Levél a Vezető Testülettől

Kedves Testvérek és Testvérnők!

NAGY örömmel írunk most nektek! Szeretnénk megdicsérni benneteket azért, mert szüntelenül szeretetet és önfeláldozó szellemet mutattok ki. Látni fogjátok ebben az Évkönyvben, hogy az elmúlt szolgálati évben sok szép eredményt értünk el. Most is több mint egymilliárd órát töltöttünk a prédikáló- és tanítványképző munkában, nyíltan arra buzdítva az embereket, hogy közeledjenek Jehovához. Hát nem megtisztelő feladat, hogy dicsőséges Istenünk és égi Atyánk munkatársai lehetünk? (1Kor 3:9).

Biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló munkát is olyan buzgón és hittel fogjátok végezni, mint Istennek a Bibliában említett szolgái. Pál apostol például égett a vágytól, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a Királyság-érdekek előmozdításában. Úgy tűnik, hogy az Efézusban töltött utolsó évében jegyezte le a korintusi keresztény gyülekezetnek írt első levelét. Pál leírta, mi a legközelebbi terve: „Pünkösd ünnepéig . . . Efézusban maradok; mert nagy ajtó nyílt meg nekem, mely tevékenységre visz, de sok az ellenszegülő” (1Kor 16:8, 9).

Pál először úgy tervezte, hogy Makedóniába és Korintusba utazik, ám felismerte, hogy ha egy ideig még Efézusban marad, akkor ott is hasznos munkát tud végezni. Pál rugalmas volt: meglátta, hogy kedvező helyzetben van ahhoz, hogy ott támogassa a Királyság-érdekeket, ahol éppen tartózkodik, így tervét ennek megfelelően alakította. Nagy ajtó nyílt meg előtte, mely tevékenységre vitt, ő pedig lelkesen ki is használta ezt a lehetőséget.

Nagyon sok munkája volt: prédikálnia kellett a jó hírt, valamint építenie kellett az efézusi gyülekezetet. Később ezt mondta  a városban szolgáló idősebb férfiaknak: „nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket, hanem alapos tanúságot tettem zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről” (Csel 20:20, 21).

Ehhez hasonlóan sok kedves testvérünk és testvérnőnk kihasználja az előtte nyíló lehetőségeket. Az elmúlt szolgálati évben átlagosan 798 938-an tudták úgy alakítani a körülményeiket, hogy kivegyék részüket az úttörőszolgálat valamelyik ágából. Voltak olyanok is, akik a föld távoli részeire mentek, hogy misszionáriusként tevékenykedhessenek. Buzgók vagytok a jó hír hirdetésében és a gyülekezetek építésében. Mások közületek nyelveket tanulnak, hogy a környékükön élő idegen ajkú embereknek tudjanak segíteni. Olyanok is vannak, akik úgy szervezték a teendőiket, hogy ki nem utalt területeken, vagy olyan helyeken tudjanak munkálkodni, ahol nagyobb a szükség. Néhányan felfedezték, hogy bőséges tevékenységre nyílik ajtó az iskolában, a munkahelyen vagy máshol, ahol hatásosan lehet tanúskodni, például telefonon. A világ minden tájáról érkező tapasztalatok bizonyítják, hogy Isten népének tagjai, fiatalok és idősek egyaránt, buzgón keresik és meg is találják az alkalmakat arra, hogy ismeretet adjanak át az igazságról az embereknek, bárhol van is erre lehetőség.

Biztosak lehettek benne, hogy Jehova látja, és szívből értékeli az erőfeszítéseiteket. A Bibliában ez olvasható: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héb 6:10). Továbbra is éberen keressétek az alkalmakat, amikor támogathatjátok a tiszta imádatot. Néhányan talán ki tudjátok terjeszteni a szolgálatotokat. Mindannyian igyekezhetünk, hogy még hatékonyabbak legyünk a szolgálatban.

A prédikálásra vonatkozó megbízatásunk végzése közben számíthatunk  az ellenállásra. Emlékezzünk csak, hogy miután Pál arról írt, hogy nagy ajtó nyílt meg neki, mely tevékenységre visz, ezt mondta: „sok az ellenszegülő.” Pállal mind a zsidók, mind pedig a nem zsidók szembehelyezkedtek: voltak, akik nyíltan támadták, és olyanok is akadtak, akik ravaszul cselszövést eszeltek ki ellene (Csel 19:24–28; 20:18, 19).

Hasonló a helyzet napjainkban is. Ahogy közeledünk ennek a gonosz rendszernek az elpusztításához, egyre nagyobb ellenállásra kell számítanunk. Sátánt „nagy harag” fűti, mely különösen Isten szolgái ellen irányul (Jel 12:12). Sose felejtsük el, hogy Sátán „a világ uralkodója”. Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Ján 14:30; 15:19).

Elhatározásunk, hogy senkinek sem hagyjuk, hogy meggyengítse az Istenbe vetett hitünket, vagy hogy lelassítson bennünket a prédikálómunkában. Tudjuk, hogy lesznek olyanok, akik támadni fognak minket, és áskálódni fognak ellenünk. Mi azonban folytatjuk a Királyságról szóló jó hír prédikálását, és biztosak vagyunk benne, hogy Jézus, a Jehovának megfelelő időben össze fogja zúzni Sátánt és hordáit. Az ellenállók nem tudták elhallgattatni Pál apostolt, és napjainkban sem fogják elhallgattatni Jehova szolgáit. Bár Sátán dühös ránk, a világ pedig gyűlöl minket, Jehova szelleme erőteljesen működik a népén. Micsoda öröm tudni, hogy a jó hír hirdetőinek száma 6 304 645 fővel új csúcsot ért el!

Imádkozunk azért, hogy továbbra is használjátok ki az alkalmakat Jehova magasztos Királyságának a támogatására. Biztosak lehettek benne, hogy szívből érdeklődünk irántatok személyenként, amint „egy akarattal” szolgáljuk a Legfelségesebb Istent, Jehovát (Sof 3:9).

Testvéreitek

Jehova Tanúi Vezető Testülete