 Burkina Faso olyan szántóföld, ahol sokan már alig várják, hogy tanulhassanak róla, mit is tartalmaz a Biblia. A szolgálati év folyamán egy három hónapos időszak alatt négy különleges úttörő a főváros, Ouagadougou körül 140 kilométeres körzetben, 169 faluban prédikált. Némely területen szinte alig vannak utak, és ezeknek a buzgó úttörőknek, amint faluról falura gyalogoltak, 15 kilométert vagy még annál is többet kellett naponta megtenniük, olyankor, amikor a nappali hőmérséklet még árnyékban is felszökik 45 Celsius-fokra. Olyan embereknek beszéltek, akik még sosem hallottak Jehováról, illetve sosem találkoztak az ő Tanúival. Az utóbbi években a hatóságok erőfeszítést tettek, hogy megtanítsák a helyi lakosokat moore nyelven írni és olvasni, mely ezeknek az embereknek az anyanyelve. De nagyon kevés nyomtatott anyag volt az olvasáshoz. A szükséglet kielégítése végett a Társulat számos kiadványt állított elő a nyelvükön. Az úttörők erről számolnak be: „Nagyon megható az emberek reagálása, és ez buzdító nekünk . . . Látjuk az örömüket amikor végre a saját nyelvükön kapnak kiadványokat, főleg olyanokat, amelyek az Istentől származó jó hírről beszélnek.” E három hónapos időszak alatt, melyet az úttörők ezen a területen töltöttek, elterjesztettek 3615 könyvet, 22 228 füzetet és 368 folyóiratot.

Nigéria egyik városában a hírnökök éppen tanúskodni készültek egy olyan területen, ahol az etnikai viszály idején rendkívüli mértékben megnőtt a feszültség. Miután azonban elővigyázatosságra intették őket, inkább hazaindultak. Ám dühödt fiatalok egy csoportja megállította a hírnökök autóját, üzemanyagot követelve tőlük, hogy házakat gyújtsanak fel. A testvérek elmagyarázták nekik semleges álláspontjukat, a fiatalok azonban nem figyeltek rájuk (Ján 17:16; Róma 12:18). Ekkor a hírnökök a csoport minden tagjának adtak egy példányt a 35. számú Királyság-hírekből, mely ezt a kérdést teszi fel: „Minden ember szeretni fogja egyszer egymást?” A fiatalok megcsodálták a traktátust, megtapsolták a testvéreket, és hagyták őket békében hazamenni.

Amikor az elmúlt évben Ruandában egy elszigetelt területen folyt a munka, az egyik Tanú találkozott egy férfival, aki nagyon  örült, hogy kapott egy Ismeret könyvet és hogy tanulmányozhatja a Bibliát. Ez az ember már a kezdetektől fogva értékelte az összejöveteleket (Zsid 10:24, 25). Noha térdtől lefelé hiányzott az egyik lába, ahhoz hogy az összejöveteli helyre eljusson, át kellett kelnie fatörzsből vájt csónakkal egy tavon, és négy órát kellett gyalogolnia. Rendszeresen részt vett az összejöveteleken, beiratkozott a Teokratikus Szolgálati Iskolába, és segített gyermekeinek a Teremtőről tanulni. Mennyire örült a reménységnek, hogy nemsokára ismét használni tudja mind a két lábát! (És 35:6).

A libériai Monroviában egy Jackson nevű férfival tanulmányoztak a Tanúk, de a férfit a polgárháború arra kényszerítette, hogy szűkebb hazája, Bopolu egyik falvába meneküljön. Nem sokkal ezután a fiókhivatal levelet kapott tőle, melyben sürgősen segítséget kért a Királyság-terem építéséhez, és hogy szervezett segítséget kapjanak az érdeklődők. Miért? Így magyarázta: „Minden vasárnap reggel fél héttől bibliatanulmányozást vezetek este kilenc óráig . . . Mivel nem tudok több olyan személlyel foglalkozni, aki tanulmányozni szeretné a Bibliát, megbíztam négyet a bibliatanulmányozóim közül, hogy segítsenek: vezessenek ők maguk is számos bibliatanulmányozást . . . A legnagyobb gond, amivel most szembenézek, az, hogy hogyan gondoskodjak erről a növekvő gyülekezetről. Gyermek vagyok még én magam is, és szellemi értelemben tejre van szükségem; hogyan táplálhatnék hát így másokat?” Az egyik körzetfelvigyázó ellátogatott Bopoluba, és arról számolt be, hogy Jackson 37 személynél vezetett bibliatanulmányozást, és még többen is voltak, akik tanulmányozni akartak. A körzetfelvigyázó tájékoztatása szerint sürgősen szükség van egy különleges úttörőre Bopoluban. Végül maga Jackson is képesített lett, hogy kereszteletlen hírnökként szolgáljon.

Mozambikban 637 gyülekezetünkből 372-ben vannak írni-olvasni tanuló osztályok. Jelenleg mintegy 5800 tanuló jár ezekbe az osztályokba, az elmúlt évben pedig 1525-en tanultak meg olvasni. Említésre méltó, hogy Mozambikban Jehova Tanúi között az írni-olvasni tudók aránya 72 százalék. Az, hogy itt írni-olvasni tanuló osztályokat indítottak, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy  az emberek a bibliai igazság pontos ismeretére jussanak (1Tim 2:3, 4).

Egyik reggel, amikor két különböző családból való fiúgyermeket — az egyik négy-, a másik ötéves volt — letettek az iskolánál Windhoekban, Namíbiában, az osztályfőnöknő elmondta, hogy az osztály születésnapot fog ünnepelni. Mivel az osztályfőnöknő már olvasta az Iskola füzetet, megkérdezte az egyik szülőtől, hogy mit tegyen. A testvérnő elmagyarázta az álláspontunkat, de azt mondta, hogy a fiúk már tudnak saját maguk dönteni.

Amikor a nap végén az egyik testvérnő az iskolához ment a gyermekéért, az osztályfőnöknő a következőt mondta: „Nagyon büszkék lehetnek erre a két fiúra! Mindkettőjüket kiküldtem az osztályból, amikor a gyermekek boldog születésnapot kívánva elénekelték a »happy birthday« kezdetű dalt. Amikor azonban a süteményre került a sor, a fiatalabbik fiú megkérdezte, hogy a »születésnapi süteményből« van-e. Azt mondtam, hogy igen, erre így válaszolt: »Nem kérek, köszönöm.« A másik fiú ugyanezt mondta.” Később az egyik fiú megkérdezte a tanárnőt, hogy tudja-e Isten nevét, majd pedig tanúskodott neki Jehováról. A másik fiú magától elvitte a Jehova Tanúi — A szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilmet. Jó példájuk és bátor tanúskodásuk eredményeként, amikor meghívták, a tanárnő eljött az Emlékünnepre. Az egyik szülő bibliatanulmányozást kezdett vele, és a tanárnő ezt mondta: „Isten útjához tartozó dolgok cselekvésére szánom most már magam, és elhatároztam, nem hagyom, hogy bármi is feltartóztasson utamon.”

Zambiában egy buzgó vén hatásosan használja fel a Társulat audiokazettán megjelentetett kiadványait az utcai tanúskodáskor. Hogyan? Például úgy, hogy autójával megáll az út mellett, és lejátssza A családi boldogság titka című audiokazettát. A járókelőket odahívja, hogy hallgassák csak meg a felolvasást, ők pedig hamarosan megkérdezik, hogy mi is az. Testvérünk elmagyarázza nekik, hogy a Családi boldogság könyvből hallottak egy részletet. Ennek eredményeként az egyik hónapban 29 könyvet tudott elhelyezni, és két bibliatanulmányozást kezdett.

 Amerika

Az aratás jelenleg egyes országokban nagyobb, mint másutt, de még mindig igaznak bizonyul, hogy a ’tájékok már fehérek az aratásra’ (Ján 4:35). Az elmúlt öt évben Brazíliában 33 százalékkal nőtt a Királyság-hírnökök száma, Mexikóban 36 százalékkal, Kubában 64 százalékkal, Kolumbiában pedig 65 százalékkal. Az Egyesült Államokban ugyanezen időszak alatt 209 249-en szimbolizálták önátadásukat vízben való megkeresztelkedéssel, a szántóföldi szolgálatban 1 040 283-an vettek részt, és ezzel új csúcsot értek el!

Az egyik különleges úttörő, aki Honduras déli részén szolgál, egy olyan bibliatanulmányozást vezetett, mely igazi örömre adott okot. Idővel elérkeztek az Ismeret könyv 12. fejezetéhez, és a tanulmányozó kereszteletlen hírnök lett. Még két hónap sem telt el, de már saját maga két előrehaladó bibliatanulmányozást vezetett, és mindkét tanulmányozója részt vett az összejöveteleken. Három és fél hónappal később az egyik tanulmányozó a jó hír kereszteletlen hírnöke lett. Három hónappal azután a második tanulmányozó is csatlakozott a tanúskodómunkát végzőkhöz. Amikor az  eredeti tanulmányozó kész volt a megkeresztelkedésre, az első tanulmányozója is kész volt rá. A másik tanulmányozója szintén jól halad előre. És a folytatás? Az eredeti tanulmányozó, aki most már testvérünk, ismét bibliatanulmányozást vezet, most egy házaspárral. Micsoda öröm a tanítványképző munka!

Brazíliában komoly erőfeszítésekbe kerül, hogy alapos tanúskodásban részesüljön az Amazonas folyó vidéke. A fiókhivatal 21 úttörőt küldött ki e területre prédikálni, ehhez négy nagy hajót használnak. Ezeknek az úttörőknek mindegyike jártas a hajózásban, és ami még fontosabb, készséges, önfeláldozó szellemű. A hajók a Madeira-, Purus-, Solimões- és Tocantins-folyókon haladtak, valamint a Marajó-sziget körül. E folyók körülbelül 9700 kilométer hosszan húzódnak, és becslések szerint 370 000 ember él a partjukon vagy attól nem messze. Az egyik hajó úttörőitől nemrégiben kapott levél egy részlete így szól: „Végül elértük Chaves városát . . . Tartottunk egy nyilvános összejövetelt, és bemutattuk a United by Divine Teaching [Egyesülten az isteni tanítás által] című videofilmet. A vetítésen 70-en vettek részt. Az egyik férfi kapott egy Élj örökké könyvet, amit még azon a héten kiolvasott, amíg ott voltunk. Így szólt hozzánk: »Ha lesz itt egyházuk, akkor én annak tagja akarok lenni.«”

Mások nehezen elérhetőek, nem azért, mert távoli helyeken laknak, hanem azért, mert ilyen területekre csak szabadságra jönnek. A nyaranta Alaszkába látogatók közül közel egymillióan akarják a 6194 méter magas Mount McKinleyt látni! El tudjuk-e érni őket itt valamivel, ami segíthet nekik elgondolkozni Istenről és a szándékáról? A helyi Tanúk különleges engedélyt kaptak, hogy a Denali Nemzeti Parkban egy irodalommal megrakott asztalt állíthassanak fel. Az Ébredjetek! olyan odaillő témái közül választottak, mint például: „Hegyek — A teremtés mesterművei” (1994. október 8.), „Ki fogja megmenteni az állatainkat?” (1997. július 8.), „Meg lehet menteni esőerdeinket?” (1998. május 8.) és „Az Iditarod — Tíz évszázad telt el, mire megalapították” (1995. október 8.). Abbeli erőfeszítésük eredményeként, hogy oda menjenek, ahol emberek vannak, Ausztráliából, Görögországból,  Kanadából, Angliából, Németországból, Olaszországból, Skóciából, Svédországból, Svájcból, Tajvanról, sőt még Kínából érkező látogatókat is elértek! De tanúskodtak az Egyesült Államok különböző részeiről érkező látogatóknak is.

Mexikó most gyakran bemunkált területnek számít — sok városát hetente vagy kéthetente bemunkálják. A Chiapas államban lévő Las Nubes településen a lakosok többsége Jehova Tanúja. Mindössze három ház van, amely nem Jehova Tanúi otthona. San Antonio Buenavistában jelenleg nyolc gyülekezet működik, és csak 64 olyan otthon van, melyben nem Jehova Tanúi laknak, és amelyet így a Tanúk meglátogathatnak. Ezért a Tanúk több órán át gyalogolnak, hogy eljussanak a területre, ahol tudnak tanúskodni és bibliatanulmányozásokat vezetni.

Nicaraguában a Királyság-teremben tartott egyik összejövetel végén egy Tanú két fiatal nőt üdvözölt. Azt hitte hogy ők is Tanúk, és egy másik gyülekezetből látogattak oda. Amikor a testvérnő felismerte, hogy nem ez a helyzet, és hogy ők pusztán kíváncsiságból jöttek be, felajánlott nekik egy bibliatanulmányozást. Elfogadták. Mindketten a Young Life (Fiatal Élet) néven ismert vallásos csoporthoz tartoztak, amelynek területi vezetői voltak. Egyikük, Karelia, elkezdte tanítani a csoportját azokra a dolgokra, melyeket a bibliatanulmányozás során megtanult. Isten nevével kezdte. Az egyház egyik lelkésze megpróbálta kedvét szegni, mondván, hogy a Jehova név valójában nem is Isten neve. Karelia azt válaszolta, hogy ha így lenne, akkor a lelkész nem használhatná többé a Bibliát, mert abban benne van Jehova neve. A lelkész szó nélkül elment. Ezután Karelia megtanította a csoportjának az igazságot a Háromságról és a keresztről. A lelkészek hamarosan megfosztották Kareliát attól a kiváltságától, hogy összejöveteleiken imádkozzon, mert Jehovához imádkozott Jézus Krisztus nevében. A következő gyülekezeti alkalmukra meg sem hívták. Majd Karelia az egyik összejövetelükön bejelentette, hogy elhagyja a csoportot, mert Jehova Tanúja lesz. Azután döntött így, hogy az Ismeret könyvnek mindössze az első négy fejezetét tanulmányozta át. Alig hét hónappal később megkeresztelkedett.

 Ázsia

A Távol-Kelet is válaszol a felhívásra: „Dicsérjétek az Urat! . . . Minden lélek dicsérje az Urat!” (Zsolt 150:1, 6). Jehova Tanúi Ázsia minden országában hirdetik a jó hírt, és mivel az embereknek megadatik a lehetőség, hogy halljanak az üzenetről, a Tanúk száma nő. Néhány országban gyors növekedés tapasztalható. Izraelben, Bangladesben és Makaón külön-külön több mint 100 százalékos növekedés figyelhető meg az elmúlt öt évben. Nepál, Grúzia és Kazahsztán 200 százalékot jóval meghaladó növekedésről számol be. A Koreai Köztársaságban mintegy 85 000-en vesznek részt rendszeresen a jó hír hirdetésében. Japánban 222 000 felett van azoknak a száma, akik Jehovát lojálisan szolgálják.

Micsoda öröm volt 1998. április 30-án, amikor Kirgizisztánban törvényesen elismerték Jehova Tanúi munkáját! A bejegyzésért felelős állami bizottság elnöke meglepődött, amikor a testvérek megajándékozták az Ismeret könyv egy példányával, amely addigra már kirgiz nyelven is megjelent, és terjeszthető lett.

 A kisgyermekek — bár még nincsenek megkeresztelve — időnként sokat tesznek azért, hogy másokat az igaz imádathoz vonzzanak. Indiában egy Tanú-család három és fél éves kisfia barátságosan viselkedett a szomszédokkal, mintha azok bátyjai és nővérei volnának. A kisfiú rendszeresen hívta a szomszéd „testvért”, hogy menjen el vele a vasárnapi gyülekezeti összejövetelre. A szomszéd azonban moziba járt a hétvégeken. Végül beadta a derekát, és megígérte, hogy elmegy az összejövetelre. Csakhogy a kisfiú ragaszkodott hozzá, hogy szomszédja a megfelelő öltözékben menjen a Királyság-terembe. Amikor a szomszéd mentegetőzni próbált, a kisfiú kézen fogta, bevezette a szobájába, és megmutatta, hogy milyen is lenne a megfelelő öltözék. Az összejövetelen a fiatalember maga is meglepődött azon, hogy mennyire tetszik neki, amit hall. Attól kezdve sem ő, sem a húga soha nem mulasztották el az összejövetelt. Később, amikor észrevette, hogy a kisfiú akkor is engedelmeskedik szüleinek, amikor azok nincsenek ott — azért tesz így, mert „Jehova figyel” —, a fiatalember teljesen elképedt. Ő és húga most már alig várják, hogy megkeresztelt Tanúk legyenek.

Egy hírnök Kagosimában, Japánban, jól használta fel a Társulat videofilmjeit. Mivel meggyőződött róla, hogy ezek a filmek hatásos eszközök az emberek szívének elérésében, elhatározta, hogy a hitetlen férjével együtt mindegyik filmet megnézi. Először a Jehova Tanúi — A szervezet, amely ezt a nevet viseli címűt nézték meg. Ennek eredményeként a férj beleegyezett egy rendszeres bibliatanulmányozásba. A United by Divine Teaching (Egyesülten az isteni tanítás által) című videofilm nagy hatással volt rá, mivel bemutatta, hogy a világméretű testvériség valóság, és felébresztette benne a vágyat, hogy Jehova Tanúja legyen. Ám a munkája és a rokonaitól jövő nyomás miatt úgy érezte, hogy ez lehetetlen. De A Biblia — A tények és próféciák könyve című videofilm I. és II. részének megtekintése után kezdte a saját életében alkalmazni a bibliai alapelveket. Hamarosan részt vett a  szántóföldi szolgálatban kereszteletlen hírnökként. Végül a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című videofilmben különösen az hatott rá, hogy Jehova megerősíti a népét. Most már készen állt a megkeresztelkedésre, és ezt 1997 októberében meg is tette.

Valkim, egy nagyon vallásos mianmari asszony a metodista egyház tagja volt. Amikor lelkésze elhagyta az egyházat, és egy másik egyház lelkésze lett, az asszony követte őt, mert nem talált igazi örömet ott, ahol volt. Később a lelkész megint máshová ment, az evangélikus egyház vette fel tagjai sorába, ahol szintén lelkipásztor lett. Valkim ismét követte őt. Idővel azonban Valkim nagyon csalódottnak érezte magát, mert egyik egyház sem elégítette ki a szellemi szükségleteit. Nem telt el hosszú idő ezután, és három éven belül három gyermeke meghalt. Reményvesztett volt. Barátai javasolták, hogy nézzen videofilmeket, és olvasson regényeket, hogy némi vigaszra leljen. Lehangoltsága mégsem csökkent. Majd egy napon Valkim látogatóba ment az egyik rokonához, aki időközben Jehova Tanúja lett. A látogatásakor éppen egy vén tartózkodott a rokonnál, akinek megemlítették, milyen nehéz helyzetben van az asszony. A vén meghívta őt a Királyság-teremben tartott összejövetelre, és azt mondta, hogy az összejövetel után bármilyen kérdést föltehet. Valkim elfogadta a meghívást. Miután Írás szerinti választ kapott az őt zavaró kérdésekre, végül megnyugodott. Készségesen beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Gyorsan haladt előre, és most már megkeresztelt hírnök.

Gyakran türelem kell ahhoz, hogy áttörjük a vallási előítélet korlátait a jó hír másokkal való megosztása végett. Néhányan azonban hálásan meghallgatnak, és azáltal mutatják ki értékelésüket, hogy komoly erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a gyülekezeti összejöveteleken rendszeresen ott lehessenek. Natalja körülbelül 60 éves, és Kazahsztán hegyvidéki részén él. Hogy eljusson az otthonától 30 kilométerre fekvő Királyság-terembe az összejövetelre, két busszal is mennie kell. Az első  busszal 12 kilométert megy lefelé a völgyben, a másodikkal pedig 18 kilométert a Királyság-teremig. Télen, mivel a hó és a jég miatt veszélyes a közlekedés, a busz gyakran nem megy föl a hegyekbe. De Nataljának bizony nem túl veszélyes gyalog lemenni a völgybe, hogy elérje a második buszt. Ezt mondja: „Haza kell mennem”, amivel a Királyság-teremre utal. Így magyarázza: „Két otthonom van. Az egyik, ahol alszom, a másik pedig a Királyság-terem.”

Izrael lakossága a fajok, nyelvek és vallások színes forgataga. Izraelben a Tanúkat gyakran behívják a lakásokba, hogy magyarázzák meg látogatásuk okát. Sokan őszinte értékelésüket fejezik ki a Királyság-üzenet iránt. Az ultraortodox zsidó közösségen belül azonban van egy kisebbség, amelyet zavar, hogy növekszik a Királyság-üzenetre kedvezően válaszolók száma. 1997 decemberében mintegy 300-an vettek részt egy tüntetésen, melyet a Tel-Avivhoz közeli Jaffában tartott kerületkongresszus helyszíne köré szerveztek. A tüntetők legtöbbjét busszal szállították oda az ország különböző részeiről, és fogalmuk sem volt, hogy ki ellen fognak tüntetni.

Az előre megszervezett erőszakos megmozdulás különféle incidensekhez vezetett, melyek során a csőcselék súlyosan bántalmazott testvérnőket, a testvérekre pedig az újralátogatások végzése közben lesből támadtak rá. Az ellenzők azzal próbáltak gyűlöletet szítani testvéreink ellen, hogy olyan jelszavakat kiáltoztak, melyek arra utaltak, hogy nácik vagyunk, és lefizetjük az embereket, hogy térjenek át a mi vallásunkra. Habár ennek az ellenünk irányuló gyűlöletkampánynak a szervezői jól tudják, hogy ez nem igaz, sok félrevezetett személy elhiszi ezeket a hazugságokat, és kész megtenni mindent, amit kérnek tőle.

Az ellenállás azonban nem rettentette vissza testvéreinket, és az igazságra rátaláló érdeklődőket sem állította meg. Az izraeli lakosság nagy többsége felháborítónak tartja az ilyen törvénytelen viselkedésmódot. Sok járókelő, látva a Bétel-otthon előtt  tüntető vallási ellenzőket, megáll, hogy kérdéseket tegyen fel, és örömmel hallgatja meg a Biblián alapuló válaszokat. Mivel a tüntetések sokakban felkeltik az érdeklődést, bibliatanulmányozást kezdenek Jehova Tanúival, és látogatni kezdik az összejöveteleiket.

Libanonban egy figyelmes testvérnő segíteni tudott egy fiatal lánynak, aki Jehova Tanúi között nőtt fel. Tizenöt éves koráig látogatta az összejöveteleket, és úgy tűnt, minden rendben van nála. Ekkor hirtelen megszakította a kapcsolatot a gyülekezettel, és beszélgetni sem akart a bibliai igazságról. Már majdnem egy év eltelt azóta, hogy elment a gyülekezetből. Végül is egy testvérnő, miután beszélt a vénekkel és imádkozott, felhívta a lányt, hogy megkérdezze, vajon meglátogathatná-e. A válasz ez volt: „Miért akarsz meglátogatni? Ha az igazságról akarsz velem beszélgetni, kérlek, ne gyere.” A testvérnő biztosította a lányt, hogy félreértette őt, és csak a legutóbbi európai utazásáról szeretne mesélni. Megígérte, hogy tiszteletben tartja a kívánságát, bár azért még hozzátette: „Tulajdonképpen szeretnék neked feltenni néhány kérdést, a válaszaid pedig hasznosak lennének nekem, hogy segíteni tudjak a hozzád hasonló fiataloknak.”

Találkozásukkor a testvérnő mesélt a lánynak az európai útjáról és a kongresszusról, amelyen részt vett. Elbeszélte, milyen örömet élt át, amikor testvérek között volt, és elmondta, milyen szeretetet mutattak ki a testvérek. Úgy tűnt, a lány örömmel hallgatja az úti beszámolót, mely mélyen megérintette a szívét. Majd a testvérnő feltett néhány kérdést: „Az elmúlt egy év alatt a magad életét élted az igazságból adódó kötöttségek nélkül. Most mondd meg nekem, kérlek: boldog voltál és megelégedett? Mi volt az, ami hiányzott az igazságból, ellenben megtaláltad a világ szerinti életúton? Mi van azokkal, akik társaid voltak az elmúlt évben — úgy érzed most, hogy jobb hatással voltak rád, mint a korábbi társaid?” A testvérnő arra kérte a lányt, hogy gondolkodjon el a kérdéseken, és egy későbbi alkalommal válaszoljon.

 Tíz nap múlva ismét találkoztak. A kérdésekre válaszul a lány többek között elmondta, hogy unatkozott, és megpróbálta az időt házimunkával vagy zenehallgatással, tv- és videofilmek nézésével tölteni, de nem volt boldog. Azt is elmondta, hogy van egy barátja, aki várhatóan feleségül veszi. A testvérnő néhány írásszöveget, az Ébredjetek! „Fiatalok kérdezik” rovatának néhány cikkét és a Tedd családi életedet boldoggá! című könyvet türelmesen arra használta fel, hogy segítsen a lánynak megérteni, milyen is a valódi szeretet; és ha egy fiú igazán szeret egy lányt, hogyan mutathatja ki szeretetét és érdeklődését iránta. Számos látogatás után és a Családi élet könyv első öt fejezetének közös megbeszélését követően a lány arra a következtetésre jutott, hogy a barátja nem az a férfi, akihez férjhez akarna menni.

Ismét bibliatanulmányozás kezdődött a lánnyal, és nyilvánvaló volt az előrehaladása. Majd egy másik fiatalember kezdett iránta és az igazság iránt is érdeklődni. A fiatalember ugyan tanult, mégsem fejlődött. A lány megszakított vele minden kapcsolatot, és ekkor elhatározta, hogy olyannal akar házasságot kötni, aki vele együtt teljes szívből fogja Jehovát szolgálni. Egy évvel később a lány megkeresztelkedett. Részidejű munkát vállalt, és úttörőnek jelentkezett. Nem unatkozik már, hanem boldog úttörőként szolgál. Olyan fiataloknak is segíteni tud, akik úgy tartják — ahogyan valaha ő is —, hogy a világ boldoggá teszi majd őket.

Hogyan tudják valamennyi juhszerű személyt fellelni a több mint 130 000 000 lakosú Pakisztánban? A testvéreink az elmúlt évben is buzgón kivették részüket a kiadványok terjesztéséből, például a 35. számú Királyság-hírek urdu és angol nyelvű példányainak terjesztéséből. Néhány hónappal később az emberek még mindig igényeltek Mit kíván meg füzetet és bibliatanulmányozást, ráadásul olyan városokból is, ahol nem élnek Tanúk. Nyilvánvaló, hogy az ég közepén repülő angyalnak, melyre a Jelenések 14:6 utal, jelentős része van ebben a munkában.

 Európa

Ez a Jehovától jövő „megmentés napja” (2Kor 6:2, NW). Az embereknek még mindig lehetőségükben áll az életet választani. Kelet-Európa az egyik olyan terület, ahol az emberek napjainkban hozzák meg ezt a bölcs döntést. 1993 óta 100 százalékos növekedés történt Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Észtországban, Litvániában, Moldovában és Ukrajnában. Háromszáz százaléknál nagyobb a növekedés Lettországban és Oroszországban, annak ellenére, hogy több forrásból is egyre inkább nő az ellenségeskedés. Ötszáz százaléknál nagyobb Fehéroroszországban, Albániában pedig egészen rendkívüli módon 830 százalékos a növekedés! Kétségtelen, hogy még nagyon sokan vannak, akik a kellő buzdítás hatására hálásan élnek a lehetőséggel, hogy az életet válasszák.

Ausztriában egy Tanú meglátogatott egy hölgyet, aki mindig azt mondta, hogy nem ér rá. A következő látogatásnál a Tanú éppen csak felmutatta az Élet egy békés új világban című traktátust, és még mielőtt a hölgy azt tudta volna mondani, hogy „nem érek rá”, a Tanú ezzel a néhány szóval a kezébe  adta a traktátust: „Ez a családja jövőjéről szól.” Az olvasottak felkeltették a hölgy érdeklődését. Amikor a Tanú újból eljött hozzá, a hölgy kért tőle egy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, melyet az üvegablakon keresztül látott kitéve egy Királyság-teremben. Közben a család meghívót kapott egy bibliai tanfolyamra, melyet a helyi egyház támogatott. A hölgy elment a tanfolyamra a férjével. Amikor kérdéseket tettek fel a papnak, azt a választ kapták, hogy ez nem megbeszélés, hanem meditációs tanfolyam. Kérdéseikre azonban választ kaptak a Tanú legközelebbi látogatásakor, és elkezdték tanulmányozni a Bibliát. Ezt a várakozásnak megfelelően ellenségeskedés fogadta. A férj a templom sekrestyése és az egyházközségi tanács tagja volt, és a rá nehezedő nyomás miatt egy időre abbahagyta a tanulmányozást. A kapcsolattartás telefonon történt, valamint úgy, hogy eljuttatták hozzájuk a folyóiratokat. Három hónap múlva újrakezdte a tanulmányozást. A Jehova iránti nagyraértékelése egyre nőtt, ezért lemondott az egyházközségi tanácsban a tagságáról, és abbahagyta sekrestyésként végzett szolgálatát. Ma már ő és a felesége is megkeresztelt Tanúk, gyermekeik pedig kereszteletlen hírnökök.

Sok európai ember vándorol ki az Egyesült Államokba, hogy ott meggazdagodjon. Így tett Alekszander is, egy lettországi férfi. Az élet azonban nem volt könnyű számára az ígéretek országában, sőt anyagilag a lehető legnehezebb helyzetbe került. De itt lelt szellemi gazdagságra. Tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, és rájött, hogy megtalálta az igazságot, ami még az aranynál is értékesebb. Mivel természeténél fogva hamar tud lelkesedni valamiért, újonnan felfedezett hitét is csakhamar meg akarta osztani másokkal. Még mielőtt kitelepült volna az Egyesült Államokba, elvált feleségétől, Inarától, s kisfiuk, Kim az édesanyjánál maradt. Alekszander, a volt férj azonban sok levelet írt, sokat telefonált Inarának, aki ennek hatására tanulmányozást kezdett a lettországi Tanúkkal. Alekszander New Yorkban keresztelkedett meg, Inara pedig Litvániában.  Ötévi távollét után Alekszander hazatért Lettországba, és az időközben kilencévessé cseperedett Kim nagy örömére újból feleségül vette Inarát.

Jézus azt tanította, hogy szeressük még az ellenségünket is (Máté 5:44, 45). Köztük is vannak olyan személyek, akik megváltoznak, mert tetszeni szeretnének Jehovának. Így történt ez Litvániában is, ahol a Taurage Gyülekezetből az egyik vén egy keresztelkedésre jelentkező személlyel vette át a kérdéseket, aki Panevėz̆ys városából való volt. A beszélgetés során ez az idősebb asszony elmondta, hogy sok éven át olyan munkát végzett, ami miatt nehéz volt felöltenie a szelídséget. A panevėz̆ysi női börtönben volt börtönőr. A vént ez nagyon érdekelte, és megkérdezte az asszonytól, hogy az 1960-as években is ott dolgozott-e. „Igen” — válaszolta az asszony. „Ismertél ott Jehova Tanúit, akik akkor voltak bezárva az igazságért?” Az asszony emlékezett két-három testvérnőre, például Petrute-ra, aki nemrégiben segített neki megismerni az igazságot. Egy másik testvérnőre is emlékezett, akit a csecsemő kislányával együtt zártak be. Erre a vén izgatottan elmondta neki, hogy akiről most beszél, az az ő édesanyja, akit tanúskodásért tartóztattak le. Bírósági eljárás eredményeként minden gyermekét elvették tőle, és rokonoknál helyezték el, kivéve a csecsemőkorú kislányát. A vén hároméves volt akkor; most pedig az édesanyja volt börtönőrével a keresztelkedési kérdéseket veszi át. Milyen nagy volt az öröme, hogy ez az asszony elfogadta az igazságot!

Bár a Tanúk összlétszáma tavaly csak keveset emelkedett Finnországban, a hírnökszámban azonban új csúcsot értek el 20 103 fővel. Még mindig vannak, akik keresik az igazságot ebben az országban is. Egy Tanú-házaspár például eltervezte, hogy közelebbről megismerkedik az egyik szomszéd családdal. Mielőtt azonban megtették volna a kezdő lépést, a szomszédasszony csöngetett be hozzájuk. Beszélgetés közben szellemi dolgokra terelődött a szó, és testvérnőnk felajánlotta az asszonynak az Ismeret könyvet.

 Az asszony hazavitte a könyvet, a férje néhány napon belül elolvasta, de csak azért, hogy megkritizálja, mivel előítéletei voltak Jehova Tanúival szemben. Azt vette azonban észre magán, hogy többet szeretne megtudni ezekről a dolgokról. Nemsokára elmondták a Tanúknak, hogy már hosszú ideje keresik azt a vallást, amelynél az igazság van. Már több vallást megvizsgáltak. Jehova Tanúit kihagyták, mert mindenki ellenük beszélt. Ezt gondolták: „Aligha lehet az igazság a Tanúknál, ha egyszer a többi vallásnál sincs.”

Azonnal elkezdődött a családdal a tanulmányozás. A házaspár ezt mondta: „A tanulmányozás közben számos írásszöveg új értelmet kapott, és a helyére került. Éreztük, hogy a ködfátyolon keresztül lassan-lassan áthatol az igazság fénye. Amikor az egyik könyvben láttunk egy képet a Paradicsomról, rögtön éreztük, hogy ez az, itt szeretnénk lenni!”

Rövidesen kezdtek eljárni a gyülekezeti összejövetelekre. A feleség így emlékszik vissza: „Annyira kedvesen fogadtak minket, hogy alig akartam elhinni!” Férjére nagy hatással volt a rendezettség és a pontosság. Tizenkét éves fiuk másvalamire figyelt fel: „A tanulmányozás hatására apu és anyu kedvesebb lett, és kellemesebb, nyugodtabb lett otthon a légkör.” A férj így fejezi ki értékelő szavait: „Jehova hosszútűrő volt irántunk. Nem akarta, hogy elpusztuljunk, engedte, hogy megbánjuk bűneinket.” Hét hónap múlva az egész család megkeresztelkedett (Róma 2:4; 2Pét 3:9).

Svájcban egy férfi abban az időben, amikor megismerte az igazságot, vezető beosztású műszerészként dolgozott fenn a magas hegyekben. Nagyon szerette ezt a munkát, mégis visszament a gyárba dolgozni, ráadásul kevesebb fizetésért. Mindezt azért, hogy rendszeresen részt vehessen a gyülekezeti összejöveteleken lenn a völgyben. Azért imádkozott Jehovához, hogy segítsen neki jól ellátni ezt a felelősségteljes munkát, ugyanakkor kellő figyelmet tudjon szentelni egyéb kötelezettségeinek is.

 Az év végén az igazgató behívatta őt az irodájába, és azt mondta, hogy nagyon meg vannak elégedve a munkájával és a hozzáállásával. Az igazgató csak azt nem értette, hogy a testvér miért hagyja abba mindennap a munkáját délután négy órakor. Testvérünk azt felelte, hogy két szerződési kötelezettséget kell még teljesítenie. Az igazgató csodálkozva nézett rá, és megkérdezte, hogy miről van szó. „Tudja — mondta a testvér —, amikor megházasodtam, megígértem a feleségemnek, hogy törődni fogok vele, és bizonyos időt együtt töltünk majd el. A munka mellett, amiből eltartom a családomat, van szellemi vonatkozású kötelezettségem is, ez az Istenhez fűződő kapcsolatom, és ez is időt igényel. Ez az a három tevékenység, melynek harmonikus egységben kell lennie az életemben.” Hozzátette még, hogy történetesen a világi munkája foglalja le napjának a nagyobbik részét, vagyis kilenc órát, és ehhez hozzájön még az oda-vissza utazás is. Az igazgató megértette a testvért, és megengedte, hogy ezután is abbahagyja a munkát délután négykor. Így tanúskodott akkor az igazgatónak, és ma is kihasználja az adódó alkalmakat, hogy a munkatársainak is beszéljen, akik közül némelyikük még sosem beszélgetett a Tanúkkal.

Spanyolországban Fernando már évek óta ablaktisztító volt abban az épületben, ahol Carlos, az egyik Tanú dolgozik. Többször folytattak rövid beszélgetést, de Fernando sosem mutatott különösebb érdeklődést az igazság iránt. Egyszer azonban, miután meglátogatta Barcelonában a sógornőjét, kérdések merültek fel benne. Kiderült, hogy sógornőjének a szomszédja, aki régebben részeges, bajkeverő ember volt, és rendszeresen megverte a feleségét, teljesen megváltozott, mostanra jó férj lett belőle. Fernando megtudta, hogy ez az ember Jehova Tanúja lett. De hogyan lehetséges ekkora változás? Carlos elmagyarázta neki, hogy Isten Szava képes ilyen változásokat előidézni az emberekben (Zsid 4:12). Fernando érdeklődést mutatott. Rövid idő múlva ő is változtatott az életén, és ma már a jó hír hírnöke.

 Földünk szigetei

Jehova Tanúi 84 szigeten vagy szigetcsoporton tanúskodnak szorgalmasan Isten Királyságáról. Egyes szigeteken rendkívül kedvezően reagálnak a bibliai igazságra. A Csendes-óceán déli részén található Francia Polinézián egy Tanúra 114 lakos jut. A karib-tengeri Guadeloupe lakosainak száma 410 000, ám a kitartó prédikálás eredményeként 52 lakos jut egy Tanúra. Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetén pedig 1:31 a Tanúk és a lakosok aránya.

Az Indiai-óceánon a Seychelle-szigetekhez tartozó La Digue-sziget nagyon kicsiny sziget. Megközelítőleg kétezer lakosa van, ez csak körülbelül 500 otthont jelent, mégis vannak buzdító tapasztalataik. Freddy Mahé szigetén született, ott is nőtt fel. Miután elköltözött La Digue szigetére, ott olyan dolgokat ismert meg, amelyek gyökeres változásokat hoztak az életében. Katolikusként nevelték, 18 éves korában beiratkozott egy papnevelő intézetbe. Azt hitte, hogy ott majd a Bibliát fogja tanulmányozni, ezért kitartóan kérte, hogy lehessen egy példánya belőle, de mindig azt mondták neki, hogy inkább az egyházi hagyományokat  tanulmányozza. Néhány hét múlva teljesen kiábrándultan elhagyta az intézményt, és a saját módszereivel kezdte Istent keresni. Vett magának egy Bibliát, és beszélt róla bárkivel, aki hajlandó volt rá. Életmódja azonban nem volt olyan becsületes, mint a szándékai. Erkölcstelen életet élt, kábítószer-élvező volt, sokat ivott, és harcművészeteket gyakorolt.

Később, amikor La Digue szigetén élt, összetalálkozott misszionáriusokkal, akik Jehova Tanúi voltak. Nemsokára bibliatanulmányozást folytattak vele, előfordult, hogy hetente két-három alkalommal is. Amikor megismerte Isten nevét, az akkora hatással volt rá, hogy másnap ezt mondta: „Milyen jó, hogy az ember végre tudja, hogy kihez imádkozik, nem valaki ismeretlenhez beszél. Egész éjjel hozzá imádkoztam, és a nevén szólítottam, és most éreztem először, hogy Isten meghallgatott.”

Egyszer ezt mondta: „Van egy fiatalember, aki komolyan érdeklődik. Tudom, hogy nektek nincs időtök tanulmányozni vele. De talán én is tanulmányozhatnék vele, mert én már sok mindent megtanultam.” A misszionárius arra buzdította, hogy először az Isten előtti saját állapotát vegye fontolóra. Freddy két nap múlva ezt mondta: „Most már értem, hogy Jehova Tanújának lenni nem azt jelenti, hogy csupán tudok, ismerek egy bizonyos tanácsot, hanem hogy alkalmazom is az életemben. Felfogtam, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy Jehovát képviselhetném. Hogy prédikálhatnék másoknak, amíg a saját családi életem nincs rendben?” Ezért amíg nem tudta törvényesíteni kapcsolatát a barátnőjével, különvált tőle. A következő hónapban összeházasodtak. Amikor még további változtatásokat is megtett az életében, boldog volt, hogy végre részt vehet a szántóföldi szolgálatban. Azóta már megkeresztelt személy.

Elsie, egy Mauritius szigetéről származó asszony, Gros Mama, a varázsló néven volt ismert a városában. Mindenki félt tőle. Rejtelmes szertartásokat végzett a temetőben, és nagy hatalmú, szellemek segítségével gyógyító személynek ismerték. Hogyan ismerte meg a Biblia igazságait? Sok türelem, személyes  érdeklődés és Jehova ki nem érdemelt kedvessége következtében. Miután Elsie lánya elkezdett tanulmányozni, az egyik Tanú meglátogatta az édesanyát is. A Tanú felfedezte, hogy az édesanya nemcsak hogy mélyen belemerült a spiritizmusba, de olvasni sem tud, súlyos családi gondjai vannak, és nagyon erős dohányos. Mindezek ellenére bibliai témájú beszélgetés kezdődött vele Az én könyvem bibliai történetekről című könyv segítségével. A Tanú hetente háromszor meglátogatta, mindig buzdította, és így sürgette őt: „Bízzon Jehovában!”

A változás nem ment könnyen. Küzdött azért, hogy leszokjon a dohányzásról, s eközben meg kellett tanulnia, hogy Jehova mindent lát, amit teszünk, és semmit nem rejthetünk el előle (Zsid 4:13). Látta a képet az Élj örökké könyvben, hogy a korai keresztények elégették a varázslással kapcsolatos könyveiket. Megbeszélték vele, hogy mi ennek a képnek az értelme, de nem hagyott fel azonnal a démoni szertartásokkal (Csel 19:19). Egy borzalmas tapasztalat után azonban mindenét, amit a hamis imádatban használt, összeszedte, és bedobta a folyóba.

Amikor azért jöttek hozzá az emberek, hogy varázsoljon, megmagyarázta nekik, hogy amit eddig gyakorolt, az nem tetszik Istennek. Arra buzdította őket, hogy tanulmányozzák a Bibliát. Elmondta nekik, hogy csak Jehova tudja megmenteni őket a gonosztól, és arra buzdította őket, hogy bízzanak Jehovában. Elsie nemrégen meghalt, korábbi ügyfelei közül azonban néhányan ma már Jehovát szolgálják.

A Csendes-óceán déli részén található Wallis és Futuna szigeteken nem minden faluban engedélyezett a házról házra végzett tevékenység, a rokonságot ellenben meg lehet látogatni, és kötetlen formában lehet nekik tanúskodni. Egy bibliatanulmányozó adott az egyik barátjának a 35. sz. Királyság-hírekből egy példányt. Ez az ember hírhedt alkoholista volt, hosszú hajat és rendetlen szakállat viselt, és sokszor megverte a feleségét és a gyermekeit. Több beszélgetés után a férfi beleegyezett, hogy elmenjen a Gyülekezeti Könyvtanulmányozásra. Annyira értékelte  az ott tanultakat, hogy azt kérte, hadd mehessen el a feleségével a Királyság-terembe is. Azon a héten a nyilvános előadás címe ez volt: „Egy tiszta nép tiszteletet szerez Jehovának”. Nagy hatással volt rájuk az előadás, és bibliatanulmányozást kértek. Az a bibliatanulmányozó, aki meghívta őket, megszervezte, hogy jöjjenek el a lakására, és találkozzanak ott két Tanúval. Amikor az érdeklődő pár eljött, nem lehetett a férfira ismerni. Megborotválkozott, levágatta a hosszú, bozontos haját, és tiszta ruha volt rajta. Még a beszédstílusa is más volt. Egy teljesen új ember állt előttük. Azóta rendszeresen részt vesznek minden gyülekezeti összejövetelen. Ebből is világosan látható, hogy nem az a munkánk, hogy megítéljünk másokat, hanem hogy megosszuk velük a Biblia igazságát. Ha a szívük őszinte, akkor Jehova szelleme segíteni fog nekik, hogy megtegyék életükben a szükséges változtatásokat.

Tajvanon sokan igazi hitpróbával találják szembe magukat a temetésekkel, az ősök imádatával és hasonló dolgokkal kapcsolatban. Meihua, egy nemrég megkeresztelt testvérnő, hónapokon át nagy szeretettel látogatta haldokló apósát a kórházban. Amikor meghalt, az anyósa azt bizonygatta, hogy ha Meihua nem imádja a halottat, akkor a halott lelkének nem lesz nyugta, vissza fog járni, és háborgatni fogja a családot. Meihua állhatatos maradt, pedig nagy nyomás nehezedett rá. Anyósa arra akarta kényszeríteni őt, hogy hagyja el a családját, és menjen vissza a szüleihez. Meihua abba nem egyezett bele, hogy a halott imádatában részt vegyen, viszont arra kérte a családot, hogy engedjék meg neki, hogy a saját hite szerint fejezze ki a tiszteletét. Meglepetésére ebbe beleegyeztek! Egy alkalomhoz illő imával készült. Amikor eljött az ideje, az egész család előtt könnyes szemekkel mondott szívből jövő imát, kérve Jehovát, hogy segítsen az egész családnak megérteni, hogy apósa már nem szenved többé, hanem békében nyugszik. Megemlítette a feltámadást, és azt is, hogy az apósa hogyan részesülhet abban (Csel 24:15). Az eredmény bámulatos volt. Hitetlen férje, anyósa és az egész család most nagyszerű, bátor asszonyként tiszteli őt. Meihua továbbra is azzal fejezi ki Jehova iránti nagyraértékelését, hogy lelkesen részt vesz a szolgálatban.