Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

AZ UTÓBBI években egyre több természeti katasztrófa sújtott, és ezalól a 2005-ös szolgálati év sem volt kivétel. Ezek a tragédiák sajnos a testvéreinket sem kímélik. Azonban látni fogjuk, hogy a próbák közepette megmutatkozik a keresztényi szeretet, és ez megerősíti a testvériség érzését, valamint az igazsághoz vonzza a tiszta szívű embereket (Mal 3:18; Ján 13:35).

Ezenkívül az egyre gyakrabban bekövetkező katasztrófák miatt sok ember komolyan elgondolkodik a jövőről, és arról, hogy mi számít igazán az életben. Micsoda kiváltság volt hát, hogy a Kitartóan virrasszatok! című füzettel végzett különleges kampány által segíthettünk nekik megérteni, milyen jelentőségteljes  időben élünk. Sok országban a kampány 2004. október 18-án kezdődött, és nagyszerű eredményekkel járt.

Kampány a Kitartóan virrasszatok! füzettel

Argentína: Egy testvérnő a következő hatásos bevezetővel kínálta fel a Virrasszatok! füzetet egy olyan területen, ahol az emberek igencsak közömbösek: „Ki élhet túl egy katasztrófát: a rosszak, a jók vagy azok, akik megfogadják a figyelmeztetést?”

Egy testvér, akit Juannak hívnak, odaadta a füzetet egy 16 éves fiatalnak, aki miután elolvasta, izgatottan mesélt az édesapjának róla. Az édesapa többet szeretett volna tudni, így elolvasta a füzetet, és kikereste az írásszövegeket. Mindez olyan nagy hatással volt rá, hogy elkezdte tanulmányozni a füzetet a családjával. Amikor Juan visszatért, felajánlotta a férfinak az ingyenes házi bibliatanulmányozást, aki ezt felelte: „Pontosan egy családi bibliatanulmányozásra van szükségünk!” Mondanunk sem kell, hogy el is kezdődött a tanulmányozás.

Franciaország: Jocelyne adott egy példányt a füzetből egy korábbi tanulmányozónak, Aliciának. A fiatalasszony boldogan elfogadta a füzetet, és beleegyezett, hogy áttanulmányozza Jocelyne-nel. Alicia azt is elhatározta, hogy rendszeresen fogja olvasni a Bibliát. A testvérnő így meséli el, mi történt: „Csupán két héttel később azt mondta nekem, hogy a Jézusról szóló bibliai beszámolók könnyeket csaltak a szemébe.”

Alicia beszélt a barátjával, hogy szeretné, ha törvényesítenék a kapcsolatukat, hogy így megörvendeztethessék Istent. Ezenkívül elmondta neki, hogy Jehova Tanúja szeretne lenni. Legnagyobb meglepetésére a barátja ezt válaszolta: „Jól van. Nem akarlak megakadályozni abban, hogy azt tedd, amit Isten megkíván.” Alicia azóta már részt vett élete első körzetkongresszusán.

Madagaszkár: Nanának két kislánya van. Tizenéves korában eljárt a keresztény összejövetelekre a szüleivel, de ez abbamaradt, amikor a szülei felhagytak Jehova szolgálatával.  A különleges kampány idején Nana elfogadta a füzetet egy misszionárius testvérnőtől, és beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Most már minden összejövetelre eljár a két lányával, és arra törekszik, hogy kereszteletlen hírnök lehessen. Mi több, a szülei szintén tanulmányozzák a füzetet. 14 éves fiuk, Josia még tanulmányozást is folytat az egyik tizenéves barátjával, aki most már rendszeresen ott van a keresztény összejöveteleken.

Nigéria: „Édesanyám halála, mely éppen a kampány idején következett be, alkalmat adott rá, hogy tanúskodjak a falumban — mondja egy úttörő testvér. — A temetés előtt a rokonaim jajveszékeltek, és a földre vetették magukat. Megkérdeztem tőlük, hogy miért viselkednek így. Majd azt mondtam nekik, hogy édesanyám halála mindannyiunknak fájdalmat okoz, de ő most halálalvásban van. Fel fog ébredni a feltámadáskor. Jóllehet én magam is sírtam, kinyitottam a Virrasszatok! füzetet a 8. oldalon, és magyarázatot fűztem a feltámadást ábrázoló képhez. Ennek az lett az eredménye, hogy 195 füzetet tudtam elhelyezni, köztük 45 Virrasszatok! füzetet. A temetésen a többi testvérrel együtt 100 példányt terjesztettünk el a 2005. május 1-jei Őrtoronyból, melynek címlapján ez áll: »Élhetnek-e újra a halottak?«”

Oroszország: Irina, egy zelenogradszki különleges úttörő ezt írja: „Egy testvérnővel felkínáltuk a Virrasszatok! füzetet Allának, aki be is hívott minket az otthonába. Ez az asszony semmi értelmét sem látta az életnek, mivel az emberek olyan keményszívűek lettek. Megbeszéltünk vele egy újralátogatást. Néhány nappal később ugyanazzal a testvérnővel sétáltam, amikor hallottuk, hogy egy asszony szólít minket. Alla volt az. Megköszönte a füzetet, majd elővette a táskájából, és megmutatta nekünk, mit húzott alá benne. Most rendszeresen tanulmányoz a Mit kíván meg füzetből.”

Oroszország egy másik pontján Vera a férjével, Vitalijjal megállt egy út menti elárusító bódénál, ahol Vera egyik ismerőse,  Ljuda dolgozott. Ljuda korábban már jelezte, hogy nem szeretne a Bibliáról beszélgetni a Tanúkkal, így Vera vonakodott felkínálni neki a füzetet. Vitalij buzdítására azonban mégis megtette, és nagy meglepetésére az asszony el is fogadta azt. Két nappal később Ljuda felhívta őket, és ezt mondta: „Ha egy füzetből ilyen sok mindent megtanultam, mennyi mindent tanulhatnék egy rendszeres bibliatanulmányozáson!” A rokonai ellenségeskedésének dacára Ljuda azonnal elkezdett tanulmányozni és eljárni az összejövetelekre. A fia és a lánya szintén tanulmányoznak. Vera így beszél erről az esetről: „Érdekes, hogy pár évvel ezelőtt adtam Ljudának egy Ismeret könyvet, de ő nem mutatott érdeklődést. A Virrasszatok! füzet azonban érzékeny húrokat pendített meg benne.”

Venezuela: Egy körzetfelvigyázó felesége az ajtóban beszélt egy férfival, annak feleségével és négy gyermekével. A Virrasszatok! füzet 16. és 17. oldalán látható paradicsomi jelenetre mutatva a testvérnő hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a család minden tagja ismeretet szerezzen Istenről. Majd a család mind a hat tagját meghívta a csütörtök esti összejövetelre, és megállapodtak, hogy a közeli buszmegállóban találkoznak. A testvérnő és a férje a megbeszélt időben ott volt a buszmegállóban, de a család nem jött el. A házaspár tudtán kívül a család egy korábbi busszal ment el, és már a Királyság-teremben voltak, mire ők odaértek. A családból öten most rendszeresen tanulmányozzák a Bibliát, eljárnak az összejövetelekre, jóllehet nagyon messzire kell utazniuk, ami igen költséges.

Egy úttörő testvérnő bekopogtatott egy házba, de senki sem nyitott neki ajtót. Később visszament, és találkozott egy idősebb férfival, aki éppen akkor lépett ki a házból. A férfi elmondta a testvérnőnek, hogy szinte teljesen siket, és ezért vagy nem hallja meg a kopogtatást, vagy mire odaér az ajtóhoz, addigra a látogatók már elmennek. A testvérnő adott neki egy Virrasszatok! füzetet, és meghívta a gyülekezeti összejövetelre.

 Az összejövetelen a testvérnő elmondta ezt a tapasztalatot, de nem tudta, hogy az idős férfi is jelen van. A férfi most rendszeresen tanulmányozza a Bibliát egy testvérrel, eljár minden összejövetelre, és vágyik rá, hogy prédikálja a jó hírt. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért ment el először az összejövetelre, felmutatta a Kitartóan virrasszatok! című füzetét, és ezt mondta: „Ennek a füzetnek köszönhetően!”

A Biblia fordítása

Jehova szervezete az 1800-as évek végétől nagy mennyiségben vásárolt Bibliákat, melyeket érdeklődőknek terjesztett el, időnként a beszerzési árnak csupán a 35 százalékáért. 1926-tól a testvérek a saját nyomdájukban nyomtattak és kötöttek be Bibliákat, köztük a The Emphatic Diaglott, a King James Version és az American Standard Version példányait. Majd 1961-ben egy kötetben kiadták A Szentírás új világ fordítását angolul.

És mi a helyzet a többi nyelvvel? A XX. század elején a fiókhivatalok különböző kiadóktól vásároltak Bibliákat, melyeket önköltségi áron terjesztettek. E Bibliák némelyikét őszinte szívű fordítók készítették, akik még Isten nevét, a Jehova nevet is használták a fordításukban. Idővel azonban a legtöbb fordító kihagyta Isten nevét a művéből. Napjainkban néhányan még ennél is tovább mennek: egy helyi istenség nevével váltják fel Isten nevét. Például a cseva nyelvű Buku Loyera Bibliában, melyet Malawiban, Mozambikban és Zambiában használnak, a tetragram helyén egy törzsi istent jelölő szó, a „Csauta” szó áll, melynek jelentése: ’a Nagy Íjász’.

Más módokon is megváltoztatták a Bibliát. Egy afrikai fordítás például Lukácsra kuruzslóként utal. A Tuvaluban használatos Biblia a Júdás 23. versét meglehetősen szabadon így adja vissza: „Buzgón szeressétek a szodómiát gyakorlókat, csak arra vigyázzatok, hogy ez rátok ne legyen hatással.” Az eredeti  szövegben azonban egyetlen szó sem esik a szodómiáról vagy a gyakorlóiról.

A múltban a bibliatársaságok élen jártak a Bibliák előállításában és terjesztésében. Nemrégiben viszont néhány bibliatársaság a kereszténység egyházainak adta át a Biblia nyomtatásához és terjesztéséhez való jogot. Amellett, hogy néhány országban az egyházak drágán árulják a Bibliáikat, nem akarják, hogy Jehova Tanúi vásárolják meg azokat. Például Kirgizisztánban egy protestáns egyháznak van joga ahhoz, hogy terjessze a Keresztény Görög Iratok modern, kirgiz nyelvű fordítását. Amikor a testvérek vásárolni próbálnak ebből a Bibliából, gyakran ezt kérdezik tőlük: „Ön Jehova Tanúja?” vagy „ismeri Isten nevét?” Ha a válasz igen, akkor nem adnak nekik Bibliát.

Ezek és más okok miatt a Vezető Testület úgy látta, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a Biblia fordításának. Jelenleg 35 nyelven létezik a teljes Új világ fordítás, és további 20 nyelven A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása. A világon működő 33 bibliafordító csapatból 19 a Héber Iratokon dolgozik, 11 a Keresztény Görög Iratokon, 3 pedig a Jegyzetes Biblián. Egy bibliafordító csapat általában három-hat személyből áll. A számítógépes segédeszközöknek és a jól kidolgozott módszereknek köszönhetően néhány csapat kevesebb mint két év alatt elkészítette a Keresztény Görög Iratokat.

Milyen érzésekkel veszik kézbe a testvérek a saját nyelvükön az Új világ fordítást? Egy úttörő Albániában sokak érzését foglalta össze ezekkel a szavakkal: „Sírtam. Még sosem éreztem ehhez hasonlót, amikor Isten Szavát olvastam. Minden egyes verset magamba akarok szívni.”

Jogi fejlemények

Örményország: Azután, hogy Jehova Tanúi már 15 kérvényt benyújtottak, 2004. október 8-án végül bejegyezték a szervezetüket. Ennek ellenére a fiatal testvéreket továbbra is  bebörtönzik, mert lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadják a katonai szolgálatot (Ézs 2:4). Reménykedünk benne, hogy ez a bejegyzés továbbra is vallásszabadságot fog biztosítani a testvéreinknek, hogy irodalmat tudjanak külföldről behozni, és kongresszusokat tudjanak tartani. Örményországban az első hivatalos irodalomszállítmány 2005 júniusában lett vámkezelve, majd megkapták a testvérek.

Ausztria: Jehova Tanúi már több mint 30 éve folytatnak jogi harcot, hogy vallásukat teljesen elismerjék. Ennek érdekében öt kérvényt nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához. 2005. február 1-jén a bíróság két olyan testvér ügyét fogadta el érdemi vizsgálatra, akiktől megtagadták, hogy egyházi szolgákként felmentsék őket a katonai szolgálat alól. Ezt arra hivatkozva tették velük, hogy Jehova Tanúi nem elismert vallás. Július 5-én a bíróság elfogadta megvizsgálásra a kérelmet, de nem nyilatkozott arról, hogyan fog dönteni.

Eritrea: 2004. január 24-én a hatóságok letartóztattak 38 férfit, nőt és gyermeket, akik az aszmarai Saba Gyülekezethez tartoznak. A letartóztatottak 6—94 év közöttiek voltak, és néhányuk még nem is volt megkeresztelkedve. Miután három napig rendőrségi őrizetben voltak, a legfiatalabbakat elengedték. A többi 28 személyt átvitték egy Aszmarán kívüli börtönbe, és bádogból készült konténerekbe zárták őket, melyek ki voltak téve a nappali forróságnak és az éjszakai hidegnek. 2004. szeptember 2-án, több mint hét hónappal később, a két legidősebb testvért, akik 94, illetve 87 évesek voltak, szabadon engedték. Majd több testvért is elengedtek. Hatot azonban még mindig fogva tartanak 16 másik testvérrel együtt, akik közül hárman már 11 éve vannak börtönben. Kérünk benneteket, imádkozzatok ezekért a drága testvérekért! (Csel 12:5).

Franciaország: Ahogyan arról a 2001-es évkönyvben már írtunk, a hatóságok egy új adót róttak ki a testvéreink adományára,  amelyet négy évre visszamenőleg (1993—96) is ki kell fizetniük. Ez az adó felháborítóan magas, 60 százalékos, és ezenfelül még bírságot is kell fizetniük! A testvérek előbb az elsőfokú, majd a fellebbviteli, végül a legfelsőbb bírósághoz fordultak, de nem jártak sikerrel. 2005. február 25-én az Emberi Jogok Európai Bíróságához nyújtottak be kérelmet a nyilvánvaló vallási diszkrimináció miatt.

Grúz Köztársaság: Az erőszakos üldözés szinte teljesen megszűnt. Az irodalmunkat be lehet vinni az országba, és nem zavarják meg a keresztény összejöveteleket sem. A múltban elkövetett bántalmazások miatt indított bírósági perek nagy része azonban még mindig lezáratlan. A testvérek négy kérvényt nyújtottak be Grúzia ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Ezek a kérvények a testvéreink erőszakos üldözésével, a jogi testületeink megszüntetésével és a bíróságok tétlenségével foglalkoznak. 2004. július 6-án a bíróság érdemi vizsgálatra alkalmasnak találta a Jehova Tanúi Gldani Gyülekezete kontra Grúzia ügyet.

Németország: Az ország újraegyesítésekor a testvérek meg akarták erősíteni a Jehova Tanúi Vallásszervezet közjogi testületként való elismerését. Ezzel kezdetét vette egy 12 évig tartó jogi küzdelem. A Szövetségi Alkotmánybíróságon 2000-ben hozott kedvező döntés elvetette azt a nézetet, hogy az állam olyan mértékű lojalitást követelhet meg a Tanúktól, amely már sértené keresztény lelkiismeretüket. Az ezt követő bírósági eljárások jó eredményekkel jártak: 2005. március 24-én a berlini másodfokú közigazgatási bíróság arra utasította Berlin tartományt, hogy biztosítson Jehova Tanúinak közjogi testületi jogokat. A tartomány megpróbálja megfellebbezni a döntést.

Oroszország: Ahogyan arról a 2005-ös évkönyvben már beszámoltunk, 2004. március 26-án a Golovinyszkij kerületben levő városi bíróság Jehova Tanúi mindennemű tevékenységét  betiltotta Moszkvában. Azóta nehezen lehet bérleti szerződéseket kötni gyülekezeti összejövetelek és nagyobb összejövetelek megtartásához. A testvéreknek azonban van egy öt teremből álló Királyság-terem-épületegyüttesük, melybe 44 gyülekezet és 2 csoport jár. Jelentős költségek és kényelmetlenségek árán 17 moszkvai gyülekezet a városon kívül jön össze, 31 gyülekezet pedig magánotthonokban, kicsiny csoportokban merít hasznot mindegyik vagy némelyik összejövetelből. Volt már példa a rendőri zaklatásra is, de senkit sem tartóztattak le. A Tanúk megfellebbezték a március 26-ai döntést.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságán szóbeli meghallgatásra került sor 2004. szeptember 9-én a Kuznyecov és társai kontra Orosz Föderáció perben. A bíróság október 4-én egyhangúlag érdemi vizsgálatra alkalmasnak találta az ügyet. A perben érintett hivatalnok 2000 áprilisában arra utasította a rendőrséget, hogy oszlassa fel egy jelnyelvű gyülekezet összejövetelét Cseljabinszkban. Az ügyet még az is bonyolítja, hogy a korábbi tárgyalást nyilvánvaló előítélet jellemezte. Még várjuk, mi lesz a döntés.

Türkmenisztán: Három testvért — Manszur Masaripovot, Atamurat Szuvkanovot és Vepa Tuvakovot — 18 hónapig tartó börtönbüntetésre ítéltek, mert lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. Egy negyedik testvért, Begencs Sakmuradovot egy év szabadságvesztésre ítélték. 2005. február 16-án Jehova Tanúi jogi ügyekkel foglalkozó irodája levelet írt Türkmenisztán washingtoni nagykövetségének, azt kérve, hogy feltétel nélkül engedjék szabadon a négy testvért. Április 16-án mindegyiküket szabadlábra helyezték egy különleges amnesztiának köszönhetően, amelyet a türkmén elnök hagyott jóvá. Az év folyamán a rendőrség sok testvért és testvérnőt vett őrizetbe és hallgatott ki, hogy nyomást gyakoroljon rájuk a hitük megtagadására. Erőfeszítéseik azonban nem jártak sikerrel.

 A természeti katasztrófák éve

Néhány országban 2004-ben minden eddiginél több természeti katasztrófa sújtott. Hogyan érintették ezek a tragédiák a testvéreinket?

Carriacou, Grenada és Petite Martinique: 2004. szeptember 7-én az Ivan hurrikán söpört végig ezeken a szigeteken. A házak több mint 90 százalékát megrongálta vagy teljesen lerombolta. Megdöbbentő módon a széles körben elterjedt fosztogatás talán ugyanakkora veszteségeket okozott, mint maga a katasztrófa. A testvérek szinte mindenüket elvesztették, és a hat grenadai Királyság-terem közül kettő súlyos károkat szenvedett. Egyetlen testvérünk sem sérült meg komolyabban.

A barbadosi fiókhivatal, melyhez az előbb említett szigetek tartoznak, korábban azt tanácsolta a gyülekezeteknek, hogy a szolgálati összejövetelen tartsanak egy programot, mely a hurrikánra való felkészülésről szól, jóllehet utoljára 1955-ben sújtotta hurrikán a térséget. „Miért fecséreljük az időnket arra, hogy hurrikánokról beszéljünk, amikor ennél fontosabb dolgok is vannak?” — kérdezte egy grenadai testvérnő. Mondanunk sem kell, hogy az Ivan hurrikán pusztítása után ez a testvérnő elhatározta, soha többé nem akadékoskodik a szervezeti útmutatások miatt! A fiókhivatal gyorsan felállított egy segélybizottságot, ezenkívül a guyanai és a trinidadi fiókhivatal is segítséget nyújtott. A Karib-tenger vidékéről és az Egyesült Államokból több száz testvér érkezett az újjáépítési munkálatokra.

Jamaica és a Kajmán-szigetek: Az Ivan hurrikán pusztítása nyomán egyetlen testvér sem sérült meg, azonban sokan anyagi veszteségeket szenvedtek. Amint az időjárás egy kicsit jobbra fordult, a vének felkeresték a szigetek 199 gyülekezetéhez tartozó hírnököket. „Maguk valóban törődnek egymással!” — mondták a külső szemlélők.

Haiti: Szeptember közepén a Jeanne hurrikán tombolt Haiti északi részén, melynek következtében egy pusztító áradat  öntötte el a parton fekvő Gonaïves városát és annak környékét. Végül még a háztetőkön menedéket keresők is térdig érő vízben álltak. „Egész éjszaka hallottuk, hogy házak dőlnek össze, és hogy emberek kiabálnak” — mondja egy testvér. Az árvízben mintegy 2900-an vesztették életüket, köztük egy 83 éves testvérnő is.

Egy testvér ezt mondja: „Hálás vagyok Jehovának, hogy a családom hátrahagyta az anyagi javainkat, és megmenekült.” Néhány nappal később a környező városokban élő Tanúk élelmet és ivóvizet hoztak, a fiókhivatal pedig egy teherautónyi szükséges dolgot szállított oda. Bár a takarítás nagy munka volt, a hét végére mindenki újra részt vett a keresztény összejöveteleken és a prédikálásban. „Negyven önkéntes dolgozott négy napig a házamon — mondja egy testvérnő. — Még ki is festettek nálam! Mindez nagy hatással volt a családtagjaimra, akik nem Tanúk. Egyikük azóta már elkezdett tanulmányozni.”

Egyesült Államok: 2004 augusztusában és szeptemberében négy hurrikán sújtott egymás után Florida államban: Charley, Frances, Ivan és Jeanne. * Legalább tíz Királyság-terem, és a testvérek házai közül több mint 4300 rongálódott meg. A katasztrófa után a floridai Katasztrófavédelmi Szolgálat (EOC) elnöke ellenőrizte, hogy a készleteik megfelelően lettek-e felhasználva. Megjegyezte, hogy Jehova Tanúinak a csoportja volt a legszervezettebb. Azt mondta a segélybizottságunknak, hogy bármire legyen is szükségünk, az a rendelkezésünkre áll.

Egy gyülekezet ideiglenesen egy bérelt teremben tartotta az összejöveteleit, melyért minden alkalommal 50 dollárt (10 000 forintnak megfelelő összeget) fizetett. Ám ez az épület is károkat szenvedett az első hurrikán tombolásakor. Az épület tulajdonosai bérmunkásokkal akarták elvégeztetni a javításokat, de azok nem fejezték be a munkát. Ezután a testvérek  felajánlották a segítségüket a tulajdonosoknak, akik ezt el is fogadták. A munka egykettőre kész lett. A tulajdonosok viszonzásképpen három hónapig nem kértek bérleti díjat.

Japán: A média egyik jelentése szerint 2004-ben „sújtotta a legtöbb tájfun az országot azóta, hogy 1551-től kezdődően feljegyzést készítenek róluk”. Niigata és Fukui prefektúrában a júliusi szélsőséges időjárás jóval több mint 34 000 lakóházban és más épületben okozott károkat, például egy Királyság-teremben és a testvérek birtokában levő 60 lakóépületben. A környező gyülekezetekből több száz Tanú sietett a testvérek segítségére. A Királyság-termet két hét alatt teljesen helyreállították.

A testvérek a terem közelében élő nem Tanú személyek otthonainak a kitakarításában és fertőtlenítésében is segítettek. Egy férfi, aki korábban ellenséges volt a Királyság-üzenettel szemben, hálatelt szívvel sírt. A helyi önkormányzat köszönőlevelet írt a segélybizottságnak, melyben méltatta a testvérek erőfeszítéseit.

Szeptemberben és októberben két tájfun söpört végig Japánon. Az áradások és a földcsuszamlások miatt egy testvér és egy testvérnő életét vesztette, és mintegy 100 Tanúnak nehézségei adódtak. Tojooka városát (Hjógo prefektúra) is elöntötte a víz. Jóllehet a körzetfelvigyázó szálláshelyét is víz borította, segített megszervezni a segélyezési munkát.

Miután egy úttörő testvérnő lakásából elvonult az egy méter magasan álló saras víz, a helyi hírnökök tisztára sikálták a lakást. A főbérlő, aki egyébként nem Tanú, teljesen meghatódott ettől. A testvérnő ezt mondta: „Már hallottam Jehova szervezetének segélyakciójáról, de most első kézből tapasztaltam is. Nagyon büszke vagyok az Istenünkre, Jehovára és a szervezetére.”

Szintén októberben történt, hogy egy hatalmas erejű földrengés rázta meg Japán északi részét. 40 személy életét oltotta  ki, és több mint 100 000 embert kellett kilakoltatni az otthonából. Egyetlen testvérünk sem sérült vagy halt meg, jóllehet több mint 200 család volt érintett. Egy Királyság-terem teljesen használhatatlanná vált. Akkor kezdődött a rengés, amikor a körzet vénei összegyűltek, hogy egy körzetkongresszus előkészítését megbeszéljék. Mit tettek ezek után? A fiókhivataltól és a helyi területi építőbizottságtól jövő útmutatásoknak megfelelően azonnal elkezdték megszervezni a segélyakciót. „Arra emlékeztettek minket, hogy szellemi nézőpontból tekintsük a történteket” — mondja egy vén. Megtartották a körzetkongresszust, amelyre még azok is eljöttek, akiket valamilyen módon érintett ez a katasztrófa.

„A földrengés a férjem szívét is »megrázta«” — meséli egy felemás igában élő testvérnő, akinek a háza megrongálódott. Amikor a férje látta a keresztény szeretet megnyilvánulását a segélyakcióban, életében először elment egy gyülekezeti összejövetelre. „Teljesen megbízom a szervezetükben — mondta. — Tudom, hogy sosem fog csalódást okozni nekünk.”

 Fülöp-szigetek: Amikor 2004 vége felé tájfunok söpörtek végig Quezon és Aurora tartományban, egy négygyermekes Tanú-család meghalt, amikor a házukat elöntötte az árvíz és a sár. Felimon Maristela körzetfelvigyázó, aki Quezonban volt, amikor azt az úgynevezett hirtelen árvíz elárasztotta, ezt írja: „A Királyság-termet pillanatok alatt elöntötte a víz, és a terepjárómat is elsodorta. A feleségemmel és két testvérrel a terem tetején töltöttük az éjszakát. A víz egészen az ereszig emelkedett. Másnap délután háromkor másztam le a tetőről. A víz még akkor is a mellkasomig ért.”

A veszélyek ellenére Maristela testvér felkutatta a hírnököket, hogy meggyőződjön róla, mindenki jól van. Dingalanban (Aurora tartomány) egy vénnek lehetősége lett volna helikopterrel elhagyni a területet, de ő inkább ott maradt, hogy segíteni tudjon a keresztény testvéreinek és testvérnőinek.

Minden idők legszörnyűbb cunamijai

2004. december 26-án az Észak-Szumátra (Indonézia) nyugati partjait sújtó 9-es erősségű földrengés az emberiség történelmének legpusztítóbb cunamijait okozta. Becslések szerint a halálos áldozatok és az eltűntek száma meghaladta a 280 000-et! Még az afrikai Szomáliában is, mely az Indiai-óceán nyugati partjainál fekszik, körülbelül 290 emberéletet követeltek a hullámok.

Indonézia: Bár ebben az országban vesztette életét a legtöbb ember, egyetlen testvér vagy érdeklődő sem halt meg. A korábbi erőszakos cselekmények miatt sok Tanú már ezt megelőzően elmenekült Aceh tartományból — a legnagyobb mértékben sújtott területről —, és a sziget belsejébe költözött. Nias szigete szintén súlyos károkat szenvedett, de a testvéreknek sikerült biztonságos helyre menekülniük.

India: Egyetlen testvérünk sem halt meg, bár sokan elvesztették a házukat és egyéb vagyonukat. Pondichéry városában  Lakshmi éppen a szántóföldi szolgálatban tevékenykedett, amikor hallott a cunamiról. Hazament a tengerparttól körülbelül 3 kilométerre lévő, sárból készült házába, és azt igencsak megrongálódva találta. A testvérek segítettek neki kitakarítani és rendbe hozni.

Madrászban a 13 éves Naveen éppen krikettezett, amikor hatalmas hullámokat látott. Figyelmeztette az édesanyját és a nővérét, majd velük együtt biztonságos helyre menekült. A víz, amelyben gázolniuk kellett, még így is tele volt mindenféle háztartási eszközzel, és rengeteg holttest sodródott körülöttük.

A hétéves Lini a nagybátyjával és az unokatestvérével a Kanjákumári-fok közelében a tengerparton volt, amikor a hullámok bevitték őt a szárazföld belsejébe, és nekicsapták egy fakerítésnek. A víz folyamatosan átcsapott a feje fölött. A nagybátyja és az unokatestvére is túlélte a történteket, de a nagybácsi elvesztette a szemüvegét, ezért nem látott jól. Ennek ellenére tovább kereste Linit. Hamarosan azt hallotta, hogy Lini Jehovához kiált segítségért a hullámokból, így meg tudta őt menteni. Lini most mindenkinek elmondja, hogy Jehova meghallgatta az imáját.

Andamán- és Nicobar-szigetek: Mary és nyolcéves fia, Alwyn rokonlátogatáson voltak, amikor a rengés megrázta a házat. Mindannyian kiszaladtak. Mary látta, amint egy vízfal nyomul a part felé. Éppen akkor ért oda egy busz. A fiával együtt felugrott rá, és elmenekült. Másokat azonban, akik visszarohantak a házukba a holmijaikért, elvitt a víz. Röviddel később a buszon utazók újabb rengést éreztek. Kiugrottak a buszból, és egy magasan fekvő helyre szaladtak, ahol már körülbelül 500-an gyűltek össze. A hullámzó víz a szemük láttára vitte el a buszt, és egészen addig emelkedett, amíg már csak fél méterre volt attól a helytől, ahol álltak.

Miután a víz visszahúzódott, Mary egy rövid időre visszament a házába. Megtalálta a Bibliáját és a Vizsgáljuk az Írásokat  naponta! című füzetét, melyekből erőt merített az elkövetkező napokban. Amikor olyan hír kapott szárnyra, hogy hajók viszik el a szigetről az embereket, több százan a partra rohantak, és az óceánba gázolva várták, hogy felvegye őket egy hajó. Mary és a fia mindennap több órát várakozott derékig érő vízben, mely tele volt holttestekkel. Hat nappal a cunami után egy hajó végül felvette őket. Mivel sokan Istent okolták a tragédiáért, Mary tanúskodott nekik. Sógornője most tanulmányozza a Bibliát, és eljár a keresztény összejövetelekre.

Prasanthi az ötéves fiával, Jehoashsal a Hut-öbölbe ment meglátogatni korosodó édesapját, Prasad Rao testvért. Érezték a földrengést, látták a hullámokat, ezért magasabban fekvő területre menekültek. A víz 5 méter magasan állt az úttest szintje fölött, és elöntötte Prasad házát. Ágyai, hűtőszekrénye és televíziója, valamint a gyülekezetnek megrendelt Legnagyobb ember könyvek szerteszét lebegtek a víz felszínén. A túlélők később megtaláltak néhány könyvet, és elkezdték olvasni őket. Prasad, Prasanthi és Jehoash öt napig a romok közül kimentett élelemmel táplálkozott, valamint szúnyogok és legyek hadával küzdött. Amikor megérkeztek a csónakok, másokhoz hasonlóan Prasanthi — aki ekkor hat hónapos terhes volt — és Jehoash mellkasig érő vízben gázoltak a megmentőikhez, jóllehet a közelben krokodilok úszkáltak. Prasad később csatlakozott hozzájuk.

A Terása szigeten minden házat elvitt a víz. Az ott élő 13 testvér és testvérnő hat napot volt az őserdőben, éheztek, és teljesen összecsípték őket a rovarok, mire elvitték őket a Camorta szigetre. Ott Mark Paul testvérnél húzódtak meg, aki magasabban fekvő területen lakik, és akinek a házát Királyság-teremként használják. Egy kicsit korábban, a cunami napján a szokásos 10-12 fő helyett 300-an jöttek el a gyülekezeti összejövetelre. Azóta 18 új bibliatanulmányozó rendszeresen eljár az összejövetelekre, mert saját szemükkel látják, hogy Jehova népének tagjai miként támogatják egymást szeretetteljesen.

 Srí Lanka: A sziget partvonalának kétharmadát érték a hullámok, rendkívüli károkat okozva. A cunami vasárnap reggel sújtott le, amikor a legtöbb testvér gyülekezeti összejövetelen volt a veszélyes zónán kívül. Tíz gyülekezetet érintett a katasztrófa, egy testvérnő pedig meghalt, amikor a víz magával ragadta a házát. A testvérek nagyon szomorúak, hogy elvesztették ezt a nagyszerű testvérnőt. Több érdeklődő is meghalt, és sok testvér gyászolja rokonait. Egy vénnek 27 családtagja halt meg. Ennek ellenére „a testvérek szellemileg erősen kerültek ki a tragédiából” — írja a fiókhivatal.

A Bételben tornyokban álltak a segélyszállítmányok, és a Bétel-család legtöbb tagja a segélyezéssel volt elfoglalva. A helyi testvérek járműveikkel vitték el a csomagokat a katasztrófa sújtotta területekre. Négy napon belül az összes testvért felkeresték, és élelmiszert, valamint ruhát adtak nekik. Amikor megkérdezték tőlük, mire volna még szükségük, ezt válaszolták: „Bibliákra és könyvekre. A mieinket elvitte az ár.” Ezt a szükségletüket azonnal kielégítették.

Gerrad Cooke körzetfelvigyázó a katasztrófa idején Colombóban tartózkodott. Hét órát autózott egy olyan úton, amely sötétedés után elég veszélyes a vad elefántok miatt. Amikor este 10:30-kor megérkezett, ő és egy helyi testvér, akinek a házát szintén elvitte a víz, azonnal elindultak a családokhoz,  hogy a segélyt eljuttassák hozzájuk. Egészen hajnalig talpon voltak.

Thaiföld: Egyetlen helyi testvér sem sérült vagy halt meg, és egyikük sem vesztette el a vagyontárgyait. Néhány külföldi turista azonban eltűnt, feltételezhetően meghalt. Köztük van például egy finn testvér, egy svéd házaspár, egy ausztriai testvér és egy testvérnő nem hívő férje. Két svéd házaspár elment a helyi csoporttal a szántóföldi szolgálatba messze a parttól. Amikor visszatértek a szállodájukba, csak a halottakat és a pusztítás nyomait látták.

A földrengés utáni hétfő reggel a Phuketi Gyülekezet elnöklőfelvigyázóját felhívták a thaiföldi fiókhivatalból, tájékoztatva őt arról, hogy egy finn testvérnő, Kristina másfél órányira tőle kórházban van. A vén egy másik testvérrel együtt rögtön odament. Az elnöklőfelvigyázó ezt írja: „Még soha életemben nem láttam ennyi gyötrelmet: emberek a házastársuk nélkül, szülők a gyermekeik nélkül, és gyermekek a szüleik nélkül. Néhányuk segítségért kiáltott, mások a plafonra vagy a padlóra meredtek. A helyzet annyira szívfacsaró volt, hogy időnként ki kellett mennünk a szobából, hogy uralkodni tudjunk magunkon, és hogy erőért imádkozzunk.”

A testvérek akkor találtak Kristinára, amikor már éppen felkészítették egy műtétre a törött lába miatt. Minden papírját elvesztette. A műtét után a két helyi testvér imádkozott vele, és éjfélig mellette maradtak. Néhány nappal később Kristina visszarepült Finnországba. A szerencsétlenség ellenére „Kristina bátor és erős volt”, írják a testvérek. A férje sajnos meghalt a cunamiban.

Fiókhivatal-átadások

Angola, 2005. január 8.: Angolában, ahol majdnem 40 évig dúlt a polgárháború, mérföldkőnek számító esemény volt ez a különleges nap. Stephen Lett testvérnek kettős kiváltságban  volt része: egyrészt ő tartotta meg az angolai fiókhivatali létesítmények átadási beszédét, másrészt pedig ő az első vezető testületi tag, aki ebbe az országba látogatott. Mintegy 730 küldött jött el a programra 11 országból. Hogy miért volt szükség erre az új fiókhivatali épületegyüttesre? 1975-ben a fiókhivatal 3055 hírnökről küldött jelentést. 2004 végére ez a szám a tizennyolcszorosára növekedett: most már több mint 54 000 hírnök van az országban!

Bulgária, 2004. október 9.: Három éven át 150 nemzetközi önkéntes és körülbelül 300 helyi testvér segített felépíteni Szófiában az új Bétel-épületeket. A Vezető Testületből Gerrit Lösch tartotta meg az átadási beszédet a 24 országból érkezett 364 fős hallgatóság előtt.

Etiópia, 2004. november 20.: 2004 elején a 60 tagú Bétel-család kilenc épületbe volt szétszórva, ami nem volt valami kényelmes megoldás. A gyönyörű új Bételük a főváros, Addisz-Abeba keleti részén, egy lejtőn helyezkedik el 2400 méter magasan. Éjszakánként csak a hiénák kacagása töri meg a csöndet. Gerrit Lösch előadását 2230-an hallgatták, közülük 200-an 29 másik országból érkeztek. Azok közül, akikkel interjút készítettek, többen szenvedtek el bebörtönzést, sőt még kínzást is a hitükért. Egy kivégzett testvér lánya ezt mondta: „A feltámadáskor édesapa boldog lesz, ha megtudja, hogy követtem az Isten iránti odaadásban mutatott példáját, és hogy a Bételben szolgáltam.”

Ghána, 2005. március 5.: A nigériai fiókhivatalból érkezett Malcolm J. Vigo testvér átadási beszédét 3243-an hallgatták. A már meglévő fiókhivatalt három lakóépülettel, 50 irodával, egy karbantartási épülettel, Királyság-teremmel, ebédlővel, konyhával és mosodával bővítették ki.

Guam, 2005. június 25.: Ez volt a harmadik átadási program 1980 óta, amikor Guamon még csupán egyetlen gyülekezet volt. Most tíz van. A felújítási munkákon kívül a legutóbbi  építkezésen egy új Királyság-termet és egy kétszintes lakóépületet emeltek. Ausztráliából és az Egyesült Államokból 100 nemzetközi önkéntes érkezett a saját költségén. Amikor egy helybeli műszaki ellenőr hallott erről, és látta a munka minőségét, „hitetlenkedve rázta a fejét”, írja a fiókhivatal. A perui fiókhivatalból érkezett Lorence Shepp tartotta az átadási beszédet.

Mauritius, 2004. november 6.: Gerrit Lösch kiváltsága volt, hogy beszédet mondjon a fiókhivatal új épületrészének átadási programján. A kibővített részben 12 új iroda van a fordítói osztálynak, valamint egy új karbantartási épület. A látogatók a Dél-afrikai Köztársaságból, Európából, Madagaszkárról, Mayotte szigetéről, Réunionról és a Seychelle-szigetekről érkeztek.

Nicaragua, 2004. december 4.: Több mint 330 nemzetközi önkéntes és több száz helyi testvér vett részt a fiókhivatal bővítési munkálataiban, melynek során új irodákat és lakóépületeket, valamint egy nyitott oldalú, 2400 férőhelyes kongresszusi termet építettek. A Vezető Testületből Samuel Herd tartotta az átadási beszédet. A küldöttek között olyan misszionáriusok is voltak, akik régebben Nicaraguában szolgáltak. Képzelhetjük, mennyire izgatottak voltak, amikor nem csupán néhány korábbi tanulmányozójukkal találkozhattak, hanem a tanulmányozóik gyermekeivel, netalán még az unokáikkal is.

Panama, 2005. március 19.: Samuel Herd tartott beszédet a 2967 fős hallgatóságnak, akik közül a legtöbben már nem kevesebb mint 20 éve szolgálják Jehovát. Az építkezés kezdetén a testvérek kibéreltek egy darut, hogy elvitessenek néhány konténert a területről. Amikor a darukezelő megérkezett, nem végezte el a munkát, mondván, hogy nincs megfelelően előkészítve a terep. A testvérek megpróbáltak beszélni vele, de ez hasztalannak bizonyult. Már éppen indult, amikor megkérdezte:

 — Egyébként milyen vallásúak maguk?

— Jehova Tanúi vagyunk — válaszolták a testvérek.

A férfi gondolkozott egy pillanatig, majd ezt mondta:

— Nos, akkor elvégzem a munkát.

Miért gondolta meg magát ilyen hirtelen? A gyermekeivel két testvérnő tanulmányozza a Bibliát, és a férfi nagyon értékeli, amit a testvérnők tesznek.

Szlovákia, 2005. április 16.: A Vezető Testületből Theodore Jaracz tartotta az átadási beszédet a 21 országból érkezett 448 vendégnek. Másnap különleges összejövetelt tartottak egy sportcsarnokban, ahova sok küldött busszal érkezett. „Maguk olyan kedves és boldog emberek, és mindannyian köszönnek nekem — mondta az egyik buszvezető. — Tudom, hogy miért: a hitük miatt. Általában iskolás gyerekeket és tanárokat szállítok. Nekem kell előre köszönnöm a gyerekeknek. A tanárok pedig még csak egy fejbólintásra sem méltatnak.”

Wallkill (USA), 2005. május 16.: „Mindannyian elhatároztuk, hogy ezt a gyönyörű, új nyomdát, valamint az A, C és D lakóépületet az egyedüli és egyetlen igaz Istennek, Jehovának szenteljük” — mondta a Vezető Testület egyik tagja, John Barr az átadási beszédében. 2003. május 1-jén kezdték meg az új nyomda alapozását, és csupán nyolc hónappal később már át is szállították az új nyomdába a meglévő nyomdagépek közül az egyiket.

Az egész országban működő területi építőbizottságokból, de főképp a környező államokból érkeztek szakemberek. Néhány munkát nem Tanú vállalkozók végeztek el. „Én nem tudom annyira megfizetni a munkásaimat, hogy úgy dolgozzanak, mint önök — mondta az egyikük. — Maguk a szívükkel dolgoznak.” Egy másik személy, egy építésvezető megjegyezte: „Többet megértettem és megtudtam a szakmámról az alatt a néhány hónap alatt, amíg az Őrtoronynál dolgoztam, mint  ötéves iskolai tanulmányaim során!” Egy szállítórendszerekkel foglalkozó vállalat képviselője ezt mondta: „Maguknak köszönhetően ez volt életem leggyorsabb beszerelése. Itt mindenki olyan boldog, hogy ez engem is boldoggá tesz. Ez egy csodaszép hely!”

Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államok fiókhivatalának 15 rotációs ofszetnyomó gépe volt: 11 Brooklynban, 4 pedig Wallkillban. Most viszont csupán 5-re van szükség a hatékonyabb technológiának, valamint a terület szerinti nyomtatásnak köszönhetően, ami azt jelenti, hogy más fiókhivatalok is végeznek nyomtatást. Az új nyomdában van egy olyan rendszer is, mely összegyűjti a nyomdagépekről és a könyvkötészetről származó papírhulladékot, és a magasban futó csöveken keresztül elviszi az automata bálázóba. A bálákat egy külső cég újrahasznosítja, s ezzel évente körülbelül 40 millió forintnak megfelelő összeget tud megtakarítani a fiókhivatal.

Zambia, 2004. december 25.: A kibővített épületegyüttes átadási programjára összegyűlt közel 700 fős hallgatóságból 374-en már több mint 40 éve szolgálják Jehovát. Az átadási beszédben Stephen Lett azt mondta az építkezésben részt vevőknek, hogy olyanok, mint Jézus példázatában a szolgák, akik megérdemelték, hogy szívből ezt mondják nekik: „Jól van” (Máté 25:23).

A testvérek az építkezés során nagyszerűen tanúskodtak.

— Maguk paradicsomban élnek — mondta egy vállalkozó.

— Fizikai vagy szellemi paradicsomra gondol? — kérdezték a testvérek.

— Mindkettőre! — válaszolta.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 29. oldalon]

„Istennek tetsző engedelmesség” kongresszusok

Ahogyan az „Istennek tetsző engedelmesség” kerületkongresszusokon elhangzott, csak azok fogják túlélni Jehova bosszújának napját, akik „ismerik Istent”, és akik „engedelmeskednek a . . . jó hírnek” (2Tessz 1:6–9). Ezért szeretnénk mindent megtenni, hogy segítsünk azoknak, akik össze vannak zavarodva Istennel kapcsolatban, sőt keserűséget éreznek iránta a világban tapasztalható szenvedés miatt. Nagyszerű, új segédeszközeink ebben a munkában a Nemsokára megszűnik a szenvedés! című traktátus és a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv.

Az új traktátus minden bizonnyal meg fogja vigasztalni a háborúk, a nincstelenség, a katasztrófák, az igazságtalanság és a betegségek megannyi áldozatát, és segíteni fog nekik megérteni, hogy nem Isten okozza ezeket a bajokat. Ehhez hasonlóan az új könyv azoknak fog tetszeni, akik sóvárognak a szellemi igazság után. A könyv hangvétele megnyerő, egyszerű és világos, a kulcsgondolatokat jól megválasztott képek és szavak domborítják ki. Mielőtt tanulmányozásokat vezetnél ezzel a könyvvel, olvasd el a függelékben levő 14 további témát is.

 [Táblázat/képek a 12—3. oldalon]

NÉHÁNY ESEMÉNY A 2005-ÖS SZOLGÁLATI ÉVBEN

2004. szeptember 1.

Október 8.: Örményországban hivatalosan bejegyzik Jehova Tanúi szervezetét.

Október 9.: A bulgáriai fiókhivatal átadása.

Október 18.: Elkezdődik a kampány a Virrasszatok! füzettel.

November 6.: A mauritiusi fiókhivatal átadása.

November 20.: Az etiópiai fiókhivatal átadása.

December 4.: A nicaraguai fiókhivatal átadása.

December 25.: A zambiai fiókhivatal átadása.

December 26.: 9-es erősségű földrengés sújt Szumátra (Indonézia) közelében, mely az emberiség történelmének legpusztítóbb cunamijait okozza.

2005. január 1.

Január 8.: Az angolai fiókhivatal átadása.

 Március 5.: A ghánai fiókhivatal átadása.

Március 19.: A panamai fiókhivatal átadása.

Március 24.: A berlini másodfokú közigazgatási bíróság elrendeli, hogy biztosítani kell a Berlinben élő Jehova Tanúi számára a jogi testületeknek járó jogokat.

Április 16.: A szlovákiai fiókhivatal átadása.

2005. május 1.

Május 16.: A nyomda és lakóépületek átadása Wallkillban.

Június 25.: A guami fiókhivatal átadása.

2005. augusztus 31.

[Kép a 20. oldalon]

Az árvíz során megrongálódott Királyság-terem takarítása (Niigata prefektúra, Japán)

[Kép a 24. oldalon]

Segélyszállítmány kirakodása (Srí Lanka)