Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

„JÖJJETEK hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket.” Ezek Jézus Krisztus szavai, amelyek a Máté 11:28-ban vannak feljegyezve. Az elmúlt szolgálati évben sokan, összesen 265 469-en jöttek Jézushoz, és fogadták el az istentől jövő meghívást, megkeresztelkedtek, és felüdülést találtak azzal a több mint hatmillió személlyel együtt, akik keresztény tanítványokként Krisztus kellemes igája alatt szolgálnak.

A következő oldalakon arról olvashatunk majd, hogy miként áldja meg Jehova bőségesen a népét a föld minden  részén. Most pedig vegyünk szemügyre néhány jelentős teokratikus fejleményt a 2002-es szolgálati évből.

A kerületkongresszusok buzgalomra ösztönöznek

Jehova Tanúi a szokásukhoz híven több száz helyszínen jöttek össze szerte a világon, hogy részt vegyenek az évenként megtartott kerületkongresszusukon. A 2002/2003-as kongresszusuk jeligéje a következő volt: „Buzgó Királyság-hirdetők”. A kulcselőadás kiemelte, hogy Isten népe ma a szolgálat végzése során Jézus Krisztus buzgalmát és bátorságát utánozza. Más előadások arról szóltak, hogy a buzgalom Isten Szavának tanulmányozása által érhető el, és azzal mutathatjuk ki, hogy jót teszünk, leginkább pedig azzal, hogy buzgón hirdetjük Isten Királyságát.

Jeremiás prófétáról szólt a kosztümös dráma, melynek címe: „Állj szilárdan a vészterhes időkben”. Jézushoz hasonlóan Jeremiás is kimagasló buzgalmat és kitartást mutatott a nehézségek ellenére. Bízott Jehovában, és félelem nélkül hirdette Isten üzenetét. Micsoda kitűnő példa ez a ma élő keresztényeknek!

Ezen a kongresszuson két könyvet adtak közre. A küldöttek pénteken vehették át Az egyedüli igaz Istent imádd! című könyvet. Ezt a 192 oldalas kiadványt második bibliatanulmányozási segédeszközként fogjuk majd használni, hogy Isten Szavának az igazságát mélyen a tanulmányozók szívébe véssük. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a könyv segíteni fog az újaknak, hogy szellemileg növekedjenek, és azon a keskeny úton járjanak, amely az Isten igazságos új világában való élethez vezet.

A Közeledj Jehovához! című könyvet szombaton adták közre. Ez a könyv részekre van osztva, amelyek Jehova legfőbb tulajdonságait veszik nagyító alá, mégpedig a hatalmat, igazságosságot, bölcsességet és a szeretetet. A kiadvány célja  a bevezetőjében van megfogalmazva: „Segítsen ez a könyv egyre közelebb kerülnöd Jehova Istenhez, és alakíts ki vele olyan kapcsolatot, mely sosem szakad meg, hogy örökkön-örökké élhess és dicsérhesd őt!” A kongresszusi program ezekkel az új kiadványokkal együtt segít minden tiszta szívű személynek, hogy növekedjen a Teremtő iránt érzett szeretete.

Megküzdve a „válságos időkkel”

Pál apostol azt írta Timóteusnak, hogy „az utolsó napokban válságos idők lesznek, amelyekkel nehéz lesz megküzdeni” (2Tim 3:1). A természeti és egyéb katasztrófák sok nehézséget okoznak, ugyanakkor lehetőséget adnak a keresztényeknek arra, hogy kimutassák az egymás iránt érzett szeretetüket. Az elmúlt szolgálati évben sok katasztrófa történt, melyek közül most kettőt szeretnénk megemlíteni.

A Világkereskedelmi Központot ért katasztrófa: 2001. szeptember 8-án, szombaton tartották meg az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 111. osztályának diplomaosztási programját. Három nappal később, szeptember 11-én a végzősök és családtagjaik New York utcáin nézelődtek az Egyesült Államokban. Ragyogó kék égbolttal és meleggel köszöntött be ez a nap. Majd délelőtt 8.46-kor egy utasszállító repülőgép csapódott a Világkereskedelmi Központ északi tornyába, Manhattan déli részén. Pár perccel később egy másik repülőt vezettek bele a déli toronyba.

Egy perccel 10 óra előtt a déli torony összeomlott, és Manhattan déli részét sűrű porfelhő, valamint törmelék borította be. Ezután összeomlott az északi torony is, és csaknem 3000 ember veszítette életét. Az 1973-ban épített tornyok 110 emeletesek voltak. A két torony összeomlásakor keletkezett rengeteg port a szél egészen a brooklyni Bételig fújta, mely közel három kilométerre van a katasztrófa helyszínétől.

 Az egyesült államokbeli fiókhivatal azonnal hozzálátott, hogy kiderítse, kik azok a Tanúk, akiket érintett ez a szörnyű katasztrófa, és hogy milyen segítségre lehet szükségük. Még aznap, szeptember 11-én, kedden számba vették az összes Bétel-családtagot mind a három Bétel-létesítményben — Brooklynban, Pattersonban és Wallkillban. Senki sem hiányzott. Csütörtök délutánra a Gileád-végzősök közül mindenki tájékoztatta a Gileád-irodát arról, hogy egyiküknek sem esett bántódása, és a családtagjaik is biztonságban vannak. Ez idő alatt 37 körzetfelvigyázót értek el telefonon, akik New Yorkban és a környékén szolgáltak. Ők felvették a kapcsolatot a gyülekezeti vénekkel, akik aztán utánajártak, hogy minden egyes hírnök jól van-e. Szeptember 14-e péntek reggelre a fiókhivatal megtudta, hogy 14 testvér és testvérnő halt meg, vagy tűnt el. Ez az adat nem változott a későbbiekben sem.

A túlélők beszámoltak a tapasztalataikról. Egy általános úttörő, Cynthia Tucker a Pénzügyi Világközpontban dolgozott, szemben a Világkereskedelmi Központtal. Az épület 37. emeletén tartózkodott, amikor látta az első repülőt becsapódni a toronyba. Azt gondolta, hogy valami szörnyű baleset történt, ezért kiment az utcára, és azt az épületet figyelte, amelynek nekiütközött a repülő. Mindenütt törmelék volt. Majd megjelent egy másik repülő, amely nagyon alacsonyan szállt. Tucker testvérnő ezt mondta: „Hatalmas gép volt. Tudtam, hogy neki fog menni az épületnek. El akartam futni, de egyszerűen kővé dermedtem, nem tudtam, mitévő legyek. Úgy látszott, hogy a repülő keresztülmegy az épületen. Akkora volt zaj, hogy érezni lehetett a hangot, mintha víz alatt lennénk. Nehéz volt a levegő, és úgy tűnt, mintha homok lenne benne. Alig kaptam levegőt. Az emberek futottak, amerre láttak. Én beszaladtam egy épületbe, és figyeltem, amint ledől az első torony. Az emberek levetették az ingüket, hogy eltakarják az arcukat a por miatt. Sokan kijöttek az épületekből  a gyermekeikkel és házi kedvenceikkel együtt. Mindenki megdöbbent. Még az állatok is furcsán viselkedtek. Nem tudom leírni azt a félelmet.” Tucker testvérnő nagyon hálás a vének segítségéért, akik megnyugtató és vigasztaló gondolatokat osztottak meg vele a Bibliából.

A katasztrófát követő hónapokban a New York-i testvérek felkeresték a környékükön élő embereket a Biblia vigaszt és reményt adó üzenetével. Számos testvér kapott engedélyt arra, hogy az ikertornyok összeomlásának helyszínén prédikáljon, többek között egy úttörő, akit Roy Klingspornnak hívnak. Ő ezt mondja: „A légierő egyik tisztje, aki részt vett a mentési munkálatokban, így szólt: »Hoznak nekünk ételt, forró kávét, száraz ruhákat, de önök az elsők, akik felolvasnak nekünk a Bibliából. Szükségünk van Istenre ebben a helyzetben.«”

Kelet-afrikai vulkánkitörés: Kinshasa-Kongó keleti részén testvéreink közül sokan tapasztalták, hogy mivel jár a polgárháború, a betegség, a szegénység és a munkanélküliség. Néhányan közülük menekültek voltak, vagy még mindig azok. Ezekhez a meglévő gondokhoz jött még a Nyiragongo vulkán hirtelen kitörése Goma városának közvetlen közelében. 2002. január 17-ének reggelén a hegy elkezdett füstölni, és tüzet lövellt ki magából. Estére megindult a lávafolyam, és egyre csak közeledett Goma felé. Rémült emberek ezrei menekültek a közeli Gisenyi városba, Ruandába. Az utak tele voltak emberekkel, akik magukkal vitték mindazt, amit csak tudtak. Gisenyi városa is veszélyben volt, de a testvérek intézkedtek, hogy a Királyság-termet használják a Kongóból érkező menekült testvérek kiszolgálására. Néhány gisenyi testvér azonnal felajánlotta az otthonát azoknak, akik a vulkánkitörés elől menekültek.

Az egyik helyi vén a következőkről számolt be: „Amikor láttuk, hogy mi történik, néhány testvérrel együtt azonnal kiálltunk a Gomát és Gisenyit összekötő főútra, kezünkben  az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokkal, amelyeket magasra tartottunk. Sötét volt, de olyan helyekre álltunk, ahol volt egy kis fény. Amikor testvéreink látták a folyóiratokat, tudták, hogy mi is Tanúk vagyunk, és a Királyság-terembe vezettük őket, ahol ki tudtuk szolgálni a menekült testvéreinket.  Egészen reggelig kint álltunk az út mellett. Így ugyanazt tettük a gomai testvéreinkkel, amit ők tettek velünk néhány évvel ezelőtt. A ruandai háborút követően százezrek menekültek Goma felé. Akkor a gomai Tanúk álltak az út mellett éjjel-nappal kezükben a folyóiratokkal, hogy felismerjük a testvéreket. Ők menekülttáborokba vezettek bennünket, amelyeket a testvérek hoztak létre.”

A vulkánkitörés elől menekülő személyek közül legtöbben a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Néhány testvér is kénytelen volt így tenni, akik a felfordulás és a sötét miatt nem látták meg a folyóiratokat tartó testvéreiket. Az egyik vén ezt mondja: „Másnap kora reggel a testvérek és testvérnők újra ott voltak folyóiratokkal a kezükben, és bejárták az egész települést, hogy mindenki láthassa őket. Így megtalálták az összes gomai testvért, akik nem látták meg a Tanúkat előző éjszaka. Hamarosan a mi Királyság-termünk is veszélybe került az egyre inkább előrenyomuló láva miatt. Azonnal öt másik Királyság-termet rendeztünk be, ahol elláthattuk menekült testvéreinket.” Néhány testvér a 24 gomai gyülekezetből Kongó belső területei felé vette az irányt, de legtöbben, körülbelül 2000-en Ruandába menekültek.

A ruandai Kigaliban lévő fiókhivatal gyorsan beszerzett élelmet, gyógyszereket, takarókat és műanyag kannákat a víz tárolására, és azonnal a táborokba küldte. Mennyire boldogok voltak a gomai testvérek, amikor mindössze egy nappal a katasztrófa után megérkezett egy teherautó a segélyszállítmánnyal. Sok személynek, aki nem Tanú, nagyon kedvező véleménye volt minderről. Az egyik testvér hallotta, amint a mellette állók ezt mondják: „Ez egy jó vallás. Ők valóban szeretik egymást.”

Goma városának körülbelül az egyharmada elpusztult. Sok testvér és testvérnő mindenét elvesztette. Ám azok a Tanúk, akiknek ép maradt a házuk, önként felajánlották, hogy  elszállásolják azon testvérek családjait, akiknek lakhatatlanná vált az otthonuk (Róma 12:12, 13). Később a ruandai testvérek gondoskodtak róla, hogy minden menekült biztonságosan visszatérhessen Gomába. Az európai testvérek is segítettek, és két repülőgépet töltöttek meg Belgiumban segélyszállítmánnyal.

A Nyiragongo vulkán kitörése valóságos katasztrófa volt. Sok ember vesztette életét, és hatalmas vagyoni károk keletkeztek, de az igaz keresztényeket azonosította a köztük lévő szeretet (Ján 13:35).

A Királyság-szolgálati iskola kiemeli a jó szellemiséget

Az első Királyság-szolgálati iskolát 1959-ben tartották meg South Lansingben, az Egyesült Államok New York államában. Az iskola egy hónapig tartott. Más országokban a fiókhivatalok határozták meg az iskola helyszínét. Eleinte gyülekezeti véneket (akkoriban gyülekezetszolgáknak nevezték őket) és különleges úttörőket hívtak meg az iskolára. 1966-ban azonban átdolgozták a tanfolyam anyagát, csak két hétre tervezték, és csak vének voltak jelen. 1977-ben minden vént meghívtak egy 15 órás tanfolyamra, de azóta különböző hosszúságú tanfolyamokat tartanak két-három évenként. 1984-től kezdődően a kisegítőszolgák is kapnak képzést a Királyság-szolgálati iskolán.

Ebben az évben három részből állt az iskola. Először is keddtől csütörtökig az utazófelvigyázók kaptak oktatást, majd pénteken és szombaton a gyülekezeti vének, vasárnap pedig a kisegítőszolgák. Az oktatás kiemelte, hogy milyen fontos fenntartani a jó szellemiséget. Évezredekkel ezelőtt Mózes így imádkozott Jehovához: „mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted” (2Móz 33:13). Ezt az imát Mózes azután mondta,  hogy szemtanúja volt a tíz csapásnak, látta, amint kettéválik a Vörös-tenger, valamint a Sínai-hegynél 40 napon át beszélgetett Jehovával, és megkapta a tízparancsolatot. Mózes 80 éves korában, miután Jehova kimagasló módon felhasználta, felismerte a szellemi szükségleteit. Példájával összhangban a véneket és kisegítőszolgákat arra buzdították, hogy továbbra is fejlődjenek szellemi emberekként, függetlenül attól, hogy mióta szolgálják Jehovát.

A tanfolyam anyagát a világ minden részén lefordították és felhasználták a fiókhivatalok. Sok országból érkeztek köszönőlevelek. Egy guineai vén ezt írta: „Minden fáradtságot megért, hogy részt vehettem az iskolán, és nem bánom, hogy 1000 kilométert kellett utaznom.” Egy másik vén így írt: „Nem találok szavakat, hogy elmondjam, mennyire nagyra értékelem ezt az oktatást. Nagyon szépen köszönöm!”

Egy testvér a következőket írta Koreából: „Az iskola segítségével komolyan elgondolkodtam azon, hogy valóban szellemi ember vagyok-e.”

A salvadori fiókhivatal ezt írta: „A gyülekezeti könyvtanulmányozást érintő új elrendezés különösen felkeltette az érdeklődésünket. Úgy érezzük, hogy segíteni fog nekünk jobban odafigyelni a csoportokban lévő egyes hírnökökre.”

Az egyik vének testülete Németországból ezt írta: „A javaslatok és utasítások megvalósíthatók, és hasznára válnak azoknak, akiket ránk bíztak.”

„Az iskola megadta a szükséges biztatást ahhoz, hogy elkerüljük szellemiségünk leépülését” — írta a svájci fiókhivatal.

Jogi fejlemények

ÖRMÉNYORSZÁG: A Leva Margarjannal kapcsolatos bírósági per nemzetközi figyelmet kapott. Margarjan testvér ellen vádat emeltek azokért a tevékenységekért, amelyeket Jehova Tanújaként végzett. Azzal vádolták, hogy egy  „nem bejegyzett vallás tanait prédikálja”. 2001. szeptember 18-án azonban az elsőfokú bíróság felmentette Margarjan testvért az összes vád alól. A vádlók azonban megfellebbezték az ügyet, de a fellebbviteli bíróság sem találta bűnösnek a testvért, mert Jehova Tanújaként végzett vallási tanítómunkája nem minősül bűncselekménynek, és Örményország alkotmánya lehetővé teszi annak végzését. A vádlók ezután az ország legfelsőbb bírósága, a semmítőszék elé terjesztették az ügyet. 2002. április 19-én a hattagú esküdtszék is megerősítette, hogy Margarjan testvér nem bűnös. Ez a győzelem nagy örömre ad okot, ám a fiatal hadköteles testvéreket továbbra is letartóztatják és börtönbe vetik Örményországban, ha vallási okokból visszautasítják a katonai szolgálatot.

GRÚZIA: Jehova Tanúit továbbra is brutálisan bántalmazzák, méghozzá büntetlenül. 1999 októberétől kezdődően több mint 80 erőszakos támadásról készült jegyzőkönyv. Több mint ezren sérültek meg — férfiak, nők, gyermekek, idősek, sőt még mozgássérültek is. Néhány Tanúnak a házát átkutatták, kifosztották, és porig égették. Több mint 700 esetben tettek feljelentést, de eddig még egyetlen elkövetőt sem ítéltek el a testi sértésekért. Végül 2001 szeptemberében megvádolták a támadásokban való részvételükért Petre Ivanyidzét és egy ortodox egyházból kitaszított volt lelkészt, Vaszilij Mkalavisvilit. Ám a többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elkezdeni a bírósági tárgyalást a teremben uralkodó állapotok miatt. Megengedték, hogy a vádlók követői Jehova Tanúi ellen lázító feliratokkal és hatalmas keresztekkel vonuljanak be a tárgyalóterembe, amelyeket korábban fegyverként is használtak. 2002. május 30-áig hétszer napolták el az ügyet. Jehova Tanúi két kérelmet nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), és az egyikben az ellen tiltakoztak, hogy a kormány nem tesz semmit a féktelen erőszak megállítására, a másikban pedig a Grúziai Legfelsőbb Bíróság döntését vitatták, amely  semmisnek nyilvánította két jogi személy bejegyzését, amelyeket Jehova Tanúi használtak. 2001 októberére az EJEB mindkét ügyet gyorsított eljárással tárgyalta.

Jehova Tanúi 2002. július 23-án egy újabb jogi kérelmet nyújtottak be az EJEB-hez. Ebben 30 olyan esetet írtak le részletesen, amikor vallási szélsőségesek, ortodox papok és rendőrök megtámadták a Tanúkat. A kérelemhez csatoltak egy fontos dokumentumot, amely nagy szerepet játszik az egyik ügyben. Ez a feljegyzés annak az esetnek a tervét részletezi, amelyben csaknem 100 rendőr bevetésével szétoszlatták Jehova Tanúi egyik békés kongresszusát 2000 szeptemberében. A dokumentumot az ország nyugati részén fekvő Zugdidi város magas rangú vezetői írták alá.

OROSZORSZÁG: 2002. február 12-én újra elkezdődtek a bírósági tárgyalások, amelyekkel azt akarják elérni, hogy Jehova Tanúi munkáját betiltsák Moszkvában. Ez a hetedik alkalom, hogy Jehova Tanúinak meg kell védeniük magukat ugyanazon alaptalan vádak ellen. A vádlók által benyújtott folyamodványt újra két hónapig vizsgálták, majd 2002. április 4-én a bíróság elrendelte, hogy Jehova Tanúi kiadványait és belső levelezését szakértői vizsgálatnak kell alávetni. A bíróság ezt a döntést annak ellenére hozta meg, hogy a vádlók nem tudtak felhozni semmi konkrét bizonyítékot arra, hogy Jehova Tanúi vallási megosztottságot idéznek elő, szétbomlasztják a családokat, vagy megsértik az állampolgárok jogait és szabadságát. Az ügyet elnapolták a szakértői vizsgálat befejezéséig.

DÉL-KOREA: 2001 decemberére Dél-Koreában Jehova Tanúi közül 1640-en voltak börtönben azért, mert lelkiismereti okokból megtagadták a katonai szolgálatot. Ez a szám évről évre egyre csak nő. A katonai szolgálattal kapcsolatos törvények szerint három évig terjedő börtönbüntetést kaphat az a személy, aki nem fog fegyvert. Dél-Korea nem ad felmentést azoknak, akik valamilyen egyházi szolgálatot végeznek, vagy  lelkiismereti okból tagadják meg a katonai szolgálatot. Az 1950-es évektől kezdve Dél-Koreában több mint 7000 Tanú volt börtönben azért, mert nem fogott fegyvert. 2002. január 29-én a szöuli kerületi bíróság elnöke, Si-hwan Park az alkotmánybíróság elé terjesztette Kyung-soo Lee ügyét, amire korábban még nem volt példa. Park bíró véleményt kért az alkotmánybíróságtól Lee testvér állításával kapcsolatban, miszerint az, hogy nem ismerik el az ahhoz való jogát, hogy lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot, sérti a vallás- és lelkiismereti szabadsághoz való jogát. A kérelem benyújtása után Park bíró óvadék ellenében szabadlábra helyezte Lee testvért. A per csak azután folytatódik, miután az alkotmánybíróság állást foglal a vitatott kérdésben.

EGYESÜLT ÁLLAMOK: 2002. június 17-én az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi jelentőségű döntést hozott a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. Stratton község elleni perében. Az ügy hátterében az áll, hogy a község kitartott amellett, hogy Jehova Tanúinak a polgármestertől kell engedélyt kérniük ahhoz, hogy részt vegyenek a házról házra végzett szolgálatban. A bíróság megállapította: „[Jehova Tanúi] kifejtették a per során, hogy azért nem kértek engedélyt a prédikáláshoz, mert erre a Biblia hatalmazza fel őket. [Jehova Tanúi ezt mondták:] »Úgy érezzük, hogy ha a prédikáláshoz helyhatósági engedélyért folyamodnánk, az majdhogynem sértés lenne Isten ellen.«” A rendeletet érvénytelenítve a bíróság kifejtette, hogy a rendelet „nemcsak az első alkotmánymódosítás által védett értékeket sérti, hanem magával a szabad társadalom elvével is összeegyeztethetetlen. Elképzelhetetlen, hogy az emberek közötti mindennapos beszélgetések során valakinek először a hatóságokat kell értesítenie arról a szándékáról, hogy a szomszédaival beszélni szeretne, és ehhez engedélyt kellene kérnie.” A bíróság továbbá kijelentette: „Még ha a polgármesteri hivatal kötelességei közé tartozik  is az ilyen engedélyek kiadása, és ha azokat térítés nélkül azonnal kiadja is, egy olyan törvény, mely szerint valaki csak engedéllyel a kezében oszthatja meg másokkal a véleményét, szöges ellentétben áll mindazzal, amit nemzeti örökségünk és alkotmányos múltunk képvisel.”

A bíróság kedvezően nyilatkozott arról is, hogy Jehova Tanúinak milyen fontos szerepük volt az alkotmányos törvények megszilárdításában. Kijelentette: „A bíróság már 50 éve hatályon kívül helyezi azokat a rendeleteket, melyek a házról házra végzett korteskedést és a brosúrák terjesztését próbálják korlátozni. Nem a véletlen műve, hogy a legtöbb ilyen ügy az első alkotmánymódosítás megsértésével volt kapcsolatban, és hogy ezeket az ügyeket Jehova Tanúi indították, mivel a vallásuk megköveteli a házról házra végzendő terjesztést.” A bíróság hozzátette, hogy „ezek az ügyek azt bizonyítják, hogy Jehova Tanúi nemcsak a saját jogaik megvédése érdekében harcolnak a szólásszabadság korlátozása ellen”.

Az előbbi eseten kívül 2002. július 1-jén a Dél-karolinai Legfelsőbb Bíróság döntése szerint Jehova egyik Tanújának joga volt visszautasítani a vértranszfúziót (Csel 15:28, 29). Charles Harvey beperelte az orvosát, hogy jóvátételt kapjon azokért a károkért, amelyek abból származtak, hogy az orvos szántszándékkal figyelmen kívül hagyta, hogy nem fogad el vért. A műtét előtt Harvey testvér világosan tájékoztatta orvosát a Biblián alapuló álláspontjáról. Ám a műtét után komplikációk léptek föl, mialatt Harvey testvér öntudatlan volt, és az orvos megszerezte Harvey testvér nem Tanú édesanyjának hozzájárulását a transzfúzióhoz. A Dél-karolinai Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az anya hozzájárulását, és kijelentette, hogy „ha a beteg a műtét előtt kijelenti, hogy nem kíván valamilyen orvosi kezelést vagy beavatkozást igénybe venni, akkor ezt a kérést a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie”. A bíróság úgy határozott, hogy Harvey testvérnek joga van egy esküdtszék döntését kérni  arról, hogy az orvos megszegte-e azon ígéretét, miszerint vér nélkül fogja őt kezelni, valamint elkövetett-e orvosi műhibát azzal, hogy transzfúziót adott neki a beleegyezése nélkül.

Az állhatatosságuk emlékére

Az egykori náci koncentrációs tábor helyén lévő buchenwaldi emlékhely több mint 30 éven át nem tett említést Jehova Tanúiról. A Tanúk egyszerűen nem illettek bele abba a képbe, amelyet a keletnémet hatóságok alakítottak ki a náci rezsimet ellenzőkről és az áldozatokról. Németországban még ma is sokaknak nehézséget okoz elismerni, hogy a Tanúk mennyire állhatatosak voltak, ezért különleges nap volt 2002. május 9-e. R. Lüttgenau úr, a Buchenwald és Mittelbau-Dora Emlékhelyek alapítvány igazgatója egy emléktáblát leplezett le, amely azon Tanúk emlékére készült, akik Buchenwaldban szenvedtek.

Csodálatosan szép és meleg idő volt aznap. Az egykori tábor erdős dombon fekszik, ahonnan gyönyörű a kilátás, és a tavasz zöldellő üdesége igazán széppé tette a környéket. Ám korábban buchenwaldi zöld pokolnak nevezték ezt a helyet. A legtöbb látogató el sem tudja képzelni azt a bánatos  reménytelenséget, amit a tábor lakói éreztek névsorolvasáskor, amikor a barakkokon túl ők is ugyanezt a csodálatos tájat látták, de reményük sem volt arra, hogy valaha is újra szabadon élvezhetik a vidék szépségét.

Jehova Tanúinak azonban Biblián alapuló reménységük volt, és teljes mértékben bíztak Jehovában. Ez képessé tette őket arra, hogy megőrizzék a feddhetetlenségüket, és félelem nélkül kövessék az apostolok példáját, akik ezt mondták: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Csel 5:29). Legkevesebb 38 Tanú halt meg a meggyőződése miatt a táborban, vagy azon kívül valamelyik munkacsoportban. Az emléktáblán a Cselekedetek könyvéből vett idézet olvasható az alábbi felirattal:  „Jehova Tanúi emlékére, akiket vallási nézeteik miatt üldöztek, és akik ebben a táborban szenvedtek és lelték halálukat”.

Az évek során a nácik több mint 250 000 embert zártak ebbe a táborba, és ezek közül mintegy 800 elítélt Bibelforscher (Bibliakutató) volt, akiket a ruhájukra varrt lila háromszögről lehetett felismerni. Néhányan a Tanúk közül már 1937-ben ide kerültek, és arra kényszerítették őket, hogy segítsenek a tábor felépítésében. 1945-ben, amikor kiszabadultak az életben maradt elítéltek, a szabaddá vált Tanúk hálát adtak Jehovának azért, hogy újra szabadok lehetnek. A buchenwaldi táborban, mialatt az koncentrációs táborként működött, a Tanúk száma szinte mindig 300 és 450 között volt.

Az emléktábla méltó elismerés a náci rezsim áldozatai közül azon raboknak, akik lila háromszöget viseltek, és emlékezteti a látogatókat a Tanúk állhatatosságára is. „Az emléktábla azt mutatja, hogy a mai társadalom ismeri és elismeri Jehova Tanúi sorsát” — mondta Lüttgenau úr.

2002. március 7-én, csütörtökön Magyarország nyugati részén, Körmend város vezetői emléktáblát avattak Jehova három Tanúja emlékére. Szabó Bertalan, Hőnisch Antal és Zsondor János vértanúként halt meg. A második világháború során mindhárman visszautasították a katonai szolgálatot, és ezért nyilvánosan kivégezték őket. Az emléktáblán a következő felirat olvasható: „Hittestvéreink emlékére, akiket 1945 márciusában kivégeztek, mert lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot”. A fiókhivatal arról számolt be, hogy az emléktábla avatási programja keretében több mint 500 személy sétált keresztül a városon ahhoz az épülethez, ahol egykor kivégezték a testvéreket.

Fiókbizottság alakul az Egyesült Államokban

A Vezető Testület 2001. február 9-én, pénteken bejelentette az egyesült államokbeli Bétel-családnak, hogy 2001.  április 1-jétől kezdődően egy fiókbizottság kezdi meg működését az Egyesült Államokban. A 2002-es szolgálati évben a fiókbizottság fokozatosan vette át a felelősségeket. Az egyesült államokbeli fiókhivatal felügyeli a Királyság-prédikáló munkát az államok közvetlen szomszédságában és Bermudán, valamint a Turks- és Caicos-szigeteken. Az Egyesült Államokban több mint egymillió hírnök van, és ebből 215 000 áll kapcsolatban spanyol nyelvű gyülekezetekkel. A több mint 11 700 gyülekezetből mintegy 2600 spanyol nyelvű. Az elmúlt szolgálati évben 210 új gyülekezet alakult, közülük 123 spanyolul, 63 angolul, 24 pedig más nyelveken tartja az összejöveteleit.

Az Egyesült Államokban az angol és spanyol nyelvű gyülekezeteken kívül még 37 nyelven folynak összejövetelek. Több spanyol és más idegen nyelvű gyülekezetben a nyilvános összejövetelen jelen lévők létszáma gyakran meghaladja a hírnökök 200 százalékát. Néhány gyülekezetben több a bibliatanulmányozás, mint ahány hírnök van. Az angolul beszélő testvérek és testvérnők más nyelveket tanulnak, hogy segítsenek olyan területeken, ahol nagy a növekedés.

Az egyesült államokbeli fiókhivatal egyedülálló abból a szempontból, hogy a Bétel-létesítmények három helyszínen vannak: Brooklynban, Pattersonban és Wallkillben. Ezeken kívül több farm van a New York állambeli South Lansing mellett, és a floridai Immokaleeben, ahol gyümölcsöt termesztenek a Bétel-családnak. Az egyesült államokbeli Bétel-családnak összesen 5465 tagja van.

Jelenleg 109 fiókhivatal működik az egész világon. 1976 óta létezik az az elrendezés, hogy fiókbizottságok gondoskodnak a különböző országokban élő testvérek szellemi szükségleteiről. Ezek a bizottságok a szentírási útmutatást és a Vezető Testület irányítását követik. A fiókbizottságok felelőssége, hogy a jó hír prédikálását felvigyázzák azon a területen,  amely a fiókhivatalnak lett kijelölve. A bizottság megfelelő módon felügyeli a keresztény gyülekezeteket, a misszionáriusokat és az úttörőket. Ezenkívül a gyülekezeteket körzetekbe és kerületekbe szervezi, valamint javaslatokat tesz a Vezető Testületnek körzet- és kerületfelvigyázók, Bétel-családtagok és Gileád iskolai tanulók kinevezésére. A fiókbizottság felügyeli a szántóföldi munkát, de emellett a Bételben végzett munkát is megszervezi. Nem kétséges, hogy Jehova gazdagon megáldja ezt az elrendezést.

A fordítás sokféle szükségletet kielégít

Az utóbbi években sok kiadvány jelenik meg egyre több nyelven. A színfalak mögött fordítók százai dolgoznak keményen, hogy pontos, érthető kiadványokat készítsenek, amelyeket öröm olvasni.

Isten népének egyik alapvető szükséglete, hogy pontos bibliafordítás legyen a kezében. Ezért az Új világ fordítás már 44 nyelven jelent meg, és ezek közül 29 nyelven a teljes Biblia hozzáférhető. Az elmúlt szolgálati év során a Keresztény Görög Iratok három afrikai — bemba, igbo és lingala — nyelven készült el; afrikaans nyelven pedig a teljes Biblia megjelent.

Nagyra értékelik ezeket a nemrégiben kiadott Bibliákat. Ez áll egy Európából érkezett beszámolóban: „Különösen a kínai területen szolgáló testvérek fejezték ki értékelésüket a nyelvükön megjelent Bibliáért, és azt mondják, hogy az emberek kitűnő fordításnak tartják.” Néhány Kanadában élő kínai bibliatanulmányozó így kiáltott fel: „Ezt a Bibliát biztosan kínaiak fordították! Olyan könnyen érthető!” A Dél-afrikai Köztársaságban egy xhosza házigazda a következőket kérdezte: „Honnan szerezték ezt a könnyen érthető Bibliát?” Albániában az egyik testvér egyszerű szavakkal fejezte ki magát: „Az Új világ fordítás úgy adja vissza a verseket, hogy Jehova  gondolatai elérik az ember szívét.” Egy horvátországi hírnök ezt írta: „Sokkal jobban magam elé tudom képzelni az eseményeket, és úgy érzem, mintha én mondanám a leírt szavakat. Az új fordítás egyszerű nyelvezetet használ, és természetesen hangzik, mégis nagyon kifejező minden szó. Most még jobban megérthetem, hogy mennyire csodálatos Jehova nekünk szánt üzenete és útmutatása.”

Még mindig szükség van alapvető kiadványokra ahhoz, hogy a Királyság jó hírét ’minden nemzetnek, törzsnek, népnek és nyelvnek’ terjeszthessük (Jel 7:9). Az utóbbi években jó eredményeket értünk el a lahu nyelvű füzetekkel. Ezt a nyelvet Thaiföld északi részein és a környező országokban a hegyi törzsek beszélik. Az egyik misszionárius a következőkről számolt be: „Lahu nyelven a Mit kíván meg füzet a leghatásosabb. A területünk minden részén terjesztettük már.” De milyen eredményeket értek el? „Számos faluba kaptunk meghívást, de a távolságok és az útviszonyok miatt nem jutottunk még el mindenhová. A Máté 9:37 nagyon ráillik a mi helyzetünkre. Megtudtuk például, hogy Chiang Mai városától 160 kilométerre északra, egy eldugott falucskában, egy érdeklődő asszony rendszeresen tanít egy árvákból álló csoportot a Mit kíván meg füzetből.

Az Egyesült Államokban sok bennszülött amerikainak a saját nyelvén tanúskodnak. Számos kiadvány hozzáférhető navaho nyelven, beleértve a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet is. Az erről készült audiokazettával kapcsolatban az egyik hírnök ezt írta: „A területünk legtávolabbi pontján a Navajo Mountnál van egy 80-as éveiben járó férfi, aki  korábban juhász volt. A férfi már nem lát jól, ezért az unokája megkérdezte tőle, hogy szívesen meghallgatna-e egy kazettát a Bibliáról navaho nyelven. Azt mondta, igen. Felkelt a betegágyából, és odaült a díványra. Bárcsak mindenki láthatta volna az arcát, amint a saját nyelvén hallgatta a bibliaidézeteket. Könnyek szöknek a szemembe, amikor erről beszélek. Majd ezt mondta: »Nizhoni«, ami azt jelenti, hogy ’csodálatos’.”

A Mozambikban beszélt nyelvek közül öt nyelven lehet hozzájutni a kiadványainkhoz. Az olvasók érdekében kiadták ezeken a nyelveken az Apply Yourself to Reading and Writing (Foglalkozz az írással és olvasással!) című füzetet, és egy széles körű írni-olvasni tudást elősegítő kampány van folyamatban. Mindez annyira lenyűgözte Mozambik elnökét, Chissano urat, hogy kifejezte: szívből támogatja bibliai oktatómunkánkat és az írás-olvasás megtanulását elősegítő erőfeszítéseinket.

Az Őrtorony folyóirat már 146, az Ébredjetek! pedig 87 nyelven jelenik meg, ami valóban nemzetközivé teszi őket. A világ minden táján nagyra becsülik a szellemi és az ismeretterjesztő értékük miatt. A Csendes-óceánon például van egy szigetcsoport, amelyet Kiribatinak neveznek, és körülbelül 80 000 ember él ott, akik kiribati nyelven beszélnek. A kevesebb mint 100 ott élő Tanú nagy buzgalommal terjeszti a folyóiratokat, és az utóbbi években mindegyikük átlagosan 20 példányt helyezett el minden hónapban. 2002 áprilisában, a Bulgáriában szolgáló 1200 Tanú több mint 100 000 folyóiratot terjesztett el.

 Jehova kétségtelenül felszereli a népét, hogy el tudja végezni a rá bízott munkát sok-sok nyelven, szerte a világon (Fil 4:20).

Fiókhivatal-átadások

A 2002-es szolgálati év során fiókhivatalt adtak át a csodás karib-tengeri szigeten, Trinidadon. Ebben az országban 1985-ben adtak át fióklétesítményeket Jehovának, ám azóta 94 százalékkal nőtt a hírnökök száma. Így tehát teljesen fel kellett újítani ezeket az épületeket, és egy újat is kellett építeni,  így megkétszereződött a hivatal alapterülete. A fiókhivatal új lakószobákkal, irodákkal, könyvtárral, recepcióval, étkezővel és konyhával bővült. A fiókhivatal mellett lévő Királyság-termet is felújították és kibővítették. Az építési munkálatokat kizárólag a helyi Tanúk végezték el.

Az átadásra 2001. szeptember 29-én került sor, és 14 országból mintegy 220 küldött volt jelen a 695 helyi testvérrel és testvérnővel együtt. Lelkesítő beszámolókat hallhattak a teokratikus munka történelméről, beleértve azt a szolgálatot is, amelyet  Evander J. Coward és William R. Brown végzett. Számos külföldi misszionárius számolt be megható tapasztalatokról, amelyeket ők éltek át 50 évvel korábban Trinidadban. Köztük volt egy 88 éves testvérnő is, aki még mindig általános úttörő.

Az átadási beszédet Stephen Lett testvér tartotta, aki a Vezető Testületben szolgál. Előadásának címe ez volt: „Értékeljük nagyra Jehova múltbeli és jelenkori imádati helyeit”. Kifejtette, hogy nem az épületek, hanem az emberek imádják Jehovát. Lett testvér szeretettel buzdította a testvéreket, hogy legyenek hálás imádók, és ezt az engedelmességükkel és viselkedésükkel mutassák ki.

Az átadást követő napon egy különleges összejövetelt tartottak Port of Spain városában azoknak, akiknek nem jutott hely az átadási programon. Több mint 13 000 személy vett részt ezen az összejövetelen. A közeli Tobago szigeten pedig több mint 300-an hallgatták a programot telefon-összeköttetéssel. Lett testvér a következő címmel tartott előadást: „Őrizd meg a Jehovával ápolt kapcsolatodat az alázatosságod által”. Minden egyes jelenlévő ’igen örvendezett’ ezeknek a kibővített fiókhivatali létesítményeknek az átadásán (5Móz 16:15).

Nem régen a Cseh Köztársaságban is kibővítették a fióklétesítményeket. A Vezető Testületből Samuel F. Herd utazott oda, hogy átadja a Bétel-épületet, egy új épületszárnyat és két kongresszusi termet. Az átadási programot 2002. május 4-én, szombaton tartották meg, és 2125 személy hallgatta meg Herd testvér előadását. A következő napon egy különleges összejövetelt tartottak, amelyen 5286-an élvezték Herd testvér építő előadását, mely a következő címet viselte: „Újra erősen, nem lankadva el”. A Cseh Köztársaságban élő testvérekre nagyon buzdítólag hatottak ezek a programok.

Az ilyen fiókhivatalokban 19 823 felszentelt szolga dolgozik világszerte, akik kivétel nélkül Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgáinak nemzetközi rendjéhez tartoznak.

 [Táblázat/képek a 12—3. oldalon]

NÉHÁNY ESEMÉNY A 2002-ES SZOLGÁLATI ÉVBEN

2001. szeptember 1.

Szeptember 11.: A Világkereskedelmi Központ összeomlása.

Szeptember 29.: A trinidadi fiókhivatal átadása.

November 20.: Elkezdődnek a Királyság-szolgálati iskolák.

2002. január 1.

Január 17.: Vulkánkitörés Kongóban.

 Április 4.: Elnapolják azt a moszkvai bírósági tárgyalást, amelyen be akarják tiltani Jehova Tanúit.

2002. május 1.

Május 4.: Fiókhivatal átadása a Cseh Köztársaságban.

Május 9.: Emléktáblát avatnak azon Tanúk emlékére, akik a náci koncentrációs táborokban szenvedtek.

Június 17.: Az egyesült államokbeli legfelsőbb bíróság megerősíti a Tanúk ahhoz való jogát, hogy ajtóról ajtóra prédikáljanak, és hogy ehhez ne kelljen engedélyt kérniük.

2002. augusztus 31.

Augusztus 31.: 6 304 645 hírnök tevékenykedik 234 országban.

[Képek a 11. oldalon]

Fent: Testvéreink és testvérnőink krisztusi szeretetet mutatnak az olyan katasztrófák idején, mint amilyenek ezek is voltak

[Kép a 11. oldalon]

Lent: Ezt a ruandai Királyság-termet a menekültek ellátására használták

[Kép a 22. oldalon]

Az újonnan megalakult egyesült államokbeli fiókbizottság balról jobbra: (ülve) John Kikot, Max Larson, George Couch, Maxwell Lloyd; (állva) Baltasar Perla, Harold Corkern, Leon Weaver, William Van De Wall, John Larson és Ralph Walls

[Kép a 26. oldalon]

Az „Új világ fordítás” afrikaans nyelven

[Kép a 27. oldalon]

A „Mit kíván meg tőlünk Isten” című kiadvány navaho nyelven

[Képek a 28—9. oldalon]

A trinidadi fiókhivatal átadására a helyi testvéreken és testvérnőkön kívül 14 országból érkeztek küldöttek

[Képek a 29. oldalon]

A Cseh Köztársaságban élő testvérek nagyon boldogok voltak az új Bétel-épület, az új épületszárny és a két kongresszusi terem átadásán