Beszámolók a világ minden tájáról

▪ EURÓPA

Országok száma: 46

Lakossága: 728 162 887

Hírnökök száma: 1 476 554

Bibliatanulmányozások száma: 697 044

Hosszú út vezethet az igazsághoz. Steponas 1951-ben politikai fogolyként a büntetését töltötte egy kazahsztáni táborban. Egy buzgó, fiatal litvániai Tanúval, Edvardasszal dolgozott együtt, aki Az Őrtorony folyóirat nyomtatásáért került a táborba. Edvardas beszélt a Biblián alapuló reménységéről, és Steponas meggyőződött róla, hogy megtalálta az igazságot. Steponas 1955-ben szabadult, és Edvardas ezt mondta neki búcsúzóul: „Talán még találkozunk egyszer.” Bár Steponas nem keresztelkedett meg, a KGB úgy tudta, hogy Jehova  Tanúja. A rendőrség házkutatást tartott nála, és elkobozta azokat a papírokat, amelyeken testvérek címei voltak. Így Steponas elvesztette a kapcsolatot Isten népével.

Negyvenhét év telt el. Ez idő alatt Steponas Litvánia északi részén élt egy kis faluban, ahol nem voltak Tanúk. Aztán 2002 tavaszán hozzájutott némi irodalomhoz, és egy szelvényen megrendelte Jehova Tanúi litvániai fiókhivatalától A családi boldogság titka című könyvet. „Azért küldtem el a szelvényt, mert reméltem, hogy újra kapcsolatba kerülhetek a testvérekkel” — mondja. Egy különleges úttörő házaspár odautazott hozzá, és tanulmányozta vele a Bibliát. Egy év sem telt el, és Steponas 80 éves korában megkeresztelkedett.

Vajon látta még Edvardast, aki csaknem fél évszázaddal korábban ezt mondta: „Talán még találkozunk egyszer.” Igen, látta! Egy nappal Steponas megkeresztelkedése után nagy örömmel ölelték át egymást, most már szellemi testvérekként.

Nagy-Britanniában Tim és Sam, akik mindketten 11 évesek és kereszteletlen hírnökök, Tim édesanyjával végezték a szántóföldi szolgálatot. A fiúknak szükségük lett volna új táskára a Bibliájuknak és a kiadványoknak, de nem volt rá pénzük. Mielőtt elkezdték aznap a szolgálatot, mindkét kis hírnök anyukája belefoglalta ezt az imájába. Az utolsó háznál, amelynél látogatást terveztek tenni délelőtt, Tim beszélt az ott lakó hölggyel, és felolvasott neki egy bibliaverset. Az asszony közbeszólt, és megkérdezte a fiútól, milyen vallású. Tim azt felelte, hogy Jehova Tanúja, mire a hölgy összeszidta, és azt mondta az édesanyjának, hogy nem érti, miért hagyják a Tanúk meghalni a gyermekeiket, ahelyett hogy megengednék, hogy vértranszfúziót kapjanak.

Tim anyukája azt javasolta a hölgynek, hogy kérdezze meg a fiúk véleményét. Tim a kérdésre válaszolva elmagyarázta, hogy mindig az alternatív kezelést választaná, és biztos,  hogy nem tenne olyasmit, ami ellenkezik a Bibliából kiiskolázott lelkiismeretével. Sam pedig elmondta, hogy a nővérét is vértranszfúzió nélkül kezelték, és hamarabb meggyógyult, mint azok a betegek, akik kaptak vért.

Az asszony most ismét Tim édesanyjához fordult. Azt mondta, hogy nem tartja helyesnek, hogy házról házra viszi a gyermekeket. Mindkét fiú azt felelte, hogy szeretnek prédikálni, és szerintük ez jobb, mintha az utcán ténferegnének, mint a többi hasonló korú gyermek. A hölgynek annyira tetszett ez a válasz, hogy megkérte a fiúkat, hogy várjanak egy percet. Bement, és óriási meglepetésükre egy-egy szép, új bőrtáskát adott nekik ajándékba, amely tökéletesen megfelelt a szolgálathoz. Ilyen táskák eladásával foglalkozott ugyanis. Most, hogy így megváltozott a magatartása, a fiúk meg tudtak vele beszélni egy újralátogatást. Már éppen mentek volna, amikor a hölgy 94 éves édesanyja, aki hallotta a beszélgetést, odajött az ajtóhoz, és megkérte Tim anyukáját, hogy látogassa meg ott, ahol lakik.

Portugáliában két testvérnő a szántóföldi szolgálat végzése közben a következő üzenetet vette észre egy buszmegállóban: „Pszichológia szakos diák vagyok, és a babona témájában dolgozok ki egy tételt. Ha tudnak segíteni, kérem, írjanak az e-mail címemre . . . ” Aznap délután a testvérnők a „Babonák irányítják az életemet?” című cikket ajánlották az emberek figyelmébe Az Őrtoronyból. Úgy döntöttek hát, hogy írnak a lány címére, és felkínálják a folyóiratot.

Egy hét múlva ezt a választ kapták az üzenet írójától: „Köszönöm a figyelmességüket, és elnézést kérek, hogy ilyen sokára válaszolok. Szeretném megkapni a folyóiratot, amelyre utaltak. Az utóbbi időben ahányszor csak odajöttek hozzám a Tanúk, mindig munkába rohantam, vagy a buszt szerettem volna elérni, így nem tudtam velük beszélgetni. Tudom,  hogy tartanak bibliai tanfolyamokat, és szívesen részt vennék egy ilyenen.”

A testvérnők elmesélik, mi történt ezután: „Az első alkalommal sok kérdése volt. Odaadtuk neki az Ismeret könyvet, és megbeszéltük, hogy tanulmányozni fogjuk vele a Bibliát. Mindig jól felkészül a tanulmányozásra, és most már minden összejövetelre eljön.”

Németország déli részén egy hölgy, akit Tatjanának hívnak, odament Linához, aki utcai tanúskodásban vett részt. „Megismersz?” — kérdezte Tatjana. Lina azt felelte, hogy nem ismeri meg. „Nem lep meg, hiszen csak egyszer találkoztunk, méghozzá öt évvel ezelőtt” — mondta Tatjana, majd elmagyarázta: „1998 tavaszán felkínáltad nekem az utcán a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet. Gorombán viselkedtem, de mivel te kedves és barátságos voltál, elfogadtam a füzetet, és el is olvastam. Nagyon megindított.” Később két Tanú felkereste Tatjanát otthon. Ők nem ismerték Linát. Tatjana az alapján, amit a füzetben olvasott, beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Amikor 2003-ban újra találkozott Linával, már megkeresztelt Tanú volt, és történetesen mind ő, mind Lina kisegítőúttörő-szolgálatot végzett abban a hónapban!

Egy testvérnő az oroszországi Pszkovban megkapta a fiókhivataltól egy távoli területen élő férfi címét. Amikor hosszú utazás után végül odaért, kiderült, hogy ez a férfi nem is tudta, hogy bibliatanulmányozást kért. Az újságosnál vett egy magazint, amelyben az egyik traktátusunkból kivágott szelvény volt a könyvjelző. Azt gondolta, hogy nyerni lehet valamit, így hát beküldte a szelvényt. A testvérnő ezt mondta neki: „Hát most nyert egy ingyenes bibliatanulmányozást!” A férfi és a családja érdeklődést mutatott, így elkezdődött a bibliatanulmányozás. Havonta kétszer tanulmányoznak, mivel a család messze lakik a testvérnőtől.

 ▪ ÓCEÁNIA

Országok száma: 30

Lakossága: 34 355 946

Hírnökök száma: 93 718

Bibliatanulmányozások száma: 47 270

A tizennégy éves Alyce, aki Ausztráliában él, a folyóiratainkból gyűjtött anyagot az iskolai fogalmazásaihoz. Az egyik héten erről a témáról írt: „Merre tart ez a világ?” Elmagyarázta, hogy a bibliai próféciák fényében milyen jelentősége van a mi korunknak. A tanárnő megkérdezte Alyce-tól, hogy milyen vallású, mire ő elmondta, hogy Jehova Tanúival tanulmányozza a Bibliát, és adott néhány folyóiratot a tanárnőnek, hogy olvassa el őket.

A tanárnőt érdekelte mindez, de egy másik tanár lebeszélte arról, hogy komolyabban foglalkozzon vele. A tanárnő  azonban mégis úgy döntött, hogy jobban utánajár a dolognak, miután néhány hónapig figyelte, milyen jól viselkedik Alyce. Féltette a lányt, nehogy esetleg valamilyen veszélyes szektával tartsa a kapcsolatot, így hát elment a helyi könyvtárba, kikölcsönözte a Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetői című könyvet, és egyetlen hétvége alatt el is olvasta. Mivel biztos volt benne, hogy megtalálta az igazságot, felhívta Alyce édesanyját, hogy további kiadványokat kérjen tőle, és elkezdte tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal. Egy hónap sem telt el, és már minden összejövetelre járt, sőt rábeszélte a férjét és az édesanyját, hogy ők is vegyenek részt a vasárnapi összejöveteleken. Azok mindketten szintén bibliatanulmányozásba kezdtek, és szépen haladnak. A tanárnő három hónapon belül kereszteletlen hírnök lett, és megtartotta első tanulóbeszédét a teokratikus szolgálati iskolán. Néhány hónappal később Linda, a tanárnő egy napon keresztelkedett meg Alyce-szal.

Képzeld el, milyen lenne egy olyan szigeten élni, ahol csak te lennél Jehova imádója! A Marshall-szigeteken pontosan ilyen nehéz helyzetben van egy testvérnő, akinek a férje elfogadott egy állásajánlatot a Mejatto atollon. A szomszédok hívták őt a református templomba, de ő nem ment el. Inkább arra összpontosított, hogy Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből tanítsa a gyermekeit. Ezenkívül beszélt a hitéről a környékükön élő embereknek, és magával vitte legkisebb gyermekét is, amikor házról házra járt. Végül néhányan érdeklődni kezdtek, és a testvérnő most több bibliatanulmányozást is vezet a Mit kíván meg füzetből ezen a félreeső helyen. Havonta elküldi a szántóföldi jelentését a korábbi gyülekezetének. A gyermekeivel együtt mindig hosszú utat tesz meg hajóval, hogy részt vegyen az Emlékünnepen és a kisebb kongresszusokon Ebeye szigetén. Az ottani gyülekezet tagjai buzdító leveleket küldenek neki, melyekben beszámolnak a szántóföldi szolgálatban átélt élményeikről és az összejöveteleken tanultakról.  Ők is felbuzdulnak ennek az elszigetelt helyen élő testvérnőnek a hűséges példáján.

Pápua Új-Guineában számos faluban nincs elektromos áram. Ezekben a falvakban generátorral vagy akkumulátorral működtetik az elektromos berendezéseket. Egy testvérnő, aki nemrég keresztelkedett meg, segíteni akart a falujabelieknek, hogy jobban megértsék a Bibliát, ezért azt tervezte, hogy megmutat nekik néhány videokazettát, melyet Jehova Tanúi jelentettek meg. Saját nevelésű haszonnövények eladásából keresett némi pénzt, majd megkérdezett egy helyi üzletasszonyt, akinek volt tévéje, videomagnója és generátora, hogy bérbe adná-e neki ezeket. Testvérnőnk elmondta, hogy szeretné az egész falut meghívni néhány bibliai témájú videofilm megtekintésére, ami szerinte mindenkinek építő lenne szellemileg. Az üzletasszony nyomban leengedte a kölcsönzési díjat egy jelképes összegig, és kifejezte, hogy ő is meg szeretné nézni ezeket a filmeket. A falu lakói szinte mindannyian elfogadták a meghívást. A vetítés után sokan mondták, hogy nem is gondolták volna, hogy Jehova Tanúi munkája ennyire kiterjedt. A nemzetközi testvériség is megragadta őket, mert a saját vallásukban nem tapasztalnak ehhez hasonlót. A testvérnőt sokan meghívták magukhoz, akik korábban szóba sem álltak a Tanúkkal, de most többet akartak megtudni a hitünkről.

Szamoa legnagyobb szigetén, Savai’in néhány falu vezetői megtiltották, hogy Jehova Tanúi az ő falujukban prédikáljanak. Egy testvérnő, aki az egyik ilyen faluban él, szilárdan ragaszkodott az igazsághoz, amikor a fia temetését szervezte. Mivel nála tartották a temetési beszédet, a sziget két gyülekezetéhez tartozó testvérek és testvérnők segítettek neki kitakarítani a házat és rendbe tenni a környékét, továbbá beszereztek egy generátort. Az emberek a faluban látták, milyen szeretettel segítenek neki. A testvérek teljesen másképp szervezték és tartották a temetést, mint ahogy az Szamoán szokás.

 Két nappal a temetés után a falutanács összeült, és megvitatta a történteket. Valamennyi tanácstag le volt nyűgözve attól, ahogyan a Tanúk segítettek ennek a családnak a temetés előtt és után. A falu elöljárói annyira meghatódtak azon, ahogy lefolyt a temetés, hogy egyhangúlag úgy döntöttek, átveszik Jehova Tanúi módszerét (az ő nyelvükön: Faa-Molimau a Ieova). Két nappal később egy néhány kilométerrel arrébb fekvő kicsi Királyság-teremben a Tanúk megtartották Krisztus halálának emlékünnepét. A faluból három kisteherautó szállította oda a családokat, amelyek jelen kívántak lenni. A testvéreink most már korlátozás nélkül tanúskodhatnak ebben a faluban, mely a legnagyobbak között van a szigeten. Két különleges úttörő hat bibliatanulmányozást vezet itt. A gyülekezeti könyvtanulmányozásra nemcsak érdeklődő falusiak járnak, hanem a falu egyik elöljárója is.

A Fidzsi-szigeteken egy fiatal férfi egy fa alatt üldögélve az életén és a jövőjén tűnődött. Megszólított egy férfit, aki éppen arra járt, és megkérte, hogy üljön le mellé. A járókelő történetesen egy testvér volt, aki élt a lehetőséggel, és tanúskodni kezdett. A fiatalember hallott már a paradicsomi föld bibliai ígéretéről, és ez a beszélgetés újból felkeltette a kíváncsiságát. Úgy döntött, hogy visszamegy arra a szigetre, ahol az édesanyja él, és elkezdi tanulmányozni a Bibliát. Alighogy hazaért, a családtagjai, akik ellenezték új hitét, tönkretették azoknak a növényeknek a termését, amelyeket még ő kezdett nevelni. A falu vezetője távozásra szólította fel, és kijelentette, hogy a magukén kívül semmilyen vallást sem tűrnek meg. A fiatal férfi ekkor az édesapja falujába ment, mely egy másik kicsi szigeten volt. Ott épített egy kenut régi hullámlemezből, és hetenként több kilométert evezett a háborgó tengeren, hogy találkozhasson a Tanúkkal. A családja kitartóan ellenállt, emiatt kénytelen volt egymagában élni a szigetnek egy eldugott részén. Végül át tudott költözni a fő szigetre, egy nagy gyülekezet közelébe. Szépen halad előre szellemileg mint kereszteletlen hírnök.

 ▪ AMERIKA

Országok száma: 56

Lakosság: 857 137 983

Hírnökök száma: 3 095 083

Bibliatanulmányozások száma: 2 898 369

Az Egyesült Államokban egy testvérnő 2002 szeptemberében, az egyik vasárnap délelőttjén újralátogatást végzett egy üzlet tulajdonosánál. Mivel az éppen el volt foglalva a vevőkkel, a testvérnő az üzlet körül sétálgatott. Egyszer csak felfigyelt egy nőre, aki besietett a boltba egy maláért, ami a hinduknál ugyanazt a szerepet tölti be, mint a katolikusoknál a rózsafüzér. A mala barna gyöngyökből álló füzér, amelyet akkor használnak, amikor imákat ismételgetnek a számos hindu istenséghez. A hölgy, akinek a neve Shwe, talált egy malát,  amely szemmel láthatóan tetszett neki. Ekkor a testvérnőnk odament hozzá, és megszólította:

— Elnézést, ez a mala szantálfából van?

— Igen! Egy ideje imádkozom istenhez egy jó maláért, és ma megtaláltam. Szagolja csak meg!

— Hm, jó illata van! Melyik istenhez fog imádkozni vele?

— Hát néha Ganésához, máskor meg Sivához vagy Durgához. Ezzel a malával fogok imádkozni hozzájuk.

— Hadd kérdezzem meg, hogy tudja-e, melyik a legnagyobb isten.

— Fogalmam sincs.

— Én sem tudtam, amikor még hinduként ezeket az isteneket imádtam. De most már tudom, ki a mindenható Isten. Hadd mutassam meg. [Ekkor felolvasta a Zsoltárok 83:18-at.] Jehova Isten a Mindenható az egész föld felett. Nagyobb, mint Siva, Ganésa és Durgá. Szívesen tanítanám önt a mindenható Istenről ingyen.

— Tényleg tanítana az igaz Istenről? Ma minden imám meghallgatásra talált!

— Ezt hogy érti?

— Egy idő óta nap mint nap imádkozom egy jó maláért, hogy általa megtalálhassam az igaz Istent. Igaz barátért is imádkoztam, aki tud nekem segíteni, ugyanis nincs ilyen barátom. Önt hogy hívják?

— A nevem Mala, és lehetek a barátnője, aki a Biblia által megmutatja az utat.

— El sem hiszem, hogy Isten egy élő Malával ajándékozott meg!

Ezután megbeszélték, hogy a Mit kíván meg füzetből fognak tanulmányozni. Shwe már rendszeresen ott van az összejöveteleken,  és arról beszél, hogy majd szeretne megkeresztelkedni.

Hondurasban egy misszionárius testvérnő, akinek nehezen ment a spanyoltanulás, bement egy irodaépületbe, és átadott néhány folyóiratot a recepciósnak. Amikor megszólalt a telefon, a testvérnő azt hitte, hogy a recepciós megkérte, hogy foglaljon helyet, így hát leült. Pedig rosszul értette, a recepciós ugyanis távozásra szólította fel. Eközben az egyik szomszédos irodában egy nő segítségért imádkozott, hogy sikerüljön megszakítania erkölcstelen viszonyát, melyet egy nős férfival folytatott, és megismerhesse, hogyan kell helyesen imádni Istent. Amikor meghallotta a testvérnőnk hangját a recepció felől, úgy vélte, ez a válasz az imájára. De amikor hallotta, hogy a recepciós elküldi a testvérnőt, a hölgy megijedt, hogy a misszionárius elmegy, mielőtt beszélhetne vele. A testvérnő később így mesélte el, mi történt: „Mivel félreértettem a recepcióst, még ott voltam, amikor a hölgy odasietett, hogy beszéljen velem. Mindketten meg vagyunk róla győződve, hogy Jehova irányította így a dolgokat.” Pár évvel korábban a hölgy már olvasta Jehova Tanúi néhány kiadványát, és most elhatározta, hogy teljesen a szellemi dolgokra fog összpontosítani. Azóta már szakított azzal a nős férfival, tanulmányozza a Bibliát, és eljár az összejövetelekre.

Egy salvadori különleges úttörő testvérnőt olyan gyülekezetbe jelöltek ki, amelynek a területén kevesen fogadták szívesen az igazságot. Imádkozott Jehovához, hogy segítsen neki olyan személyeket találni, akik érdeklődnek. Az egyik vasárnap beszélgetett egy fiatalemberrel a Bibliáról. A férfi elfogadta az Ismeret könyvet, és nem ellenezte, hogy folytassák a beszélgetést. A testvérnő gyakran visszatért hozzá, de sosem találta otthon. Viszont találkozott a feleségével, akit nem nagyon érdekelt a Biblia. Amikor már ötödszörre ment  el hozzájuk, a feleség behívta, de kikötötte, hogy „csak tíz percre”. A testvérnő megkérdezte, hogy kéznél van-e az Ismeret könyv. Miután az asszony megtalálta, a testvérnő röviden elmondott belőle egy-két gondolatot, és megmutatta, hogyan folyik a bibliatanulmányozás. Az asszony háromhavi tanulmányozás után elkezdett járni az összejövetelekre, és szemmel láthatóan előrehaladt. És mi történt a férjével? Idővel bekapcsolódott a tanulmányozásba, majd elkezdett járni az összejövetelekre a családjával. Ez a pár most azt tervezi, hogy törvényesen házasságot köt. A kitartás és az ima meghozta a gyümölcsét.

Margarita, aki Mexikóban él, arról mesél, hogy milyen eredményes volt a kötetlen formájú tanúskodásban: „A varrásórán beszéltem az egyik osztálytársnőmnek a Bibliáról. Azt mondta, neki úgy tűnik, hogy Jehova Tanúi családjai boldogok, hiszen mindig mosolyognak és vidámak. Megerősítettem őt ebben, és elmondtam, hogy azok igazán boldogok, akik bíznak Jehovában, és alkalmazzák a bibliai alapelveket.” Margarita házi bibliatanulmányozást kezdett az osztálytársával, aki most már rendszeresen részt vesz az összejöveteleken, és egyre több ismerete van az igazságról.

A Dominikai Köztársaságban Ana odaadta a Mit kíván meg füzetet egy férfinak, aki gondterheltnek tűnt. A felesége kórházban feküdt, műtétre várva, mivel rákos volt. A férfi azt mondta, hogy a felesége szeret olvasni, úgyhogy majd beviszi neki a füzetet a kórházba. Egy idő múlva Ana a feleséggel is megismerkedett. Az asszony így szólt: „Készen állok, elkezdhetjük a tanulmányozást.” Később elmondta, hogy a kórházban könyörgött Istenhez, hogy vezesse el őt az igaz valláshoz. Pontosan akkor vitte be neki a férje a Mit kíván meg füzetet. Miután elolvasta, rájött, hogy ez volt Isten válasza az imájára, ezért rögtön el is határozta, hogy Jehova Tanúja lesz.  Bár egy órát kellett gyalogolnia, hogy részt vehessen az összejöveteleken a Királyság-teremben, gyorsan előrehaladt, és hamarosan hírnök lett. „Most teljesíthetem az Istennek tett fogadalmamat” — mondta. Kevesebb mint hat hónap múlva megkeresztelkedett a kerületkongresszuson, és most boldogan szolgálja Jehovát.

Martin 13 éves hírnök, Paraguayban él, és szereti a kötetlen formájú tanúskodást. Egy nap az iskolából hazafelé tartva tanúskodott egy járókelőnek, és közben észrevett egy kis csomagot a földön. Felvette, és látta, hogy pénz is van benne. Mivel úgy tűnt, senki sem keresi, zsebre tette. Útját folytatva így töprengett: „Ebből a pénzből kifizethetném a háromhavi tandíjat, amivel tartozom, és segíthetnék a szüleimnek.” Közben észre sem vette, és befordult egy olyan utcába, amerre sosem szokott menni. Ott meglátott egy férfit, aki szemlátomást keresett valamit. Mondta is, hogy elvesztett 115 000 guaranít (ez körülbelül 4000 forintnak felel meg), és ez volt minden pénze a hónap végéig. Martin agyán rögtön átvillantak egy vénnek a szavai, aki megbeszélte vele a keresztelkedési kérdéseket: „Sok próbával kerülsz majd szembe, főleg most, hogy meg szeretnél keresztelkedni.”

Martinnak nagy szüksége volt a pénzre. Aznap még enni sem tudott az iskolában, nemhogy a tandíjra futotta volna neki. Mivel azonban meg volt győződve róla, hogy helyesen cselekszik, megkérdezte a férfitól, hogy mennyi pénzt is hagyott el. Kiderült, hogy pontosan annyit, amennyit Martin talált. Így hát Martin visszaadta neki a pénzt egy traktátus kíséretében, és elmondta, hogy Jehova Tanúja. A férfi azt sem tudta, hová legyen örömében, ezerszer megköszönte, és megölelte Martint. A címét is megadta, hogy Martin elmehessen hozzá. Martin nemrég a szüleivel együtt keresztelkedett meg egy körzetkongresszuson.

 ▪ ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

Országok száma: 47

Lakossága: 3 931 574 927

Hírnökök száma: 568 370

Bibliatanulmányozások száma: 417 308

Egy úttörő testvérnő, Kumiko, aki Japánban, Tokió közelében él, betegsége miatt nem tudott sokat házról házra prédikálni, ezért több időt töltött tanúskodólevelek írásával. Gyülekezetének tagjai megadták neki azoknak a címeit, akikkel nehezen tudtak kapcsolatba lépni, mert ritkán tartózkodnak otthon. A testvérnő megfogalmazta a leveleket, a gyülekezet hírnökei pedig eljuttatták őket a megfelelő címre. Több mint egy évig senki sem válaszolt, de azért a testvérnő csak írt tovább hűségesen. Végül, miután már közel  1500 levelet megírt, kapott egy képeslapot, a következő szöveggel: „Köszönöm a levelét. Nagyon érdekel, amiről írt. Várom a jelentkezését. A következő napokon vagyok elérhető.” A testvérnő sírt örömében, amikor meglátogatta ezt a férfit, és azon nyomban elkezdődött a bibliatanulmányozás. Ezt mondja: „Először kicsit izgultam a levélírás miatt, de most már biztos vagyok benne, hogy ha türelmesen kutatunk a juhszerű emberek után, Jehova megáldja az erőfeszítéseinket.”

Egy testvérnő Indiában házról házra prédikált egy délelőtt, és az egyik helyen egy szomorú asszony nyitott ajtót. Két kisgyermek ült a padlón, előttük üres tányérok. Testvérnőnk Isten Királyságával és annak áldásaival vigasztalta az anyukát, és az feszülten figyelt rá. Az éhes gyermekek közben többször is enni kértek az anyukájuktól. Ő azonban leintette őket. A testvérnő megjegyezte, hogy szívesen vár, amíg enni ad nekik. Az asszony erre sírva fakadt, és elmondta, hogy mérget tett az ételükbe. Már éppen oda akarta adni nekik, amikor meghallotta, hogy kopogtatnak. Családi gondjaik vannak, például a férje iszákos, ezért úgy döntött, hogy végez magával és két kislányával. A testvérnő rögvest kidobta a mérgezett ételt, elsietett egy közeli boltba, és vett valami ennivalót a családnak. Együtt megfőzték, és a gyermekek elé tették. A Királyság-üzenet igazi vigaszt nyújtott ennek az asszonynak. Elfogadta a bibliatanulmányozást, és most már megkeresztelt Tanú. Két kislányát is magával viszi az összejövetelekre, sőt nemrég a férje is járni kezdett az összejövetelekre, és előrehalad.

Atípusos tüdőgyulladás! Tajvanon rettegett szavak voltak ezek. Az ott lakók aggódva figyelték a híreket a hongkongi megbetegedésekről. Aztán Tajvant is elérte a kór. A fertőzés  terjedése miatt több kórházat vesztegzár alá kellett venni, és sokan féltek, hogy ők is megfertőződnek. Még mielőtt a kormány kötelezővé tette, a fiókhivatal segített a gyülekezeteknek hőmérőket beszerezni, hogy a testvérek az összejövetelek valamennyi résztvevőjének megmérhessék a hőmérsékletét.

A kormány ezután megkérte a bejegyzett vallásokat, hogy ne prédikáljanak bizonyos körzetekben. Egy különleges szolgálati összejöveteli program felkészítette a testvéreket arra, hogy miként változtassanak a módszereiken, ha el akarják kerülni a nehézségeket. Egy különleges úttörő testvérnő megfogadta a tanácsot, hogy még azokhoz is menjünk vissza, akik csak nagyon csekély érdeklődést mutattak. Így több bibliatanulmányozást is be tudott vezetni. Most néhány új tanulmányozója szépen halad előre. „Ami egy rossz helyzetnek indult, az végül eredményesebb szolgálathoz vezetett” — mondta.

Egy testvérnőnek Cipruson a szántóföldi szolgálat során egy hölgy azt mondta, hogy nem ér rá. A nyitott konyhaablakon át a testvérnő röviden összefoglalta a mondandóját, felolvasta a Zsoltárok 72:12–14-et, majd megígérte, hogy visszatér egy alkalmasabb időpontban. Amikor eljött az újralátogatás napja, meglepődve hallotta, hogy az asszony már alig várta, hogy jöjjön. Vajon miért? Nagyon vigasztalónak érezte a bibliaverseket, és egész nap azokon gondolkodott. A testvérnő felajánlott neki egy házi bibliatanulmányozást, a hölgy pedig szívesen beleegyezett. Most, hogy tanulmányoz, értékeléssel beszél az Isten Szavából tanultakról.

Polo, aki Kambodzsában él, tanulmányozni kezdett egy misszionáriussal, és jól haladt. Mind az öt gyülekezeti összejövetelen részt vett Phnom Penhben. Egyszer csak a munkaadója  utasítására Battambangba, a thaiföldi határ közelébe kellett költöznie. Ott nincs gyülekezet, ezért Polo megadta a mobiltelefonszámát a misszionáriusnak, és telefonon folytatták a tanulmányozást; 30 percet töltöttek vele minden szerdán és pénteken. Polo szeretett volna hozzászólni az Őrtorony-tanulmányozáson, de mivel a gyülekezet messze volt, leírt három-négy választ a következő heti tanulmányozáshoz, átadta a gyülekezeti könyvtanulmányozása felvigyázójának, hogy olvastassa fel valakivel az összejövetelen. Buzgalma ösztönzést adott a gyülekezet hírnökeinek. Polo ezenkívül próbál tanúskodni azoknak, akikkel találkozik. Ha a fővárosba utazik, a buszon sok embernek tanúskodik, és arra buzdítja őket, hogy járjanak az összejövetelekre. Az a célja, hogy kereszteletlen hírnök legyen.

Mongóliában két testvérnő találkozott egy harminc év körüli férfival. A férfi megkérte őket, hogy várjanak, bement a házba, és kihozta A legnagyobb ember, aki valaha élt és Az emberiség Isten keresése című könyvet. Elmondta, hogy 12 évvel korábban tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival Lengyelországban. Amikor 1993-ban visszatért Mongóliába, azonnal kérte levélben, hogy látogassák meg a Tanúk. Akkoriban azonban nem voltak Tanúk Mongóliában, így senki sem látogatta meg őt. Később Indiában folytatott egyetemi tanulmányokat. Öt évig, 1994-től 1998-ig élt ott, és ez idő alatt semmilyen kapcsolata sem volt Jehova Tanúival. Amikor visszatért Mongóliába, a testvérek végre megtalálták. Újra elkezdte a házi bibliatanulmányozást, és 2003 áprilisában először részt vett egy összejövetelen. Most örömmel tanulmányozza a Mit kíván meg füzetet.

Srí Lankán két testvérnő igencsak elcsodálkozott, amikor egy buddhista hölgy barátságosan beinvitálta őket, azt  mondva, hogy ők a válasz az imájára! Elmesélte, hogy a kislánya nemrég öngyilkos lett, mert megfegyelmezte őt. A buddhista szerzetes, akihez vigaszért fordult, azt állította, hogy a lánya újra fog születni, és visszatér, hogy bosszút álljon rajta. Ő nagyon megrémült ettől a gondolattól. Az egyik barátjától azt hallotta, hogy a keresztények nem hisznek ilyesmikben. Azért imádkozott hát, hogy találkozhasson egy igaz kereszténnyel, és arra számított, hogy egy katolikus személyt fog megismerni. Ehelyett két Jehova Tanúja látogatta meg, és a Biblia igazságával nyújtott neki vigaszt. Ez az asszony most tanulmányozza a Bibliát, pedig a buddhista szerzetes ellenzi ezt.

Kirgizisztánban egy fiatal nő évekig járt az evangélikus templomba. A Bibliát olvasva felfedezte, hogy mást tanítanak az egyházában, mint ami ott le van írva. Például nem értette az egyháznak azt a tanítását, hogy Jézus Krisztus az Atya, és egyben a Fiú is. Mivel biztos volt benne, hogy minden fiúnak van apja, szívből imádkozott Jézus Krisztus Atyjához, arra kérve, hogy segítsen neki megtalálni a választ bibliai témájú kérdéseire. Másnap két Jehova Tanúja látogatta meg. Ezt kérdezték tőle: „Ön szerint mire tanította Jézus Krisztus a tanítványait, hogy kihez imádkozzanak, és milyen névről mondta nekik, hogy szenteljék meg?” A hölgy döbbenten idézte fel, hogy előző nap éppen azért imádkozott Jézus Krisztus Atyjához, hogy adjon választ ezekre a kérdésekre. A beszélgetés után semmi kétsége sem volt afelől, hogy Isten meghallgatta az imáját. Elfogadta a rendszeres bibliatanulmányozást, és elkezdte látogatni Jehova Tanúi összejöveteleit. Attól kezdve, hogy megtudta, hogy Jézus Atyja Jehova, őhozzá imádkozik, és a nevén szólítja. Most folyamatosan előrehalad szellemileg, és már megosztja újonnan szerzett ismereteit a rokonaival.

 ▪ AFRIKA

Országok száma: 56

Lakossága: 755 145 559

Hírnökök száma: 950 321

Bibliatanulmányozások száma: 1 666 518

Zambiában a távolsági buszjáratokon gyakran erőszakos és erkölcstelen videofilmekkel szórakoztatják az utasokat. Egy misszionárius házaspár a fővárosba tartva megkérdezte a buszvezetőt, hogy betenné-e A Biblia — az életünkre gyakorolt hatása című videofilmet. A sofőr beleegyezett. „Láttuk, hogy az utasok minden szóra feszülten figyelnek — emlékszik vissza Ruth. — Utána elbeszélgettünk velük, traktátusokat és folyóiratokat kínáltunk fel nekik. El voltak ragadtatva.” A házaspár megkérdezte a sofőrt, hogy még egyszer lejátszaná-e a filmet, arra gondolva, hogy talán később megteszi. Ő azonban  egy percet sem várt, visszatekerte a szalagot, és újra elindította. Richard elmeséli, mi történt: „Az utasok másodszor is élvezettel nézték végig a filmet, mi pedig örültünk, hogy volt bátorságunk megkérni a sofőrt.”

Miranda tizenéves diák Malawiban. Az iskolában a szünetben megmutatta az egyik osztálytársnőjének A családi boldogság titka című könyvet. Egy tanár meghallotta, miről beszélnek, és az irodájába hívatta Mirandát. Megkérdezte, hogy miért mondta azt a barátnőjének, hogy menjen férjhez. Miranda azt válaszolta, hogy ő nem mondott neki ilyesmit, hanem csak arról beszélgettek, hogy a könyv hogyan segíthet a családoknak abban, hogy igazán boldogok legyenek. A tanár ingerülten ráripakodott: „Te még zöldfülű vagy ahhoz, hogy házassági kérdésekben tanácsot adj!”

Miranda feldúltan, remegve távozott. Két nap múlva a tanár újra magához hívatta. Miranda így számol be a történtekről: „A tanárom bocsánatot kért a dühkitörésért, és elmondta, hogy állandóan veszekedett a feleségével, aztán külön is költöztek. Kért tőlem egy olyan könyvet, amilyet az osztálytársnőmnek mutattam. Örömmel adtam neki egyet. Két héttel később azt mondta, hogy hasznosnak találja a könyvet, és megbeszélte a feleségével is. Végül kibékültek, és újra összeköltöztek.”

A Dél-afrikai Köztársaságban egy idősebb férfi, Eric sok éven át tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, de a dohányzás miatt nem tudott előrehaladni szellemileg. Miután a felesége megkeresztelkedett, ő is elhatározta, hogy megteszi ezt a lépést. Kapott olyan feliratokat, amelyeken nagy betűkkel idézték a 2Korintusz 7:1-et. Ez a vers így szól: „Mivel tehát ezek az ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől, tökéletessé téve a szentséget Isten félelmében.” Eric a lakása több pontján jól látható helyekre kitette a feliratokat. Mindig, amikor késztetést  érzett, hogy rágyújtson, elolvasta a bibliaverset, és imádkozott Jehovához, hogy segítsen neki leszokni a dohányzásról. Ennek köszönhetően több mint tíz hónapja sikerül megállnia dohányzás nélkül. Most kereszteletlen hírnök, és a következő kerületkongresszuson fog megkeresztelkedni.

Egy misszionárius testvérnő a Seychelle-szigeteken a kompra várva megpillantott egy asszonyt, aki magában üldögélt. A testvérnő kimerült volt ugyan az egész napi prédikálástól, mégis odament az asszonyhoz, és felkínált neki egy traktátust. A hölgy elfogadta, és azt mondta, hogy ő hindu. Néhány nap múlva ismét találkoztak, ezúttal az utcán, és megbeszélték, hogy tanulmányozni fogják a Bibliát. Az asszony férje orvosként dolgozik, és bár katolikus volt, Az emberiség Isten keresése és az Ismeret könyv elolvasása után beleegyezett, hogy ő is tanulmányozzon. Egy este a házaspár meghívta a testvérnőt és a férjét egy különleges grillpartira. Mindketten elégették a vallásos tárgyaikat, és ezen a tűzön sütötték meg az ételt! Hamarosan járni kezdtek az összejövetelekre, és részt vettek a szántóföldi szolgálatban. Megkeresztelkedésük után mindketten kisegítő úttörők lettek. Mivel egy kicsi szigeten élnek, a testvért jól ismerik ott. „Az orvosból pap lett” — csipkelődnek egyesek. Most kisegítőszolgaként tevékenykedik, a felesége pedig élvezi az általánosúttörő-szolgálatot.

Ishmael elsajátította a jelnyelvet, hogy tudja tanítani a siketeket az igazságra Zimbabwéban. Egy nap a buszon utazva észrevett egy siket asszonyt, aki pénzt kéregetett az utasoktól. Ishmael tanúskodott neki, és megbeszélt vele egy újabb találkozót. Amikor megkérdezte tőle, hogy az egyháza mivel magyarázza a fogyatékosságát, az asszony így felelt: „Azt mondják, hogy Isten akaratából vagyok siket.” Ishmael elmagyarázta neki, hogy nem Isten akarja, hogy az emberek siketek legyenek, hanem az öröklött bűn és tökéletlenség az oka az effajta betegségeknek. Azt is elmondta, hogy Isten  hamarosan megszünteti az összes fogyatékosságot. Az asszony erre így szólt: „Szeretném tudni, miért tanítottak nekem hazugságokat az egyházamban.” Amikor harmadjára találkoztak, a hölgy kijelentette: „Mostantól önök közé tartozom. Nem vagyok kíváncsi több hazugságra.” Bibliatanulmányozás folyik vele, és rendszeresen részt vesz az összejöveteleken. Reméli, hogy nemsokára alkalmas lesz arra, hogy kereszteletlen hírnök legyen.

Mivel Ghánában nagyon nehéz a megélhetés, sok embernek alig van ideje szellemi témákkal foglalkozni. Egy általános úttörő testvérnő megszólított egy fiatalembert a házról házra végzett szolgálata során, és arra kérte, hogy mindössze öt percet szánjon egy bibliai témájú beszélgetésre. A férfi így felelt: „Egész nap lótok-futok. Csak este nyolc után érek haza, és akkor beesem az ágyba.”

A testvérnő megkérdezte, hogy el tudna-e venni egy kis időt az alvástól, hogy tanulmányozza a Bibliát.

„Csak ha este nyolc után jön” — válaszolta ő. Másnap a testvérnő a férjével pontban nyolckor ott volt nála. A férfi nemrég érkezett haza a munkából. Belefogtak a bibliatanulmányozásba, és a fiatalember kis idő múlva elkezdett járni az összejövetelekre. Később kereszteletlen hírnök lett, majd megkeresztelkedett. Az életében történt változások annyira nagy hatással voltak a feleségére, hogy ő is beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és hamarosan kereszteletlen hírnökké vált. A szomszédok és akik ismerték a fiatalember korábbi életformáját, nem hittek a szemüknek, amikor látták őt házról házra prédikálni. Sokan kíváncsiak voltak, hogy mi az, ami képes átformálni egy embert, akit részegesnek, tolvajnak és kábítószerfüggőnek ismertek. Ez oda vezetett, hogy a városkában huszonketten kértek bibliatanulmányozást. Közülük tizenketten rendszeresen ott vannak az összejöveteleken, és remélhetőleg nemsokára kereszteletlen hírnökök lesznek.

[Kép a 43. oldalon]

Steponas és Edvardas Litvániából

[Kép a 47. oldalon]

Alyce a tanárnőjével, Lindával Ausztráliából

[Kép az 51. oldalon]

Mala az Egyesült Államokból

[Kép az 56. oldalon]

Kumiko Japánból

[Kép a 61. oldalon]

Ruth és Richard Zambiából