Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

AZ ELMÚLT év eseményei további bizonyítékát adják annak, hogy mélyen „az utolsó napokban” járunk. Isten Szava azt írja, hogy ezek „nehezen elviselhető, válságos idők” (2Tim 3:1). De amint az utolsó napok egyre nehezebbek lesznek, úgy válik Jehova áldása egyre nyilvánvalóbbá a hűséges szolgáin, az egész földön. Akár természeti katasztrófákkal, bűnözéssel vagy erőszakkal, betegséggel, depresszióval, előrehaladott korral, ellenségeskedéssel vagy közönnyel nézzenek is szembe Jehova Tanúi, Jehova erejével ’kitartással futják az eléjük helyezett versenyt’ (Héb 12:1).

„KÖZEL A HAMIS VALLÁS VÉGE!”

2006 októberében és novemberében Jehova Tanúi az egész földön fokozták a prédikálótevékenységüket, hogy a „Közel a hamis vallás vége!” című 37. számú Királyság-híreket terjesszék. Hogyan fogadták az emberek ezt a felrázó üzenetet?

„Ez a traktátus telitalálat!” – mondta egy svéd férfi, akit aggaszt a hamis vallás képmutatása. Hozzá hasonlóan a Királyság-hírek hatására sokan kezdték tanulmányozni a Bibliát.

Nepál:

Katmanduban Dil adott egy Királyság-híreket egy templomba járó férfinak, akit két hónappal azelőtt elhagyott a felesége, mert a férfi nagyon sokat ivott. Amikor Dil és a férje, Buddha visszatértek hozzá, hogy a Királyság-hírekről beszélgessenek, a férfi elmondta, hogy nem tetszik neki néhány templomba járó viselkedése, és hogy Jehova Tanúitól egészen mást hall, mint a templomban. A testvér megmutatta neki a Jelenések 18:2–4-et, és hangsúlyozta, hogy milyen fontos kimenni ’Nagy Babilonból’. A harmadik látogatáskor elkezdték a tanulmányozást a Mit kíván meg füzet 13. leckéjéből. Az ötödik látogatáskor találkoztak a feleséggel, aki visszaköltözött a férfihoz. Az asszony ismerte Jehova Tanúit, és tetszett neki az üzenetünk. A hetedik látogatáskor a férfi és a felesége együtt tanulmányozta a füzetet. A feleség ezt mondta: „A férjem most már nem iszik.”

Brazília:

Egy motorostaxi-sofőr kapott egy Királyság-híreket, és néhány napra a dzsekije hátára tűzte, hogy mások is elolvashassák. Így hát az utasainak addig kellett nézniük a kiadványt, míg el nem érték az úti céljukat.

Egy másik tapasztalat ugyanebben az országban történt. Két testvérnő megdöbbent, amikor egy házhoz érve ezt a kiírást látták: „Bejöhetsz, de élve nem kerülsz ki innen!” Rémülten megkérdeztek két testvért, hogy mit lehetne tenni. A testvérek úgy döntöttek, hogy felkeresik a házigazdát. Útmutatásért imádkoztak Jehovához, majd a Brazíliában szokásos módon tapssal jelezték a háznál a megérkezésüket. A házigazda, egy rendőr, szívesen elfogadta Királyság-híreket. Elmagyarázta, hogy a tolvajok elijesztésére rakta ki a feliratot, mert éppen tatarozza a házát, és rengeteg építőanyag van az udvaron. Amikor a hírnökök újra meglátogatták, elfogadta a bibliatanulmányozást.

Mongólia:

Egy testvérnő, Cecegma már számtalanszor próbált tanúskodni a nővérének. Bár a nővére elment néhány összejövetelre és két egymást követő évben az Emlékünnepre, nem mutatott nagy lelkesedést, és elutasította a bibliatanulmányozást. Azonban Cecegmánál a 37. számú Királyság-hírek felkeltette az érdeklődését. Egy kétórás beszélgetés során sok kérdést tett fel, melyre Cecegma a Bibliából válaszolt. A nővére meglepődött a hallottakon, és azt mondta, hogy szeretne többet tudni. Most rendszeresen tanulmányozza a Bibliát.

Grúzia:

A Tanúk felkínálták egy asszonynak a Királyság-híreket, mire az asszony megkérdezte, hogy vallásos kiadvány-e. Amikor erről biztosították, elfogadta, és megígérte, hogy elolvassa. A Tanúk újra felkeresték, és az asszony akkor megkérdezte, hogy vajon félrevezette-e őt az ortodox egyház. Nagyon nyugtalanította a világ állapota és az, hogy mennyire hanyatlanak a fiatalok körében az erkölcsi értékek. Elmondta, hogy nehezen találja meg a hangot a gyermekeivel. A Tanúk megmutatták neki a 2Timóteusz 3:1–5-öt, az asszony pedig elfogadta A Biblia tanítása könyvet. Amikor a Tanúk távozni készültek, ezt mondta: „Meg vagyok róla győződve, hogy a maguk vallása az igaz vallás. Csak dicsérni tudom a fiataljaikat az öltözködésükért és azért, mert becsületesek és magas erkölcsi irányadó mértékek szerint élnek.” Az asszony most rendszeresen olvassa a folyóiratainkat.

Banglades:

A 19 éves Richel olyan területen terjesztette a 37. számú Királyság-híreket, ahol még sosem tanúskodtak. Bár a területre elég messze kellett utaznia az otthonától, úgy érezte, hogy a különleges kampány miatt mennie kell. A második ajtónál két lánnyal találkozott, akik kereszténynek vallották magukat, és akiknek az édesapjuk mindössze két hónappal azelőtt halt meg. „Miért engedte Isten, hogy ez történjen velünk?” – kérdezték. Richel a Bibliából adott nekik választ, és a lányok örömmel elfogadták a Királyság-híreket. Ezt mondták neki: „Isten küldött téged hozzánk!” Felismerve a lányok szellemi szükségletét, Richel felajánlotta nekik a bibliatanulmányozást. A lányok ezt azonnal elfogadták. Ügyes tanulmányozók, és sok kérdésük van. Richelnek sokat kell kutatnia, de igazi megelégedettség tölti el, mert olyan személyeknek taníthatja az igazságot, akik éhezik a szellemi dolgokat.

Örményország:

Elizát, egy általános úttörő testvérnőt, felhívta az egyik korábbi bibliatanulmányozója, Lilit, és ezt mondta neki: „Mondd le minden holnapi programodat, és gyere el hozzám, hogy újra tanulmányozzunk.” Mi történt? Amikor Lilit elkezdte tanulmányozni Jehova Tanúival a Bibliát, a férje ezt mondta neki: „Válassz! Én vagy Jehova.” Ezért abbahagyta a tanulmányozást. Két évre rá kapott a 37. számú Királyság-hírekből, miközben a parkban sétált a kisfiaival. A kiadvány annyira felcsigázta az érdeklődését, hogy bátran a férje elé állt, és ezt mondta neki: „Neked talán elég mintegy 50 évig egészségesen élni, és aztán meghalni, de nekem nem.” Ezután biztosította a férjét, hogy ha engedi, hogy tanulmányozza a Bibliát, akkor könnyebben le tudja vetkőzni a rossz tulajdonságait. A férje így már nem ellenségeskedett tovább. A beleegyezésével Lilit most tanulmányozza a Bibliát, a tanulmányozás alatt pedig a férje vigyáz a gyermekekre.

Kambodzsa:

A különleges kampány idején egy misszionárius, Hugues egy muszlim férfinak prédikált. A férfi elolvasta a Királyság-híreket, és egyetértett azzal, hogy a vallásoknak nem lenne szabad beleavatkozniuk a háborúkba. Ő maga teljesen kiábrándult a vallásából, mert szerinte a szélsőséges nézeteket valló hívek miatt az rossz hírnevet szerzett. Hugues felolvasta neki a Zsoltárok 46:9-et, melyben Isten egy háború nélküli világra tesz ígéretet. A következő héten Hugues megmutatta neki A Biblia tanítása könyvet. A férfi most nagyra becsüli a Bibliát, és rendszeresen tanulmányoz.

Oroszország:

„Tudom, hogy maguknál van az igazság – jelentette ki egy ortodox pap, aki elfogadta a Királyság-híreket két testvérnőtől –, és azt is tudom, hogy az Istenük, Jehova minden hamis vallást el fog pusztítani, és csak az önökét fogja meghagyni.” Majd elmondta, hogy tud az égi reménységről és a földi Paradicsomról. A testvérnők megkérdezték tőle, hogy miért marad a vallásában, ha egyszer tudja, hogy az el fog pusztulni. „Hát, ez a munkám – válaszolta. – Van három lakásom és négy autóm. Nem tudok lemondani róluk.”

KÜLÖNLEGES KAMPÁNY AZ EMLÉKÜNNEP ELŐTT

2007. április 2-án, hétfőn Jehova Tanúi az egész földön Isten ki nem érdemelt kedvességét és szeretetét magasztalták azzal, hogy megünnepelték az Úr Vacsoráját. Erre a fontos eseményre készülve március 17. és április 2. között egy különleges meghívót adtak át az embereknek világszerte. Sok bibliatanulmányozó és gyermek ennek a fokozott tevékenységnek az időszakában kezdte el hirdetni a jó hírt.

Egyesült Államok:

Jehova Tanúi brooklyni (New York) főhivatalában az Emlékünnep estéjén egymást érték a telefonhívások, és az ügyeletben lévő testvértől körülbelül két órán át azt kérdezgették, hol vehetnének részt az Emlékünnepen. Sokan közvetlenül az emlékünnepi meghívóra reagálva telefonáltak. Egy asszony ezt mondta: „Most értem haza, és találtam egy meghívót a ma esti rendezvényükre. Szeretnék elmenni, de nem tudom, hogy pontosan mikor lesz.”

A 16 éves Jacquelin adott a tanárnőjének egy emlékünnepi meghívót, és elmondta neki, mennyire fontos ez az esemény. Meglepetésére a tanárnő elment az Emlékünnepre. Mivel a program Jehova Tanúi egyik kongresszusi termében volt, az előadás után Jacquelin körbevezette a tanárnőt az épületben. A tanárnőt lenyűgözte a tisztaság és a szervezettség, de különösen az, hogy az egész létesítményt önkéntesek építették és tartják karban. Miután a tanárnő elmondta, mennyire tetszett neki az előadás, ezt kérdezte:

– A szónok beszélt a bibliatanulmányozásról. Hogyan lenne ez számomra lehetséges?

– Én készen állok arra, hogy a tanárnővel tanulmányozzak! – felelte örömmel Jacquelin.

A tanulmányozás el is kezdődött. Jacquelin minden hétfőn, iskola után tanulmányoz a tanárnővel.

Dél-afrikai Köztársaság:

Egy elszigetelt területen lévő, kilenc hírnökből álló gyülekezet csodálkozott, hogy miért csupán egyetlen emlékünnepi meghívót kapott a fiókhivataltól a megrendelt 500 helyett. Később megtudták, hogy a helyi posta nem tudta, kinek kézbesítse a fiókhivatalból érkező csomagot, mert a címke levált a küldeményről. A postán dolgozók kinyitották a csomagot, hogy megpróbálják kitalálni, ki a feladó, vagy ki a címzett. Amikor meglátták az emlékünnepi meghívókat, arra jutottak, hogy szét kell osztani őket, ezért a postások minden postaládába bedobtak egyet. Így az összes meghívót ők vitték szét. A testvérek akkor eszméltek rá, hogy mi történt, amikor a teljes postai küldemény helyett csak egyetlen meghívót találtak a gyülekezet postafiókjában. De mennyire fellelkesült a kilenc hírnök, amikor az Emlékünnepre 42-en jöttek el. Sokan magukkal hozták azt a meghívót, melyet a postaládájukban találtak.

Olaszország:

Patrizia adott Gabriellának, a bibliatanulmányozójának egy Emlékünnepi meghívót, és elmagyarázta, milyen fontos elmenni erre az eseményre. Gabriella ötéves kisfia, Mattia kíváncsian figyelte a beszélgetést, és megkérdezte, hogy kaphatna-e ő is egy meghívót, hogy elvigye az óvó néninek. Másnap át is adta a meghívót, és elmondta, mennyire fontos az Emlékünnep, és hogy nagyon reméli, hogy az óvó néni el tud jönni. Pár nappal később egy szülői értekezleten az óvónő elmondta Gabriellának, hogy annyira nagy hatással van rá Mattia meggyőződése, hogy úgy döntött, elmegy az Emlékünnepre. Gabriellával és Mattiával együtt részt vett az Emlékünnepen. Feszülten figyelt az előadásra, és nagyon tetszett neki, hogy az összes gyermek példásan viselkedik. Utána elmondta, hogy most már érti, miért olyan fontos az Emlékünnep, ahogyan azt Mattiától is hallotta. Azóta Mattia odaadta az óvónőnek Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet, hogy adja át a kisfiának. Gabriella és Patrizia pedig keresi az alkalmat, hogy többet tudjanak beszélgetni az óvónővel.

Mexikó:

Egy vén prédikált egy presbiteriánus lelkésznek, és meghívta az Emlékünnepre. A lelkész örömmel elfogadta a meghívást, és a vén meglepetésére megkérdezte, hogy kaphatna-e még a meghívóból, hogy átadja az egyházközségéhez tartozó híveknek. Az Emlékünnep estéjén a lelkész 40 hívővel jelent meg, és ez nagy örömmel töltötte el a testvéreket. Mindegyikük elhozta és az ajtóban felmutatta a meghívót. A lelkész elmondta, hogy még sokan el akartak jönni, de úgy gondolták, hogy meghívó nélkül nem engedik be őket. Az ebbe a gyülekezetbe járó 11 hírnök végtelenül örült, hogy 191-en voltak jelen az Emlékünnepen!

Ausztrália:

Egy edzőteremben dolgozó fiatalember tanulmányozza a Bibliát a Tanúkkal. Beszélni kezdett erről a munkahelyén, és egy asszony elfogadta tőle az Emlékünnepre a meghívást. Ez az asszony tizenéves korában hallotta, amint a közelükben lévő Királyság-teremben énekelnek, és megkérdezte a szüleitől, hogy elmehetne-e oda, de a szülei megtiltották, hogy bármi köze is legyen Jehova Tanúihoz. Ő azért elment néhány összejövetelre, de amikor a családjával máshová költözött, elvesztette a kapcsolatot a Tanúkkal. Itt az Emlékünnepen bemutatták egy testvérnőnek, és ő el is kezdte vele a bibliatanulmányozást. Jár a gyülekezeti összejövetelekre, és a férje is érdeklődést mutat. Időközben az edzőteremben dolgozó fiatalember kereszteletlen hírnök lett, és a megkeresztelkedés felé halad.

Kazahsztán:

Egy érdeklődő asszony azt mondta, hogy mivel kisgyermekei vannak, nem tud elmenni az Emlékünnepre. Azonban az Emlékünnep napján az ötéves kislánya szépen felöltözött, és egyedül elment a Királyság-terembe. Amikor az asszony észrevette, hogy a kislánya eltűnt, gyorsan a keresésére indult. Mivel gondolta, hogy a lánya az Emlékünnepen van, odament, és meg is találta. Az anyuka úgy döntött, hogy ha már úgyis ott van, leül a lánya mellé, és osztatlan figyelemmel meghallgatja az előadást.

A JÓ HÍR TÖRVÉNYES MEGERŐSÍTÉSE

Franciaország:

1996-tól kezdődően néhány franciaországi hatóság azt követeli, hogy a fiókhivatal fizessen adót a louviers-i Bétel-család tagjainak adott térítés után. Azonban 2007. március 28-án a párizsi közigazgatási bíróság úgy határozott, hogy nem kell adót fizetni, mert a Bétel-család tagjai nem fizetett alkalmazottak. A bíróság kimondta, hogy „azok a Jehova Tanúi, akik a louviers-i Bétel állandó tagjai, elsősorban a közösségük iránti spirituális odaadás miatt vannak a Bételben”. Ez a döntés megerősíti, hogy a Bétel-család tevékenysége vallási természetű, és összhangban van egy hasonló döntéssel, melyet egy felsőbb közigazgatási bíróság hozott Brazíliában.

Egy másik eset a lyoni Tanúkat érintette. Lyon városa elutasította, hogy bérbe adja Jehova Tanúinak a rendezvénycsarnokot az Emlékünnep megtartására. 2007. március 15-én azonban a közigazgatási bíróság egyik bírója elrendelte, hogy a város adja bérbe a csarnokot Jehova Tanúinak. A város az államtanácshoz fordult, de az csak megerősítette a közigazgatási bíróság döntését, melynek értelmében a város eljárása „súlyosan és egyértelműen megsértette a gyülekezési szabadságot, mely alapvető szabadságjog”. Az államtanács azt is elrendelte, hogy a város fizesse meg Jehova Tanúi lyoni társaságának a perköltségeket.

E kedvező lyoni döntés ellenére Jehova Tanúi Franciaországban még mindig az ellenséges érzületű embereknek, a médiának, sőt még kormányhivatalnokoknak is a célpontjai. Például egy 2005-ös interjúban a francia nemzetgyűlés egy korábbi képviselőnője azzal vádolta Jehova Tanúit, hogy „úgy vannak megszervezve, mint minden maffiaszerű, piramisrendszerű mozgalom”. Jehova Tanúi bírósághoz fordultak e rágalmazó kijelentés miatt, és 2007 júliusában a Roueni Fellebbviteli Bíróság a Tanúk javára döntött, kijelentve, hogy a vádló „szélsőségesen túlzó kijelentései minden jó szándékot nélkülöznek, és túllépik a szólásszabadság határait”. A franciaországi kormány továbbra is igazságtalanul és jogtalanul meg akarja adóztatni Jehova Tanúi Társaságát. Az ügyet jelenleg az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) vizsgálja, a testvérek pedig ezután is bíznak benne, hogy Jehova támogatja őket.

Üzbegisztán:

A testvéreinket és testvérnőinket eddig több mint ezer dokumentált esetben letartóztatták, őrizetben tartották vagy megtámadták. A legtöbb letartóztatás a 2005-ben és 2006-ban megtartott Emlékünnep alatt történt. Azonban örömmel számolunk be arról, hogy 2007-ben minden gond nélkül zajlott le az Emlékünnep. De a nyugalom időszaka hamar véget ért. Nem sokkal az Emlékünnep után egy testvért és egy testvérnőt letartóztattak és elítéltek a vallás tanításának bűnével. A testvért, aki nős, és van két fia, két évre ítélték, és azonnal börtönbe zárták. A testvérnőt két év javítómunkára ítélték, ami azt is magában foglalja, hogy a fizetésének 20 százalékát a kormánynak kell adnia.

Grúzia:

2007. május 3-án az EJEB egyhangúlag a grúz kormány ellen hozott ítéletet, mert eltűri a Jehova Tanúival szembeni vallási erőszakot, és elrendelte, hogy az áldozatok kártérítést kapjanak. 1999 októberétől 2002 novemberéig 138-szor érte erőszakos támadás Jehova Tanúit. Néhány esetben a rendőrség jelen volt ugyan, de semmit sem tett az áldozatok védelme érdekében. A bíróság kijelentette, hogy mivel Grúzia korábbi kormánya nem kelt a testvéreink védelmére a vallási szélsőségesekkel szemben, nemcsak hogy nem tett eleget az emberi jogok európai egyezményében foglaltaknak, de még a testvéreink vallásszabadságát is megsértette. Ez a félreérthetetlen döntés azt az erőteljes üzenetet közvetíti, hogy a vallásszabadságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, és hogy Jehova Tanúit még akkor is meg kell védeni, ha a többség ellenük van.

Eritrea:

Azóta, hogy a kormány öt évvel ezelőtt szigorúan fellépett minden olyan független vallási csoport ellen, mely nincs a kormány jóváhagyását élvező négy vallás oltalma alatt, Jehova Tanúi heves ellenségeskedéssel néznek szembe. A testvéreinket még akkor is letartóztatják, megkínozzák és a hitük megtagadására kényszerítik, ha magánotthonokban gyakorolják az imádatot. 2007 áprilisában 24 Jehova Tanúja még mindig börtönben volt, mert összejövetelekre jártak, prédikáltak, vagy lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. Három bebörtönzött Tanú 60 éves, vagy ennél is idősebb, tízen siralmas állapotok között vannak, hármukat pedig már 1994 óta tartják börtönben. Bár eddig még nem jártak sikerrel az erőfeszítéseink, hogy segíthessünk a testvéreinknek, reménykedünk, hogy hamarosan enyhül a helyzetük. Továbbra is Jehovára tekintünk, aki „az elnyomástól és erőszaktól megváltja” a szolgáit (Zsolt 72:14).

Andorra:

Testvéreink 2006. december 14-én végre megkapták a törvényes elismerést, melyet már 1973 óta próbálnak megszerezni. Andorrában több mint 150 Királyság-hírnök van.

Korea:

A testvéreinket már több mint 50 éve börtönbe zárják Dél-Koreában a katonai szolgálat megtagadása miatt. Ennek következtében már öten haltak meg. Joon és Csoi testvérek, miután Dél-Koreában már mindenféle jogorvoslatot megpróbáltak, az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Bizottságához fordultak. 2006. november 3-án a Bizottság úgy határozott, hogy Dél-Korea bűnös, mert megsértette a testvérek emberi jogait, és arra kötelezte az országot, hogy kárpótolja a testvéreket. A Bizottság arra is felszólította Dél-Koreát, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy mások, akik lelkiismereti okokra hivatkozva szintén megtagadják a szolgálatot, ne kényszerüljenek arról dönteni, hogy megalkudnak-e az elveikkel, vagy börtönbe mennek-e. Havonta átlagosan 70 testvért küldenek börtönbe.

A múltban sok testvér, aki szembekerült ezzel a kérdéssel, beletörődött abba a bírósági döntésbe, mely szerint másfél év börtönbüntetést kell letöltenie. Mostanában azonban a legtöbb fiatal testvérünk úgy határozott, hogy fellebbez az ítélete ellen. Ennek eredményeképpen most több száz fellebbezéssel foglalkozik a bíróság. A koreai kormány ezért bejelentette, hogy ki akar dolgozni valamilyen alternatív, polgári szolgálatot. Idővel majd kiderül, hogy lesz-e ilyen szolgálat, és ha lesz, elfogadható lesz-e azoknak, akiknek a lelkiismerete megengedi ezt a fajta szolgálatot.

Argentína:

2007 júliusában az igazságügyi és emberi jogi miniszter aláírt egy miniszteri határozatot, melyben elismeri, hogy Daniel Victor Guagliardót igazságtalanul börtönözték be, amikor a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete miatt megtagadta a katonai szolgálatot. Ez a végzés talán hasznára lesz másoknak is, akiket igazságtalanul bebörtönöztek amiatt, hogy lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot.

Örményország:

Tizenkilenc testvér ellen bűnvádi eljárást indítottak, amikor megtagadták az alternatív szolgálatot, mely alapjában véve azt kívánta meg tőlük, hogy alkudjanak meg a keresztényi semlegességükben. De 2006 szeptemberében a legfőbb ügyészségtől érkezett egyik levél tájékoztatta a testvéreket, hogy megszüntették a bűnvádi eljárást. A kormány azonban még nem vezetett be olyan alternatív szolgálatot, mely elfogadható lenne egy kereszténynek. Ezért 2007 közepére 71 fiatal testvér került börtönbe. Voltak, akik még három évet is kaptak.

Vahan Bajatjan az egyike annak a sok fiatal Tanúnak, akik ellen vádat emeltek, és akiket bebörtönöztek Örményországban. Miután másfél év szabadságvesztésre ítélték, az ügyész szigorúbb büntetésért fellebbezett, azt állítva, hogy Bajatjan testvér lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadása „megalapozatlan és veszélyes”. A fellebbviteli bíróság hozzájárult ehhez, és egy évvel meghosszabbította a börtönbüntetést. A döntést a legfelsőbb bíróság is megerősítette. Bajatjan testvér ezután kérelmet nyújtott be az EJEB-hez. Az EJEB kijelentette, hogy a kérelem elfogadható, így jelezve, hogy hajlandó részletesen megvizsgálni az ügyet. Reménykedünk benne, hogy ennek az esetnek a sikeres kimenetele segíteni fog Bajatjan testvérnek, és másoknak is, akik ilyen nehézséggel néznek szembe.

Azerbajdzsán:

Jóllehet Jehova Tanúi törvényesen be vannak jegyezve Azerbajdzsánban, a testvéreinknek és testvérnőinknek szüntelenül sok nehézséggel kell szembenézniük. Például 2006. december 24-én több mint 200 testvér és érdeklődő gyűlt össze Bakuban bibliai témák békés megbeszélésére, amikor felfegyverzett rendőrök egy tévéstábbal és helyi tisztviselőkkel a helyszínre érkeztek, hogy berekesszék az összejövetelt. A rendőrök, akiknek nem volt házkutatási parancsuk, ledöntötték a bérelt létesítmény ajtaját, és őrizetbe vették a jelenlevőket. Közülük kettőt megvertek. A rendőrök elkoboztak nagy mennyiségű bibliai irodalmat, jogi dokumentumokat, a Biblia és a bibliai irodalom fordításához használt több számítógépet, valamint az adományládát a tartalmával együtt. Az őrizetbe vettek többségét a nap végén elengedték. De a köztük lévő hat külföldi önkéntest kitoloncolták az országból, mert állítólag „vallási propagandában vettek részt”. A testvéreinket bebörtönzik, ha megtagadják a katonai szolgálatot. Az irodalom importálása is nehézségekbe ütközik.

Izrael:

2007. február 5-én a Haifai Kerületi Bíróság kimondta, hogy a Haifai Kongresszusi Központ (HKK) hátrányos megkülönböztetéssel bánt Jehova Tanúival, amikor nem engedte, hogy kongresszust tartsanak a termében. A bíróság elrendelte, hogy a HKK kártérítésképpen fizesse meg a jogi költségek egy részét. A legfőbb államügyész kijelentette, hogy a HKK „vezetőségének alapvető kötelessége . . . minden ügyfelével részrehajlás nélkül bánni, és ebben az esetben ezt a kötelességét elmulasztotta”. Ez a kedvező ítélet meg fogja könnyíteni az Izraelben élő testvéreinknek, hogy nagyobb csoportokban összegyűljenek imádat céljából.

Tádzsikisztán:

A vámtisztek két irodalomszállítmányunkat elkobozták, a Művelődési Minisztériumot pedig sürgették, hogy tiltsa be az irodalmunkat és a szervezetünket. Ebben az ellenséges légkörben két, Gileád Iskolát végzett misszionáriust kitoloncoltak az országból. Majd 2007. október 11-én a hatóságok betiltották Jehova Tanúi tevékenységét. Mindezen igazságtalanság miatt a testvérek keresetet nyújtottak be a bíróságra. Imádkozunk, hogy Jehova tegye lehetővé, hogy folytatódhasson a prédikálás ezen a termékeny szántóföldön, ahol a 2007-es szolgálati évben 14 százalékos volt a növekedés.

Ukrajna:

2007. május 12-ére be volt tervezve egy különleges előadás a Lviv Stadionban, de egy nappal előtte a stadion igazgatósága engedett az ellenséges érzületű emberek nyomásának, és visszavonta a megállapodást a létesítmény használatára. Az ukrajnai és egyesült államokbeli kormányhivatalnokok azonnal kapcsolatba léptek a stadion igazgatóságával, hogy meggyőzzék őket arról, hogy Jehova Tanúi egyáltalán nem veszélyeztetik a város békéjét. Az előadás napján még folytak a tárgyalások, miközben több ezer Jehova Tanúja érkezett a városba Ukrajna minden részéről autóval, busszal és vonattal. Békésen gyülekeztek a stadion zárt kapui előtt. Türelmesen várakoztak, miközben meleg szeretettel beszélgettek egymással, sőt, Királyság-énekeket énekeltek. Mindössze 20 perccel a program kezdése előtt a stadion vezetőségét sikerült meggyőzni, hogy nyissák meg a kapukat a testvéreknek. Több mint 27 000 testvér ment be a stadionba, hogy meghallgassa a zónafelvigyázó buzdító előadását.

Türkmenisztán:

Jehova Tanúi nincsenek bejegyezve Türkmenisztánban. Egy viszonylag békés időszak után a hatóságok ismét üldözik a testvéreinket. A testvérek azonban bátran, mégis körültekintően összejönnek, és megosztják az embertársaikkal a jó hírt (Máté 10:16). Három fiatal testvért letartóztattak, mert lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. Mindegyiküket elítélték: ketten felfüggesztett büntetést kaptak, a harmadik testvérre azonban másfél év börtönbüntetést szabtak ki. Mivel a börtönben siralmas állapotok uralkodnak, a testvér a nemzetközi figyelem középpontjába került. Külföldi, ügyvéd testvérektől megtagadják a vízumot, hogy ne tudjanak az országba lépni és képviselni a testvéreinket a bíróságon. De egyetlen emberi hatalom sem tudja megakadályozni, hogy segélykérő imáink eljussanak a Legfelségesebbhez (1Tim 2:1, 2).

Kazahsztán:

Egy olyan vidéken, ahol Jehova Tanúi még nincsenek bejegyezve, az ügyészségről hatan megzavartak egy vallási összejövetelt, mely egy testvérnő otthonában folyt. Egy testvérre – aki nem is volt jelen ezen az összejövetelen – és öt testvérnőre súlyos pénzbírságot szabtak ki. Mindegyikük fellebbezett a bírság ellen.

Törökország:

2007. július 31-én a törökországi fiókhivatal nagy örömmel fogadta annak megerősítését, hogy a Jehova Tanúit Támogató Társaságot hivatalosan bejegyezték. A bejegyzésre egy több mint két évig tartó folyamat után került sor, mely alatt a kormány bírósági perben vitatta a fiókhivatal alapszabályának törvényes voltát. Miután egy elsőfokú bíróság Isztambulban megerősítette az alapszabály jogszerűségét, a kormány a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett. A legfelsőbb bíróság azonban jóváhagyta az elsőfokú bíróság döntését, s ezzel elősegítette a bejegyzést. Az új Társaság a fiókhivatal vallási jogi személye. Ingatlant vásárolhat és birtokolhat, összejöveteli helyeket bérelhet kongresszusoknak, elfogadhat adományokat, és megvédheti Jehova Tanúi jogi érdekeit a bíróságon.

Két Jehova Tanúját bírságra ítéltek, azzal vádolva őket, hogy „zavarták az embereket”, amikor a 37. számú Királyság-híreket terjesztették. De az Isztambuli Sisli Békebíróság törölte a bírságot, azt mondva, hogy „Jehova Tanúi kiadványainak a bemutatása . . . a gondolat és a hit szabadságába tartozik”, és hogy Törökország állampolgárainak „megvan a szabadságuk ahhoz, hogy terjesszék a hitnézeteiket”. Azonban a Törökországban élő testvéreinknek vannak más nehézségeik, például a semlegességgel kapcsolatban. A hadköteles korú testvéreinknek börtönbüntetésre és bírság megfizetésére kell számítaniuk.

Ahogyan a fenti beszámolók némelyikéből kitűnik, Jehova Tanúi gyakran fordulnak az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amikor európai országok vitatják, hogy jogunk van az Istenünket imádni. 2007 közepéig 22 kérelem volt függőben a bíróságon, melyek például a semlegességet, a jogi bejegyzést és az üldözést érintik. Azoknak a testvéreinknek és testvérnőinknek, akiknek ilyen nehézségekkel kell megküzdeniük Európában vagy máshol, feltétlenül szükségük van arra, hogy imáinkkal támogassuk őket (2Kor 1:10, 11).

HŰSÉG ÉS FEDDHETETLENSÉG

Ennek az Évkönyvnek a történelmi beszámolójában arról fogsz olvasni, hogy miként őrizték meg az Oroszországban élő testvéreink a feddhetetlenségüket a szovjet éra idején, amikor Jehova Tanúi be voltak tiltva. A velük szemben tanúsított ellenségeskedés brutális és szélsőséges volt. Viszont Sátán és a követői még az olyan országokban is könyörtelenül próbálják megtörni a feddhetetlenségünket, ahol szabadon végezhetjük a munkánkat, csak ezeken a helyeken alattomosabb módszerekkel. De mennyire megörvendezteti Jehova szívét, amikor a szolgái hűségesek maradnak (Péld 27:11). A következő tapasztalatok megmutatják, miként nyilvánítja ki Isten népe az egész világon a hitet és lojalitást a mindennapi helyzetekben.

Svédország:

Egy magánkórházban dolgozó úttörő testvérnőnek állandóan azzal kell megküzdenie, hogy ki akarnak vele kezdeni a kórházban dolgozók. Azonban kidolgozott egy hatásos módszert arra, hogy miként vegye elejét az ilyen közeledéseknek. Először is már az elején elmondja az új munkatársainak, hogy Jehova Tanúja, és gyakran megemlíti, hogy férjezett. Minden alkalmat megragad, hogy elmondja, mi a közös érdeklődési körük a férjével, és ezzel kiemeli, hogy erős a házastársi kötelékük. Amikor szükségessé válik, hogy egy orvossal egy betegről beszéljen, az ebédlőben találkozik az orvossal, ahol mások is jelen vannak. Amikor valaki váratlanul belép hozzá abba a szobába, ahol dolgozik, és bezárja az ajtót, a testvérnő azonnal imádkozik Jehovához, és barátságos, de hivatalos stílusban viselkedik.

Németország:

Marjan már 13 éve ugyanannál a cégnél dolgozik Észak-Németországban. Mivel váltott műszakos, gyakran nehéz volt elmennie hétköznapokon a gyülekezetbe. „Ez elszomorított, mivel nagyon értékelem az összejöveteleinket – mondja. – Többször is kértem Jehovát, segítsen, hogy mindig jelen tudjak lenni.” Bátorságért imádkozott, hogy oda tudjon menni a feletteséhez. A felettese beleegyezett, hogy Marjan hamarabb elmenjen a munkából az összejöveteli estéken, feltéve, ha a munkáját befejezi. Minden simán ment addig, amíg egy olyan személy nem lett Marjan felettese, aki nem engedte el hamarabb. Mit tett erre Marjan? Így beszél a történtekről: „Tiszteletteljesen elmondtam az új felettesemnek, hogy beszélni fogok a cég igazgatójával.” Amikor Marjan az igazgatóval beszélgetett, nagyszerűen tudott neki tanúskodni, és elmagyarázta, miért akar járni az összejövetelekre. Az igazgató beleegyezett, hogy Marjan hamarabb elmenjen a gyülekezeti estéken, ha az ugyanabban a műszakban dolgozók ebbe beleegyeznek. Marjan tehát összehívta a munkatársait, hogy elmagyarázza nekik a helyzetet, és nekik is nagyon jól tudott tanúskodni. Marjan most már ott tud lenni a hétköznap megtartott összejöveteleken. „Kemény erőfeszítésbe telt, hogy járni tudjak a gyülekezetbe – mondja Marjan –, de buzgón imádkoztam Jehovához, hogy a szokásosnál nagyobb erőt adjon nekem.

Nagy-Britannia:

A 16 éves Sophie-nak igazi hitpróbát jelent, hogy állandóan iskolai bulikba hívják. „Bár néhány buli jól hangzik – mondja –, tudom, hogy megbánnám, ha elmennék, mert olyan dolgokba keveredhetnék, amik hosszú távon veszélyesek. Egy lány nemrégen meghívott egy buliba, és azt mondta, hogy csak úgy összejönnénk egy kicsit. Később megtudtam, hogy azon a hétvégén van a szülinapja. Örülök, hogy nem mentem el, mert utána hallottam, hogy sok iskolai barátja éjszaka lerészegedett, míg a szülei nem voltak otthon. Ezért inkább olyanokkal jövök össze kikapcsolódni, akik az igazságban vannak, különböző korosztályokhoz tartoznak, és jó hatással vannak a szellemiségemre. Az öcsémmel fiatalokat és idősebbeket is elhívunk, hogy együtt zenéljünk, grillezzünk vagy kiránduljunk. Most már ha valaki elhív egy buliba, megkérdezem magamtól, hogy milyen hatással lenne a Jehovával ápolt kapcsolatomra. Rájöttem, hogy semmiről sem maradunk le, ha azt tesszük, ami helyes.”

Olaszország:

A 17 éves Giovannit gyakran ostromolták az iskolában a lányok, és az egyikük különösen kitartó volt. Amikor látta, hogy Giovanni rá se hederít, írt neki egy levelet: „Szerintem mi összeillünk. Vonzódom hozzád. Tetszik a személyiséged, de ez még nem minden. Remélem, jól fogsz dönteni. Örökké a tied vagyok!” A levél alján ott volt a lány neve és egy rúzsos csóknyom. „Be kell vallanom, hogy a következő pár nap kegyetlen volt – mondja Giovanni. – Az járt a fejemben, hogy vajon fogok-e még valaha egy ilyen gyönyörű lánnyal találkozni. Amikor az osztálytársaim tudomást szereztek az esetről, unszoltak, hogy fogadjam el a lány ajánlatát. Ezt mondták: »El ne mulassz egy ilyen lehetőséget! Bolond vagy, ha elutasítod ezt a lányt!« De úgy éreztem, hogy elveszítem a keresztényi mivoltomat. Jehovához imádkoztam, és beszéltem a szüleimmel. Először elképedtek, mert nem vették észre, hogy ilyen nehézségekkel küszködök. Mélyreható bibliatanulmányozásokat folytattunk, és főleg a Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok című könyvet használtuk. Ezenkívül a gyülekezetben beszéltem érett testvérekkel. Végül jó döntést hoztam, visszautasítottam a lány közeledését. És hozzá kell tennem, hogy az osztálytársaim most még jobban tisztelnek a határozottságomért.”

Mexikó:

„Mindössze 19 éves voltam, amikor fiatalkori reumatoid artritiszt állapítottak meg nálam – mondja az 59 éves Antonio, aki 37 éve keresztelkedett meg. – Nagyon kiábrándító olyan betegségben szenvedni, mely teljesen megbénít és már 35 éve kerekes székhez köt. Időnként nagyon elcsüggedek. De megerősít, ha buzgó maradok a keresztényi tevékenységekben, már amennyire az egészségem engedi.” Hét évvel ezelőtt Antonio helyzete még bonyolultabbá vált, amikor az édesanyja, aki a gondját viselte, meghalt. Hogyan küzd meg Antonio a helyzettel? Ezt mondja: „Azóta megtapasztaltam, hogy Jehova nem hagyja magára a szolgáit, hanem megadja nekik a szükséges segítséget. A gyülekezet megszervezte, hogy egy testvér a gondomat viselje, valamint néhány testvér anyagilag támogat, hogy ki tudjam fizetni, amire feltétlenül szükségem van.” Antonio már alig várja, hogy a Királysággal kapcsolatos minden ígéret valóra váljon.

„TEDD TÁGASABBÁ SÁTRAD HELYÉT”

„Tedd tágasabbá sátrad helyét. Feszítsék ki fenséges hajlékod sátorlapjait” (Ézs 54:2). Ezeknek a prófétai szavaknak a látványos beteljesedése megmutatkozik abban, hogy szüntelenül növekszik az igény az imádati helyekre és a nagyobb fiókhivatali épületegyüttesekre. Amellett, hogy az egész földön sok építkezés volt az elmúlt évben, különösen a következő hat fiókhivatal átadása volt nagy öröm forrása Jehova Tanúinak.

Puerto Rico:

Csupán 13 évvel azután, hogy az utolsó fiókhivatali létesítmény elkészült, bővítésre volt szükség, mert számos osztály létszáma megnőtt. Az átadási beszédet a Vezető Testület egyik tagja, David Splane tartotta meg 2006. szeptember 16-án, szombaton.

Kolumbia:

A kolumbiai fiókhivatalba 30 országból érkeztek testvérek és testvérnők, hogy 2006. november 11-én részt vegyenek a Bogotától 42 kilométerre, északnyugatra fekvő Facatativában a kibővített létesítmények átadásán. A jelenlevők létszáma 3605 volt. Sokan, akik már 30-40 éve nem találkoztak, szeretettel átölelték egymást, és mindannyian élvezettel hallgatták a Vezető Testületben szolgáló Gerrit Lösch átadási beszédét.

Fidzsi-szigetek:

A Fidzsi-szigetek fővárosának, Suvának a központjától mindössze ötperces sétára van a kikötőre néző, gyönyörű fiókhivatal. 2006. november 11-én, szombaton a Vezető Testületből Geoffrey Jackson tartotta meg a 410 fős hallgatóságnak az átadási beszédet.

Burundi:

2006. november 25-e felejthetetlen nap volt az ebben a csodaszép, közép-afrikai országban élő Jehova Tanúinak. A 11 országból érkezett 1141 jelenlevő örömmel vett részt a Vezető Testület egyik tagjával, Guy Pierce testvérrel ennek a szép új fiókhivatalnak az átadásán. Jehova áldása nyilvánvaló, és még biztosan sokan fognak csatlakozni itt is Jehova imádatához.

Ruanda:

30 évi viharos időszak után, mely alatt betiltások voltak, és polgárháború dúlt, a ruandai testvéreink túláradó örömmel fogadták Guy Pierce testvért a csodaszép kertekkel övezett, gyönyörű, új fiókhivataluk átadása alkalmából.

Jóllehet itt borzalmas népirtás volt – melynek idején számos testvérünket megölték –, Jehova munkája továbbra is virágzik ebben az „ezer dombok földjeként” ismeretes országban. 2006. december 2-án, szombaton 553-an hallgatták az átadási programot, kik között 15 ország 112 küldöttje is jelen volt.

Uganda:

A főváros, Kampala déli részén lévő új fiókhivatal átadására 2007. január 20-án, szombaton került sor. A 665 jelenlevő között volt 170 küldött mintegy 20 fiókhivatalból, valamint az átadási beszédet megtartó Anthony Morris a Vezető Testületből.

„NAGY DOLGOT CSELEKEDETT . . . JEHOVA”

Kétségtelenül jó okunk van az örvendezésre, ha végiggondoljuk, milyen csodálatos dolgokat tett Jehova az elmúlt évben. Teljes egyetértésben visszhangozzuk a zsoltáríró hálás szavait: „Nagy dolgot cselekedett velünk Jehova. Beteltünk örömmel” (Zsolt 126:3).

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Egy valóban világméretű kampány

A világ különböző részein jó néhányan azon tűnődtek, hogy vajon a Királyság-híreket valóban világméretekben terjesztjük-e. Például egy szkeptikus házigazda Brazíliában azt mondta a hírnöknek, hogy várjon, míg felhívja az egyik barátját az Egyesült Államokban, hogy megkérdezze tőle, kapott-e a kiadványból. „Igen – válaszolta neki a barátja –, tíz perce kaptam én is egy példányt.” Ez nagy hatással volt a házigazdára. Elfogadta a Királyság-híreket, és megígérte, hogy figyelmesen átolvassa.

[Kép a 12. oldalon]

Csak egyetlen meghívó volt a gyülekezet postafiókjában

[Kép a 25. oldalon]

Antonio készen áll a szolgálatra

[Képek a 28. oldalon]

Fiókhivatal-átadások

Puerto Rico

Ruanda

Kolumbia

Burundi

Fidzsi-szigetek

Uganda