Beszámolók a világ minden tájáról

▪ ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

Országok száma: 47

Lakossága: 3 896 182 946

Hírnökök száma: 582 360

Bibliatanulmányozások száma: 453 069

Kirgizisztán: Szvetlána kisegítő úttörő, és a területén az egyik lakásban sosem talált senkit otthon. Egy nap, amikor elment a ház mellett, először arra gondolt, hogy nincs értelme becsöngetni, mert úgysem fog senki ajtót nyitni. Ám mégis úgy döntött, hogy ismét tesz egy próbát. Ekkor kellemes meglepetésben volt része, mivel találkozott egy fiatalasszonnyal. Az asszony nagyon megörült a Tanúnak, és elmondta, hogy régebben tanulmányozta a Bibliát, de megszakadt a kapcsolata a testvérekkel. Szvetlána megkérdezte tőle, hogy szeretné-e rendszeresen megkapni a folyóiratokat. A hölgy erre azt felelte, hogy nemcsak  a folyóiratokra van szüksége, hanem rendszeres házi bibliatanulmányozásra is. Ott rögtön elkezdődött a tanulmányozás, és most ez az érdeklődő eljár a keresztény összejövetelekre.

Japán: Két testvérnő üzleti területen munkálkodott, és bementek egy ügyvédi irodába is. Ez az ügyvéd jól ismert arról, hogy szívesen segít a hátrányos helyzetben levőknek. A testvérnőket egy hölgy gyorsan elutasította, mondván, hogy nem ér rá, de a folyóiratokat elfogadta. Amikor a testvérnők újra találkoztak vele, egyedül volt. Mielőtt köszönni tudtak volna, a hölgy mérgesen ezt kérdezte tőlük: „Miért van az, hogy ártatlan gyermekeket gyilkolnak le? Miért olyan ez a világ, amilyen? Meggyőző magyarázatot szeretnék! Ha maguk tudják a választ, mondják el nekem!” A testvérnők egy órán át beszéltek neki az egyetemes szuverenitás vitakérdéséről, miközben az asszony viselkedése fokozatosan megváltozott. Megköszönte a testvérnőknek, hogy a Bibliából adtak neki választ azokra a kérdéseire, amelyekről azt hitte, senki sem tudja megválaszolni. Amikor a testvérnők elmentek, a hölgy megadta nekik a címét és a telefonszámát, majd ezt mondta: „Általában csak a hozzám legközelebb álló személyeknek adom meg a címemet, maguk azonban mások. Máskor is szeretnék önökkel találkozni. Nem egy hétköznapi témáról beszélgettünk most.” Bibliatanulmányozás kezdődött ezzel a hölggyel.

Nepál: Egy asszony sok évig járt templomba, de megdöbbent, hogy milyen kapzsik és civakodóak az egyházának a tagjai. A férje lelkipásztor volt, de nézeteltérése támadt az adományok miatt, ezért kizárták az egyházból. Iszákos lett, és többé nem gondoskodott a családjáról. A feleség kétségbeesetten kereste az igazságot, és mindennap imádkozott. Hogy eltartsa a családját, egy papírhulladék-gyűjtő központban kezdett dolgozni. Egyik nap, miközben válogatta a könyveket, folyóiratokat és újságokat, talált egy Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában című könyvet. Elrejtette a ruhájába, és hazavitte.  Naponta olvasta a könyvet, és továbbra is imádkozott. Egy nap Bishnu, egy különleges úttörő testvérnő kopogtatott be hozzá. Az asszonynak tetszett, amit Bishnu mondott, ezért behívta az otthonába. Egyre több hasonlóságot fedezett fel aközött, amit a testvérnő mondott, és aközött, amit a könyvben olvasott. Végül megmutatta a könyvet Bishnunak, és boldog volt, amikor megtudta, hogy az a mi kiadványunk. Ez az asszony most rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, és a gyermekeivel minden összejövetelen ott van.

Srí Lanka: Noha Punchibanda még kereszteletlen hírnök sem volt, elhatározta, hogy kötetlen formában megosztja másokkal a Királyság-üzenetet. Beszélt egy koldussal, aki elmondta, hogy a legidősebb lánya sokat szenvedett egy betegségben, mielőtt meghalt. Még ezt megelőzően elmentek az Isten Gyülekezetei egyházba, azt remélve, hogy a lány csodagyógyítással felépül, de semmi sem történt. Punchibanda elmagyarázta ennek az embernek, hogy Isten napjainkban nem visz véghez csodagyógyításokat, hanem majd a Királyság-uralom alatt fogunk megszabadulni a betegségektől. Adott neki folyóiratokat is, amelyek ezzel a témával foglalkoznak. Később meghívta a férfit a Királyság-terembe. A koldus hazament, beszélt a családtagjainak a meghívásról, és megmutatta nekik a folyóiratokat. A felesége elmondta, hogy ő is kapott ilyen folyóiratokat, és őt is meghívták a Királyság-terembe. A férfi úgy döntött, hogy először egymaga megy el a terembe. A testvérek és testvérnők szívélyesen fogadták őt. Most ő, a felesége, a fiuk és két lányuk minden összejövetelen jelen vannak, és örülnek, hogy Jehova népével lehetnek.

Libanon: Egy különleges úttörő testvérnő, aki a Fülöp-szigetekről származik, a következőt meséli: „Utcai tanúskodás közben találkoztam egy filippínó asszonnyal. Meglátogattam a munkahelyén, és tanulmányozni kezdtem vele a Bibliát. Sok kérdése volt; időnként még meg sem válaszoltam az egyiket,  már fel is tette a következőt. Végül azonban a közeli barátai, akik tevékeny egyháztagok, ellenségesen viselkedtek vele. Sajnos engedett az ellenállásnak, és bár én buzdítottam, hogy folytassa, abbahagyta a bibliatanulmányozást. Ennek ellenére ezt mondtam magamban: »Ha ez az asszony juhszerű egyén, akkor egy nap újra tanulmányozni fog.« Már egy év is eltelt, de még mindig sokat gondoltam rá. Elhatároztam hát, hogy levelet írok neki, tudatom vele, hogy nem felejtettem el, és örömmel meglátogatnám. Ezután felhívott, én pedig elmentem hozzá. Ekkor azt tapasztaltam, hogy még jobban érdeklődik, mint azelőtt. Szívében még mindig mélységesen értékelte azokat a dolgokat, amelyeket közösen megbeszéltünk. Elmondta, hogy sok egyházban megfordult, de egyik sem az igazságot tanítja. Úgy döntött, hogy újra tanulmányozni fog. Ezúttal szépen előrehaladt, és most már meg is keresztelkedett. A 12 éves fia kereszteletlen hírnök lett.”

India: Egy testvérnő ezt írja: „Házról házra történő prédikálás közben észrevettünk egy fiatal lányt, aki, amikor meglátott minket, bement a házba. Nem sokkal ezután találkoztunk egy férfival, aki felszólított bennünket, hogy távozzunk. Amikor elmentünk, láttuk, hogy a lány a férfival beszél. Később, amint a buszra várakoztunk, a lány odabiciklizett hozzánk, és ezt mondta: »Tudom, hogy Jehova az igaz Isten. Kérem, tanítsanak engem a Bibliára! Azért mentem a házba, hogy behívjam magukat, de a ház tulajdonosa nem egyezett bele.« Megkérdeztük tőle, honnan tudja, hogy Jehova az igaz Isten. Elmondta, hogy két évvel azelőtt buszon utazott, amikor egy nagy keresztény összejövetelt pillantott meg. Ez az egyik kerületkongresszusunk volt. Leszállt, és mindhárom napon részt vett a programon. Várta, hogy egyszer őt is felkeresik Jehova Tanúi. Amikor láttuk az érdeklődését, elvittük egy testvérnő házába, és bibliatanulmányozást kezdtünk vele. Rendszeresen jár az összejövetelekre, és szépen halad előre szellemileg.”

 ▪ AFRIKA

Országok száma: 56

Lakossága: 781 767 134

Hírnökök száma: 1 015 718

Bibliatanulmányozások száma: 1 820 540

Uganda: Lucy egy nagy gyógyszertárban dolgozik. Miután egy ellenőrzés során kiderült, hogy jelentős pénzösszeg hiányzik a kasszából, ezt a testvérnőt néhány munkatársával együtt felszólították, hogy esküdjön meg, hogy ártatlan. Amikor Lucyre került a sor, hogy a Bibliára tett kézzel esküt tegyen, fellapozta a Példabeszédek 15:3-at, és hangosan felolvasta: „Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat.” Egy pillanatig síri csend lett, azután a bűnös odament az igazgatóhoz, és bevallotta a tettét.  Az igazgató azt mondta, hogy a jövőben mindenki emlékezzen „Lucy írásszövegére”. Lucy később fizetésemelést kapott, és rábízták a gyógyszertár kulcsait.

Benin: Josuénak sok csúfolódást kellett elszenvednie az iskolában. Amikor rosszul válaszolt az órán, néhány osztálytársa élcelődve ezt kérdezte tőle: „Jehova papja, hogyhogy még te is hibázol?” Mások meg így gúnyolták: „Túl sok időt tölt azzal, hogy a táskájával sétafikál.”

Josué elismeri: „Különösen attól tartottam, hogy találkozom az osztálytársaimmal, amikor hétvégén a szolgálatban veszek részt.” Imádkozott Jehovához, és beszélt egy vénnel, aki arra buzdította, hogy tegyen határozott lépéseket: töltsön több időt a szolgálatban, és bátran ajánljon fel irodalmat az osztálytársainak. Josué három szempontból is sikert aratott. Ezt mondja: „Most gyakran vagyok kisegítő úttörő. Két olyan osztálytársammal tanulmányozom a Bibliát, akik régebben csúfoltak. Ezenkívül sokkal jobb jegyeket kapok mostanában.”

Etiópia: Mintegy két évvel ezelőtt Asnakech talált egy jogosítványt, és beszélt a tulajdonosával, Elsával, hogy visszaadja neki. Ez az asszony elcsodálkozott Asnakech becsületességén, és pénzzel akarta megjutalmazni. A testvérnő visszautasította a pénzt, és felkínálta Elsának a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet. Elsa másnap elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Ez az asszony azt mondta, hogy Jehova neve nem hatott rá az újdonság erejével, mert az édesapja pap, és beszélt neki erről a névről. Miután az egész család jelen volt egy kerületkongresszuson, Elsa férje is elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Amikor azonban Elsa édesapja ezt megtudta, dühös lett, és semmirekellő embereknek nevezte Jehova Tanúit. Elsa elhatározta, hogy folytatja a tanulmányozást, és udvariasan elmondta az édesapjának, hogy a Tanúk egyáltalán nem  olyanok, amilyeneknek jellemezte őket. Az édesapa kétségbeesésében a lánya tudta nélkül elvette a Mit kíván meg füzetet. Többször is elolvasta, és az olvasottak megérintették a szívét. Ezt követően a járókelőknek már nem a Háromság nevében osztogatta a szokásos áldást. Hamarosan „hitehagyottnak” bélyegezték, és voltak, akik meg akarták verni. Elköltözött hát Addisz-Abebába, és ő is elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Elsa hét családtagjával együtt megkeresztelt Tanú lett. A férje és a fia szintén szépen halad előre.

Elefántcsontpart: Anderson odaadta a Mit kíván meg tőlünk Isten? című füzetet egy boltosnak, aki rendszeresen olvasta a Bibliát. Hamarosan tanulmányozás kezdődött vele. A férfit különösen az „Istennek tetsző családi élet” című lecke érdekelte. Ezt mondta: „Nem tudtam, hogy mindkét félnek megvan a maga szerepe a házasságban. Ha későn mentem haza, egyetlen megjegyzést sem tűrtem el a feleségemtől. Ezt mondtam neki: »Én vagyok a férfi, és akkor megyek el itthonról, amikor akarok. Te a feleség vagy, és az a dolgod, hogy gondját viseld a háznak.« Most már munka után rögtön hazamegyek, és segítek a feleségemnek a háztartási munkákban.”

Kenya: Egy második osztályos hétéves kisfiú megtudta, mikor jön hozzájuk a körzetfelvigyázó. Az érkezése előtt egy héttel odament az iskolaigazgatóhoz, és engedélyt kért tőle, hogy elmehessen az iskolából a kedd délutáni összejövetelre. Az engedélyt meg is kapta. Másnap azonban a kisfiút hazaküldték az iskolából, hogy jöjjön vissza a szüleivel és az állítólagos látogatóval. A körzetfelvigyázó el is ment az iskolába a kisfiú édesapjával együtt. Az igazgató teljesen meg volt döbbenve, hogy a látogató valóban létezik, és több mint egy órát gyalogolt hegynek felfelé, hogy találkozzon vele. Az igazgató elfogadott irodalmat, és azóta nagyon barátságos és együttműködő.

 Malawi: Egy testvért a szántóföldi szolgálat végzése közben gyakran zaklatott egy kerékpáros férfi. Amikor meglátta a testvért prédikálni, megállt, és megpróbált vitatkozni vele. Még a testvér Bibliáját is el akarta venni. Egyik nap a testvér épp bibliatanulmányozást folytatott egy házigazdával, amikor jött a férfi. Valamit meg kellett igazítania a kerékpárján, és az első kerék küllőihez nyúlt, ám ekkor súlyosan megsérültek az ujjai. Bár komoly fájdalmai voltak, egyedül csak a testvér ment oda segíteni neki. Bekötözte az ujjait, és elintézte, hogy bevigyék a kórházba. Később a testvér elment a férfi lakására. Ez az ember a korábbi viselkedése miatt szégyenkezve beismerte, hogy hamis híresztelések miatt volt olyan goromba. Ezt mondta: „Maguk az egyedüli igaz Istent imádják. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire kedvesen fog bánni velem mindazok után, hogy én olyan szörnyen viselkedtem.”

Kamerun: Egy fiatal testvérnő egy zsúfolásig megtelt kórházi várószobában volt, amikor egy idős, beteg férfi érkezett. Mivel minden szék foglalt volt, a férfinak állnia kellett. A testvérnő így emlékszik vissza, mi történt: „Megsajnáltam, és átadtam neki a helyemet. Erre a teremben halk moraj hallatszott, mert az, hogy átadtam a helyemet, azt is jelentette, hogy a férfi mehetett be helyettem. Kisvártatva egy asszony odajött hozzám, és megkérdezte, milyen valláshoz tartozom. Elmondtam, hogy Jehova Tanúja vagyok. Megdicsért, mert szerinte nagyon kevés fiatal viselkedne így. Megragadtam az alkalmat, hogy ennek az asszonynak és a többieknek tanúskodjak néhány traktátussal, amelyek nálam voltak. Számos kérdésükre választ tudtam adni. Az ott lévők közül néhánynak megváltozott a véleménye Jehova Tanúiról, és hajlottak rá, hogy meglátogassák őket az otthonaikban.”

 Togo: Néhány testvér elszigetelt területen munkálkodott, és találkoztak egy fiatalemberrel, aki elmondta, mennyire örül nekik. Megmutatta két jegyzetfüzetét, melyekbe kézzel lemásolta az egész Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, és részben a „Győződjetek meg minden dologról” című könyvet. Ezeket a kiadványokat egy evangélikus lelkipásztornál látta, akinél egy ideig lakott. A lelkipásztornak két könyvespolca volt, az egyik a kedvenc könyveinek, a másik pedig a „nem annyira fontos” könyveknek. A fiatalember a második polcon találta a könyveinket. Miután elolvasott néhány oldalt az egyikből, teljesen magával ragadta az üzenete. Mivel nem lehetett az övé, és nem tudta, honnan tudná beszerezni, lemásolta. Amikor elkezdett másoknak beszélni az olvasottakról, az édesanyja és a lelkipásztor ellenségesen viselkedtek vele. A testvérek irodalmat hagytak ennél a fiatalembernél, és segítenek neki, hogy szellemileg előrehaladjon.

Dél-afrikai Köztársaság: Thandit, aki Tanú, megkérte a munkaadója, hogy beszéljen az egyik munkatársával, Bellával, mert házassági gondjai vannak. Bella férje rendőr, és fizikailag meg érzelmileg is bántalmazta őt. Az asszony ezért úgy döntött, hogy elválik tőle. Thandi adott Bellának két példányt A családi boldogság titka című könyvből, és arra buzdította, hogy adja oda az egyiket a férjének. Egy héttel később Thandi beszélt az asszonnyal, és megtudta, hogy Bella férje olvassa a könyvet, és hogy nyugalom költözött az otthonukba. Három hónappal később Bella elmondta Thandinak, hogy Isten megmentette a házasságát az ima és a Családi boldogság könyv által. Amikor Bella munkaadója hallott erről, azt javasolta, hogy mind a 2000 alkalmazott kapjon egy példányt a könyvből. Thandi eddig 96 Családi boldogság könyvet terjesztett el a munkatársainak. A vállalat hozzájárulást küldött Jehova Tanúi világméretű munkájához.

 ▪ AMERIKA

Országok száma: 56

Lakossága: 879 073 403

Hírnökök száma: 3 199 841

Bibliatanulmányozások száma: 3 022 264

Venezuela: Egy Tanú-család nemrégen új telefonvonalat kapott, és megváltozott a telefonszámuk is. Egy technikai hiba folytán azonban olyan emberek kezdték felhívni őket, akik a helyi tévéállomást keresték, hogy beszéljenek egy ott dolgozó asztrológussal. A család úgy döntött, hogy nem szalasztja el a kínálkozó lehetőséget. Az Érveljünk az Írásokból! című könyvben anyagot és bibliaverseket kerestek, amelyeket megoszthatnak azokkal, akik felhívják őket. Az édesanya, Graciela, nagyon jól belejött ebbe a feladatba. Egyik nap egy telefonáló ezt mondta:

— Jó napot kívánok! Maga a csillagok istennője?

 — Jó napot kívánok! A nevem Graciela. És önt hogy hívják?

— Carmen.

— Carmen, miért szeretne beszélni a csillagok istennőjével? Segítségre vagy tanácsra van szüksége?

Carmen elkezdett beszélni a testvérnőnknek egy személyes gondjáról. Graciela kedvesen elmagyarázta neki, honnan kaphatjuk a legjobb tanácsokat, és felolvasott néhány bibliaverset. Majd ezt kérdezte tőle: „Nem gondolja, hogy a Teremtőnkhöz kellene fordulnunk, ha megbízható vezetést szeretnénk kapni most és a jövőben?” Carmen ezután bevallotta, hogy korábban már tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival. Ekkor megszervezték, hogy újra elkezdje a tanulmányozást. A későbbiekben Graciela családja még sok olyan személlyel beszélt, akik segítséget szerettek volna kapni, és gyakran tudtak tanúskodni az embereknek. Arra buzdították a telefonálókat, hogy hallgassák meg az őket felkereső Tanúkat, illetve ösztönözték őket, hogy látogassanak el a helyi Királyság-terembe.

Kolumbia: 2005 márciusában egy Caliban élő testvérnőnek ellopták az autóját, de pár nappal később meglett. A testvérnő az autónál várt a rendőrökre nem Tanú férjével együtt, ám amikor azok csak nem jöttek, a házaspár úgy döntött, hogy elhajt. Mivel azonban a járművel korábban bűncselekményt követtek el, megállították őket a rendőrök, letartóztatták, és bevitték őket a börtönbe. Amint a testvérnő bekerült, rögtön elkezdett prédikálni, és rövid időn belül több bibliatanulmányozást is bevezetett. Az egyik tanulmányozóját szabadon engedték, de megkérte a testvérnőt, hogy amikor ő is kiszabadul, azonnal folytassák a tanulmányozást. Ez az asszony elmondta az élettársának, hogy házasságot szeretne kötni vele, hogy így Isten kedvében járhasson.

Noha a testvérnőnk nem sokkal ez előtt az eset előtt imádkozott, hogy szeretné, ha több ideje lenne a prédikálásra, meg  sem fordult a fejében, hogy erre éppen a börtönben fog sor kerülni. Felajánlották neki, hogy hamarabb szabadon engedik, ám ezt elutasította, mivel érezte Jehova támogatását, és elégedett volt, hogy prédikálhat. 45 nappal később a férjével együtt szabadult. Azt mondta, hogy a hite megerősödött. A börtönben töltött idő alatt a férjét meglátogatták testvérek, és segítettek neki. A férj 20 évig csak nagyon keveset haladt előre szellemileg, ám ekkor elkezdett járni az összejövetelekre, és elmondta, hogy vágyik a bibliatanulmányozásra. A testvérnő most rendszeresen eljár a börtönbe, és négy bibliatanulmányozást vezet női rabokkal. Hálás Jehovának, hogy választ kapott az imáira, és hogy olyan sokféleképpen megáldotta őt.

Brazília: Két évvel ezelőtt még azt lehetett látni, hogy Renildo, egy vak férfi rendszeresen koldulni jár a szülővárosában és a közeli városokban lévő piacterekre. Noha megkapta a rokkantnyugdíjat, úgy tapasztalta, hogy a koldulás igencsak jövedelmező „szakma”: saját autója, szépen berendezett otthona volt, és bőségesen tudott olyan élelmiszereket vásárolni, amelyeket az átlagemberek azon a szegény vidéken általában nem engedhetnek meg maguknak. A Jehova Tanúival folytatott bibliatanulmányozás segített neki, hogy fokozatosan úgy gondolkodjon a helyzetéről, mint Jehova, majd bátor elhatározásra jutott. Megbeszélte a feleségével és három gyermekével, mit tehetnének mint család, hogy kevesebb pénzből is megéljenek, majd felhagyott a koldulással. Röviddel ezután a családjával együtt előrehaladt szellemileg, és egy kerületkongresszuson mindannyian megkeresztelkedtek. Renildót most már nem koldusként ismerik, hanem mint a jó hír buzgó hírnökét, mivel átlagosan 40 órát tölt havonta a szántóföldi szolgálatban.

Ecuador: Egy úttörő testvér rendszeresen adott kínai nyelvű folyóiratokat egy étterem tulajdonosának. Ezt a férfit meglátogatta egy barátja, akinek szintén van egy étterme. Amikor  meglátta a folyóiratokat és elolvasta őket, olyan nagy lett az érdeklődése, hogy írt a hongkongi fiókhivatalnak. Megrendelte a folyóiratokat, egy Bibliát és a Közeledj Jehovához! című könyvet, ezenkívül bibliatanulmányozást kért. A hongkongi fiókhivatal kapcsolatba lépett az ecuadorival, és hamarosan két úttörő állt az érdeklődő férfi ajtajában a megrendelt irodalommal. Négy nap múlva újra felkeresték. Vajon elolvasta addigra a kiadványokat? Ezt mondta: „Elkezdtem olvasni a Bibliát a Mózes első könyvétől, és Ezékiel könyvéig jutottam, ám van néhány kérdésem. Miért bánik Jehova ilyen kedvesen az emberiséggel? Minden az övé, miért tesz hát ekkora erőfeszítést azért, hogy segítsen az embereknek? Mi haszna van ebből?” Bibliatanulmányozást vezettek be nála, és a férfi azonnal elkezdett járni az összejövetelekre. Leszokott a dohányzásról, és már nem jár kaszinóba. Még az éttermét is hamarabb bezárja az összejöveteli napokon, hogy jelen lehessen. Ez a férfi hamarosan kereszteletlen hírnök lesz, és kínai nyelvet tanít a helyi testvéreknek, akik szeretnének segíteni az országban élő kínaiul beszélő embereknek.

 Honduras: Guatemalában 2005 januárjában egy testvérnőnk, Flor kötetlen formában tanúskodott a 15 éves Sebastiánnak, aki bohócként dolgozik egy cirkuszban. A fiú érdeklődést mutatott, de nagyon kevés ideje volt beszélgetni. Azonban egy nap leesett a nagy sátor tetejéről, és gipszben kellett feküdnie. Ekkor már rengeteg ideje volt szellemi témákon gondolkodni. Flor mindennap meglátogatta, hogy választ adjon sok-sok kérdésére. Hamarosan Doris, a fiú édesanyja is érdeklődést mutatott, aki kötéltáncos. Flor bibliatanulmányozást kezdett vele. Dalila, egy légtornász és Sofía, egy táncosnő, aki régebben már tanulmányozott a Tanúkkal, szintén csatlakoztak a lányaikkal együtt a tanulmányozáshoz. A csoport ezzel már hét személyre bővült. Mindegyikőjükkel Flor tanulmányozott heti öt-hét alkalommal két hónapig.

Amikor elérkezett az ideje, hogy a cirkusz Hondurasba menjen, Flor arra buzdította a csoport tagjait, hogy keressék meg a Tanúkat azokban a városokban, ahova mennek, hogy így folytatni tudják a tanulmányozást, és el tudjanak járni az összejövetelekre. Copán városába érkezve a bibliatanulmányozást a területen szolgáló néhány különleges úttörő folytatta tovább velük. Graciasban egy másik különleges úttörő tanulmányozott a csoporttal. Amikor eljött az ideje, hogy Santa Rosa de Copán városába költözzenek, egy misszionárius házaspár telefonhívást kapott: arra kérték őket, hogy a következő három héten ők viseljék gondját a tanulmányozóknak.

A tanulmányozás igencsak különleges, mert hét-tíz ember jön össze a nagy cirkuszi sátor alatt. Hetente kétszer tanulmányoznak, és alaposan felkészülnek, még a legfiatalabb, egy kilencéves légtornászlány is, akit Juliettának hívnak. Amikor a csoport részt vesz az összejövetelen, a végén gyakran azonnal indulniuk kell, hogy át tudjanak öltözni, és időben ott legyenek a produkciójukon. Ők azonban örömmel tesznek erőfeszítést.

 ▪ ÓCEÁNIA

Országok száma: 30

Lakossága: 35 237 787

Hírnökök száma: 93 961

Bibliatanulmányozások száma: 47 864

Új-Zéland: Cecilia, egy fiatal testvérnő az ebédszünetben egy Biblián alapuló füzetet olvasott, és az egyik munkatársa megkérdezte tőle, hogy miről szól. Miközben Cecilia beszélt, 15-en gyűltek köréje, hogy hallgassák, köztük a főnöke is, aki később behívta az irodájába. Elmondta neki, hogy nagy hatással volt rá, amit hallott. Majd arról tájékoztatta a beosztottakat, hogy az ebédlőben bibliai témájú megbeszélések lesznek, és Cecilia ebédszünetét 30-ról 60 percre növelte, hogy legyen ideje enni és a Bibliáról beszélni. Négy héten keresztül 9-15 személy jött el ezekre a beszélgetésekre. Két asszony most  rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, szépen haladnak előre, és tanúskodnak a családjuknak és a barátaiknak.

Tuvalu: Peteli neve azt jelenti, hogy ’Bétel’. Ez a 14 éves lány szinte teljesen siket. Vannak Jehova Tanúi rokonai, ezért már volt néhány összejövetelen, de mivel hallássérült, és mert nem tud olvasni, nem sok hasznot merített ezekből. Peteli saját magától megtanulta a szájról olvasást. Nemrég Dale, egy misszionárius testvérnő elkezdett tanulmányozni vele a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzetet felhasználva. A képek segítségével tanította Petelit a Bibliára, a mellettük levő szöveg pedig az olvasás megtanításában segítette. Ez igazi kihívást jelentett, mivel Dale nem régóta volt ott misszionárius, és még a helyi nyelv elsajátításán fáradozott. Petelinek segítségre volt szüksége ahhoz is, hogy megtanulja, hova tegye a nyelvét, hogy helyesen ejtse ki a szavakat. A lány nagyon lelkes és szorgalmas. Még három hónap sem telt el, máris olvasni kezdett. A testvérnővel együtt készül fel, hogy hozzá tudjon szólni az összejövetelen. Nagy odafigyeléssel gyakorolja a válaszait, és büszke rá, amikor elmondja azokat. A Királyság-teremben az első sorban ül, hogy így az előadó szájára tudjon összpontosítani. Dale ezt írja: „Jehova igazi baráttá vált Peteli számára. Gyakran könnybe lábad a szeme, ha arról az időről beszélgetünk, amikor »a süketek fülei megnyittatnak«” (Ézs 35:5).

Szamoa: Elena úttörőként szolgál, és egy metodista asszonnyal tanulmányozta a Bibliát. Ennek az asszonynak a háza a helyi lelkipásztor házával szemben van. A tanulmányozást kint tartották, ahol jól láthatta őket a lelkipásztor, aki egyik  nap a tanulmányozás alatt átjött. Amikor a tanulmányozó megkérdezte tőle, mi járatban van, ő ezt felelte: „A kismalacomat keresem. Már egy hónapja a színét se láttam.” Majd Elenához fordulva megkérdezte: „Tudja, miért szökött el tőlem a malackám?” Elena azt gondolta, hogy a lelkipásztor egy igazi malacot keres, ezért azt mondta, hogy talán azért szökött meg, mert mindig ugyanazt a kosztot kapja. Javasolta a lelkipásztornak, hogy próbálja meg valami mással etetni. Elena meglepetésére a lelkipásztor a bibliatanulmányozóra mutatva ezt mondta: „Ott az én malackám!” Majd így folytatta: „Maga lopta el tőlem. Egyszer s mindenkorra fejezzék be ezt a tanulmányozást!” (A történethez tudnunk kell, hogy a Szamoán lévő falvakban a lelkipásztoroknak hihetetlenül nagy hatalmuk van.) Az asszony sírva fakadt. Elena próbálta megnyugtatni, és elmondta, hogy a Biblia jövendölése szerint ilyen dolgok fognak történni azokkal, akik kutatják a Bibliát.

A testvérnő azt találta ki, hogy változtassanak a tanulmányozás napján, időpontján és helyszínén. Így beszéli el, mi történt: „Ezentúl már nem kint, a ház nyitott részén tanulmányoztunk, hanem a ház végében található kicsi szobában. Bár itt nagyon meleg volt, de legalább folytatni tudtuk a tanulmányozást. Ez így ment két hónapig. Majd egy nap a nyitó ima után a lelkipásztor váratlanul betoppant. Arra gondoltam, hogy biztosan le akarja állítani a tanulmányozást, de nem ez történt.”

A férfi leült, sőt még kérdéseket is feltett. A tanulmányozás után az asszonyhoz fordult, és ezt mondta:

— Mondani szeretnék magának valamit. Tegnap este a városban voltunk, és hazafelé jövet egy másik falu közelében lerobbant az autónk. Egy fiatal házaspár és egy fiatalember sietett a segítségünkre. Mivel az autó nem indult, felajánlották, hogy hazahoznak minket, az autót pedig náluk hagytam. Amikor beültem az autójukba, Őrtorony folyóiratokat és más kiadványokat pillantottam meg. Arra gondoltam, hogy talán  ezek az emberek is ahhoz az egyházhoz tartoznak, amelyhez a magát meglátogató asszony.

Erre a tanulmányozó megszólalt:

— Ez így is van. A fiatalok Elena gyermekei.

A lelkipásztor bocsánatot kért, majd ezt mondta:

— Csak folytassák a tanulmányozást. Most már tudom, hogy Jehova Tanúi nagyon jó, szeretetteljes emberek. Bocsásson meg azért, amit korábban mondtam. Ez a tanulmányozási program az egyházam tagjainak is segítene megváltoztatniuk a viselkedésüket.

Attól a naptól fogva már nem a forró szobácskában tanulmányoznak a ház végében, hanem a ház előtti nyitott, hűvösebb részen, ahol jól láthatja őket a lelkipásztor, aki azóta egyáltalán nem kellemetlenkedik.

Saipan: Ezen a szigeten az Isten Királyságáról szóló igazság mélyen megérintette egy asszony szívét, akit Helennek hívnak. Egy misszionáriussal tanulmányozta a Bibliát, és szerette volna kimutatni az értékelését a tanultak iránt. Az egyik tanulmányozás után Helen átadott a misszionáriusnak egy kis textilzsákocskát, majd így szólt: „Nincs sok pénzem, de ezzel szeretnék hozzájárulni a prédikálómunkához.” A zsákocskában egy szépséges gyöngy volt Pohnpei szigetéről, ahol született. Helen azt mondta, hogy a gyöngyöt el kellene adni, az érte kapott pénzt pedig adománynak szánja. A kiváló minőségű gyöngyöt az ékszerbolt tulajdonosa örömmel megvásárolta 20 000 forintnak megfelelő összegért. A misszionárius odaadta a pénzt Helennek, hogy döntse el, mennyit szeretne belőle hozzájárulásként adni. Helen eltolta magától a pénzt, és ezt mondta: „Tedd csak mindet az adományládába.” Hogy mi indította erre a nagylelkű tettre? A Jézus szemléltetésében szereplő emberhez hasonlóan Helen az igazi gyöngynél egy sokkal értékesebbet talált, mégpedig a Királyság-reménységet (Máté 13:45, 46).

 ▪ EURÓPA

Országok száma: 46

Lakossága: 731 536 437

Hírnökök száma: 1 498 142

Bibliatanulmányozások száma: 717 797

Fehéroroszország: Pável és Maja, egy házaspár, különleges úttörőként vett részt az úttörőiskolán. Egyik este úgy döntöttek, hogy elmennek sétálni, de nem tervezték, hogy prédikálni is fognak. Ennek ellenére azért magukkal vitték a Jó hír minden embernek című füzetet. Amikor megláttak két külföldit, elhatározták, hogy tanúskodnak nekik. Megtudták, hogy Pakisztánból jöttek, és urdu nyelven beszélnek. Elővették hát a füzetet, és odaadták nekik, hogy olvassák el. Egyikük érdeklődni kezdett, és beleegyezett a bibliatanulmányozásba.  Még ugyanazon a héten elment a gyülekezeti összejövetelre is. Sok buzdítást nyer a Jehova népével való együttlétből, és szívből ezt mondja: „Már három éve vagyok Minszkben, de csak most találkoztam először igaz keresztényekkel.” A férfi folytatja a Biblia tanulmányozását.

Nagy-Britannia: Richard vénként szolgál, és mivel vak, van egy vakvezető kutyája, Irvin. Az ajtóról ajtóra végzett prédikálás nem könnyű Irvinnek, mert főleg arra képezték ki, hogy minden egyes helyet megjegyezzen, ahol Richard jár. Amikor Richard elmondta a kutya kiképzőinek, milyen szolgálatot végez Irvinnel, azt mondták, hogy ez túl nagy feladat neki. Javasolták Richardnak, hogy üzleti területre menjenek, ahol a kutyus otthonosan fog mozogni azokon a helyeken, ahova rendszeresen járnak majd. Richard mindig is nehéznek érezte az üzleti tanúskodást, de Irvin segítségével hamarosan ügyessé vált ezen a területen is.

Magyarország: Egy körzetfelvigyázó ezt írja: „2004 májusában találkoztunk Csabával, aki éppen kertészkedett. Elmondta, hogy tagja egy egyháztanácsnak, majd rövid beszélgetés után elmentünk. Két nap múlva meglátogattuk, és az Ismeret könyv felhasználásával bevezettük nála a tanulmányozást. A látogatás végén elmondta nekünk, hogy gondja van a cserépkályhájával. Én megemlítettem neki, hogy ismerek egy testvért, aki ért hozzá, és majd átadom neki a telefonszámát. Amikor a testvérek visszamentek Csabához, hogy ápolják az érdeklődését, visszaadta a könyvet, és nem kívánta folytatni a tanulmányozást. Időközben a cserépkályhákhoz értő testvér, akit ajánlottam, felhívta Csabát a munkával kapcsolatban. Három nap alatt megjavította a kályhát, és eközben hosszú órákat beszélt neki az igazságról. A férfi újra elkezdte tanulmányozni a Bibliát, ám ekkor már a felesége  is csatlakozott hozzá. 2005 májusára a férj már kereszteletlen hírnök lett. A gyülekezet kiszolgálása alkalmával elkísértem őt, amikor először vett részt a szántóföldi szolgálatban. A szellemi előrehaladásához nagymértékben hozzájárult a testvérek barátságos és segítőkész hozzáállása, valamint az, hogy láthatta a különbséget az egyházában lévők és a Tanúk viselkedése között.”

Belgium: Egy testvér egy sarki házban élő asszonynál végzett újralátogatásokat; a beszélgetés mindig az ajtóban folyt. Egyik nap, amikor a testvér elindult a háztól, egy férfi odament hozzá, és így szólt: „A barátaim azt mondták nekem, hogy Jehova Tanúival nem érdemes kapcsolatot ápolni. Én azonban megvédtem magukat, és elmondtam nekik, hogy ez nem igaz. Őszinte leszek magához. Kutyasétáltatás közben sokszor a sarokhoz közel álldogáltam, és hallgattam, amiről az asszonnyal beszél. Gyakran a feltámadásról és a Paradicsomról volt szó. Szeretnék többet megtudni ezekről a témákról. A feleségem kórházban fekszik, és gyógyulófélben van egy erőszakos támadás után, melynek során 17-szer megszúrták. Iszonyúan reménytelennek látom a helyzetet, és igazán nem tudom, mitévő legyek.” Bibliatanulmányozás kezdődött a férfival.

Olaszország: Egy testvér kora délután épp hazafelé tartott a munkából. Már majdnem hazaért, amikor két férfi utolérte egy motorral. A hátul ülő elővett egy fegyvert, és intett a testvérnek, hogy húzódjon le az autójával. A testvér erre lefékezett. Ezt követően a fegyveres férfi kinyitotta az autó ajtaját, és azt mondta a testvérnek, hogy szálljon ki, és adja oda a zsebében lévő összes pénzét. A testvér teljesítette a követelést. Erre a férfi lassan beült a vezetőülésre, és már majdnem elhajtott, amikor a műszerfal tetején meglátta Jehova Tanúi évkönyvét.

 — Maga Jehova Tanúja? — kérdezte.

— Igen. Miért?

A férfi nem válaszolt, hanem kiszállt az autóból, elnézést kért a történtekért, és azt mondta a testvérnek, hogy üljön csak vissza. A másik rabló azt mondta a társának, hogy adja vissza a lopott pénzt.

— Még egyszer, nagyon sajnáljuk, ami történt — mondta a fegyveres férfi, miközben becsukta a kocsi ajtaját.

A rablók semmi magyarázatot nem adtak arra, hogy miért gondolták meg magukat, de nyilvánvalóan nagyon tisztelik a Tanúkat.

Svédország: 2003 áprilisában egy hírnök találkozott egy férfival, aki elfogadta tőle az Ismeret könyvet. A férfi 90 év körüli volt. Korábban bejárta az országot, és sok templomot lefényképezett. Emiatt a svéd egyház egyik felekezetének tiszteletbeli tagja lett. A hírnök megkérdezte a férfit, hogy észrevette-e Isten nevét valamelyik templomban, majd mutatott neki egy fotót, amelyen Isten neve látható az egyik svédországi templomban. Ez felkeltette a férfi érdeklődését. Elfogadta a bibliatanulmányozást, mely nagyon megtetszett neki. Ezt mondta: „Gyerekkorom óta olvasom a Bibliát, és azt hittem, hogy elég sok mindent tudok róla. De a mostani ismeretemhez képest ezelőtt szinte semmit sem tudtam.” Nem telt bele sok idő, elkezdett járni az összejövetelekre a Királyság-terembe. 2005 júniusában, 91 évesen megkapta az első bibliaolvasási feladatát a teokratikus szolgálati iskolán. Most kereszteletlen hírnök, és meg szeretne keresztelkedni. 2003-ban azért hallgatta meg Jehova Tanúit, mert korábban egy tévéműsorban ellenünk beszéltek. Tudni akarta rólunk az igazságot, és ez a kívánsága teljesült is.

[Kép a 43. oldalon]

Szvetlána (Kirgizisztán)

[Kép a 47. oldalon]

Lucy (Uganda)

[Kép az 52. oldalon]

Graciela (Venezuela)

[Kép az 55. oldalon]

Renildo a családjával (Brazília)

[Kép az 57. oldalon]

Dale és Peteli (Tuvalu)

[Kép az 57. oldalon]

Cecilia (Új-Zéland)

[Kép az 58. oldalon]

Elena (Szamoa)

[Kép a 61. oldalon]

Pável és Maja (Fehéroroszország)

[Kép a 61. oldalon]

Richard a kutyájával, Irvinnel (Nagy-Britannia)