Prédikálás és tanítás az egész földön

JÉZUS szavai meglephették a tanítványait az első században. Azt jövendölte, hogy minden nemzet előtt gyűlölet célpontjai lesznek, nyomorúságra adják és megölik őket. Továbbá sokan elbotlanak majd, és sokakat elárulnak. De Jézus azt is mondta, hogy a jó hírt az egész földön prédikálni fogják (Máté 24:9–14). Vajon mennyire lehet sikeres egy ilyen nagyszabású prédikálókampány a világ részéről jövő ellenállás közepette? A következő oldalakon választ kapunk erre az érdekfeszítő kérdésre.

 A 2010-es év összesítése

Jehova Tanúi fiókhivatalai: 116

Jelentést adó országok száma: 236

Összes gyülekezet: 107 210

Emlékünnepen jelen levők világszerte: 18 706 895

Emlékjegyeket magukhoz vevők száma világszerte: 11 202

Hírnökcsúcs a Királyság-szolgálatban: 7 508 050

Tevékeny hírnökök átlaga havonta: 7 224 930

Növekedés százalékban kifejezve 2009-hez képest: 2,5

Megkereszteltek összlétszáma: 294 368

Kisegítő úttörők átlaga havonta: 287 960

Úttörők átlaga havonta: 844 901

Szántóföldön eltöltött órák száma összesen: 1 604 764 248

Házi bibliatanulmányozások átlaga havonta: 8 058 359

A 2010-es szolgálati évben Jehova Tanúi több mint 155 millió dollárt költöttek a különleges úttörők, a misszionáriusok és az utazófelvigyázók szántóföldi szolgálatban felmerült kiadásainak fedezésére.

▪ Világszerte a fiókhivatalokban 20 062 felszentelt szolga dolgozik, akik kivétel nélkül Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgáinak nemzetközi rendjéhez tartoznak.

 AFRIKA

ORSZÁGAI: 57

LAKOSSÁGA: 888 219 101

HÍRNÖKÖK: 1 222 352

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 2 596 614

EGY CSOPORT KERESI AZ IGAZSÁGOT. Madagaszkáron egy kis faluban 80 ember úgy döntött, hogy kilép a protestáns egyházból. Építettek maguknak egy templomot, és elkezdték keresni az igaz vallást. Miután sorra megvizsgálták az összes helyi felekezetet, arra a következtetésre jutottak, hogy a katolikusok nem tanulmányozzák a Bibliát, és az evangélikus egyházon belül nagy a széthúzás. Úgy látták, hogy a pünkösdi hívők nem az igazságot tanítják, a Hetednapot Ünneplő Adventista Egyházban pedig túl sok mindent tiltanak. Ezután felkeresték  az egyik testvérünket, és megkérdezték, hogy tanulmányozná-e velük a Bibliát. A testvér készségesen beleegyezett.

Később néhány hírnök felkereste ezeket az érdeklődőket. A testvérek 26 személlyel találkoztak a templomukban. Mindannyian készek voltak tanulni a Bibliából. A testvérek A Biblia tanítása könyv 15. fejezete alapján elmagyarázták nekik, hogyan találhatják meg azt a vallást, melyet Isten helyesel. Az embereknek tetszett, amit hallottak. Amikor a testvérek legközelebb felkeresték őket, 73-an voltak jelen, a harmadik látogatáson pedig már 142-en hallgatták őket.

ELTÉVEDT SZÖVEGES ÜZENET. Etiópiában egy testvérnő, Menen azzal szerette volna buzdítani a bibliatanulmányozóját, hogy elküldi neki SMS-ben a 2009-es éviszöveget. Viszont rossz számot írt be, így az üzenet egy másik telefontulajdonoshoz jutott el. A hölgy, aki megkapta, újra meg újra elolvasta: „’Alaposan tanúskodjunk a jó hír mellett’ (Csel 20:24, ÚV)”. Mivel istenfélő volt, egyetértett az üzenettel, de nem tudta, hogyan tudna eleget tenni neki. És azzal sem tudott mit kezdeni, hogy mi az üzenet végén az a rejtélyes „ÚV” (az Új világ fordítás rövidítése). Teltek-múltak a hetek, de mindig eszébe jutott az üzenet. Végül felhívta az SMS küldőjét. A testvérnőnk nagyon meglepődött, amikor megtudta, mi történt az üzenetével, de megragadta a lehetőséget, és válaszolt a hölgy őszinte kérdéseire. A beszélgetésből bibliatanulmányozás lett, és most hetente kétszer tanulmányoznak.

BUZGÓ FIATALOK. Persis, aki Kamerunban él, hatévesen kereszteletlen hírnök lett. Az első szántóföldi jelentésére tíz házi bibliatanulmányozást írt be. A gyülekezeti titkár azt hitte, tévedés történt. Amikor rákérdezett,  Persis elmondta, hogy valóban tíz tanulmányozója van. A titkár azt is megkérdezte, hogy honnan tudja, mennyi időt adjon le, ha nincs is órája. Persis azt felelte, hogy az iskolában van egy egyórás szünetük, és ő a szünet elejétől a becsengetésig prédikálni szokott. Bátor tanúskodásának köszönhetően az édesanyja és az egyik unokatestvére is kereszteletlen hírnök lett. Persis azóta megkeresztelkedett, és most tízévesen kisegítő úttörő az iskola mellett. A barátnője, a nyolcéves Aasy már kereszteletlen hírnök. Egy bibliatanulmányozó hölgy megjegyezte a két kislányról: „Jó volt látni az összejöveteleken, hogy a gyerekek, mielőtt leültek a szüleik mellé, mindenkinek köszöntek, még az időseknek is. A mi templomunkban soha nem tapasztaltam ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy azok a gyerekek, akik így nőnek fel, jobb emberek lesznek.”

 AMERIKA

ORSZÁGAI: 55

LAKOSSÁGA: 918 834 998

HÍRNÖKÖK: 3 673 750

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 3 967 184

NEM KOPOGTATOTT. Miriam, aki Bolíviában él, egy héten át imádkozott Istenhez. Valahogy így hangzott az imája: „Annyira szeretnélek megismerni, de kérlek, ne Jehova Tanúi segítsenek ebben! Nem akarom, hogy bekopogtassanak.”

Egyik nap csöngött a telefonja. Egy különleges úttörő testvérnő, Candy hívta, és felajánlotta, hogy egy órán belül visz neki folyóiratokat. Miriam beleegyezett. Candy ott is volt, ahogy megígérte. Miriam határozottan nyitott ajtót, és felszólította Candyt, hogy jöjjön be és üljön le. Aztán elkezdett fel-alá járkálni, és közben a fejét csóválta. Rá volt írva, hogy nagyon feldúlt. Candy megkérdezte, mi a baj. „Ez nem lehet igaz! – mondta Miriam. – Több mint egy hete imádkozom Istenhez vezetésért, de egyértelműen megmondtam, hogy nem akarom, hogy Jehova Tanúi segítsenek, akik folyton bekopogtatnak hozzám. Erre maga nem bekopogtatott, hanem felhívott! A hívása óta pedig azért imádkoztam, hogy bárcsak ne jönne el. Mégis itt van! Ez nem lehet igaz! Most már biztos, hogy Isten azt akarja, hogy Jehova Tanúi segítsenek nekem.” Rögtön el is kezdődött a tanulmányozás.

OTTHAGYTÁK, MERT HALOTTNAK HITTÉK. Pasensi egy falu népszerű vezetője (kapiten) volt Suriname-ban, és jó kapcsolatban volt az ország belsejében levő egész folyómenti  terület vezetőjével, vagyis királyával (granman). Büszkén ápolta a helyi hagyományokat, és mivel úgy vélte, hogy Jehova Tanúi veszélyeztetik azokat, ellenezte a munkájukat.

Egyszer egy fiatal férfi azzal állt elő, hogy ő meg tudja mondani, hogy a faluban kik gyakorolnak varázslást. Számos követőjével együtt elindult a folyón kenuval, és útközben mindenkit, akit varázslással vádolt, megvertek és kifosztottak. Ha valaki meg akart tisztulni a gonosz szellemtől, amely állítólag megszállta, attól nagy összeget kértek el. Az ártatlan áldozatok között volt Pasensi is. Őt is megverték, és otthagyták abban a hiszemben, hogy meghalt. Még a barátja, a granman sem tudott neki segíteni, mivel attól tartott, hogy a saját életét és jó hírnevét tenné kockára, ha olyan valakin segítene, akit varázslással vádolnak. A barátoknak és a rokonoknak pedig egyenesen megtiltották, hogy bármit tegyenek Pasensiért. A veje azonban összeszedte a bátorságát, és elvitte egy olyan faluba, ahol a lakosok többsége Jehova  Tanúja. A testvérek megbeszélték a dolgot, és bár tudták, hogy veszélynek teszik ki magukat, úgy határoztak, hogy segítenek. Megszervezték, hogy valaki kenuval elvigye Pasensit egy közeli faluba, ahol volt egy kis repülőtér, melyért egy testvér volt a felelős. Így Pasensit, aki korábban ellene volt a Tanúknak, repülőgéppel elszállították egy városba, hogy orvosi ellátást kaphasson.

Pasensi idővel felgyógyult a sérüléseiből. Mélyen megindította, hogy milyen szeretettel bántak vele azok, akikkel ő ellenségesen viselkedett. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és 2009 decemberében megkeresztelkedett. Most buzgón prédikálja a jó hírt, és bár már 80 éves, 2010 áprilisában kisegítő úttörő volt.

AZT HITTE, HOGY ISMERI A BIBLIÁT. Az Egyesült Államokban az egyik összejövetelen Bibliával a kezében megjelent egy szakállas férfi, Eric. Az egyik testvér üdvözölte, mire Eric kérdezgetni kezdte arról, hogy miben hiszünk. Nem akarta elfogadni A Biblia tanítása könyvet, mondván, hogy jobban szeretné, ha csak a Bibliát használnák. Szokása volt naponta 20 oldalt elolvasni a Bibliából, és már annyiszor végigolvasta, hogy számon sem tartotta. Az összejövetel után még több mint három órán át beszélgetett a testvérrel. Végül így szólt: „Le vagyok sújtva.” A testvér megkérdezte, miért, és ezt a választ kapta: „Meg voltam róla győződve, hogy egészen jól ismerem a Szentírást, de most már látom, hogy mekkorát tévedtem.” Ezután elfogadta A Biblia tanítása könyvet.

Másnap a testvér elkezdett tanulmányozni Erickel. Eric előző éjszaka alvás helyett elolvasta A Biblia tanítása könyv első tíz fejezetét. Milyen következtetésre jutott? „Végre megtaláltam az igazságot!” Eric napi három-négy órán át, heti öt alkalommal tanulmányozott. Az egész családjával elkezdett járni az összejövetelekre, és fel is készültek. Egy héten belül három egyházból is  kijelentkezett levélben, leborotválta a szakállát, és elhatározta, hogy nem tartja meg az ünnepeket. Két héten belül beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, és négy héten belül kereszteletlen hírnök lett. 2010 áprilisában, mindössze hat hónappal azután, hogy először találkozott Jehova Tanúival, megkeresztelkedett.

HÉTÉVESEN MEGKERESZTELKEDETT. Paola Mexikó nyugati részén él, és a nagyszülei nevelik. Ötéves volt, amikor a nagymamája elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Paola is figyelt a tanulmányozásokon, és az igazság elérte a kis szívét. Noha a nagymamája nem haladt előre, Paola elkezdett járni az összejövetelekre. Mindig megkérte a nagyszüleit, hogy segítsenek neki felöltözni, és átmenni az úton, hogy el tudjon jutni a Királyság-terembe.

Mihelyt megtanult írni-olvasni, Paola beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, és hírnök lett. Annyira  megszerette Jehovát, hogy már hétévesen megkeresztelkedett. Amikor megkérdezték tőle, miért jár az összejövetelekre, és miért prédikál olyan buzgón, jóllehet a családja nem támogatja, Paola, aki most tízéves, így válaszolt: „Nagyon szeretem az előadásokat. Arra buzdítanak, hogy folytassam a Biblia tanulmányozását, és kerüljem a bajt. Prédikálni pedig azért járok, mert szeretném megtanítani az embereknek, hogy mit fog tenni értük Jehova, és azért, mert tudom, hogy a Biblia már most boldoggá teheti őket.”

TÉVES HÍVÁSOKBÓL TANÚSKODÁS. A Dominikai Köztársaságban egy testvérnő sok téves hívást kapott, és ezek megzavarták munka közben. Néhány nap elteltével eszébe jutott, hogy kihasználhatja ezeket az alkalmakat a prédikálásra. Mit tett? Amikor téves hívást kapott, elmondta, hogy sajnálja, hogy rossz számot hívtak, és hozzátette: „Megengedi, hogy megkérdezzem öntől, hogy ma olvasta-e már a Bibliát?” Bár voltak, akik szó nélkül letették a telefont, jó néhányan elmondták, hogy még sohasem olvasták a Bibliát. Majd megkérdezte: „Tudja, miért olyan fontos ez?” Erre a Szentírásból adott választ, felolvasva a Zsoltárok 1:1–3-at. Egy kormánytisztviselő hosszasan elbeszélgetett a testvérnővel, és kiderült, hogy nincs Bibliája. A testvérnő megszervezte, hogy kapjon egyet, és még néhány bibliai kiadványt is. Két héttel később a tisztviselő ismét felhívta a testvérnőt, ez alkalommal azért, hogy megköszönje a figyelmességét és a kiadványokat.

Egy másik téves hívás során egy fiatal hölgy visszakérdezett: „Ön Jehova Tanúja?” Amikor a testvérnő válaszolt, a hölgy sírva fakadt. Elmondta, hogy ő is Tanú, de egy ideje tétlen. A testvérnő buzdította, és gondoskodott róla, hogy szellemi segítséget kapjon. A hölgy ma már ismét tevékeny hírnök.

 ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 4 587 021 833

HÍRNÖKÖK: 652 251

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 601 306

„A SZAMÁRIAI ASSZONY.” Forró nyári nap volt Kazahsztánban. Két úttörő, egy testvér és egy testvérnő, éppen prédikált, és megláttak egy asszonyt, aki vizet húzott egy kútból. A testvér inni kért tőle, és miközben ivott, a testvérnő tanúskodott az asszonynak. Az asszonyt érdekelték a hallottak, és meghívta magához az úttörőket, hogy többet tudhasson meg az üzenetükről. Jól elbeszélgettek, és az úttörők hagytak nála néhány kiadványt. A testvérnő megígérte, hogy két nap múlva újra meglátogatja.

Ígéretéhez híven vissza is tért az anyukájával, aki szintén Tanú. Az asszony a ház előtt várta őket, kezében a kiadványokkal, melyeket kapott. Visszaadta őket a testvérnőnek, és ezt mondta: „Ez Jehova Tanúitól van. A maguké egy orosz vallás.”

Az idősebbik testvérnő megkérdezte tőle, hogy felolvashat-e neki egy verset a Bibliából, mielőtt elmennek. Mivel szerette volna megmutatni neki Isten nevét, a 2Mózes 3:15-höz lapozott, és felolvasta: „Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.” Az asszony erre nem kis meglepetést okozva behívta a testvérnőket. Vajon mitől változott meg ilyen gyorsan a véleménye?  A felmenői között volt Ábrahám, Izsák és Jákob nevű is. Az asszony arra gondolt, hogy ha Jehova az ő őseinek az Istene, akkor nem küldheti el a Tanúit. Legközelebb elkezdték a bibliatanulmányozást. Az asszonyt annyira érdekelte az igazság, hogy hetente kétszer tanulmányoztak. Bár a fiai nem örültek neki, hogy tanul, szépen előrehaladt szellemileg, és most már kereszteletlen hírnök. Sőt, a menye és a nászasszonya is tanulmányozza a Bibliát, és jár az összejövetelekre. Mivel az első találkozás a János 4:3–15-ben leírt történetre emlékezteti a testvéreket, csak „szamáriai asszonyként” emlegetik a gyülekezetben.

„LENNE NÉHÁNY BIBLIAI KÉRDÉSEM.” Egy idős ciprusi úttörő testvérnő ezt írta: „Egy szerda reggel nem éreztem jól magam, de nem akartam otthon maradni, mert nagyon szerettem volna tanúskodni az utcán. Imádkoztam hát Jehovához, hogy küldjön valakit, akinek van ideje leülni mellém a padra, és be tudjak vezetni egy bibliatanulmányozást. Kisvártatva arra jött egy fiatal nepáli férfi. A kezemben volt néhány folyóirat, de még mielőtt megszólíthattam volna, ő megkérdezte, miről szólnak a folyóiratok. Mondtam, hogy a Biblián alapulnak, mire megkérdezte: »Asszonyom, most van egy kis időm, leülhetnék ide ön mellé a padra? Lenne néhány bibliai kérdésem.«

Természetesen megengedtem, hogy leüljön, hiszen éppen ezt kértem Jehovától imában. A férfi így folytatta: »Az lenne az első kérdésem, hogy mit tanít valójában a Biblia.« Szinte meg sem tudtam szólalni! Elővettem a táskámból a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet, és megmutattam neki. Ránézett a könyvre, aztán rám pillantott: »Pont ugyanaz  a könyv címe, amit az előbb kérdeztem?!« Így el is kezdtük a bibliatanulmányozást ott, a padon ülve! Ez a férfi ma már rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, jár az összejövetelekre, és szeretne beiratkozni a teokratikus szolgálati iskolába. Bár időnként fáradt vagyok, tudom, mennyire fontos teljesen Jehova erejére és irányítására támaszkodni a keresztény szolgálatban.”

A NAGYPAPA TANULMÁNYOZ AZ UNOKÁJA GYILKOSÁVAL. Miguel unokáját néhány évvel ezelőtt megölték. Bár a gyilkost, Esmeraldót elfogták, a bírósági tárgyaláson nem ismerte be a bűntettét. A bizonyítékok alapján mégis elítélték, és börtönbe zárták.

Később egy vén elhívta Miguelt, hogy menjen be vele tanúskodni abba a börtönbe a Fülöp-szigeteken, ahol Esmeraldót is fogva tartották. Miguel egy ideig tétovázott, mivel tudta, hogy ott van az unokája gyilkosa. Aztán mégiscsak igent mondott, és elkísérte a vént, hogy tanulmányozzák a Bibliát néhány elítélttel.  Tanulmányozás közben felpillantott, és meglátta Esmeraldót, amint éppen feléje tartott. Miguel, mielőtt elszabadultak volna az indulatok, szelíden így szólt: „Esmer, nem veszekedni jöttem ide, hanem azért, mert szeretném kimutatni a szeretetemet az olyan emberek iránt, mint amilyen te is vagy. Most ezzel a férfival éppen a Bibliáról beszélgetünk. Ha ismerted volna Isten Szavát, nem történt volna meg veled ez az egész. Kérlek, tanulmányozd velünk a Bibliát!” Miguel megdöbbenésére Esmeraldo ottmaradt a tanulmányozás végéig. Megérintette, amit hallott, és őszintén bevallotta Miguelnek, hogy valóban ő ölte meg az unokáját, majd bocsánatot kért tőle.

A vén, aki nem hallotta, miről volt szó kettőjük között, úgy látta, hogy barátságosan elbeszélgettek, ezért megkérte Miguelt, hogy tanulmányozzon Esmeraldóval. Miguel elsőre megijedt, mivel tudta, hogy nem az unokája volt az egyetlen, akit Esmeraldo megölt. De aztán beleegyezett. Esmeraldo sokat küzdött azért, hogy Isten irányadó mértékei szerint éljen, de kitartása meghozta gyümölcsét, és 2010. február 1-jén megkeresztelkedett annak jelképeként, hogy átadta magát Jehovának. Miguel keresztényhez méltó módon megbocsátott Esmeraldónak, és most azon fáradozik, hogy Esmeraldót hamarabb kiengedjék, és így ő is többeknek tudjon tanúskodni a Biblia igazságáról.

 EURÓPA

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 739 193 855

HÍRNÖKÖK: 1 575 094

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 830 888

TELJESÜLTEK A KÍVÁNSÁGAI. Nelenának, aki 19 éves és Bulgáriában él, volt két kívánsága: szeretett volna megkeresztelkedni és kisegítőúttörő-szolgálatot végezni. Ám örökletes érző-mozgató neuropátiában szenved, amely jelenleg gyógyíthatatlan. Nelena csak egy gép segítségével tud lélegezni, és ez korlátozza a mozgásban. Az első kívánságának a teljesülése azért nem volt egyszerű, mert az állapota miatt nem tudta elhagyni a lakást, hogy részt vegyen egy kongresszuson. Ezt úgy hidalták át, hogy 18 éves korában tartottak nála egy Biblián alapuló előadást, és utána megkeresztelték a kádban.

Vajon az a vágya is teljesült, hogy kisegítő úttörő legyen? Amikor jó az idő, van, hogy egy óráig is kibírja a lélegeztető gép nélkül. Ilyenkor jelentkezik kisegítő úttörőnek, és egy hírnök elviszi ajtóról ajtóra a kerekes székében. Nelenának van egy bibliatanulmányozása is, melyet telefonon, az internet segítségével vezet. Időnként  a gyülekezetéből egy-egy testvérnő nála tanulmányoz az érdeklődőjével, hogy Nelena is részt vehessen a tanulmányozáson. Így Nelena tavaly háromszor is volt kisegítő úttörő. Ezt mondja: „Olyan boldog vagyok, hogy mind a két kívánságom teljesült! Ez közelebb vitt szerető Teremtőmhöz, Jehovához.”

MOST MÁR Ő IS NYAKKENDŐT VISEL. Örményországban egy testvérnőt az egyik munkatársa folyton gúnyolt amiatt, hogy Jehova Tanúja. Azt mondogatta, hogy „a nyakkendősök” beszervezték a vallásukba. A testvérnő többször is próbált érvelni neki, de mindhiába, ezért úgy döntött, hogy nem figyel oda a megjegyzéseire, és Jézus Krisztushoz hasonlóan „semmit sem válaszolt” (Máté 27:12). A férfit végül elbocsátották, mivel zaklatta a testvérnőnket, és másokkal is tűrhetetlenül viselkedett. Bizonyos idő elteltével valaki kereste a testvérnőt a munkahelyén. A volt kollégája jött vissza, aki korábban sokat bosszantotta. A testvérnő alig ismert rá. Annak idején azon élcelődött, hogy a Tanúk nyakkendőt viselnek, most pedig rajta is nyakkendő volt, és egy elegáns táska volt nála. Ezt mondta a testvérnőnek: „Ne haragudj, amiért megbántottalak. Most már én is megtaláltam az igazságot.” A férfi tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, és bár a családja ezt nem nézte jó szemmel, megkeresztelkedett, és általános úttörő lett.

„ISMERI ESETLEG NADIÁT?” Nadia úttörőként szolgál Olaszország északi részén. 2009 szeptemberében kaputelefonon beszélt egy férfival, de az félbeszakította, mondván, hogy nemrég halt meg a felesége, és senkivel sem akar beszélni. A következő vasárnap Nadia visszatért, hogy részvétet nyilvánítson, és megmutassa a Bibliából a feltámadás reménységét, de a férfi ugyanúgy  fogadta, mint először. Aznap délután az Őrtorony-tanulmányozáson elhangzott egy testvérnő tapasztalata, aki levelet írt egy gyászoló személynek. Nadiának eszébe jutott a férfi, akivel kaputelefonon beszélt, és úgy döntött, hogy ír egy részvétnyilvánító levelet, és belefoglal néhány gondolatot a feltámadás reménységéről. Két nappal később bedobta a levelet a férfi postaládájába.

Jó néhány nap elteltével Nadia utcai tanúskodás közben megszólított egy 70-es éveiben járó férfit, és szeretett volna felolvasni neki egy bibliaverset. A férfi megkérdezte, hogy Jehova Tanúja-e, mire Nadia igennel válaszolt. A férfi elmondta, hogy nemrég meglátogatta Jehova Tanúi közül valaki, sőt egy szép, szívhez szóló levelet is írt neki. „Ismeri esetleg Nadiát?” – kérdezte. Nadia bemutatkozott, és mindketten nagyon meglepődtek. Megbeszélték, hogy Nadia a férjével meglátogatja a férfit. Bibliatanulmányozás kezdődött, sőt a férfi már rendszeresen ott van az összejöveteleken is.

NEM TUDNAK MINDENKIVEL TANULMÁNYOZNI. Szerbia déli részén, Bujanovac városában négy megkeresztelt Tanú él. Ezek a Királyság-hirdetők végtelenül boldogok voltak, hogy a 2010-es Emlékünnepen 460-an vettek részt. Egy közeli gyülekezet vénei azóta megszervezték,  hogy rendszeresen tartsanak összejöveteleket Bujanovacban, egy bérelt helyiségben. Átlagosan több mint 50-en vannak jelen. Mivel ilyen sok mindenkit érdekel a Királyság-üzenet, az ottani különleges úttörők nem tudják minden érdeklődővel tanulmányozni a Bibliát. Csak azokkal tanulmányoznak, akik minden összejövetelre alaposan felkészülve érkeznek.

TÖBB MINT SZÁZÉVES! Elin, Svédország legidősebb hírnöke 110 éves, annyi, ahány Józsué volt, amikor meghalt (Józs 24:29). Idősek otthonában él, és minden lehetőséget megragad, hogy beszélgessen a látogatókkal, és mindenki mással, akivel találkozik. Sok könyvet tud terjeszteni. Amikor egy vén a lányával azon a környéken prédikált házról házra, találkoztak egy fiatal nővel, aki elmondta, hogy Elin már prédikált neki, és kapott is tőle egy könyvet. Remekül elbeszélgettek. *

A TEMPLOMBAN TALÁLTA A KÖNYVEKET. Tatjána Fehéroroszországban él. Egy nap meglepő telefonhívást kapott egy ismeretlen fiatal nőtől, aki szeretett volna választ kapni a kérdéseire a Bibliából. Élénk beszélgetés bontakozott ki kettőjük között. De honnan volt meg a hölgynek Tatjána telefonszáma? Elmesélte, hogy  a templomban, a pad alatt talált egy Biblia tanítása könyvet meg egy Új világ fordítást, és mindkettőben benne volt Tatjána telefonszáma. De vajon hogy kerültek a könyvek a templomba? Egy kislánynak az anyukája vitte oda őket, akivel Tatjána korábban tanulmányozta a Bibliát. Az anyuka biztosan meg akarta kérdezni a paptól, hogy olvashatja-e ezeket a könyveket a lánya. Valami oknál fogva azonban a könyvek a pad alatt maradtak; ott talált rájuk a hölgy, és hazavitte őket. A telefonhívás után még többször is beszélgettek a Bibliáról.

EGY ELVESZTETT KABÁT ALKALMAT AD A TANÚSKODÁSRA. Elena, egy különleges úttörő testvérnő Fehéroroszországban, Minszkben talált egy szép kabátot az utcán. A kabát tiszta volt, és nem úgy nézett ki, mintha valaki kidobta volna. Elena felvette a földről, és a zsebében talált 1200 dollárt. Körülnézett, és hamar rájött, hogy ki lehet a kabát gazdája. Egy férfi kétségbeesetten rohangált, mint aki keres valamit. Elena csak futva érte utol. A férfiról kiderült, hogy egy bangladesi üzletember, aki Moszkvában él. Nagyon örült, hogy megkerült a kabátja a pénzzel együtt. Kíváncsi volt, hogy miért adta vissza Elena, pedig még futnia is kellett, hogy utolérje. Elena elmondta, hogy Jehova Tanúja. A férfi erre elmesélte, hogy néhány napja fél órán keresztül vitatkozott két Tanúval, védve a saját vallását. Aztán megkérdezte Elenát, hogyan hálálhatná meg, hogy visszaadta a kabátját. Ő azt felelte, hogy nem akar hasznot húzni az esetből, és szerinte úgy tudná legjobban kifejezni a háláját, ha tanulmányozná a Bibliát Jehova Tanúival, miután visszatér Moszkvába. A férfi megígérte, hogy így fog tenni.

 ÓCEÁNIA

ORSZÁGAI: 30

LAKOSSÁGA: 39 384 408

HÍRNÖKÖK: 101 483

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 62 367

A BESZÉDHIBÁJA NEM AKADÁLYOZZA A SZOLGÁLATBAN. Hamishnek, egy 23 éves testvérnek, aki Ausztráliában él, súlyos beszédhibája van, ami miatt a szavakat nem megfelelő sorrendben vagy érthetetlenül mondja ki, sőt az is előfordul, hogy egyáltalán nem tud beszélni. Ennek ellenére buzgón prédikál, és előadásokat is tart. Például mielőtt programot tartana a Királyság-teremben, a teljes szöveget begépeli egy hordozható elektronikai eszközbe, amely az írott szöveget beszéddé alakítja. Amikor rákerül a sor, Hamish leteszi a gépet az előadói állványra, és kiválasztja azt a szövegrészt, amelyre éppen szüksége van. A gépi beszédhangot a mikrofon érzékeli, és a hangosító berendezés mindenütt hallhatóvá teszi. Amikor a jelenlévők hozzászólnak, Hamish begépeli a dicsérő szavait. A szántóföldi szolgálatban hasonlóan kommunikál: több, előre beírt mondatot és írásszöveget használ, no meg villámgyorsan gépel, ha szükség van rá. Így sok eredményes  újralátogatást tud végezni. 2007-ben kinevezték kisegítőszolgának, és azóta minden évben többször is szolgál kisegítő úttörőként.

ELROMLOTT A NYOMTATÓJA. Új-Kaledóniában történt, hogy Davidet, aki számítógépek javításával foglalkozik, felhívta egy nő, akinek elromlott a nyomtatója, és nem tudott kinyomtatni egy dokumentumot. David elment hozzá, gyorsan megjavította a gépet, és csodálkozva olvasta a kinyomtatott szöveget: „IDE NE CSÖNGESSENEK BE! Jézus már velünk van. Nincs szükségünk más vallásra.”

David megkérdezte a hölgytől:

– Elnézést, de a nyomtató javítása közben láttam a dokumentum tartalmát. Megkérdezhetem, hogy miért írta ezt?

– Jaj, tudja, Jehova Tanúi minden hétvégén becsöngetnek – válaszolta a hölgy. – Elegünk van abból, hogy folyton itt járkálnak! Az biztos, hogy hozzánk egy sem fogja betenni a lábát.

– Tudja, hogy egy Jehova Tanúját már beengedett? – kérdezte David.

– Az kizárt dolog!

– Pedig én Jehova Tanúja vagyok, és ön beengedett.

A hölgy igencsak meglepődött, és egy kicsit el is szégyellte magát. David kedvesen elmagyarázta, miért keresik fel Jehova Tanúi az embereket. Két órán át beszélgettek. Néhány nap múlva David újra meglátogatta ezt a hölgyet és a férjét. Elmondták, hogy miután végiggondolták a történteket, arra a következtetésre jutottak, hogy Isten irányította hozzájuk Davidet. Úgy érezték, ezek után nem küldhetik el. Most már rendszeresen elfogadják a folyóiratainkat.

MINDIG VANNAK NÁLA TRAKTÁTUSOK. A 12 éves Nathan Ausztráliában él. Az iskolatáskájába mindig tesz traktátusokat,  és rendszeresen tanúskodik a barátainak az iskolában. Egyszer hazafelé menet meglátott egy nénit, aki a kertjében álldogált. A néni rámosolygott, mire Nathan visszamosolygott, és adott neki egy traktátust. A néni elmondta, hogy a férje három évvel azelőtt halt meg. Nathan ekkor elővette a táskájából a Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? című traktátust. A néninek könnybe lábadt a szeme, amikor Nathan a feltámadásról beszélt neki, és arról, hogy újra találkozhat a férjével a paradicsomban. „De mikor lesz már vége a szenvedésnek?” – kérdezte. Nathan erre elővette a Nemsokára megszűnik a szenvedés! című traktátust. A néni megkérdezte Nathantól, hogy miben hisz még. Ekkor előkerült a táskájából egy újabb traktátus, melynek címe: Mit hisznek Jehova Tanúi? Ezután elbúcsúztak. Hetekkel később Nathan újra ott látta a nénit a kertben. A néni odahívta, megölelte, és elújságolta neki: „Tudod, mi történt, Nathan? Miután azokat a traktátusokat kaptam tőled, meglátogatott két Tanú-hölgy, és most tanulmányozom velük a Bibliát.”

CSAK EGYETLEN EMLÉKÜNNEPI MEGHÍVÓJUK VOLT. Michael az új fiókhivatali létesítmény építkezésén dolgozott a Salamon-szigeteken. Miután ott befejezte a munkáját, elhatározta, hogy prédikálni fog Mbanikán, egy félreeső  szigeten, ahol a gyermekkorát töltötte, és ahol a bátyjai élnek. A szigeten nem laktak Tanúk. Nem járnak oda rendszeresen hajók, nincs postai szolgáltatás, és telefon is csupán egy található az egész szigeten.

Michael magával vitt Mbanikára egy fiatal úttörő testvért, Hanslyt. Amint megérkeztek, rögtön nekifogtak építeni egy kis Királyság-termet pálmalevelekből, és elkezdték meghívni az embereket Krisztus halálának az emlékünnepére. Minthogy egyetlen nyomtatott meghívójuk volt, csak megmutatták az embereknek, és elmondták, miért fontos ez az esemény.

Egy nappal az Emlékünnep előtt a testvérek két órán át eveztek, hogy meghívjanak egy családot a sziget másik oldaláról. Mivel csak a gyerekeket találták otthon, Michael úgy döntött, hogy otthagyja nekik a meghívót. Odaadta a nagyobbik lánynak, és megkérte, hogy adja át az édesapjának.

Másnap délután, miközben Michael és Hansly az Emlékünnepre készülődtek, meglátták a családot, amint kenuval közeledett. Az apa elolvasta a meghívót, és úgy gondolta, hogy az Emlékünnep nagyon fontos esemény lehet, így elhozta az egész családot. Összesen 52-en vettek részt az Emlékünnepen. Michael és Hansly azóta is ott prédikál, és tanulmányozzák a Bibliát azokkal, akik jelen voltak.

[Lábjegyzet]

 [Táblázat a 40–47. oldalon]

JEHOVA TANÚINAK A 2010-ES SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON

 (Lásd a kiadványt.)

 [Térképek a 48–50. oldalon]

 (Lásd a kiadványt.)