Beszámolók a világ minden tájáról

▪ ÓCEÁNIA

Országok száma: 30

Lakossága: 33 773 304

Hírnökök száma: 92 691

Bibliatanulmányozások száma: 44 999

Ausztráliában egy Új-Dél-Walesben lévő, vidéki vasútállomáson két hírnök mindig felállít egy irodalmas pultot, amikor a szövetségi államok között járó két vonat, az Indian Pacific vagy a The Ghan közül valamelyik befut. Mivel a vonatok akár két óra hosszat is várakozhatnak itt, a hírnökök jó beszélgetéseket tudnak folytatni az utasokkal, és sok kiadványt elterjesztenek. Sőt, amikor néhány utas visszafele utazik, „újralátogatja” a hírnököket.

A The Ghan nevű vonat kalauza általában bejelent mindenféle helyi különlegességet, amely érdekelheti az utasokat, mialatt a vonat a különböző állomásokon várakozik. Miután a Királyság-hírnökök beleegyezését kérte, a kalauz most már az irodalmas  pultjukat is megemlíti. Igen, ezek az elszigetelt területen élő Tanúk a leleményességüknek köszönhetően nagyszerűen tudnak tanúskodni az Ausztrália minden részéről és a tengerentúlról érkező utazóknak.

A mikronéziai szigetvilág egyik szigetén, Kosraén egy misszionárius házaspár elterjesztett egy Ismeret könyvet egy 80-as éveiben járó baptista lelkipásztornak. A könyv kosrae nyelven íródott, melyet kevesebb mint 10 000 ember beszél. A lelkipásztor nagyra értékelte a könyvet. Amikor a házaspár újra meglátogatta őt, a férfi elmondta, hogy az egyházához tartozókat arra buzdította, hogy fogadják el a Tanúk kiadványait. A misszionáriusok természetesen megkérdezték, hogy miért tette ezt. A férfi ezt felelte: „Azért, mert a mi vallásunk nem ad ki a saját nyelvünkön könyveket.” A misszionárius házaspár most rendszeresen beszélget ezzel az idős egyházi személlyel.

A Marshall-szigeteken egy misszionárius testvérnőt megkértek, hogy tanulmányozza Isten Szavát egy tétlen testvérnővel. Mivel a misszionárius látta, hogy a testvérnő nem nagyon értékeli a tanulmányozást, ezt kérdezte tőle:

— Mit érzel, amikor azt mondják neked, hogy szeretnek?

A tétlen testvérnő zavartan ezt mondta:

— Nekem még soha senki nem mondta ezt.

A misszionárius testvérnő odahajolt hozzá, átkarolta, és ezt mondta:

— Én szeretlek téged, Jehova pedig még nálam is jobban szeret.

A testvérnő sírni kezdett, és azóta egészen másképp gondolkodik Jehováról. Szellemileg előrehaladt, amit úgy ért el, hogy napi bibliaolvasási programba fogott, elkezdett járni minden összejövetelre, sőt kisegítő úttörő lett. Majd 2002 januárjában általános úttörőnek jelentkezett. Azóta sok bibliatanulmányozást vezetett be. Ezenkívül egy hónapot egy másik szigeten töltött, ahol több hírnökre van szükség.

Új-Kaledóniában egy misszionárius testvérnő néhány barátnőjével  a tengerparton töltötte a szabadidejét, és kötetlen formában tanúskodott egy fiatal francia asszonynak, aki a rokonaihoz jött látogatóba a szigetre. Az asszony hivatásos katona volt, és Szarajevóban is szolgált. A misszionárius megkérdezte tőle, hogy szeretne-e olyan emberek között élni, akik igazán szeretik egymást. Az asszony azt mondta, hogy igen, de úgy gondolja, hogy az igazi békét csak egy erős kormány tudná biztosítani, egy jól működő hadsereggel.

A misszionárius testvérnő ezután elmondta, hogy a Tanú-barátai, jóllehet sokféle nemzetiségűek, mégis egységesek a hitben és az Isten iránti szeretetben. A kellemes társalgás után megállapodtak abban, hogy másnap újra találkoznak, hogy folytassák a beszélgetést. Az asszony elment a találkozóra, és elkezdődött vele a bibliatanulmányozás. Ezután minden összejövetelre eljárt. Nőtt a szellemi étvágya, és ahogy a szabadsága a végéhez közeledett, mindennap tanulmányozott. Elment egy kongresszusra, ellátogatott a helyi fiókhivatalba, majd visszatért Franciaországba, ahol folyamatosan halad előre szellemileg.

Jeannie egy fiatal hírnök Pápua Új-Guineában. Gyakran magával viszi az iskolába a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyvet. Egyik nap az angoltanára megkért az osztályban mindenkit, hogy készítsen kiselőadást egy szabadon választott témában. Jeannie a kábítószerek és az alkohol témát választotta, a vázlatát pedig a Fiatalok kérdései könyv 8. része alapján készítette el. A tanárra oly nagy hatást tett az előadásával, hogy ezt mondta neki: „Ha szeretnéd, az egész óra a rendelkezésedre áll.” Jeannie ezt ki is használta. A tanár utána megkérdezte, hogy megtartaná-e ugyanezt az előadást másnap a tizedik osztálynak is. Jeannie beleegyezett. Az előadása után az angoltanár azt mondta neki, hogy ha az iskolában volna egy előadói est, akkor erre Jeannie-t is benevezné. A két előadás után Jeannie 64 megrendelést gyűjtött össze a Fiatalok kérdései könyvre. Ezenkívül két lány megrendelte a Mit kíván meg füzetet, és Jeannie elkezdte velük a bibliatanulmányozást.

 A Salamon-szigeteken az etnikai erőszak miatt sok testvér veszítette el javait, és súlyos anyagi gondokkal küszködik. Egy házaspár, amelynek a házát lerombolták, úgy döntött, hogy ki nem utalt területen fog munkálkodni másokkal, jóllehet ez azt jelentette, hogy így teljesen kimeríti az amúgy is szűkös anyagi forrásait. Felajánlották, hogy az ő kenujukkal utazzanak, a prédikálásról pedig később azt mondták, hogy még soha nem voltak ilyen jó tapasztalataik. Már tervezgetik, hogy visszatérnek az érdeklődőkhöz. De hogyan fognak megélni? Körülbelül egy héttel azután, hogy hazatértek a ritkán bemunkált területről, egy férfi kereste fel őket, és azt mondta, hogy szeretné megvásárolni készpénzért a telküket, amelyről a zavargások alatt el kellett menekülniük.

A Vanuatuhoz tartozó Espiritu Santo-szigeten általában a helyi Királyság-teremben tartják meg a kerületkongresszusokat. 2001-re azonban már olyan sokan voltak a hírnökök, hogy nem fértek el a teremben. A testvérek ezért egy kis stadiont béreltek, melyet addig csak sportesemények rendezésére használtak. Nyugtalankodva amiatt, hogy a küldöttek megrongálják a létesítményt, az igazgató magas bérleti díjat szabott meg, jóllehet a testvérek biztosították őt afelől, hogy a kongresszus előtt és után kitakarítják a stadiont, és elvégzik a szükséges javításokat.

Mivel az igazgatónak van egy helyi üzlete is, látta, amint a Tanúk a takarításhoz és a javítási munkákhoz szükséges eszközöket megvásárolják. Ezután kíváncsi lett, és elment a stadionba, hogy lássa, mi történik. Amikor megérkezett, több mint 100 önkéntest látott, akik súroltak, söprögettek, festettek, és javításokat végeztek a mosdókon. Szóhoz sem tudott jutni. Nemsokára az egész város arról beszélt, hogy milyen ragyogóan tiszta és szép a stadion. Amikor a testvérek a kongresszus után ki akarták fizetni a bérleti díjat, az igazgató hozzáállása már teljesen más volt. A bérleti díj 80 százalékát elengedte, és azt mondta, hogy a jövőben Jehova Tanúi ingyen vehetik igénybe a létesítményt. A 300 hírnök teljesen el volt ragadtatva amiatt, hogy 832-en jöttek el a kongresszusra, és 13-an keresztelkedtek meg.

 ▪ ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

Országok száma: 47

Lakossága: 3 869 881 970

Hírnökök száma: 561 276

Bibliatanulmányozások száma: 390 151

Indiában a fiókhivatal örömmel számol be arról, hogy az ország nagy részén remek tanúskodásul szolgált egy videofilm bemutatása a televízióban. Egy tévéállomás, mely hallott A Biblia — Az életünkre gyakorolt hatása című, Jehova Tanúi által kiadott videofilmről, írt a New York-i főhivatalba, hogy engedélyt kérjen a videofilm levetítésére a Home Shanti (Az otthon békéje) című műsorban. Az engedélyt megkapták, és az indiai fiókhivatal jelentése szerint a videofilmet 2002 elején „az egész országban sugározták”.

 Izraelben egy testvérnő, aki ismeri a jelnyelvet, meglátott egy siket házaspárt, Bennyt és Sharont az utcán. A testvérnő nem szállt fel a buszra, amely hazavitte volna, hanem inkább megállt és tanúskodott a házaspárnak, akik meghívták az otthonukba. Benny először csak kíváncsi volt a Királyság-üzenetre, ám kíváncsisága hamarosan őszinte érdeklődéssé alakult, és nemsokára elkezdett járni a gyülekezeti összejövetelekre. Mivel azonban teljesen siket és nagyon rosszul lát, igazi küzdelmet jelentett neki, hogy elmenjen az összejövetelekre, és hogy megértse a jeltolmácsolást. De erőfeszítést tett, és ezzel egy időben fokozatosan összhangba hozta életét és személyiségét a bibliai alapelvekkel.

Benny a testi korlátozottságához képest már eddig is figyelemre méltó előrehaladást tett. Hozzászól az összejöveteleken, élénk tanulóbeszédeket tart a teokratikus szolgálati iskolán — jóllehet ezeket jeltolmács által tartja meg —, és nemrégen kereszteletlen hírnök lett. Felesége, Sharon, aki szintén gyengén hall és lát, később kezdett el tanulmányozni, de ő is szépen halad előre. Érthető, hogy Benny és Sharon sok hallássérült ismerősének beszél az újonnan megtalált hitéről.

Japánban él egy testvérnő, akit Fukuénak hívnak. Különleges területéhez tartoznak azok az emberek, akikkel három gyermeke kapcsán találkozik. Többek között a közvetlen szomszédaival és azokkal a szülőkkel osztja meg a hitét, akikkel az óvodában vagy az iskolában találkozik, például szülői értekezleteken. Amikor bemutatkozik, egyszerűen, de szívből jövő szavakkal elmondja, hogy a Biblia értékes segédeszköz számára a gyermekei felnevelésében. Majd tapintatosan más témákra vált. De ezzel megtörve a jeget, legközelebb sokkal könnyebben tudja felhozni a Bibliát a beszélgetései során. Vajon hatásos Fukue módszere? Igen, eddig már 12 személynek segített eljutni a megkeresztelkedésig, s közülük most öten úttörők. Fukue keményen dolgozik azon, hogy kötetlen formában  tudjon tanúskodni, hiszen ő maga is így ismerte meg az igazságot.

Egy kazahsztáni kisvárosban egy édesanya kisfia megbetegedett, és meghalt. Majd a második gyermeke is meghalt rögtön a születése után. Fizikai és érzelmi szenvedései miatt az asszony kórházba került. Egyik éjszaka, miközben a kórházi ágyán feküdt, hallotta, hogy egy ápolónő suttog valamit. Kicsit jobban odafigyelt, és rájött, hogy az ápolónő, aki Jehova Tanúja, éppen érte imádkozik, még a nevét is megemlítve az imájában. Másnap reggel az ápolónő a feltámadás reménységével vigasztalta az asszonyt, aki nem sokkal ezután elhagyhatta a kórházat.

Öt évvel ez után, ez az asszony egy nap véletlenül meghallotta, hogy a rokonai ugyanarról beszélgetnek valakivel, mint amit ő is hallott a kórházban az ápolónőtől. Biztos volt benne, hogy az idegen Jehova Tanúja. Bemutatkozott neki, és megbeszélték a bibliatanulmányozást. Elhatározva, hogy nem fog újabb öt évet elvesztegetni, szorgalmasan tanulmányozott, és kiváló szellemi előrehaladást tett. Ezután hamarosan átadta életét Jehovának és megkeresztelkedett. Képzelhetjük, milyen izgatott lehetett, amikor az első kongresszusán találkozott azzal az ápolónővel, aki több mint öt évvel azelőtt megvigasztalta őt. Könnyes szemmel ezt mondta: „Valószínűleg nem fogadtam volna el az igazságot, ha a kórházban nem mondasz értem halkan egy imát. Az mélyen megérintette a szívemet.”

Tajvanon egy testvérnő, aki 20 másik asszonnyal dolgozik együtt egy bankban, úgy döntött, hogy új megközelítéssel próbálja meg felkelteni munkatársai érdeklődését Isten Szava iránt. Az egyik ebédszünetben meghívókat írt, amelyeken ez állt: „Gyere el egy ingyenes bibliai beszélgetésre, melyre az ebédszünetekben kerül sor, és hetente körülbelül 30-45 percet vesz igénybe.” Majd hozzáfűzte még, hogy a beszélgetés „segíteni fog abban, hogy bibliai alapismeretre tegyél szert”. Aláírta  a meghívókat, majd az irodában minden asztalra tett egyet. Még aznap délután négyen fogadták el a meghívást.

Thaiföldön egy férfi, akit Arunnak hívnak, egy munkatársa révén kezdett érdeklődni Jehova Tanúi iránt. Arun ezt mondja: „Észrevettem, hogy mikortól a munkatársam kapcsolatba került a Tanúkkal, jó irányba változott meg az élete, és én is ugyanezt szerettem volna.” Arun szerencsejátékot űzött és kábítószerezett. Bár már megpróbált felhagyni ezekkel a rossz szokásaival, erőfeszítései nem jártak sikerrel. Nős volt, és egyszer úgy gondolta, hogy ha volna egy gyermeke, akkor talán nagyobb felelősségérzete lenne. De semmi sem változott, miután megszületett a kislánya. Majd így folytatja: „Végül a feleségem már nem bírta tovább, elhagyott, a kislányunkra pedig a feleségem nagynénje viselt gondot.”

Amikor Arun ezen a mélyponton volt, a munkatársa meghívta a Királyság-terembe. Arun elment, és bár nem sokat értett az emelvényről elhangzott dolgokból, tetszett neki a szeretetteljes, baráti légkör. Ezt követően rendszeresen eljárt az összejövetelekre, elfogadta a bibliatanulmányozást, és kezdte alkalmazni, amit tanult. Vágyott rá, hogy rendbe hozza a házasságát, elment hát a feleségéhez, beszélt vele, ám az nem hitte, hogy csakugyan megváltozott. „Tanúskodtam neki, és elhívtam, hogy találkozzon az új barátaimmal — mondja Arun. — A feleségem azonban nem jött el, és azt mondta, hogy engem félrevezettek. De azért továbbra is rendszeresen meglátogattam őt és buzdítottam. Körülbelül öt hónap múlva meglágyult a szíve, és eljött velem az összejövetelre. Nem sokkal ezután ő is elfogadta a bibliatanulmányozást.”

Arun, a felesége és a kislányuk most már újra együtt vannak, egységes és boldog családként. Mindkét szülő 2001-ben keresztelkedett meg a bangkoki kerületkongresszuson. Sőt, Arun öccse is kedvezően reagált a jó hírre, pedig ő is züllött életet élt. Ma már kereszteletlen hírnök.

 ▪ EURÓPA

Országok száma: 45

Lakossága: 727 550 200

Hírnökök száma: 1 456 309

Bibliatanulmányozások száma: 647 279

A 25 éves Eva Tiranában (Albánia) él, és egy örökletes betegség miatt csupán 113 centiméter magas. Nehéz helyzete ellenére kisegítő úttörő, bár néhányan kicsúfolják a termete miatt. Eva nem reagál ezekre durván, hanem mindenkivel tiszteletteljesen bánik és mindig mosolyog; ezt pedig a figyelmes emberek észreveszik. Például egy olyan asszony is felfigyelt erre, akinek a 26 éves lánya depresszióban szenvedett. Az asszony már elvitte a lányát a kórházba és különböző vallásszervezetekhez, abban reménykedve, hogy meggyógyul. Majd egy nap felfigyelt  Eva boldog személyiségére, és úgy döntött, hogy meglátogatja. Amikor Eva kinyitotta az ajtót, az asszony megkérdezte, hogy tanulmányozná-e a Bibliát a lányával. Eva természetesen beleegyezett. Nem telt el sok idő, a lány kezdte visszanyerni egészségét; olyannyira, hogy az édesanya is csatlakozott a tanulmányozáshoz. Eva most rendszeresen elviszi az édesanyát és a lányát az összejövetelekre. Mindketten szépen haladnak előre.

Belgiumban egy fiatal, akinek Benjamin a neve, keresztény családban nőtt fel. A serdülőkora elején azonban kettős életet kezdett élni. Miközben úgy tett, mintha a bibliai alapelvek szerint élne, csatlakozott egy csoport fiatalhoz, akik sokat ittak, kábítószereztek és dohányoztak. Benjamin ezenkívül lealacsonyító zenét hallgatott. Hamarosan démonok kezdték zaklatni, a túl sok alkohol miatt pedig többször is kómába esett, de még ezután sem hagyott fel a kábítószerezéssel. Hihetetlenül nagy koszban élt, és súlyosan megbetegedett. Életének ezen a mélypontján rá kellett jönnie, hogy az úgynevezett barátai egyáltalán nem törődnek vele. Benjamin csak ekkor gondolkodott el az életén, és azon, hogy merre tart. Bölcsen úgy döntött, hogy visszamegy azokhoz, akik igazi szeretetet mutatnak iránta, vagyis a családjához és Jehovához.

Ám elhatározása már rögtön az elején próba alá került. A démonok kegyetlenül zaklatták, a barátnője pedig kérlelte, hogy ne tartson a Tanúkkal. A lány még katolikus papokat és hitehagyottakat is elhívott, hogy megpróbálja eltéríteni Benjamint a szándékától. De szülei és a gyülekezeti vének szerető és türelmes segítségével Benjamin Jehovába vetett, élő hitet fejlesztett ki, és felismerte, hogy Isten törvénye valóban „tökéletes, megeleveníti a lelket” (Zsolt 19:8). Ennek hatására végül hátat fordított a múltjának. Egészsége helyreállt, és igazi boldogságra lelt.

 Nagy-Britanniában egy házaspár, amely egy francia nyelvű gyülekezethez tartozik, utcai tanúskodásban vett részt, és megszólított két zimbabwei asszonyt. A Tanúk felajánlottak nekik egy ingyenes házi bibliatanulmányozást, és megkérdezték tőlük, hogy beszélnek-e franciául. Az asszonyok nem beszélték a nyelvet, de elmondták, hogy szeretnék tanulmányozni Isten Szavát. Mindkét asszony hamarosan elkezdett járni a gyülekezeti könyvtanulmányozásra. Az első könyvtanulmányozás végén egy testvér megmutatta nekik a 2002-es évkönyv 20. oldalán a zimbabwei Nathan Muchinguri tapasztalatát. Amikor a könyv 21. oldalán meglátták a Muchinguri házaspárt, meglepetésükben felkiáltottak. A fényképen a nagyszüleik voltak! Az asszonyok elmondták, hogy Zimbabwéban messze laktak a családjuktól, és teljesen megszakadt velük a kapcsolatuk. Természetesen elkérték az Évkönyvet. A két asszony most rendszeresen tanulmányoz, és megerősíti őket a nagyszüleik hűséges példája.

A Cseh Köztársaságban két testvérnő egy elszigetelt területen szolgált, amikor találkozott egy vendégszerető asszonnyal, aki behívta őket. Az asszonynak azonban határozott véleménye volt bizonyos bibliai témákkal kapcsolatban, például arról, hogy mit jelent az, ha valakinek birtokában van a ’szellem ajándéka’ (1Kor 14:12). Aztán nem akart A Szentírás új világ fordításából * olvasni, hanem inkább a saját ökumenikus fordítását használta. A testvérnőknek a látszólag eredménytelen egyórás beszélgetés után el kellett sietniük, hogy elérjék a vonatjukat. Egészen fellélegeztek, amikor abba kellett hagyniuk ezt a nem éppen kellemes beszélgetést. Az egyik testvérnő azonban észrevette, hogy a Bibliáját és a feljegyzéseit az asszony házában hagyta, ezért vissza kellett menniük. Milyen kellemes meglepetés érte őket! Az asszony elmondta, hogy vette a bátorságot, és belenézett a testvérnő Bibliájába. Azt mondta, hogy el  van ámulva a fordítás minőségén, az utalásokon és a szójegyzéken. Megkérdezte, hogy kaphatna-e ő is egy Új világ fordítást, sőt elfogadta a bibliatanulmányozást. Azóta az édesanyja is csatlakozott a tanulmányozáshoz.

Izlandon egy testvérnő a reykjavíki Tengerkutató Intézetben dolgozik, ahol halászattal kapcsolatos tanfolyamokat is tartanak. Nemrégen 14-en érkeztek különböző fejlődő országokból a hat hónapos tanfolyamra. A testvérnő mindegyik tanulónak felajánlott egy Van-e Teremtő, aki törődik veled? című könyvet, melyet beszerzett angol, kínai, portugál, spanyol és vietnami nyelven. Mind a 14 tanuló elfogadta a kiadványt. A Vietnamból érkezett férfinak és nőnek felcsillant a szeme, amikor a saját nyelvén látta a könyvet. „Nem is tudom elhinni! — mondta a férfi. — Nagyon meg vagyok lepődve. Honnan szerezte ezt a kiadványt?” Egy ugandai férfi már ismerte a könyvet, és másoknak is előszeretettel ajánlotta. Egy kubai hölgy azt mondta, azért szeretne egy példányt, mert a 13 éves lánya nehéz kérdéseket tesz fel neki az élettel kapcsolatban.

Mielőtt a tanulók visszatértek volna a hazájukba, a testvérnő elmondta nekik, hogy az osztályteremben lévő asztalra tett néhány kiadványt (10 Ismeret könyvet, 30 folyóiratot és 10 füzetet), hogy magukkal vihessék a repülőútra. Mondani sem kell, hogy hétfő reggel, miután elmentek, a testvérnő első útja az osztályterembe vezetett. „Arra számítottam, hogy néhány Ismeret könyvet és folyóiratot fogok találni; az asztal azonban üres volt” — mondta.

Lettországban egy fiatalember, akit most nevezzünk Arthurnak, egyáltalán nem érdeklődött Isten iránt, de nehezen tudta elfogadni, hogy az emberek a majmokból fejlődtek volna ki. 1996-ban Arthur nagy bajba keveredett, és börtönbe került. Ott komolyan elgondolkodott az életről. Amikor a szülei meglátogatták, arra buzdították, hogy olvassa a Bibliát, mivel azt  gondolták, hogy az segíthet neki. Majd egy nap 1998-ban, amikor Arthur levelet írt, egy cellatársa adott neki egy könyvet, hogy rakja a levélpapír alá. A könyv az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című kiadvány volt. Arthur kíváncsi lett, kinyitotta, és annyira belemélyedt az olvasásába, hogy három nap alatt az elejétől a végéig elolvasta. Egy másik rabtársának volt egy Ismeret könyve a cellában. Amikor látta, mennyire érdeklődik Arthur a Biblia iránt, odaadta neki a könyvet. Ezenkívül megadta neki egy általa ismert Tanú címét.

Arthur írt a Tanúnak, majd levélben bibliatanulmányozás kezdődött. Amikor 2000 áprilisában szabadon engedték, azonnal elkezdett járni a gyülekezeti összejövetelekre. De mi történt a szüleivel, akik korábban arra buzdították, hogy olvassa a Bibliát? Természetesen Arthur beszélt nekik az újonnan megtalált hitéről. Mi lett ennek az eredménye? Ők is tanulmányozni kezdték Isten Szavát. Képzelhetjük, mennyire örültek, amikor mindhárman ugyanazon a különleges kongresszusi napon keresztelkedtek meg 2002 márciusában.

Spanyolországban egy ortopéd sebész fiatal korában papnevelő intézetben tanult. Teljesen összezavarodott, és három év után ateistaként otthagyta az intézetet. Bár nem volt jó véleménye Jehova Tanúiról, kíváncsi volt, hogy ezek a „tanulatlan” emberek hogyan ismerhetik olyan alaposan a Szentírást, amikor neki, aki éveket töltött egy papnevelő intézetben, csak nagyon kevés ismerete van. Akkor kezdett még inkább érdeklődni a Tanúk iránt, amikor egyszer a kórház személyzete előítéletet mutatott iránta. Ez arra emlékeztette őt, hogy néha a Tanúkkal is így bánnak. Ez után a kellemetlen élménye után a sebész elfogadta az ingyenes házi bibliatanulmányozást. Olyan nagy hatással voltak rá a tanultak, hogy nem sokkal később már hetente háromszor tanulmányozott. Kezdett járni minden összejövetelre, és beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába. Nemrégen keresztelkedett meg.

 ▪ AFRIKA

Országok száma: 56

Lakossága: 739 543 571

Hírnökök száma: 915 262

Bibliatanulmányozások száma: 1 550 572

Beninben a Királyság-termek építése teljesen lázba hozza a testvéreket, és ez nagyszerű tanúskodás az embereknek. Egy Királyság-terem átadásán a helyi közösség egyik kiemelkedő tagja ezt mondta egy Jehova Tanújának: „A maguk temploma a leggyönyörűbb imádati hely itt, és a jövőben is az lesz. Hogy miért mondom ezt buzgó katolikus létemre? Katolikus közösségünk nemrégen 17 000 000 CFA-frankot [5 750 000 forintnak megfelelő összeget] kapott a templomunk befejezésére, melyet még az 1950-es években kezdtek építeni, de a papok elsikkasztották  a pénzt. A város másik részén egy katolikus közösség 3 000 000 CFA-frankot [1 000 000 forintnak megfelelő összeget] gyűjtött össze egy templom építésére, de ott is »eltűnt« a pénz. Ezért mondom hát, hogy ez az épület már most is a város leggyönyörűbb építménye, és a jövőben is az lesz.”

Vannak országok, amelyekben a fetisizmus miatt nehéz az újaknak állást foglalniuk a Biblia igazsága mellett. Elefántcsontparton például egy család mindennap szertartást végzett a fétise előtt. Amikor a családból az egyik lány állást foglalt az igazság mellett, és nem vett részt többet a hamis imádatban, a család attól tartott, hogy a lány átok alá fog kerülni. A lány ennek ellenére rendíthetetlen maradt, és emiatt ellenállásba ütközött. El kellett mennie otthonról. Nem haragudott azonban a családjára, hanem időről időre hazalátogatott.

Ennek az lett az eredménye, hogy a nagymamája érdeklődni kezdett a Biblia iránt, sőt arra kérte unokáját, hogy költözzön haza. A lány ezt meg is tette. A nagymama folyamatosan előrehaladt szellemileg, és 62 éves korában megkeresztelkedett. A lány édesanyjára nagy hatással volt, amit a nagymama tanult, ezért ő is elkezdte tanulmányozni Isten Szavát. Most már ő is tanúskodik másoknak. Igen, három nemzedék képviselői szabadultak meg a hamis imádattól. Mindegyikőjük azért tudta megtenni ezt a lépést, mert a lány megőrizte a Jehova iránti feddhetetlenségét, és folyamatosan kimutatta szeretetét a családja iránt.

Mozambikban a testvérek rendszeresen járnak a börtönökbe csoportos bibliatanulmányozást folytatni rabokkal. 2001-ben az egyik ilyen börtönben fellázadtak a rabok, azonban azok, akik tanulmányoztak, nem akartak megszökni. A hatóságok felfigyeltek erre, és megdicsérték Jehova Tanúit a munkájukért. Most minden rabot arra buzdítanak, hogy tanulmányozzon a testvérekkel. Két rabnak már csökkentették is  a büntetését, a viselkedésükben bekövetkezett rendkívüli javulás miatt. Az egyikük már alig várja, hogy a következő kerületkongresszuson megkeresztelkedjen.

A 27 éves Judith Namíbiában él, és egy autóbalesetben nyaktól lefelé megbénult. Az öngyilkosságot fontolgatva a következőn töprengett: „Miért pont velem történt ez?” Különböző egyházaktól jöttek hozzá látogatóba, és imádkoztak érte, hogy újra tudjon járni. Amikor az imáiknak semmi hatása sem lett, azt mondták Judithnak, hogy Isten biztosan valamiért bünteti őt. Ekkor Judith még többet gondolt az öngyilkosságra, de előbb meg akarta tudni, hogy miért bünteti őt Isten. Ezért egy nap azt kérte az édesanyjától, hogy hívja el hozzájuk a helyi lelkipásztort. Miközben Judith várta a lelkipásztort, Jehova Tanúi kopogtattak. Judith elfogadta a házi bibliatanulmányozást, melyet az Ismeret könyv alapján folytattak. Reménykedett benne, hogy a Biblia választ fog adni azokra a kérdéseire, amelyek annyira gyötörték. A „Miért engedi meg Isten a szenvedést?” című 8. fejezet tanulmányozásakor megtudta, hogy nem Isten idézte elő a balesetét. „Képzelhetitek, hogy fellélegeztem, és mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy a rossz dolgok nem Jehovától származnak!” — mondta lelkesen. Folytatta a tanulmányozást, átadta életét Jehovának, és most várja az új rendet, amikor ismét egészséges lesz.

Ruandában az 1994-es népirtás alatt egy lány, akit Chantalnak hívnak, a szomszédos Burundiba menekült. Ott talált egy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, és elolvasta. Miután visszatért Ruandába, nem talált Tanúkat, mivel a családja elszigetelt területen élt. Az édesanyja azonban találkozott két Királyság-hírnökkel, akik éppen a piacon tanúskodtak. Azért, hogy találkozhassanak Chantallal, a Tanúk leírták egy papírra, mely napokon lesznek a piacon, és odaadták  az édesanyjának. A Tanúk által megadott egyik napon Chantal leült a piac bejáratához, és minden arra járónak felmutatta a papírdarabot. Nagyon boldog volt, amikor a testvérek meglátták őt, és odamentek hozzá. Látva a lány őszinte érdeklődését, meghívták a közelgő Emlékünnepre. Jóllehet két napot kellett gyalogolnia, hogy jelen legyen, de azért elment.

A távolság ellenére attól fogva rendszeresen eljár az összejövetelekre. Sajnos a családja ellene fordult. Az egyik testvére egyszer egy hosszú, éles késsel elkergette otthonról! Chantal azonban állhatatos maradt. Egy évvel később már közelebbi helyen tartották az összejöveteleket, de még így is körülbelül nyolc órát kellett gyalogolnia. Ekkor tudták elkezdeni vele a bibliatanulmányozást. Nem sokkal ezután átadta életét Jehovának, és most általános úttörő. De mi történt a családjával? Teljesen megváltoztak. Az a testvére, aki elkergette otthonról, most általános úttörő. Egy másik testvére nemrégen keresztelkedett meg, az édesanyja pedig kereszteletlen hírnök. Elszigetelt csoport alakult azon a vidéken, így a családnak most már csak öt percet kell gyalogolnia az összejövetelekre.

Thembisile buzgó testvérnő Szváziföldön, és közel lakik az egyik králhoz, ahol a királyi család lakik. Tanúskodni szeretett volna a királyi udvarban lakóknak, de a területet szigorúan őrzik. Imádkozott, hogy valahogy bejuthasson, majd összeszedte minden bátorságát, és odament a králhoz. Tanúskodott az őröknek, és az egyikük elfogadta az Isten barátja lehetsz! című füzetet. Miután kikérdezték, és megmotozták, nagy örömére beengedték. Thembisile még inkább meglepődött azon, hogy milyen barátságosak a királyi udvarhoz tartozó emberek. Most már rendszeresen tanúskodik ott, és három bibliatanulmányozást vezetett be. Az őrök is szeretettel üdvözlik őt. Egyik nap az egyikük ezt mondta neki: „Nyugodtan jöjjön be, hölgyem. Nagyszerű munkát végez itt.”

 ▪ AMERIKA

Országok száma: 56

Lakossága: 807 517 534

Hírnökök száma: 3 023 062

Bibliatanulmányozások száma: 2 676 288

Argentína egyik kisvárosában két különleges úttörő meglátott egy házaspárt, akik egy sérült kutyát szállítottak talicskán. Az úttörők felajánlották, hogy autóval elviszik őket az állatorvoshoz. A házaspár ezt hálás szívvel elfogadta, és különösen azért voltak hálásak, mert egyik szomszédjuk sem ajánlotta fel a segítségét. Az úttörők megtudták, hogy a férfi katolikus hitoktató, és a feleségével a szentek tiszteletére rendezett összes helyi körmenetben részt vesz. Annak ellenére, hogy ilyen hithű katolikusok voltak, elfogadták Az Őrtorony  és az Ébredjetek! folyóiratot. Miután már körülbelül két éve látogatták ezt a házaspárt, az úttörők meghívták őket az Emlékünnepre. Azon az estén szakadt az eső, ám a házaspár eljött az ünnepre. Nagy hatást tett rájuk a szívélyes fogadtatás. Sőt, azt mondták, hogy akkor értették meg, mit is jelent az Úr Vacsorája. Most rendszeresen tanulmányozzák a Bibliát, eljárnak minden összejövetelre, és nem törődnek azzal, hogy mit szólnak ehhez a katolikus szomszédaik.

Barbadoson egy úttörő testvérnő és a társa tanúskodás közben az utcán sétált, amikor odaértek egy asszonyhoz, aki egy bejárati ajtóban állt. Tanúskodni kezdtek neki, ám nagyon meglepődtek, amikor az asszony ezt mondta nekik: „Kérem, jöjjenek be. Előveszem a Bibliámat.” Úgy tűnt, mintha az asszony várt volna valakit. A testvérnők bementek, leültek a háziasszonnyal, és bemutatták neki a bibliatanulmányozást a Mit kíván meg füzet első leckéjével. A hölgy ezután megkérdezte az úttörő testvérnőt, hogy ő telefonált-e neki, felajánlva egy ingyenes házi bibliatanulmányozást aznap reggelre. „Nem én voltam — mondta a testvérnő —, de bárki volt is az illető, úgy tűnik, nem jött el. Mi azonban örülünk annak, hogy pontosan 11.30-kor jöttünk, amikorra a tanulmányozás meg volt beszélve.” A hölgy szépen halad előre, és már az összejövetelekre is jár.

A piacok termékeny tanúskodási területek lehetnek. Egy Bolíviában szolgáló misszionárius ezt meséli: „A férjem traktátust adott egy hölgynek, aki egy szekérről árult a piacon. A hölgy barátságos volt, ezért visszatértem hozzá, és felajánlottam neki, hogy a Mit kíván meg füzetből tanulmányozhatnánk a Bibliát.

— Itt is tanulmányozhatunk? — kérdezte.

— Persze — feleltem —, már hozzá vagyok szokva az ilyesmihez.

 Amikor elmegyek hozzá, ideadja nekem a kisszékét, és ott, a szekér mellett tanulunk. Amikor vásárlók jönnek, kiszolgálja őket, majd folytatjuk a tanulmányozást.”

Kanadában egy hölgy megkapta egyik barátjától A Szentírás új világ fordítását. Nagyon szerette olvasni, és elhatározta, hogy többet fog megtudni. Felkereste hát Jehova Tanúi hivatalos internetes honlapját (www.watchtower.org), majd levelet írt, hogy szeretne egy Ismeret könyvet, és szeretné tanulmányozni a Bibliát. Amikor két testvérnő elvitte neki a könyvet, a hölgy magához szorította, és azt mondta, hogy másnap reggelre szeretné elolvasni. A következő este elment az összejövetelre, és azonnal fesztelenül érezte magát a testvérek és testvérnők társaságában. Gyorsan haladt előre a szellemiekben, és most kereszteletlen hírnök. Már várja, hogy a közeljövőben megkeresztelkedjen.

Egy kolumbiai hölgyet, Solt a rokkantsága ágyhoz köti. A családján kívül senkivel sem akart találkozni. Egyik nap egy szomszédja, aki Jehova Tanúja, odaadott Sol édesanyjának néhány példányt Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratból, hogy adja át a lányának. Sol végül beleegyezett, hogy találkozzon a szomszéddal, aki bibliatanulmányozást ajánlott fel neki. Sol elfogadta a tanulmányozást, és körülbelül egy évvel később elment az Emlékünnepre. Hét év után ez volt az első alkalom, hogy elhagyta a házat. Két nappal utána elment egy kongresszusra. Bár fel sem tud ülni, Sol most részt vesz a szántóföldi szolgálatban. Hogyan? A testvérek egy különleges ágyban, melyet ők készítettek neki, ajtóról ajtóra tolják. Sol példájának és buzdításának köszönhetően az édesanyja megkeresztelkedett, két testvére pedig úttörő.

Costa Ricában egy újonnan kinevezett különleges úttörő házaspár a területén egy hölgyhöz ment látogatóba. Amikor megérkeztek, elmondták a hölgynek, hogy Jehova Tanúi helyi  fiókhivatalát felhívta a menye, aki az Egyesült Államokban Tanú, és azt kérte, hogy valaki látogassa meg az anyósát. A házaspár így mesélte el, mi történt ezután: „Meglepetésünkre, ez a 65 éves asszony sírva fakadt. Azt mondta, alig tudja elhinni, hogy már fel is kerestük, hiszen még csak azelőtt nem sokkal beszélt a menyével, aki arra buzdította, hogy hallgassa meg a Tanúkat. Sosem gondolta volna, hogy ilyen hamar felkeresik.”

Az úttörők szerint az volt az első alkalom, hogy az asszony hajlandó volt meghallgatni a Tanúkat. Buzgó katolikus volt, és az elmúlt 12 évben komolyan tanulmányozta a katolikus tanokat, hogy hitoktató lehessen. Az úttörők örömmel adtak választ sok kérdésére a Bibliával és Jehova Tanúival kapcsolatban, majd az asszony beleegyezett a bibliatanulmányozásba. A férje és a lánya szintén többet szeretne tudni Isten Szaváról.

A Puerto Ricó-i Bétel-család egyik tagja ezt mondja: „Elterveztem, hogy elviszem a rendőr-főkapitányság vezetőjének az Ébredjetek! 2002. július 8-ai számát, melynek a címe: »Miért van szükségünk rendőrökre?« A rendőrfőnökre nagy hatással voltak a cikkek, és azt javasolta, hogy vigyek a folyóiratból a polgármesternek, valamint a környéken működő más rendőrőrsökre. Egy rendőr elintézte, hogy az összes többi rendőrőrsre elvigyenek rendőrautóval. Sőt, még azt is megengedte, hogy a jövőben a beosztottjainak folyóiratokat vigyek. Ezt mondta: »Ez a folyóirat pszichológiai és szellemi segítséget fog nyújtani a rendőröknek.«” Ez a Bétel-szolga egy hónap alatt nyolc rendőrőrsön járt, és sok rendőr további példányokat is kért a folyóiratból. Összesen 164 folyóiratot helyezett el, és öt személlyel bővült a folyóiratkörútja.

Trinidad és Tobago szigetén egy hölgy, aki már 25 éve volt kiemelkedő tagja a nazarénus egyháznak, elment egy körzetfelvigyázó előadására, amelyre egy munkatársa hívta meg.  Az összejövetel végén a körzetfelvigyázó odament hozzá, és kedvesen elbeszélgetett vele. Ez meglepte, mivel az egyházában az emberek inkább csak a saját rasszukhoz és társadalmi osztályukhoz tartozókkal ápolnak kapcsolatot. Sőt, mivel a férje más rasszhoz tartozott, az egyházának tagjai barátságtalanul bántak vele. A Királyság-teremben szerzett tapasztalata miatt és a körzetfelvigyázó személyes buzdítására elfogadta a bibliatanulmányozást. Hat hónapon belül kereszteletlen hírnök lett, és minden hónapban 70-100 órát tölt a szolgálatban. A 2002-es „Buzgó Királyság-hirdetők” kerületkongresszuson keresztelkedett meg, és reméli, hogy általános úttörő lehet. Hétéves kislányának is segít szellemileg előrehaladni, aki már tanulóbeszédeket tart a teokratikus szolgálati iskolán.

Uruguayban egy házaló kereskedő becsengetett egy Tanúhoz is. Olyan nyakláncokat árult, amelyeken egy kereszt volt. A testvérnő kihasználta az alkalmat, és elmagyarázta a Bibliából, miért nem vásárolja meg a portékát. A kereskedő nemcsak hogy tiszteletben tartotta, amit a testvérnő mondott, de még érdeklődött is a szellemi dolgok iránt. Elmondta, hogy már számos egyházzal volt kapcsolatban, hogy választ kapjon a kérdéseire, de eddig még sehol sem járt sikerrel. Végül arra a következtetésre jutott, hogy az egyházakat jobban érdekli a pénz, mint az, hogy segítsenek az embereknek szellemileg. Mielőtt elment volna, a testvérnő meghívta a Királyság-terembe.

Ezután körülbelül egy évig nem találkoztak, amikor is a férfi újra felkereste a testvérnőt, és a legnagyobb meglepetésére ezt mondta neki: „Most nem árulni jöttem, csak szeretném, ha tudná, hogy az Ismeret könyv 15. fejezeténél járok a tanulmányozásban.” Elmondta, hogy az egész családja tanulmányoz és jár az összejövetelekre. Búcsúzóul így szólt: „A jövő hét végén találkozunk a kongresszuson.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 43. oldalon]

Új-Zéland

[Kép a 43. oldalon]

Tahiti

[Kép a 43. oldalon]

Pápua Új-Guinea

[Kép a 47. oldalon]

Thaiföld

[Kép a 47. oldalon]

India

[Kép a 47. oldalon]

Japán

[Kép az 51. oldalon]

Nagy-Britannia

[Kép az 51. oldalon]

Albánia

[Kép az 51. oldalon]

Spanyolország

[Kép az 56. oldalon]

Namíbia

[Kép az 56. oldalon]

Benin

[Kép az 56. oldalon]

Kinshasa-Kongó

[Kép a 60. oldalon]

Kanada

[Kép a 60. oldalon]

Tobago

[Kép a 60. oldalon]

Bolívia