Prédikálás és tanítás az egész földön

AFRIKA

ORSZÁGAI: 57

LAKOSSÁGA: 827 387 930

HÍRNÖKÖK: 1 086 653

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 2 027 124

Elefántcsontpart:

Az ország keleti részén fekvő Bianouan faluban az emberek szomjazzák az igazságot. Néhányan, mielőtt kimennének a mezőre dolgozni, reggel 6-kor felkeltik a hírnököket, hogy beszélgessenek velük a Bibliáról. Mások azt kérik, hogy este, a gyülekezeti összejövetelek után tanulmányozzák velük a Bibliát. Egy asszony, aki nem tudott olvasni, kért egy testvértől a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvből. Azt mondta, hogy majd a férje felolvassa neki. A testvér odaadta neki a könyvet, majd másnap meglátogatta őket. Az asszony és a férje türelmesen várt rá. A férj nem ment ki dolgozni a mezőre, mivel egész éjszaka a könyvet olvasták. Mielőbb beszélni akart a testvérrel az olvasottakról. Tanulmányozás kezdődött a házaspárral.

Benin:

Egy félreeső területen élő nagy család tanulmányozni kezdett. Az édesapa egy hagyományos egyház lelkipásztora volt. Mindössze két héttel az első tanulmányozás után az egész család elfogadta a meghívást a kerületkongresszusra. Szombat este a legidősebb lány hirtelen megbetegedett és meghalt. A megrázkódtatás ellenére az édesapa elment a vasárnapi ülésszakokra is. Hétfőn ezt mondta a halálesetről: „Ez Sátán műve, hogy elkeserítsen minket, de a családom ezt nem fogja hagyni.” Kivitte a házából az összes egyházi kelléket: a reverendáját, a süvegét, az övét, a felkenetési olaját és a pásztorbotját. A felesége, aki szintén  egyházi tisztséget töltött be, ugyanígy tett. „Ezennel végeztünk ezzel az egyházzal” – jelentette ki a lelkipásztor. Majd a Cselekedetek 19:19-cel összhangban nyilvánosan elégetett mindent. A család szépen halad előre.

Madagaszkár:

2006-ban egy körülbelül 500 lakosú faluban egy prédikátor kapott egy másik faluból való Tanútól A Biblia tanítása könyvből. Miután figyelmesen átolvasta, biztos volt benne, hogy megtalálta az igazságot, és megosztotta a tanultakat az egyházához tartozókkal. Hamarosan ő, a családja és még 20 személy kilépett az egyházból, és összejöveteleket kezdtek tartani, mint ahogyan Jehova Tanúi teszik mindenütt. Különleges úttörők jöttek, hogy segítsenek nekik. Bibliatanulmányozásokat folytattak a sok érdeklődővel, és megszervezték, hogy rendszeresen legyen gyülekezeti könyvtanulmányozás és Őrtorony-tanulmányozás. Októberben öten kereszteletlen hírnökök lettek, és az úttörők most lépéseket tesznek, hogy meg legyen tartva a nyilvános összejövetel és a teokratikus szolgálati iskola is. Az összejöveteleken átlagosan 40-en vannak jelen, és több mint 20 házi bibliatanulmányozás folyik.

 Dél-afrikai Köztársaság:

Hennie és a felesége házról házra prédikált. Amint elhaladtak egy ház mellett, egy hamis kutya kidugta a fejét a kerítésen, és megharapta Hennie kezét. Olyan erősen vérzett, hogy hazasiettek. Miután a felesége kitisztította és bekötözte a sebét, Hennie időpontot kért az orvostól. Azt mondta a feleségének, hogy nem akarja, hogy egy kutya megállítsa őt a szántóföldi szolgálatban, így körülbelül egy órával később visszatértek a területre. Annál a háznál kezdték el a szolgálatot, amely mellett a harapós kutya volt. Néhány ház után egy férfi behívta őket. Figyelmesen hallgatott, és alig várta, hogy újra meglátogassák. Bibliatanulmányozás kezdődött vele, és hamarosan rendszeresen járt az összejövetelekre. Amikor kilépett a Holland Református Egyházból, eljött hozzá az egyház egyik elöljárója, és segédlelkészi állást ajánlott neki. A férfi azonban kiállt a döntése mellett, hogy kilép az egyházból. Szépen halad előre, és már a teokratikus szolgálati iskolába is beiratkozott.

Tanzánia:

2005 októberében, egy elszigetelt területen folytatott kampány során az Iringa Gyülekezetből kilenc testvér elindult a mintegy 75 kilométerre levő Pawagába. Hallottak róla, hogy egy elszigetelten élő hírnök is lakik azon a vidéken, és a felkutatására indultak. Sok kérdezősködés után rátaláltak a testvérre. Elmondta, hogy már több mint 20 éve él ott, és azt hitte, hogy Tanzániában még mindig be van tiltva a Királyság-munka. Az évek folyamán másoknak is tanúskodott, és elmondta, hogy vannak néhányan, akik őszintén érdeklődnek a Biblia üzenete iránt. Az Iringa Gyülekezethez tartozó testvérek önként vállalták, hogy kéthetes időszakokra Pawagába menjenek ápolni az érdeklődést. 2006-ban két általános úttörő odaköltözött, hogy gondját viselje ennek a termékeny területnek. A testvérnek szellemi segítséget nyújtottak, és a kis csoportba most kilenc hírnök jár. Jelenleg egy fa alatt tartják az  összejöveteleiket, de tervezik, hogy építenek egy kis gyülekezeti helyet ottani anyagokból.

Ruanda:

Egy tizenéves lány, Gentille futballozik, és arról lett híres, hogy jó góllövő. Az emberek Manayibitegónak nevezték el, mely a kinyarvanda nyelvükön azt jelenti, hogy ’a gólok istene’. Néhány olasz edző felfigyelt a tehetségére, és további edzéseket tartott neki. Majd Olaszországba hívták futballozni. Kecsegtető lehetőségnek tűnt, hogy Európába költözhet, és hogy nemzetközileg ismert focista lehet belőle. Gentille azonban tudta, hogy ha elfogadja az ajánlatot, akkor el kell hagynia a családját. Az édesanyja Tanú, és bár Gentille korábban már tanulmányozta a Bibliát, sosem vette komolyan a tanulmányozást. A futballozás volt a mindene. Gentille megbeszélte a dolgot az anyukájával, és felismerte, milyen szellemi veszélyekkel járna, ha élne a lehetőséggel. Úgy határozott, hogy elutasítja az ajánlatot, és a Királyság-érdekeket teszi életében az első helyre. Egy nemrégen megtartott kongresszuson megkeresztelkedett.

 AMERIKA

ORSZÁGAI: 55

LAKOSSÁGA: 893 357 181

HÍRNÖKÖK: 3 367 544

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 3 236 692

Curaçao:

Amikor egy testvér bibliatanulmányozásra ment, a házigazda a kezébe nyomott egy revolvergolyót, és megkérdezte tőle, hogy tudja-e, mi az. Elmondta, hogy mielőtt a testvér először eljött hozzá, hónapokig az öngyilkosságot fontolgatta, mivel elvesztette az állását és a családját. Bosszúvágytól fűtve elhatározta, hogy megöli azt a négy személyt, akikről úgy gondolta, hogy mindenről tehetnek. Négy golyót tett a revolverébe, egyet pedig megtartott arra az esetre, ha a saját életének is véget kellene vetnie. Mielőtt azonban elindult volna otthonról, úgy döntött, hogy segítséget kér Istentől. Bekapcsolta a televíziót, hogy egy vallási csatornát keressen. Abban a pillanatban két Tanú kopogtatott be hozzá, és bibliatanulmányozást kezdtek vele. Eldobta a négy golyót, de megfeledkezett az ötödikről. Amikor megtalálta a zsebében, megmutatta a testvérnek, elmesélte neki az egész történetet, és még azt is hozzáfűzte, hogy mennyire megváltozott az élete, mióta tanulmányozza a Bibliát. Azt mondja, hogy öten köszönhetik az életüket Jehova Tanúinak. Már eljár a gyülekezeti összejövetelekre.

Uruguay:

Két Tanút behívott magához egy asszony, és könnyes szemmel elmondta, hogy egész éjszaka Istenhez könyörgött, hogy mutassa meg neki az akaratát. Az egyháza lelkészei nemrég nála jártak, de csak azért, hogy beszedjék tőle annak a viszonylag nagy pénzösszegnek a tizedét,  melyet kapott. Az asszony nagyon csalódott volt, mert soha azelőtt nem látogatták meg, még akkor sem, amikor segítséget kért egy nagyon nehéz időszakban. Akkor több mint egy hónapig nem ment templomba. Végül elmondta az egyik lelkésznek, hogy az egymásnak ellentmondó tanításaik miatt úgy érzi, félrevezették. Ahelyett azonban, hogy a lelkész megpróbálta volna tisztázni az ellentmondásokat, azt mondta neki, hogy el fog kárhozni, mert elhagyta az egyházat. A testvérek elmagyarázták az asszonynak, hogy az igaz Isten az angyalait felhasználja arra, hogy megtalálják az igazságot keresőket. Az asszony sok kérdést tett fel, és azonnal tanulmányozás kezdődött vele a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvből. A férje később csatlakozott a tanulmányozáshoz, és mindketten elmentek az Emlékünnepre és a különleges előadásra. Nagy hatással volt rájuk, milyen kiváló a Királyság-teremben elhangzó tanítás, és alig akarták elhinni, hogy nincs pénzgyűjtés. Mindketten előrehaladást tesznek, és már sokakkal összebarátkoztak a gyülekezetben.

Chile:

Úgy tűnik, a föld legdélebbi bibliatanulmányozása annál az asszonynál folyik, aki a messzi Horn-fokon él. A férje az ezen a távoli vidéken működő világítótorony őre. Míg az asszony Punta Arenasban volt, egy kisegítő úttörő testvérnő négy hétig tanulmányozta vele a Bibliát, mielőtt a Horn-fokra költözött. Azóta telefonon tanulmányoznak. Az asszony nagyszerűen halad előre.

 Costa Rica:

Ebben az országban mintegy 10 000 guajmi indián él, főképp a panamai határ közelében lévő egyik kisvárosban, Sixaolában. Ezek közül az őslakosok közül sokan őszintén szeretnék megismerni a Bibliát. Hogy kielégítsék a szellemi szükségleteiket, kijelöltek egy fiatal, különleges úttörő házaspárt erre a területre. Elkezdték tanulni a nyelvet. Huszonhat guajmi testvér és testvérnő segítségével sok mindent meg tudtak valósítani, például megtartották az első, guajmi nyelvű Emlékünnepet. 264-en voltak jelen, amire addig még nem volt példa. Azóta folyamatos növekedés tapasztalható. Például egy 13 hírnökből álló gyülekezeti könyvtanulmányozási csoportba kezdetben átlagosan 20-an jártak. Ez a szám most 40-re emelkedett. Ennek eredményeképpen még két könyvtanulmányozási csoport alakult.

Panama:

Egy testnevelő tanár, Ramiro 2004-ben tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova Tanúival. Körülbelül ugyanekkor történt, hogy a számára kijelölt hat osztály tanítása hetente mindössze 12 órát vett igénybe, a megkövetelt 24 munkaóra helyett. Ezért az iskolaigazgató azt mondta neki, hogy a fennmaradó időben tartson vallásórát ugyanennek a hat osztálynak. „Csak beszéljen nekik Istenről, Jézusról és a Bibliáról” – mondta az igazgató. Ramiro azt tanította a gyerekeknek, amit ő maga is tanult. Abban az évben az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvből tanított 150 diákot, akik 6–8. osztályosak voltak. A következő évre, amikor megjelent a Mit tanít valójában a Biblia? című  kiadvány, Ramiro már annyira előrehaladt, hogy kereszteletlen hírnök lehetett. Folytatta a tanítást, de most már A Biblia tanítása könyv segítségével. A diákok száma 160-ra emelkedett a hat osztályban. Hogy mi lett ennek az eredménye? Ramiro és a gyülekezetben más hírnökök most házi bibliatanulmányozásokat folytatnak több diákkal. Néhány diák szülei értékelésüket fejezték ki Ramirónak, amiért a gyermekeik viselkedésében kedvező változásokat vettek észre. Több szülő is elment már gyülekezeti összejövetelekre, sőt még néhány kongresszusra is. Ami Ramirót illeti, 2006 novemberében keresztelkedett meg, és továbbra is lelkesen kihasznál minden lehetőséget arra, hogy a Biblia igazságát tanítsa.

Guatemala:

Guatemalavárosban egy hírnök, Jeremy elment egy bibliatanulmányozójához, akinek a lakása egy sikátorból nyílt. Mikor bekopogtatott, a fiatalember nővére nyitott ajtót, és azt mondta, hogy a testvére nincs otthon. Jeremy még az ajtóban állt, amikor két fiatal férfi odalépett hozzá. Egyikük elővett egy pisztolyt, Jeremy fejének szegezte, és ezt mondta: „Felbéreltek, hogy megöljelek.” (Jeremy később megtudta, hogy a rablók azért mondják ezt, hogy ráijesszenek az áldozataikra.) Jeremy elmeséli, mi történt ezután: „A lány becsukta az ajtót, én pedig megkérdeztem őket:

– Mit akarnak tőlem?

Az egyikük erre ezt mondta:

 – Mit keresel itt?

Elmondtam nekik, hogy Jehova Szavát prédikálom. Erre rám förmedt:

– Mondd el nekem is az üzenetet!

Ideges voltam, és nem tudtam, mitévő legyek. Kinyitottam a táskámat, és elővettem a Bibliát. Erre a pisztolyos férfi elsírta magát, mert tudta, hogy rossz dolgokat tesz. Kérlelt, hogy segítsek neki. Matatott a táskámban, majd kihúzott egy Ébredjetek!-et, mely a pénzről szólt. A másik férfi a pénztárcámat akarta, és kotorászni kezdett a zsebemben, de a pisztolyos férfi ezt mondta neki:

– Hagyd békén! Ne piszkáld!

Köszönetet mondott nekem, átölelt, és elmentek. Nagy nyugalom töltött el, és hálát adtam Jehovának, hogy megmentett ebből a helyzetből.”

Dominikai Köztársaság:

Egy testvérnő, aki fogszabályozó szakorvos, részt vett egy egynapos szemináriumon, melynek a fogbeültetés volt a témája. Felajánlották a jelen lévő több mint 250 fogorvosnak, hogy jelentkezhet egy költséges felsőfokú képzésre, mely Európában lesz. Csak nyolc fogorvos kap majd meghívást. A nap végén elmondták a testvérnőnek, hogy nemcsak hogy kiválasztották a képzésre, de még tandíjat sem kell fizetnie. A testvérnőnk meglepetten ezt mondta: „Köszönöm, hogy rám is gondoltak, de én nem töltöttem ki jelentkezési lapot, és nem is tudom elfogadni ezt a nagylelkű ajánlatot. Jehova Tanújaként semmi sem fontosabb számomra a családom szellemi érdekeinél. Ha elfogadnám a meghívást, az intenzív képzés miatt keményen kellene tanulnom, de heti öt bibliai összejövetelen veszek részt, melyeknek osztatlan figyelmet kell szentelnem. Milyen örömem lehetne a felsőfokú képzésben és a diplomában, ha a hazatérésemkor azt látnám, hogy a két tizenéves fiam kábítószerezik vagy neveletlen, mert távol voltam.”

 ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 3 993 686 009

HÍRNÖKÖK: 607 112

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 496 577

Izrael:

Ella, egy fiatal kisegítő úttörő észrevette, hogy egy idős asszony alig bír el egy zsák szemetet. Segített neki, és röviden tanúskodott is. Jóllehet az asszony megadta Ellának a címét, Ella egyszerűen nem tudta őt elérni, bár sokszor elment hozzá. Egyszer csak az ajtó mégis kinyílt. Mivel az asszony nagyothall, korábban nem hallotta Ella kopogtatását. Házi bibliatanulmányozás kezdődött vele. Az asszony eleinte ateista nézeteket vallott, de aztán értékelés fejlődött ki benne Isten és a Szava iránt. Két év elteltével átadta az életét Jehovának, és nemrég, 92 évesen megkeresztelkedett.

Mongólia:

Terbis, egy idősebb asszony, egész életében egy könyvesboltban dolgozott. Amikor a 18 éves úttörő testvérnő, Múnkzaja beszélt vele, Terbis elmondta, hogy mivel már olyan sok könyvet elolvasott, bármelyiket gyorsan megérti, mindegy, hogy az elején, a közepén vagy a vége felé kezdi is olvasni. A Biblia azonban más volt. Akárhányszor olvasta is el, képtelen volt megérteni. A templomba járás sem változtatott ezen. Ezért egymaga tanulmányozta a Bibliát, és minden vershez jegyzeteket készített. Különösen a Héberek 11:6-ot szerette volna megérteni. Múnkzaja elmagyarázta neki a verset, bibliatanulmányozást ajánlott fel, és elhívta a Királyság-terembe. Amikor Terbis megtudta, hol van a terem, ezt kérdezte: „Ahol azok a gyönyörű virágok vannak? Valahányszor elmegyek mellettük, megállok megcsodálni  őket. Be tudna mutatni annak, aki gondozza a virágokat?” Múnkzaja boldogan tett eleget ennek a kérésnek. Terbis most lelkesen tanul a Teremtőről, és eljár az összejövetelekre. Múnkzaja ezt mondja: „A virágok már jóval előttem prédikáltak ennek az asszonynak.”

Japán:

A 78 éves Hiroko, mivel nagyon fáj a lába, nem tud már úgy tanúskodni, mint régebben. Istenhez imádkozott irányításért, és egy forgalmas buszmegállót talált, ahol 30 percig tud ülni. Rámosolyog az emberekre, és érdeklődést mutat irántuk. Van a közelben egy kórház, ezért, ha látja, hogy az embereknél gyógyszer van, a hogylétük felől érdeklődik. Ha az emberek a busz menetrendjét olvasgatják, segít nekik, azoknak pedig, akik nem ismerősek a környéken, beszél a nevezetességekről. Meghallgatja őket, majd felkínálja a folyóiratokat. Vannak, akikkel rendszeresen találkozik, így még újralátogatásokat is tud végezni.

Mianmar:

Lazaru kábítószercsempész volt. Megszokott dolog volt számára a kábítószerezés, a gyilkosság és a züllött élet. Amikor azonban egy úttörő testvérnő megmutatta neki a Bibliából, hogy Isten neve Jehova, Lazaru azonnal felismerte az igazságot, és elfogadta a bibliatanulmányozást. Bár sok időbe telt, biztosan haladt előre szellemileg. Nagyon nehéz volt szakítania a korábbi életmódjával. Amikor elmondta a társainak, hogy otthagyja őket, beijedtek, mert túl sokat tudott a kábítószer-csempészettel kapcsolatos ügyeikről. Bár jó néhány orgyilkost küldtek a nyakára, Lazarunak  sikerült megmenekülnie. Végül egy másik vidékre költözött, és a feleségével együtt megkeresztelkedett.

Tajvan:

Néhány hírnök megállt egy kicsit a szokatlan nevű kávézó, az Ezsdrás Könyve kávézó előtt. Az egyik hírnök kíváncsiságból megkérdezte a tulajdonostól, hogy miért Ezsdrásról nevezte el a kávézót. Ő erre azt felelte, hogy mindig is csodálta Ezsdrást, amiért buzgó volt az igaz imádatban. Évekig járt templomba, de nemrég felhagyott ezzel, mert a felesége vietnami, és nem érti az istentiszteleteket. A hírnök felajánlotta, hogy hoz neki egy vietnami Bibliát, melyet a házaspár még aznap délután boldogan vett a kezébe. Az egész családdal tanulmányozás kezdődött.

India:

Egy kisvárosban, ahol heves ellenállásba ütközik a tanúskodómunka, öt testvérnőt négy napra börtönbe zártak, mert prédikáltak. Az őket őrző asszony kezdetben durva volt velük, és figyelmeztette őket, hogy ne merjenek prédikálni a börtönben a kereszténységről. Ám ahogy teltek a napok, az asszony megfigyelte a testvérnők szelíd, szeretetteljes magatartását, és ez meglágyította a szívét. A testvérnők adtak más raboknak és neki is azokból a gyümölcsökből és élelmiszerekből, amelyeket a testvéreiktől kaptak. Egyik este az őr meghallotta, amint a testvérnők a Közeledj Jehovához! című könyv gondolatairól beszélgetnek. Csakhamar már ő is ott volt ezeken a beszélgetéseken, a cellájuk előtt egy széken ülve. Azon a napon, amikor a testvérnőket kiengedték a börtönből, az őrnek meghalt az egyik rokona. A testvérnők meg tudták vigasztalni a feltámadás reménységével.

Míg a börtönben voltak, egy másik őr arról kérdezgette a testvérnőket, hogy milyen törvényszegést követtek el. Egyikük elmagyarázta neki, hogy a prédikálómunkát tévesen illegális térítésnek vélik. Az őrre nagy hatással volt, amit hallott, és ezt mondta: „Bár börtönben vannak, mégis olyan nyugodtan beszélnek. Én hamar elvesztem a fejem, és úgy  érzem, szégyenben maradok maguk mellett. Kérem, figyelmeztessenek, amikor durván szólok, és tanítsanak meg úgy beszélni, ahogy maguk. Nem fér a fejembe, miért zárnak börtönbe ilyen jó embereket.” Valahányszor volt egy kis szabad ideje, odament a testvérnőkhöz, és ezt mondta nekik: „Mondjanak még nekem valamit a Bibliából, olyan nyugtatóan hat a szívemre.” Két rabot, akit gyilkossággal vádoltak, szintén mélyen megérintett a Biblia üzenete. A testvérnők körültekintően tanúskodtak nekik, és más raboknak is. Most, hogy a testvérnőket kiengedték, keresik a megfelelő módját, miként tudnák nyomon követni a börtönben tapasztalt érdeklődést.

Indonézia:

Resmavati, egy különleges úttörő már épp befejezte a szántóföldi szolgálatot, és hazamenni készült, amikor egy asszony behívta, hogy beszélgessenek a Bibliáról. Három nappal később a testvérnő visszatért hozzá. Ez alkalommal az asszony sírva fakadt, és beszélt a goromba férjéről. Resmavati felolvasta a Héberek 4:12-t, és elmondta, hogy a Biblia tanulmányozása sok mindent megváltoztathat. Elmesélte Tony történetét, mely Jehova Tanúi 2003. évi naptárában jelent meg. Az asszonyt ez nagyon megragadta, és kért a naptárból. Legközelebb Resmavati elvitte neki a kiadványt,  és tanulmányozni kezdték A Biblia tanítása könyvet. A következő látogatáskor az asszony férje megkérdezte, hogy csatlakozhat-e a tanulmányozáshoz. Ő is elolvasta a naptárban Tony történetét, és mélyen megindította. Történetesen a férjet is Tonynak hívják, és ugyanúgy gondolkodott és viselkedett, mint a naptárban szereplő Tony az igazság megismerése előtt. Amikor elolvasta a történetet, így szólt a feleségéhez és a gyermekeihez:

– Ez itt az én nevem, ugye? Honnan tudta a nevemet a prédikáló, hogy írjon rólam?

A felesége ezt válaszolta neki:

– A Tanúk nem tudják a nevedet. De még ha ismernék is, nem tudnák egyik napról a másikra megírni a történetedet egy naptárban, főleg nem egy 2003-as naptárban most, 2007-ben.

Észrevéve a férje hirtelen támadt érdeklődősét, tapintatosan megkérdezte tőle:

– Szeretnél olyan lenni, mint a naptárban lévő Tony?

A férj meglepő válasza így hangzott:

– Szeretném megpróbálni.

Az Indonéziában élő Tony a másik Tonyhoz hasonlóan megtisztította az életét, levágatta a hosszú haját, és ápolt megjelenésű lett. Most az egész család tanulmányozza a Bibliát.

Malajzia:

Borneó egyes részein a testvérek az interneten található műholdas képekkel kutatják fel az emberek házait. A jelentésükben ezt írják: „Ezzel a módszerrel megtaláljuk a házakat az esőerdőkben. Néhány »tetőről« kiderül, hogy kecskeól teteje, és nagyokat nevetünk azon, hogy milyen is volna »kecskéknek« prédikálni. Néhány tető azonban csakugyan emberek házait jelöli. Korábban sosem munkálkodtunk ezen a hegyvidékes területen. Mivel az esőerdő nagyon sűrű, és nehéz követni az ösvényeket, a műholdas képek segítenek megtalálni az utat.”

 EURÓPA

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 732 610 687

HÍRNÖKÖK: 1 533 790

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 749 911

Magyarország:

Egy 12 éves testvérnő ezt írja: „Kilenc hónappal ezelőtt keresztelkedtem meg, és három hónapja végzek kisegítőúttörőzést. Nagyrészt az édesanyám segít. Sokan kérdezik, hogy megy a kisegítőzés iskola mellett. Szerintem, ha az iskola nem lenne, akkor nem tudnám végezni ilyen könnyen a szolgálatom. A lyukasórákban szoktam tanúskodni. Öt osztálytársammal rendszeresen beszélgetek a Bibliáról. Jelenleg két bibliatanulmányozásom van. Ebből érzem Jehova áldását. Nem teher nekem ez a szolgálat, sőt örömet szerez. Édesanyám általános úttörő, és én is az szeretnék lenni. Teljes időben akarom szolgálni Jehovát.”

Nagy-Britannia:

Susan 2001-ben kezdte el tanulmányozni a Bibliát, amit körülbelül két évig folytatott. Eközben nagy nehézséget jelentett neki, hogy leszokjon a dohányzásról. Számtalanszor próbálkozott, de nem járt sikerrel. Ezért abbahagyta a tanulmányozást, de a gyülekezeti összejövetelekre továbbra is járt. Négy évvel később úgy érezte, hogy előre kell haladnia szellemileg, ezért segítséget kért a gyülekezettől. Újra tanulmányozni kezdett, és hasznosnak találta a Közeledj Jehovához! című könyv gondolatait. Óriási hatással volt rá az a részletes fejtegetés, hogy mennyire szeret minket Jehova, és hogy mi hogyan tudjuk kimutatni az iránta érzett szeretetünket. Nyolc héten belül  teljesen leszokott a dohányzásról. Susan úgy érzi, hogy ennek a kiadványnak a tanulmányozása segített neki, hogy megtanuljon bízni Jehovában. Szépen előrehaladt, átadta az életét Jehovának, amit a „Kövessük Krisztust!” kerületkongresszuson vízben való megkeresztelkedéssel szimbolizált.

Észtország:

Helgi, egy 17 éves diáklány, aki külön élt elvált szüleitől, érdeklődött az igazság iránt, és elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Eleinte nem nagyon járt az összejövetelekre, mert nagyon lekötötte az idejét az, hogy egy együttesben énekelt. Amint nőtt az értékelése az igazság iránt, változtatni kezdett az életstílusán. Elmagyarázta az együttes tagjainak, miért nem tud fellépni az összejövetelek estéin. Beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, és előrehaladt annyira, hogy kereszteletlen hírnök lehetett. Indult egy országos tehetségkutató versenyen. Az első helyezettnek egy jól ismert hangstúdió szerződést ajánlott.  Bár sokan kiestek a válogatás során, Helgi azonnal elnyerte a zsűri támogatását, és továbbjutott a következő fordulóba. Ez azonban ugyanarra a napra esett, mint az első bemutatója a teokratikus szolgálati iskolán. Mit tegyen? Az édesanyja, aki nem Jehova Tanúja, azt javasolta neki, hogy mondja le a bemutatót vagy tartsa meg máskor. Helgi azt mondta, hogy nemcsak egy bemutató megtartásáról van szó, hanem arról, hogy mi a fontosabb az életében: a szellemi vagy a fizikai dolgok. Komolyan elgondolkozott ezen, és úgy határozott, hogy nem megy el a versenyre, hanem inkább megtartja a bemutatóját. Helgi így is tett, az anyukája pedig tiszteletben tartotta a döntését.

Később történt, hogy egy tv-riporter elment a „Kövessük Krisztust!” kerületkongresszusra, hogy híranyagot állítson össze a kongresszusról és a keresztelkedésről. Amikor meglátta, hogy Helgi a keresztelkedési medencébe lép, felvette a keresztelkedését, majd interjút készített vele. Ezt aznap este le is adták a híradóban. Bemutattak egy bejátszást, amikor a verseny egyik korábbi fordulójában énekel, majd a hír a keresztelkedésével és azzal zárult, hogy Helgi sugárzó arccal ezt mondta: „Ez életem legjobb döntése.”

Bulgária:

Ivelin a Belene börtönben raboskodik. Ezt írta Jehova Tanúi helyi fiókhivatalának: „A börtönben véletlenül találtam egy Őrtorony folyóiratot, és ezért sok kérdésem van magukhoz. Megbántam a bűneimet, szeretnék megváltozni úgy, hogy ez a viselkedésemen is látszódjon. Szeretnék kérni maguktól valamit, amit talán nehéz teljesíteni, és nem is igazán hiszem, hogy megtörténhet. Tudnának nekem írni, hogy tanuljak Jehova Istenről? Nem tudom, fogok-e választ kapni, de már az is boldoggá tesz, hogy tudok Jehováról. Többet szeretnék tudni ezekről a dolgokról, de nem csupán magam miatt, hanem más rabok miatt is. Kérem, emlékezzenek rá, hogy ha nem is tudnak írni nekem, mikor szabad leszek, felkeresem magukat.”  A testvérek gyorsan elmentek ehhez az érdeklődőhöz, és jelenleg tíz rabbal, köztük Ivelinnel is tanulmányoznak.

Portugália:

Egy különleges úttörő testvérnő, Jana elmeséli: „Egy nap, amikor kiszálltam a metróból, megláttam egy kínai férfit, és elhatároztam, hogy megszólítom a jó hírrel. Meglepte, hogy beszélek kínaiul, és elmondta, hogy épp a kórházba tart, mert a felesége hamarosan császármetszéssel szülni fog. Sem ő, sem a feleség nem beszéltek portugálul, és a kórház kérte őket, hogy szerezzenek egy tolmácsot. Teljesen kétségbe volt esve, és kérte, hogy segítsek. Másnap a sebészek azt mondták, hogy vegyek fel műtősruhát, hogy a műtét idején együtt lehessek az édesanyával. A műtét alatt fogtam az asszony kezét, ő pedig sok mindent kérdezett a Bibliáról és a munkánkról. Egy elragadó kisbabája született, és annyira hálás volt a segítségemért, hogy megkért, válasszak nevet a kislányának. Egy pillanatra eltűnődtem, és a Sára nevet adtam neki. Nagyon tetszett neki a választásom, és egészen fellelkesült, hogy többet megtudjon a Bibliában szereplő Sáráról és arról az Istenről, akit imádott. Miután elhagytuk a kórházat, felajánlottam neki egy rendszeres házi bibliatanulmányozást. Korábban a férjével elutasították a Tanúkat, de az, hogy segítettem a feleségnek a műtét alatt, gyorsan megváltoztatta a kedvezőtlen véleményüket. Azonnal elfogadták az ajánlatomat, és most már járnak az összejövetelekre.”

Szlovákia:

Egy különleges úttörő házaspár találkozott két afganisztáni fiatalemberrel. Az alatt a rövid idő alatt, míg a fiatalemberek Szlovákiában voltak, kifejezték, hogy érdekli őket a Biblia. Az úttörő házaspár többször is találkozott velük, és adott nekik egy Bibliát meg egy Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. A házaspár azt is bemutatta, hogyan szokott folyni a bibliatanulmányozás, hogy így személyesen is, és másokkal is tanulmányozhassanak.

 ÓCEÁNIA

ORSZÁGAI: 30

LAKOSSÁGA: 36 829 259

HÍRNÖKÖK: 96 691

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 51 122

Új-Zéland:

Egy testvér, Paul egyik délután találkozott egy asszonnyal, amint házról házra munkálkodott. Az asszony elfogadott tőle egy füzetet. Elmondta, hogy az egyik rokona nemrég azt tanácsolta neki, hogy foglalkozzon az igazsággal. Aznap reggel az asszony imádkozott Jehovához, használva Isten nevét, és kérte, hogy valaki látogassa meg. Paul ezt mondja: „Három órával később ott álltam az ajtajában. Ráadásul olyan időpontban mentem, amikor az asszony nem szokott otthon lenni.” Örömmel elfogadta a házi bibliatanulmányozást, és szépen halad előre.

Ausztrália:

Egy fiatal házaspár, Armando és Elvira, Kelet-Timoron él, mely az ausztráliai fiókhivatal felvigyázása alá tartozik. 2006-ban a környéküket egy etnikai csoport állandóan támadta, ezért az életük megóvása érdekében arra kényszerültek, hogy elmeneküljenek. Egy menekülttáborba mentek, és mindössze két dolgot vittek magukkal: Armando Bibliáját és egy Mit kíván meg tőlünk Isten? füzetet. Miután Armando és Elvira felvette a kapcsolatot a testvérekkel, heti kétszer tanulmányoztak, és eljártak a gyülekezeti összejövetelekre. Armando a rokonainak is tanúskodott, akik Dilitől négy és fél órára laknak egy kis faluban. Amikor a családja érdeklődést mutatott a Királyság-üzenet iránt, megszervezte, hogy a másfél órára lévő Baucauból úttörők segítséget nyújtsanak nekik. Több mint 20-an gyűltek össze, hogy meghallgassák az úttörőket. Armando édesapja, aki  a csoport szószólója volt, azt mondta, hogy készek kidobni a bálványaikat, de megkérdezte, hogy ha ezt megteszik, még mindig védelemben lesznek-e a gonosz szellemektől. Az úttörők biztosították őket, hogy Jehova kétségkívül segíteni fog nekik. A csoport megszabadult a bálványaitól. Abból a faluból most több mint 25-en tanulmányozzák a Bibliát. Armando reméli, hogy hamarosan megkeresztelkedhet, Elvira pedig szépen halad előre.

Guam:

A guami fiókhivatal felvigyázása alá tartozó Saipan szigetén egy testvérnőnek kellemes meglepetésben volt része, amikor megtudta, hogy a férje, aki korábban ellenséges volt, titokban sok kiadványunkat elolvasta, melyeket elöl hagyott a házban. Az Őrtorony és az Ébredjetek! mellett még Évkönyveket és A családi boldogság titka című könyvet is elolvasta. Egy nap összehívta öt gyermekét és a feleségét egy „fontos családi megbeszélésre”, ahogy nevezte. Ez meglehetősen szokatlan volt. Kiderült, hogy az édesapának az volt ezzel a szándéka, hogy a három lányának tanácsot adjon a házasságra vonatkozóan. Készített egy plakátot, melyen felsorolta, milyennek kell lennie egy leendő férjnek. Erre a nem hívő édesapára olyan nagy hatással volt Sheila Winfield da Conceição élettörténete, mely Az Őrtorony 2006. november 1-jei számában jelent meg, hogy Sheilához hasonlóan ő is írt egy listát, hogy milyennek kell lennie egy megfelelő házastársnak. Azt tanácsolta a lányainak, hogy csak Jehova Tanújához menjenek hozzá, és olyan férjet találjanak maguknak, akik szeretik Jehovát, és többet tudnak náluk a Bibliáról. Elmondta a három lányának, hogy szíve vágya, hogy ugyanolyan boldogok legyenek, mint a folyóiratban a testvérnő. Ez mélységesen meghatotta őket, és reményt adott nekik, hogy az édesapjuk egy nap talán velük együtt fogja szolgálni Jehovát.

Szamoa:

Egy fiókhivatal nemrégen kijelölt egy testvért a feleségével Szamoára. A testvér a legelső háznál, ahová a szolgálata során elment, felkínálta a Mit tanít valójában a Biblia?  című könyvet. Meglepetésére a házigazda, egy nyugdíjas üzletasszony behívta, azonban egy pillanatra megállt, és ezt mondta: „Ma délelőtt mindössze 45 percem van erre a beszélgetésre.” A testvér azelőtt még nem tapasztalt ilyet. Azonnal tanulmányozás kezdődött. Mikor a következő héten a testvér és a felesége újra elment az asszonyhoz, szívesen fogadta őket, kezében a Bibliával és A Biblia tanítása könyvvel. Minden valószínűség szerint a tanulmányozás folytatódni fog.

Salamon-szigetek:

Emily az egyetlen Tanú San Cristobalnak azon a területén, ahol él, és általános úttörő. 20 bibliatanulmányozást vezet, hárman már kereszteletlen hírnökök, köztük a szülei is. Két nemzetközi szolga, Lance és Diane szabadságot vett ki, és 14 órát utazott egy kis, jól megrakott teherszállító hajón, hogy segítsen Emilynek az Emlékünneppel kapcsolatban. Lance így számol be a történtekről: „Megérkezésünkkor leginkább aludni szerettünk volna, de úgy gondoltuk, hogy a legjobb az lenne, ha először felkeresnénk a falu törzsfőnökét. Miután elmagyaráztuk, miért jöttünk a területére, a törzsfőnök megkérdezte: »Sokan nem kaptak meghívást. Nem lenne gond, ha ők is elmennének?« Barátságos mosollyal biztosítottuk őt, hogy mindenkit szívesen látunk.

Amint közeledett az Emlékünnep megtartásának az ideje, csupán két asszony és néhány gyermek volt jelen. Észrevettük azonban, hogy a közeli fáknál sokan ácsorognak, és gyorsan meghívtuk őket is. Amint besötétedett, bekapcsoltunk egy kis generátort, és a lámpák világítani kezdtek. Mindenki feszülten figyelt az emlékünnepi előadásra.” Mintegy 130-an hallgatták az előadást, köztük  egy hetednapi adventista lelkipásztor is. Szeretett volna egy Új világ fordítást, mert az sokkal érthetőbb, mint az ő Bibliája. Ezen a különleges alkalmon öt bibliatanulmányozás kezdődött.

Pápua Új-Guinea:

Egy kisváros szomszédságában lévő két falura a katolikus egyház nagyon erős befolyást gyakorolt, és nehéz volt ott prédikálni. Nemrégen a testvérek elmentek a falu vezetőihez, hogy beszéljenek nekik a prédikálómunkáról, és arról, hogy miért szeretnének mindenkit elérni. Éppen akkor tartottak az egyik faluban tanácskozást. Arról volt szó, hogy miként lehetne segíteni a fiataloknak, hogy javuljon a viselkedésük. A testvérek elmondták a falu vezetőinek, hogy a Biblia ismerete segíthet ebben.

Engedélyt adtak a testvéreinknek, hogy szabadon prédikáljanak. Több fiatalember is tanulmányozni kezdett. A falubeliek észrevették, hogy ezeknek a fiataloknak a viselkedése jelentősen javult, mióta Jehova Tanúival vannak kapcsolatban. Ezért már nem ellenezték a munkánkat. Idővel egyre több barát és szülő is elkezdett tanulmányozni, például egy hitoktató lánya is. A hitoktató korábban megfenyegette a testvéreket. Most viszont ezt mondta a lányának: „Súlyos vétséget követtem el akkoriban. Remélem, hogy Isten és Jehova Tanúi megbocsátják a bűnömet.” Ebben a két faluban most már 27-en járnak rendszeresen az összejövetelekre. Már négyen megkeresztelkedtek, és most kisegítő úttörőként szolgálnak. Tervezik, hogy általános úttörők lesznek.

[Térkép/kép a 48. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

[Kép]

Világítótorony a Horn-fokon

[Térkép a 63. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

San Cristobal

[Kép a 44. oldalon]

Őrtorony-tanulmányozás Antanandava faluban (Madagaszkár)

[Kép a 46. oldalon]

„A Biblia tanítása” könyv tanulmányozása a pawagai csoportban (Tanzánia)

[Kép a 49. oldalon]

Gyülekezeti könyvtanulmányozás Sixaolában (Costa Rica)

[Kép az 50. oldalon]

Ramiro „A Biblia tanítása” könyvvel

[Kép az 53. oldalon]

Hiroko egy buszmegállóban tanúskodik

[Kép az 58. oldalon]

Helgi (jobbra) bemutatót tart a teokratikus szolgálati iskolán

[Kép a 64. oldalon]

Lance, Diane és Emily