Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

„DICSÉREM Jehovát, amíg élek, éneket zengek Istenemnek, amíg csak vagyok” (Zsolt 146:2). Milyen boldog lenne a zsoltáríró, ha élne, és láthatná, hogy Jehova ma több dicséretet kap, mint korábban bármikor! Ehhez a Mit tanít valójában a Biblia? című könyv is hozzájárul, mely sok olyan ember szívét eléri, aki tudni szeretné, hogy mi az igazság Istenről (Csel 17:27).

Jehova dicséretének fokozása végett számos fiókhivatal nyelvtanfolyamokat szervez, hogy a hírnökök és az úttörők még több emberhez el tudják juttatni a jó hírt. Talán te is ösztönzést érzel arra, hogy elgondolkodj a szolgálatod kiterjesztésén egy idegen nyelv elsajátítása által.

 Jehovát dicsérte az a háromhetes, világméretű kampány is, amelynek keretében egy különleges meghívót adtunk át az embereknek a „Közel a szabadulás!” jeligéjű kerületkongresszusokra, melyeket 155 országban tartottunk meg. Több mint 99 000 gyülekezetben Királyság-hírnökök milliói vettek részt az első ilyen jellegű kampányban. „Némelyek akkor lettek hírnökök, és a tétlenek közül is voltak, akik újra kedvet kaptak a prédikáláshoz” — írta az egyik kongresszusi bizottság. Egy testvérnek, aki 35 évig tétlen volt, adtak egy meghívót az otthonában, és azóta egyetlen összejövetelről sem hiányzik! Íme, egy kis válogatás a fiókhivataloktól kapott tapasztalatokból.

Franciaország:

Egy katolikus hölgy a férjével egy rokonánál volt látogatóban, és ott a kezükbe került a meghívó. A rajta felvetett kérdések felkeltették a kíváncsiságukat. Három gyermekükkel elmentek a kongresszusra. Amikor megérkeztek, egy rendező kedvesen üdvözölte őket, adott nekik Bibliákat, és egy olyan Tanú-család mellett mutatott nekik ülőhelyet, amely mindössze 3 kilométerre lakik tőlük! A két család együtt töltötte a napot, és megbeszélték, hogy tanulmányozni fogják a Bibliát. A kongresszus utáni héten az érdeklődő család részt vett egy gyülekezeti összejövetelen a körzetfelvigyázó látogatása alatt.

India:

Sunita, az ismert énekesnő Kanadában turnézott. Ott találkozott a Tanúkkal, és ők meghívták a pandzsábi nyelvű összejövetelre. Elfogadta a meghívást, és tetszett neki a program, főleg azért, mert a Biblián volt a hangsúly. Amikor megkapta a kongresszusi meghívót, nyomban lemondta az arra a hétvégére tervezett fellépéseit, hogy mindhárom napon ott lehessen a programon. Nem bánta meg, hogy így döntött. „Ez az igazság” — jelentette ki az első nap végén. Hazatérése után elment a helyi Királyság-terembe az édesanyjával, a fiával,  az unokaöccsével és egy barátnőjével. Amikor a korábbi lelkipásztorai megkeresték, megmondta nekik, hogy Jehova Tanúja akar lenni. Sőt, őket is meghívta a Királyság-terembe!

Szerbia:

Egy kínai nő, akit Mej-linek fogunk nevezni, Belgrádban él. 2006-ban elkezdte olvasni Az Őrtorony folyóiratot az anyanyelvén. Amikor kapott egy meghívót a kínai nyelvű kongresszusra Lipcsébe, elhatározta, hogy ott lesz, jóllehet Lipcse körülbelül 1000 kilométerre van Belgrádtól. Beszerzett egy három napra szóló vízumot, elrepült Münchenbe, onnan pedig vonattal folytatta útját Lipcsébe. Az egész utazás kéthavi bérébe került. Mélységesen megérintette minden, amit a programból tanult, és az is, hogy elbeszélgetett más küldöttekkel. Amikor visszatért Belgrádba, az édesanyjával együtt elfogadta a házi bibliatanulmányozást, és járni kezdett a kínai nyelvű könyvtanulmányozásra.

Egyesült Államok:

„A hallgatóságban itt is, ott is látni lehetett vendégeket mindhárom napon — számol be egy kongresszusi bizottság. — Az egyikük egy asszony volt, aki miután irányításért imádkozott Istenhez, másnap kapott egy meghívót. Két órát autózott a kongresszusra szombaton és vasárnap, és elfogadta a bibliatanulmányozást.” A jelentés így folytatódik: „Egy férfi az utcán szabályosan a testvér után futott, akitől a fia kapott egy meghívót. A testvér nem tudta, mire számítson, de megörült, amikor az »üldözője« kedvesen megkérte, hogy menjen vissza hozzájuk egy beszélgetésre. A férfi Bibliával a kezében számos kérdést tett fel, és elkezdték a tanulmányozást.”

Az egyik testvér egy építkezésen adott meghívót egy férfinak. Az megkérdezte, hogy beszélhet-e róla másoknak is.

„Hát persze!” — vágta rá a testvér, mivel sejtelme sem volt róla, hogy ez a férfi szombat délelőttönként műsorvezető egy rádióműsorban. Ahogy mondta, csakugyan beszélt másoknak a meghívóról, mégpedig úgy, hogy felolvasott  belőle a műsorában. Ennek hatására sokan érdeklődtek a meghívó felől.

Morgan, a tizenkét éves kislány kisegítő úttörőként szolgál. Egy héttel a különleges kampány előtt találkozott egy férfival, akinek jó néhány bibliai kérdése volt, és meghívta a nyilvános előadásra a Királyság-termükbe. A férfi el is ment, pedig rögtön az összejövetel után egy rokona temetésére kellett sietnie. Amikor elkezdődött a különleges kampány, Morgan adott neki egy meghívót. „Szombaton és vasárnap biztos, hogy ott leszek, de pénteken dolgoznom kell” — mondta a férfi, majd megkérdezte, hogy mit szoktak csinálni a Tanúk ilyen helyzetben. „Általában szabadságot vesznek ki, de előfordul, hogy ott kell hagyniuk a munkahelyüket” — felelte Morgan.

Amikor a kislány ismét felkereste, a férfi azt mondta, hogy szabadságot kért péntekre a főnökétől, és megmondta neki, hogy ha nem engedi el, akkor felmond.  A főnöke azt válaszolta, hogy értékesebb munkaerő annál, hogysem elveszítse, és nyugodtan kiveheti a pénteket, sőt még a csütörtököt is, hogy fel tudjon készülni.

A férfi részt vett a kongresszus mindhárom napján, de nem egyedül. Családjából nyolcan elkísérték, és vele volt még tizenkét barátja és azok rokonai. Összesen harmincöten mentek el! Amikor először mondta meg Morgannek, hogy vagy harmincan lesznek, a kislány így szólt:

— Nem tudok annyi helyet lefoglalni.

— Megértem — felelte a férfi. — Bárhol szívesen ülünk.

Természetesen mindannyian találtak kényelmes helyet.

„EZ A KÖNYV . . . ÚGY TANÍT, AHOGY JÉZUS TANÍTOTT”

A beszámolók szerint a Mit tanít valójában a Biblia? című bibliatanulmányozási segédeszköz áldásnak bizonyul a prédikálómunkában. „Felnyitja az ember szemét, táplálja a szívét és az elméjét” — fogalmazott egy bibliatanulmányozó. Egy kerületfelvigyázó ezt írja a jelentésében: „Ez a könyv megragadja az olvasó figyelmét, mert úgy tanít, ahogy Jézus tanított. Nem szaporítja a szót, lényegre törő és világos, mégis nagyon megnyerő a stílusa.” Figyeljük meg a következő tapasztalatokat.

Ausztrália:

Egy testvér beszélt egy beteg hölgynek a Királyság-reménységről, miközben javításokat végzett a lakásán. Néhány nappal később visszament hozzá egy úttörő testvérnővel, és a hölgy az utolsó napokról kérdezősködött. A Tanúk fellapozták A Biblia tanítása könyv 9. fejezetét, melynek címe: „»Az utolsó napokban« élünk?” Együtt megbeszélték ezt a fejezetet, és a hölgy csak ámult rajta, hogy mit ír a Biblia. „Az egyházam sötétségben tartott” — mondta.

A testvér leírja, mi történt aztán: „Amikor újra meglátogattuk, átvettük a »Mi az igazság Istenről?« című 1. fejezetet, valamint a hozzá tartozó függeléket, melyből kiderül, hogy miért hagyták ki Isten nevét némelyik bibliafordításból.  Amikor a hölgy megtudta a Bibliája előszavából, hogy a fordítók az »Úr« szóval helyettesítették a »Jehova« nevet, fel volt háborodva, mert neki azt mondták, hogy az egy jó fordítás. Elmondta, hogy szeretne eljönni az összejöveteleinkre.”

Belgium:

Egy testvérnő, akit Ingridnek hívnak, találkozott egy afrikai asszonnyal, akinek előítéletei voltak Jehova Tanúival szemben. Amikor Ingrid kedvesen megmutatta neki A Biblia tanítása könyvet, az asszony megenyhült, mivel nagyon szerette volna megérteni Isten Szavát. Még a tanulmányozást is elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy minden írásszöveget felolvasnak. Most eljár az összejövetelekre, gyakran hozzászól, és szeretne Királyság-hírnök lenni.

Brazília:

A Tanúk tanulmányozták a Bibliát Paulóval tizenegynéhány éves korában. Amikor 16 éves volt, a családja sajnos felbomlott. Paulo támogatni akarta az édesanyját, ezért beállt egy szambaegyüttesbe, de rövidesen erkölcstelenségre és ivásra adta a fejét. Az igazság bizonyos részletei azért megmaradtak a szívében. Például zavarta, amikor egy vuduközpontban kellett játszania, mivel felismerte, hogy a vudu kapcsolatban van a démonizmussal. Arra is kezdett ráébredni, hogy mennyire üres az élete. Amikor egy fiatal testvér 2005-ben megmutatta neki A Biblia tanítása könyvet, Paulo rögtön érdeklődni kezdett, és nekilátott a tanulmányozásnak. Kis időn belül otthagyta az együttest, és most eljár a keresztény összejövetelekre.

Nagy-Britannia:

Marilyn ajtóról ajtóra tanúskodott, és találkozott egy fiatal anyukával, Melanie-vel, akit érdekelt a Biblia. Marilyn adott neki egy traktátust, és megígérte, hogy újra felkeresi. Többszöri próbálkozás után végre otthon találta. „Úgy döntöttem, azonnal A Biblia tanítása könyvet használom  — meséli Marilyn —, ami egy előrehaladó bibliatanulmányozáshoz vezetett. Közvetlenül karácsony előtt meglepődtem, amikor Melanie bejelentette, hogy most utoljára állít karácsonyfát. Már továbbolvasta a könyvet, és megtudta az igazságot a karácsonyról.”

Kolumbia:

Egy testvérnőt, Consuelót a főnöknője elengedte szabadságra a kerületkongresszus idejére. A következő munkanapján az asszony kérdezősködött a kongresszusról, és jól elbeszélgettek. Amikor Consuelo megmutatta A Biblia tanítása könyvet, a főnöknője megkérdezte, hogy kölcsönadná-e neki. Két nap múlva visszahozta, és azt mondta, hogy érdekes olvasmány volt. „Ezt nemcsak olvasni lehet, hanem tanulmányozni is” — felelte Consuelo, majd megmutatta, hogyan folyik a tanulmányozás. „Szóval tanulmányozhatom is ezt a könyvet?” — kérdezte a főnöknő. Mondanunk sem kell, hogy elkezdődött a tanulmányozás, és az asszony nem sokkal később már tanúskodott a családjának és a barátainak. A keresztény összejöveteleket is látogatja; olykor a fia és a nagymamája is vele megy.

Guyana:

Egy általános úttörő, akit Josephnek hívnak, tanulmányozni kezdett A Biblia tanítása könyvből egy férfival, aki évekkel  azelőtt találkozott a Tanúkkal a fővárosban, Georgetownban. Amikor Joseph az első alkalommal megérkezett a tanulmányozásra, a férfi már várta két felnőtt fiával és azok feleségeivel. Ők is elfogadtak egy-egy könyvet. A következő héten az apa elmondta, hogy az egyik helyi tanár kölcsönkérte a könyvet, és elolvasta. „Ez az igazság” — jelentette ki a tanár. Ő is csatlakozott a tanulmányozókhoz. Közben az egyik szomszéd is hallott a tanulmányozásról, és megkérdezte, hogy ő is részt vehetne-e rajta. Az idő tájt Joseph mindnyájukat meghívta az Emlékünnepre. Az a férfi, akivel Joseph először kezdett tanulmányozni, betegség miatt nem tudott elmenni, de a családja, valamint a tanár és annak a családja ott volt. Mindannyian szépen haladnak előre.

Lengyelország:

Lucjan utcai tanúskodás közben futott össze az ötvenéves Jannal, akivel még az iskolában barátkozott, de akit már évek óta nem látott. Beszélgetni kezdtek. Szóba került néhány gondolat A Biblia tanítása könyvből, és az is kiderült, hogy Jan elvesztette a feleségét, meg hogy rászokott a dohányzásra és az ivásra. „Amikor néhány nappal később elmentem Janhoz egy testvérrel, ő már várt — mondja Lucjan. — A kérésére nyomban elkezdtük tanulmányozni  A Biblia tanítása könyvet.” Az igazság eljut Jan szívéig. Megpróbálja leküzdeni a függőségeit, és igyekszik vigyázni a nyelvére, mivel hajlamos csúnyán beszélni.

Spanyolország:

Miért tanácsolná azt egy hematológus a depressziós betegének, hogy tanulmányozza a Bibliát? Az egyik kórházi összekötő bizottság két tagja meglátogatta ezt az orvost, és odaadta neki A Biblia tanítása könyvet. Ő és az egyik nőbetege egy súlyos betegség folytán depresszióban szenvedett. Mivel tetszett neki A Biblia tanítása könyv, megmutatta a betegének, és azt mondta, hogy ha tanulmányoznának a Tanúkkal, mindketten bizalommal tudnának a jövőbe tekinteni. Néhány nap múlva egy úttörő testvérnő, aki éppen az utcán tanúskodott, találkozott a hölggyel, és megbeszélték a tanulmányozást. A hematológus is elkezdett tanulmányozni, és már jár a keresztény összejövetelekre.

Zambia:

Goliath, egy falu vezetője, akinek két felesége volt, és aki tíz gyermek édesapja, nem óriás, de a családjával együtt óriási lépéseket tett szellemi értelemben. Goliath nem sokkal azután, hogy elolvasta A Biblia tanítása könyvet, már változtatott az életén. A családjával 2006 januárjában járni kezdett a keresztény összejövetelekre, februárban pedig megkérte a második feleségét, hogy menjen el, és törvényesítette a kapcsolatát az első feleségével (Máté 19:4–6; 1Tim 3:2). Márciusban lemondott a faluvezetői szerepéről, és áprilisban a feleségével, Estherrel együtt kereszteletlen hírnök lett. A démonoknak nyilván nem tetszett, hogy Jehova szolgálatát választották, ezért zaklatni kezdték Esthert. Ő azonban a Jakab 4:7 tanácsát megfogadva ellenállt nekik. Mi történt erre? „A férjemmel együtt most szabad ember vagyok” — jelenti ki.

ERŐFESZÍTÉST TESZNEK, HOGY IDEGEN NYELVEN TANÚSKODJANAK

Számos országba csak úgy özönlenek az idegen nyelvet beszélő bevándorlók, akik közül sokan olyan országokból  érkeznek, ahol nem lehet szabadon prédikálni. Így „nagy, tevékenységre nyíló ajtó tárult fel”, melyen sok-sok testvér és testvérnő belép azáltal, hogy megtanul egy új nyelvet (1Kor 16:9). Ezenkívül némelyik országban nagyszámú bennszülött él, akiknek a nyelvét a lakosság jó része nem beszéli. A Királyság-hírnökök ezeket a nyelveket is elsajátítják, és nagyon jó eredményeket érnek el.

Számos fiókhivatal nyelvtanfolyamokat szervez, hogy elősegítse az ilyen területek bemunkálását. A tanulási folyamat felgyorsítása végett az órákon gyakran hétköznapi helyzetekre összpontosítanak, melyek előfordulhatnak a szolgálatban. „A tanfolyam abban segít, hogy teljesen el tudjunk mélyedni a nyelvben” — fogalmaz Elisa, aki albánul tanul.

Belgium:

A fiókhivatal jelenti, hogy több mint 300 hírnök vett részt a 17 tanfolyamon, melyen 10 nyelvet oktattak. A legfiatalabb tanuló 9, a legidősebb 71 éves volt. „Nemcsak törökül tanultam meg, hanem az embereket is megszerettem” — mondja Enora. Anneliesszel, aki kínaiul szeretne megtanulni, egy országos tévécsatornán interjút készítettek. A riporter olyan valaki történetét akarta bemutatni, aki valami új dologgal kezd foglalkozni. Annelies természetesen elmagyarázta, hogy miért tanul kínaiul. Egy évvel később, amikor a riporter újra megkereste, Annelies beszámolt róla, hogy milyen eredményes a szolgálata. A riporter láthatóan el volt ragadtatva, hiszen az adást főműsoridőben sugározták az országos tévécsatornán. Volt benne egy beszélgetés Anneliesszel, és egy jelenet, amint kínaiul tanúskodik egy buszmegállóban.

Hollandia:

„A nyelvtanfolyamoknak köszönhetően nemcsak hogy többen kezdtek szolgálni az idegen nyelvű területen, de a testvérek gyülekezeti feladatokat is jobban vállalnak” — írja a fiókhivatal. Hollandiában sürgősen szükség volt erősítésre a viszonylag új román területen. A fiókhivatal szervezett ugyan összejöveteleket egyszer-egyszer, de csak  egy testvér tudta vállalni a vezetést, ő pedig beteges volt. Most a nyelvtanfolyamnak hála más képesített testvérek is tudnak felelősségeket ellátni. Az egyikük levezeti a hetenkénti könyvtanulmányozást, egy másik az Őrtorony-tanulmányozást, egy harmadik pedig már tolmácsolja a holland nyelvű előadásokat.

Spanyolország:

A fiókhivatal 2003 óta 48 tanfolyamot szervezett 10 nyelven, aminek hatására a bibliatanulmányozások száma ugrásszerűen megnőtt: most már közel 50 000 tanulmányozást vezetnek. Egy román család behívott egy házaspárt, Juan és Mari Pazt, akik különleges úttörők. Kisvártatva tizenhatan gyűltek össze, hogy hallgassák őket, köztük a 19 éves Mario is, aki nagyon feszülten figyelt. Noha nem beszélt spanyolul, az úttörők pedig nem tudtak románul, de azért elfogadta a Mit kíván meg füzetet az anyanyelvén. A következő héten bibliatanulmányozást kért, és részt vett a különleges kongresszusi napon, jóllehet alig értett valamit. Néhány héten belül már minden gyülekezeti összejövetelre eljárt, és röviden hozzá is szólt spanyolul. Rendbe hozta magát, és másoknak is beszélt új reménységéről. Most bibliatanulmányozást folytat egy román házaspárral, mely szépen halad előre.

Közben Juan és Mari elkezdtek románul tanulni, és hamarosan már 30 bibliatanulmányozásuk lett ezen a nyelven! Juan könyvtanulmányozást is vezet románul. A tanulmányozás után tíz hírnök részt vesz a román nyelvtanfolyamon, melyet nem más vezet, mint Mario, az első bibliatanulmányozó.

Egyesült Államok:

A családja körében több mint 50 millió ember beszél valamilyen más nyelven, mint az angol. Jehova Tanúi közül mintegy 254 000 hírnök szolgál a 3052 spanyol nyelvű gyülekezetben és az 53 csoportban. További 26 000 hírnök más idegen nyelvű gyülekezeteket és csoportokat támogat, melyekből összesen 690 van. A fiókhivatal  szeretné megkönnyíteni a munkát ezen a nagy és szerteágazó területen, ezért több mint 450 tanfolyamot szervezett 29 nyelven. „Az utóbbi két évben négy új gyülekezet alakult a körzetünkben — jelenti egy körzetfelvigyázó. — Közülük három közvetlenül a francia nyelvtanfolyamok gyümölcse.”

„Végre valóra vált az álmunk — mondja egy testvér, aki spanyolul tanult. — A feleségemmel éveken át misszionáriusok akartunk lenni, de fel kellett nevelnünk a két gyermekünket. Most már felnőttek, én pedig nyugdíjba vonultam. Három hónappal ezelőtt a feleségemmel átmentünk egy spanyol gyülekezetbe, és már kaptam is előadásokat a teokratikus szolgálati iskolán. Sok helyre járunk vissza, és kialakulóban van öt bibliatanulmányozás. Most, amikor már 67, illetve 64 évesek vagyunk, megtanultuk, hogy az ember soha nem túl idős ahhoz, hogy elsajátítson egy idegen nyelvet.”

Ha a ti területeteken nincs sok új tanítvány, és a körülményeid megengedik, gondold át imával kísérve, hogy megtanulhatnál-e egy idegen nyelvet azzal a céllal, hogy idegen nyelvűek vagy bennszülöttek által lakott területre költözz. Egy ilyen költözés nagyon jó eredményeket szülhet, és új életet lehelhet a szolgálatodba.

Németország:

Itt több mint 30 éve tartanak nyelvtanfolyamokat, és 1000-nél is több tanuló kapott képzést 9 nyelven, az albántól a vietnami nyelvig. „Ez sokkal jobb, mint az a tanfolyamom volt, amelyet az egyik egyetem szervezett” — jelentette ki egy testvérnő. Mivel a résztvevők azt is megtanulják, hogy miként gondolkodnak a külföldiek, jobban el tudják érni a szívüket, amikor tanúskodnak.

 A 82 éves Paula elkezdett vietnamiul tanulni, és úgy 150 kilométert utazik, hogy ott lehessen az összejöveteleken. „Nem vagyok nyelvtehetség, de nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy ennyi örömet ad” — mondja. Paula tanulmányozott egy vietnami családdal. Először a férj kezdett érdeklődni az igazság iránt, majd a feleség is. Már mindketten megkeresztelkedtek.

A megkeresztelkedésük óta a lányukkal megvalósították az álmukat, hogy a szülőföldjükön szolgálják Jehovát. Olyan házat építettek, ahol kényelmesen lehet gyülekezeti összejöveteleket tartani. A férj vénként és kisegítő úttörőként szolgál, a felesége pedig általános úttörő. Paula szívét nagyon megdobogtatta a család levele, melyben beszámoltak róla, hogy az apa megkeresztelte a saját lányát. A lány ezt írta Paulának: „Kedves »Nagymama«! Hiányzol. Gyakran gondolok rád. Te mindig az én Paula nagymamám maradsz. Szeretlek.” Milyen megható élmény volt ez drága testvérnőnknek, aki időskorában belevágott egy nehéz nyelv megtanulásába!

Kanada:

2002 óta összesen 554 tanuló vett részt 31 nyelvtanfolyamon, melyet 10 városban szerveztek. Egy vén, Paul, aki deréktól lefelé mozgásképtelen, a mandarin nyelvet tanulta. Linda, aki részmunkaidőben ápolja, kínai. Mivel az egyháza rosszakat mondott a Tanúkról, Linda hallani sem akart a Királyság-üzenetről. Egy nap Paul megkérte, hogy vigye el a Királyság-terembe, hogy meghallgathassa a mandarin nyelvű nyilvános előadást. Linda elvállalta, de nem vegyült el a testvérek között, és nem látszott rajta semmi érdeklődés. Nem sokkal később a könyvtanulmányozásra vitte el Pault. Ezúttal viszont feszülten figyelt, mivel a családi élet volt a téma, és ő egyedül neveli gyermekét. Egy úttörő testvérnő felajánlotta Lindának a bibliatanulmányozást, ő pedig elfogadta. Gyorsan haladt előre szellemileg, és most már a testvérnőnk.

 Kanadában sok bennszülött él, akiknek megvan a saját nyelvük. Néhány évvel ezelőtt egy úttörő testvérnő, Carma tanúskodott egy pigan indián férfinak. „Amikor angolul próbáltam tanúskodni neki, nem hallgatott meg — meséli Carma, aki a pigan rezervátumban lakik a szüleivel. — Azt mondta, hogy a fehér ember vallását gyakorlom, és hogy a Biblia a fehér ember könyve. Arra gondoltam, hogy ha többet tudnék a pigan nyelvről és kultúráról, talán komolyan venne.” Carma úgy döntött, hogy megtanul piganul, és később 23 hírnöknek segített egy pigan nyelvtanfolyamon hetente.

Az egyik résztvevő tanúskodott egy pigan házaspárnak, mely meglátogatta beteg fiát a kórházban. Meghatotta őket, hogy a testvérnő tanulja a nyelvüket, ezért szívesen megadták neki a címüket. Carma megtudta, hogy a férj éppen az a férfi, akivel egy évvel korábban találkozott! Elkísérte hát a testvérnőt az újralátogatásra. „Meghallgattak, és egyetértettek azzal, amit a Biblia ír — mondja el Carma. — A testvérnő felkínált nekik egy Bibliát és egy tanulmányozási segédeszközt. Az asszony könnyes szemmel magához szorította a két kiadványt, a férje pedig helyeslően bólogatott. A feleség most tanulmányoz, és a férje is bele-belehallgat a beszélgetésekbe.”

 A nyelvtanfolyam sikerét jelzi, hogy a fiókhivatal jelentése szerint 34 pigan személy vett részt a 2006-os Emlékünnepen, melyet a saját nyelvükön tartottak.

Olaszország:

Körülbelül 7200 hírnök vett részt a tanfolyamokon, melyeket 18 nyelven tartottak. Az egyikük megismerkedett Samsonnal, aki egy olyan országból származik, ahol be van tiltva a Királyság-munka. Samson 24 évesen útnak indult egy jobb élet reményében. Először átvergődött a sivatagon, majd Olaszországba hajózott. Ott találkozott egy testvérrel, aki megtanult az ő anyanyelvén beszélni. Samson érdeklődéssel végighallgatta, sőt még egy keresztény összejövetelre is elment. Miután tíz hónapra megszakadt közöttük a kapcsolat, újra találkoztak, és a testvér elkezdte tanulmányozni a Bibliát Samsonnal. Hol gyorséttermekben, hol metróállomásokon, hol parkolókban tanulmányoztak. Miután Samson részt vett az Emlékünnepen, rendezni kezdte az életét. Még a barátnőjével is szakított, akivel úgy egy éve együtt élt. Most már a testvérünk.

Nicaragua:

A testvéreknek 2006 folyamán sikerült először hatékonyan tanúskodniuk a bennszülött majangnáknak.  Ebből a népcsoportból a legtöbben a protestáns morva egyházhoz tartoznak, és általában minden településen a nem hivatalos polgármester a lelkipásztor. Az egyik ilyen lelkipásztor szakítva a hagyománnyal megengedte két különleges úttörőnek, Hamiltonnak és Abnernek, hogy a városában tartózkodjanak. Még szállást is keresett nekik, és kaptak tőle egy teljes Bibliát majangna nyelven. A testvérek megtanulták a nyelvet, és hamarosan már több bibliatanulmányozást is vezettek. Ők voltak a tolmácsok a körzetfelvigyázó legelső látogatásakor, amikor az összejövetelen tizenhárman vettek részt. Az Emlékünnepre a testvérek lefordították majangnára a két éneket, és mind a kilencven jelenlevő lelkesen énekelt.

Az óriási érdeklődésre való tekintettel a fiókhivatal beleegyezett, hogy az úttörők meghatározatlan ideig ebben a megbízatásukban maradjanak. De vajon a helyi hatóságok is jónak látták ezt? Egy városi gyűlésen néhányan azzal vádolták Jehova Tanúit, hogy ők az antikrisztus. Egy férfi azonban, aki a városi tanács tagja volt, korábban tanulmányozott a Tanúkkal. Így érvelt: „Amióta ez a két fiatalember a városunkban lakik, még egyszer sem láttam, hogy bárki főzött vagy mosott volna rájuk. Mindenről maguk gondoskodnak. Még a nyelvünket is megtanulták! Mi több, olyasmiket tanítanak meg nekünk a Bibliából, amiket nem tudtunk. Ha nem Isten küldte volna őket, már biztosan feladták volna.” A testvérek maradhattak.

 FORDÍTÁS JELNYELVRE

Egyesült Államok:

2006-ban amerikai jelnyelven megjelent a Máté evangéliuma egy DVD-sorozaton. A siket hírnökök most először nézhetnek meg teljes fejezeteket az Új világ fordításból a saját nyelvükön. „Ez a legszebb, személyre szóló levél, melyet valaha kaptam Jehovától” — mondta egy siket vén. Egy másik így fogalmazott: „Most értettem meg, hogyan illik bele egy-egy vers a szövegkörnyezetébe.” Egy testvérnő, aki elhatározta, hogy naponta egy fejezetet megnéz, ezt írja: „Észre sem veszem, és majdnem elkések a találkozóimról, mivel már négy-öt fejezetet megnéztem, és megfeledkeztem az időről!”

Brazília:

A jelnyelvi területen elképesztő ütemben halad előre a munka. Jelenleg 232 jelnyelvű gyülekezet van, melyek tíz körzetbe és egy kerületbe szerveződnek. Több mint 1000 vén és kisegítőszolga, valamint 146 — köztük 8 siket — különleges úttörő tevékenykedik a jelnyelvű gyülekezetekben és szántóföldön. A vének és a kisegítőszolgák közül több mint százan elsősorban  azoknak a kitűnő kiadványoknak tulajdonítják a szellemi fejlődésüket, melyekről Jehova szervezete gondoskodik a siketek számára. A tanulmányozási segédeszközeik között ott van az Ismeret, amely örök élethez vezet, a Mit tanít valójában a Biblia?, a Kitartóan virrasszatok! és a Mit kíván meg tőlünk Isten? című kiadvány, valamint Az Őrtorony. 2006-tól kezdve a jelnyelvű gyülekezetekben a teokratikus szolgálati iskola programját a jelnyelven is létező kiadványokhoz szabják.

Egy harmincéves tanárnő így nyilatkozott: „Különböző egyházak istentiszteletein vettem részt, és látom, hogy csak Jehova Tanúi igazán felkészültek arra, hogy siketeknek tanítsák a Bibliát.” Szerinte az ő egyházának a tanításai nem logikusak, és nincs erejük. Bár a barátai próbálják lebeszélni, eltökélt szándéka, hogy továbbra is járni fog az összejöveteleinkre. Kívánjuk, hogy Jehova ezután is vonzza az ilyen tiszta szívű embereket a Fiához (Ján 6:44; Jel 14:6).

JOGI FEJLEMÉNYEK

Eritrea:

Mivel a testvéreink nem vettek részt a népszavazáson, egy 1994-es elnöki rendelet megvonta Jehova Tanúitól az állampolgárságot. A döntés miatt a testvéreink nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek, és százával hagyták el az országot, másutt keresve menedéket. De voltak, akik maradtak, beleértve olyanokat is, akiknek a gyermekeik még iskolába jártak. Eritreában minden kilencedik osztályos tanulót besoroznak, akár fiú, akár lány. Emiatt számos fiatal úgy dönt, hogy a nyolcadik osztály után befejezi a tanulmányait.

Veszélyes látogatni a gyülekezeti összejöveteleket és prédikálni. Előfordul, hogy egész gyülekezeteket letartóztatnak. Bátor testvéreink és testvérnőink ennek ellenére ’inkább Istennek engedelmeskednek, semmint embereknek’ (Csel 5:29). Jelenleg 31 testvér és testvérnő van börtönben, köztük egy 73 éves testvér is, aki holland állampolgár.  Mások a katonai szolgálat megtagadásáért töltik börtönbüntetésüket. Paulos Eyassut, Isaac Mogost és Negede Teklemariamot még 1994-ben vetették börtönbe.

Franciaország:

2005. február 25-én kérelmet nyújtottunk be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) Jehova Tanúi Társaságának jogtalan megadóztatásával kapcsolatban. Az egész országban több mint 874 000-en írtak alá egy kérvényt a jogtalanság ellen, és a dokumentumot benyújtottuk a bíróságnak. Ennek ellenére 2006 januárjában az adóhatóság felszólította a testvéreket az adóhátralék befizetésére.

Jehova Tanúi haladéktalanul kapcsolatba léptek az EJEB-bel, hogy tájékoztassák a fejleményekről. A bíróság azonnal előzetes vizsgálat tárgyává tette a kérelmet, 2006. május 4-én pedig felkérte a francia kormányt, hogy írásban mutassa be az ügyet. A cél az, hogy megállapítsák, sérült-e Jehova Tanúi vallásszabadsága, és történt-e diszkrimináció.

Németország:

2006. február 10-én a lipcsei Szövetségi Közigazgatási Bíróság úgy határozott, hogy Berlin tartománynak el kell ismernie Jehova Tanúi Vallásszervezetét közjogi testületként Németországban. Ezzel lezárult egy 15 évig tartó jogi küzdelem. A vallásszervezet most adómentességet és más olyan előjogokat élvez, mint amilyeneket a nagyobb egyházak. 2006. június 13-án Berlin tartomány kiadta a hivatalos elismerést, és július 5-én bemutatta az erről szóló okiratot a fiókbizottság két tagjának.

Görögország:

Évekig elodázták vagy megtagadták a Királyság-termek építési és használatbavételi engedélyeit, mivel a törvény kimondta, hogy ezeket előbb egy görög ortodox püspöknek jóvá kell hagynia. 2006. május 30-án a parlament úgy határozott, hogy csak az Oktatás- és Vallásügyi Minisztérium engedélyére van szükségük a nem ortodox vallásoknak.

 2005. július 15-én egy fedett stadion igazgatósága Lutrakiban (Korinthosz) visszavonta azt a döntését, hogy bérbe adja a testvéreknek a létesítményt egy kerületkongresszusra. Az igazgatóság kétségbe vonta, hogy Jehova Tanúi „ismert vallás” lennének. Az ombudsman közbelépett, és 2006 februárjában a stadion vezetősége megígérte, hogy mérlegeli az újabb kérelmeket, figyelembe véve, hogy Jehova Tanúi elismert vallás.

Nepál:

Jehova Tanúit 2005 októberében bejegyezték vallásszervezetként. A szervezet egyik célja az alapszabály szerint az, hogy „vallási oktatást nyújtson”. A bejegyzés bizonyosan hozzájárul majd a jó hír terjedéséhez ebben a túlnyomóan hinduk lakta országban.

Románia:

Noha Jehova Tanúit 1990-ben bejegyezték mint vallást, nem tüntették fel őket azon a listán, melyet az állam 1997-ben bocsátott ki a hivatalosan elismert vallásokról. Ennek következtében a testvérek nem építhettek Királyság-termeket, és nem kaptak felmentést a katonai szolgálat alól, pedig ezeket a jogokat biztosítják az elismert vallásoknak. A Romániai Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy a kormány ismerje el Jehova Tanúit mint vallást, de a kormány többször is megtagadta ezt. 2006 márciusában az EJEB támogatásával a kormány a kérdés békés rendezéséről tárgyalt Jehova Tanúival, véget vetve a kilenc évig tartó jogi küzdelemnek. A kormány elismerte, hogy a szervezetünkre is érvényesek „mindazok a jogok és kötelességek, melyeket a törvény előír” az elismert vallások esetében.

Törökország:

Miután a fiókhivatal kérvényt nyújtott be a valláskénti bejegyzésre, a kormány kijelentette, hogy a bejegyzés lehetetlen, jóllehet a törvényeket már módosították az európai uniós szabványok szerint. Az ügy jelenleg a törökországi bíróságok előtt van, de valószínűleg az EJEB elé kerül majd.

 A katonai szolgálat kapcsán is vannak nehézségek. A testvéreket évente háromszor-négyszer behívják egészen addig, míg el nem érik a korhatárt. Minden alkalommal büntetést szabnak ki rájuk. Vannak, akikre már többször is pénzbüntetést róttak, másokat pedig bebörtönöztek. 2004-ben Júnusz Ercsep kérvényt nyújtott be az EJEB-hez. Ercsep testvért már sokszor megbírságolták, ráadásul 2005 októberében börtönbe vetették, és 5 hónapot le is kellett töltenie a 12 hónapos büntetéséből. Szabadulása napján újra a bíróság elé citálták, és pénzbüntetéssel sújtották, amiért korábbi alkalmakkor megtagadta a katonai szolgálatot.

Üzbegisztán:

Az utóbbi négy évben testvéreinket több mint 1100 dokumentált esetben letartóztatták, őrizetben tartották, megbírságolták vagy megverték. Ebből több mint 800 eset az Emlékünnep alatt történt 2005-ben és 2006-ban. Sok helyen gumibotos rendőrök érkeztek buszokkal, és letartóztatták az összes jelenlevőt. Sokukat pénzbüntetéssel sújtották, némelyeket pedig csúnyán összevertek.

A testvérek mégis ügyesen tanúskodnak. Figyeljük meg, mi történt egy testvérrel és egy testvérnővel, akik ellen eljárás indult a gyülekezeti összejövetelek látogatása és a tanúskodás miatt. Az ügyvédjük kérte, hogy a bíróság a tárgyaláson elemezze a letartóztatás során elkobzott kiadványokat. Felolvasták az Ismeret könyvet és a Mit kíván meg füzetet, és a bíró is részt vett az olvasásban. Mivel az Ismeret könyv „Kinek az imádatát fogadja el Isten?” című 5. fejezete különösen érdekelte, elrendelte, hogy az ebédszünetben is folytatódjon a felolvasás.

Amikor idézve volt a Máté 28:19, 20, a bíró felkiáltott: „Á, szóval ezért prédikálnak!” Később megkérdezte, hogy miért üldözte Jehova Tanúit Hitler náci rezsimje, mire adtak neki egyet-egyet a Lila háromszögek (Purple Triangles), a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben és A Biblia — pontos történelem, megbízható prófécia  című videokazettából. Noha a testvérünket és a testvérnőnket megbírságolták, úgy tudtak tanúskodni bírósági tisztviselőknek és rendőröknek, ahogyan arra egyébként nem számíthattak volna (Luk 21:12, 13).

Szudán:

Jehova Tanúi 2006 júniusa óta nyolc szövetségi államban be vannak jegyezve vallásként. A testvérek tudnak Királyság-termeket építeni, és nagy létszámú, nyilvános kongresszusokat tartani ezeken a területeken. Szabadon bevihető az irodalmunk az országba, és a testvéreknek van egy hivataluk Kartúmban.

Oroszország:

2006. április 12-én egy 200 fős moszkvai gyülekezet éppen az Emlékünnepet tartotta egy bérelt teremben, amikor megjelent több mint 50 felfegyverzett rendőr. A ljublinói rendőrkapitányság parancsnoka leállíttatta az összejövetelt, azzal az indokkal, hogy a Jehova Tanúira vonatkozó tiltás értelmében tilos ilyen gyűléseket tartani Moszkvában. A rendőrök megvizsgálták a jelenlevők papírjait, kiadványokat koboztak el, és tizennégy testvért elvittek a ljublinói rendőrkapitányságra. Több mint négy órán át  fogva tartották őket. Amikor egy testvér elment a rendőrségre, hogy jogi segítséget nyújtson, a földre lökték, és késsel fenyegették, nehogy panaszt merjen benyújtani. Ennek ellenére április 17-én a tizennégy testvérből négy panaszt emelt a ljublinói rendőrkapitányság ellen.

A bírósági tárgyalás május 16-án kezdődött a moszkvai Ljublinói Kerületi Bíróságon, Z. V. Zubkova bíró elnökletével. A razzián részt vevő rendőrök egyike sem jelent meg, csak az ügyvédjük. A bíró magyarázat nélkül figyelemre sem méltatta a testvérek ügyvédjei által emelt 50 kifogást, és szinte minden indítványukat elutasította. Ellenben helyt adott a rendőrség ügyvédje által tett indítványnak, hogy fogadjanak el egy másolatot a Golovinyszkij kerületben levő városi bíróság azon döntéséről, hogy Moszkvában betiltották Jehova Tanúi tevékenységét, valamint L. V. Kulikov pszichológus véleményéről, aki Jehova Tanúi ellen tanúskodott a korábbi perben.

A bíró 2006. június 15-én úgy döntött, hogy a felpereseket jogtalanul tartották fogva, de nem ítélte el az Emlékünnep megzavarását. A döntésben megemlítik, hogy a bérelt helyiség nem felel meg vallási célú összejövetel megtartására. Jehova Tanúi 2006. június 30-án fellebbeztek a Moszkvai Városi Bírósághoz, többek között arra hivatkozva, hogy milyen sok pontban sértette meg az ügyrendet a Ljublinói Kerületi Bíróság a tárgyalás során. Az Emlékünnepet rendzavarás nélkül meg tudták tartani 22 másik helyen Moszkvában.

Beszámolónk első bekezdésében a zsoltáríró vágyára utaltunk: „éneket zengek Istenemnek, amíg csak vagyok” (Zsolt 146:2). Ma Jehova szolgáinak milliói nyilvánvalóan bizonyítják, hogy ugyanez a vágy fűti őket. Igen, amíg csak tart ez a jelenlegi rendszer, ne engedjük, hogy a börtönfalak, hivatalos rendeletek vagy a nyelvi akadályok meggátoljanak minket abban, hogy éneket zengjünk égi Atyánknak!

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Több mint meghívás

A meghívón volt egy szelvény, melyen bárki kérhetett bibliatanulmányozást vagy egy példányt A Biblia tanítása könyvből, vagy mindkettőt. A fiókhivatalokba a világ minden pontján hamarosan kezdtek beérkezni a kitöltött szelvények. Az egyesült államokbeli fiókhivatal arról számol be, hogy közel 2000-en küldték be a szelvényt, és közülük 300-an bibliatanulmányozást kértek. Minden bizonnyal további szép eredményekre számíthatunk annak köszönhetően, hogy testvéreink buzgón terjesztették a meghívót.

[Kiemelt rész/képek a 12., 13. oldalon]

Csak úgy kapkodják A Biblia tanítása könyvet!

2006. július végéig több mint 47 millió darabot nyomtattak A Biblia tanítása könyvből 155 nyelven, és ebben nincs benne a 10 Braille-írással készült kiadás. Volt egy olyan hónap, amikor az Egyesült Államokban levő gyülekezetek naponta átlagosan 42 000 könyvet rendeltek. Ennek az egyharmada sürgős rendelés volt. A nemzetközi Bétel-család kiváltságnak érzi, hogy azon fáradozhat, hogy ellássa irodalommal a testvéreket.

 [Kiemelt rész/képek a 28., 29. oldalon]

 Fiókhivatal-átadások

Albánia:

A munkánk 50 évig be volt tiltva, egészen 1992-ig. Az új fiókhivatal Tirana külvárosában található, és az átadásán 325 testvér és testvérnő vett részt. Volt közöttük négy idős Tanú is, akik már a betiltás idején is szolgálták Istent, és külföldi küldöttek 32 országból. Amikor 1992-ben misszionáriusok érkeztek Albániába, mindössze kilenc megkeresztelt hírnök volt az országban. Most 3617-en vannak Albániában. A Vezető Testületből Theodore Jaracz és Gerrit Lösch tartott előadást az átadási programon, melyet 2006. június 3-án rendeztek meg. Másnap egy nyitott stadionban szóltak az 5153 fős hallgatósághoz, és a szakadó eső ellenére mindenki feszülten figyelt.

Horvátország:

A tavalyi év kétszeresen is áldásos volt, mivel a kerületkongresszuson megjelent horvátul A Szentírás új világ fordítása, és átadták a zágrábi fiókhivatal nemrég elkészült épületrészeit. Augusztus 11-én, pénteken 142-en hallgatták meg Jaracz testvér átadási beszédét. Az eredeti épületet hét évvel korábban, 1999-ben adták át.

Szlovénia:

Augusztus 12-én, szombaton Jaracz testvér tartotta az átadási beszédet az új fiókhivatalban, mely Kamnikban van. Ez a kisváros a fővárostól, Ljubljanától úgy 20 kilométerre északra, a horvátországi Zágrábtól pedig mintegy 130 kilométerre nyugatra fekszik. A Bétel-család korábban szétszórva lakott a fővárosban, ezért most nagyon boldogok, hogy végre egy helyen lakhatnak mint család. Az átadásra 20 országból 144 küldött érkezett.

[Képek]

Az albániai fiókhivatal

A különleges összejövetelen 5153-an voltak jelen

Kibővített fiókhivatal Horvátországban

A szlovéniai fiókhivatal

[Kép a 6. oldalon]

Tanúskodás egy siket asszonynak Brazíliában

[Kép a 17. oldalon]

Az első hindi tanfolyam Németországban

[Kép a 19. oldalon]

Linda és Paul

[Kép a 19. oldalon]

Carma pigan nyelven tanúskodik

[Kép a 20. oldalon]

Spanyol nyelvtanfolyam Rómában

[Kép a 20. oldalon]

Tanúskodás Samsonnak

[Kép a 21. oldalon]

Hamilton és Abner majangna nyelven tanít a Bibliából

[Kép a 27. oldalon]

Királyság-terem Dél-Szudánban