Beszámolók a világ minden tájáról

ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 3 930 343 401

HÍRNÖKÖK: 591 750

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 477 609

Japán:

Mihónak a terhessége vége felé nehéz volt részt vennie a szolgálatban úgy, mint máskor. Folytatni szerette volna az úttörőszolgálatot, és ezért olyan címeket kért a szolgálatfelvigyázótól, ahol szinte lehetetlen prédikálni, például fokozottan őrzött épületekben. Körülbelül száz címet kapott. Otthonról felhívott mindenkit, akit csak tudott. Először senki sem akarta meghallgatni, így fél óra alatt befejezte a telefonálást. Ezután már nemcsak telefonált, hanem levelet is írt. Amit egy-egy telefonálás közben megtudott — például babasírást hallott a háttérből —, felhasználta egy rövid levél alapjául. Amikor úgy gondolta, hogy a levél már biztosan odaért, felhívta a házigazdát, és arról beszélt, hogy milyen nagy haszna van annak, ha alkalmazzák a levélben említett szentírási tanácsot. Egyszer egy háziasszony nem akart telefonon beszélgetni, de azért Miho írt neki. Amikor Miho ismét felhívta, csak az asszony iskoláskorú lánya volt otthon, aki már olvasta a levelet. A testvérnő tanúskodott a lánynak, és megígérte, hogy levélben leír neki néhány bibliai tanácsot az iskolával kapcsolatban. Ezután Miho újra felhívta a családot. Az édesanya vette fel a telefont, és elmondta, hogy a lányának nehézségei vannak az iskolában, és hogy segített neki, amit Miho írt. Néhány telefonos beszélgetés és  levélírás után az édesanya és a lánya tanulmányozni kezdett.

Nepál:

Prem iskolai tanár, és már régóta kereste az igazságot. Olvasta a Bibliát, és eljárt a munkahelye közelében levő templomba is. De nem kapott választ a kérdéseire, és nagyon felkavarta, hogy a lelkipásztora állandóan csak adományokat kéreget. Prem imában azt kérte Istentől, hogy mutassa meg neki azt az egyházat, amely megtanítja neki az igazságot. Amikor Prem elköltözött és egy másik iskolában kezdett tanítani, megkérdezte az új szomszédait, hogy merre talál egy templomot. A házukban lakott egy iskolás fiú, akinek az anyukája már volt néhány összejövetelen a Királyság-teremben, és a fiú azt mondta Premnek, hogy menjen oda. A nyilvános előadás Isten Királyságáról szólt, arról a témáról, amelyet Prem különösen meg szeretett volna érteni. Tanulmányozás kezdődött vele. Örül, hogy végre választ kapott a kérdéseire, és a családjával most rendszeresen eljár az összejövetelekre. Levélben értesítették az egyházukat a kilépési szándékukról, mert Jehova Tanúi szeretnének lenni.

Tajvan:

Általános iskolás diákokat megkértek, hogy írjanak dolgozatot az évenként megrendezett fogalmazási versenyre. A fogalmazás címét megadták: „A kedvenc könyvem”. A tízéves Vej-csen arról írt, hogy neki a Biblia a kedvenc könyve. Amellett, hogy ez a kislány a dolgozatában kitért arra, hogy a bibliai próféciák pontosak, és hogy Isten Szava nagyszerű tanácsokat ad, kifejtette, hogy a Biblia olyan kérdésekre adott neki választ, amelyekre sem a tanárai, sem az osztálytársai nem tudtak kielégítő választ adni. „A tanárunk azt mondta nekünk, hogy az emberek ősei a majmokból fejlődtek ki — írta Vej-csen. — Ezzel kapcsolatban ezen morfondíroztam: »Ha az emberek a majmoktól származnak, akkor nem kellene tiszteletteljes hódolattal viseltetnünk irántuk, és nem kellene szívből hálásaknak lennünk nekik? Miért zárjuk őket állatkerti ketrecekbe? Ezzel nem követünk  el súlyos hibát?« A Biblia azonban világos magyarázatot ad: igazából nem a majmok leszármazottai vagyunk, hanem Isten képmására lettek megteremtve az őseink a föld porából.” Fogalmazását a következőképpen zárta: „Régen ezt mondták: »Egy könyv olvasása olyan, mintha kinyitnánk egy kincsesládát.« A Biblia szerintem sokkal értékesebb, mint az arany. Elmondhatom hát, hogy ezt a könyvet szeretem a legjobban olvasni.” A munkája elnyerte az első díjat, jóllehet felső tagozatos diákok is indultak a versenyen, Vej-csen pedig még csak negyedik osztályos. Amikor a tapasztalatáról beszél, idézi a Héberek 4:12-t, majd ezt mondja: „Jehova Istennek jár minden tisztelet.”

Mongólia:

Amikor Bolorcecek, egy új, megkeresztelt mongol testvérnő meghallotta, hogy az egyik rokona meghalt, és hogy az elhunyt özvegye nagyon bánkódik emiatt, küldött neki egy-egy példányt az összes, mongolul létező kiadványunkból. Euszana, az özvegy egyetlen éjszaka alatt elolvasta őket. Másnap telefonált Bolorceceknek, és megkérte, hogy azonnal menjen el hozzá beszélgetni. Bolorcecek egy másik testvérnővel együtt meglátogatta. Euszanának rengeteg kérdése volt, melyeket felírt egy papírra. Figyelmesen hallgatta a bibliai válaszokat. Egy hosszú beszélgetést követően a testvérnők elmondták, hogy Euszana nagyobb hasznot merítene abból, ha egyszerre csak egy témáról beszélgetnének, de arról alaposan. Azt javasolták neki, hogy fogadja el a házi bibliatanulmányozást. Euszana örömmel beleegyezett, hogy hetente háromszor tanulmányozza a Bibliát. Egy hónapon belül kidobta a bálványait, és eljárt az összejövetelekre. Két hónappal azután, hogy hírnök lett, el akarta kezdeni a kisegítőúttörő-szolgálatot, de elmondták neki, hogy először meg kellene keresztelkednie. Euszanát semmi sem tudja eltéríteni attól az elhatározásától, hogy havonta legalább 50 órát töltsön a szántóföldi szolgálatban, és egy kongresszusra vár, hogy megkeresztelkedhessen.

 Kazahsztán:

Rudnij városában egy úttörő találkozott egy fiatalemberrel, Nyikolajjal, akit érdekelt a házi bibliatanulmányozás. Volt azonban egy probléma: Nyikolaj és családja egy távoli faluban él, és csak ritkán utazik Rudnijba a rokonaihoz. A testvér megkérdezte, hogy meglátogathatná-e Nyikolajt a falujában, mire Nyikolaj elmondta, hogy a faluja 200 kilométerre van, és rendkívül nehéz eljutni oda.

A testvér ennek ellenére leírta a címet, és megígérte, hogy felkeresi. Megszervezte az utazást a faluba, és egy másik testvért meg két testvérnőt is elhívott magával a gyülekezetéből. Két héttel később vonatra szálltak. Amikor a Nyikolaj falujához legközelebbi vasútállomásra értek, felfedezték, hogy onnan még 18 kilométert kell megtenniük, és hogy semmilyen tömegközlekedési eszköz sem megy oda. Nem volt más választásuk, gyalog kellett nekiindulniuk. Ez nem volt könnyű, hiszen tél volt, és jeges szél fújt. Rövid idő múlva egy tejszállító traktor megállt mellettük. A traktor vezetője felajánlotta, hogy ha beülnek a tartályba, akkor elviszi őket. A hírnökök azt hitték, hogy a férfi csak viccel velük, de mivel a tartály üres volt meg száraz, bemásztak. Bár hideg volt a tartályban, de legalább a zord szél nem érte őket. A férfi azt mondta, hogy az úti céljuk előtt hét kilométerre fogja lerakni őket. Onnan majd még gyalog kell menniük. Miután kiszálltak, még két órába telt, míg megtették a hét kilométert Nyikolaj falujáig.

Nyikolaj és a felesége, Válja elképedt, ám nagyon meg is örült, hogy eljöttek hozzájuk a testvérek. A vendégeik felmelegedtek náluk, és étellel is megkínálták őket. Ezt követően a Bibliáról kezdtek beszélgetni. Két hét múlva a testvérek ismét eljöttek hozzájuk Rudnijból. Az úttörő testvér így emlékszik vissza, mi történt: „Nyikolaj kijött értünk az állomásra. A faluban sokan szerettek volna beszélni »azokkal, akik a tejestartályban érkeztek«, így Nyikolaj az összes érdeklődőt beosztotta, hogy találkozhasson velünk.  Mindenki előre megbeszélt időpontban jött el, és elfogadta a bibliatanulmányozást.” Végül szinte minden falubeli, akivel tanulmányozás kezdődött, szépen haladt előre szellemileg. Két évvel később Nyikolaj és Válja megkeresztelkedett. Két fiuk most kereszteletlen hírnök, Nyikolajt pedig nemrégen kinevezték vénnek ebben az elszigetelt csoportban.

Grúzia:

Úttörők szoktak tanúskodni az ország elszigetelt területein a hegyekben. Két úttörő testvérnő 8 kilométert gyalogolt egy félreeső faluba, mely egy hegyi út végén található, és ott házról házra kezdtek prédikálni. Nem sokkal ezután egy idősebb férfi rárontott az egyik testvérnőre, Ketevanra, és azt követelte tőle, hogy magyarázza meg, miért prédikál, ha nem tagja az ortodox egyháznak. Ketevan megpróbált magyarázatot adni, de a férfi meg sem hallgatta. A földre lökte, és a botjával verni kezdte. Többen látták az ütlegelést, és az esetnek híre ment a faluban. Ketevan később visszatért a faluba prédikálni. Egy nő, aki korábban ellenségesen viselkedett, így kiáltott, amikor meglátta: „Nahát, az után a verés után ismét eljött! Csodálom a bátorságát. Kérem, jöjjön be, szeretném meghallgatni a mondanivalóját.” A beszélgetés után azt mondta Ketevannak, hogy bármikor eljöhet hozzá, ha prédikálni szeretne neki.

 AFRIKA

ORSZÁGAI: 57

LAKOSSÁGA: 802 232 357

HÍRNÖKÖK: 1 043 396

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 1 903 665

Ruanda:

Nemrégiben járókelők találtak egy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet az úton. Elvitték a protestáns egyházuk egyik elöljárójához. Ő nagy érdeklődéssel olvasta a könyvet, és kereste a Tanúkat. Ezután bibliatanulmányozás kezdődött vele. Amikor már elég sok mindent tudott a Biblia igazságáról, kilépett az egyházából és megkeresztelkedett. Időközben buzgón beszélt az igazságról a korábbi egyházához tartozóknak, és közülük 25-en szintén kiléptek az egyházból, és Jehova Tanúi lettek. Az az ember, aki később helyette lett egyházi elöljáró, ugyancsak tanulmányozni kezdte a Bibliát a Tanúkkal, és ő is kilépett az egyházból. Most már eljár a keresztény összejövetelekre, és hírnök szeretne lenni. A felesége egy nemrégen megtartott különleges  kongresszusi napon keresztelkedett meg. Szinte hihetetlen, hogy mindez egyetlen könyvnek köszönhető, melyet az úton találtak.

Elefántcsontpart:

Egy fiatal Tanú, Berenger épp a szántóföldi szolgálatba tartott a kormány székhelyén, Abidjanban, amikor elment egy kenyeret áruló asszony mellett. A nő nem vette észre, hogy elejtett egy 5000 frankost (2000 forint értékű bankjegyet). Amikor Berenger felvette a pénzt, hogy visszaadja, egy másik nő az ellenkező irányból felé tartva ezt kiabálta: „Add ide a pénzemet!” Amikor azonban Berenger megkérte, hogy bizonyítsa be, hogy övé a pénz, a nő mérgesen odébbállt. Ekkor Berenger az után az asszony után futott, aki elhagyta a pénzt. Meglepetésére az asszony azt mondta, hogy nem ő ejtette el, és még ezt is hozzátette: „Ez csak egy csapda, hogy kirabolj.” De amikor látta Berenger őszinteségét és állhatatosságát, mégis ellenőrizte a pénzét, és kiderült, hogy valóban hiányzik 5000 frankja, 50 kenyér ára.

Berenger ezt mondja: „Odaadtam neki a pénzt, és elmondtam, hogy ezt azért tettem, mert az Istenem, Jehova arra tanítja a szolgáit, hogy legyenek becsületesek. Az asszony köszönetet mondott, és még hozzáfűzte: »Ha minden ember úgy viselkedne, mint Jehova Tanúi, akkor mindenki mindenki barátja lenne. Életemben most tapasztaltam először, hogy egy fiatal így viselkedik.« Erre én odaadtam neki egy traktátust, ő pedig megígérte, hogy ezentúl meg fogja hallgatni Jehova Tanúit. Azon a napon csupán 50 frank [20 forintnyi összeg] volt a zsebemben, de nagyon boldog voltam, hogy azt tettem, ami helyes.”

Kongói Demokratikus Köztársaság:

Eugene vénként szolgál, a munkája pedig az, hogy takarít és őrködik egy gyémántüzletben. Egy esetről így számol be: „Egyik este egy férfi jött a gyémántüzlethez, és 22 000 dollár [4,5 millió forint]  értékben akart eladni gyémántot. Ám az történt, hogy a gyémántos tarsolya kiesett a zsebéből. Mindenhol kétségbeesetten kereste, de mindhiába. Másnap a főnöke és egy munkatársa a tarsolyt keresve fel-alá járkált az utcán, de nem találták. Épp az üzletünk előtt söprögettem, amikor megláttam valamit. Igen, megtaláltam a gyémántos tarsolyt. Felvettem, és szaladtam a főnökömhöz, egy belga férfihoz. Alig hitt a szemének! Elmondtam neki, hogy Jehova Tanúja vagyok, és tiszteletteljes istenfélelem vezérli az életemet. A gyémántok tulajdonosát mélységesen meghatotta a becsületességem, és így kiáltott: »Ez hihetetlen!« Az egyik munkatársam ezt mondta:

— Eugene, megóvtad a hírnevünket!

Erre én ezt mondtam:

— Köszönöm az elismerést, de minden dicséret Jehovát illeti, hiszen ő tanított meg a becsületességre.”

Angola:

Egy körzetfelvigyázóként szolgáló misszionárius, João vidéki területen volt, hogy megmutassa a helyi testvéreknek és érdeklődőknek a Noé Istennel járt — Dávid bízott Istenben című DVD-filmet. A testvér vitt magával egy kis generátort, két hangszórót, némi benzint és a hordozható számítógépét. Az első faluban egy kis sárkunyhóban lakott, és megszervezte, hogy később, estefelé bemutatja a filmet. Így meséli el, mi történt: „Meglepetésemre 38 személy jött el, hoztak magukkal székeket, padokat, köveket, tejeskannákat és más ülő alkalmatosságokat. A jelen levő embereknek még a fele sem fért be a kunyhóba, ezért kint néztük meg a filmet. A csillagos ég alatt néhány sártéglára raktam a számítógépet, a földön pedig sokan színes, afrikai szőtteseken ültek.” Futótűzként terjedt az esemény híre a környéken, és sokan eljöttek azokba a falukba, ahol João testvér járt. „A vetítés után senki sem akart hazamenni — idézi fel. — Többen elmondták, hogy ez volt életük legszebb estéje, és mélységes hálájukat fejezték ki Jehova iránt  ezért a szellemi csemegéért.” Az alatt a három hét alatt, míg João testvér a vidéki területen látogatott meg csoportokat, 1568-an nézték meg a DVD-filmet.

Ghána:

Vida, egy accrai zöldséges nem nagyon akart friss zöldséget szállítani a ghánai fiókhivatalba. Hogy miért? Azért, mert a lelkipásztora azt mondta neki, hogy a Tanúk ellenségesen viselkednek a nem Tanú emberekkel. Ezért amikor Vida először vitt élelmiszert a fiókhivatalba, meglepődött, hogy a konyhán dolgozók barátságosan mosolyognak rá, és udvariasan kifejezik neki a hálájukat. Ahogy a következő hetekben megismerte a hivatalban dolgozó önkénteseket, észrevette, hogy mindegyikük kedves hozzá, és rájött, hogy a lelkipásztora nem mondott neki igazat.

Vida erős vágyat érzett arra, hogy még többet megtudjon, ezért bibliatanulmányozást kért. Az elején még nem tudott olvasni, de hat hónapon belül megtanult, így már ő maga is tudja olvasni a Bibliát. Egy nemrégen megtartott kerületkongresszuson megkeresztelkedett. Bár a családtagjai és korábbi ismerősei gúnyolják, segít az unokahúgának kereszteletlen hírnökké válni.

Szudán:

Egy testvérnő a házról házra végzett szolgálat során találkozott két lánnyal, akik szívesen beszélgettek vele. Furcsa módon a lányok nem engedték a testvérnőnek, hogy segítsen nekik megtalálni a Bibliájukban az írásszövegeket. Kiderült, hogy a helyi lelkipásztor figyelmeztette őket, hogy ha Jehova Tanúi hozzáérnek a Bibliájukhoz, akkor annak tartalma automatikusan megváltozik úgy, hogy a benne írtak összhangban lesznek a Tanúk tanításaival. A lányok még arra sem voltak hajlandók, hogy kezet fogjanak a testvérnővel. Amikor azonban kikeresték a bibliaverseket, látták, hogy azok összhangban vannak azzal, amit a testvérnő mond. Rájöttek, hogy a lelkipásztor hazudott, és úgy döntöttek, hogy tanulmányozzák a Bibliát. Ez igencsak  felkavarta a lelkipásztort, és pénzt ígért a lányoknak ennivalóra, ha abbahagyják a Biblia tanulmányozását. Mit válaszoltak erre? „Nem a hasunkat akarjuk megtölteni. Inkább Isten szavát akarjuk magunkba szívni.” Most már eljárnak a gyülekezeti összejövetelekre.

Etiópia:

Awoke, akinek a felesége már körülbelül tíz éve Tanú, nem nagyon érdeklődött az igazság iránt. De azért amikor az ország másik részére utazott egy két hónapos tanfolyamra, úgy döntött, hogy felkeresi a Tanúkat. A megérkezésekor egy hivatalba irányították, ahol az egyik testvérnőnk dolgozik. Ez a testvérnő korábban azért imádkozott, hogy jöjjön egy testvér a gyülekezetükbe segíteni. Amikor azt mondták neki, hogy egy férfi van ott, aki Jehova Tanúit keresi, azonnal eszébe jutott az imája. Amikor pedig meglátta Awoke-ot, egy jól öltözött és ápolt férfit, arra a következtetésre jutott, hogy ő csakis az új testvér lehet, akiért imádkozott. Nagyon megörült neki, odafutott hozzá, és forró szeretettel üdvözölte. A testvérnő határtalan örömét látva Awoke-nak nem volt szíve megmondani neki, hogy ő nem testvér. Akkor sem akarta letörni a testvérnőt, amikor az bemutatta a testvéreknek. Az ott-tartózkodása alatt minden összejövetelre elment. Mikor véget ért a tanfolyama, és elérkezett a hazatérés ideje, egy csoport testvérnő meghívta ebédre. Megkérték, hogy evés előtt imádkozzon. Emlékezett rá, hogy a felesége miként adott hálát az ételért otthon, amikor bekötött fejjel, Jézus nevében imádkozott. Így hát az imádkozás is, és maga az étkezés is minden gond nélkül megtörtént. Annyira meghatotta Awoke-ot, hogy végig milyen kedvesek voltak hozzá, hogy úgy döntött, igazi testvérré válik. Hazatérése után tanulmányozni kezdett, és egy nemrégen megtartott kongresszuson megkeresztelkedett. Felesége repes az örömtől, Awoke pedig várja az alkalmat, hogy elmondhassa történetét annak a gyülekezetnek, amelyikbe járt.

 EURÓPA

ORSZÁGAI: 46

LAKOSSÁGA: 730 776 667

HÍRNÖKÖK: 1 506 019

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 744 319

Ukrajna:

Egy helybéli villanyszerelő a Királyság-teremben szerelte a villanyórát. Ezt az embert a faluban mindenki arról ismerte, hogy iszik. Miközben dolgozott, felfigyelt az éviszövegre: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4:8). Egy kicsit megállt, és ezt kérdezte az egyik testvértől: „Tényleg lehetséges közeledni Istenhez? A bűnösök is megtehetik ezt?” A testvér a Biblia alapján válaszolt neki, és meghívta az összejövetelre. Vasárnap a férfi úgy döntött, hogy elmegy, de egy másik faluba, mert nem akarta, hogy a szomszédai meglássák, hogy a Királyság-terembe megy. De kiderült, hogy azon a napon a saját falujából jött a nyilvános szónok. Amikor a férfi meglátta a testvért, megpróbált elbújni. A vén azonban felismerte, és szívélyesen üdvözölte. Ezért a férfi úgy határozott, hogy a saját falujában jár az összejövetelekre. Bibliatanulmányozás kezdődött vele, egy évvel később pedig megkeresztelkedett.

Akkoriban a férfi felesége külföldön dolgozott, és nem hitte el a férjének, hogy már nem iszik, és hogy Jehova Tanúja lett. Saját maga akart meggyőződni erről, így hazatért. Nagyon megörült annak, hogy a férje lemondott az italról, és hogy gondját viseli a lányaiknak, de nem tetszett neki, hogy Jehova Tanúja lett. Egy nap azonban a férj ezt kérdezte tőle: „Mit szólnál, ha ma együtt menne a család a Királyság-terembe?” Az asszony beleegyezett. Vele is  bibliatanulmányozás kezdődött, és rövid időn belül a három lányával együtt megkeresztelkedett. Egyetlen bibliavers tehát öt személynek segített Istenhez közeledni.

Görögország:

Egy testvér, aki mindennap ugyanazon az úton megy dolgozni, észrevette, hogy egy asszony rendszeresen felkeres egy vallásos emlékhelyet. Ilyen kis emlékhelyek vannak Görögországban az utak mentén, és általában végzetes kimenetelű baleset helyszíneit jelzik. Hogy segítsen ennek az asszonynak, a testvér egy rövid, vigasztaló levelet írt szentírási gondolatokkal a halottak állapotáról és a feltámadás reménységéről. Ráírta a nevét és a telefonszámát is, majd az emlékhely belsejébe tette. Az asszony már másnap telefonált neki, és komoly érdeklődést mutatott a jó hír iránt. Ezt az asszonyt most rendszeresen meglátogatják.

Norvégia:

Hat testvérnő a szántóföldi szolgálat után beült egy kávézóba. Egy kiváló nyilvános előadásról beszélgettek, melyet két nappal azelőtt hallottak a Királyság-teremben, és amely a feltámadás reménységéről szólt. Egy asszony hallotta őket, és kisvártatva odament az asztalukhoz. Megkérdezte, hogy odaülhetne-e hozzájuk, hogy jobban hallja a beszélgetést. Elmondta a testvérnőknek, hogy nemrégen veszítette el a szüleit. Ezután egy építő beszélgetés következett. A testvérnők elkérték a hölgy telefonszámát, és egyikük később felkereste, és bibliatanulmányozást kezdett vele.

Litvánia:

Egy fiatal, teljes idejű evangéliumhirdető, Olga bibliatanulmányozást kezdett az ajtóban egy orosz asszonnyal. Az első látogatásai egyikén az asszony azt kérte tőle, hogy magyarázza el, mit jelent a Bibliában ’az utolsó napok’ kifejezés (2Tim 3:1). Olga megígérte, hogy legközelebb erről fognak beszélgetni. Közel egy hónapig nem találta otthon az asszonyt, bár sokszor elment hozzá. És jóllehet senki sem nyitott neki ajtót, észrevette, hogy valaki nézi a kémlelőnyíláson keresztül. Olga ezt mondja: „Nem akartam arra gondolni,  hogy az asszony nem szeretné folytatni a bibliai beszélgetéseket. Végtére is valaki más is lehetett volna a zárt ajtó mögött. Úgy döntöttem hát, hogy levélben elmagyarázom az asszonynak azt a témát, amely érdekelte. Három nappal később ismét felkerestem. Nagy örömömre kinyitotta az ajtót. Mélységesen megérintette a levél, és az, hogy személyesen törődtem vele.”

Az asszony köszönetet mondott Olgának, és még ezt is hozzáfűzte: „Többször is átolvastam a levelét, és mindent megértettem.” Ennek eredményeképpen a kezdeti, ajtóban folytatott tanulmányozásból rendszeres házi bibliatanulmányozás lett, melyhez A Biblia tanítása könyvet használják. Most már valahányszor felkeresi Olga ezt az érdeklődő asszonyt, mindig szívélyes fogadtatásban részesül.

Svájc:

Genfben, ahol nagyon sokféle nemzetiségű ember él, egy testvérnő, Marie beszélt egy közel-keleti asszonnyal. Mivel Marie arabul tanul, ezen a nyelven szólította meg az asszonyt. Elmondta neki, hogy csak az egyedüli igaz Istenben hisz. Erre az asszony megölelte és megpuszilta őt. Elmesélte, hogy nagyon szomorú, és hogy éppen imádkozott, amikor Marie megszólította. Arról is beszélt még, hogy másnap utazik vissza a szülőföldjére. Marie kinyitotta a Bibliáját, és felolvasta az 1Péter 3:7-et, majd kifejtette, hogy Isten nagyra értékeli a nőket. Ezután elmondta, hogy Jehova azt szeretné, ha minden férj megbecsülné és tisztelné a feleségét. Az asszony elképedve ezt kérdezte: „Maga egy angyal vagy hús-vér ember? Nagy bánatomra a férjem  nem úgy él, ahogy Isten tanácsolja ebben az írásszövegben. Rendszeresen imádkozom Istenhez, hogy segítsen nekem. Maga meg kinyitja ezt a könyvet itt előttem, és felolvassa ezt a verset.” Utána arra kérte Marie-t, hogy írja le a verset egy papírra, mert meg akarja mutatni a családjának, és be akar számolni nekik erről a csodálatos találkozásról. Marie sajnálta, hogy az asszonynak el kell utaznia, de megbeszélték, hogy tartani fogják a kapcsolatot.

Hollandia:

Rotterdamban található a világ egyik legnagyobb kikötője. A tengeren érkező szállítmányokat kamionokra rakják, hogy az Európai Unió országaiba, vagy azokon túlra szállítsák őket. Ezért roppant nagy a kamionos forgalom ebben az országban. A szomszédos Németországba vezető egyik autópályán van egy nagy kamionos pihenőhely, ahol óránként 1500 pótkocsis kamion is megfordulhat. Mivel sok kamionsofőr itt tartja a kötelező pihenőjét, a testvéreink megragadják az alkalmat a kamionról kamionra történő tanúskodásra. Európából, a Közel-Keletről és majdnem mindegyik egykori szovjet köztársaságból lehet itt találkozni sofőrökkel. Ezek az emberek rendkívül szeretik a folyóiratainkat. Az elmúlt évben a testvérek 82-szer prédikáltak ezen a kamionos pihenőhelyen, és több mint 10 000 folyóiratot terjesztettek el 35 nyelven.

 AMERIKA

ORSZÁGAI: 56

LAKOSSÁGA: 883 782 291

HÍRNÖKÖK: 3 256 287

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 3 111 358

Peru:

Jorge általános úttörő és festőművész. Tanúskodott egy másik művésznek, Hubertnek, aki elfogadta a bibliatanulmányozást. Bár a családja, a barátai és a szomszédai hevesen ellenezték ezt, csupán hat hónap alatt áttanulmányozta az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet. Imában azt kérte Jehovától, hogy segítsen a családjának megismerni az igazságot. Kellemes meglepetés érte, amikor a bátyja, Jhon csatlakozott hozzá a tanulmányozásban, és elkezdett járni az összejövetelekre. A következő héten Jhon sógora, Cesar is csatlakozott a tanulmányozáshoz. Bár a felesége eleinte ellenséges volt, végül ő is tanulmányozni kezdett. Később Hubert iskolatársa, Reynaldo is tanulmányozni szeretett volna. Az erős ellenállás miatt Huberthez kellett mennie tanulmányozni. Nem sokkal ezután Milton, Hubert öccse is tanulmányozni kezdett. Az első alkalom után Milton tanúskodott két diáktársának, Darwinnak és Christiannak, és ők ketten is elkezdtek tanulmányozni és járni az összejövetelekre. Hubertnek van még két bátyja, Ronald és Martin. Ronald eljött Hubert tanulmányozására egy hosszú,  bibliai kérdéseket tartalmazó listával. Jorge elmagyarázta neki, hogy ha ő is tanulmányozná a Bibliát, akkor minden kérdésére választ kapna. Ronald elfogadta a tanulmányozást. Ezután Martin is tanulmányozni kezdett, és két lánya is csatlakozott hozzá. Hubert és Jhon a „Közel a szabadulás!” kerületkongresszuson keresztelkedett meg. Azóta, hogy Jorge először tanúskodott Hubertnek, eddig összesen 18-an ismerték meg Jehovát.

Brazília:

Paulo az ország északi részén él egy farmon. Az élettársa, akit később feleségül vett, tanulmányozta a Bibliát, és ő csak azért egyezett bele a tanulmányozásba, hogy a kedvére tegyen. A farmon dolgozó marhapásztorok egyszer üldözőbe vettek, és végül leterítettek egy jaguárt, mely megtizedelte a marhacsordát. Ezek az emberek hasznot akartak húzni az esetből, ezért felhívták a farm tulajdonosát, pénzt kérve tőle egy szakképzett jaguárvadász felbérlésére. Paulo is benne volt a dologban, sőt, ő is hazudott a főnökének. Viszont nem számolt azzal, hogy a Biblia tanulmányozása által kiiskolázott lelkiismerete bántani fogja. Bár tudta, hogy elveszítheti a munkáját, és hogy a munkatársai mérgesek lesznek rá, mégis felhívta a főnökét, és elmondta neki az igazságot. Paulót a becsületessége miatt később előléptették a farm felügyelőjének. Ő és a felesége most már a jó hír megkeresztelt hírnöke. Jóleső érzés látni ezt a becsületes embert, amint a traktorján a feleségével és két gyermekükkel együtt a Királyság-terembe megy.

 Mexikó:

María, egy buzgó általános úttörő testvérnő elment két kislányának a szülői értekezletére, és felfigyelt rá, hogy a tanárokat igencsak aggasztja, hogy néhány diáknak lázadó a magatartása, és erkölcstelenül viselkedik. Az egyik tanárnő ezt mondta: „Kedves szülők! Ha nem szeretnék azt látni, hogy a gyerekeik bűnözőkké válnak, kérem, segítsenek nekünk. Beszéljenek a gyerekeikkel. Vásároljanak nekik könyveket. Tegyenek valamit értük, mert sok kérdésük van. Ne engedjék, hogy az utcán kapjanak rájuk választ.” Később María az igazgatónőnél érdeklődött a lányai magatartása felől, és megtudta, hogy velük nincs semmi baj. Ezután felajánlotta a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyvet, mely hasznos útmutatóval szolgál a fiataloknak. Az igazgatónő figyelmesen hallgatta, majd megkérte Maríát, hogy hozzon neki egy példányt a könyvből. Másnap hozott neki egyet, az igazgatónő elismerően átlapozta, és kért egy másik példányt is az iskola pszichológusának. Miután a pszichológus elolvasta a könyvet, azt javasolta, hogy be kellene iktatni a tananyagba a könyv tartalmát. Az igazgatónő rendelt mind a 12 tanárnak egy-egy példányt, az iskola könyvtárának pedig 50-et.

Uruguay:

Egyik nap, még pirkadat előtt egy férfi hazafelé, Uruguayba tartott a szomszédos Argentínából. Épp fel akart szállni a Río de La Platán közlekedő kompra, amikor odament hozzá egy kislány, és felkínálta neki az Ébredjetek! 2006. januári számát, melynek címlapján ez állt: „Mit hoz a jövő?” A lány barátságos volt, a férfi pedig örömmel elfogadta a folyóiratot. Amikor az utasok Montevideóba értek, elvitték őket a központi buszpályaudvarra. A férfi meglepetésére ismét odament hozzá egy Tanú, ez alkalommal azonban egy idős, bottal járó asszony. Ő is ugyanazt a folyóiratot ajánlotta fel neki, és a férfi tőle is elfogadta. Nem sokkal azután, hogy este hazaért, kopogtattak az ajtón. Igen, ismét egy Jehova Tanúja volt az. A férfi meghallgatta a rövid bevezetőjét,  és aznap immár harmadjára is elfogadta a folyóiratot. Amikor a Tanú beszélt neki arról, hogy a világméretű munka támogatására hozzájárulást adhat, a férfi elmondta, hogy már tud erről az elrendezésről, és bement egy kis pénzért. Amikor visszajött, magával hozta a másik két folyóiratot is, amelyeket aznap kapott. A „Mit hoz a jövő?” kérdésre mosolyogva ezt válaszolta: „Egy biztos: Jehova Tanúit kétségtelenül elhozza!”

Puerto Rico:

Egy testvérnő a lányánál volt látogatóban, amikor két rabló rontott a lakásba. Egyiküknél revolver is volt. Pénzt akartak, és amikor a testvérnők elmondták, hogy nincs pénzük, az egyik rabló kutatni kezdett a házban, míg a másik rájuk fogta a fegyverét. Ők azonnal imádkozni kezdtek Jehovához. A rabló megkérdezte: „Mit csinálnak?” A testvérnők erre elmondták, hogy Jehova Tanúi, és Istenükhöz, Jehovához imádkoznak. Amíg a fegyveres rablónak prédikáltak, a másik férfi visszatért, és azt mondta, hogy talált egy bankkártyát. Nemsokára mindannyian az édesanya autójával a bank felé tartottak. A testvérnők folyamatosan prédikáltak, és tiszteletteljesen beszéltek a rablókkal. Az édesanya megkérte a revolveres rablót, hogy tegye el a fegyvert, és nagy meglepetésére az el is tette. A rabló még azt is megjegyezte, hogy csodálja a testvérnő nyugalmát. A testvérnő elmondta, hogy van egy hasonló korú fia, akire nagyszerű jövő vár. Majd arra buzdította a rablókat, hogy hozzák összhangba az életüket Jehova útjaival, hogy nekik is csodálatos jövőjük lehessen. Eközben folytatták útjukat a bank felé, majd a testvérnő lánya kivett némi pénzt a bankból. A rablók ezután egy sikátorban elengedték a testvérnőket. Az egyik rabló meg akarta őket kötözni, de a másik, akinél a fegyver volt, nem engedte. Azt mondta a testvérnőknek, hogy tudja, hogy egy hatalmas személy védelmezi őket. Ezek a férfiak korábban már kiraboltak, megkötöztek és megvertek másokat a környéken.

 ÓCEÁNIA

ORSZÁGAI: 30

LAKOSSÁGA: 35 914 649

HÍRNÖKÖK: 94 323

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 49 667

Pápua Új-Guinea:

Tom, egy volt katona látta a háború borzalmait. Amikor találkozott a Tanúkkal a falujában, megérintette a Biblia ígérete a háború nélküli világról. Tanulmányozta a Bibliát, szépen haladt előre szellemileg, de próba alá került a hite, amikor úgy döntött, hogy elmegy az Emlékünnepre. Az édesapja korábban az egyesült egyház pásztora volt, Tom pedig ekkor még a templom elöljárójaként tevékenykedett, mely közvetlenül a Királyság-terem mellett volt. Amikor Tom a Királyság-terembe lépett, látta, hogy az egyházának tagjai — közeli barátai, korábbi munkatársai és a lelkipásztor — odaátról mereven őt nézik. Tom el akart bújni, de aztán erre gondolt: „Miért bújnék el? Most jött el az ideje, hogy az emberek megtudják, hogy Jehova Tanúja leszek.” A húsvéti ünnepek után odament a lelkipásztorhoz, és ezt kérdezte tőle:

— Láttál a Királyság-teremben?

A lelkipásztor erre ezt felelte:

— Igen, láttalak.

Mindketten felnevettek. Tom ezután ezt mondta:

— Barátom, korábban azt hittem, hogy egy bizonyos régi étteremben a legjobb étkezni, de megtudtam, hogy ott mérgezett ételt tesznek elém. Majd találtam egy új éttermet, melyben egészséges, tápláló ételeket lehet enni. Hogyan is  mehetnék vissza a régi étterembe, miután megkóstoltam ezeket a finom ételeket?

A lelkipásztor megértette, mit akar ezzel mondani, és így szólt:

— Tom, ne áruld el senkinek, de én is rendszeresen olvasom az Ébredjetek! folyóiratot.

Tom kilépett az egyházból, és számos próba ellenére Jehova önátadott szolgája lett.

Salamon-szigetek:

2006. február 18-án 58 hírnök végzett az ausztrál jelnyelv első alapfokú tanfolyamán, melyet Jehova Tanúi fiókhivatala szervezett. Azóta már tíz siket ember fogadta el a bibliatanulmányozást, és a gyülekezeti összejövetelekre is eljárnak. Az egyiküket Mosesnek hívják. A szomszédja korábban úgy jellemezte, mint aki „igencsak ideges természetű férfi, könnyen dühbe gurul, és nagyon nehezen lehet kijönni vele”. Azonban készségesen elfogadta a bibliatanulmányozást, melyet egy Tanú-rokona, a tanfolyam egyik résztvevője ajánlott fel neki. Egy hónappal ezután elment élete első összejövetelére a Királyság-terembe. A ruhája piszkos volt, a haja hosszú, a szakálla pedig ápolatlan. Ott megérintette a szívét a barátságos fogadtatás és azok az igazságok, amelyeket „hallott”. Meglepődött, amikor megtudta a Bibliából, hogy rendezett külsővel dicsőíteni lehet Istent. Amikor a következő héten ismét elment a Királyság-terembe, a testvérek nem ismertek rá. Levágta a haját, leborotválta a szakállát, és szépen fel volt öltözve. Az egyéniségét is kezdte megváltoztatni. A szomszédja ezt mondta: „Ez az ember most már tiszta és mindig mosolyog.” Moses előrehalad szellemileg, és más siketeknek is segít megérteni a jó hírt.

Tahiti:

A kicsiny, félreeső Makemo-atoll több mint 600 kilométerre van Tahiti szigetétől, és csupán 720-an laknak rajta. Egy asszony, Ravahere hallott az igazságról, amikor Tahitin  volt a rokonainál. Visszatérve Makemóra elkezdte tanulmányozni a Bibliát, először levélben, majd fax, végül pedig telefon segítségével. Ravahere törvényesítette kapcsolatát, és más változtatásokat is tett az életében, hogy megfeleljen Jehova irányadó mértékeinek, jóllehet nagy nyomás nehezedett rá néhány családtagjától, akik azt szerették volna, ha mormon marad. Végül kereszteletlen hírnök lett, amikor Tahitin meglátogatott egy gyülekezetet. Kéthetente buzdító leveleket kap az ebben a gyülekezetben szolgáló hírnököktől.

2006 júniusában a körzetfelvigyázó a feleségével együtt meglátogatta Ravaherét. A jelentésében leírta, hogy Ravahere minden hétvégén ajtóról ajtóra prédikál. Rajzolt magának egy térképet a területéről, és már több házi bibliatanulmányozást is kezdett. A folyóiratokat kiteszi a büféje elé. Megtartja a könyvtanulmányozást, melyen a férje szokott jelen lenni.

Fidzsi-szigetek:

Matthew, egy Gileád Iskolát végzett misszionárius és vén, egy tanárképző főiskolán minden héten bibliatanulmányozást folytat négy hallgatóval. Ebben az iskolában különböző egyházak lelkészei tartanak bibliaórákat  esténként az egyházuk tagjainak. Ennek az a célja, hogy segítsenek az iskolai testületnek megfékezni a főiskolán elburjánzott rossz viselkedést.

Egyik este Matthew egy nagy csoportot, körülbelül 250 diákot látott az étteremben, akik Bibliával, jegyzetfüzettel és tollal a kezükben csendben várakoztak. A diákok egy főbb egyház lelkipásztorát várták istentiszteletre. Mivel azonban a lelkipásztor nem jött el, Matthew-t kérték meg, hogy foglalkozzon a csoporttal. Ez alkalommal a szokásos éneklés és a pokolról szóló szentbeszéd helyett Matthew egy egészen másfajta előadást tartott a Szentírás alapján. Rögtönzött előadásában arra buzdította a diákokat, hogy emlékezzenek meg a Teremtőjükről fiatalkorukban. Az előadás után az összes diák sorba állt, hogy elismerően kezet rázzon Matthew-val. Ez a misszionárius már alig várja, hogy megtudja, mi lesz az eredménye ennek a váratlan lehetőségnek.

Ausztrália:

Két testvérnő az ajtóról ajtóra végzett tanúskodás közben találkozott egy beteg asszonnyal. Az asszony elmondta nekik, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és éppen összecsomagolja a dolgait, hogy másoknak ne okozzon nagy gondot a holmijaival, amikor meghal. Beszélt arról, hogy nincs családja, nincsenek barátai, és az életét rendkívül magányosan élte le. Arról is mesélt, hogy rossz tapasztalatai voltak más vallásokban, és úgy érzi, hogy Isten elhagyta őt. Később az egyik testvérnő vitt neki egy csokor virágot, és mivel az asszony éppen akkor nem volt otthon, egy rövid levélkével együtt az ajtaja előtt hagyta. Még aznap délután az asszony felhívta a testvérnőt, és elmondta, mennyire értékeli ezt a kedves gesztust. Megemlítette, hogy azelőtt még senki sem mutatott iránta ilyen kedvességet, és még senkitől sem kapott virágot, majd elnézést kért, hogy nem volt otthon. Az asszony már várta a testvérnőket, amikor újra felkeresték. Megmutatták neki A Biblia tanítása könyvet, és megbeszélték a bibliatanulmányozást.

[Kép a 43. oldalon]

Miho

[Kép a 47. oldalon]

Egy tejestartályban érkeztünk

[Kép a 47. oldalon]

Ketevan

[Kép a 48. oldalon]

Néhány korábbi egyháztag

[Kép az 55. oldalon]

Olga

[Kép az 55. oldalon]

Marie

[Kép az 57. oldalon]

Hubert, Jorge és Jhon

[Kép az 58. oldalon]

Paulo és családja

[Képek a 63. oldalon]

Ravahere a büféjében (Makemo)

[Kép a 63. oldalon]

Matthew