Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

JEHOVA megjövendölte, hogy „a napok befejező részében” emberek sereglenek a jelképes hegyére, hogy ott tőle tanuljanak (Mik 4:1, 2). Az elmúlt évben ez a prófécia tovább teljesedett azáltal, hogy még többen kezdtek összhangban cselekedni a 2003-as éviszöveggel, mely így szólt: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4:8). Sok embernek az „Adjunk dicsőséget Istennek!” jeligéjű kerület- vagy nemzetközi kongresszusok segítettek leginkább, hogy még szorosabb kapcsolatban legyenek Jehovával.

„Adjunk dicsőséget Istennek!” kongresszusok

„Ha Jehova élettelen teremtésművei dicsőséget szereznek neki, akkor mennyivel inkább dicsőítenünk kell nekünk a  nagy Teremtőnket, akik tudunk gondolkodni és beszélni!” — kiáltott fel a fent említett kongresszusok egyik szónoka. Majd a Jelenések 4:11-et idézte: „Méltó vagy, Jehova, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.”

Az „Adjunk dicsőséget Istennek!” kongresszusokon különleges lehetőségeink nyíltak Jehova dicsőítésére, hiszen 32 nemzetközi kongresszus került megrendezésre különböző országokban: Ausztráliában, Chilében, Dániában, a Dél-afrikai Köztársaságban, az Egyesült Államokban, Ghánában, Hawaiion, Japánban, Kanadában, Magyarországon, Mexikóban, Spanyolországban, Svájcban és Ukrajnában. Misszionáriusok és más, külföldi megbízatásban szolgáló testvérek térhettek vissza a hazájukba, ahol interjút készítettek velük a távoli országokban folyó Királyság-tevékenységeikről. Ezeken a kongresszusokon több ezer külföldi küldött is részt vett.

A nemzetközi küldötteknek különleges örömben volt részük, amikor ellátogattak a vendéglátó ország fiókhivatalába. Az egyesült államokbeli hivatal 36 országból érkezett, több mint 6750 küldöttet látott vendégül, mintegy 15 000 adag ételt szolgálva fel nekik. A Dél-afrikai Köztársaságban az ebéd után egy busznyi testvér négy szólamban énekelt a Bétel-családnak hat nyelven: afrikaans, angol, pedi, szoto, xhosza és zulu nyelven. Oly megindító és gyönyörű volt az ének, hogy sok hallgatónak könnybe lábadt a szeme.

Egy másik csoportban az egyik küldött, akinek a kitűzője elárulta, hogy a világ másik szegletéből érkezett, ezt mondta: „Egész életemben emlékezni fogok a veletek, szellemi testvéreimmel töltött időre. Sosem fogom ezt elfelejteni. Ez kóstoló az új világból.” Egy Nagy-Britanniából érkezett testvér, aki 17 évesen elhagyta az igazságot, de néhány éve visszajött, meghatódott, amikor meglátott egy festményt a tékozló  fiúról. Később, amikor a brooklyni Bétel-családdal ebédelt, Jehova irgalmára gondolt, és könnyek szöktek a szemébe. Egy testvér Spanyolországból elmondta, hogy a 29 éve tartó házasságuk alatt a felesége még sohasem látta őt sírni. Ám könnyes lett a szeme, amikor a csoportját örömteljes Tanúk sokasága fogadta Texasban a houstoni nemzetközi repülőtéren.

Nem könnyű elfogadható áron megfelelő helyet találni nagy kongresszusoknak. Jehova Tanúi jó hírneve azonban, melyre évek során tettek szert, gyakran nagyon hasznosnak bizonyul. Jól mutatja ezt egy fiókhivatal beszámolója: „Alapos vizsgálódás után úgy tűnt, hogy csupán egyetlen létesítmény felelne meg a mintegy 50 000 kongresszusi küldött befogadására. Miután azonban a testvérek beszéltek a stadion vezetőségével, nagyon soknak találták a bérleti díjat. Néhány nappal azután, hogy a fiókhivatal képviselői érdeklődtek a létesítmény iránt, a stadion vezetősége felkereste a fiókhivatalt, és további tárgyalási lehetőséget kért. Később az egyik igazgató ezt mondta: »Kezdetben szinte fogalmunk sem volt arról, hogy mit is kérnek tőlünk. Amikor azonban megértettük a kongresszusuk természetét és azt, hogy a szervezés nagy részét saját maguk csinálják, nagyon kíváncsiak lettünk a dologra. Le vagyunk nyűgözve a magas szintű szervezői munkájuktól, a mindenre kiterjedő tervezésüktől és a szakértelmüktől.«” Ennek az lett az eredménye, hogy a stadiont ésszerű áron adták ki Jehova Tanúinak a kongresszusra.

Kongresszusi kiadványok

Szorgalmas tanulmányozója vagy Isten Szavának? Akkor biztosan örömmel fogadtad a 36 oldalas, négyszínnyomásos „Hadd lássam azt a jó földet” című füzetet. A kiadvány grafikonjai, térképei, fényképei, számítógépes ábrái és sok más sajátossága biztosan tartalmasabbá teszi a személyes tanulmányozásodat. Mindenképp legyen egy példány a „Hadd lássam azt  a jó földet” füzetből a Bibliád és a többi tanulmányozási segédeszközöd mellett, melyeket rendszeresen használsz. Ne felejtsd elvinni a füzetet azokra a gyülekezeti összejövetelekre, amelyeken az előadások és a megbeszélések során bibliai területek is szóba jönnek.

A „Gyermekünk értékes örökség” témájú előadásban a szónok bemutatta a csodálatos képekkel illusztrált, 256 oldalas Tanulj a nagy Tanítótól! című könyvet. Azok a szülők, akik mélységesen értékelik, hogy lehet gyermekük, élvezettel fogják áttanulmányozni a csemetéikkel ezt a szép, új kiadványt. A könyv azt írja, hogy egy gyermeknek „szüksége van erkölcsi vezetésre, olyan alapelvekre, amelyek irányítják az életét. És minderre már egészen kicsi korától kezdve igénye van. Ha egy gyermek nem kapja meg idejében, amire szüksége van, annak szívet tépő következményei lehetnek, és vannak is.”

A Tanulj a nagy Tanítótól! könyvben több mint 230 kép van, majdnem kétszer annyi, mint a Bibliai történetek könyvben. Minden képhez és képcsoporthoz tartozik egy képaláírás, legtöbb esetben kérdés formájában. A választ ugyanazon az oldalon lehet megtalálni. A képekhez tartozó kérdések és a többi kérdés is jó beszélgetésekre ösztönöznek, lehetőséget adva a gyermekeknek, hogy szívből kifejezzék gondolataikat. Például a 101. oldalon lévő képaláírás ezt a kérdést teszi fel: „Miért fontos, hogy ne felejtsünk el köszönetet mondani?” Szülők, mindenképp olvassátok el a „Mit adjanak meg a szülők gyermekeiknek?” című előszót. Ha alkalmazzátok az ott említett tanácsokat, akkor a családotok nagyon jó hasznát tudja majd venni ennek a nagyszerű tanulmányozási segédeszköznek.

A siketek örömmel fogadnak egy videofilmet

Az Egyesült Államokban egy pilgrim, vagyis utazó vén, John A. Gillespie, 1915-ben énekeket jelelt egy kis siket közösségnek a Nemzetközi Bibliakutatók (akkoriban így hívták  Jehova Tanúit) egyik kongresszusán. Világszerte most több mint 1200, siket hírnökökből és érdeklődő személyekből álló gyülekezet és csoport működik. Hogyan kapják meg ezek a személyek a szellemi táplálékot?

Jelenleg 18 jelnyelven vannak bibliatanulmányozási segédeszközök, és ez a szám folyamatosan növekszik. Az amerikai jelnyelvet (ASL-t) beszélőknek 2002 szeptemberében különleges élményben volt részük: attól a hónaptól kezdve havonta jelennek meg Az Őrtorony tanulmányozási cikkei videokazettán. Ez olyan dolgokban segít a siketeknek, amelyek másoknak semmi nehézséget sem okoznak.

Nézzük csak: A legtöbb halló Tanú például számos írásszöveget tud kívülről. Ez azért van így, mert ezek az emberek mindig pontosan ugyanazokat a szavakat hallják vagy olvassák. A siket hírnökök azonban nem mindig ilyen következetes formában találkoznak a versekkel. Hogyhogy? Azért, mert a Biblia nem létezik jelnyelven, és akik a gyülekezeti összejöveteleken programot tartanak, nem mindig pontosan ugyanúgy jelelik le az írásszövegeket. Ez azonban kezdett megváltozni a jelnyelven beszerezhető videokazetták megjelenésével. Most pedig, hogy Az Őrtorony tanulmányozási cikkei is megjelennek amerikai jelnyelvű videokazettán, a siket közönség is következetesen találkozhat a bibliaversekkel.

Továbbá az amerikai jelnyelvű gyülekezetekben és csoportokban nem kell többé tolmácsokat kijelölni „olvasóként” az Őrtorony-tanulmányozásra. A halló személyekből álló gyülekezetekben a kijelölt olvasónak talán egy óra is elegendő a felkészülésre, hogy jól menjen neki a tanulmányozási cikk felolvasása. Ám egy jelnyelvű gyülekezetben a cikk tolmácsolására felkért személy gyakran több órát tölt a felkészüléssel. Az értékes időt most egyéb szellemi tevékenységekkel töltheti el. Mit éreznek a testvérek ezzel az újdonsággal kapcsolatban?

 Az egyesült államokbeli Rhode Island államból egy csoport siket hírnök ezt írta: „Határtalan örömmel fogadtuk, hogy Az Őrtorony folyóirat megjelent videokazettán. Több hírnök is könnyekre fakadt.” Floridában egy Őrtorony-tanulmányozás-vezető elmondta, hogy most olyan sok a jelentkező az összejövetelen, hogy abban a kellemes élményben van része, hogy alig tud választani a sok kéz közül. Ez a testvér hozzáfűzte még, hogy „szemmel láthatóan javult a hozzászólások minősége”. Egy másik vén ezt írta: „Rendkívüli eredményeket értünk el. Még a mély gondolatok megértése is sokkal jobban megy.” Igen, Jehova gazdag áldásának köszönhetően, az egyre nagyobb számban jelen lévő siketek örvendeznek annak a kiváltságnak, hogy ismerhetik és dicsőíthetik Istent (Róma 10:10).

Segítség a fordítóknak

A hű sáfár osztály már csaknem 390 nyelven készít szellemi táplálékot (Luk 12:42). Ezért Jehova szervezetének egyik fő munkája a fordítás, melyre egyre több energiát fordít.

A helyes fordítás nem csupán abból áll, hogy az eredeti szöveg minden egyes szavára keresünk egyet a helyi nyelvben; inkább azt jelenti, hogy a gondolatokat ültetjük át pontosan  az adott nyelvre. Egyértelmű, hogy a fordítóknak teljes egészében meg kell érteniük az eredeti szöveget a fordítás előtt. Időnként ez nehéz lehet.

Ezért a Vezető Testület irányítása alatt testvérek egy csoportja képzést kapott, hogy oktatóként haladó angol szövegértési tanfolyamot vezessen. A pattersoni (New York állam) Őrtorony Oktatási Központban kapott képzés után a testvérek a 2002-es és 2003-as szolgálati évben fordítói csapatokat látogattak meg az egész világon. Mindegyik csapattal körülbelül három hónapig foglalkoztak, oktatták őket, és gyakorlatias, munkával kapcsolatos segítséget adtak nekik. Ennek a programnak köszönhetően a fordítók most úgy érzik, hogy ügyesebbek az angol szöveg teljes megértésében.

Egy testvér az egyik csapatból ezt mondta: „Jehova kedvesen segít nekünk, hogy képzettebbek legyünk a feladatunk elvégzésére. Most már sokkal magabiztosabbak vagyunk. Már nagyon várjuk, hogy lássuk a tanfolyam jó eredményeit, Jehova áldásaként.” Az egyik fordítói osztály felvigyázója megjegyezte: „Régebben többünk órákon át küszködött a nehéz angol kifejezésekkel és mondatokkal, és ezért lassabban  ment a munka. Nagy örömmel fogadtuk hát a tanfolyamot. Itt megtanultuk, hogyan elemezzük szisztematikusan az angol szöveget, és nagyon jó módszereket sajátítottunk el a nehéz szövegek lefordításához. Így most kevésbé aggodalmaskodunk, és pontosabban, ugyanakkor gyorsabban tudjuk lefordítani az anyagokat.”

Egy másik csapat ezt írta: „Ez a tanfolyam gyakorlatiasabb volt más, ehhez hasonló világi tanfolyamnál, ezenkívül a különleges szükségleteinkhez volt igazítva. Úgy gondoljuk, hogy ez a képzés segíteni fog a fordítóknak, bárhol szolgáljanak is a világon, és így a juhszerű embereknek könnyebb lesz ’felfogni az igazság értelmét’.” (Máté 13:23).

Eddig mintegy 1660 fordító merített már hasznot a tanfolyamból, akik több mint 150 nyelvre fordítanak. Ezenkívül a képzés a jelnyelvű fordítóknak is segít, valamint azoknak, akik a spanyol szöveget ültetik át közép- és latin-amerikai országok anyanyelveire.

Fel vagyunk készítve, hogy jobb tanítók legyünk

Jehova és egyszülött Fia, „a Szó” nagy jelentőséget tulajdonít a kommunikációnak (Ján 1:1, 14; 3:16; Jel 19:13). Példájukat követve a hűséges rabszolga osztály továbbra is keményen dolgozik azon, hogy segítsen Isten népének javítani a prédikáló- és tanítóképességét. Ezt tartva szem előtt Jehova szervezete elkészítette a Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! című könyvet. Sok hírnök fejezte ki értékelését ezért a tankönyvért azóta, hogy 2003 januárjától elkezdtük használni a teokratikus szolgálati iskolán.

„Nincs még egy olyan vallásszervezet, amely ennyire törődne azzal, hogy a tagjainak, akár fiatalok, akár idősek, segítsen hatásosan kommunikálni” — írta egy vén a Fülöp-szigetekről. Egy brazíliai vén ezt mondta: „Úgy érzem, hogy 2003 januárja szellemi mérföldkőnek számít Jehova Tanúi történelmében.”  Egy másik vén így nyilatkozott: „Észrevettem, hogy a gyülekezet fiatalabb tagjai nagyobb érdeklődést mutatnak az iránt, hogy részt vegyenek az iskolán. Vannak, akik még azelőtt olvasták el a könyvet, és végezték el az összes gyakorlatot, hogy az iskolán közösen is megbeszéltük az anyagot.” Egy utazófelvigyázó gyakran használja a Szolgálati iskola könyvet a pásztori látogatások alkalmával. Ezt írja: „Az olyan fejezetek, mint az »Odaadóan foglalkozz az olvasással!«, »A tanulmányozás jutalommal jár« és a »Tudd, hogy miként kell válaszolnod!«, nagy segítségnek bizonyulnak az összejövetelekre és a szolgálatra való felkészüléskor.”

Egy nagy-britanniai testvérnő szerint „a tanítás hatékonyságát rendkívül megnöveli az, hogy bevezették a gyakorlatokat. Ha szeretnénk elsajátítani az iskolán tanultakat, akkor alkalmaznunk kell azokat a mindennapi életünkben. A gyakorlatok éppen ebben segítenek nekünk.” Japánból egy beszédhibás testvér ezt írta: „Valahányszor olvasási feladatot kapok, félek, hogy nem fogok tudni jól olvasni az emelvényen. Tudom, hogy a negatív gondolkodásom csak ront a helyzeten. Így amikor legutóbb feladatot kaptam, kiírtam magamnak a Szolgálati iskola könyvből »A tiszta hangképzés titka« részben (87. és 88. oldal), valamint »A dadogás leküzdése« című bekeretezett részben (95. oldal) található gondolatokat. Nem számítok rá, hogy azonnal le fogom küzdeni a nehézségemet, de elhatároztam, hogy nem adom fel.”

A kenyai fiókhivatal ezt írja: „Burundiban a testvérek nagyra értékelik az új tankönyvet, mely már rundi nyelven is megvan. Itt, ahol sokan csak kevés iskolai oktatást kaptak, a teokratikus szolgálati iskola tanulói most már jobban megértik a beszédfejlesztési szempontokat. Ennek eredményeképpen lelkesebbek, amikor programjuk van.”

A könyv többeknek segített már fejlődni az írásban. Mexikóban egy idős, beteg testvérnő ezt mondja: „A Szolgálati iskola  könyv 71—3. oldalán néhány gyakorlatias tanácsot találtam a levélírással kapcsolatban. A fizikai korlátaim miatt tanúskodok így. Régebben még a rokonaimnak sem nagyon írtam levelet. De az új könyv irányelveivel most már jobban tudok nekik tanúskodni.” A Dél-afrikai Köztársaságban egy kerületfelvigyázó ezt mondta: „Ez valóban kiváló tankönyv. Nemcsak technikai oldalról közelíti meg a beszédfejlesztési szempontokat, hanem szellemi oldalról is, s ezzel megmutatja, hogy ezek a szempontok a keresztényi szeretet és a másokkal való törődés gyümölcsei.”

Jogi fejlemények

2002. június 17-én az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi jelentőségű ítéletet hozott a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kontra Stratton ügyben. A legfelsőbb bíróság 8:1 arányú szavazattal döntött úgy, hogy azok a rendeletek, amelyek arra köteleznek, hogy csak engedéllyel lehet korteskedni vagy agitálni, alkotmányellenesek; ez a döntés Jehova Tanúi nyilvános szolgálatát is érinti.

A győzelmet követően az egyesült államokbeli fiókhivatalban működő jogi osztály felkereste az ország összes helyhatóságát. Ennek eredményeképpen 238 helyhatóságon megoldódtak olyan gondok, amelyek a prédikálómunkánkkal voltak kapcsolatban; ezek a helyhatóságok korábban megpróbáltak olyan rendeleteket alkalmazni a nyilvános szolgálatunkra, amelyek szabályoznák a korteskedést vagy az agitálást. Továbbá a Stratton ügyben hozott ítéletnek köszönhetően a Királyság-hírnököknek 216 további helyhatóságnál nem kell többé nyilvántartásba jegyeztetniük magukat a rendőrségen vagy más városi hivatalnál, mielőtt részt vennének a szántóföldi szolgálatban. Bárcsak Jehova továbbra is félretenne az útból minden elénk tornyosuló akadályt! (Ézs 40:4; Máté 24:14).

 Örményországban még mindig letartóztatják és börtönbe vetik a testvéreket, ha azok lelkiismereti okból megtagadják a katonai szolgálatot. Jerevánban a fővárosi ügyész megfellebbezte több testvér ítéletét azzal a céllal, hogy hosszabb időre ítéljék őket börtönre. A bírák helyt adtak a fellebbezéseinek, és szigorúbb ítéleteket szabtak ki a testvérekre.

2003 februárjában az Emberi Jogok Európai Bírósága kijelentette, hogy eleget lehet tenni két Jehova Tanúja misszionárius korábbi kérésének, hogy meghallgassa őket a bíróság. A misszionárius házaspárt 1995-ben kiutasították Bulgáriából, s emiatt úgy érezték, hogy megsértették a vallásszabadsághoz való jogukat, valamint hátrányos megkülönböztetésben részesítették őket. A bíróság úgy találta, hogy a panaszuk „nem alaptalan”.

Nem sokkal azután, hogy egy gyülekezet megtartotta az Úr Vacsoráját Aszmarában (Eritrea), a rendőrség körbevette az összejöveteli helyet, és mind a 164 jelenlévőt — férfiakat, nőket és gyermekeket — őrizetbe vette. Egész éjszaka őrizetben voltak, és kihallgatták őket. Másnap a hatóságok elengedték a gyermekeket, valamint a nők és érdeklődő személyek többségét. A többieket Aszmara legnagyobb börtönébe szállították, ahol többen majdnem egy hónapig voltak fogva tartva. E kellemetlen eseményen kívül tíz testvér még mindig börtönben van, mert lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot. Közülük hármat kilenc évre ítéltek.

Grúziában folytatódnak a testvérek elleni rosszindulatú támadások. A helyi hivatalnokok és a felfegyverzett rendőrség erőszakkal megakadályozta a kerületkongresszusok megtartását úgy, hogy bevonultak a már folyamatban lévő ülésszakokra. Felmentek az emelvényre, és elküldték a hallgatóságot. Az egyik helyen lezárták a kongresszus közelében lévő utakat, hogy a testvérek ne tudjanak eljutni a kongresszusra. Jehova Tanúi legfőbb üldözője a tárgyalására vár, de nincs letartóztatva.  A tárgyalását már tizenkilencszer elnapolták. Egy alkalommal a támogatói becsődültek a tárgyalóterembe, majd fizikailag és szóban is bántalmazták a testvéreket. Az adóhivatal visszamenőleg érvénytelenítette a Tanúk adóazonosító számát, ami nélkül nem tudnak irodalmat behozni az országba és üzleti ügyeket intézni.

Jó hírek érkeztek Koszovóból és Romániából. 2003. május 20-án Koszovóban a 90 Királyság-hírnök munkáját törvényesen elismerték, és alapító okiratukat írásba foglalták. Ehhez hasonlóan 2003. május 22-én Romániában kibocsátottak egy miniszteri rendeletet, mely hivatalosan is megerősíti Jehova Tanúi vallási státusát. A rendelet 3. cikkelye kijelenti: „A Jehova Tanúi keresztény vallásszervezetnek minden olyan joga és kötelezettsége megvan, amelyet a Román Állam által elismert, vallásokra vonatkozó törvények biztosítanak.” A rendeletet a Román Legfelsőbb Bíróság 2000-től hozott döntései alapján bocsátották ki.

Oroszországban 2003. május 22-én meghatározatlan időre felfüggesztették azt a pert, amellyel megpróbálták betiltani Jehova Tanúi munkáját Moszkvában. A bírónő elrendelte, hogy időkorlátozás nélkül újra „alaposan” vizsgálják meg, milyen pszichológiai hatást értek el az elmúlt tíz évben Jehova Tanúi kiadványai. Az ilyen tanulmányok tudományos igazolhatósága vitatható. Eközben az Emberi Jogok Európai Bírósága egy kérvényt kezdett vizsgálni, melyet a testvérek nyújtottak be. A kérvény kifogást emel a bírói zaklatás ellen, valamint az ellen, hogy a Tanúkat Moszkvában hét éve hátrányos megkülönböztetésben részesítik.

Ciprus északi részén a minisztertanács a 2002. augusztus 8-án hozott E-1516-2002-es rendelettel feloldotta Jehova Tanúi munkájának betiltását, mely miatt a Tanúknak nem volt szabad a sziget északi részére menniük. 1997-ben, a betiltás hatálybalépésekor kiutasították onnan az úttörőket.  Most visszaadtak a testvéreknek két Királyság-termet, melyet korábban lefoglaltak.

Üzbegisztánban Marat Mudarisovot bűnösnek találták abban, hogy feltehetőleg vallási gyűlöletet szított, és kiskorúakat a saját hitének elfogadására csábított. Ezért felfüggesztett ítéletet kapott. A valóságban mindössze abban volt „bűnös”, hogy prédikálta a jó hírt, és hetente bibliai megbeszéléseket vezetett a gyülekezeti összejöveteleken. Nemrégen beadtak egy kérelmet Üzbegisztán Legfelsőbb Bíróságára, és ennek eredményeképpen Mudarisov testvér igazságtalan elítélését érvénytelenítették.

Próbák kereszttüzében

A jelenlegi világrendszer végének közeledtével az erőszak és a politikai bizonytalanság csak fokozódik, gyakran nagy nehézségeket okozva. Az elmúlt évben folytatódott Libériában és a fővárosában, Monroviában a polgárháború. „Egy hétig utcai harcok tomboltak, teljes zűrzavart okozva az egész városban — szólt a Reuters hírösszefoglalója. — Úgy tűnt, hogy a szakadárok visszavonulásával a nyugalom újra visszatér a városba, ám június 24-én újból, még erőteljesebb támadást indítottak, mely eléggé megrongálta az infrastruktúrát és sok emberi életet kioltott.” A fiókhivatal arról számolt be, hogy a város egyik részében a testvéreknek a puskagolyók és a bombázások miatt le kellett hasalniuk a Királyság-termük nedves padlójára. „Szörnyű pusztítás volt a városban — írták a testvérek. — Érezni lehetett a hullák áradó bűzét.” A kolerajárvány további életeket követelt.

Az otthonokat és a Királyság-termeket fegyveres személyek rendszeresen és módszeresen kifosztották. Sok testvér tudta, hogy minden értékes dolgot el fognak lopni, és ezért beletörődtek abba, hogy csak a létszükségleti cikkeket szerzik be, mondta egy Monroviában szolgáló misszionárius házaspár.  A családok még a tőlük ellopott ágyak helyett sem vásároltak újakat, hanem matracokon aludtak a földön. Akik nem tudtak visszatérni az otthonukba, azoknak máshol kellett meghúzódniuk, sőt voltak, akiknek egy szomszédos országba kellett menekülniük.

„Az emberek egyszerre csak egy napra koncentrálnak — írja a fiókhivatal. — De nagyon buzdító látni, hogy a testvérek buzgón részt vesznek az összejöveteleken, és amikor a körülmények engedik, részt vesznek a szántóföldi szolgálatban.” A korábban említett misszionáriusok elmondták, hogy a segélyszállítmányok érkezésekor „a testvérek az első dolgok között a bibliai irodalom iránt érdeklődnek, néha pedig tanúskodótáska iránt, hogy legyen nekik ahelyett, amit elloptak tőlük”.

Terület szerinti nyomtatás

2001. szeptember 1-jén a világ különböző részeiről hét testvért kiválasztottak, hogy szolgáljon egy úgynevezett nyomtatási munkát felmérő csoportban. A Vezető Testület megkérte ezeket a testvéreket, hogy készítsenek tanulmányt az egész világon működő, nyomtatást végző fiókhivatalokról, és javasoljanak olyan módszereket ezeknek a fiókhivataloknak, amelyekkel a meglévő létesítményeket jobban ki tudnák használni. A csoport javaslatai alapján 2001. október 17-én a Vezető Testület jóváhagyta a nyomtatás terület szerinti felosztását — ennek értelmében minden terület a saját nyomtatási szükségleteit elégíti ki. A következő területekről van szó: Afrika, Ázsia, Dél-Amerika, Észak-Amerika és Európa.

Ez az új elrendezés 2002 elejétől működik, az eredmények pedig igen biztatóak. Nézzük például a könyvnyomtatást: 2000-ben az egyesült államokbeli fiókhivatal nyomtatta a világon megjelenő könyveinknek majdnem az 50 százalékát, most azonban a terület szerinti nyomtatás bevezetésével csupán  26 százalék jut rá. Ezzel csökkentek a szállítási költségek, kevesebb emberre, gépre és helyre van szükség az egyesült államokbeli nyomdában, más országokban pedig jobban ki tudják használni a meglévő létesítményeket.

A terület szerinti nyomtatásra való átállás mellett a Vezető Testület jóváhagyta hét új, MAN Roland Lithoman nyomdagép megvásárlását is. Ezek váltják fel a régebbi, kisebb teljesítményű gépeket, hogy így ki tudják elégíteni a jövőben felmerülő nyomtatási szükségleteket. Az új nyomdagépek közül ötöt a brazíliai, a dél-afrikai köztársasági, a japán, a mexikói és a nagy-britanniai fiókhivatalokban fognak használni — sőt van, ahol már be is üzemelték a gépet —, kettőt pedig a wallkilli nyomdában, ahol 2004 áprilisára és májusára tervezik a beüzemelésüket. Mindegyik nyomdagép 40 méter hosszú, és óránként 90 000, vagyis másodpercenként 25 folyóiratot vagy folyóirat méretű ívet tud nyomtatni. Ezenkívül mindegyik oldalt színesen tudja nyomtatni.

További változások Brooklynban és Wallkillban

Az új nyomdagépek mellett Wallkillban egy új könyvkötő gépet is be fognak üzemelni, mely percenként 120 keményfedelű könyvet vagy díszkötésű Bibliát tud készíteni. A szállítási osztály, mely Brooklynból Wallkillba fog költözni, egy új, nagyon nagy belmagasságú raktárt fog használni, melynek feleakkora az alapterülete, mint a brooklyni raktáré volt.

 A szabaddá váló brooklyni épületeket más célokra fogják használni. Ezenkívül a Vezető Testület 2003 júniusában bejelentette, hogy valószínűleg el lesz adva a 95 000 négyzetméternyi alapterületű Furman utca 360. szám alatti épület, melyben jelenleg a szállítási és egyéb osztályok vannak. Az épületben működő többi osztály vagy már átköltözött a brooklyni épületegyüttes más részeibe, vagy hamarosan át fog költözni.

Királyság-termek építése

A 2003-as szolgálati évben 2340 Királyság-termet építettek fel világszerte. Ez azt jelenti, hogy havonta 195 termet, vagyis naponta valamivel több mint 6-ot! Azóta, hogy 1999 novemberében elkezdődött ez az építési program a kevés pénzzel rendelkező országokban, 7730 Királyság-terem épült fel. Sok helyen az a tapasztalat, hogy amint elkészül egy terem, az összejövetelen jelen lévők száma hirtelen megemelkedik, és a termek zsúfolásig megtelnek.

Amikor a program elkezdődött Afrikában, az egész kontinensen 550, imádatra alkalmas hely volt 38 országban. Kevesebb mint négy évvel később ugyanebben a 38 országban már több mint 5060 Királyság-terem volt; átlagosan minden harmadik vagy negyedik gyülekezetnek lett egy terme. Arról, hogy milyen hatással voltak a nyilvánosságra az építkezések, a malawi fiókhivatal egy új szótárra utalt, amelyet a Malawi Keresztény Irodalmi Társaság adott ki. A fiókhivatal erről  számol be: „A szótárban van Jehova Tanúi címszó is, melyben helyesen fordították le a nevünket cseva nyelvre. A szótár egy példamondatot is fűz ehhez a címszóhoz, mely így szól: »Jehova Tanúi sok templomot építenek.«”

Egy másik afrikai ország fiókhivatala ezt írta: „Amikor a testvérek elmentek egy bizonyos hivatalba, hogy engedélyt kérjenek Királyság-terem-építésre, a hivatalnok azonnal széttépte és eldobta a papírjainkat. Amikor ez már harmadjára történt meg, a testvérek Jehovára bízták a dolgot. Nem sokkal ezután a hatóságok ezek közül a testvérek közül az egyiket, aki ismert volt a becsületességéről, azzal a munkával bízták meg, hogy osszon ki pénzkölcsönöket kormányhivatalnokoknak.

Az az ember is a kérelmezők között volt, aki eltépte a papírjainkat. Amikor a férfi meglátta a testvérünket, azonnal elment a hivatalból, és csak egy hét múlva tért vissza, abban reménykedve, hogy valaki mást fog ott találni. Ekkor azonban a testvérünk odament hozzá, elkérte a kérvényét, majd jóváhagyta a kölcsön kifizetését. A hivatalnok elszégyellte magát, és arra kérte a testvéreket, hogy újra terjesszenek elő egy kérvényt. Ezt a kérvényt a férfi személyesen adta át a felettesének jóváhagyásra, és elintézte, hogy kapjanak telket a Királyság-terem felépítéséhez. Ez a férfi most már tiszteli a Tanúkat, és egyszer ezt mondta: »Ők nem fizetnek rosszal a rosszért.«”

Az ukrajnai fiókhivatal erről számol be: „Miközben a testvérek ingatlant kerestek Arciz városában, kapcsolatba kerültek egy területi építésszel. Megmutattak neki kész Királyság-termekről készült fényképeket. A hölgy meghatottan ezt mondta: »Egy ilyen Királyság-teremnek közel kellene lennie a körzeti ügyintézési hivatalhoz, hogy a városközpont díszévé válhasson.« Majd felajánlott egy földterületet. Ezután a körzet főépítésze ezt fűzte hozzá: »Még sosem láttam olyat, hogy egy vallásközösség az építkezést megelőzően beleegyezik a tervekbe. Általában ennek az ellenkezőjére van példa.«”

 Liszicsanszk városában a Királyság-terem építésének helyszínén egy közeli városban élő üzletasszony megjegyezte: „Már egy ideje figyelem magukat. Szerintem az én városomban is kellene egy ilyen Királyság-termet építeniük. Én is támogatnám az erőfeszítéseiket, hogy ehhez egy megfelelő helyet kaphassanak.” A testvérek erre azt mondták neki, hogy azon a környéken csupán öt Tanú él, ami túl kevés ahhoz, hogy gyülekezetet alapítsanak, és termet építsenek. „Hány emberre volna szükségük?” — kérdezte, majd még hozzáfűzte: „Számítson engem a hatodiknak.” Lehet, hogy az utóbbi kijelentését csak viccből mondta, mindenesetre elfogadott egy bibliatanulmányozást.

Új kongresszusi termek

Az elmúlt szolgálati évben több helyen is felépítettek és átadtak kongresszusi termeket: Nhandearában és Goianában (Brazília); a santiagói El Trébolban (Chile); Morne Danielben (Dominika); Machalában (Ecuador); a szicíliai Siracusában (Olaszország); Gerehuban (Pápua Új-Guinea); Loméban (Togo); a New York állambeli Newburghben és a floridai West Palm Beachen (Egyesült Államok). A newburghi építkezésről egy helyi üzletember ezt mondta: „Elképesztő, milyen jól meg vannak szervezve! Olyan önkéntesek dolgoznak itt, akiknek különböző a hátterük, az adottságaik és a szakértelmük, s mégis mindannyian teljes összhangban dolgoznak. Sohasem láttam még ehhez foghatót!” Egy helyi műszaki ellenőrre nemcsak a kivitelezés tett nagy hatást, hanem a testvérek és testvérnők is. „Szerettem idejönni — mondta. — Jó volt magukkal együtt lenni.”

Amikor már majdnem befejeződött Newburghben az építkezés, tűz ütött ki, mely az épületnek körülbelül 20 százalékát felemésztette. A testvéreket ez nem csüggesztette el, hanem készségesen jelentkeztek az épület helyrehozásának  munkálataira. Ennek eredményeképpen a helyreállítási munka kevesebb mint egy hónap alatt befejeződött, és így az átadást a kitűzött időben, 2002. október 19-én meg tudták tartani. Az önkéntesekről egy helyi újság ezt írta: „A hitük forróbban lángol, mint az a tűz, amely felemésztette az 5000 négyzetméternyi épületüknek majdnem az egyötödét.” Isten népe drága egységének elismeréseképpen a testvéreknek megengedték, hogy a kongresszusi teremhez vezető utcát Egység utcának nevezzék el.

Fiókhivatal-átadások

Elefántcsontparton a polgári és politikai viszálykodások közepette a testvérek békésen gyűltek össze 2003. március 29-én, hogy az abidjani fiókhivatal számos új épületét átadják. Az új épületek a következők voltak: egy új Királyság-terem, két lakóépület és egy szolgáltatóépület, ahol egy nagy ebédlő, konyha, mosoda, raktárak és karbantartási műhelyek vannak. Az új létesítmények az 1982-ben épült régi épületekhez képest az utca másik oldalán vannak. Tizenöt országból érkeztek önkéntesek, kik közül sokan a saját költségükön utaztak ide, hogy segítsenek a helyi építési csapat 110 tagjának. Sébastien Johnson zónafelvigyázó tartotta az átadási beszédet, melynek címe: „Vágyakozzatok az igaz imádatra!”

2003. február 15-én, szombaton az új, guyanai fiókhivatal átadásán 332-en vettek részt. Az átadási beszédet a német fiókhivatalból érkezett Richard Kelsey tartotta meg. Azt a témát fejtette ki, hogy Jehova a világegyetem Építőmestere. Arra is rámutatott, hogy Jehova legnagyszerűbb teremtésműve az első alkotása, aki egy dicsőséges szellemteremtmény volt, az ő egyszülött Fia. Az átadási programra sok régóta szolgáló misszionárius hazatért, néhányuk ekkor látogatott haza először sok év után. Tekintettel arra, hogy Guyanában a jó hírnek csupán kicsit több mint 2000 hírnöke van, mindenki nagy  örömmel tapasztalta, hogy a vasárnapi különleges programon 12 országból 4752-en vettek részt.

Haitin a kibővített Bétel átadásán egy régóta szolgáló testvér, George Corwin elérzékenyülve beszélt a legutóbbi St-Marcban tett látogatásáról; ez a város Port-au-Prince-től mintegy 60 kilométerre fekszik a tengerparton. Corwin testvér több mint 40 éve szolgált misszionáriusként St-Marcban, és segített az első ottani gyülekezet megalapításában. Ebben a városban most négy nagy gyülekezet van. Nagyon nagy örömmel fogadták Corwin testvért az egykori bibliatanulmányozói, akik most már hosszú ideje hűséges Tanúk. Amikor Corwin testvér megérkezett Haitira, az országban még 900 hírnök sem volt, a fiókhivatalban pedig, mely egy kis bérelt házikó volt, két személy szolgált.

Egy új fiókhivatal 1986-ban épült Haitin, ám ez is kicsinek bizonyult. Az újonnan átadott, kibővített fiókhivatal 40 Bétel-családtagnak biztosít helyet, akik több mint 12 000 hírnököt szolgálnak ki. Ausztráliából, Dániából, az Egyesült Államokból, Kanadából, Nagy-Britanniából és Németországból érkeztek önkéntesek, hogy részt vegyenek az építkezésen. Ezek a testvérek az értékes építési szakértelmüket megosztották a haiti önkéntesekkel is.

A munkagépeket és majdnem minden építőanyagot külföldről kellett hozni, mivel helyben semmi ilyesmit nem lehetett beszerezni. Ez néha lassította a munkát, de nem állította meg. Az átadás 2002. november 23-án, szombaton volt, melyen 3122-en vettek részt, köztük 13 ország 240 küldöttje. A Vezető Testületből David Splane tartotta az átadási beszédet. Másnap több mint 20 000-en voltak jelen egy különleges programon a port-au-prince-i Sylvio Cator Stadionban.

„Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!” (Neh 2:18, Katolikus). Ezeket a buzdító szavakat, amelyeket hűséges zsidók mondtak Nehémiás napjaiban, a 2000. júniusi  Királyság-szolgálatunkban lehetett olvasni Magyarországon. Jehova népe az egész országból meghívást kapott a budapesti, új fiókhivatal építésére. Az ország összes, 251 gyülekezetéből 13 741 önkéntes segített egy régi laktanya átépítésén; az építkezés két évig tartott. A 2003. május 10-én megtartott átadási programra 554-en jöttek el 22 országból. A „Jehova adja a növekedést” című átadási beszédet a Vezető Testület egyik tagja, Guy Pierce testvér tartotta meg.

Mexikóban már többször is volt Bétel-bővítés. Az 1974-ben, 1985-ben, majd 1989-ben átadott létesítményekhez épített 14 új épületet 2003. március 15-én adták át. Az új épületek 80 000 négyzetméteres alapjának elkészítése két okból  is különösen nagy kihívás volt. Először is az építkezés területén egykor tó volt, és ezért a talaj teherbíró képessége elég kicsi. Másodszor pedig ezen a területen földrengésekre lehet számítani. Ezért egy erős és biztos alap elkészítéséhez a munkásoknak 3261, egyenként 24 méter hosszú oszlopot kellett a földbe verniük. A tervezés és építés összesen 12 évet vett igénybe, valamint 28 600 mexikói, illetve 734 külföldi önkéntes dolgozott rajta.

Az átadási programban három vezető testületi tag vett részt. Guy Pierce a Jehovával ápolt szoros kapcsolatból fakadó nagyobb boldogságról beszélt. Theodore Jaracz arról tartott előadást, hogy az Isten szolgálatában eltöltött hűséges életút sokkal fontosabb, mint azoknak a próbáknak a kiállása, amelyekkel a keresztények szembenéznek a vég idején. Gerrit Lösch pedig „Az igazság Istenét imádd!” című átadási beszédet tartotta meg spanyol nyelven.

2002. november 23-án a perui fiókhivatal számos létesítményét adták át, többek között egy szép, ötemeletes iroda- és lakóépületet. Gerrit Lösch tartotta az átadási beszédet, melynek címe: „A bővítés Jehova dicsőségére válik”. Másnap, vasárnap 59 940-en gyűltek össze a limai San Marcos Stadionban, ahol a különleges program kiemelte, hogy Jehova gazdagon megáldja Peruban a Királyság-munkát. Ez az áldás teljesen nyilvánvaló. 1946-ban, amikor az első misszionáriusok megérkeztek, hogy megszervezzék a munkát, csupán egy maroknyi  hírnök és érdeklődő személy volt az országban. Most 87 318 hírnök tevékenykedik 916 gyülekezetben.

Az oroszországi fiókhivatalban 2003. május 17-én 600 vendég és 350 Bétel-családtag — együttvéve 30 nemzetet képviselve — gyűlt össze az új lakóépületek, irodák és raktárhelyiségek átadására. A legutóbbi átadás mindössze hat éve volt. Miért volt szükség ilyen hamar a bővítésre?

A Szentpétervártól nem messze, Szolnyecsnojéban lévő orosz fiókhivatal tíz ország Királyság-prédikáló munkáját felügyeli. Ebben a hatalmas régióban, amely 11 időzónát ölel fel, jóval több mint 100 nyelvet beszélnek, s ezért a fiókhivatal egyik legfőbb és egyre nagyobb munkát jelentő tevékenysége a fordítás. Jelenleg 34 nyelvre fordítanak itt bibliai irodalmat. Továbbá a legutóbbi átadás óta a hírnökök száma több mint 40 000-rel emelkedett ebben a térségben — ez azt jelenti, hogy évente majdnem 7000 új hírnök lett. A fiókhivatal a következőt írja: „A növekedés rendületlenül folytatódik.” Jehova gazdag áldására reagálva az oroszországi testvérek boldogan ’hosszabbították meg a sátorköteleiket’ (Ézs 54:2).

A szombati átadáson sok hűséges, régóta szolgáló testvér is jelen volt, akik sokat szenvedtek a szovjet uralom alatti üldözés miatt. Mindenki feszülten figyelt, amikor David Splane megtartotta a „Megtöltöm e házat dicsőséggel” című előadást, mely az Aggeus 2:7-en alapult. Elmondta, hogy jóllehet az új épületek gyönyörűek és dicséretre méltók, legfőképp a keresztények Istennek tetsző viselkedése és a szellemi tulajdonságaik szereznek dicsőséget Jehovának és ékesítik az igaz imádatot. Vasárnap a hideg, esős idő ellenére 9800-an élvezték a szentpétervári Kirov Stadionban a különleges programot.

Világszerte a fiókhivatalokban 19 848 felszentelt szolga dolgozik, akik kivétel nélkül Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgáinak nemzetközi rendjéhez tartoznak.

 [Táblázat/képek a 12—3. oldalon]

NÉHÁNY ESEMÉNY A 2003-AS SZOLGÁLATI ÉVBEN

2002. szeptember 1.

Szeptember 1.: Az Őrtorony tanulmányozási cikkei megjelennek videokazettán amerikai jelnyelven.

November 23.: A haiti és a perui fiókhivatal átadása.

2003. január 1.

Január 1.: A gyülekezetek használni kezdik az új, Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! tankönyvet.

Február 15.: A guyanai fiókhivatal átadása.

 Március 15. és 29.: A mexikói és az elefántcsontparti fiókhivatal átadása.

Április 16.: Az aszmarai (Eritrea) rendőrség 164 személyt őrizetbe vett, akik jelen voltak az Emlékünnepen.

2003. május 1.

Május 10. és 17.: A magyarországi és az oroszországi fiókhivatal átadása.

Május 20.: Koszovóban hivatalosan bejegyzik Jehova Tanúi szervezetét.

Május 22.: Románia hivatalosan megerősíti Jehova Tanúi vallási státusát. Meghatározatlan időre felfüggesztik azt a pert, amellyel megpróbálták betiltani a Tanúk munkáját Moszkvában.

Augusztus: A nagy-britanniai fiókhivatalban beüzemelnek egy új MAN Roland Lithoman nyomdagépet.

2003. augusztus 31.

Augusztus 31.: A fejlődő országokban 7730 Királyság-termet építettek fel 1999 novembere óta. 6 429 351 hírnök tevékenykedik 235 országban.

[Képek]

Haiti

Peru

[Grafikon a 11. oldalon]

(Lásd a kiadványt.)

Egyre több nyelven jelennek meg kiadványok:

Az összes kiadvány

„Az Őrtorony” folyóirat

Az „Ébredjetek!” folyóirat

400

300

200

100

1880 1920 1960 2000

[Kép a 14. oldalon]

A haladó angol szövegértési tanfolyam oktatói és feleségeik

[Kép a 22—3. oldalon]

Nyomdagép egy városi buszhoz viszonyítva

A nyomdagép méretei:

Hossza: 40 méter

Magassága: 5,5 méter

Súlya: 201 tonna

[Képek a 28—9. oldalon]

A közelmúltban fiókhivatali létesítményeket adtak át 1. Guyanában, 2. Magyarországon és 3. Elefántcsontparton