Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

Jehova Tanúi évenként megrendezett kongresszusai valóban kiemelkedő eseménynek számítottak az elmúlt évben. Az 1999 közepén megkezdett kerületkongresszusok sorozata az „Isten prófétai szava” témát domborította ki. A program hangsúlyozta a naponkénti bibliaolvasás értékét, a Jákób és Ézsaú történetét feldolgozó dráma pedig további nyomatékot adott ennek. Az előadások például áttekintették a Dániel könyvében található próféciákat, valamint részletesen tárgyalták a Habakuk könyvét. A program felhívta a figyelmet arra, mennyire közel van a régi rendszer vége. Nemcsak megvizsgálta a jelenleg folyamatban levő tanúskodómunkát, hanem gondolatainkat arra az izgalmas  kilátásra terelte, amit Jehova szívderítő ígérete így összegez: „mindent újjá teszek” (Jel 21:5).

A kongresszusok résztvevői örömmel fogadták, amikor 47 nyelven közreadták a Figyelj Dániel próféciájára! című új könyvet. Koreában még nagyobb — igen, roppant nagy — volt az öröm, amikor közreadták a New World Translation of the Holy Scriptures nevű bibliafordítást koreai nyelven.

Bámulatos, hogy a hónapokig tomboló háború ellenére Jugoszláviában sikerült kiadni a New World Translation of the Christian Greek Scriptures nevű bibliafordítást szerb nyelven. Szoros nemzetközi együttműködés eredményeképpen a Keresztény Görög Iratokat kiadták horvát és macedón nyelven is a szomszédos országokban. Örömkönnyekkel fogadták ezeket a kiadványokat.

Jugoszláviában a testvéreknek különösen nagy okuk volt az örömre. Március hónapban az ország háborúra készült. Belgrád bombázása azt jelentette, hogy a telefonos összeköttetés nem fog mindig működni, és nehézzé válik majd a Belgrádban dolgozó fordítók által elkészített anyag eljuttatása a Németországban levő nyomdába. Március 23-án, kedden már annyira biztos volt, hogy megkezdődik a légitámadás, hogy azok a testvérek, akik ezt a kongresszusi kiadványt készítették Belgrádban, elhatározták, hogy egész éjszaka dolgozni fognak. Másnap reggelre a szükséges elektronikus fájlokat már elküldték. Néhány órával később megkezdődött a bombázás. Bár a fordítói csapat kénytelen volt az óvóhelyre menni, mégis boldog volt!

Teljes volt az öröm, amikor négy hónappal később a belgrádi kongresszuson nagy lelkesedés közepette közreadták a nyomtatott Bibliát. Miután mindenki kapott egy személyes példányt, hamar elhagyták a kongresszusi helyszínt. A testvérek visszatértek szálláshelyükre, hogy olvashassák a Bibliát! Bár olyan világ veszi körül őket, amelyben az etnikai és vallási megosztottság gyilkoláshoz és izzó gyűlölethez vezetett, ők meg voltak győződve arról, hogy nem kaphattak nagyszerűbb ajándékot.

 Az ezt követő hétvégén tartották meg az elsőt abból a nyolc kongresszusból, amelyet Indonéziában rendeztek meg, Ázsia egyik hatalmas országában, amelyet szintén a vallási és politikai széthúzás keltette erőszak sújtott. A jakartai kongresszuson 15 666 személy volt jelen, akik az ország különböző részeiről érkeztek. Első alkalommal tartották a keresztelkedést a kongresszus helyszínén, és a hallgatóság nagy lelkesedéssel figyelte a hatalmas tévéképernyőkön, hogy 430 személy keresztelkedik meg. Ám az izgatottság akkor hágott a tetőfokára, amikor bejelentették, hogy már ki van nyomtatva a teljes New World Translation bibliafordítás indonéz nyelven, és remélhetőleg hamarosan mindenki kap belőle.

Isten szerinti életútra törekszenek

Az 1999-es szolgálati év természetesen még 1998 szeptemberében kezdődött. A szolgálati év első néhány hónapjában még folytatódtak az „Isten szerinti életút” nemzetközi kongresszusok. Sokat már megtartottak az Egyesült Államokban és Európában. De szeptembertől januárig még tizenhárom ilyen nemzetközi kongresszust tartottak meg Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és Latin-Amerikában.

Ezek közül az elsőt az 1999-es szolgálati évben a brazíliai São Paulóban tartották meg 1998. szeptember 18. és 20. között. A kongresszusok egy időben folytak tizenhat másik helyen is, például a hatalmas, Rio de Janeiró-i Maracanã Stadionban is. Tizenöt országból több ezer küldött érkezett. Közöttük volt ötvennégy misszionárius, akik közül huszonhárom azért hagyta el Brazíliát, hogy Mozambikban szolgáljon. Vasárnap, amikor felolvasták a határozatot, mely kijelenti, hogy az Isten szerinti életút a legjobb életút, ezen a tizenhét helyszínen a jelenlevők bámulatos sokasága, 516 333 személy egyetértése jeléül harsogó hangon kiáltotta: Sim (Igen)!

Koreában ugyanazon a hétvégén 63 886 további küldött gyűlt össze a szöuli Olimpiai Stadionban. A kongresszust megelőző  napokban 3046 küldöttet fogadott a tengerentúlról a repülőtéren több száz koreai Tanú, akik között színes népviseletbe öltözött testvérnők is voltak. A befejező előadás után, amikor a külföldi küldöttek elindultak a buszaik felé, kongresszusi résztvevők ezrei alakították ki a szeretet folyosóját, ahogy némelyek nevezték, és amikor a küldöttek elhaladtak előttük, a koreai Tanúk így búcsúztak a látogatóktól: „Találkozunk a Paradicsomban!” és „Szeretünk benneteket!”. Sokaknak könny szökött a szemükbe.

A Szöulban levő küldöttek könnyei még fel sem száradtak, amikor a Georges hurrikán végigsöpört Puerto Ricón. A soron következő nemzetközi kongresszusnak az ezt követő pénteken kellett volna kezdődnie Puerto Ricóban. Lehetséges lesz? A vihar miatt arra számítottak, hogy az egész sziget hetekre áram nélkül marad. A vízellátás megszűnt; a San Juan-i repülőteret bezárták; a helyi testvérek otthonai, ahol szerették volna elszállásolni a tengerentúlról érkező, több száz küldöttet, megsérültek. A katasztrófa következtében a négy tervezett kongresszusi helyszínből már csak a Hiram Bithorn Stadion állt rendelkezésünkre. Ám csodák csodájára, a nehézségek sorra egymás után mind megoldódtak. A jelenlevők csúcslétszáma ezen a kongresszuson elérte a 15 065 főt!

Több mint egy hónappal később, október 30-tól november 1-jéig három nemzetközi kongresszust tartottak Ausztráliában (Brisbane-ben, Melbourne-ben és Sydney-ben). A Vezető Testületből John Barr, Milton Henschel, Lloyd Barry és Theodore Jaracz vett részt ezeken a kongresszusokon. A két utóbbi testvér egykor Ausztráliában szolgált. Sok lelkes misszionárius, akit korábban Ausztráliából küldtek más helyekre, szintén jelen volt.

1998 vége felé további nemzetközi kongresszusokat rendeztek Afrikában. A kenyai Nairobiban 24 502 személy gyűlt össze a Moi Nemzetközi Sportcentrumban decemberben; közöttük voltak azok a küldöttek, akik tizenhat országból érkeztek, és együtt örültek a résztvevőkkel.

 A következő héten négy nemzetközi kongresszust tartottak a Dél-afrikai Köztársaságban (Fokvárosban, Durbanban, Johannesburgban és Pretoriában); a jelenlevők csúcslétszáma 83 858 fő volt, és 1626 személy keresztelkedett meg. A nemzetközi kongresszusokat tizennyolc kerületkongresszus követte. Ezeken összesen 53 901 személy vett részt, és további 1065 fő keresztelkedett meg. Ezeken a kongresszusokon adták közre a teljes New World Translation nevű bibliafordítást szongai nyelven. E kongresszusi résztvevők között megnyilvánuló szeretet és egység ékesszólóan bizonyította, hogy valóban rájuk illik az a leírás, melyet Jézus adott: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján 13:35).

Nyugat-Afrikában ugyanezen a hétvégén, december végén kongresszust tartottak az elefántcsontparti Abidjanban. A program francia, angol és tvi nyelven folyt. Bár csak körülbelül hatezer hírnök tevékenykedik az országban — és talán ötszázan érkeztek a határon túlról —, döbbenetes, hogy 16 009 személy jött el, aki szeretett volna tanulni az Isten szerinti életútról!

Végül az egész világon megtartott harminckét nemzetközi kongresszus befejezéseként a több mint tizenkilencezer Costa Rica-i hírnök nagyon boldog volt, amikor 34 431 személy gyűlt össze a kongresszuson 1999 első három napján. A repülőtéren mintegy négyezer helyi Tanú üdvözölte a küldötteket, akik negyvenkét nemzetközi járattal érkeztek. A Tanúk folyosót alkottak, tapsoltak, és e szavakkal üdvözölték az érkező küldötteket: „Bienvenidos, hermanos!” (Üdvözlünk benneteket, testvérek!) A testvérek által kifejezett vonzalom a repülőtéren arra indított egy fagylaltárust, hogy házi bibliatanulmányozást kérjen!

A nemzetközi kongresszusok jó hatással voltak sok nem Tanúra is, akik megfigyelték a küldöttek között megmutatkozó szeretetet. Ez megerősítette a Jehova Tanúi között fennálló nemzetközi kötelékeket is. Látható bizonyítéka volt annak, hogy Jehova a szó szoros értelmében egybegyűjt ’egy nagy sokaságot minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből’ — olyan embereket,  akik Jehovára és Fiára, Jézus Krisztusra tekintenek megmentésért —, hogy bevigye őket igazságos új világába (Jel 7:9, 10).

Szeretni „cselekedettel és valósággal”

Az egymás iránt kimutatott szeretet Jehova Tanúinál többet jelent, mint hogy mosolyognak és kezet fognak a Királyság-teremben. Nem merül ki abban, hogy vendégszeretetet mutatnak a külföldről érkező kongresszusi küldöttek iránt. A Biblia tanulmányozóiként Jehova Tanúi jól ismerik azt, hogy mi van megírva az 1János 3:17, 18-ban: „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim . . . szeressünk . . . cselekedettel és valósággal.” Az elmúlt évben pusztító viharok, aszályok és polgárháborúk miatt Jehova népéből sokaknak nélkülözniük kellett. Hogyan reagált erre a nemzetközi testvériség?

1998 szeptemberében árvizek sújtották Mexikó Chiapas államát. Néhány héttel később a Georges hurrikán söpört végig St. Kittsen, Nevisen, Puerto Ricón, a Dominikai Köztársaságon és Haitin, majd lecsapott az Egyesült Államok déli részére. Egy hónappal később a 290 kilométer/órás sebességgel száguldó Mitch hurrikán betört Hondurasba, vízzel árasztotta el Nicaragua egyes részeit, majd végigpusztított Salvadoron és Guatemalán, mielőtt elvesztette az erejét Mexikó fölött. Ötven Királyság-termen és két kongresszusi termen kívül Jehova Tanúinak több mint ezernyolcszáz otthona romba dőlt vagy súlyosan megsérült. A termés tönkrement. Az emberek javai megsemmisültek. Egyes helyeken egész gyülekezeteket kellett kitelepíteni.

Nagyon nagy szükség volt élelemre, vízre, ruhákra és gyógyszerekre. Az olyan területeken élő Tanúk, ahol a vihar nem pusztított, gyorsan reagáltak. Voltak olyan helyek, ahol mihelyt hallottak a kárról, a Tanúk elmentek a fiókhivatalba, és élelmet, ruhát és pénzt ajánlottak fel, hogy segítsenek keresztény testvéreiknek. Ahol a testvérek autóval vagy teherautóval nem tudtak átjutni a katasztrófa sújtotta területen, hogy eljuttassák a  segélyszállítmányokat, ott kenut, kerékpárt és hátizsákot használtak. A helyi vének minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a testvéreknek újra tető legyen a fejük fölött. Azok a Tanúk, akik orvosok, felajánlották szolgálatukat.

Jehova Tanúi Vezető Testülete irányította az anyagi segítség eljuttatását, valamint az égetően szükséges élelem, ruha és építkezési anyagok odaszállítását a közeli országokból. A szállítást bérelt repülőgépekkel, hajókkal és kamionokkal oldották meg. A katasztrófa sújtotta területeken a testvérek és testvérnők újra és újra kifejezték őszinte értékelésüket a világméretű testvériség szeretetéért.

A területi építőbizottságokat — melyek célja közreműködni a Királyság-terem építkezéseken — mozgósították, hogy segítsenek a romok eltakarításában és az otthonok megjavításában. Az Egyesült Államokból hét, egyenként körülbelül harminc önkéntesből álló csoport a saját költségén utazott St. Kitts és Nevis szigetére, hogy egy hetet dolgozzon hittársaik otthonainak megjavításán. További hatszáz önkéntes utazott repülővel Puerto  Ricóra, hogy ott segítsen a helyreállítási és újjáépítési munkálatokban. A Galátzia 6:10-ben feljegyzett bibliai irányelvvel összhangban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy segítséget nyújtsanak szellemi testvéreiknek és testvérnőiknek. De megjavították egy iskola tetőjét is, és némely idősebb szomszéd otthonát is rendbe hozták, olyanokét, akiknek nem voltak gyermekeik, hogy segítsenek nekik. A Dominikai Köztársaságban a helyi Tanúk részt vettek egy kórház környékén a romeltakarításban.

Puerto Ricón a testvérek egy csoportja a hegyek között fekvő Yabucoa városába utazott, hogy segítsen újjáépíteni egy házat, amelyben egy Tanú élt férjével, aki viszont nem volt Tanú. A szomszédai kicsúfolták, amikor a testvérnő azt mondta, hogy tudja, hogy keresztény testvérei a segítségére fognak sietni. Amikor a testvérek megérkeztek, a testvérnő lelkendezett örömében. Néhány órán belül mintegy kétszáz nézelődő gyűlt össze az utca másik oldalán. Egész nap figyelték, ahogyan a testvérek csapata dolgozik. Miután felszerelték a bejárati ajtót, a testvérek egy virágcsokorral lepték meg a testvérnőt, és átadták neki újjáépített otthonának kulcsait. Amikor felkapcsolták a villanyokat, a szomszédok tapsoltak. Az aznap látott események miatt az utcán ácsorgók közül sokan most már szívesen meghallgatták a Királyság-üzenetet, pedig korábban kerülték a Tanúkat.

Időközben, novemberben Európában, Ukrajna nyugati részén súlyos árvizek pusztítottak. Januárban pedig a dél-amerikai Kolumbiában földrengés volt. Mindezek tovább növelték a természeti csapások számát. Itt is ugyanilyen szerető segítséget nyújtott Jehova népe.

Amikor Angolában 1999-ben újra kitört a polgárháború, több mint 1 700 000 ember vált menekültté. A testvérek szorgalmasan segítettek a menekültté vált hittársaiknak, valamint  sok más személynek is a létszükségleteik kielégítésében. A dél-afrikai, az olaszországi és a portugáliai fiókhivatalból küldött harmincnégy tonna élelmet és ruhát szétosztották azok között, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat és városaikat. Még azokba a háborús övezetekbe is sikerült eljuttatni valamennyit e segélyszállítmányokból, ahol hónapokon át tartott a bombázás.

A szolgálati év kezdetén a kongói (kinshasai) fiókhivatal tájékoztatta a Vezető Testületet, hogy a polgárháború miatt a fiókhivatalnak segélyszállítmányokra van szüksége, hogy segíteni tudjon több mint kétszázezer embernek. Azonnal intézkedtek, hogy a nagy-britanniai, a belgiumi, a franciaországi, a svájci és a dél-afrikai fiókhivatal élelmiszert küldjön, és biztosítsa az anyagi feltételeket ahhoz, hogy további készleteket tudjanak vásárolni más afrikai országokban. Jehova Európában élő Tanúi több mint hetvenöt tonnányi emberbaráti segélyszállítmányt gyűjtöttek össze és küldtek el repülővel.

Ám Kongóban a harcok nem értek véget. Újabb és újabb válságos helyzetek alakultak ki. 1999. február 7-én a New York-i világközpontban ezt jelentették be a Bétel-családnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó állapotokról: „A polgárháború miatt az ország keleti részén harmincezer hírnök segélyekre szorul. A kinshasai fiókhivatal a háború miatt nem tudja fenntartani a kapcsolatot ezekkel a testvérekkel. A Vezető Testület azonban jóváhagyta, hogy Belgium segélyszállítmányt küldjön repülővel. Az első légi szállítmány ezen a héten indul, a második február 20-án. A második szállítmánnyal együtt egy orvosokból álló csapat is megy.” Az európai testvérek együtt dolgoztak Kelet-Kongóban a Jehova Tanúi által hivatalosan kinevezett tizenegy segélybizottsággal.

A menekültek közül némelyek a határ menti országokba mentek. Ezrek menekültek a szomszédos Zambiába. Ott a segélyszervezetek sokat segítettek; a Tanúk ezenfelül adtak még takarókat, ruhát, valamint konyhai eszközöket és földműveléshez szükséges szerszámokat. Amikor egy idős testvér kapott egy takarót,  annyira meghatódott, hogy szinte minden ereje elhagyta. Még sosem kapott azelőtt új takarót, ami az övé is maradhatott. Amint egy körzetfelvigyázó Zambia felé tartott, találkozott egy mozgássérült testvérrel, aki egy fa alatt tartózkodott. A körzetfelvigyázó felsegítette őt a kerékpárjára, és azon tolta. Amikor a hegy túl meredek volt, a testvér leszállt, és gumidarabokat kötözött a térdeire és a kezeire, majd így négykézláb igyekezett előrejutni, amíg fel nem ért a hegytetőre. Végül biztonságban megérkeztek a zambiai Kaputába. Ott a fiókhivatal mindenkit ellátott szuahéli irodalommal, hogy használhassák gyülekezeti összejöveteleiken. Áprilisban egy összejövetelen, melyen több mint kétezer ilyen menekült vett részt, a fiókhivatalból jött testvérek szeretetteljes szellemi buzdítást nyújtottak. A menekültek legtöbbje pedig — felnőttek és gyermekek egyaránt — énekeskönyv nélkül, teljes szívvel énekelt olyan énekeket, mint „Jehova oltalomról gondoskodik”, „Jehova a menedékünk”, „Hálát adunk neked, Jehova” és „Isten Paradicsomot ígért”.

A jó hír buzgó hirdetése

Ennél is figyelemre méltóbb, hogy Jehova Tanúi milyen szeretettel hirdetik Isten Királysága jó hírét. Jézus Krisztus iránymutatását követve igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbb személyt elérjék a jó hírrel (Márk 13:10). Ebből a célból szívesen tesznek áldozatos erőfeszítéseket, anyagiakat sem kímélve. Tavaly ebben a munkában a legmagasabb hírnökszám 5 912 492 volt, és 1 144 566 849 órát töltöttek ebben a szolgálatban. A Tanúk közül sokan úgy rendezték a körülményeiket, hogy általános, illetve kisegítő úttörőként szolgálhassanak.

Ezek az úttörők más és más helyzetben vannak. Több ezer fiatal van köztük, akik befejezték az iskolát, vagy úgy alakították az órarendjüket, hogy már az iskolás évek alatt is tudják végezni az úttörőszolgálatot. Mások háziasszonyok, vagy családapák, akik emellett dolgoznak is, hogy eltartsák a családot. St. Lucián az egyik keresztény vén, aki családos ember, végezni tudja az  úttörőszolgálatot, mert ügyelt arra, hogy ’szeme egyszerű’ maradjon (Máté 6:19–22, NW). Amikor nemrégiben egy jól jövedelmező világi karrier lehetősége csillant fel előtte, elutasította az ajánlatot, mert ez azzal járt volna, hogy több időt kell a munkahelyén töltenie, nem tud minden keresztény összejövetelen részt venni, hat hónapra a családjától távol kell élnie, és fel kell adnia az úttörőszolgálatot. Ő úgy határozott, hogy a Királyságot keresi először, és bízik benne, hogy Jehova továbbra is megáldja majd erőfeszítéseit, amit a családja eltartásáért tesz.

Antiguán egy kilencvenöt éves testvérnő már sok-sok éve minden évben egyszer vagy kétszer elvállalja a kisegítőúttörő-szolgálatot. Arról, hogy miért tesz ennyi erőfeszítést, ezt mondja: „Az átlagosnál több erőt és energiát kaptam Jehovától. Úgy látom, ez lehetőséget ad arra, hogy kimutassam az iránta érzett szeretetemet.”

Egy testvérnő Dániából, aki a hatvanas évei derekán jár, elhatározta, hogy kisegítő úttörő lesz. Miért? Így magyarázta: „Úgy érzem, engem a bibliaolvasás sarkallt erre a döntésre . . . Meggyőződésem, hogy ahhoz hasonlóan, ahogyan például a tévé befolyásolhat minket rossz irányba, Jehova Szavának naponkénti olvasása hatással lehet ránk a jó irányba. Ez nagyon erős ösztönzés volt nekem.”

Mivel a megélhetés előteremtése mindenhol egyre nagyobb terhet ró az emberekre, a Vezető Testület 1999 januárjában megváltoztatta az úttörők órakövetelményét. Az általános úttörőkét havi kilencven óráról hetvenre csökkentették, a kisegítő úttörőkét pedig hatvan óráról ötvenre. Mennyi jó származott ebből! Sokan, akik már az úttörők soraiban voltak, emiatt meg tudtak maradni ebben a szolgálatban, és további ezrek jelentkeztek úttörőnek. Sokuknak ez újabb bizonyíték volt arra, hogy „jóságos az Úr” (1Pét 2:3).

A változtatás utáni hónapokban az ausztráliai fiókhivatalhoz több mint négyszer annyi jelentkezés érkezett be általánosúttörő-szolgálatra. Kolumbiában közel háromszáz százalékkal  jelentkeztek többen. Ukrajnában hónapról hónapra emelkedett az úttörők száma, és a jelentés arról számol be, hogy idén negyvenkét százalékkal több az úttörő, mint tavaly. Mikronéziában átlagban minden gyülekezetben több mint egy úttörővel lett több. Libériában, ahol legtöbb testvérünk máról holnapra él, és nap nap után abból tengődik, amit kisebb áruk eladásából előteremt, az órakövetelmény megváltoztatása után nyolc egymást követő csúcsszámot értek el az általános úttörők számában.

A kisegítő úttörők sora is bővült. Ausztriában 1999 első három hónapjában ötvenhat százalékkal voltak többen, mint az azt megelőző évben. Ugyanebben az időszakban Malajzia százhárom százalékkal több kisegítő úttörőt jelentett. Dániában az év első hat hónapjában kilencvenegy százalékos növekedést értek el. Koreában, ahol a január előnyös hónap a megnövelt tevékenységhez, abban a hónapban a hírnökök ötvenhét százaléka vett részt az úttörőszolgálat valamelyik ágában.

Időközben az „Úttörők segítenek másoknak” program továbbra is jó eredményekkel jár. Az alaszkai Anchorage-ban levő filippínó gyülekezetből az egyik testvérnő ezt mondta: „Tizenegy éve ismerem az igazságot. A szántóföldi szolgálatot csupán megszokásból végeztem, nem voltak határozott célkitűzések az elmémben.” De miután a testvérnő egy ideig együtt szolgált egy helyi úttörővel, jobban megértette a szántóföldi szolgálat jelentőségét. Felismerte, hogy a munka sürgős. Elmélyült az emberek iránti érdeklődése, és képes volt házi bibliatanulmányozásokat kezdeni. A Dél-afrikai Köztársaságban egy úttörő testvérnő segített egy másik hírnöknek, hogy az nagyobb örömet találjon a járókelőkkel folytatott beszélgetésekben, és ne csupán azt várja, hogy az emberek válaszoljanak a kaputelefonon. Leültek, és közösen megbeszélték, milyen célokat tűzhetnének ki a szolgálatban. A hatodik hónap végére a hírnökből általános úttörő lett. Azzal a testvérnővel együtt, aki segített neki, most több öröme van a szolgálatban, mint bármikor ezelőtt.

 A bibliai igazság nyomtatott formában

Mózes idejétől fogva Jehova mindig gondoskodott írott formájú szellemi útmutatásról. Ezt mindig megerősítette szóbeli útmutatással is. De a nyomtatott oldalak jelentős szerepet töltenek be a jó hír terjesztésében. Bibliákat és bibliamagyarázó kiadványokat is nagy mennyiségben adtunk ki. Jehova Tanúi egyedül a tavalyi évben 1 026 706 628 példányt nyomtattak Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokból, és ezenfelül 41 579 805 könyvet és 71 221 759 füzetet, valamint rengeteg traktátust. A kiadványok 332 nyelven készülnek.

Ez a tevékenység sok helyütt javukra van az embereknek.  A korallatollokból álló Tuvalunak csupán 9403 lakosa van. Az Őrtorony megjelenik a nyelvükön, és jelenleg negyvenöt személy Jehova imádója a szigeten. Bár a Közép-afrikai Köztársaság messze esik a fejlett ipari világtól, Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat nagy példányszámban terjesztik ezen a területen arab, angol, francia, lingala, szango és azande nyelven. Az országban 2305 Tanú szolgál. A tavalyi Emlékünnepre jóval több mint ötször ennyien jöttek el. Angolában polgárháború tombol, és sok ember nagyon szegény. Az Őrtorony folyóirat ennek ellenére tavaly óta umbundu nyelven is megjelenik havonta, és ez nagyon jó Jehova Tanúi két, angolai körzetének és annak a sok embernek, akiknek szellemileg segítenek. Ukrajnában több mint  huszonhatmillió folyóiratot terjesztettek el a tavalyi év során. Egy férfit az Ébredjetek! egyik példányának elolvasása meggyőzött arról, hogy miután húsz éven át kutatta, ki az igaz Isten, most megtalálta az igazságot. Az Ukrajnában szolgáló 107 045 hírnök örömére tavaly további 12 320 személy keresztelkedett meg.

Kolumbiában egy lehangolt asszony kézhez kapott egy Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? című traktátust. Soha nem érdekelték a vallások, de mivel a fia korábban meghalt egy földrengéskor, az asszonyt érdekelte ez a téma. Érdeklődése házi bibliatanulmányozáshoz vezetett. Litvániában az egyik Tanú odaadta a Valóban törődik velünk Isten? című füzetet egy asszonynak. Az asszonynak nagyon nagy szüksége volt arra a segítségre, amit csak Isten tud megadni. Beleegyezett a házi bibliatanulmányozásba, és gyorsan haladt előre. Átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett. A bibliai kiadványok sokaknak nagyon tetszenek. Ezek a kiadványok értékes eszközök a jó hír ismertetésében.

Jehovától tanulnak

Jehova sokfajta módon folyamatosan tanítja a szolgáit, hogy felkészítse őket a jelenleg végzendő munkára és a még előttük álló tevékenységekre (És 54:13). Ezenfelül az emberek személyesen is meghívást kapnak több mint 230 országban, hogy fordítsák javukra Jehova csodálatos oktatási programját. Milliók, „akik helyesen viszonyultak az örökké tartó élethez”, elfogadták a meghívást. Tavaly havonta átlagosan 4 433 884 ingyenes, házi bibliatanulmányozás folyt az ilyen személyekkel (Csel 13:48, NW). Mennyi jó származott abból, amikor a Szentírást úgy tárták fel előttük, hogy valóban meg tudták érteni!

Az a tanítás, amelyről Jehova a szervezete által gondoskodik, többfajta különleges képzést is magában foglal. Idén újra sokan javukra fordították az úttörőszolgálati iskolát, akik már egy éve az általánosúttörő-szolgálatban voltak. Az elmúlt szolgálati év során negyven fiókhivatalban megszervezték a szolgálati  kiképzőiskolát is. Az iskolán Amerikából, Ázsiából, Európából, Afrikából és különböző szigetekről, összesen 89 országból vettek részt képesített testvérek. Ezt a különleges iskolát 2174-en végezték el. A pattersoni (New York) Őrtorony Oktatási Központba 43 országból jöttek el fiókbizottsági tagok, hogy részt vegyenek egy különleges, két hónapos képzésen. Azok a tanulók, akik a Gileád Iskolán egy átfogó, öt hónapos bibliai tanulmányozáson vettek részt, 31 országba kaptak megbízást, hogy legyenek Isten Szavának prédikálói és tanítói.

Az Őrtorony Oktatási Központban ezenfelül egy új iskola is indult az utazófelvigyázók számára. Ennek a nyolchetes tanfolyamnak az első osztálya májusban indult 48 tanulóval. Az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek körzet- és kerületfelvigyázók. A képzés keretén belül a tantermi oktatás mellett a szolgálati osztály tevékenységében is részt vettek. Munkájuk minden területére figyelmet fordítottak. Az iskola ilyenformán sok ezer testvérnek és testvérnőnek válik majd javára, akik azokban a körzetekben és gyülekezetekben vannak, ahol ők szolgálnak. A körzetfelvigyázók feleségei elkísérték férjüket. Pattersonban úgy osztották be nekik az ott töltött időt, hogy részben a Bételben kaptak munkafeladatot, részben pedig a helyi gyülekezetekkel együtt részt vettek a szántóföldi szolgálatban. Minden héten volt egy olyan előadás az iskolán, amelyen ők is részt vettek. Ez nekik is, és a testvéreknek is különösen hasznos volt.

’Ebből lesz tanúbizonyság’

Jézus előre megmondta, hogy a követőit ’királyok és helytartók elé viszik’. Amilyen mértékben ez a XX. században az egész világon beteljesedett, csak tovább erősíti annak bizonyítékát, hogy az utolsó napokban élünk. Miért történik mindez? Nem amiatt, mintha Jehova Tanúi nem tisztelnék a törvényt. Ellenkezőleg. Ez ’Jézus Krisztus nevéért’ van, mert ők elismerik, hogy Krisztus égi király, és mert Jézushoz hasonlóan „nem része a világnak”. Jézus azt is előre megmondta, hogy ’ebből lesz tanúbizonyság’ (Luk 21:12, 13; Máté 24:9; Ján 17:16, NW). Ez kétségtelenül  így volt a tavalyi szolgálati évben. Sok országban tanúskodtak hivatalnokoknak, és buzgón igyekeztek megvédeni Jehova Tanúinak a korlátozások nélküli vallásgyakorláshoz való jogát.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1998-ban foglalkozott egy üggyel, amelyben a Bulgáriában élő Jehova Tanúi voltak érintve. Mi vezetett el idáig? A bolgár kormány megvonta Jehova Tanúitól és mintegy húsz további vallási csoporttól a törvényes elismerést. A bolgár legfelsőbb bírósághoz benyújtott fellebbezést elutasították, egyebek között azért, mert Jehova Tanúi nem hisznek a Háromságban és a kereszténység más, nem Biblián alapuló tantételeiben. Ezt letartóztatások követték, imádati összejöveteleket zavartak meg, és vallásos irodalmat foglaltak le. Az Európai Bíróság felszólította Bulgáriát, hogy békésen rendezze az ügyet Jehova Tanúival. Ennek eredményeként Bulgária 1998 októberében újra törvényesen elismerte Jehova Tanúit. Ez lehetővé tette, hogy a Gileád 106. osztályából négy misszionáriust Bulgáriába küldjenek, akik segítenek a helyi hírnököknek a Királyság jó hírét megosztani az ott élő emberekkel.

A Jehova Tanúit érintő jogi bonyodalmak Franciaországban is alapos tanúskodásra adtak lehetőséget. A Tanúkat nyilvánosság előtt rágalmazták. Szektaellenes társaságok igyekezték elérni, hogy kedvezőtlen sajtókép alakuljon ki róluk. Egy országgyűlési jelentés 1996-ban „veszélyes szektának” minősítette Jehova Tanúit, és 1999 januárjában a kormány hatvan százalékos adót vetett ki minden hozzájárulásra, amit a Tanúk kaptak, noha egyetlen más vallás esetében sem jártak el így. Jehova Tanúi azzal válaszoltak, hogy háromnapos kampányt szerveztek, ami 1999. január 29-től kezdődött. A kampány során 12 millió példányt terjesztettek el egy traktátusból Franciaország népe, becsapnak benneteket! címmel.

A kampány első napján sajtókonferenciát tartottak arról, hogy mi ez a tevékenység. Délre már a tv- és rádióállomások közvetítették az információt. Több mint hatvan országos és helyi napilap és folyóirat számolt be a tevékenységről. Néhány megjelent  cikkcím: „Jehova tanúskodásra szólítja fel Franciaországot”, „Jehova Tanúi »Igazság« hadművelete”.

Az első napon több tízezer hírnök terjesztette a traktátust vasútállomásokon, gyárak, hivatalok, üzletek körül, piacokon és egyéb helyeken. Csak kevesen voltak, akik nem fogadták el a felkínált kiadványt.

Az egyik testvérhez, aki egy börtön közelében prédikált, odament egy őr. Amikor a testvér felkínált neki egy traktátust, az őr ezt mondta: „Azt hiszem, többet is viszek. Rengetegen vannak bent.” Egy másik esetben néhány idős ember, amint busszal hazafelé tartott az idősek otthonába, csalódottan mesélte, hogy nem kapott a traktátusból. A vezető megkérte azokat, akik szerettek volna egy példányt, hogy emeljék fel a kezüket. A busszal útba ejtett egy olyan helyet, ahol látott Tanúkat, és megkérte őket, hogy a kívánt mennyiségben adjanak a traktátusból.

Grenoble városának piacterén viszont az egyik asszony szitkokat kezdett szórni arra a Tanúra, akitől a traktátust kapta. A testvér nyugodt maradt. De amikor a standoknál levő árusok és a vevők felfigyeltek az asszony kiabálására, egyszerre csak azt kiáltották: „Éljen Jehova!” Az ellenséges nő erre elment.

Milyen volt az általános hatás? A gyülekezetek szerte az országban felélénkültek ettől a tevékenységtől. Több száz személyt, aki korábban tétlenné vált, most arra késztetett a szíve, hogy részt vegyen ebben a különleges kampányban. Az ország minden részéről érkeztek beszámolók, hogy a testvérek mély megelégedést éreztek, amiért ilyen módon védhették meg a hitüket. A fiókhivatalhoz több ezer telefonhívás és levél érkezett a nyilvánosságtól. Voltak intoleráns megnyilvánulások is. De sokan a támogatásukról biztosítottak minket. Az egész hétvégén át érkeztek jelzések arról, hogy az emberek kérték a Tanúkat, hogy látogassák meg őket, és sok házi bibliatanulmányozás indult.

Mi lett az állam által kivetett adóval? Erre a lépésre válaszként Jehova Tanúi terjedelmes jogi dokumentációt terjesztettek be magukról magas tisztséget betöltő hivatalnokoknak, ami  tanúskodás volt a javából. Az adóhatározatot megfellebbezték, és ha kell, akkor a fellebbezést egészen addig fenntartják, míg az ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé nem kerül.

Az egyesült államokbeli New Jersey-ben lévő Oradell település éveken át akadályozta a jó hír prédikálását. A település azon a véleményen volt, hogy Jehova Tanúi nem végezhetik nyilvános szolgálatukat, míg nem kapnak erre engedélyt, és nem viselnek szolgálati jelvényt. A polgármestert és az önkormányzatot többszöri kísérlet során sem sikerült meggyőzni arról, hogy alkotmányellenes, ha ilyen követelményeket támasztanak. Végül a helyi rendeletet vitatva keresetet nyújtottak be az Egyesült Államok New Jersey kerületének szövetségi kerületi bíróságához. Az elmúlt ötven évet tekintve az Egyesült Államokban ez volt az első eset, hogy ilyen eljárással szereztünk érvényt a nyilvános szolgálatban való részvételünket biztosító jognak. A bíróság elé terjesztett keresetünkben helyet kapott az, hogy magyarázatot közöljünk a tevékenységünk természetéről és arról, hogy a Szentírás hogyan támasztja alá a munkánkat. Ez jó tanúskodást eredményezett.

A szövetségi kerületi bíró 1999. március 8-án találkozott jogi osztályunk képviselőivel és Oradell önkormányzatával. A települést rendeletei megváltoztatására kötelezte. Március 16-án az önkormányzati gyűlésen az önkormányzat és a polgármester határozatot hozott, melynek értelmében a vallási szervezeteknek már nem kell engedélyt szerezniük és jelvényt viselniük. Oradellben a jó hírt ismét alkotmányellenes megszorítások nélkül lehet prédikálni!

Valahányszor Jehova neve vagy a nevét viselő nép kerül szóba a bíróságon vagy országgyűlési ülésen, illetve országgyűlési tárgyaláson, olyan „méltóságban levőknek” tanúskodhatunk, akiknek ritkán adatik meg, hogy halljanak a Királyság üzenetéről (1Tim 2:2). Olykor azonban ennél sokkal közvetlenebb formában és szélesebb körben lehet tanúskodni. Így volt Oroszországban is.

Oroszországban, Moszkvában egy szűk bírósági tárgyalóteremben 1998 szeptembere és 1999 márciusa között célirányosan  azon igyekeztek, hogy betiltsák Jehova Tanúi Moszkvában végzett vallásos tevékenységét. De ez a tárgyalóterem nem Jehova Tanúi elhallgattatásának lett a helyszíne, hanem erőteljes tanúskodásnak biztosított egyedi teret.

A moszkvai ügyészségi hivatal — melyhez később csatlakozott a moszkvai igazságügyi minisztérium — karöltve egy olyan szektaellenes szervezettel, amelynek az orosz ortodox egyházzal vannak összefonódásai, megalapozatlan vádakat vonultatott fel azzal a céllal, hogy felszámolja Jehova Tanúi moszkvai gyülekezetét. Egy polgári ügyet tárgyaló bíróság rendes körülmények között nem tartaná helyénvalónak, hogy vallásos tantételeket és hitnézeteket boncolgasson a tárgyalóteremben. De a vádak Jehova Tanúi tantételeit és cselekvésformáit érintették, a per ezért erre összpontosult.

A bíróság előtt az ügyésznő azzal érvelt, hogy az irodalmunk vallásos ellenségeskedést szít. Hogyan? Azt tanítjuk, hogy mi vagyunk az igaz vallás. Erre az egyik ügyvéd, aki maga is Jehova Tanúja, a bíró és az ügyész kezébe adott egy Bibliát, és felolvasta nekik az Efézus 4:5 versét: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” A Szentírásra alapozott védelmet folytatva orosz testvérünk az ügyész kereseti levelének más vádpontjait is megcáfolta olyan írásszövegek idézésével, mint amilyen a Jakab 1:27, a János 17:16 és a Jelenések 18:1–4. Ezekből a bibliaversekből kiderül, hogy szükséges elkülönülnünk a világtól. Az ügyész azzal az érvvel vágott vissza, hogy a Nagy Babilonnal foglalkozó, utolsó írásszöveg sérti mások vallását, ha rájuk alkalmazzuk. De később egy filozófiaprofesszor és egyetemi előadó ezt a megjegyzést tette: „Ha a szakértők vádolják Jehova Tanúit a tanításaik miatt, akkor nem veszik észre, hogy valójában a Biblia ellen emelnek vádat.”

A per lehetőséget adott arra, hogy a bíróság előtt felolvassanak Jehova Tanúinak azokból a kiadványaiból, amelyeket a vád megemlített. Ez alkalommal azonban az idézeteket szövegösszefüggésben olvasták fel, így hiteles képet adtak a hitnézeteinkről,  és ezután már nem volt semmi alap arra, hogy jogosan vádolhassanak minket helytelenséggel. Vezető orosz szakértők nem kevesebb mint öt tudományos tanulmányt nyújtottak be, amelyben cáfolták az ügyész állításait. Kiemeltek néhány nemzetközi bírósági döntést és egyezményt is, amely megköveteli a vallásszabadság tiszteletben tartását.

Vajon Jézussal mi történt volna annak az 1997-es orosz törvénynek a hatálya alatt, amely alapul szolgált az ügyész jogi eljárása számára? A per során a védelmet képviselő csoport egyik tagja, egy kanadai ügyvéd, aki maga is Jehova Tanúja, ezzel a kérdéssel foglalkozott. Kijelentette a bíróság előtt: „Igaz, hogy Jézus bírálta korának vallásvezetőit, és rájuk alkalmazta a János 8:44, 45-ben feljegyzett szavakat: »Ti az ördög atyától valók vagytok.« Jézus az Isten Szavával ellentétes hagyományokat is elítélte, ahogyan azt a Máté 15:2–9 mutatja. Vajon azzal, amit Jézus mondott a Máté 10:34–37 szavai szerint, tönkre akarta tenni a családokat? Nem, Jézus itt egyszerűen azt ecsetelte, hogy milyen elkerülhetetlen következményei lesznek annak, ahogyan az emberek reagálnak. A Lukács 18:15, 16-ban arról is olvashatunk, hogy Jézus magához hívott kisgyermekeket. Vajon ezzel Jézus a keresztény hitre csalogatott tizenéveseket és kiskorú gyermekeket? És miért akarták a vallásos ellenfelei leállítani őt a prédikálásban? A János 11:47, 48 rámutat, hogy ez azért volt, mert sokan követték Jézust, és a zsidó papság úgy érezte, elveszíti a híveket. Ennek bizonyos párhuzamait ma is megfigyelhetjük.” Nyilvánvaló, ha Jézus Krisztus Moszkvában prédikálna, akkor az ebben az ügyben Jehova Tanúi ellen támasztott vádak Jézus ellen szóló vádak is lehetnének. Kinek nincs igaza? Nyilvánvalóan a vádaskodóknak, mert Jézus „bűnt nem cselekedett” (1Pét 2:22).

Az ügyész által Jehova Tanúi tanításait illetően felvetett kérdésekre válaszolva egyik testvérünk, egy orosz ügyvéd, felolvasta a Bibliából a Dániel 2:44, 45-öt és a 2Timótheus 3:1–5-öt. Később azon a délutánon egy olyan Tanú tanúskodott, akinek a családja három nemzedékre visszamenően Tanú. Élettörténete  bizonyítja, hogy Jehova Tanúi évtizedek óta léteznek Oroszországban. Tanúvallomása arra is emlékeztetett, hogy mennyi szenvedést kellett elviselniük Jehova Tanúinak, amikor Szibériába száműzték őket, és a szovjet rezsim alatti betiltásuk éveiben egyéb zsarnoki eljárások miatt. (Lásd: Ébredjetek! 1999. április 22., 20—25. oldal.)

Jehova Tanúi képviseletében jelen volt egy harmadik védőügyvéd is. Ő nem Jehova Tanúja, de nagyon pártatlanul gondolkodik, és védőügyvédként nagy tapasztalata van emberi jogi kérdésekben. Még ennek az ügyvédnőnek is volt lehetősége arra, hogy kinyissa a Bibliát, és a bíróság figyelmébe ajánljon különböző írásszövegeket. Miután kiemelte a Jelenések 14:1; 16:16; 20:6-ot és a Zsoltárok 37:9, 10-et, választ kért az ügyészi oldal „vallásszakértőjétől” arra a kérdésre, hogy hol tévednek Jehova Tanúi. A szakértő nem tudott választ adni.

Érdekes módon az orosz állami igazságügyi minisztérium 1999. április 29-én bejegyezte Jehova Tanúit vallásszervezetként. De a moszkvai peres eljárást ettől még nem szüntették meg, és bírósági határozat sem született Jehova Tanúi érdekében. A bíróság most annak az elemzésnek az eredményére vár, amelyet a bírónő által kijelölt „szakértői” testület végez Jehova Tanúi irodalmát vizsgálva. Bármi lesz is a végeredmény, biztosak vagyunk abban, hogy végül ’ebből tanúbizonyság lesz’ (Máté 10:18).

Azon a tanúskodáson kívül, amelyet a tisztviselők a tárgyalóteremben hallhattak, a perről szóló hírek egész Oroszországban ismertté váltak az újságokon és a tv-adók hálózatán keresztül. A peres eljárásról maguk Jehova Tanúi is naponta adtak ki közleményeket Oroszországban, amik elérhetők voltak a sajtó és a nyilvánosság előtt. Azokat az idézeteket, amelyeket az ügyészség félreértelmezett, teljes hosszúságukban közölték az Őrtorony-kiadványokból, és terjedelmes történelmi háttér-információt adtak a Tanúkról. Legkevesebb hét neves nemzetközi hírszolgálat képviselői voltak jelen a per különböző szakaszaiban. Az eljárást élénk érdeklődéssel kísérték figyelemmel más országok  nagykövetségei, és emberi jogi szervezetek is. Az Európai Parlament március 11-én határozatot adott ki, amelyben felszólítja a különböző szinten állást betöltő orosz hivatalnokokat, hogy biztosítsák a vallásszabadságot, és tartsák be azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket az ő kormányuk is aláírt. A következő hónapban az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlésének tizenegy tagja újabb dokumentumot írt alá, amelyben a moszkvai bírósági eljárás fejleménye miatti aggodalmuknak adtak hangot.

A testvérek eközben Moszkvában és egész Oroszországban jól tudják, hogy „gyűlöletesek” a Királyságról szóló üzenet ellenségei szemében. Szentpéterváron egy gyülekezeti összejövetelen gázbombatámadás történt. Egy ellenséges érzületű egyén fegyverrel támadott meg egy idősebb testvérnőt, aki a szántóföldi szolgálatban tevékenykedett. Moszkvában bérleti szerződések felbontása miatt kétezer Tanú arra kényszerült, hogy máshol keressen helyet az összejövetelek megtartására. Ezt követően augusztusban, amikor Jehova Tanúi a kongresszusuk megakadályozására tett erőfeszítések ellenére mégis megtartották az összejövetelüket Moszkvában, szombat délután bombariadó miatt ki kellett üríteniük a stadiont. Mindamellett a kongresszuson hatszázan megkeresztelkedtek, és vasárnap 15 100 személynél is többen jöttek el újra, hogy meghallgassák a program hátralevő részét.

Tekintettel arra, hogy milyen sok és mennyire sokrétű nyomás nehezedik Jehova Tanúira világszerte, miközben végzik a szolgálatukat, időszerű volt az a találkozó, amelyet a felelős testvérek 1999 áprilisában tartottak annak megbeszélésére, hogy jelenleg milyen szükség van „a jó hír védelmére és törvényes megerősítésére” (Fil 1:7, NW).

Jehova Tanúi szilárd meggyőződéssel vallják, hogy a Biblia kijelentése szerint „az Úr szolgái” ellen készült egyetlen fegyver sem lesz sikeres (És 54:17). A Jeremiás 1:19-ben pedig a következő ígéret olvasható: „Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.”

[Kép a 6. oldalon]

Daniel Sydlik közreadja a „Figyelj Dániel próféciájára!” című könyvet angol nyelven

[Kép a 6. oldalon]

Chong-il Park közreadja a „New World Translation”-t koreai nyelven

 [Képek a 12—3. oldalon]

A harminckét nemzetközi kongresszus egyike, melyet Nairobiban, Kenyában tartottak meg

 [Képek a 14. oldalon]

Balra fent: Segélyszállítmányokat állítanak össze Belgiumban, hogy Afrikába küldjék. Lent: Kongóból érkezett menekültek oktatásban részesülnek, és szívből énekelnek dicséretet Jehovának

[Képek a 20—1. oldalon]

Szállításra készítik elő az irodalmat a világközpontban