Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

MIKÖZBEN a világ az egyik válságból a másikba tántorog, Isten népe egy olyan szellemi birtoknak örvendhet, amely egyre gyönyörűbbé és termékenyebbé válik (Mal 3:12, 18). Ez az állandó fejlődés Jézus azon ígéretét juttatja eszünkbe, amelyet közvetlenül az égbemenetele előtt tett tanítványainak: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20).

Az elmúlt év eseményei további bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy Jézus vigasztaló szavai igazak. Először vizsgáljuk meg, milyen szellemi lakomában volt részük Jehova szolgáinak a „Járjunk Istennel!” kerületkongresszusokon.

 A „Járjunk Istennel!” jeligéjű kongresszusok

Mikeás próféta megmutatta, mi a különbség az igazságosak és a gonoszok között, amikor ezt jövendölte: „minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5). Ahogy a szónok a kulcselőadásban elmagyarázta, ezek a szavak összefoglalják az olyan régi hűségesek gondolkodásmódját, mint például Énók és Noé, akik Istennel jártak rendkívül vészterhes időkben (1Móz 5:22–24; 6:9, 22). Micsoda kiváltság, hogy a nyomukban járhatunk!

Megerősítette benned a kongresszus azt az elhatározást, hogy továbbra is Jehova nevében járj? Miért ne néznéd át a kongresszusi jegyzeteidet? Ha így teszel, az felfrissíti az emlékezetedet, és segít maradandó hasznot merítened a programból.

Kongresszusi kiadványok

Sokféle nyelven beszélnek az emberek a gyülekezeted területén? Akkor valószínűleg már hasznát vetted a Jó hír minden embernek című új füzetnek. Háromféle kiadásban — 32, 64 és 96 oldalas formában — jelent meg, és úgy lett megtervezve, hogy minden ország nyelvi szükségleteinek megfeleljen. Tehát mindig legyen a tanúskodótáskádban ez a nagyszerű új eszköz. Amikor olyan személlyel találkozol, aki valamilyen idegen nyelven beszél, kövesd a füzet 2. oldalán körvonalazott három lépést. Életek múlhatnak rajta!

A 2004-es éviszöveggel összhangban — „Kitartóan virrasszatok . . . legyetek készen” — a kongresszus második napjának utolsó szónoka közreadta a Kitartóan virrasszatok! című füzetet (Máté 24:42, 44). Ez a kiadvány remélhetőleg még sok embernek fog segíteni, hogy érezze napjaink sürgető voltát, valamint komolyan elgondolkodjon a jövőről és a hamarosan bekövetkező drámai eseményekről. Ahogy a szónok kifejtette, jó lenne, ha a füzet nekünk is segítene, hogy megbirkózzunk az élet sok nyomásával és aggodalmával, valamint megőrizzük szellemi egyensúlyunkat, amikor próbákkal nézünk szembe.

 Utazófelvigyázó-iskola

Az elmúlt hat év folyamán több mint 600 körzet- és kerületfelvigyázó vett részt a pattersoni Őrtorony Oktatási Központban megtartott utazófelvigyázó-iskolán. Eddig 13 osztály végzett, melyek Kanadából és az Egyesült Államokból — beleértve Alaszkát és Hawaiit is — érkező felvigyázókból álltak. A 2004-es szolgálati évben az iskola nagymértékben kibővült, hiszen 87 más fiókhivatalban is megtartották. Ezek közül 23 esetében az osztályokban olyan tanulók is voltak, akik nem a rendező ország területén élnek. Németországba például meghívtak testvéreket Ausztriából, Izraelből, Macedóniából, Svájcból és Törökországból. Portugáliában vendégül láttak tanulókat Luxemburgból és jó néhány szigetről, nevezetesen az Azori-szigetekről, Madeiráról, São Tomé és Príncipe-ről, valamint a Zöld-foki Köztársaságból. Kenyába Etiópiából, Ruandából, Tanzániából, Ugandából és más afrikai országokból érkeztek utazófelvigyázók.

A tananyag a körzet- és kerületfelvigyázók munkájának minden területét felöleli. A cél az, hogy ezek a keményen dolgozó testvérek segítséget kapjanak, hogy még hatékonyabban tudják ellátni szerteágazó feladataikat, beleértve ebbe a gyülekezetekben és a kongresszusokon való tanítást, valamint az evangéliumhirdető munkában való élen járást (2Tim 2:2; 4:5; 1Pét 5:2, 3). A tanfolyam ezenkívül arra ösztönzi őket, hogy a saját szellemiségüket is ápolják, az írásszövegeket pedig tisztánlátással és éleslátással alkalmazzák, amikor segítenek másoknak.

Mivel a legtöbb tanfolyamot valamelyik fiókhivatalban tartják, az utazófelvigyázók és feleségeik megízlelhetik, milyen az élet a Bételben. Az egyik osztály ezt írta: „Szellemileg hasznunkra szolgált a Bételben töltött idő. Nagyon élveztük a reggeli imádatot, amely magában foglalja a Biblia és az Évkönyv olvasását is. A rengeteg házi feladatunk ellenére jelen voltunk a Bétel-család hétfő esti Őrtorony-tanulmányozásán, és javunkra vált az egészséges társaság.”

 Az ebédet követő első órában mindennap dolgozik néhány testvér a szolgálati osztályon egy körforgáson alapuló beosztás szerint. Itt megtanulják, hogyan tudnak még szorosabban együttműködni a fiókhivatallal, hogyan tudják még hatékonyabban követni a kapott irányítást, és hogyan készítsék el a jelentéseiket még pontosabban és tartalmasabban.

A tanulók minden pénteken részt vesznek egy előadáson a feleségükkel. Ez a program kifejezetten ezeknek a lojális testvérnőknek szóló szellemi buzdítást is tartalmaz. Hasznukra válik például az az emlékeztető, hogy továbbra is mutassanak jó példát a férjüknek való alárendeltség terén, és olyan útmutatást is kapnak, hogy támogassák a férjüket azáltal, hogy elmennek a szolgálatba a testvérnőkkel a gyülekezetekben. Az egyik utazófelvigyázó pompás szellemi csemegéhez hasonlította ezeket a hetenkénti előadásokat.

Az iskola természetesen nagy hangsúlyt fektet a Bibliára, különösképpen a Szentírás új világ fordítása jegyzetekkel használatára. Az egyik németországi tanuló ezt mondta: „Azt tervezem, hogy a Jegyzetes Bibliát fogom használni a személyes tanulmányozáshoz és az összejöveteleken is. Csak most értettem meg igazán, mennyire értékes.” Egy régóta szolgáló angliai utazófelvigyázónak az volt az érzése, hogy mind a szellemisége, mind a tanítói képessége javult az Isten Szavára fordított figyelemnek köszönhetően. Ezt írta: „Megtanultam, hogy bár egy jó szemléltetés hasznos, amikor előadást tartok, a Szentírás olvasása és megmagyarázása sokkal fontosabb.”

Sok tanuló írt értékeléssel az iskoláról. Egy egyesült államokbeli testvér ezt mondta: „Szívünk túlcsordul a Jehova és szervezete iránt érzett hálától, amiért így buzdítanak és felszerelnek minket a feladataink ellátásához. Bárcsak nagyobb állhatatossággal, Jehova útjai iránti mélyebb értékeléssel és az értékes juhai iránti még nagyobb szeretettel tudnánk szolgálni!” Az egyik franciaországi tanuló ezt írta: „A tanfolyam még inkább tudatára ébresztett, hogy milyen szeretettel kell bánnunk  a testvéreinkkel, és mennyire fontos megtennünk minden tőlünk telhetőt, hogy boldoggá tegyük őket Jehova szolgálatában.” Sokak érzéseit tükrözve vissza, az egyik portugáliai utazófelvigyázó ezt mondta: „Ez az iskola volt a legnagyobb megelégedéssel járó élmény a teokratikus életpályámon.”

Az egyik oktatónak ez a véleménye: „Kiváltság és egyben súlyos felelősség is olyan férfiakat oktatni, akik aztán a testvérek ezreinek életét érintő útmutatásokat fognak adni. Bízunk benne, hogy Jehova áldásával az iskola jótékony hatása hosszan tartó lesz” (Jak 3:1).

A 2004-es szolgálati év végéig több mint 1700 utazófelvigyázó vett részt az iskolán, amelyet eddig 14 nyelven tartottak meg. Az iskola folytatódik a 2005-ös szolgálati évben is a nagyobb fiókhivatalokban.

Jogi fejlemények

2004. május 19-én a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kihirdette ítéletét a Lotter kontra Bulgária ügyben. A korábban Jehova Tanúi misszionáriusaiként szolgáló Lotter házaspár indította a pert, mert a kormány megpróbálta kitoloncolni őket Bulgáriából a vallásuk miatt. A bolgár hatóságok beleegyeztek, hogy kártérítést fizessenek a felpereseknek, és megváltoztassák a tartózkodási engedélyük bevonásáról hozott döntést. A hatóságok abba is beleegyeztek, hogy kiadjanak egy közleményt, amelyben egyértelműen elismerik Jehova Tanúi jogi helyzetét Bulgáriában, ahol a Tanúk 1998-ban lettek hivatalosan bejegyezve vallásként.

Az Európai Bíróság 2003. december 16-án kedvező ítéletet hozott Séraphine Palau-Martínez ügyében. A bíróság hat az egy ellenében úgy döntött, hogy Franciaország megsértette Palau-Martínez testvérnő családdal kapcsolatos jogait. A testvérnő akkor fordult az Európai Bírósághoz, amikor megvonták tőle a két gyermeke feletti felügyelet jogát, miután a francia fellebbviteli bíróságok úgy döntöttek, hogy jobb „nem kitenni [a gyermekeket]  azoknak a durva és kíméletlen gyermeknevelési szabályoknak, melyek Jehova Tanúi gyermekeire nehezednek”. Ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy a fellebbviteli bíróságok anélkül hozták meg a döntésüket, hogy figyelembe vették volna a gyermekek valódi életkörülményeit és legfőbb érdekeit, valamint hogy a döntés vallási megkülönböztetésen alapult.

Grúziában Jehova Tanúinak évekig kellett szenvedniük a vallási fanatikusok által szított csőcseléktámadások miatt. Azóta azonban néhány felbujtót letartóztattak, így a Tanúk most békés körülmények között tartották meg a „Járjunk Istennel!” jeligéjű kerületkongresszust. A testvéreknek még abban a különleges meglepetésben is részük lehetett, hogy elkészült A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása grúz nyelven. Ezenkívül 2003. november 28-án a grúziai Igazságügyi Minisztérium hivatalosan bejegyezte a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania helyi fiókhivatalát. Habár a Grúz Legfelsőbb Bíróság döntése 1998-ban megszüntette Jehova Tanúi akkori szervezeti képviseletét, most az új jogi személy a testvérek legnagyobb örömére hivatalosan bejegyzésre került.

Habár van még néhány függőben levő ügy, amelyben az Európai Bíróság döntésére kell várni, mégis felemelő érzés látni, hogy a testvéreink helyzete javul Grúziában.

Németországban a testvérek 1990 óta hiába próbálják vallási szervezetünket közjogi testületként bejegyeztetni. Amikor a Szövetségi Közigazgatási Bíróság nagyobb mértékű lojalitást követelt Jehova Tanúitól  a ’császár’ iránt, mint amit a törvény előír, a Szövetségi Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek találta, és visszaküldte a pert újratárgyalásra (Márk 12:17). Az eredeti bíróság 2004. március 25-én kezdett újra foglalkozni az üggyel. A bíróság további információt kért a vérrel, gyermekneveléssel, kiközösítéssel és semlegességgel kapcsolatos álláspontunkról. A bíróság elnöke kijelentette, hogy az állam kifogásainak szilárd bizonyítékokon — statisztikai adatokon és hivatalos iratokon — kell alapulniuk, nem pedig internetről letöltött, megkérdőjelezhető szavahihetőségű idézeteken, vagy egyes bosszúvágytól fűtött személyek levelein.

Görögországban a sorköteles fiatalok számbavételéhez használt nyomtatványon a „millennista vagy jehovista” megnevezés szerepelt annál a pontnál, ahol meg kellett jelölni, hogy ki milyen vallású. Mivel a görög fiókhivatal ezeket a kifejezéseket sértőnek találta, panasszal fordult a Védelmi Minisztériumhoz. 2004. március 24-én a minisztérium válaszolt Jehova Tanúinak. A levélben kifejtették, hogy senkit nem szándékoztak megsérteni, és „már intézkedtek a helytelen kifejezés azonnali kijavításáról”. A módosított nyomtatványon a „Jehova keresztény Tanúi” megnevezés olvasható.

Jehova Tanúi évtizedek óta elismert vallásként vannak bejegyezve Peruban. 1997 novemberétől azonban az Oktatási Minisztérium többször is visszautasította az irodalmunk adómentességére vonatkozó kérelmeinket, és hatalmas pénzösszeget követelt annak fejében, hogy áthozhassuk az irodalmunkat a vámon. Az ügy bíróságra került, ahol 2003. december 11-én Jehova Tanúi számára kedvező ítélet született. A bírónő kijelentette, hogy a minisztérium eljárásmódja „szeszélyes, abszurd és felfoghatatlan”. A hivatalnokok viselkedése szerinte „diszkriminatív [és] támadó jellegű” volt. Az irodalom behozatala körüli nehézségek hamarosan megszűntek.

Puerto Rico az Egyesült Államokkal szövetségben levő, önmagát kormányzó állam, ahol a törvény megengedi, hogy a házak  körüli közterületeket kapukkal és falakkal lezárják, vagy biztonsági őrökkel védjék. Ezek az akadályok korlátozzák a szántóföldi tevékenységünket. A rendőrség még el is távolított néhány hírnököt bizonyos területekről. Az arra irányuló kísérletek, hogy a bíróság bevonása nélkül lehessen rendezni az ügyet, kudarcot vallottak. Pert indítottunk a Puerto Rico Kerület Szövetségi Kerületi Bíróságán, azt kérve, hogy a törvényt nyilvánítsák alkotmányellenesnek, mint olyat, ami ellentétes a szabad vallásgyakorlással és a szólásszabadsággal. A bíróság döntése még várat magára.

2003. október 28-án a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság kiadta az 1756. számú határozatot, amely arra kötelezte Románia kormányát, hogy Jehova Tanúira is terjessze ki az elismert vallásokra vonatkozó adószabályozást. 2004. február 6-án a 112. számú Hivatalos Közlöny közzétette a „Romániában hivatalosan elismert vallások” listáját. Ezen Jehova Tanúi is rajta vannak.

2004. március 21-én a Koreai Köztársaságban a Szöuli Kerületi Bíróság felmentett három testvért, akiket azzal a bűncselekménnyel vádoltak, hogy vallási okokból megtagadták a katonai szolgálatot. Ez az első alkalom ebben az országban, hogy egy bíróság elismerte a lelkiismereten alapuló szolgálatmegtagadást mint állampolgári jogot. Testvéreink százai vannak jelenleg bebörtönözve Koreában, a miatt a „bűncselekmény” miatt, hogy ’kardjaikat ekevasakká kovácsolták’ (Ézs 2:4). Sajnos sem a Legfelsőbb Bíróság, sem az Alkotmánybíróság nem alkalmazta testvéreink védelmében a koreai alkotmánynak azt a pontját, amelyik garantálja a vallásszabadságot. A koreai törvényhozás azonban nemrég benyújtott egy törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a polgári szolgálatot minden sorköteles korú állampolgár számára (Péld 21:1).

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának Watchtower . . . kontra Stratton ügyben hozott döntése továbbra is segíti Jehova Tanúit az ajtóról ajtóra végzett szolgálatban. New York állam egyik településén például a rendőrök azt követelték a  Tanúktól, hogy szerezzenek be engedélyt a nyilvános szolgálatuk végzéséhez. A rendőrfőnök azonban, miután tájékoztatták a helyzetről és a bírósági döntésről, ezt írta: „Szégyellem magam az embereim viselkedése miatt, és elnézést kérek bármilyen kellemetlenségért, amit esetleg okoztak.”

Illinois állam egyik településén a rendőrőrs azt az utasítást kapta, hogy minden járőrrel, közrendőrrel és irodai dolgozóval közöljék, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntése értelmében „Jehova Tanúinak nem kell engedély ahhoz, hogy ajtóról ajtóra járjanak”. Az utasítás így folytatódott: „Nem kell értesíteniük a rendőrséget, mielőtt kimennek a szolgálatba.”

2003. október 8-án az Iowai Legfelsőbb Bíróság Lester Campbell javára döntött egy vértranszfúzió elutasításával kapcsolatos ügyben. Campbell testvér jogi úton kártérítést követelt, mivel a műtétje után a saját vérével megtranszfundálták annak ellenére, hogy írásban is, és szóban is elutasította ezt az eljárást. Az elsőfokú bíróság a sebész és a kórház javára döntött. Az Iowai Legfelsőbb Bíróság azonban felülbírálta az elsőfokú bíróság döntését, kimondva, hogy Lester Campbellnek nem volt szüksége egészségügyi szakértőre annak megállapításához, hogy a beleegyezése nélküli vérátömlesztés nem felel meg az egészségügyi ellátásra vonatkozó normáknak. Az ítéletben az is szerepelt, hogy jogosult a kártérítésre.

A moszkvai betiltás és annak hatása

Oroszországban 2004. március 26-án a Golovinyszkij kerületben levő városi bíróság Jehova Tanúi mindenféle tevékenységét betiltotta Moszkvában, és felszámolta jogi képviseletüket. Bár a Tanúk ezt az ítéletet megfellebbezték, a Moszkvai Városi Bíróság 2004. június 16-án helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát, így a betiltás és a felszámolás jogerőssé vált. A testvérek az Európai Bírósághoz fellebbeztek, és remélik, hogy minél hamarabb megkezdődhet a tárgyalás, hiszen a betiltás elég sok kellemetlenséget okoz.

 Mindazonáltal a testvérek nem kedvetlenedtek el a betiltás miatt. Sőt, sokan inkább arra éreznek késztetést, hogy többet tegyenek Jehova szolgálatában. Buzgóságuk Pál apostol szavait juttatja eszünkbe, aki ezt mondta, amikor Rómában raboskodott: „az én dolgaim . . . a jó hír előmenetelére váltak” (Fil 1:12).

2004 márciusában például minden eddiginél többen vettek részt a szolgálatban: 136 034 hírnök 136 903 bibliatanulmányozást vezetett. Ez volt az első alkalom hét év óta, hogy a tanulmányozások száma meghaladta a hírnökök számát. Március és június között több mint 1000 jelentkezési lap érkezett a fiókhivatalba általánosúttörő-szolgálatra, és áprilisban új csúcs született 15 489 általános úttörővel. A fiókhivatal még erről számol be: „A június 16-ai döntés csak arra volt jó, hogy a testvéreket még nagyobb tevékenységre serkentse.” Sőt, a döntés hatására mások is — köztük néhány nem hívő férj — elkezdték látogatni a keresztény összejöveteleket.

Egy amerikai egyetemista éppen Oroszországban tartózkodott, amikor a júniusi döntés született. „Ideutazott a Szentpétervár peremkerületében található Bételünkbe, kifejezetten azzal a céllal, hogy tájékozódjon a helyzetről. Lenyűgözte őt az épületek tisztasága és a kedves fogadtatás, melyben részesült” — írja a fiókhivatal. Elcsodálkozott, hogy miért akarná bárki is betiltani Jehova Tanúit. Különböző kiadványokat és videofilmeket is kért, hogy visszatérve Kaliforniába megmutathassa őket a vallástudományi kar professzorainak.

A moszkvai kongresszusok békésen zajlanak

Közvetlenül a fellebbviteli bíróság kedvezőtlen döntése előtt két kerületkongresszust tartottunk Moszkvában június 11—13-ig, az egyiket orosz jelnyelven. A kongresszusokra eredetileg a tárgyalás után került volna sor, de a fiókbizottságnak sikerült elnapoltatnia a tárgyalást. A testvérek beszámolója szerint a kongresszusokon minden rendben ment, és a városi hatóság is készségesen együttműködött. A stadion bejáratánál szolgálatot teljesítő  rendőrök a következő utasítást kapták a feletteseiktől: „Miközben beengedik az embereket a stadionba, ne dohányozzanak és ne káromkodjanak.”

A moszkvai metróban egy férfi hamisan azzal vádolta meg a testvérnők egy kisebb csoportját, hogy ellopták a pénzét. Azt követelte, hogy menjenek vele a rendőrségre. Ott aztán már nemcsak ezt a néhány testvérnőt vádolta, hanem az összes „szektást”, akik szándékosan feltartóztatják a tömeget, hogy kirabolhassák az embereket. Erre a rendőr a testvérnőkhöz fordult, és ezt kérdezte tőlük:

— Kik önök?

A kitűzőjükre mutatva ezt válaszolták:

— Jehova Tanúi vagyunk, és a kongresszusunkra igyekszünk.

A rendőr ekkor a vádaskodó férfi szemébe nézett, és ezt mondta:

— Jehova Tanúi nem lopnak. Kérjen elnézést tőlük, amiért zaklatta őket.

A tiszt ezután a testvérnőkhöz fordult, és így szólt:

— Siessenek a kongresszusukra!

Azután megint a férfihoz szólva hozzátette:

— Maga viszont itt marad! Nekünk van még egy kis megbeszélnivalónk.

A stadionban megtartott kongresszuson 21 291-en vettek részt, és 497-en keresztelkedtek meg. A jelnyelvű kongresszuson, melyet az egyik Királyság-teremben tartottak meg, 929 jelenlevő és 19 keresztelkedő volt.

Próbateljes időszak Haitin

2004 folyamán Haiti szigetének lakossága rendkívül sokat szenvedett a politikai feszültségek, az erőszak, a létszükségleti cikkek hiánya és az égbeszökő árak miatt. Ezeket a bajokat még tetézte májusban a katasztrófaszerű áradás, amelyben több mint 1500 ember vesztette életét, és ezrek váltak hajléktalanná. Egy  Tanú sem halt meg, de sokan közülük mindenüket elveszítették, beleértve a lakásukat is.

A testvéreket azonban megerősítette Jehova támogatásának és vezetésének nyilvánvaló bizonyítéka, és az a szerető törődés, melyet a Vezető Testület és a nemzetközi testvériség mutatott irántuk. Ez a szeretet gyakorlati módon nyilvánult meg, mégpedig a katasztrófa áldozatainak anyagi támogatása által. Természetesen a helyi testvérek is segítették egymást az élelmiszer és az egyéb létszükségleti cikkek beszerzésében.

A haiti fiókhivatal lépést tartott az eseményekkel, hogy kellő útmutatást tudjon adni a gyülekezeteknek. Amikor például a fővárosban, Port-au-Prince-ben kezdett elharapózni az erőszak, a fiókbizottság azt tanácsolta a véneknek, hogy egy nappal korábban legyenek azok az összejövetelek, amelyeket rendes körülmények között február 29-én, vasárnap tartottak volna. Ez a javaslat nagyon bölcsnek bizonyult, mivel pont ezen a vasárnapon mondott le és menekült el Haiti szorongatott helyzetben levő miniszterelnöke. Az egyik tudósítás szerint „a fővárosban ropogtak a gépfegyverek, miközben a helyzet egyre kaotikusabbá vált”. A fiókhivatal ezt írta: „Senki nem gondolta, hogy ezek az események bekövetkezhetnek. Azon a vasárnapon lehetetlen lett volna eljutni az összejövetelekre. Megköszönjük Jehovának, hogy gondoskodott a testvéreink biztonságáról.”

Ebben a bizonytalan időszakban a rendőrség is, valamint a lázadó csapatok és az útonállók is ellenőrző pontokat állítottak fel az utak mentén. A kormány éjszakai kijárási tilalmat rendelt el. A gyülekezetek már a kijárási tilalom bevezetése előtt módosították az összejöveteleik időpontját, hogy mindenki biztonságban hazaérhessen még sötétedés előtt. Sok gyülekezet arról számolt be, hogy növekedett az összejöveteleken részt vevők száma.

A testvérek továbbra is buzgón végezték a szántóföldi szolgálatot, ami nagy hatással volt a szomszédokra. „Biztató látni, hogy maguk, Tanúk, szokás szerint kimennek és prédikálnak” — mondták némelyek. Természetesen a hírnökök nagyon  vigyáztak, és folyamatosan tájékoztatták egymást az olyan helyekről, ahol elég biztonságosak voltak a körülmények ahhoz, hogy prédikálni lehessen.

Keresztényi mivoltunk védelem

A haiti fiókhivatal ezt írja: „Az, hogy jól ismerik őket a szomszédságukban, és olyan hírnevük van, hogy politikailag semlegesek, sok testvért megvédett attól, hogy megverjék vagy kirabolják.” Az egyik misszionárius házaspárt például három úttorlasznál is megállították a felfegyverzett banditák. A házaspár két dolgot tett: Először is megmondták, hogy Jehova Tanúi, majd imádkoztak, magukban is, és hangosan is. Mindhárom ellenőrző pontnál volt valaki, aki felszólalt az érdekükben, mondván, hogy Jehova Tanúi jó emberek, akik nem vesznek részt a politikában. A házaspár biztonságban hazaért.

A Bétel-család tagjait is megállították fegyveres csoportok. A misszionáriusokhoz hasonlóan ezek a testvérek is Tanúkként azonosították magukat, majd imádkoztak. Az eredmény hasonló volt. Egyszer az egyik útonálló így szólt: „Menjenek békében, és imádkozzanak értünk!” Egy másik Bétel-tagot a rendőrség által épített úttorlasznál állítottak meg, és a rendőrök át akarták vizsgálni az autóját, fegyverek után kutatva. A testvér így érvelt: „Minden fegyver, ami nálam van, az a Biblia, valamint Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok.” A rendőr erre elmosolyodott és továbbintette. A következő alkalmakkor már távolról felismerték az autóját, és gond nélkül átengedték.

A fiókhivatal jelentése szerint az ezeket az eseményeket követő hónapokban a rend valamelyest helyreállt. De azért voltak nehézségek, és maradtak feszültségek. Ezért a testvérek továbbra is nagyon óvatosak.

A nyomda fejlesztése az Egyesült Államokban

A Vezető Testület irányításával 2002-ben a nyomdai tevékenységet kezdték átszervezni. Öt nagy nyomtatási központot alakítottak ki különböző helyeken: Afrikában, Ázsiában, Európában,  Észak-Amerikában és Dél-Amerikában. Ennek az elrendezésnek az lett az eredménye, hogy hatékonyabban tudnak működni a fiókhivatalok, köztük az Egyesült Államokban levő fióklétesítmény is, melyre most kevesebb teher hárul.

Az Egyesült Államokban minden nyomtatással, könyvkötéssel, illetve szállítással kapcsolatos munkafolyamatot a New York állambeli Wallkillba összpontosítottak 2004 folyamán. A helyszínrajzot és a beruházás célját bemutató terveket 2002. augusztus 6-án terjesztették a városfejlesztési hivatal elé. A szeptember 3-án megtartott nyilvános meghallgatás után megkaptuk a végső jóváhagyást. 2002. október 5-én, a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania évi közgyűlésén bejelentették, hogy a Vezető Testület jóváhagyta a nyomtatás Wallkillba való összpontosítását. Két új MAN Roland Lithoman gyártmányú rotációs nyomdagépet rendeltek, és az elhelyezésükhöz  szükséges kiegészítő épület befejezésének határideje 2004 februárjára lett kitűzve.

Hogyan lehet ezt a monumentális tervet mindössze 14 hónap alatt megvalósítani? A testvérek Jehovára tekintettek irányításért, és bíztak benne, hogy sokakat arra fog indítani, hogy önként felajánlják a segítségüket. Nem is kellett csalódniuk. A földmunkák 2003 februárjában kezdődtek, és a nyomdához csatolt új épület szeptemberre már el is készült. Decemberben a három walkilli nyomdagép közül az elsőt szétszedték, és áthelyezték az új épületrészbe. A két új nyomdagép 2004 áprilisában és májusában érkezett, és júniusban, valamint júliusban kezdte meg a termelést. Szeptemberben már mind az öt gép használatra kész állapotban volt.

Korábban a könyvkötészet 11 emeletnyi helyet foglalt el három épületben a brooklyni Adams Streeten található épületegyüttesben. Most az egész könyvkötészet egy emeleten van Wallkillban, és 58 százalékkal kevesebb helyet foglal el. A puha kötésű könyvek készítése 2004 júliusában indult. Később, még ugyanabban a hónapban az első keményfedelű könyvek is elkészültek. Ezeket azon az új gépsoron gyártják, amelyik 33 gépből áll, 70 futószalag köti össze a különböző részeit, és így több mint 400 méter hosszú. A könyveket alkotó íveket csak egyszer kell kézzel mozgatni, a gépsor elején. A keményfedelű könyveket gyártó gépsor 120 könyvet készít el percenként, és csak 25 emberre van szükség az üzemeltetéséhez. Ez azt jelenti, hogy a személyzet létszámát 66 százalékkal csökkenteni lehetett. A könyvkötészet 2004 októberére vált teljesen működőképessé.

2004 novemberétől kezdve már az új wallkilli szállítási osztály teljesíti a gyülekezetek irodalommegrendeléseit. Egy olyan új számítógépes rendszert vezettek be, amely 45 százalékkal kevesebb helyet foglal, mint brooklyni elődje. Számítógépek határozzák meg a szállítmányok méretét, és választják ki a megfelelő kartondobozokat. Egy 800 méter hosszú futószalag viszi a megrendelt irodalmat egy különleges rakfelületre, ahol  a küldeményeket előkészítik a szállításra. Van egy olyan rész is, ahová autóval lehet behajtani, így a helyi gyülekezetek kényelmesen vehetik fel a megrendeléseiket.

Szívből köszönetet mondunk annak a sok testvérnek és testvérnőnek, akik segítettek megvalósítani mindezt. Ezek a testvérek Bétel-szolgák, ideiglenesen Bételben szolgáló önkéntesek, öt állam területi építőbizottságainak irányítása alatt dolgozó csoportok, és azok, akik nagylelkűen felajánlották a saját vállalkozásuk felszereléseit és építőanyagait. Természetesen köszönet jár annak a sok ’vidám adakozónak’ is, akik anyagi támogatást nyújtottak (2Kor 9:7, 11).

Brooklyn változó arculata

A nyomtatás, könyvkötés és szállítás Wallkillba telepítése megváltoztatta a brooklyni Bétel arculatát. 2004. április 29-én történelmi és érzelmekkel teli pillanatra került sor. Ezen az estén örvendezés és sírás közepette Max Larson, aki több mint 60 éve a nyomda felvigyázója, lekapcsolta az utolsó brooklyni nyomdagépet, véget vetve ezzel egy 84 éves, megszakítás nélküli nyomtatási folyamatnak. Néhány héttel később a könyvkötészet is bezárta kapuit.

Tudva, hogy ezek a változások nagymértékben lecsökkentik majd Brooklynban a szükséges munkaterület méretét, a Vezető Testület 2003 júniusában bejelentette a Furman Street 360-ban levő épület lehetséges eladását. A szerződés 2004. június 18-án, pénteken lett véglegesítve. Ebből a 93 000 négyzetméteres épületből most költöztetik át az eddig itt működő mosodát, irodákat és műhelyeket az Adams Street 117-ben levő épületegyüttesbe.

Jelenleg a Columbia Heights 107-es épület is teljes felújítás alatt áll. A tervek szerint a lakószobák 2005 második felére készülnek el, az egész épület pedig 2006 szeptemberére. A felújított épület a Bétel-család több mint 300 tagjának ad majd otthont, és lesz benne vegyesbolt, Királyság-terem, könyvtár, előcsarnok, néhány iroda, egy mosoda és egy új belső kert.

 Készen állva a világméretű növekedésre

Anglia, Brazília, Dél-Afrika, Japán és Mexikó is kapott új MAN Roland Lithoman nyomdagépet. Először az angliai fiókhivatalban szerelték össze az új berendezést, amely 2003 júliusában érkezett, és októberben kezdte meg a termelést. Naponta 750 000 folyóiratot tud nyomtatni, két műszakban pedig akár 1,5 milliót. Ez majdnem a háromszorosa a korábbi gép teljesítményének.

Az új gépek Bibliákhoz és más kiadványokhoz használt íveket is tudnak nyomtatni. A dél-afrikai fiókhivatal például már le is gyártotta azokat az íveket, amelyek a Dél-Afrikában beszélt, szoto nyelvű Új világ fordítás előállításához szükségesek. A japán fiókhivatal arról számol be, hogy eddig egy egész nap kellett ahhoz, hogy átálljanak a kisméretű könyvek készítéséről a nagyméretű könyvek nyomtatására. Most mindez csupán egy órába telik. Továbbá az eddigi tíz nap helyett mindössze öt órát vesz igénybe egymillió traktátus legyártása. Működésének első három hónapja alatt a Japánban levő nyomdagépen 12 millió traktátus, 12 millió folyóirat és füzet, 240 000 könyv, valamint 48 000 Biblia készült.

Más új, automata gépeket is használnak. Ezek vágják, számolják, egymásra rakják, felcímkézik és csomagolják az irodalmat. A nyomólemezek hatékonyabb és pontosabb módszerrel készülnek, melyet „számítógépből a lemezre” technikának neveznek. Ez az eljárás kiküszöböli a hagyományos film használatát, ezáltal egy egész munkafázist megszüntet. Az angliai fiókhivatal jelentése szerint ezek a fejlesztések nemcsak azt eredményezték, hogy nőtt a termelékenység, hanem azt is, hogy a munkát kevesebb személy is el tudja látni.

Továbbképzés Németországban

A hat korábban említett fiókhivatalból testvérek utaztak Németországba, hogy képzést kapjanak a MAN Roland cégtől. A nem Tanú nyomdai dolgozók oktatása során szerzett  tapasztalataikra alapozva az oktatók azt feltételezték, hogy a testvérek inkább vakációnak fogják tekinteni a náluk töltött időt. Így aztán nagyon meglepte és le is nyűgözte őket a testvérek lelkiismeretessége, akik azt kérték, hogy korábban kezdhessenek, és később fejezhessék be a napi munkát, ezáltal hozva ki a legtöbbet a tanfolyamból.

Néhány tanulónak nyelvi nehézségekkel kellett megküzdenie, mivel mind a szóbeli oktatás, mind a nyomdagépekhez adott kezelési útmutató angol nyelvű volt. A japán küldöttség tagjai előrelátóan már a németországi útjuk előtt elkezdték fejleszteni az angoltudásukat. Ezért sokan ideiglenesen átmentek valamelyik angol nyelvű gyülekezetbe.

A Bétel-tagok viselkedése jó tanúskodás

Amikor később a gépek megérkeztek a fiókhivatalokba, a MAN cég mérnökei összeszerelték őket, miközben a megbízott Bétel-tagok segédkeztek nekik. A Bétel vidám és építő légköre mind a hat fiókhivatalban jó hatással volt a nem Tanú munkásokra. Az egyik férfi, aki a londoni nyomdagép összeállításán dolgozott, ezt mondta a testvéreknek: „Amikor tegnap este hazamentem, láttam, hogy a szomszédom kint van a kertjében. Sohasem kedveltem őt túlzottan, de tegnap este legalább 20 percig beszélgettünk, és rájöttem, hogy alapjában véve egész rendes fickó.” Ugyanez a technikus még azt is mondta, hogy a felesége is észrevett némi változást a viselkedésén és a modorán. A feleség így dicsérte meg:

— Barátságos vagy, mosolyogsz és köszönsz az embereknek.

— Hat hete dolgozom a Tanúkkal, és az utóbbi két hétben egyszer sem káromkodtam. Remélem, hogy többé nem is fogok — válaszolta a férj.

Miután a londoni Bételben befejeződött a gép összeszerelése, a MAN cég egyik vezetője felhívta a fiókhivatalt, és köszönetet mondott, amiért a testvérek nagyszerűen gondoskodtak vállalata dolgozóiról. Szavai szerint az üzembe helyezés tökéletesen ment.

 Némelyik fiókhivatalban ideiglenes ebédlőt alakítottak ki a gépteremben azoknak, akik az új berendezések üzembe helyezésén dolgoztak. A kifogástalan ruházatban ebédet felszolgáló pincérek látványa meglehetősen szokatlan volt, különösen a nem Tanúknak. Az egyik technikus, aki a Japánban levő gép összeállításán dolgozott, még sohasem látott olyan tiszta, jól szervezett nyomdát, mint amilyen a fiókhivatalban található. „Ennél jobb munkahely az egész világon nincs!” — kiáltott fel. A testvérek becsületességét is értékelte. Sehol máshol nem hagyhatta volna őrizetlenül a szerszámait, tudva, hogy azokat senki sem fogja ellopni. Hogy többet megtudjon Jehova Tanúiról, jó néhány kiadványt elfogadott, és a testvérekkel körbejárta a Bételt.

A mexikói testvérek meghívták a MAN cég szakembereit az Emlékünnepre. Négyen el is fogadták a meghívást, csakhogy nem volt náluk alkalomhoz illő öltözet. Mivel úgy döntöttek, hogy elmennek öltönyt venni, az egyik Bétel-tag elvitte  őket vásárolni. Az Emlékünnepen a testvérek mindegyiküknek adtak egy Bibliát, és az előadás alatt segítettek nekik megtalálni az írásszövegeket. Az összejövetel után a szakemberek fényképeket készítettek, és olyan kedvesen mosolyogtak, hogy a gyülekezetben többen azt gondolták róluk, hogy a németországi Bételből jöttek.

A helyi alvállalkozóknak és beszállítóknak szintén jó tanúskodás volt a fiókhivatalokkal való együttműködés mindegyik helyszínen. Az Egyesült Államokban az egyik építési vállalkozó ezt írta: „Teljesen lenyűgözött, milyen nagyszerű a szervezetük, és különösen az, hogy milyen kitűnő emberekből áll. Nem emlékszem, hogy valaha is olyan jól éreztem volna magam egy építkezésen, mint Önöknél. A szervezetük reményt ad nekem az emberiség jövőjére nézve. Ha ezt a lelkesedést és törődést palackozni és árusítani lehetne, bizonyára az Önök terméke lenne az, amit mindenki meg akarna venni.”

A Mexikóban üzembe helyezett nyomdagéphez csöveket szállító vállalkozó nagyon elcsodálkozott a fiókhivatalban uralkodó nyugodt légkör láttán. Rengeteg kérdést tett fel, és jelenleg a családjával együtt szépen halad előre a Biblia tanulmányozásában. Egy helyi alvállalkozókból álló csoport vezetője szokatlan kéréssel állt elő. Ezt mondta: „Az emberek általában borravalót adnak a munkánk iránti értékelésük kifejezéseképpen. De ehelyett kaphatnánk inkább egy-egy Bibliát? Az alapján, amit itt láttam, azt gondolom, hogy a Biblia ismerete értékesebb a pénznél.”

Az indiai fiókhivatal átadása

„A rég várt nap végre elérkezett 2003. december 7-én — írja az indiai fiókhivatal. — Ezen a napon volt az újonnan épült fiókhivatalunk átadása Bangalore-ban, India déli részének közepén.”

A 17 hektáron fekvő, 30 000 négyzetméter alapterületű létesítmény olyan, mint egy kisebb település. Ez a világon az első  nagy fiókhivatal, amelyet külső cég épített. Van benne ivóvíz előállításához használt tisztítómű, szennyvízkezelő és -újrahasznosító üzem, valamint elektromos áramot termelő berendezés. Az épületegyüttesben levő 122 iroda közül 80-at a fordítók használnak. Helyet kapott még benne egy gyönyörű Királyság-terem és egy hatalmas nyomda is. A három lakóépület mindegyikében kényelmes szobák vannak, valamint egy-egy mosoda, ebédlő, és jól felszerelt konyha. Az egész építkezés, melynek során leginkább helyben vásárolt építőanyagokat használtak, két évig tartott.

Indiában a Királyság-munka 1905-ben kezdődött. Jelenleg 26 indiai nyelven végzik a fordítást és a nyomtatást. Az átadáson az évtizedek óta Indiában szolgáló misszionáriusok mondtak el buzdító tapasztalatokat, az átadási beszédet pedig Stephen Lett, a Vezető Testület tagja tartotta. A 2933 résztvevő között 150 külföldi vendég volt, akik 25 országból érkeztek.

Fiókhivatal-átadás a Fülöp-szigeteken

„Mi is ilyen Őrtorony-kinézetet akarunk az épületeinknek!” Így kiáltott fel némelyik nem Tanú építési vállalkozó Manilában, amikor meglátták, milyen gyönyörű lett a Fülöp-szigeteki fiókhivatal. Amikor az egyik televízió forgatócsoportja  dokumentumfilmet készített arról, hogy az építkezéseken hogyan tartják be a szabályokat, a város főmérnöke ezt mondta nekik: „Ha olyan helyet akarnak látni, ahol a törvényt az utolsó betűig betartják, menjenek az Őrtorony-épülethez.”

A testvérek felépítettek egy új tízszintes lakóházat, valamint néhány kiegészítő épületet, és felújítottak egy 1991-ben készült tízszintes házat. Miért volt szükség a bővítésre? 1991 és 2003 között a hírnökök száma 34 000-rel nőtt, ami több mint 144 000 Királyság-hirdetőből álló új csúcsot eredményezett!

Az átadást 2003. november 1-jén tartották meg. Ezen a napfényes szombat délelőttön összesen 2540-en vettek részt a programon. Köztük voltak a Bétel-család tagjai, korábbi misszionáriusok és más külföldi vendégek 13 országból, valamint több mint 2000 Fülöp-szigeteki testvér és testvérnő. Stephen Lett a következő témáról beszélt: „Értékeljük nagyra Jehova múltbeli és jelenkori imádati helyeit”. A következő napon a helyi úttörők, valamint a gyülekezeti vének és feleségeik élvezhettek egy különleges programot a Metro Manila Kongresszusi Teremben, ahol összesen 8151-en voltak jelen.

Világszerte összesen 20 092 felszentelt szolga dolgozik ilyen fióklétesítményekben. Mindegyikük Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgákból álló világméretű rendjének a tagja.

 [Kiemelt rész a 21—2. oldalon]

Emberrablás fényes nappal

Péntek délben, 2004. március 19-én, egy 20 éves Tanú, Carl a Haitin levő Pétionville egyik forgalmas utcáján sétált. Hirtelen fekete ruhába öltözött fegyveresek támadtak rá, bekényszerítették egy teherautóba, csuklyát húztak a fejére, és teljes sebességgel elhajtottak. Carl így meséli el a történteket:

Miután kiszálltunk a teherautóból, bevittek egy szobába, ahol már más foglyok is voltak, valószínűleg olyan egyetemisták, akiket azzal vádoltak, hogy részt vettek politikai megmozdulásokban. Fogvatartóink egyre agresszívabbá váltak, és végül gépfegyverrel leadtak ránk egy sorozatot, amely megölte az egyik foglyot. Éreztem, ahogy a halott feje a lábamra nehezedik. Azután vallatni és fenyegetni kezdtek. Dühödten rám mértek egy jó nagy ütést, és a földre tepertek a halott mellé.

— Válaszolj a kérdéseimre! — követelte a vezetőjük.

— De én semmit sem tudok a politikáról — bizonygattam.

— Akkor most azonnal megöllek! — ordította.

— Mielőtt megtenné, hadd imádkozzak az Istenemhez, Jehovához, hogy segítsen a szüleimnek és a testvéreimnek, akik soha többé nem láthatnak — esdekeltem.

— Gyorsan, nincs sok időm! — vágta oda.

Miközben hangosan imádkoztam, a férfi kiment a szobából. Amikor visszatért, ezt mondtam magamban: „Na, Carl, ennyi volt. Készülj a halálra”. De ekkor óriási meglepetés ért.

— Maga X. Y.? — kérdezte tőlem.

— Igen — válaszoltam, csodálkozva, hogy honnan tudja a nevemet.

Elmagyarázta, hogy már sokszor ült az autómban, amikor felvettem őt utazás közben, és most, hogy megtudta, ki vagyok, nem képes megölni. Nyilvánvalóan az alapján ismert fel, amit az imában mondtam, hiszen a fejem még mindig le volt takarva. Újból kiment, és heves vitatkozásba kezdett a társaival. Azután az egyik emberrabló teherautóba tuszkolt, elhajtott velem, és végül kidobott az úton. Ez félelmetes megpróbáltatás volt, ami nagymértékben megerősítette a Jehovába és az ima erejébe vetett hitemet.

 [Táblázat/képek a 12—3. oldalon]

NÉHÁNY ESEMÉNY A 2004-ES SZOLGÁLATI ÉVBEN

2003. szeptember 1.

Szeptember: A 2004-es szolgálati évben 88 fiókhivatalban tartják meg az utazófelvigyázó-iskolát.

Október: A nagy-britanniai fiókhivatalban elkezdenek termelni a MAN Roland Lithoman nyomdagéppel.

Október 28.: Romániában a bíróság úgy dönt, hogy Jehova Tanúira is ki kell terjeszteni az elismert vallásokra vonatkozó adószabályozást.

November 1.: A Fülöp-szigeteki fiókhivatal átadása.

November 28.: A grúziai Igazságügyi Minisztérium bejegyzi Jehova Tanúi helyi fiókhivatalát.

December 7.: Az indiai fiókhivatal átadása.

2004. január 1.

 Március 26.: A golovinyszkiji bíróság betiltja Jehova Tanúi tevékenységét Moszkvában. A döntést megfellebbezzük.

Április: Oroszország új csúcsot ér el 15 489 általános úttörővel.

Április 29.: 84 éves, megszakítás nélküli nyomtatási munka ér véget, a brooklyni nyomda bezár. Az új nyomda Wallkillban működik.

2004. május 1.

Május: A politikai felfordulás közepette katasztrofális áradások sújtják Haitit. Egy testvér sem veszti életét.

Június 16.: A Moszkvai Városi Bíróság helybenhagyja a március 26-ai határozatot. A betiltás és a felszámolás jogerőssé válik. Az ügyben az Európai Bírósághoz fellebbezünk.

2004. augusztus 31.

[Kép a 11. oldalon]

„A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása” megjelenik grúz nyelven

[Képek a 27. oldalon]

Testvérek, akik éppen a két új MAN nyomdagép egyikét üzemeltetik (Wallkill, New York, USA)

[Kép a 29. oldalon]

A nemrég átadott fiókhivatal Bangalore-ban (India)

[Kép a 30. oldalon]

A kibővített Fülöp-szigeteki fiókhivatal