Prédikálás és tanítás az egész földön

AFRIKA

ORSZÁGAI: 57

LAKOSSÁGA: 848 582 269

HÍRNÖKÖK: 1 122 493

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 2 202 217

Ruanda

Az iskolából hazafelé tartva egy kilencéves kislány talált az úton egy táskát, melyben rengeteg pénz volt. Mivel a családja tanulmányozta a Bibliát a Tanúkkal, úgy döntöttek, hogy alkalmazzák a tanultakat, és megkeresik a tulajdonost, hogy visszaadják neki a pénzt. A tulajdonos megkérdezte a kislánytól:

– Ha jutalmul a becsületességedért adnék neked egy kis pénzt, mit vennél rajta?

– Vennék egy Bibliát – válaszolta a kislány.

A férfi meglepődött:

– Azt hittem, hogy ruhákra vagy cipőkre költenéd, hiszen úgy látom a mostaniak már elég kopottak.

A kislány ragaszkodott hozzá, hogy ő inkább egy Bibliát szeretne. A férfi kíváncsi volt rá, hogy miért nem tartották meg a pénzt. Miután megtudta, hogy a család tanulmányozza a Bibliát Jehova Tanúival, vásárolt két Bibliát, egyet a kislánynak és egyet a saját családjának. Sőt, megkérte a Tanúkat, hogy látogassák meg őket, és tanulmányozzák velük a Bibliát. Mindkét család szépen halad előre szellemileg.

Közép-afrikai Köztársaság

Theodora rendkívül félénk volt, de Jehova segítségével le tudta küzdeni ezt. Bár keresztény családban nőtt fel, a félénksége miatt ritkán ment el a Királyság-terembe. Amikor elkezdett járni az összejövetelekre,  mindig egyedül ült, és soha nem beszélt senkivel, a záró ének és ima után pedig azonnal hazament. Később már mindig ott volt a Királyság-teremben, de ritkán fogott kezet azokkal, akik üdvözölték őt. Idővel válaszolt is az összejöveteleken, és odament másokhoz, hogy köszönjön nekik. A szántóföldi szolgálat óriási lépés volt számára. A környéken lakó lányok csúfolódása miatt abba akarta hagyni a prédikálást. Ám Jehovához imádkozott erőért. Ma már megkeresztelt testvérnő, kisegítő úttörő, és ügyesen hozzászól az összejöveteleken. Jelenleg négy bibliatanulmányozást vezet, egyet a szomszéddal, aki gyakran csúfolta őt.

Madagaszkár

Egy körzetfelvigyázó a feleségével egy vidéki gyülekezetet látogatott meg. Útközben összetalálkoztak egy csoport marhatolvajjal, akiknél balták és lándzsák voltak. A körzetfelvigyázó felesége bátorságért imádkozott, majd felajánlotta nekik az Élet egy békés új világban című traktátust. Ezt mondta: „Ma félelemben élünk. De Isten hamarosan elpusztítja a gonoszokat, és létrehoz egy új világot, ahol béke lesz.” Az egyik férfi figyelmesen hallgatta, és elfogadta a traktátust.

Egy évvel később egy kongresszuson egy férfi odament a testvérnőhöz, és megkérdezte, hogy emlékszik-e rá. Elmondta, hogy a tolvajok között volt, akikkel a testvérnő a sáros úton találkozott, és hogy ő volt az, aki elfogadta a traktátust. Majd így folytatta: „Épp hazafelé tartottunk egy rablásból, amikor találkoztunk veletek. Elgondolkodtatott, amit mondtál. Ezen töprengtem magamban: »Nem félünk a rendőröktől és a katonáktól, mivel el tudunk menekülni előlük. De hogyan menekülhetnénk el Isten elől, amikor el fogja pusztítani a gonoszokat?« Úgy döntöttem, ennek jobban utánanézek. Otthon elmentem egy ismerősömhöz, aki tanulmányozta a Bibliát egy különleges úttörővel. Én is elkezdtem tanulmányozni vele a Bibliát, és ezen a kongresszuson fogok megkeresztelkedni.”

 Mozambik

Madalena még épp csak 30 éves volt, amikor 1992-ben autóbalesetet szenvedett, és emiatt mindkét lába lebénult. Ezek után csak ritkán ment ki a házból. Három évvel később a Tanúk a házuk előtt beszéltek az édesapjával. Az apa egy helyi vallási csoport vezetője volt, és az összejöveteleiket az udvarukon tartották. Madalena hallotta, amint beszélgetnek, és azt is, hogy a testvérek róla is kérdezősködnek, ezért behívta őket. Nagy hatással volt rá, hogy őszintén érdeklődnek iránta. Elfogadta a bibliatanulmányozást, és rendkívül érdekelték a tanultak. Látva, hogy milyen lelkes, a Tanúk sok mindenben segítettek neki, például, hogy eljusson az összejövetelekre. Madalena ennek köszönhetően 2002-ben átadta az életét Jehovának és megkeresztelkedett.

Madalena szüleit meghatotta, hogy a Tanúk mennyire törődnek a lányukkal. Az édesanyja elkezdett járni az összejövetelekre, és otthagyta a férje vallását. Madalena  édesapja először azt mondta, hogy soha nem fogja elhagyni a vallását, de idővel már ő is részt vett az összejöveteleken. A hívőtársai viszont nyomást gyakoroltak rá, hogy hagyjon fel vele – végtére is ő a vezetőjük! Ám ő eltökélt maradt, és elégette az összes olyan tárgyát, mely kapcsolatban volt a vallásával. 2007-ben ő és a felesége megkeresztelkedtek. Az egész család szépen halad előre szellemileg.

Zimbabwe

A kilencéves Decibel gyakran prédikál az osztálytársainak és a tanárainak. Egy nap észrevette, hogy az egyik tanára nagyon lehangolt, ezért odament hozzá és megkérdezte, hogy miért olyan szomorú. A tanárnő elmondta, hogy meghalt a nővére kisfia. Decibel megígérte, hogy hoz neki valamit, ami majd megvigasztalja őt. A szülei odaadták neki a Ha meghal valakid, akit szeretsz . . . című füzetet, és másnap elvitte magával. A tanárnő elolvasott pár bekezdést a füzetből, és örömében sírva fakadt. Később írt egy üzenetet Decibel szüleinek, melyben kifejezte háláját azért, hogy ilyen jó oktatásban részesítették a lányukat, és azért is, hogy Decibel megvigasztalta őt életének ebben a szomorú időszakában.

Ghána

Abigailnak, aki presbiteriánus nagyszüleivel Ghána déli részén élt, azt tanították, hogy Jehova Tanúi hamis próféták. Amikor megtudta, hogy a szülei, akik az ország egy másik részén élnek, tanulmányoznak a Tanúkkal, nagyon zaklatott lett. Egy levélben megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy hagyják abba a tanulmányozást. Mivel ezzel nem ért célt, több mint 1000 kilométert utazott, hogy találkozzon velük. Abigail nagyon megdöbbent, amikor a saját Bibliájából megmutatták neki, hogy a pokol nem egy olyan hely, ahol kínozzák a gonoszokat. Bibliatanulmányozás kezdődött vele, és a szüleivel eljárt a Királyság-teremben megtartott összejövetelekre. Később kereszteletlen hírnök lett, és nemrég az egyik körzetkongresszuson megkeresztelkedett.

 AMERIKA

ORSZÁGAI: 55

LAKOSSÁGA: 898 130 531

HÍRNÖKÖK: 3 449 038

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 3 548 101

Dominikai Közösség

Ezen a szigeten sok nő a folyóparton mossa a ruhákat, és sziklákon, köveken szárítja őket. Az egyik nő észrevette, hogy egy ismerős tárgy úszik a sekély vízen, nem messze tőle. Felismerte, hogy ez egy olyan kiadvány, melyet minden héten tanulmányoz Jehova Tanúival. Kiemelte, és feltette egy közeli kőre, hogy megszáradjon, majd folytatta a mosást.

Később, amikor összeszedte a száraz ruhákat, ottfelejtette a könyvet. Ám néhány hazatérő halász észrevette a sárga színű könyvet, és egyikük magával vitte. Nagyon érdekesnek találta a címét, hogy Mit tanít valójában a Biblia?, és elkezdte olvasni. Később találkozott két úttörő testvérnővel, akik a faluban élőknek prédikáltak. Elmagyarázta nekik, hogy csak 144 000-en mennek az égbe, és hogy Isten Királysága 1914-ben megszületett. Azt is elmondta, hogy a föld hamarosan paradicsom lesz. Amikor megkérdezték tőle, hogy honnan tudja mindezt, elmesélte, hogy hogyan találta a könyvet, és azt is, hogy azóta mindennap olvas belőle. Meg is mutatta nekik a könyvet, ami már nem volt ugyan vizes, de a lapjai jócskán hullámosak voltak.

Az egyik úttörő rájött, hogy ez az a könyv, melyet a bibliatanulmányozója kihalászott a folyóból. A férfival bibliatanulmányozás kezdődött. Minden héten nagyon várja a bibliai beszélgetéseket, és szépen halad előre.

 Bolívia

Bolíviában az Amazonas menti területeken nem könnyű a prédikálás, mégis sok jutalommal jár. Tíz úttörő testvér és testvérnő bezsúfolódott egy kis motorcsónakba, mely tele volt sátrakkal, edényekkel és többdoboznyi bibliai kiadvánnyal. Körülbelül 800 kilométert utaztak a Beni folyón Rurrenabaquétól Riberaltáig. Több mint hetven elszigetelt helyen élő közösségnek prédikáltak, és nyolcszáznál is több könyvet, valamint sok füzetet és traktátust is elhelyeztek. Hétszáz érdeklődő személynek bemutatták a bibliatanulmányozást, és több mint kétszázzal folytatni is tudták. Amikor a Tanúk továbbindultak a falvakból, gyakran hallották az emberektől: „Nem tudnának még egy kicsit maradni, és tanulmányozni velünk?” Egy kisvárosban egy férfi szinte mérges lett, hogy a Tanúk elmennek, mert szerette volna, ha folytatják vele a tanulmányozást. Ezt mondta: „Ha kivágták a fát, meg is kell munkálniuk!”

Kanada

Normand évek óta egy fémfinomítóban dolgozik Montrealban. A szünetben a büfében rendszeresen olvasta a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című füzetet. Mindezt látták a munkatársai, és miután szólt nekik, hogy beszéljék  meg együtt a napiszöveget, néhányan csatlakoztak is hozzá. Ezekben a rövid beszélgetésekben Normand különösen törekedett arra, hogy az anyagot a családi életre és az emberi kapcsolatokra alkalmazza. A vezetőség egyik tagja szintén részt vett egyszer egy ilyen megbeszélésen, és később behívta Normandot az irodájába, hogy megdicsérje. Elmondta, hogy a beszélgetések jó hatással vannak a beosztottak életére, és hozzájárulnak a jobb emberi kapcsolatokhoz.

Amikor a megbeszéléseken már több mint 30-an voltak jelen, a vezetőség megkérte Normandot, hogy a finomító különböző részein szervezzen kisebb csoportokat. Normand így számol be erről: „Jelenleg mindennap három csoportot vezetek. A munkatársaim »napi emlékeztetőnek« nevezik ezeket a megbeszéléseket. Annyira szeretik ezeket az alkalmakat, hogy amikor nem vagyok ott, helyettem más valaki tartja meg őket. Majd, amikor ismét ott vagyok, megkérdezik, amit nem értettek.” Normand sokat segít a munkatársainak egy-egy írásszöveg megbeszélésével, és ezt már öt éve teszi. Ennek köszönhetően a munkatársai és azok családtagjai közül több mint 40-en fogadták már el az igazságot.

Barbados

Barker testvérnő, aki 89 éves, szeretett volna bevezetni egy bibliatanulmányozást. Mivel az egészségi állapota miatt nem tud ajtóról ajtóra prédikálni, megpróbálta a telefonos tanúskodást, de nem járt sikerrel. Egy összejöveteli program hatására, mely az imáról szólt, kitartóan kérte Jehovát, hogy segítsen neki bevezetni egy bibliatanulmányozást. Néhány nappal később magához vette a Bibliáját, a folyóiratokat, kiállt a háza elé, és elhatározta, hogy bárki jön is arra, ő tanúskodni fog neki. Igaz, az az utca nem volt túl forgalmas. Egy olyan férfinak kínálta fel a folyóiratokat, aki éppen hazafelé tartott a munkából. Egy héttel később, szintén a ház előtt, újra találkozott ezzel a férfival. Mivel a férfit érdekelték a folyóiratok,  ismét kapott belőlük. Ezenkívül Barker testvérnő felajánlotta neki A Biblia tanítása könyvet, és beszélt a bibliatanulmányozás lehetőségéről is. Nagy örömére a férfi beleegyezett a tanulmányozásba. Először 2008. március végén tanulmányoztak. Később Barker testvérnő megtudta, hogy a férfi nem messze lakik tőle. Néhány héten belül a férfi el is kezdett járni az összejövetelekre. A testvérnő ezt mondja: „Teljesen biztos voltam benne, hogy Jehova válaszol az imáimra, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan.”

Chile

Amikor egy santiagói úttörő testvérnő kiszállt egy taxiból a területének belvárosi részén, véletlenül a hátsó ülésen felejtette a folyóirattartóját. A tartóban volt jó néhány folyóirat és a Királyság-szolgálatunkból is a személyes példánya, rajta a nevével. Ennek köszönhetően két nappal később a taxisofőr a környéken prédikáló más Tanúk segítségével kiderítette, hogy hol lakik a testvérnő. Amikor visszavitte neki a tartót, csak a Királyság-szolgálatunk volt benne. A folyóiratok eltűntek. Elnézést kért, és elmondta, hogy több utasa is belenézett a folyóiratokba, és megkérdezték, hogy nem vihetnének-e egyet magukkal. Így egyetlen nap alatt a folyóiratok „elterjesztették” saját magukat!

Nicaragua

Ernesto, aki korábban a hadsereg különleges egységének volt az egyik parancsnoka, egy kisvárosban élt,  közel a Karib-tenger partvidékéhez. Jairo, egy különleges úttörő, aki az ország másik részéről érkezett, a házról házra végzett munka során találkozott Ernestóval, és felkínálta neki a házi bibliatanulmányozást. Bár ez a korábbi katona ezt nem fogadta el, Jairo kitartó volt, és végül a férfi beleegyezett a tanulmányozásba. A beszélgetéseik során Jairo elmondta, hogy az apja az ellenforradalmi sereg parancsnoka volt, és miközben a közelben a kormány seregei ellen harcolt, életét vesztette. Ernesto folytatta a tanulmányozást, és kezdett előrehaladni, de mindvégig eltitkolt valamit a tanítója elől, amit idővel fel kellett fednie. Mély szomorúsággal elmondta Jairónak, hogy ő volt a parancsnoka annak az egységnek, amelyik elfogta Jairo apját, és ő a felelős a haláláért. Jairo persze nagyon megdöbbent, de tudta, hogy ez biztosan igaz, mert az Ernesto által elmondott dermesztő részletek egybevágtak azzal, amit korábban az apja katonatársaitól hallott. Ernesto meg volt róla győződve, hogy a barátságuk ezzel véget ért. De Jairo nem gyűlölte meg a tanítványát, hanem tovább tanulmányozott vele. Ernesto előrehaladt, és a feleségével együtt megkeresztelkedett. Ő és Jairo mind a mai napig barátok.

Venezuela

Az ország nyugati részén a Machiques városában élő testvérek ritkán bemunkált területeken prédikáltak az őslakosoknak, közel a kolumbiai határhoz. Mindenki meghallgatta őket! A yukpa közösség vezetője engedélyt adott arra, hogy az Emlékünnepet most először megtartsák azon a vidéken. A szomszédok és a helyi iskola is adott székeket, és több mint 200-an voltak jelen. Miután véget ért az összejövetel, a törzsfő a közösség nevében kifejezte nagyraértékelését: „Szeretnénk köszönetet mondani Jehova Tanúinak. Reméljük, hogy nem most járnak itt utoljára. Az igazságot tanítják, és mi igazán szívesen látjuk önöket!” Jelenleg több mint ötven emberrel folyik házi bibliatanulmányozás minden héten.

 ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 4 026 656 360

HÍRNÖKÖK: 618 088

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 538 957

Tajvan

Egy testvérnő ezt írja: „Nagyon örültem, hogy találkozhattam a féltestvéremmel, akit még sohasem láttam. Ő és a családja olyan távoli helyen lakik, melyet szinte lehetetlen megközelíteni. Az édesapám és más családtagok is nagyon örültek, hogy a féltestvérem és a családja óriási erőfeszítések árán meglátogat minket. Azt reméltem, hogy talán elfogadják a jó hírt. Ott, ahol ők laknak, nincsenek Tanúk. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy a féltestvérem feleségét és a lányát érdekli a Biblia. De hogyan segíthetnék nekik még jobban megismerni Jehova szándékát, ha visszautaznak távoli otthonukba? Megtudtam, hogy van számítógépük, és internet-hozzáférésük is. A férjemmel vettünk egy webkamerát, és ennek segítségével azután is folytatni tudtuk a bibliatanulmányozást, hogy hazautaztak. Meglepetésemre remekül tudtunk tanulmányozni ezzel a módszerrel. Láthatom, hogyan reagálnak, amint a saját Bibliájukból és a tanulmányozott könyvből olvasnak. Így könnyebb megállapítanom, hogy hogyan segíthetnék nekik. Hálásak vagyunk azért, hogy ennek a technikai eszköznek a segítségével megoszthatjuk az igazságot a rokonainkkal, akiknek más módon nem tudnánk prédikálni.”

Nepál

A 16 éves Purnamaya egy kisvárosban él Nepálban. A nagybátyja tanúskodott neki, és elkezdték a bibliatanulmányozást.  Noha a gyülekezetbe két és fél órát kell utaznia busszal, ő hűségesen eljár az összejövetelekre hetente egyszer. Ez egyáltalán nem könnyű számára. A szülei leprásak, ezért nagyon szegények. Purnamaya korán reggel követ tör, hogy a kavicsokat eladja, és így anyagilag támogassa a családját. Emellett ő végzi a házimunkát is, például főz és mos. Ráadásul még iskolába jár. Az, hogy elmenjen busszal az összejövetelre, annyiba kerül, mint amennyi egy munkás napi bére. A szülei időnként megpróbálják rábeszélni, hogy inkább a helyi templomba járjon. Purnamaya azonban tudja, hogy csak a Királyság-teremben tanulhat Jehováról, ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy ott lehessen. Nemrég el kellett adnia az óráját, melyet a nagymamájától kapott ajándékba. Nagyszerűen hozzászól az összejöveteleken, sőt a városában másoknak is beszél arról, amit tanul. Mindenkire jó hatással van, aki csak ismeri.

Malajzia

A brit gyarmati uralom idején munkások ezreit hozták Malajziába, hogy a gumifaültetvényeken dolgozzanak. Őket az ültetvényeken lévő falvakba költöztették, melyek közül számos még ma is létezik. Sok falu nehezen megközelíthető,  és a térképen sincs rajta. Egy gyülekezet, mely ki nem utalt területen prédikált, rátalált egy ilyen falura az egyik ültetvényen. Két tizenéves fiú, aki elfogadott néhány folyóiratot, nagyon érdekelődött a prédikálómunka iránt. Elmentek a testvérekhez és felajánlották, hogy más falvakhoz is elvezetik őket. A testvérekkel ellentétben ők nagyon jól ismerték a területet. A sáros és poros utakon motorral mentek az autók előtt, keresztül az ültetvényeken. Volt, hogy háromnegyed órát is kellett utazniuk egyik helyről a másikra. A fiúk olyan ültetvényekre vitték el a testvéreket, ahol még soha nem jártak Tanúk. Amíg a testvérek prédikáltak, ők ketten sürgették az embereket, hogy fogadják el a folyóiratokat, és mindenképp olvassák el azokat. Három, elszigetelt helyen lévő faluba vezették el a testvéreket. Nagymértékben a fiatal fiúk önzetlen segítségének köszönhetően a testvérek hatalmas tanúskodást végeztek olyan emberek között, akik korábban sohasem hallottak a jó hírről. Azon a hétvégén 50 hírnök több mint 5000 folyóiratot terjesztett el.

 EURÓPA

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 733 775 190

HÍRNÖKÖK: 1 542 507

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 789 219

Oroszország

Tatyjanának agydaganata van. Néhány évvel ezelőtt, egy súlyos műtét után egy olyan osztályra került, ahol azokat a betegeket helyezik el, akik szinte biztosan nem fognak felépülni. Egy ortodox pap rendszeresen ellátogatott az osztályra, hogy a betegek meggyónhassák a bűneiket, mielőtt meghalnak. Tatyjana észrevett egy nőt, aki összeszedte minden erejét, hogy pénzt adjon a papnak. Miután a pap elment, Tatyjana megkérdezte az asszonyt, hogy jobban érzi-e magát. „Nem – válaszolta az asszony szomorúan. – Egy árva szót sem értettem abból, amit mondott.” Ezután Tatyjana megosztotta vele a feltámadás reménységének jó hírét. A nő megköszönte Tatyjanának, és ezt mondta: „Most már jobban vagyok!” A kórház igazgatója hallott a történtekről, és közölte a pappal, hogy ne jöjjön többet. Tatyjana pedig átkerült egy másik osztályra, hogy másokkal is tudjon beszélgetni. A kórház igazgatója elkérte annak a helynek a címét, ahol Jehova Tanúi meg szokták tartani az összejöveteleiket. Mielőtt kórházba került volna, Tatyjana erőt kért Jehovától, hogy folytatni tudja a prédikálást. Meg van róla győződve, hogy Jehova válaszolt az imájára. Abban a hónapban több mint 100 órát tanúskodott! Bár az állapota azóta tovább romlott és nem tudja elhagyni az otthonát, még mindig meglátogatják azok, akiknek akkor tanúskodott, amikor a kórházban kezelték.

 Grúzia

Két ideiglenes különleges úttörő testvérnő olyan helyre kapott kinevezést, ahol egyetlen Jehova Tanúja sem él. Miközben feltérképezték az új területüket, eltévedtek. Térdig érő hóban botorkáltak, miközben próbálták megtalálni a hazafelé vezető utat. Teljesen kimerültek és átfáztak. Végül lábnyomokat vettek észre, melyek egy házhoz vezettek. Amikor bekiabáltak, egy fiatal nő, Khatuna kijött a kapun, és rögtön behívta őket a házba, ahol jó meleg volt. A testvérnők nagyon hálásak voltak ezért. Amikor kiderült, hogy a két testvérnő Jehova Tanúja, Khatuna elmondta, hogy amíg ők odakint a hóban bolyongtak, ő és a családja Istenhez imádkoztak, hogy mutassa meg nekik, mi az igazság. Néhány perccel az ima után a két úttörő megérkezett a házhoz. Khatuna biztos volt benne, hogy ez volt a válasz az imájukra. Ebből a családból most négyen tanulmányozzák a Bibliát, és közülük ketten – Khatuna és az anyósa – már kereszteletlen hírnökök.

Nagy-Britannia

Reston korábban még sohasem kínálta fel közvetlenül a bibliatanulmányozást, de most úgy döntött, hogy kipróbálja. Mielőtt bekopogott az első ajtón, azt kérte Jehovától, hogy segítsen neki derűlátónak lenni. Egyből felkínálta a bibliatanulmányozást a házigazdának, Andynek, aki rögtön elfogadta. Reston elhatározta, hogy még aznap délután elhozza Andynek a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. Miközben épp a buszon utazott, hogy visszamenjen Andyhez, észrevette, hogy az a férfi a buszvezető, akinek rendszeresen elviszi Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratot. Mivel reggel Andy nem utasította vissza, úgy döntött, hogy a végállomáson a buszvezetőnek is felajánlja az ingyenes tanulmányozást.

Eközben az egyik utas, egy idős hölgy felismerte, hogy Reston Jehova Tanúja, és megkérte őt, hogy látogassa meg a beteg barátnőjét, és imádkozzon érte. Reston elmondta, hogy boldogan meglátogatja, és megvigasztalja a Bibliából. A Biblia  tanítása könyvből – az egyetlen példányból, ami nála volt – megmutatta a hölgynek, hogy mi mindenben segíthet egy bibliatanulmányozás. A hölgy azt mondta, hogy ő szeretne egy ilyen tanulmányozást. Egy fiatalember velük szemben ült, és hallotta a beszélgetést. Mivel érdekelték a képek, melyeket a könyvben látott, Reston örömmel odaadta neki a könyvet. Amikor a végállomásra értek, a buszvezetőnek is felajánlotta az ingyenes házi bibliatanulmányozást. Meglepetésére a férfi örömmel elfogadta, és elmondta, hogy sok bibliai kérdése van. Reston gyorsan elment egy testvérhez, és kért tőle egy másik példányt A Biblia tanítása könyvből. Végül késő este megérkezett Andyhez, aki nagyon örült a könyvnek. Bibliatanulmányozás kezdődött, és Andy hamarosan alkalmazta, amit tanult. Andy és a buszvezető már rendszeresen jár az összejövetelekre. Reston 15 bibliatanulmányozást vezet, és mindegyiket a közvetlen felkínálással vezette be. Most már a tanúskodás előtt mindig megbizonyosodik róla, hogy van-e nála bőven A Biblia tanítása könyvből.

 François és Monica, miután a két gyermekükkel együtt a szántóföldi szolgálatban töltötték a délelőttöt, épp az autójuk felé indultak. A két és fél éves lányuk, Shaé azonban nem akart beszállni az autóba, amíg az utolsó nála lévő traktátust is oda nem adja valakinek. Az út túloldalán éppen akkor parkolt le egy autó, és két nő szállt ki belőle. Shaé boldogan odaadta az egyiküknek az Élet egy békés új világban című traktátust, Monica pedig elmagyarázta, hogy miről szól. A nő, Sierra érdeklődött, és meghívta Monicát hozzájuk, hogy tanulmányozzon a két tizenéves húgával. Az első alkalom után Sierra megkérdezte, hogy a két fia is tanulmányozhatná-e a Bibliát. Később az unokaöccse is csatlakozott. Sierra mindegyik tanulmányozásnál ott volt és sok kérdést tett fel. Vele is tanulmányozás kezdődött. Később a férje is csatlakozott hozzá. Végül Sierra édesanyja, más családtagjai és barátai is tanulmányozást kértek. Shaé eltökéltsége, hogy az utolsó traktátust is odaadja valakinek, 11 bibliatanulmányozáshoz vezetett. Közülük négyen rendszeresen járnak az összejövetelekre.

Olaszország

Jennifer a milánói orosz nyelvű gyülekezetbe jár. Sokszor beszélt telefonon egy ukrajnai nővel, Valentyinával, de sohasem találkoztak. Egyik nap megbeszélték, hogy találkoznak egy metróállomáson. Hogy Jennifer megismerhesse, Valentyina elmondta, hogy piros kabát lesz rajta. Amikor Jennifer megérkezett az állomásra, észrevett egy nőt, aki piros kabátban volt, és szemmel  láthatóan keresett valakit. Jennifer odament hozzá, és ezt mondta: „Jó napot! Ugye ön Valentyina?” A nő igennel válaszolt, mire Jennifer így folytatta: „Nos, én vagyok Jennifer.” De a nő erre nem mondott semmit. Jennifer kissé zavarba jött, és megkérdezte: „Ugye rám várt?”

A nő erre azt mondta, hogy nem. Kiderült, hogy ő is ukrajnai, őt is Valentyinának hívják, és szintén piros kabátot viselt, de valaki másra várt. Jennifer elnevette magát, majd elmagyarázta a helyzetet. Ezután felajánlotta, hogy megmutat neki egy gondolatot a Bibliából, amit a másik Valentyinával szeretett volna megosztani. Valentyina beleegyezett, és figyelmesen meghallgatta. Majd elővett egy darab papírt: a 91. zsoltár volt rajta a saját kézírásával. Elmondta, hogy nagyon szereti a Bibliát. Jennifer bibliatanulmányozást kezdett vele. Hogy mi lett a másik Valentyinával? Jennifer később vele is találkozott, és ő is elkezdte tanulmányozni a Bibliát.

Románia

Egy testvér meglátogatta az egyik ismerős házaspárt, és beszélgetett velük a Szentírásról. Különösen érdekelte őket, hogy mit tanít a Biblia a férj és a feleség közötti kapcsolatról, de nehezen tudtak időt szakítani a bibliai beszélgetésekre. A házaspár az egészséges életmód híve volt, a férj például mindennap 8 kilométert futott. Miután a testvérnek sehogy sem sikerült folytatnia a bibliai beszélgetést, megkérdezte a férjtől, hogy csatlakozhatna-e hozzá, amikor fut. A férfi örömmel beleegyezett. A testvér azonban nem volt edzésben, és hamar rájött, hogy túlságosan kimerítő futás közben tanúskodni. „Prédikáltam neki – mondja –, igaz, szabadidőruhában, és mivel Biblia sem volt nálam, fejből idéztem az írásszövegeket.” Néhány kocogás után a házaspár egyre jobban érdeklődött, és elkezdték a rendszeres házi bibliatanulmányozást. A férj már kereszteletlen hírnök, és nagyon buzgó a szántóföldi szolgálatban. A fiával és a lányával együtt a teokratikus szolgálati iskolába is beiratkozott.

 ÓCEÁNIA

ORSZÁGAI: 30

LAKOSSÁGA: 37 545 115

HÍRNÖKÖK: 97 329

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 55 266

Ausztrália

Egy úttörő testvér ezt írja: „Egy doktornő, Pam megkért, hogy rendszeresen vigyem el neki a legújabb folyóiratokat. Nagyon elfoglalt, emiatt csak félévente egyszer találtam otthon. Ezért rendszeresen becsúsztattam neki az ajtó alatt a folyóiratokat, és mindig írtam egy pár kedves sort is. Miután már hét hónapja nem találtam otthon, a folyóiratokhoz mellékeltem egy meghívót a közelgő kerületkongresszusra. A telefonszámomat is leírtam, de egyszer sem hívott fel. Novemberben, a kongresszus után ismét meglátogattam, és találtam egy üzenetet az ajtón.

Pam azt írta, hogy nagyon szereti a folyóiratokat, és a kórházban oda szokta adni azokat a munkatársainak is. Ők pedig továbbadják a betegeiknek. Majd azt is leírta, hogy nagyon jó volt a »gyűlés«. Elolvasta a meghívót, és kivett három nap szabadságot, hogy el tudjon menni a kongresszusra. Ezenkívül lefénymásolta a meghívót, és minden munkatársának a postájába rakott egyet, azzal a megjegyzéssel, hogy ha szeretnének elmenni, hívják fel. A hét végére 16 orvoskollégája szintén úgy intézte az ügyeit, hogy mind a három nap jelen lehessen. Ez a 17 érdeklődő ott volt a kongresszuson, csupán annak köszönhetően, hogy valaki az ajtó alatt becsúsztatott egy meghívót! Pam már rendszeresen tanulmányozza a Bibliát A Biblia tanítása könyv segítségével, és időnként megbeszéléseket  szervez azoknak, akik jelen voltak a kongresszuson.”

Egy másik testvér erről számol be: „Miközben elmentünk egy ház előtt – ahol korábban meghagyták, hogy a Tanúk ne keressék fel őket –, láttam, hogy a verandán egy férfi és egy nő nagyon zaklatott és sír. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok továbbmenni, hiszen nyilvánvalóan segítségre van szükségük. Így hát odamentem, és megkérdeztem, hogy segíthetek-e valamiben. Mire ők behívtak, és kiöntötték a szívüket. Kiderült, hogy már három éve nem látták a lányukat. A feleségnek rákja volt, és éppen egy műtét előtt állt. Nem volt benne biztos, hogy túléli. Attól félt, hogy talán soha többé nem látja viszont a lányát. Pár nappal korábban megkérték a karizmatikus egyházuk lelkipásztorát, hogy segítsen nekik, de a férfi nem vette őket komolyan, és semmit sem tett. Felolvastam nekik néhány Szentírási gondolatot arról, hogy Jehova közel van a megtört szívűekhez.

Egy óra elteltével valaki kopogtatott. Az első gondolatom az volt, hogy biztosan a lelkipásztor lesz az. Ám az ajtóban egy jól öltözött lány állt. Ő volt a rég nem látott gyermekük! Nagyon megható pillanat volt, ezért fel is ajánlottam, hogy inkább távozom. Ám a lány nagy meglepetésemre azt mondta, hogy inkább maradjak, mert szeretne valamit elmondani a szüleinek. Elmesélte, hogy ivott, kábítószerezett, és önpusztító életet élt, de a Biblia tanulmányozásának köszönhetően úgy döntött, hogy hazatér, és helyreállítja a kapcsolatát a szüleivel. Nem sokkal korábban meg is keresztelkedett, és Jehova Tanúja lett.”

Néhány nappal később a lelkipásztor felkereste őket, és elmondták neki, hogy a lányuk hazatért, mert Jehova Tanúja lett. A férfi szó nélkül sarkon fordult. A férj utána szólt, és megkérte, hogy vigye magával az asztalon lévő levelet, azt a levelet, melyben kijelentkeznek az egyházból.

 Pápua Új-Guinea

Egy testvérekből és testvérnőkből álló 23 fős csoport elhatározta, hogy elmegy egy ritkán bemunkált területre. Az út, melyet gyalog tettek meg, nagyon nehéz volt, ugyanis többször kellett hegyet mászniuk és folyókon átkelniük. Egy faluban az egyik testvérnő találkozott egy anglikán lelkésszel, aki nagyon boldog volt, hogy elmagyarázták neki a Dániel 2:44 jelentését. Így szólt a testvérnőhöz: „Olyanok vagyunk, mint az elveszett juhok!” Elfogadta a folyóiratokat és a füzeteket, és kért egy Bibliát is.

Három nappal később egy másik faluban két testvérnő két fiatal nővel beszélgetett, akiknek nagyon tetszett a Királyság-üzenet. Amikor délután az apjuk bejött a kertből, elújságolták neki, hogy mit tanultak a Bibliából. Mire a férfi azt mondta, hogy ő maga is szeretné hallani ezt a csodálatos üzenetet. Úgy döntött, hogy elmegy ahhoz a kunyhóhoz, ahol a testvérek voltak elszállásolva. Mivel a férfi volt a falu vezetője, elintézte, hogy készítsenek ételt a testvéreknek, és vigyék is el nekik. Este, lámpával a kezében, megérkezett más falubeliekkel együtt, és ezt mondta: „Nagy meglepetést okoztak nekünk, mert Jehova Tanúi most először látogattak el a falunkba.” A testvérek felolvasták nekik a Máté 24:14-et, ami rámutatott a látogatásuk okára. Elmagyarázták a Királyság áldásait, és kiadványokat adtak nekik.

Az út ötödik napján a testvérek körülbelül délután egykor megérkeztek egy másik faluba. A falu lakói, mivel úgy gondolták, hogy a testvérek ott fogják tölteni az éjszakát, nekiláttak egy nyitott kunyhó készítéséhez, hogy legyen hol aludniuk. Ám a testvérek elmondták nekik, hogy miután mindenkivel beszéltek, szeretnének még aznap továbbmenni. A falu minden lakójának nagyszerűen tanúskodtak, beleértve a vezetőt is, aki a kiadványokért cserébe kókuszdiót, banánt és papáját adott a testvéreknek.

 Fidzsi-szigetek

Egy vidéki területen az úttörők gyalog végzik a szolgálatukat, olyan utakon, melyek vagy porosak, vagy sárosak. Nagamma és a lánya, Reshma, akik általános úttörők, meghívták Ushlát, egy vak testvérnőt, hogy tartson velük, és legyen ő is úttörő abban a hónapban. Így mindennap hosszú kilométereken át gyalogoltak, miközben mindkét oldalról belekaroltak. Egy esős napon egy család a verandáján üldögélt, amikor megpillantották a három testvérnőt, akik a sáros úton épp egy tócsán próbáltak meg átjutni. Majd látták a vak testvérnőt, amint belelép egy tócsába, és felcsapja magára a sarat. A testvérnők megálltak, hogy letöröljék a lábát. Az apának már majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság, ezért behívta a testvérnőket. Ezt  mondta: „Mindennap azt látjuk, hogy maguk hárman csak mennek és mennek. De hová igyekszenek?” A testvérnők azt válaszolták, hogy egy bibliatanulmányozásra tartanak. Erre a férfi azt mondta, hogy ha ilyen fontos az üzenetük, hogy ennyit képesek érte gyalogolni, akkor ő is hallani szeretné. A családdal bibliatanulmányozás kezdődött.

Guam

Egy Fülöp-szigeteki fiatal lány, Liza mindenesként dolgozott egy háznál Tinian szigetén, és ott is lakott a munkaadóinál. Amikor Jehova Tanúi felkeresték a házat, ahol dolgozott, gyakran kért tőlük Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratot. Bár azt mondta, hogy tetszenek neki a folyóiratok, tulajdonképpen tűzgyújtáshoz használta őket.

2007 tavaszán Liza elvesztette az állását, és mivel nem volt hová mennie, a tengerparton aludt. Egy nap elment a Királyság-terem előtt, ahol két testvérnő ült kint az árnyékban. Megkínálták Lizát mangóval, és jól elbeszélgettek. Másnap, amikor Liza ismét a Királyság-terem előtt ment el, a testvérnők megint megszólították. A beszélgetés közben Liza ezt mondta: „Remélem, hogy egy nap én is eljöhetek a templomukba.” Bár a testvérnők egy kicsit zavarban voltak, hogy még nem hívták meg, mondták neki, hogy aznap este jöjjön el az összejövetelre. Liza elfogadta a meghívásukat, azt remélve, hogy a Tanúk majd segítenek neki munkát találni.

Az összejövetel alatt Lizára nagy hatással volt a testvérek őszintesége, és az, hogy mennyire törődnek az emberekkel. Sírva fakadt, mert belegondolt, hogy csupán önző indítékból jött el az összejövetelre. Eszébe jutottak az elégetett folyóiratok is. A testvérek iránta mutatott szeretete annyira megérintette a szívét, hogy attól kezdve ott volt minden összejövetelen, és rendszeresen tanulmányozta a Bibliát. Talált állást, hírnök lett, és 2008 februárjában meg is keresztelkedett.

[Kép a 45. oldalon]

Madalena

[Kép a 48. oldalon]

Őrtorony-tanulmányozás egy motorcsónakban

[Kép az 50. oldalon]

Barker testvérnő türelmesen várja az alkalmat, hogy prédikálhasson az elhaladóknak

[Kép az 53. oldalon]

Purnamaya követ tör, hogy támogatni tudja a családját

[Kép az 54. oldalon]

Egy indiai nőnek tanúskodnak az egyik gumifaültetvényen

[Kép az 57. oldalon]

Reston tanulmányozza a Bibliát Andyvel

[Kép az 58. oldalon]

Shaé

[Kép a 63. oldalon]

Nagamma és Reshma, amint segítenek Ushlának