Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

JEHOVA földi szervezete az elmúlt szolgálati évben is nagyon szép eredményeket ért el. Isten áldása jól látható abból, hogy 235 országban több mint hatmillió Tanúja mutatja ki az iránta való lojalitását, valamint azt, hogy hisz azon ígéretében, hogy elhozza igazságos új világát. Ez a több millió ember nem csupán mondja, hogy Istent szolgálja, de ahogyan Jézus a Máté 24:14-ben megjövendölte, tevékenyen hirdeti is Isten Királysága jó hírét. A 2001-es éviszöveggel összhangban továbbra is ’teljességben és szilárd meggyőződéssel állnak az Isten teljes akaratában’ (Kol 4:12).

Az elmúlt évben Isten népe sok izgalmas eseményt élt át. Tekintsük át e kiemelkedő események némelyikét.

 Kongresszusok Isten szava tanítóinak oktatására

Az év egyik legemlékezetesebb eseménye Jehova Tanúinak az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszus volt. Ezt a kongresszust az egész földön több száz helyszínen rendezték meg 2001 közepétől 2002 elejéig. Több millióan voltak jelen rajtuk. A kongresszus témáját a háromnapos kongresszus első napján az egyik előadó így határozta meg: „Jézus nem törekedett arra, hogy az ismeret kulcsát az írástudók kiemelt csoportjára bízza. Ezt mondta a tanítványainak: »Amit a sötétben mondok el nektek, mondjátok a világosságban; és amit suttogó hangon hallotok, prédikáljátok a háztetőkről.« Jézusnak minden vágya az volt, hogy minél több emberrel megossza Isten ismeretét. Szerinte az Írás ismeretét nem elrejteni kellett, hanem terjeszteni.”

A kongresszusi programban voltak előadások, amelyek bibliai próféciák jelentését vizsgálták meg, és olyanok is voltak, amelyek arra világítottak rá, hogy a keresztények hogyan alkalmazhatják a szentírási alapelveket az életükben. Vasárnap jelmezes dráma került bemutatásra, melynek Tiszteld Jehova hatalmát! volt a címe. Ez a dráma azt a bibliai beszámolót jelenítette meg, amikor Kórah, a fiai hűséges életútjával ellentétben, fellázadt a pusztában.

A kongresszuson két kiadványt kaphattunk kézhez. Az egyik az Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek című könyv második kötete volt. A másik kiadvány a Hogyan élhetünk kielégítő életet? című füzet volt. Ezenkívül még egy új traktátust is kaptunk, melynek címe: Van-e halhatatlan szellemünk?

Augusztusban különleges kongresszusokat rendeztek meg Franciaországban és Olaszországban. Franciaországban ezeket a különleges kongresszusokat Párizs, Lyon és Bordeaux városában tartották meg, amelyeken összesen 160 045-en vettek részt. Ezeken a kongresszusokon nagyon felbuzdultak a  franciaországi testvérek, akiknek már egy ideje el kell viselniük, hogy előítéletre szító újságcikkek jelennek meg róluk. Egy testvér ezt mondta: „Néha olyan egyedül érezzük magunkat a harcban, de most, miután több ezer keresztény testvérünk látogatott el hozzánk, erőre kaptunk a harc folytatásához.”

Olaszországban a különleges kongresszusokat Rómában, Milánóban, Torinóban és Bariban tartották meg. Öt másik kongresszusi város telefonos összeköttetésben volt a program egyes részeinél. A kilenc kongresszuson összesen 289 133-an voltak jelen. A felolvasott határozat mindegyik franciaországi és olaszországi kongresszuson felpezsdítette a hallgatóságot. A sok országból érkezett küldöttek harsogó igennel reagáltak erre! A nyilatkozat felolvasását hosszan tartó taps követte.

Világméretű tanúskodás a 36. számú Királyság-hírekkel

2000 októberében és novemberében világszerte közel félmilliárd példányt terjesztettünk el 189 nyelven a 36. számú Királyság-hírekből. Ez a Királyság-hírek a Krisztus Jézus millenniumi uralmáról szóló Írás szerinti üzenet és a színes képek miatt nagyon sok embernek tetszett. Ha te is Jehova Tanúja vagy, akkor valószínűleg részt vettél a terjesztésben. Most néhány beszámolót közlünk a világ különböző tájairól a kampánnyal kapcsolatban.

Alaszkában a nulla fok alatti hőmérséklet nem állítja meg a Tanúkat a prédikálásban. A North Pole-i Gyülekezet elnöklőfelvigyázója ezt mondta: „Bár tél van, néhány házigazda kint állt az udvaron, és olvasta a 36. számú Királyság-híreket. Ez az egyszerű üzenet csodálatosan állítja szembe napjaink helyzetét az emberiségre kiáradó, jövőben megvalósuló csodálatos áldásokkal.”

Albánia néhány nagyobb városában 15 gyülekezetet megkértek, hogy látogassanak el távol eső falvakba. A testvérek és testvérnők nagy lelkesedéssel és örömmel tettek eleget ennek  a kérésnek. A testvérek 56 olyan faluba jutottak el, amelyekben összesen körülbelül 50 000-en élnek, és ahol azelőtt még sosem jártak Tanúk.

Az angolai fiókhivatal erről számol be: „Hála a hírnökök buzgalmának és lelkesedésének, a 36. számú Királyság-hírekkel folytatott kampány rendkívüli sikerrel járt a területünkön, jóllehet a nehéz gazdasági helyzet és a háború állandó hatással van az országban működő gyülekezetekre. Amikor a hírnökök a Királyság-híreket terjesztették, sokan lelkesen elfogadták. Az eredmény az lett, hogy novemberben Angola minden idők csúcsát jelentette 94 026 bibliatanulmányozással. Ez majdnem 10 000-rel több az előző hónaphoz képest.”

Kamerunban, miközben egy csoport Tanú utazott egy faluba, véletlenül elhagyott egy köteg 36. számú Királyság-híreket. Egy férfi, aki látta a Tanúkat a Királyság-hírek terjesztése közben, éppen a földjére igyekezett, amikor megtalálta a köteget az út szélén. Felvette, és elkezdte terjeszteni a 36. számú Királyság-híreket. Végül az összeset elterjesztette, csak négy maradt meg neki. Amikor a házigazdák ezt a négyet kérték tőle, nem adta oda nekik, hanem ezt mondta: „Ez a négy példány az én bérem, megtartom őket a családom számára. Majd ha jönnek a Tanúk, maguk is kapnak.”

Kolumbiában a Tanúk újralátogattak egy hölgyet, aki előzőleg már elfogadta a 36. számú Királyság-híreket. A hölgy azt mondta, hogy azelőtt mindig elutasította Jehova Tanúit. A 36. számú Királyság-hírek elolvasása után azonban felismerte, hogy valami nagyon jó dologból maradt ki. Ezután térdre borult, és kérte Istent, hogy bocsásson meg neki. Ezt követően kapcsolatba lépett a Tanúkkal, és most tanulmányozza a Bibliát.

A Kongói Demokratikus Köztársaság egyik falujában egy egyenruhás rendőr nagy érdeklődéssel olvasta a 36. számú Királyság-híreket. Kicsit később rátalált a Tanúkra, és azt mondta  nekik, hogy az üzenet erőteljes és vigasztaló. Ezután elment, majd hétköznapi ruhában, Bibliával a kezében tért vissza, és ezt mondta: „Csatlakozni szeretnék önökhöz ennek az üzenetnek a terjesztésében, tekintettel arra, hogy milyen fontos és sürgős dologról van szó.” A Tanúk kedvesen elmagyarázták neki, hogy előbb tanulmányoznia kell a Bibliát. A férfi ezt elfogadta, és most jól halad előre.

Görögországban egy fiatalasszony, akit Joynak hívnak, talált egy 36. számú Királyság-híreket az ajtaja alá csúsztatva. Miután elolvasta, azonnal felhívta a nagynénjét, aki Jehova Tanúja. Elmondta neki, hogy az üzenet megérintette a szívét, és hogy beszélni akar Jehova Tanúival. A nagynénje kapcsolatba lépett egy testvérnővel, aki azon a területen különleges úttörő, ahol Joy lakik, és ez az úttörő találkozott a fiatalasszonnyal. Legnagyobb meglepetésükre felfedezték, hogy ismerik egymást. Joy elmondta az úttörőnek, hogy bár van Bibliája, képtelen volt olyan írásszövegeket találni, amelyek azokkal a gondokkal foglalkoznak, amelyekkel ő is szembenéz. Joy azonnal elfogadta a házi bibliatanulmányozást.

Egy Tanú Koreában felkínálta a 36. számú Királyság-híreket egy asszonynak, aki ellenezte, hogy a fia Jehova Tanúja lett. Három nappal később a Tanúk újralátogatták az asszonyt, és elmondták neki, mit ír a Biblia a Paradicsomról. Az asszony kedvezően reagált, és bibliatanulmányozás kezdődött vele. A fia könnyes szemmel mondta: „Nem tudom elhinni, hogy az anyukám tanulmányozni kezdte a Bibliát.” Az asszony most szépen halad előre.

Libéria szívében néhány Tanú faluról falura sétált a Királyság-hírek terjesztésekor. Letértek a főútról, és a bozótos mélyén egy elszigetelt tanyára bukkantak. Amikor a Tanúk elmondták a földműveseknek, hogy eltévedtek, az egyik fiatalember megjegyezte: „Isten szelleme vezette magukat ide, hogy így mi is kaphassunk a kiadványból.”

 Hollandiában az emberek szívesen elfogadták a 36. számú Királyság-híreket. A testvérek több mint kétmillió példányt gyorsan elterjesztettek belőle. A seltersi fiókhivatal 100 000 pluszpéldányt nyomtatott, ám a gyülekezetek még többet kértek. Helmond városában egy Tanú azt mondta az egyik házigazdának, hogy a traktátust az egész világon terjesztjük. A férfi erre ezt mondta: „Kérem, várjon.” Bement, felhívta az egyik barátját Franciaországban, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a hírnök igazat mondott-e. Ezt mondta a barátjának:

— Itt vannak nálam Jehova Tanúi, és a traktátusukról azt mondják, hogy a világon mindenhol terjesztik. Te is kaptál belőle?

— Igen, tíz perccel ezelőtt — válaszolta a barátja. A férfi letette a telefont, visszament az ajtóhoz, és ő is elfogadott egy példányt.

Az oroszországi fiókhivatalba érdekes levél érkezett egy hetedik osztályos fiútól. Ezt írta: „Üdvözlöm önöket. Nagyon megörültem, amikor a postaládánkban találtam egy traktátust, mely az új millenniumról szól. Az év legszebb eseménye az volt számunkra, hogy eljuttatták hozzánk is ezt a traktátust. Kérem, küldjenek még további felvilágosító anyagot.”

 Amellett, hogy a Tanúk segítettek másoknak a 36. számú Királyság-hírekkel, ők maguk is nagy hasznot merítettek a terjesztéséből. Saipanon egy Tanú ezt mondta: „Nagyon élveztem a Királyság-hírek terjesztését. 1998-ban keresztelkedtem meg, és így most vettem először részt a szolgálatnak ebben az ágában. Ez a tanúskodási forma arra buzdított, hogy próbáljam ki az esti tanúskodást, és ez lehetővé tette, hogy több emberrel tudjak beszélni. Ennek a munkának köszönhetően a hitem megerősödött, és most közelebb érzem magam Jehovához.”

A Salamon-szigetek egyikén, Malaitán a Tanúk elmentek egy félreeső vidékre a 36. számú Királyság-híreket terjeszteni. Több mint ötórai gyaloglás után elértek egy faluba, ahol a helyi lelkész szívélyesen fogadta őket, és nagy érdeklődést mutatott. Azt mondta, hogy kilenc éve az egyházának egyetlen képviselője sem látogatta meg őket a szigeten kívülről, és nem is mutattak irántuk érdeklődést. Viszont egy csoport idegen ember vette a fáradságot, hogy keresztülvergődjön a hegyeken azért, hogy segítsen az ott lakóknak megérteni a Biblia üzenetét. A falu összes családja elkezdte tanulmányozni a Bibliát. A testvérek kéthetente visszatértek, és nem telt bele sok idő, tíz tanulmányozás nagyon jól haladt előre. A lelkész azt mondta, hogy ha valamelyik testvér ott maradna velük, hogy csoportos tanulmányozást kezdjen, akkor a falu templomát lehetne használni összejöveteli helynek. Most egy különleges úttörő rendszeresen látogatja a csoportot. A legutóbbi hírek szerint az egyház egyik képviselője elment ebbe a faluba, és élelmiszert ajánlott fel a falubelieknek, ha abbahagyják Jehova Tanúival a tanulmányozást. De mindenki azt mondta, hogy folytatni akarja a bibliatanulmányozást.

Venezuela egyik távoli területén néhány Tanú a szabadságát töltötte, és odaadott egy példányt a 36. számú Királyság-hírekből az idegenvezetőnek, aki pemón indián. A férfi rendkívül megörült a traktátusnak, és újra meg újra elolvasta.  Amikor egy felhőszakadás miatt a kiadvány elázott, gondosan kiterítette száradni. További példányokat kért, hogy hazavihesse őket a törzsének.

A szolgálati év jogi fejleményei

Bulgáriában Ivajlo Stefanov lelkiismereti okokból megtagadta, hogy beálljon a hadseregbe. Ezért másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Stefanov testvér az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mivel a vallásszabadsághoz való jogát megsértették. Amikor ez a bíróság bejelentette, hogy tárgyalni fogja az ügyet, a bolgár hatóságok egy békés megállapodást indítványoztak, mely szerint felmentenék Stefanov testvért és más Tanúkat, akik ugyanilyen helyzetben voltak. 2001. május 3-án a bíróság elfogadta a békés megállapodást. A bolgár hatóságok abba is beleegyeztek, hogy lecsökkentik a polgári szolgálat időtartamát, mely korábban kétszer olyan hosszú volt, mint a kötelező katonai szolgálat.

Blainville-ben (Québec, Kanada) életbe léptettek egy helyi rendeletet, mely kimondja, hogy azoknak az embereknek, akik vallásos okokból ajtóról ajtóra járnak, először engedélyt  kell erre szerezniük. Az engedély csak hétfőtől péntekig teszi lehetővé az ajtóról ajtóra végzett munkát, és csupán két hónapig érvényes. Ezenkívül csak 12 hónap elteltével lehet megújítani. 2001. április 17-én a québeci másodfokú bíróság azt az ítéletet hozta, hogy a helyi rendelet nem vonatkozik Jehova Tanúi nyilvános szolgálatára. A bíró kijelentette, hogy Jehova Tanúinak nem kell engedélyt szerezniük, és nincs korlátozva az, hogy hány órát, napot, hónapot vagy évet járnak ajtóról ajtóra vallásos tevékenységük végzése közben. Jehova Tanúi munkáját „keresztény közszolgálatnak” nevezte, és megállapította, hogy a kiadványaik „fontos témákkal foglalkoznak, például a vallással, Bibliával, kábítószerekkel, alkoholizmussal, fiatalok oktatásával, családi gondokkal és a válással”. A bíró azt mondta, hogy „sértő, megalázó, bántó és rágalmazó” a Tanúkat házalókhoz hasonlítani.

2001. február 22-én Tbilisziben (Grúzia) a legfelsőbb bíróság érvénytelenítette két szervezet bejegyzését, melyet Jehova Tanúi használtak. A két szervezet a Grúziai Jehova Tanúi Egyesülete és a Watch Tower Society Grúziai Képviselete. A bíróság világosan kifejezte, hogy ez a döntés nem tiltotta be Jehova Tanúi munkáját. Éppen ellenkezőleg, a bíróság kijelentette, hogy Jehova Tanúi folytathatják vallásos tevékenységüket: megtarthatják az összejöveteleiket, irodalmat hozhatnak be az országba, valamint ingatlanokat bérelhetnek vagy birtokolhatnak. Vallásos szélsőségesek azonban figyelmen kívül hagyják a bíróságot, és elvetemült támadásokat hajtanak végre, melyeket egy emberi jogi szervezet „terroruralomnak” nevezett. 2001. június 29-én Jehova Tanúi benyújtottak egy kérelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságára, az ellen tiltakozva, hogy a kormány semmit sem tesz a féktelen erőszak ellen. Július 2-án a bíróság elrendelte, hogy a kérelemnek biztosítsanak elsőbbséget. Hogy egy pozitív dolgot is megemlítsünk, 2001. május 30-án a Grúziai Vámhivatal kiadott körülbelül 20 tonnányi bibliai irodalmat, melyet 2001. március 14-én törvénytelenül  elkobzott. Az irodalmat azonnal szétosztották a Grúziában működő gyülekezeteknek.

Németországban a berlini Szövetségi Közigazgatási Bíróság 1997-ben megtagadta Jehova Tanúitól a közjogi testületi jogi státust. Ezt azon az alapon tették, hogy Jehova Tanúi nem elég lojálisak az államhoz, mivel a politikai választásokon semlegesek. A Tanúk fellebbeztek. 2000. december 19-én a német Szövetségi Alkotmánybíróság azt a határozatot hozta, hogy nincs ilyen fokozott lojalitásra vonatkozó követelmény. Az ügyet azonban visszaküldték a közigazgatási bíróságokra, hogy vizsgálják meg újra a jogi státusra vonatkozó kérelmet, ám ez alkalommal ezt abból a szemszögből tegyék, hogy Jehova Tanúi vajon megsértik-e a személyiségi jogokat. A vérre, gyermeknevelésre, kiközösítésre és a családi kapcsolatokra vonatkozó hitnézetek és gyakorlatok kerültek az ügy középpontjába.

Görögországban egészen mostanáig több mint 3500 Tanú bűnügyi nyilvántartásban volt, mivel a semlegességük miatt korábban börtönben ültek. Ha a Tanúk benne voltak ebben a nyilvántartásban, akkor az azt jelentette, hogy nekik nem adtak munkát a közszolgálati hivatalokban, a szociális szervezeteknél és a bankokban. Volt, akiknek nem engedték, hogy bizonyos szakmákban dolgozzanak. A most elfogadott görög törvény alapján ezek a Tanúk többé nem tekinthetők korábbi bűnözőknek. A Tlimmenosz kontra Görögország ügyben, mely azt az emberi jogot tárgyalta, hogy lelkiismereti okokból meg lehet-e tagadni a katonai szolgálatot, az Emberi Jogok Európai Bíróságán kedvező ítélet született, és ez kétségtelenül megalapozta az új törvényt.

Japánban a kóbei kerületi bíróság 2001. március 30-án kedvező ítéletet hozott Jehova egyik Tanúja javára. Egy testvérnőt elraboltak, és 17 napig fogságban tartottak, hogy „átprogramozzák” vallásos hitnézetét. A bíróság megállapította, hogy a vádlott — egy baptista lelkipásztor — a testvérnő korábbi  férjével és a férj családtagjaival együtt kitervelte, hogy a testvérnőt az akarata ellenére bezárják. A vádlottnak 400 000 jen (közel 1 000 000 forint) kártérítést kellett fizetnie.

Romániában a legfelsőbb bíróság két döntésében is félreérthetetlenül hangsúlyozta, hogy a Jehova Tanúi Vallásszervezet törvényesen elismert vallás, és hogy a vallásoknak biztosított törvényben ismertetett minden jog megilleti. A vallási államtitkárság másodfokon megpróbálta megváltoztatni az ítéletet, de nem járt sikerrel. 2001. április 2-án a legfelsőbb bíróság a korábbi döntéseit hagyta helyben. A vallási államtitkárság mind ez ideig nem ismerte el Jehova Tanúi teljes jogi státusát, még annak ellenére sem, hogy utasításokat kapott a legfelsőbb bíróságtól ennek megtételére.

Oroszországban 2001. február 23-án egy bírónő végül elutasította azt a keresetet, hogy tiltsák be Jehova Tanúit Moszkvában. A jogi eljárás majdnem hat évig tartott, a bírósági per pedig három évig. A testvérek azonban csak rövid ideig lélegezhettek fel, mivel 2001. május 30-án a moszkvai városi bíróság érvénytelenítette az alsóbb bíróság döntését, és elrendelte az ügy újratárgyalását. 1996 óta ez lesz a hatodik alkalom, hogy Jehova Tanúinak meg kell védeniük magukat ugyanazok ellen az alaptalan vádak ellen.

2001. február 21-én az Egyesült Államokban a pennsylvaniai másodfokú bíróság határozottan megerősítette egy beteg azon jogát, hogy a saját teste fölött rendelkezhessen, és azt, hogy az egészségügyi ellátására vonatkozó állandó meghatalmazása érvényes. A döntés Maria Durant érintette, aki következetesen kijelentette, hogy nem akar vérátömlesztést kapni. Maria óvintézkedései ellenére nem Tanú férje olyan bírósági végzést szerzett Maria orvosai és a kórház támogatásával, mely a férjet nevezte ki szükséghelyzeti gyámnak, jóllehet Maria egy hívőtársát jelölte meg egészségügyi ellátásról döntő meghatalmazottnak. A másodfokú bíróság semmisnek nyilvánította  a szükséghelyzetre hozott végzést, és kijelentette, hogy még a beteg házastársának, rokonainak és orvosainak az ellenállása dacára is tiszteletben kellett volna tartani a betegnek az egészségügyi ellátásra vonatkozó félreérthetetlen utasításait és azt, hogy kit nevezett ki meghatalmazottnak.

Több Királyság-teremre van szükség

Számos országban régebben nagy kihívást jelentett és sok időbe is telt a Királyság-termek felépítése. Néhány gyülekezet hónapokig, sőt volt hogy évekig bérelt létesítményekben jött össze, mire felépült a termük. Az egyik afrikai országban egy befejezetlen Királyság-teremben egy vadon élő papagáj fészket rakott a gerendákra. A papagáj hamarosan elkezdte fütyörészni a Királyság-énekeket, amikor a gyülekezet énekelt, ami persze senkit sem zavart. Az építkezés oly lassan ment, hogy a papagáj megtanulta utánozni az Őrtorony-tanulmányozás vezetőjét, és a testvéreket és testvérnőket a nevükön szólította. A Királyság-terem végül felépült, így a papagájnak másik lakóhely után kellett néznie.

A Királyság-termek most már egy izgalmas, új építési programnak köszönhetően elképesztő gyorsasággal készülnek el. Most a legtöbb fejlődő országban a Királyság-termeket már három vagy négy hét alatt felépítik, és át is adják. Az elmúlt szolgálati évben egyedül Afrikában 1074 új Királyság-termet építettek fel, vagyis munkanaponként közel négyet.

Az új Királyság-terem építési programnak kettős célja van: Az első cél az, hogy ki legyenek elégítve a szükségletek. A dél-afrikai köztársasági fiókhivatal ezt írja: „Ez a program egy igen izgalmas előrelépés, és úgy gondoljuk, sok Királyság-terem fog épülni azokban az országokban, ahol égető szükség van rájuk.” A második cél az, hogy biztosítsuk a jövőben épülő termek sikeres felépítését azáltal, hogy jó képességű helyi Tanúkat hívunk meg az építkezésekre. Beninben például az építési programot most már teljesen a helyi testvérek vezetik, és így a jövőben felmerülő szükségletet is ki tudják majd elégíteni.

 A Brooklynban működő tervezési és építési irodával együtt az öt területi Királyság-terem iroda szervezési segítséget nyújt a kelet-európai, afrikai, ázsiai, óceániai, közép- és dél-amerikai, valamint a Karib-tenger szigetein lévő fiókhivataloknak. Ezek az irodák szorosan együttműködnek a fiókbizottságokkal, hogy segítsenek nekik teljes hasznot meríteni az új irányelvekből és egyéb segítségekből. Például minden fiókhivatalban létrehoztak egy Királyság-terem építési részleget az építkezések koordinálására. Ez a részleg a gyülekezeteknek is segít a telek kiválasztásában, és a helyi építési anyagoknak és módszereknek megfelelően szabványokat állapít meg.

Kilencvenkét országban, ahol korábban az igencsak szűkös anyagi források és a szakképzett munkaerőhiány hátráltatta az építkezéseket, most a mintegy 4000, hosszú és rövid ideig rendelkezésre álló önkéntes 352 teljes idejű Királyság-terem építő csoportban dolgozik. Ezeknek a csoportoknak a sikeréhez alapvető fontosságú, hogy bevezették a különleges teljes idejű szolgálat egy új kategóriáját. Ebbe a kategóriába a Királyság-terem építő szolgák tartoznak: ők képesített helyi testvérek az adott országban. Ezenkívül 152 nemzetközi szolga helyi testvéreket képez ki, hogy azok kulcsszerepet tudjanak betölteni az építkezéseken. A Királyság-terem építése természetesen a gyülekezet feladata, így a gyülekezet tagjai szívesen vállalják az önkéntes munkát.

Hogyan reagálnak az emberek erre az új építési programra? Trujillo államban (Venezuela) az első Királyság-termet nemrégen építették fel Sara Lindában. Egy hírnök örömkönnyekkel a szemében mondta: „Oly megható, hogy Jehova megemlékezett rólunk. Kisvárosunk még a térképen sincs feltüntetve.”

Rio de Janeiróban (Brazília) egy testvérnő indíttatást érzett, hogy a következőt írja: „Tíz évig négy kilométert kellett gyalogolnom az összejövetelekre, és közben át kellett mennem egy pallón, még akkor is, amikor gyermeket vártam. Végre valóra  vált az álmom. Királyság-terem épült a területünkön. Sok bibliatanulmányozó már eljár az összejövetelekre. Az édesapám, aki régen tanulmányozott, de később ellenem fordult, az átadás óta egyetlen összejövetelt sem mulasztott el. Ezen a héten újra tanulmányozni kezdett.” Egy nem Tanú megfigyelő elismeri: „Hatvanéves vagyok, de még sosem láttam ehhez hasonlót. A Tanúk gyorsan és boldogan dolgoznak együtt. Az önkormányzat foglalkoztat kőművesként, és ha egy munka sokáig elhúzódik, akkor valamelyikünk ezt mondja: »Szerintem hívni kellene Jehova Tanúit, hogy segítsenek nekünk.«”

Ukrajnában egy vén ezt mondja: „Mindössze egy hónap alatt felépítettünk egy szabványosított Királyság-termet, így nem kellett sokáig távol maradnunk a családunktól és a gyülekezeti felelősségeinktől.” Egy testvérnő hozzáfűzi még: „Nagyon örülünk. Saját szemünkkel láttuk, hogyan segít Jehova a népének. Korábban, a gazdasági helyzetünk miatt semmi reményünk sem volt arra, hogy saját Királyság-termünk legyen.”

Malawiban az érdeklődők különösen akkor jönnek el szívesen a gyülekezetbe, ha megfelelő összejöveteli helyünk van. A Nafisi Gyülekezet erről számol be: „Most már van egy gyönyörű Királyság-termünk, mely nagyszerű tanúbizonyságul szolgál. A prédikáláskor könnyű bibliatanulmányozásokat kezdeni. Az emberek mindenhol el vannak ámulva; az iskolákban, munkahelyeken vagy az otthonaikban a Királyság-termünk a beszélgetések központi témája.”

Mozambikban a közösségi vezetőkre szintén jó hatással van a Királyság-terem építési program. Egy törzsfőnöktől telket kértek a Tanúk a Királyság-terem építéshez. Az engedélyt biztosítva ezt válaszolta: „Hallottam már arról, hogy más vidékeken Királyság-termet építenek, és nyugtalankodni kezdtem, hiszen a területemen még egyetlen egy sincs. Köszönöm maguknak, Jehova Tanúi, hogy a mi Királyság-termünk felépítését is tervezgetik!”

 Milyen hatással vannak a jól megszervezett építkezések a gyülekezet vállalkozó szellemére? Az egyik zimbabwei építési csoport tagja ezt mondja: „Miután több órát utaztunk esőben, megérkeztünk egy vidéki helyre, a Királyság-terem építésének a helyszínére. A ránk váró testvérek és testvérnők egy fa alatt zsúfolódtak össze, és a lábuknál egy kis tűz égett. Az esős idő ellenére barátságos mosollyal fogadtak minket. A jövetelünkre készülve a gyülekezet 60 tagja árkokat ásott az alapnak. Az érkezésünk előtti napon hajnali négykor kezdték a munkát, és még ugyanaznap este hatkor fejezték be.”

Ugyanebben az országban a Zongoro Gyülekezetnek nem volt Királyság-terme. Nathan Muchinguri ebben a gyülekezetben szolgál azóta, hogy 1924-ben megkeresztelkedett. Sok évig ő fordította sona nyelvre a bibliai kiadványokat. Mivel nem a Bételben lakott, a fiókhivatal felajánlotta, hogy anyagi segítséget biztosít neki a megélhetéséhez, ám a testvér ezt udvariasan elutasította. Viszont kifejezte azon kívánságát, hogy földi élete befejezése előtt egy Királyság-teremben szeretne összejönni a testvéreivel. 2001. április 8-án Muchinguri testvérnek 93 éves korában teljesült a vágya. A Zongoro Gyülekezet akkor jött össze először az új Királyság-termében. Ez az alkalom az Úr Vacsorájának megtartása volt.

Azóta, hogy ez az építési program 1999 novemberében életbe lépett, 2097 Királyság-terem épült 92 országban — hetente átlagosan huszonkettő. Világméretű testvériségünk szerető hozzájárulásával a „kiegyenlítődés” lehetővé vált, s így azok a gyülekezetek, amelyeknek ’sok volt, azoknak nem volt túl sok, és amelyeknek kevés volt, azoknak nem volt túl kevés’ (2Kor 8:14, 15). Vajon Jehova megáldja ezt a világméretű törekvést? Gondoljuk csak át: sok helyen, ahol egyetlen hónap alatt felépül egy kényelmes Királyság-terem, az összejöveteleken részt vevők létszáma gyakran megkétszereződik.

 Három videofilm a vér nélküli gyógykezelés és sebészet témában

A hangfelvételeket és videofilmeket készítő osztály Németországból és más országokból való testvérekkel együtt három videokazettából álló sorozatot készített, mely azt mutatja be, hogy milyen ésszerű és hatásos a vér nélküli gyógykezelés és sebészet. Mindhárom videofilmben jól ismert sebészek állítják szembe a transzfúziót helyettesítő eljárások hatásosságát a vér alkalmazásával végrehajtott eljárásmódok hatásosságával. A sorozat első videofilmjének címe: Transfusion-Alternative Strategies—Simple, Safe, Effective (Transzfúziót helyettesítő eljárások — Egyszerűek, biztonságosak, hatékonyak). Ezt a kazettát főleg orvosoknak és orvostanhallgatóknak készítették. A film számítógépes animációkkal mutatja be, milyen funkcióik vannak a vér alkotórészeinek.

Ez az első videofilm még időben készült el ahhoz, hogy indulhasson a 34. évi Amerikai Nemzetközi Film- és  Videofesztiválon. Összesen 1500 filmet neveztek be 33 országból. A Transfusion Alternatives videofilm három kategóriában kapott díjat. Két kategóriában, a kutatási anyag feldolgozása és a felsőfokú oktatás kategóriában a videofilm második helyezést ért el, és megkapta az Ezüst Képernyő-díjat. A harmadik kategóriában, vagyis az aktualitás kategóriában a videofilm első helyezést ért el, és megkapta az Aranykamera-díjat. A díjak mutatják, hogy a filmiparban dolgozó szakértők elismerik a videofilm minőségét, pontosságát és szakmai kiválóságát, s ezzel fokozzák üzenetének a hitelességét.

A második videofilm a Transfusion-Alternative Health Care—Meeting Patient Needs and Rights (Transzfúzió nélküli orvosi ellátás a beteg igényeinek és jogainak figyelembevételével) címet viseli. Ez a film különösen az orvosi szakíróknak, egészségügyi tisztviselőknek, szociális munkásoknak és a bírói testületeknek készült. Ahogyan az a címéből is kiderül, ez a film azzal foglalkozik, hogy miként kell kielégíteni a betegek orvosi ellátás iránti szükségleteit úgy, hogy közben a törvényes  jogaik ne szenvedjenek csorbát. Az is kiderül még a filmből, hogy a vér nélküli sebészeti módszerek gazdaságosak.

A sorozat harmadik videofilmje a No Blood—Medicine Meets the Challenge (Vér nélkül — Az orvostudomány vállalja a kihívást) című film. Ezt az elsősorban nagyközönségnek szóló videofilmet már némelyik amerikai tévécsatornán is sugározták. A videofilmekben megszólaltatott nem Tanú szakemberek pozitív hangvételű nyilatkozatai kétségtelenül sokat fognak segíteni abban, hogy az emberek ismeretet szerezzenek a vér nélküli sebészet értékéről, és segítenek abban, hogy csökkentsék a tájékozatlan emberekben az előítéletet.

Az új fiókhivatali létesítmények dicséretet szereznek Istennek

Most pedig az elmúlt szolgálati év öt fiókhivatal-átadásáról közlünk beszámolókat. Képzeletben utazzunk el először Dél-Amerikába, ahol Venezuelában és Uruguayban átadták az új fiókhivatali létesítményeket. Majd menjünk el Ukrajnába, ahol Jehova Tanúi munkája több mint 50 évig be volt tiltva. Ezután az Afrika déli részén elhelyezkedő Malawira fordítsuk figyelmünket, ahol a Tanúk sok évig kitartottak a betiltás és üldözés közepette. Végül pedig vessünk egy pillantást Barbadosra, a Karib-tenger egyik gyönyörű szigetére.

VENEZUELA: 2001. március 3-án 22 országból mintegy 1600 vendég gyűlt össze a fővárostól, Caracastól 80 kilométerre nyugatra fekvő, gyönyörűen gondozott területen az új fiókhivatali épületegyüttes átadására. Márciusban itt nagy a szárazság, ezért az Aragua-hegység száraz és barna színű volt, ám a fiókhivatal területén lévő kutaknak köszönhetően a fiókhivatali épületek körül minden üde zöld volt, a pálmafák és a pázsit is. A küldöttek nagyon csinosan voltak felöltözve, és sokuknál fényképezőgép volt. Körbesétáltak a fiókhivatal területén, ki-be járkáltak az épületekbe, s közben kifejezték csodálatukat és örömüket.

 Venezuela első fiókhivatalát 1946 szeptemberében nyitották meg, amikor még csupán 19 hírnök prédikálta az országban a jó hírt. Az ezt követő fél évszázad alatt több fiókhivatali épület is kicsinek bizonyult az egyre növekvő szükség miatt. Az új fiókhivatal jelenleg a jó hír 88 541 hírnökére visel gondot Venezuelában.

Az átadáson jelen lévők közül sokan részt vettek az épületek hat évig tartó építésén. Egy nemzetközi szolga ezt mondta: „Rendkívül buzdító volt látni, hogy a testvérek több órát is hajlandók voltak utazni, hogy részt vehessenek az építkezésen. Például az egyik gyülekezetből egy csoport buszt bérelt, este 11-kor útnak indult, egész éjszaka utazott, majd reggel 6-kor megérkezett. Reggeli után a csoport tagjai egész nap dolgoztak velünk, és hazafelé újabb hét órát utaztak a busszal.” Az építkezésen nagyon kellemes légkör uralkodott, amint a testvérek egységben dolgoztak (Zsolt 133:1).

A Vezető Testület egyik tagja, Gerrit Lösch tartotta az átadási beszédet, „A bővítés dicséretet szerez Jehovának” címmel. A következő nap rekordszámú hallgatóság figyelt egy másik felvillanyozó programra, melyben az átadási program összefoglalója is elhangzott — az egész országból 113 260 Tanú és érdeklődő személy jött el erre az összejövetelre Valencia városában. *

URUGUAY: „Micsoda remek emberek! Igazán csodálatos ilyen sok embert, férfiakat és nőket látni, akik keményen és nagy örömmel dolgoznak. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az embereknek helyes az indítékuk, és nem törekszenek anyagi nyereségre. Gratulálok, csak így tovább!” Ez csupán egy annak a rengeteg megfigyelőnek a sok megjegyzése közül, aki ellátogatott az uruguayi fiókhivatal építésére.

Az a buzgóság és együttműködés, amelyet Jehova Tanúi az  építkezés alatt tanúsítottak, akkor is megmutatkozik, amikor Jehova népe éveken át végzi az oktatómunkáját. Hatvan évvel ezelőtt Uruguayban csak néhány Tanú volt, többek között hat német úttörő is, akik kerékpárral járták az országot. Jehova Tanúi Uruguayban most egy erős, jól ismert és köztiszteletben álló szervezetet alkotnak. Egy hírnökre 287 lakos jut, és a gyülekezetekben átlagosan öt vén tevékenykedik. Persze a növekedés nagyobb fiókhivatali létesítmények felépítését teszi szükségessé.

A 2001. március 31-én elhangzó átadási programban az egyik szónok értékelő szavakat intézett ahhoz a sok Tanúhoz, akik szaktudásukkal és tapasztalatukkal hozzájárultak az építkezés sikeréhez. A programban sok, korábban Uruguayban szolgáló misszionáriussal készítettek interjút. Ezek a személyek távoli országokból utaztak ide, hogy jelen legyenek az átadáson. Az átadási beszédet Lösch testvér tartotta. Hangsúlyozta, hogy prédikálótevékenységünk fő célja, hogy dicséretet és dicsőséget szerezzünk Jehovának. *

UKRAJNA: Ukrajnában több mint 110 éve vannak a jó hírnek prédikálói. Az elmúlt évtizedben azonban különösen gyors volt itt a növekedés. Az 1990-es években a hírnökszám 530 százalékos növekedése miatt égető szükség merült fel fiókhivatali létesítményekre. Ennek a szükségnek a kielégítésére egy gyönyörű, vidéki területet választottak Lvivtől körülbelül öt kilométerre északra, hogy ott építsék fel a fiókhivatalt. Az épületegyüttes 104 lakószobából, modern irodákból, egy konyhából, mosodából, autószerelő-műhelyből és egy irodalomraktárból áll.

Az építési engedély megadása után a testvérek két év és három hónap alatt egy régi ifjúsági tábort szép épületegyüttessé alakítottak át a fiókhivatal számára. Ez a létesítmény abban az erdőben van, ahol a testvérek a betiltás alatt az összejöveteleiket tartották.

 A hatóságok megkívánták, hogy a fiókhivatalba vezető út le legyen aszfaltozva. A testvérek egy helyi építési vállalatot fogadtak fel ennek a munkának az elvégzésére, és azt mondták, hogy az 1200 méter hosszú útnak 2000. október végére kész kell lennie. Ezt azért kötötték ki a testvérek, mert általában novemberben elkezd havazni. A vállalat nem tudta befejezni a munkát a megállapodásban szereplő időre. Mivel azonban az időjárás még mindig megfelelő volt az útépítéshez, a testvérek úgy döntöttek, hogy segítenek befejezni az útépítő munkát. Mindenki keményen dolgozott, és végül 2000. december 16-án, szombaton készen állt az út. Azon az estén a környéket beborította a hó. Ha megkérdeznéd a környéken lakókat, hogy 2000-ben miért volt szokatlanul meleg és hosszú az ősz, akkor a következő választ kapnád: „Azért, mert Jehova Tanúinak be kellett fejezniük az útépítést.”

Az átadási program 2001. május 19-én volt. Ezen a programon 35 országból voltak jelen testvérek és testvérnők. A programon a Vezető Testületben szolgáló Theodore Jaracz és Gerrit Lösch tartott előadást. Másnap 72 023 főből álló tömeg gyűlt össze egy különleges összejövetelre, melyet Lviv és Kijev legnagyobb stadionjaiban rendeztek meg. Ezeken sok olyan testvér volt jelen, akik évtizedekig betiltás alatt éltek. Ők nagyon lelkesek voltak, hogy láthatják a gyönyörű fiókhivatalt, mely nagy tiszteletet és dicséretet szerez Jehovának. *

MALAWI: 2001. május 19-én, szombaton késő délután több mint 2200 malawi Tanú gyűlt össze a 21 országból érkezett 200 látogatóval együtt egy árnyékot adó építmény alatt, mely hosszú, eukaliptusz- és bambuszrudakból, valamint szárított fűből készült. A tompa fényben nem lehetett látni az énekeskönyvben a befejező ének szövegét. A szép emelvényről a karmester az 56-os éneket vezényelte a hallgatóságnak,  amely jellegzetes afrikai stílusban énekelt: zenekíséret nélkül, négy szólamban. Nem volt szükségük énekeskönyvekre, kívülről tudták az ének szövegét. A más országból érkezett vendégek elérzékenyültek, amikor Jehovának ezeket a hűséges szolgáit hallgatták, kik közül a legtöbben 40 éve, vagy még ennél is régebb óta keresztelkedtek meg, és nagyon sokat szenvedtek a hitük miatt.

Amikor a testvérek és testvérnők azon a reggelen végigjárták az új fiókhivatali épületegyüttest, önkéntelenül Királyság-énekeket kezdtek énekelni, és mindenkinek integettek, akivel csak találkoztak a vendégeknek kijelölt útvonalon. Ezt az eseményt megelőzően a repülőtér hivatalnokai beleegyeztek, hogy a repülőtéren a Királyság-dallamok első albuma szóljon a külföldi látogatók fogadására. Micsoda melegséget árasztó, teokratikus fogadtatás volt ez! Ezt a zenét azóta is sokszor játsszák a repülőtéren.

Sébastien Johnson, aki éppen akkor Malawiban volt zónafelvigyázó, a következő kérdést tette fel: „Kimutatod a háládat Jehova szolgálatában?” A Malakiás 6:6–8-at elemezve Johnson testvér rámutatott, hogy Jehova nem kér túl sokat tőlünk. Az előadó arra buzdította a hallgatóságot, hogy mindennap olvassák a Bibliát, és alkalmazzák hasznos alapelveit. A Vezető Testületben szolgáló Guy Pierce az „Ujjongj és örvendezz Jehova teremtése fölött” téma köré építette fel az átadási beszédét. Pierce testvér ezt mondta: „A tevékenységetek és a régóta végzett hűséges szolgálatotok megalapozta a most végbemenő növekedést. Továbbra is minden tőletek telhetőt tegyetek meg a Legfelségesebb Istennek, Jehovának végzett szent szolgálatotokban.”

Május 20-án, vasárnap az egyik lilongwei stadionban a 17 378 jelenlevőt arra emlékeztették, hogy 1993-ban, amikor feloldották a tilalmat, körülbelül 30 000 hírnök volt Malawiban. Most viszont már majdnem 50 000 van! Igen, az új Bétel  átadásának napjára csakugyan úgy kell emlékezni, mint amely Jehova újabb győzelmét hirdeti! *

BARBADOS: Az új barbadosi fiókhivatalt és a közvetlenül mellette álló Királyság-termet virágos növények és pázsit veszi körül. Az épületek egy magasabban fekvő, egyhektáros területen állnak, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a közeli Karib-tengerre. Ezek a 18 hónap alatt felépített gyönyörű létesítmények a St. James megyében levő Prospect város egyik csendes  negyedében találhatók, mely körülbelül 4 kilométerre van Barbados fővárosától, Bridgetowntól.

Az új fiókhivatali épület a tíz főből álló Bétel-család otthona. Nyolc lakószoba, irodák és egy ebédlő van benne. Egy 275 férőhelyes Királyság-terem is van a telken. Ezek a létesítmények a korábbi fiókhivatali épületegyüttes helyett épültek, mely a mostani Bételtől körülbelül tíz perc autóútra volt Bridgetown szívében. Amikor a testvérek 1969-ben használatba vették a korábbi épületeket — melyek Barbados fővárosának egy viszonylag csendes belvárosi részében voltak —, a hírnökök csúcsszáma a fiókhivatal által kiszolgált hat nagyobb és több kisebb szigeten körülbelül 1200 volt. 2000-re ez a szám 2390-re nőtt. A hírnökök 25 gyülekezethez és egy elszigetelt csoporthoz tartoznak. Ekkorra a fiókhivatal már túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy gondoskodni tudjon az egyre több gyülekezetről. Ezenkívül az egykor csöndes belvárosi rész zajos kereskedelmi területté vált.

2001. június 2-án, szombaton a barbadosi fiókhivatalhoz tartozó szigetekről, valamint a 15 más országból érkezett 676 meghívott élvezettel hallgatta az átadási programot, melyben az egyik előadó kitért a Barbadoson folyó munka történelmére is. A program kiemelkedő részeként a Vezető Testületben szolgáló egyik testvér, John E. Barr megtartotta az „Örvendeztessük meg Jehova szívét” című előadást, melyet olyan melegséggel adott elő, hogy a hallgatóságot is meghatotta. Akiknek nem tudtak helyet biztosítani az átadási programon, azoknak másnap egy különleges összejövetelt szerveztek. Ezen 3332-en vettek részt. *

Az egész világon lévő fiókhivatali létesítményekben Istennek összesen 20 133 felszentelt szolgája tevékenykedik. Mindannyian a különleges teljes idejű szolgák rendjéhez tartoznak.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 6. oldalon]

Az „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson adták ki az „Új világ fordítás”-t hagyományos és egyszerűsített kínai nyelven (Hongkong)

[Képek a 11. oldalon]

A 36. számú „Királyság-hírek”-ből közel félmilliárd példányt terjesztettünk el világszerte

[Kép a 13. oldalon]

Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban (Franciaország)

[Kép a 21. oldalon]

A Muchinguri házaspár az új Királyság-terem előtt

[Kép a 22. oldalon]

Három díj, melyet a „Transfusion-Alternative Strategies—Simple, Safe, Effective” című videofilm kapott

 [Képek a 28—9. oldalon]

Újonnan átadott fiókhivatali létesítmények

1. Malawi

2. Barbados

3. Uruguay

4. Venezuela

5. Ukrajna