Beszámolók a világ minden tájáról

▪ Afrika

Afrika a bolygónk második legnagyobb földrésze, mely a föld szárazföldjének egyötödét teszi ki. Az egyenlítő mentén trópusi erdőkkel és a vadvilág roppant nagy változatosságával találkozhatunk, például elefántokkal, zsiráfokkal és oroszlánokkal. Északon terül el a föld legnagyobb sivatagja, a Szahara. Amit némelyek a sötét kontinensnek hívtak, ott Isten Szavának világossága most egyre fényesebben ragyog (Máté 4:16).

Ghánában a hatéves Marie-t az osztálytársai a tanító elé vonszolták, és azzal vádolták, hogy az osztályban mondott imák alatt nem csukja be a szemét, és nem mond rájuk „áment”. A tanító magyarázatot követelt erre. Marie nyugodtan ezt mondta: „Jézushoz tetszik imádkozni, de én a családi bibliatanulmányozásunkon azt tanultam, hogy csak Jehovához szabad imádkoznunk Jézuson keresztül. Hogyan mondhatnék hát »áment«, amikor imádkozni tetszik?” A tanító meglepődött, és ezt mondta az osztálynak: „Ne bántsátok, ő Jehova Tanúja.” Később Marie anyukája küldött egy példányt Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből a tanítónak. A tanító ezt a könyvet használja tankönyvnek, amikor bibliaórát tart az osztálynak.

 Alfred Guineában él, és 1996-ban hallott egy keveset az igazságról, és szerzett néhány bibliai irodalmat. Nem sokkal ezután visszatért falujába. Jehova Tanúival ez a rövid kapcsolata meggyőzte őt arról, hogy felelőssége másoknak is elmondani, amit tud. Alfred azt is elhatározta, hogy amíg várja a Tanúknak írt levelére a választ, épít egy Királyság-termet. 1998-ban épített egy egyszerű termet, de a falubeliek lerombolták azt. Épített még egyet, de azt is romba döntötték. Ugyanez történt harmadjára is.

Alfred a falu főembere elé vitte az ügyet. Gyűlést hívtak össze, melyen Alfred és az összes ellenfele is jelen volt. Miután a falu főembere figyelmesen hallgatott, megengedte Alfrednek, hogy építsen egy Királyság-termet, és a legszebb telket adta neki a falu bejáratánál, a fő utcán. Bambusznádból és az erdőben lévő más anyagokból Alfred és bibliatanulmányozója, Daniel, 14 nap alatt felépített egy Királyság-termet.

Mihelyt kész lettek a teremmel, összejöveteleket kezdtek tartani, ahol átvették azokat a füzeteket, amelyek megvoltak nekik. A falu főembere rendszeresen jelen volt. Amikor a fiókhivatal tudomást szerzett erről az esetről, intézkedés történt, hogy különleges úttörők rendszeresen látogassák meg és tanítsák meg őket arra, hogyan kell megfelelően levezetni a tanulmányozásokat, és hogyan tudnak az érdeklődőknek segíteni. Amikor a körzetfelvigyázó meglátogatta a falut, a falu 400 lakosa közül 69-en voltak jelen az előadásán.

Joshua és Susan Kenya nyugati részén él, és egy súlyos közúti baleset miatt kórházba kerültek. Az egyházukhoz tartozó barátaik meglátogatták őket, és azt mondták nekik, hogy a baleset biztosan Istentől jövő büntetés. Mivel olvasták a Bibliát és a folyóiratokat, amelyeket Jehova Tanúitól kaptak, a házaspár tudta, hogy Isten nem idéz elő ilyen baleseteket. Azt mondták a látogatóknak, hogy ha csak így tudják vigasztalni őket, akkor ne is jöjjenek el máskor. Amint kikerült a házaspár a kórházból,  kapcsolatba léptek Jehova Tanúival. Novemberre mindketten elkezdtek részt venni a szántóföldi szolgálatban, és 2000 februárjában megkeresztelkedtek. Joshua folyamatosan végzi a kisegítőúttörő-szolgálatot, Susan pedig áprilisban volt kisegítő úttörő.

Otis harcolt a Libériában dúló polgárháborúban. Egy nap a „barátjával” az egyik szomszédos ország felé tartottak, hogy eladjanak egy lopott autót. „Barátja” azonban szándékosan elgázolta Otist, akinek eltört a lába és a gerince, majd kereket oldott az autóval. Emiatt Otis rokkant lett, és csípőtől lefelé lebénult. Bár Otis gyakran gondolt az öngyilkosságra, a dolgok megváltoztak, amikor az édesapja elkezdte tanulmányozni a Bibliát egy különleges úttörővel. Ahogy Otis ott feküdt bénán az ágyán, örömmel töltötte el a reménység üzenete, melyet édesapja szobájából hallott. Azt kérte, hogy az ő szobájában tanulmányozzanak, hogy így ő is részt tudjon venni rajta. A tanultak hatására Otis változtatásokat tett. Abbahagyta a dohányzást, és dolgozni kezdett a személyiségén. Otis nem aggodalmaskodik többé rokkantsága miatt. Most már a jó hír hírnöke, és állandóan figyeli, hogy ki megy el a háza mellett, akivel meg tudná osztani a reménységét. Amikor megkérdezték tőle, mi győzte meg arról, hogy valóban megtalálta az igaz vallást, azt mondta, hogy a Tanúk iránta mutatott személyes érdeklődése. Otis ezt mondta: „A testvérek mindennap bejöttek meglátogatni engem. Ekkor úgy éreztem, hogy újra ember vagyok.”

Avelino Mozambikban él, és megrendelte a folyóiratainkat, de egyetlen Tanú sem lakott a környékén. Idővel bibliatanulmányozás kezdődött vele levelezés útján. Avelino kezdte megosztani másokkal is az újonnan szerzett ismeretét. Hamarosan egy csoport kezdett összejönni, hogy együtt olvassák Az Őrtorony folyóirat cikkeit és az Érveljünk az Írásokból című könyvet. Amikor néhány testvér megtudta ezt, arra a területre utazott prédikálni. Meglepetésükre 30 főből állt a csoport. Tartottak egy nyilvános előadást, melyre 90-en mentek el.  A következő, Nampulában megtartott kongresszuson a csoportból tízen voltak jelen. Egyikőjük ebben a városban maradt, és mindössze egy hét alatt elolvasta az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet. Erre az érdeklődésre való tekintettel két általános úttörő költözött arra a területre. A csoport nagyszerűen halad előre.

Ruandában a hírnökök száma 7435 fővel új csúcsot ért el júniusban. A szolgálati év folyamán minden hónapban átlagosan minden ötödik hírnök vett részt az úttörőszolgálat valamely ágában. Több mint 12 000 bibliatanulmányozást vezetnek, és 30 716-an voltak jelen az Emlékünnepen. Az elmúlt négy évben 51 Királyság-termet építettek és adtak át, és még 115 terem építését tervezik. Bár sok időt követel meg az építkezés, a hírnökök átlagosan 20 órát töltenek havonta a szántóföldi szolgálatban.

Gambiában egy fiatalember abban reménykedett, hogy Kanadába költözik, és ott a pünkösdi egyház lelkésze lesz. Míg erre várt, a helybeli pünkösdi egyház titkáraként dolgozott. A feleségével elfogadták, hogy tanulmányozzák a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet. A tanulmányozás alatt megmutatták nekik az Új világ fordítás * néhány jellegzetességét, így a Biblia végén lévő „Bibliai beszédtémákat” is. Ezután már nem énekeltek reggelente vallásos énekeket, mint ahogyan az korábban szokásuk volt, hanem megvizsgáltak egy témát, és kikeresték az összes idézett írásszöveget. Amikor levelet kaptak az egyháztól, melyben meghívták őt két évre egy kanadai szemináriumra, a fiatalember így reagált erre: „Miért volna szükségem erre? Most már ismerjük az igazságot!” Hat hónapi bibliatanulmányozás után a feleségével együtt megkeresztelkedett, és most tevékenyen megosztják másokkal azokat a csodálatos igazságokat, amelyeket megtanultak, és amelyekből oly nagy hasznot merítenek.

 ▪ Amerika

Amerika két földrészből áll. A fagyos Északi-sarkvidéktől a forró és párás trópusokon át egészen a Déli-sarkvidékig terjed. Dél-Amerikában több növény- és állatfaj található, mint bárhol máshol a földön. Mindkét földrészen buzgón prédikálják a jó hírt.

Egy Bolíviában élő férfi nagyon elhanyagolta a feleségét és két gyermekét. Igen kicsapongó életet élt, például iszákos volt és kokalevelet rágott. Elfogadta a bibliatanulmányozást, és fokozatosan leküzdötte rossz szokásait. Nyugtalanította, hogy felesége hajthatatlanul elutasítja, hogy részt vegyen a bibliatanulmányozásán, és ezért azt mondta neki, lehet, hogy ő is abba fogja hagyni a bibliatanulmányozást, és visszatér a korábbi életmódjához. Ez megrázta a feleségét, mivel sokkal jobban szerette megváltozott férjét. A feleség megkérdezte tőle, hogy miért ment el a kedve a tanulmányozástól. A férfi elmagyarázta, hogy nem akar a családja nélkül menni a Királyság-terembe. Erre a feleség beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Ott volt azon a kerületkongresszuson is, ahol a férje megkeresztelkedett.

A 2000-es szolgálati évben a Brazíliában élő, becslések szerint 1 700 000 siket embernek való prédikálás nagy lendületet  vett. Tizennyolc különleges úttörőt, akik nagyon jól ismerik a brazil jelnyelvet, olyan városközpontokba neveztek ki, ahol nagy létszámú siket közösségek vannak. Ezenkívül 1999 szeptemberében megalakult a brazil jelnyelvű fordítói csapat, és így akkor először lehetővé vált, hogy videón mutassák be az „Isten szavának cselekvői” kerületkongresszuson a bibliai drámát, a legfontosabb előadásokat és a Királyság-énekeket. A Társulat jelenleg számos videofilmet készít brazil jelnyelven, hogy a siket emberekben növekedhessen az értékelés a Biblia igazsága iránt. Brazília-szerte most 16 jelbeszédes gyülekezet és 87 csoport létezik.

Miután négy évig szociológiát tanult az egyetemen, Michael beiratkozott egy torontói (Kanada), római katolikus papi szemináriumba. Arra számított, hogy pap lesz belőle. Michael emlékszik rá, hogy a római katolikus főpap, aki professzorként dolgozik, azt állította az osztálynak, hogy az imában többféleképpen lehet Istenhez közeledni, nem csak Krisztus Jézus által. Michael vitatta a főpap állítását, és Jézusnak a János 14:6-ban feljegyzett szavait idézte: „Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” A főpap azzal vágott vissza, hogy a tanulóinak nem kellene beleütniük az orrukat abba, hogyan magyarázza a Bibliát, hanem más tanulmányokkal kellene foglalkozniuk.

Michael telefonált a Társulat kanadai fiókhivatalába, és szellemi segítséget kért. Hetente kétszer akart tanulmányozni, és volt, hogy egy alkalommal két fejezetet is átvett az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvből. Ezután Michael otthagyta a papi intézményt, és egy hivatalban helyezkedett el. 1999. október 9-én ellátogatott a Társulat kanadai fióklétesítményeibe. Olyan kellemes élményben volt ott része, hogy utána elhatározta, hogy eljár minden gyülekezeti összejövetelre, jegyzetel, és hozzászólásai átgondoltak lesznek. Michael 2000. február 19-én keresztelkedett meg, és szeptember óta általános úttörőként szolgál.

 Egy Costa Rica-i testvérnőt a sok gondja és a rá nehezedő nyomások nagyon elcsüggesztették. Egy baleset miatt tolószékbe kényszerült. Édesanyja halála után ő volt az egyetlen gondozója a vak és szellemi fogyatékos édesapjának, valamint a szintén szellemi fogyatékos felnőtt húgának és öccsének. Ez a testvérnő főz, kitakarítja a házat, kimossa a ruhákat, és gondját viseli a családjának — mindezt tolószékből. Mivel a lehetőségeihez képest a legteljesebb mértékben ki akarta venni részét a szolgálatból, a gyülekezetében a vének szeretetteljes módon segítettek neki megvizsgálni azokat a lehetőségeket, amelyek előtte álltak. Az egyik javaslat az volt, hogy töltsön naponta 20-30 percet a tolószékében a járdán. Sokan elmennek a háza előtt a közelben lévő buszmegálló miatt. Arra buzdították, hogy beszéljen nekik, és kínáljon fel traktátusokat vagy folyóiratokat, sőt még újralátogatásokat is végezhet azoknál, akik gyakran járnak arra. A testvérnő így tett. Komolyan elgondolkozott Pál apostolnak a Róma 1:14, 15-ben feljegyzett kijelentésén: „Görögöknek is, barbároknak is, bölcseknek is, értelmetleneknek is adósa vagyok: úgyhogy részemről megvan a buzgó készség, hogy hirdessem a jó hírt nektek is, akik ott Rómában vagytok.” Ez a testvérnő felismerte, hogy ő is adósa az embertársainak. Abból, ahogyan most a szolgálatáról beszél, nyilvánvaló, hogy igazán örömmel és megelégedettséggel tölti el a szent szolgálat.

Ecuadorban egy misszionárius házaspár igyekezett annyi embert elérni Guayaquil belvárosában, amennyit csak tudott. De a szigorú biztonsági intézkedések miatt nem engedték be őket egy nagy, sokemeletes házba. Jóllehet körülbelül 20 alkalmazottnak és őrnek tudtak tanúskodni, főképp a kaputelefonon keresztül, egyetlen lakástulajdonossal sem tudtak beszélni. Úgy döntöttek hát, hogy a ház közös képviselőjével fognak beszélni. Miután a misszionáriusok elmagyarázták, hogy látogatásuknak az a célja, hogy a családokban megerősítsék az  erkölcsi és szellemi értékeket, a képviselő ezt mondta: „Szerintem ezt mindenkinek meg kellene hallgatnia!” Majd egy üzenetet diktált a titkárnőjének, és megkérte őt, hogy rakja ki ezt az üzenetet a hirdetőtáblára: „Gabi März asszony vasárnap délután ebben az emeletes házban meg fogja látogatni az itt lakókat egy oktatómunka keretében, hogy előmozdítsa az erkölcsi értékeket. Ha ez az időpont valakinek nem alkalmas, kérem, tájékoztasson engem erről. Közös képviselő.”

A misszionáriusok a ház legfelső emeletén kezdték el a munkájukat, ahol bibliatanulmányozást kezdtek egy iskolaigazgatóval. Egy szinttel lejjebb három tanulmányozást vezettek be. Az egyik család elment az Emlékünnepre, később pedig meglátogatta a fiókhivatalt. A misszionáriusok összesen 16 bibliatanulmányozást kezdtek ezen a komoly biztonsági berendezéssel ellátott területen, ahova még senki sem tudott bejutni.

Jessica, egy 15 éves általános úttörő, Peruban él, és a családjában csak ő Tanú. Már nagyon eljárta azt a cipőjét, amelyet a szántóföldi szolgálatba szokott felvenni, és ezért megkérte az édesapját, hogy vásároljon neki egy másikat. Az édesapja felcsattant: „Adjon Jehova neked cipőt!” Testvérnőnk a teljesen elkopott cipőjében ment el a szolgálatba. Hazafelé menet elment egy cipész testvér háza mellett. A testvér behívta őt, és ezt mondta neki: „Gyere be, kérlek! Csináltam ma neked valamit.” Majd odaadott a testvérnőnek egy pár új cipőt. Az édesapja meglepődött, hogy a lányának új cipője van, és megkérdezte tőle, hogy honnan van az neki. Jessica ezt felelte neki: „Jehovától kaptam!”

Az Egyesült Államokban az idegen nyelvű szántóföld egyre nagyobb. Több mint 16 000 hírnök szolgál ezen a területen, akik az angol, valamint spanyol nyelvterületen kívül 31 nyelvterületen tevékenykednek. A 2000-es szolgálati évben 11 új, idegen nyelvű gyülekezet jött létre, például megalakult az első khmer és hmong gyülekezet is az Egyesült Államokban.

 ▪ Ázsia

Ez a föld legnagyobb kontinense. Az éghajlat és a növényzet széles skálája fedezhető fel itt a sarkvidékitől kezdve a trópusiig. Ázsiában van a Tibeti-fennsík, ahol a föld legmagasabb hegyei találhatók. Ázsiában még nagyon sokan nem hallottak a jó hírről, de kemény munka folyik azért, hogy annyi embert érjenek el ezzel a jó hírrel, amennyit csak lehet. Ebben a részben közlünk szántóföldi élményeket Japán és Tajvan szigetéről is, mivel ezek a szigetek szoros kapcsolatban vannak Ázsia szárazföldi részével.

Bangladesben 140-en voltak jelen az „Isten prófétai szava” kerületkongresszuson Dakkában, a fővárosban. A testvérek sokat fáradoztak a nézőtér kitakarításán, aztán szépen feldíszítették a színpadot virágokkal. A nézőtéren az egyik munkás megjegyezte: „Az alatt a 14 év alatt, amióta ebben a központban vagyok, még egyszer sem láttam ennyire szervezett munkát és tiszta embereket. Önök tisztává és szentté tették ezt a létesítményt.”

Annak a szerető elrendezésnek az eredményeként, hogy a nemzetközi testvériség segít a Királyság-termek építésénél, Indiában megszervezték 250 Királyság-terem felépítését, illetve  felújítását. Ez az intézkedés felpezsdítette a helyi testvéreket, hogy amennyire csak tudják, támogassák ezt a munkát. Egy idősebb testvér közel 420 négyzetméternyi földterületet adományozott a Királyság-terem építésére. A testvérek azonban, akik megvizsgálták a helyszínt, észrevették, hogy ez a terület nem alkalmas az építkezésre, mivel a monszunesőzések idején elönti az árvíz. Amikor elmondták ezt az idős testvérnek, ő megmutatta a testvéreknek az összes földjét, és megkérte őket, hogy válasszák ki azt a helyet, amely a legmegfelelőbb volna a Királyság-teremnek. Ezt mondta: „Mielőtt meghalok, szeretnék látni ezen a területen egy szép Királyság-termet, és hajlandó vagyok ezért mindent megadni, amim csak van.”

Kim Hjoszük, aki Szöulban (Korea) él, nem volt örömteljes és megelégedett úttörő, így a körzetfelvigyázó azt javasolta neki, hogy legyen saját területe. A testvérnő ezt mondta: „Megfogadtam a tanácsot, és hamarosan jól megismerkedtem a területemen élő házigazdákkal, és barátságos kapcsolatba kerültem velük. A nekik megfelelő időben látogattam meg őket. Ennek eredményeképpen újralátogatásaim 35-ről több mint 80-ra emelkedtek havonta, és most hét házi bibliatanulmányozásom van. Most már igazi örömöt tapasztalok.”

Sam Izraelben él, és ő az egyetlen Tanú-diák az iskolájában. Az osztályában egyedül ő utasította el, hogy kapjon egy példányt a lopott vizsgafeladatokból. A vizsga után az iskola igazgatója megtudta, hogy az osztályban Samen kívül mindenki puskázott. Sam a legjobb jegyeket kapta a dolgozatára. Ennek a kellemetlen esetnek a kapcsán Sam jó tanúbizonyságot tudott tenni a katolikus és muszlim tanulókból álló osztálynak és a tanárainak.

Japánban egy 83 éves testvérnő eltervezte, hogy a szupergyors vonattal utazik el meglátogatni a fiát. Miközben nem régi folyóiratokat gyűjtött össze a fiának, a testvérnő emlékezett rá, hogy sok olyan folyóirata is van, amelyeket nem sikerült elterjesztenie,  így azokat is a táskájába tette. Észrevette, hogy akik hosszú útra indulnak, unatkoznak, és a testvérnő kíváncsi volt, hogy el tud-e terjeszteni néhány folyóiratot a vonaton. Az utazás alatt a mellette ülő férfi megkérdezte tőle, hogy mit olvas oly szorgosan. A férfi boldogan fogadott el folyóiratokat tőle, és ő is érdeklődéssel kezdte olvasni azokat. Ezt látva több másik utas is kért magának folyóiratokat. Amikor a testvérnő elérte úti célját, látta, hogy a fia még nem jött ki elé, így azzal töltötte az időt, hogy tanúskodott a vonatra várakozó embereknek. Mire megérkezett a fia, már 40 folyóiratot elterjesztett, és a fiának egyetlen egy sem maradt!

Bár Mongóliában már régóta a buddhizmus a hagyományos vallás, sokan mégis ateisták. Ennek az országnak készült egy négyoldalas traktátus a How Precious Is Life to You? (Mennyire értékes számodra az élet?) címmel. Ez a traktátus a dohány használatának veszélyeiről szól, mely téma nagyon érdekli az emberek többségét. 1999 novemberében és decemberében különleges kampányt szerveztek, melyben mind a 22 hírnök részt vett. Alig volt olyan, aki elutasította a traktátust. A kampány első tíz napján majdnem 10 000 traktátust osztottak szét a fővárosban, Ulánbátorban. Sok kormányhivatalnok kedvezően szólt a kampányról. Ez a különleges tevékenység többször is benne volt a tévében és a rádióban, valamint még három újságban is írtak róla. Számos bibliatanulmányozás kezdődött.

Az igazság a legtávolabbi részeket is eléri. Kazahsztánban van egy büntetőtábor, ahol több mint 1000 rab van. 1997-ben két Jehova Tanúja meglátogatta a tábor parancsnokát, hogy engedélyt kérjen arra, hogy néhány olyan rabbal bibliai igazságokról beszélgessen, akik levelet írtak a Tanúk helyi hivatalának. Nem sokkal később Jehova Tanúi 20 rabbal kezdtek tanulmányozást. 1998-ban négyen közülük kereszteletlen hírnökök lettek, és megengedték nekik, hogy gyülekezeti összejöveteleket tartsanak. Miután látható volt, hogy milyen jó hatással van  a rabokra az, amit Jehova Tanúi tanítanak, az igazgatóság engedélyezte a hírnököknek, hogy nyilvános előadásokat sugározzanak a tábor rádiójában. Most már minden rabnak lehetősége van meghallgatni ezeket az adásokat.

A büntetőtábor igazgatósága egyre jobban meggyőződik arról, hogy Jehova Tanúi vallása nem csupán egy álarc, amit az emberek akkor vehetnek fel, ha az kényelmes nekik. Egy eset segített nekik meglátni ezt. A raboknak nem lehet pénzük, mivel lényegében mindent, még kábítószert is lehet bent vásárolni. Az egyik rab azonban rendszeresen kapott pénzt a neki küldött csomagban. Amint előrehaladt szellemileg, a Biblia által kiiskolázott lelkiismerete kezdett megszólalni. Egyszer pénzt ajánlott fel annak a vénnek, aki meglátogatta a tábort. Ezt a Királyság-munkához való hozzájárulásaképpen tette, de a vén elutasította ezt, mivel tudta, hogy a börtön szabályaival ütközik, hogy valaki pénzt vigyen ki a börtönből. A vén egyszerűen ezt mondta a fiatalembernek: „Tedd azt a pénzzel, amit a lelkiismereted diktál.” A rab odament az őrök vezetőjéhez, az asztalára tette a pénzt, és ezt mondta: „A Biblia által kiiskolázott lelkiismeretem nem engedi meg, hogy legyen pénzem itt a börtönben. Tegyen azt vele, amit jónak lát.” Az őr annyira meglepődött ezen, hogy ezt mondta: „Már 20 éve dolgozok a büntetőtáborban, de még sohasem találkoztam senkivel, aki önszántából átadta volna a pénzét!”

Malajziában egy testvérnő tanítónő volt egy iskolában. Egy nap Jehováról és ígéreteiről beszélt az egyik munkatársának. A munkatársa azt mondta, hogy nagyon el van keseredve amiatt, hogy az istenek, akiket imád, nem segítenek neki megoldani a gondjait. Buddhához, különböző kínai istenekhez, sőt még Jézus Krisztushoz is imádkozott. Úgy tűnt, hasztalanul kér segítséget.

Az asszonyt éjjel-nappal zaklatták a démonok. Éjszakánként nem sokat aludt. Nappal a szellemek a munkahelyén  gyötörték, és így nem tudta rendesen végezni a munkáját. Élete annyira nyomorúságos volt, hogy spiritiszta médiumokhoz fordult, de ettől csak még rosszabb lett a helyzet.

A testvérnő azt mondta a munkatársának, hogy a Példabeszédek 18:10 szerint erős torony Jehovának a neve. Jehova megvédelmezi azokat, akik hittel segítségül hívják a nevét. A testvérnő buzdította a munkatársát, hogy ha újra gyötörnék a démonok, imádkozzon Jehova Istenhez.

Rögtön másnap a testvérnő munkatársa azt mondta, hogy Jehovát hívta segítségül, és a démonok elmentek. Bibliatanulmányozás kezdődött, és a munkatárs gyorsan előrehaladt. Minden olyan dolgot eldobott, amely kapcsolatban volt a hamis vallással, és a démonok nem gyötrik már tovább. Az egyik nemrégen megrendezett körzetkongresszuson keresztelkedett meg.

Tajvanon a fiatal Tanú-férfiaknak már közel 50 éve hosszú börtönbüntetést kell letölteniük, mert határozottan kitartanak keresztény semlegességük mellett. Az utóbbi években figyelemre méltó fejlemények történtek. Mivel több férfit soroztak be annál, mint amennyit megfelelően ki tudott volna képezni a katonaság, döntés született arról, hogy a nemzeti szolgálatra vonatkozó törvényeket úgy módosítsák, hogy a besorozottak közül néhány embernek lehetősége legyen nem katonai szolgálatot végeznie. A tisztviselők más országokból származó információk alapján vizsgálják meg azok esetét, akik lelkiismereti okokból tagadják meg a katonai szolgálatot. Az olyan személyeknek, akik a börtön helyett a kormány fennhatósága alatt lévő, nem katonai jellegű munka végzését választják, egy kérelemben le kell írniuk ezen kívánságukat. Az új elrendezés értelmében azoknak, akik 33 hónapot töltenek ebben az alternatív szolgálatban, a hétvégéik és minden bizonnyal a legtöbb estéjük szabad lesz, s így részt tudnak venni a szellemi tevékenységekben.

 ▪ Európa

Bár Európát már régóta a kontinensek közé sorolják, valójában csak Eurázsia hatalmas méretű nyugati félszigete. Pál apostol közel 2000 évvel ezelőtt vitte el a jó hírt Dél-Európába. Ahogyan azt látni fogjuk, az igazság erőteljes üzenete továbbra is sikeresen bejárja földünknek ezt a részét.

Egyszer egy testvérnő épp egy zágrábi (Horvátország) parkban ült. Észrevett egy fiatalembert, aki a bokrok mögé rejtőzött. A férfi sápadt volt és remegett, így a testvérnő azt gondolta, hogy beteg. Odament hozzá, és ezt mondta:

— Uram, szívesen elmegyek önnel az orvoshoz, ha nem érzi magát jól. — A férfi azt mondta, hogy jól érzi magát, de közben még mindig reszketett. A testvérnő megkérdezte:

— Éhes? Vegyek magának egy kis ennivalót?

— Nem. Kérem, ne jöjjön közel hozzám. A rendőrség keres engem, és talán azt fogja gyanítani, hogy együtt vagyunk — válaszolta a férfi.

— Mit csinált? — kérdezte a testvérnő. Erre a férfi bevallotta, hogy kirabolt egy üzletet, majd hozzáfűzte:

— Itt van a zsebemben minden, amit elraboltam. Nagyon félek a rendőrségtől és attól, hogy börtönbe vetnek. — A testvérnő  megsajnálta a férfit, és segíteni akart neki. Megkérte hát, hogy üljön mellé, hogy így meg tudják beszélni a dolgot. Azt mondta neki, hogy Jehova Isten megadja a bölcsességet ahhoz, hogy mit mondjon, amikor visszaadja az elrablott pénzt. A férfi nagyon figyelt a testvérnőre, de még mindig remegett a félelemtől. A testvérnő ezt tanácsolta neki:

— Keresse meg az üzletvezetőt, és vallja be, hogy maga lopta el a pénzt, és most vissza akarja adni. — Miközben beszélgettek, elment mellettük a testvérnő egyik szomszédja, aki a nevén szólította a testvérnőt. A férfi így megtudta a testvérnő nevét.

Nem sokkal ezután a testvérnő meglepődött, amikor a helyi újságban egy neki írt levelet talált. A levélben ez olvasható: „Barica asszony, nagyon hálás vagyok kedves tanácsáért. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. — Ön mentett meg a börtöntől. Nem tudom személyesen elmondani Önnek az értékelő szavaimat, mivel nem tudom, hol lakik. De levelet írok Önnek, hogy sokan, akik hasonló helyzetben vannak, el tudják olvasni ezt, és az igaz Istenhez, Jehovához fordulhassanak, aki segít nekünk! Visszaadtam a pénzt. Az üzletvezető azt mondta, hogy a lopott összeg 1500 kuna, de én 1700 kunát vettem ki a zsebemből. Azt mondta, hogy megtarthatom a 200 kunát, mert csak 1500 kuna hiány volt a pénztárban. Én erre ezt feleltem: »Nem uram, egy kuna sem volt a zsebemben, még annyi se, amennyi egy kenyérre volna elég.« Majd elkezdett különböző árucikkeket adni nekem. Így szólt: »Ez a 200 kuna az öné.« Ráadásul adott még nekem 500 kunát, két vekni kenyeret, két zacskó tejet, öt kis joghurtot, fél kilogramm szalámit és bébiételt. Ezt mondta: »Azért teszem ezt, mert ön becsületes ember, és beismerte a hibáját.« Csak Istennek és magának tudok köszönetet mondani, hogy nem kerültem börtönbe. Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm!”

Koppenhágában (Dánia) van Európa egyik legnagyobb kikötője. A kompokon kívül több mint 2000 hajó köt itt ki évente. Amikor a testvérek felmentek egy hajóra, megkérdezték a legénység néhány tagjától, hogy ismerik-e Jehova Tanúit, mire ők  azt mondták, hogy igen. Majd elmondták, hogy még a fedélzeten is van egy Jehova Tanúja. A testvérek találkozni akartak hívőtársukkal. Amikor találkoztak vele, megtudták, hogy az a személy még nincs megkeresztelkedve. A Csendes-óceán egyik kicsiny szigetéről való volt, ahol csak 2000-en élnek. A szigeten nem voltak Tanúk, és ez a férfi is úgy szerzett ismeretet az igazságról, hogy a világot járva több kikötőben kapott irodalmat. Ő maga is elolvasta a kiadványokat, és a feleségének is hazavitte. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy megtalálták az igazságot. Buzgón tanúskodott a legénység többi tagjának arról, amit már megtudott. Megrendelte a folyóiratainkat, és a testvérek megígérték neki, hogy gondoskodni fognak arról, hogy a férfihoz és a feleségéhez legközelebb levő gyülekezet tudjon róluk.

Bremerhavenben (Németország) a hírnökök rendszeresen kimennek a kikötőbe, hogy irodalmat kínáljanak fel a hajókon dolgozóknak, és azoknak a sofőröknek, akik fel- és lerakodnak a teherautóikról. Egy testvér arról számol be, hogy már 48 országból találkozott kamionsofőrökkel. Ezt mondja: „Hogy mindegyikőjük szükségletét ki tudjuk elégíteni, 39 nyelven van az autónkban irodalomkészlet.” Számos orosz kamionsofőr jött már el az összejövetelekre, míg a kikötőben volt. Egyik vasárnap délután Fred és Christian meglátta, hogy a világ egyik legnagyobb utasszállító hajója szárazdokkon van. A hajó 950 főből álló legénysége 50 nemzetet képviselt! Amikor a testvérek felmentek a fedélzetre, odament hozzájuk egy tengerész, aki a Csendes-óceán egyik szigetéről származott. Ezt kérdezte: „Van olyan sárga könyvük, amelyben színes képek vannak?” Ezzel a kijelentéssel Az én könyvem bibliai történetekről című könyvre utalt. A testvéreknél nem volt ilyen könyv, és ezért a tengerész láthatóan elszomorodott. Így miután elterjesztették az összes irodalmukat, Fred elment autóval a seltersi Bételbe, hogy még több irodalmat hozzon — az oda-vissza út legalább tíz órába telik. A következő nap 900 folyóiratot, 300 füzetet és 850 könyvet terjesztettek el a  legénységnek! Fred megtalálta a barátságos tengerészt is, és odaadta neki a sárga könyvet, amelyiket szerette volna megkapni. „Amikor megtudta, hogy jóval több mint 1000 kilométert tettünk meg a könyvért, a tengerésznek könnybe lábadt a szeme” — mondja Fred.

1998 elején Luxemburgban egy magánkézben lévő kis rádióállomás telefonos felmérést végzett a hallgatói körében, azt kérdezve, hogy mik az életcéljaik, és mit várnak az élettől. A telefonszámokat találomra választották ki. Amikor a műsorvezető feltárcsázott egy számot, felcserélte a körzetszámot, és azt vette észre, hogy egy olyan hölggyel beszélget, aki 400 kilométerrel távolabb, Nürnberg (Németország) közelében lakik. A műsorvezetőre mély benyomást tett a hölgy általános műveltsége és az élettel kapcsolatos pozitív szemléletmódja, s ezért megkérdezte tőle, hogyan fejlesztett ki ilyen nagyszerű szemléletmódot. A hölgy elmondta, hogy Jehova Tanúja. Testvérnőnk felismerte, hogy ez egy váratlan lehetőség a Királyság-mag vetésére. A beszélgetés felkeltette a riporter kíváncsiságát, és a testvérnő beleegyezett, hogy később visszahívja a férfit. A következő két hónapban ezt gyakran megtette a testvérnő. Beszélt neki Istenről, az életről és Jehova Tanúiról, valamint a férfi sok kérdésére választ adott. A műsorvezető érdeklődése lángra lobbant, és többet szeretett volna tudni. Felhívta az egyik luxemburgi gyülekezetet, és házi bibliatanulmányozást kért, valamint felvilágosítást az összejövetelekről. A Királyság-teremben nagy hatást tett rá a szeretetteljes légkör és a barátságos fogadtatás. Ez jó kezdetet adott a házi bibliatanulmányozásának.

Tizenhárom hónappal azután, hogy először telefonált a németországi testvérnőnek, megkeresztelkedett. 1999 októberében általános úttörő lett. Milyen jó, hogy a német testvérnő elmondta, hogy Tanú, majd kihasználta a lehetőséget, hogy szórja a Királyság-magot.

Portugáliában Antoniónak a Biblia üzenete iránti érdeklődését azok a beszélgetések keltették fel, melyeket az öccsénél  tett látogatásai alatt folytatott, aki Jehova Tanúja. Antonio vágyott rá, hogy még többet megtudjon a Bibliáról. Buzgón segítségért imádkozott. Nem sokkal ezután két Tanú jött el hozzá, és bibliatanulmányozást kezdtek vele. Amint nőtt az ismerete, Antonio kezdett változtatásokat tenni az életében, hogy összhangba hozza azt Isten akaratával. Először a lelkiismerete arra indította, hogy abbahagyja a vadászást, azt a sportot, amelyet szenvedélyesen űzött. Később, amikor megértette a keresztény semlegesség kérdését, úgy döntött, hogy lemond a nagy tiszteletben álló polgármesteri tisztségéről, melyet 15 évig töltött be. Bár nyomást gyakoroltak rá, hogy gondolja át a lemondását, a Jakab 4:4-ben található tanács megerősítette abban, hogy visszautasítsa ezt. Gyorsan haladtak előre, amint a feleségével együtt egyre bensőségesebb kapcsolatot alakítottak ki Jehovával, és elkezdtek járni a gyülekezeti összejövetelekre. Rövid időn belül részt vettek a szántóföldi szolgálatban, és megkeresztelkedtek.

Spanyolországban történt, hogy sok évvel ezelőtt egy testvért zaklatott a hite miatt az egyik munkatársa. A munkatársa hónapokon keresztül gúnyolta és kritizálta a testvér vallását. Addig ment ez így, amíg a testvér úgy érezte, hogy nem tudja tovább elviselni ezt, így Jehovához imádkozott, hogy segítsen neki keresztényi módon elviselni a nehéz helyzetet, úgy, hogy ne viszonozza rosszal a rosszat. A testvér meglepetésére a munkatársa magatartása megváltozott. Még bocsánatot is kért, és arról biztosította a testvért, hogy soha többé nem fog előtte gúnyt űzni Istenből. Kis idő múltán a testvér munkatársa elment a vállalattól.

Huszonnégy évvel később a testvér újra találkozott korábbi munkatársával. Ez abban a Királyság-teremben történt, ahol a testvér előadást tartott. A korábbi munkatárs elmondta neki, hogy tanulmányozta a Bibliát, és megkeresztelt Tanú lett. Azt is elmondta, hogy bár sok év eltelt, sosem felejtette el „azt a Tanút, aki oly türelmesen elviselte, hogy állandóan gúnyolják őt és az Istenét”.

 ▪ Földünk szigetei

Földünk szigetei igen különböző méretűek, és abban térnek el a kontinensektől, hogy azok sokkal nagyobbak. Ebben a részben szólunk Ausztrália szigetkontinenséről is. A legnagyobb sziget a 2 200 000 négyzetkilométernyi területen elterülő Grönland. A legkisebb szigetek pedig kevesebb mint egy háztömbnyi területet foglalnak el. A kettő között több ezer sziget létezik. Figyeljünk meg egypár történetet némelyikükről.

Ausztráliában egy testvérnő találkozott egy hölggyel a házról házra végzett munkája során, akit láthatólag nem nagyon érdekelt Isten Szava. Bár a hölgy elfogadott egy traktátust, a testvérnő úgy gondolta, hogy nem lesz valami gyümölcsöző az újralátogatás. Azért a testvérnő kitartóan próbálkozott — először nem találta otthon a hölgyet. Amikor a testvérnő végül újra kapcsolatba tudott vele lépni, az asszony elmondta, hogy a testvérnő első látogatása után vásárolt egy drága Bibliát. A testvérnő bibliatanulmányozást kezdett vele. Az asszony most nagy változtatásokat tesz az életében, hogy összhangba hozza azt a keresztényi alapelvekkel. Eljár minden összejövetelre.

 A Dominikai Köztársaságban egy testvér házról házra prédikált, és találkozott egy 60 év körüli asszonnyal. A beszélgetés végén a testvér búcsúzóul kezet nyújtott neki. Amikor a háziasszony nem nyújtotta viszont a kezét, a testvér rájött, hogy az asszony vak. A testvér megígérte neki, hogy újra meg fogja látogatni.

Amikor visszatért, az asszony elmesélte, mit mondott a lányának. Meglepte őt, hogy valaki érdeklődik iránta, jóllehet vak. Majd megemlítette, hogy állítólag nincs reménye arra, hogy helyreáll a látása. A testvér beszélt a reménység Istenéről, és felolvasott néhány bibliai beszámolót arról, hogy Jézus miként adta vissza a vakok szeme világát (Máté 9:27–30). Ez nagy hatással volt az asszonyra.

A testvér ezután megérdeklődte a Vakok Alapítványánál, hogy lehet-e valamit tenni az asszonyért. Megbeszéltek egy időpontot a szaktanácsadásra, és amikor az asszony bement ebbe az intézetbe, azt mondták neki, hogy műtéttel valószínűleg helyre lehet állítani a látását. A műtét sikeres volt. Ezen időszak alatt folyamatosan bibliai ismeretet fogadott be. A műtét után elkezdte olvasni Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet, melyet néhány hét alatt el is olvasott. Utána áttanulmányozta a Mit kíván meg tőlünk Isten? füzetet és az Ismeret, amely örök élethez vezet könyvet. A műtét előtt rendszeresen eljárt az összejövetelekre, és amióta lát, sohasem mulaszt el egyetlen ilyen alkalmat sem. Kezdett másoknak is beszélni arról, amit tanult, és arról a segítségről, amelyet kapott látása visszanyerésében. Az 1999-es kerületkongresszuson keresztelkedett meg.

Réunion szigetén tanúskodás közben egy testvérnő felkínálta egy asszonynak a folyóiratainkat. Az asszony erre ezt mondta: „Nem tudom hasznát venni ezeknek, mert nem tudok olvasni.” A testvérnő felajánlotta neki, hogy megtanítja  olvasni, amit az asszony nagy örömmel el is fogadott. A testvérnő az Apply Yourself to Reading and Writing (Foglalkozz az írással és olvasással!) és a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzetekkel tért vissza. Az olvasási órák félórásak voltak, a bibliatanulmányozás pedig újabb fél óra. Az asszony gyorsan előrehaladt az olvasásban és az igazság megértésében egyaránt.

Jóllehet a gyermekei megpróbálták elvenni a kedvét a tanulmányozástól, az asszony azt mondta nekik, hogy folytatni fogja a leckéket. Hamarosan már az Ismeret könyvet tanulmányozta, és elkezdett rendszeresen járni az összejövetelekre. Nemrégen keresztelkedett meg. Most már megtanult írni és olvasni, így tudja olvasni a Bibliát és a Biblián alapuló kiadványokat.

Egy testvérnő házi bibliatanulmányozást kezdett egy lánnyal, Hinával Új-Zéland Északi-sziget nevű részén. A Mit kíván meg füzetből folytatott két tanulmányozás után Hina tudatta a testvérnővel, hogy Jehova Tanúja akar lenni, és ott fogja hagyni a barátját, aki az egyik helybeli banda kiemelkedő tagja. Bátran a fiú elé állt, és elmondta neki, mit tervez. Meglepetésére a fiú ezt mondta neki: „Jól van, tedd csak ezt.”

A barátja később újra átgondolta a dolgot, és úgy döntött, hogy bosszút áll — nemcsak Hinán, hanem Jehova Tanúin is. Elhatározta, hogy szitává lövi a Királyság-termet. A fiú egyik korábbi társa viszont azt javasolta, hogy mielőtt ilyen drasztikus lépést tenne, menjen el az egyik összejövetelre, és vegye szemügyre a Tanúkat. A fiú beleegyezett ebbe, és azon az estén elment a teokratikus szolgálati iskolára. Ez annyira nagy hatással volt rá, hogy összehívott egy bandagyűlést, és elmondta a bandatagoknak, hogy most már ő is Jehova Tanúja akar lenni. Később, a szokásos bandagyűlésen, melyet egy temetőben tartottak, a fiú eltemette a karszalagját (ez azonosította mint  bandatagot), kimutatva ezzel, hogy halálra ítélte korábbi életmódját, például a kábítószerezést és az alkohollal való illegális üzérkedést. Hinával rendszeresen eljár az összejövetelekre. Most már törvényesen összeházasodtak, és Hina nemrégen keresztelkedett meg. Férje eltökélt szándéka, hogy ő is alkalmassá válik a keresztelkedésre.

Trinidadban a fiókhivatal különleges kampányt szervezett az Ébredjetek! 2000. február 8-ai és 22-ei számaival. A február 8-ai szám cikksorozata az apa nélküli családokkal foglalkozott, a február 22-ei pedig az öngyilkossággal. A kampány során kifejezetten a társadalom jólétéért működő szervezeteket, a rendőrség által szervezett közszolgálatot végző csoportokat, iskolákat, a kormány minisztereit, a parlament tagjait, civil szervezeteket és másokat kerestek fel, akiket különösen érdekelhetnek az adott témák.

Egy nem teljesen kész beszámoló szerint 14 941 folyóiratot, 1374 könyvet és 90 füzetet helyeztek el. A kampány után 860 újralátogatást végeztek és 29 házi bibliatanulmányozás kezdődött, főleg olyanokkal, akikkel valószínűleg nem lehetett volna kapcsolatba lépni a tanúskodás hagyományos módszerei által. A kormány számos minisztere és minisztériuma értékelést kifejező levelet küldött Jehova Tanúinak a munkájukért. Ahhoz hasonló levelek érkeztek, mint amit az igazságügyi minisztérium írt. Ebben ez állt: „Köszönjük az Ébredjetek! folyóirat ajándékpéldányait . . . Ezek rendkívül tájékoztató jellegűek. Ezért hálásak lennénk, ha még hat példányt tudnának küldeni nekünk, hogy a minisztérium különböző osztályainak is tudjunk juttatni belőlük. Ezenkívül, ha van valamilyen anyaguk, amely további segítséget tudna nyújtani nekünk, amellyel sikerre tudnánk vinni elveinket a családi élet területén, hálásak lennénk, ha el tudnák juttatni hozzánk.” A levelet maga az igazságügyi miniszter írta alá.

[Lábjegyzet]