Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

A VILÁG szomorú állapota ellenére Jehova Tanúi újabb eredményes évet tudhatnak maguk mögött a szent szolgálatban. Isten áldásával a jó hír igazsága „gyümölcsöt is terem és gyarapodik az egész világon” (Kol 1:5, 6). Biztosak vagyunk benne, hogy bátorító és hiterősítő lesz a következő beszámoló.

 ÚJ ELRENDEZÉS A KISEGÍTŐÚTTÖRŐ-SZOLGÁLATRA

A testvérek izgatottan fogadták a hírt, hogy a kisegítő úttörők áprilisban választhatnak a 30 órás és az 50 órás követelmény között. Sokan, akik addig nem tudtak részt venni ebben a fajta szolgálatban, lelkesen megragadták az alkalmat. Több ezer hírnök most először vállalt kisegítőúttörő-szolgálatot, és sokan, akik korábban már szolgáltak ebben a minőségben, örömmel láttak neki újra. Ezenkívül számtalan hírnök, aki nem tudott kisegítő úttörőként szolgálni, igyekezett nagyobb részt vállalni a prédikálómunkából. Milyen eredményeket szült mindez?

A legtöbb fiókhivatal olyan eredményekről számolt be, melyek messze túlszárnyalták a korábbi csúcsokat. Világszerte 2 657 377 hírnök vállalta a kisegítőúttörő-szolgálatot, ami körülbelül ötszöröse a 2010-es csúcsnak. A világ különböző fiókhivatalaiban szolgáló Bétel-tagok nyolcvan százaléka (20 290-ből 16 292 testvér és testvérnő) vett részt ebben a szolgálati ágban. Igazán lelkesítő, hogy Jehova szolgái többet tettek a prédikálószolgálatban április folyamán, mint azelőtt bármelyik hónapban.

Egy kicsit több mint egy évvel a súlyos földrengés után, mely mintegy 300 000 emberéletet követelt Haitin, áprilisban az ott élő testvérek új csúcsokat jelentettek. A 17 009 hírnök közül 6185-en szolgáltak  kisegítő úttörőként. Nemrégiben megjelent a Ha meghal valakid, akit szeretsz . . . című füzet haiti kreol nyelven, és a terjesztésére szervezett különleges kampányban a testvérek vigaszt és reményt nyújtottak a gyászolóknak.

Nigériában a testvéreink nehéz helyzetbe kerültek áprilisban. A kormány a választások négy napján (melyből három szombatra esett) reggel 7 és délután 5 óra között kijárási tilalmat rendelt el, csak szavazás céljából lehetett elmenni otthonról. Ez azonban nem vette el a testvérek kedvét az úttörőszolgálattól. „Nagy örömmel és hálás szívvel írunk nektek, mivel nagyszerű tapasztalataink voltak ebben a hónapban” – írta az egyik gyülekezet. Egy másik gyülekezetben a 127 megkeresztelt hírnökből 92-en vállalták a kisegítőúttörő-szolgálatot, beleértve az összes vént és kisegítőszolgát. A 688 fős Bétel-családból 555-en jelentkeztek kisegítő úttörőnek.

  Legyőzték az akadályokat. Jeannette, aki Burundi hegyvidékén lakik, mindig is szeretett volna úttörő lenni, de a krónikus szívbetegsége miatt nem tud sokat gyalogolni, sem emelkedőn felfelé menni. Nagyon megörült, amikor meghallotta, hogy áprilisban csökkentett óraszámmal is lehet valaki kisegítő úttörő. A vének úgy segítettek neki, hogy megszervezték, hogy az otthonához közel tudjon prédikálni, az úttörők és a hírnökök pedig elvitték hozzá a bibliatanulmányozóikat. A hónap folyamán Jeannette négy bibliatanulmányozást vezetett be. „Szívesen lennék újra úttörő, és biztos vagyok benne, hogy Jehova segíteni fog” – mondja.

Grenada szigetén egy fiatal siket testvérnő úttörőszolgálatot végzett, pedig egy betegség miatt gondot jelent neki a gyaloglás. „Messze volt a buszmegálló, így nem volt könnyű eljutnom a szolgálatba” – meséli. Ráadásul nem volt munkája, ezért buzgón kérte Jehova segítségét. Az imáival összhangban úgy próbálta eltartani magát, hogy kézimunkákat horgolt és ékszereket készített. „Teljes mértékben kivettem a részem a prédikálómunkából, és sok támogatást és buzdítást kaptam a testvérektől – mondta utólag. – Olyan boldog vagyok!”

Egy 101 éves japán testvérnő, Tosi lelkesen jelentkezett kisegítő úttörőnek áprilisra. Mivel nem tudja elhagyni az idősek otthonát, ahol lakik, leveleket ír, és az ápolóknak tanúskodik. „Nagyothallok, ezért igen hangosan beszélek – magyarázza. – Így a közelben mindenki hallja, amit mondok.”

Felix, aki Costa Ricában él, és egyik végtagját sem tudja mozgatni, elhatározta, hogy kisegítő úttörő lesz. De vajon hogyan valósította meg a tervét? Felállítottak neki egy irodalompultot a háza előtt, hogy  tanúskodhasson a járókelőknek. A hónap végére Felix fizikailag elfáradt ugyan, de szellemileg felfrissült, és boldog volt, hogy sikerült bevezetnie négy bibliatanulmányozást.

Számos fiatal hírnök is buzgón részt vett az áprilisi különleges tevékenységben. Spanyolországban például a 11 éves Sandra és a 7 éves öccse, Alejandro szerettek volna többet prédikálni. A gyülekezetük és a szüleik buzgalmának hatására megfogalmazódott bennük, hogy szívesen lennének kisegítő úttörők. De hogyan, ha még nincsenek megkeresztelkedve? Mindketten eltervezték, hogy annyit fognak menni a szántóföldi szolgálatba, mint a szüleik, aztán fel is készültek: a családi imádat estéjén elpróbálták a bevezetőket. A szülők arra számítottak, hogy a gyerekek el fognak fáradni a hónap folyamán. De a két kis hírnök egy pillanatra sem lankadt. Április 30-ára a család minden tagja elérte a 30 órás célt, kivéve Alejandrót, akinek még három óra hiányzott. Elment hát az apukájával az utolsó napon, hogy neki is sikerüljön. Nagyon boldogok voltak, hogy családként együtt tevékenykedhettek ebben a szép munkában.

Egy testvérnő, Jean, aki szintén Spanyolországban él, ezt mondja: „Nap mint nap imádkoztam,  hogy Philippel, a férjemmel képesek legyünk 30 órát prédikálni.” Csakhogy Philip, aki kerületfelvigyázóként szolgált egészen addig, amíg agyi aneurizma miatt cselekvőképtelenné nem vált, egy kórházi ágyon feküdt. Mivel még beszélni sem tudott, pislogással kommunikált: egy pislantás jelentette az igent, kettő a nemet.

„Amikor említettem neki a kisegítőúttörő-szolgálatot, jelezte, hogy ő is szeretne részt venni benne” – folytatja Jean. De hogyan tudná elérni ezt a célt?

Az előző hónapokban Jean és Philip prédikált más betegeknek, az őket látogató családtagoknak és a kórházi személyzetnek. „Azt terveztük, hogy a kórházban fogunk prédikálni naponta egy órát, amíg Philip ébren van, és részt tud venni a beszélgetésben úgy, hogy pislog.”

Azonban márciusban Philip átkerült egy másik osztályra, ahol el volt különítve a többi betegtől. De még így is tudták tartani magukat az időtervükhöz, mégpedig úgy, hogy a nap folyamán különböző időpontokban beszélgettek a kórházi személyzet tagjaival néhány percig. Az egyik ápolónő, aki elfogadta a Mit tanít valójában a Biblia? című  könyvet, megígérte Philipnek, hogy másnap is bejön hozzá, hogy elolvassanak néhány bibliaverset. Amikor visszajött, Jean megkérte, hogy olvassa fel a János 17:3-at, és mondja el, hogy szerinte hogyan kell érteni. Ezután Philip pislogással jelezte, hogy jót mondott-e. Az ápolónő még akkor is benézett Philiphez, amikor nem arra az osztályra volt beosztva, és elmondta, hogy kéri Jehova segítségét, hogy közelebb tudjon kerülni Hozzá.

Jehova szolgái úgy gondolják, hogy a fokozott tevékenységükkel kifejezhetik a szeretetüket az embertársaik iránt, a hálájukat Jézus Krisztus áldozatáért, valamint az odaadásukat égi Atyjuk iránt. Már alig várják, hogy 2012 márciusában újra jelentkezhessenek a 30 órás vagy az 50 órás kisegítőúttörő-szolgálatra.

 ISKOLÁK, MELYEK SEGÍTENEK MÉG JOBBAN MEGISMERNI JEHOVÁT

Jehova szervezete nagyon komolyan veszi az Ézsaiás 2:3-ban olvasható próféciát: „menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő oktatni fog bennünket útjaira”. Például amikor a II. világháború még javában tombolt, a hű és értelmes rabszolga osztály úgy gondolta, hogy az embereknek, bármilyen nemzethez tartozzanak is, tanulniuk kell Jehováról, mielőtt Sátán világrendszere véget ér. Éppen ezért előkészületeket tettek, hogy olyan iskolák jöjjenek létre, mint az Őrtorony Gileád Bibliaiskola vagy a teokratikus szolgálati iskola. Nemrégiben a Vezető Testület változtatásokat vezetett be a különleges képzést nyújtó iskolákkal kapcsolatban.

2010 októberében a szolgálati kiképzőiskola új nevet kapott: egyedülálló testvérek bibliaiskolája. Erre a két hónapig tartó iskolára továbbra is egyedülálló vének és kisegítőszolgák jelentkezhetnek. Világszerte 37 445 testvér fordította már javára ezt a képzést. Közülük sokan most úttörők, utazófelvigyázók, misszionáriusok vagy Bétel-szolgák.

2011 júliusában egy új, két hónapos iskola vette kezdetét, mely először New York államban, Pattersonban lett megtartva. Ez a házaspárok bibliaiskolája.  Olyan házaspárok jelentkezhetnek, akik 25 és 50 év közöttiek, egészségesek, legalább két éve házasok, és legalább két éve megszakítás nélkül végzik a teljes idejű szolgálatot. Ezenfelül a férjnek két éve kisegítőszolgának vagy vénnek kell lennie. 2012-től a házaspárok bibliaiskoláját azokon a helyeken fogják megtartani, ahol az egyedülálló testvérek bibliaiskoláját is tartják.

A házaspárok bibliaiskolája különleges képzést nyújt a házaspároknak, hogy Jehova és a szervezete  még teljesebb mértékben fel tudja őket használni. Az iskolát elvégzettek többsége általános úttörőként szükségterületen fog szolgálni az országán belül. Ám lesznek olyanok is, akiket kineveznek ideiglenes különleges úttörőnek, vagy akik képzést kapnak a körzetmunkára. Néhányan pedig, ha képesítettek és készek rá, külföldi megbízatást kapnak.

Az iskolára jelentkezőknek szellemileg érettnek kell lenniük, olyanoknak, akik önfeláldozó szellemet mutatnak. Ezen az iskolán ugyanazok lesznek az oktatók, mint az egyedülálló testvérek bibliaiskoláján, és a tananyag is alapvetően ugyanaz lesz. Néhány órán csak a testvérek vesznek majd részt. A feleségeik ez idő alatt elmennek a szántóföldi szolgálatba. Ha valaki érdeklődik ez iránt az iskola iránt, további részleteket tudhat meg róla és a követelményekről a kerületkongresszuson megtartott összejövetelen.

A Vezető Testület az Őrtorony Gileád Bibliaiskolán is változtatott. A 132. osztálytól kezdve, melynek oktatása 2011. október 24-én indult, csak olyan házaspárok kapnak meghívást, akik már a különleges teljes idejű szolgálatban vannak, például misszionáriusok, akik még nem vettek részt a Gileádon, valamint különleges úttörők, utazófelvigyázók és Bétel-szolgák. Ha folyékonyan beszélnek és írnak angolul, az országukban szolgáló fiókbizottság ajánlhatja őket az iskolára.

A Gileádon végzettek olyan megbízatást fognak kapni, mely által megerősítik és megszilárdítják a szántóföldön, valamint a fiókhivatalokban végzett munkát, vagyis misszionáriusok, utazófelvigyázók vagy Bétel-szolgák lesznek. Akiket a szántóföldre küldenek, sűrűn lakott vidékeken fognak szolgálni,  ahol sokat tehetnek a prédikálótevékenység előmozdításáért és a gyülekezetükért. A fiókbizottságok továbbra is kérhetnek Gileád-végzősöket, ha az általuk felvigyázott területen különleges szükség merül fel. Ezenkívül ajánlhatnak is a Gileád Iskolára képesített különleges teljes idejű szolgákat, akik a fiókhivataluk területén szolgálnak. Bizonyos esetekben a fiókbizottság kérheti, hogy ezek a személyek az iskola elvégzése után az ő országukba térjenek vissza.

A fiókbizottsági tagok és feleségeik iskolája évente kétszer lesz megtartva Pattersonban angol nyelven. Néhány esetben az országos bizottság tagjai is meghívást kapnak. Azokat a fiókbizottsági tagokat, akik már egyszer részt vettek az iskolán, ismét meg fogják hívni. Olyanokkal lesznek beiskolázva, akik először kapnak ilyen képzést. A fiókbizottsági tagok feleségei a legtöbb órán részt fognak venni a férjeikkel  együtt. Ám azokon az órákon, melyek a szervezeti eljárásokról szólnak, csak a testvérek lesznek jelen, a feleségeik közben különböző feladatokat látnak el a Bételben.

Pattersonban továbbá minden évben kétszer meg lesz tartva az utazófelvigyázók és feleségeik iskolája is. Az Egyesült Államokban most olyan testvérek is részt vesznek az iskolán, akik már korábban elvégezték. Minden osztálynak a felét ők teszik ki. Az utazófelvigyázók feleségei a legtöbb órán jelen lesznek.

Igazán nagyszerű, hogy Jehova ilyen képzésről gondoskodik a népe számára. Jézus ezt mondta: „Meg van írva a Prófétákban: »És mindannyian Jehovától tanítottak lesznek«” (Ján 6:45; Ézs 54:13). Biztosak vagyunk benne, hogy ezek a változtatások még nagyobb lendületet adnak a sürgős munkánknak, hiszen a jó hírt szerte az egész lakott földön prédikálni kell, mielőtt eljön a vég.

 FÖLDRENGÉS JAPÁNBAN

A hírekben rengeteget lehetett hallani természeti katasztrófákról, például földrengésekről, cunamikról, tornádókról, hurrikánokról, árvizekről, tüzekről és vulkánkitörésekről. Noha arra nincs lehetőség, hogy mindegyikről beszámoljunk, azt, hogy Jehova Tanúi milyen bátran küzdenek meg ilyen nehézségekkel, jól példázza mindaz, ami a Japánban élő hittársainkkal történt.

2011. március 11-én, pénteken 14 óra 46 perckor 9-es erősségű földrengés rázta meg Japánt. A rengést követő cunamik a Csendes-óceán partvidékén sok várost és falut elmostak. Úgy 20 000 ember halt meg vagy tűnt el. Az érintett területen négy Királyság-terem megsemmisült, további négy pedig használhatatlanná vált. A testvérek otthonai közül 235-öt elmosott vagy súlyosan megrongált a szökőár. Ezenkívül a katasztrófa után több mint 1000 ház felújításra szorult.

A földrengés és a cunamik akkora kárt tettek egy atomerőműben, hogy radioaktív anyag került a levegőbe. A kormány kitelepítette az erőmű környékén élőket. Egyetlen éjszaka alatt egész városok néptelenedtek el. Az ottani testvéreknek is el kellett hagyniuk a vidéket, így két gyülekezet „megszűnt”.

A katasztrófa által leginkább sújtott területen több mint 14 000 Tanú lakott. Közülük tizenketten életüket vesztették, ketten eltűntek, öten pedig súlyosan megsérültek. Sokan, akik túlélték ezt a borzalmas eseményt, elvesztették  az otthonukat, a javaikat, és többen a szeretteiket is.

Egy Ófunatóban élő testvérnő, Kijokó elmeséli, hogy mi történt velük: „Miután sikerült a mozgásképtelen anyukámat beültetni a kocsiba, elindultunk egy kijelölt menedékhely felé. Egyszer csak füstöt éreztem. Kiszálltam a kocsiból, és láttam, amint a hatalmas áradat elnyeli a házunkat. A víztömeg egyenesen felénk tartott! Segítettem anyukámnak felkapaszkodni egy vasúti töltésre. Az autónkat a szemünk láttára sodorta el a víz.”

A földrengés után egy fiatal testvér, Koicsi megpróbált eljutni a szülei otthonához, akik Isinomakiban laktak, úgy öt kilométerre a tengertől. Ám amint közelebb ért, látta, hogy az egész terület víz alatt áll. „Csónak nélkül nem tudtam továbbmenni.” Három héttel a földrengés után sajnos egy hullaházban találta meg az édesapját, az édesanyját pedig rá három hétre szintén ott.

Amikor a rengés megszűnt, a Sicsigahamában élő Maszaaki úgy döntött, hogy leparkol a kocsijával a Királyság-teremnél, mely körülbelül egy kilométerre volt  a parttól. Maszaaki így számol be a történtekről: „Ott találkoztam egy testvérnővel, akit szintén evakuáltak. Úgy gondoltam, hogy ha lesz is szökőár, odáig biztosan nem fog elérni. Hamarosan azonban mindent elborított a sártenger. A kocsijaink elkezdtek úszni a vízen. Leengedtem az ablakot, kimásztam a kocsiból, és felkapaszkodtam a tetejére, a testvérnő autóját azonban elvitte az áradat, eltűnt a szemem elől. Imádkoztam Jehovához, hogy segítsen neki.

Havazott. Teljesen át voltam ázva, és reszkettem. Majd a havazás megszűnt, de nagyon hideg volt. Kis idő múltán a nap lement, és besötétedett. A csillagok gyönyörűen ragyogtak. Ott álltam a kocsim tetején, mint egy kis szigeten a fagyos vízben. Mások is voltak, akik valamilyen törmelékre kapaszkodtak fel, vagy a háztetőkön ácsorogtak. Azon töprengtem, vajon kibírom-e reggelig. Hogy tartsam magamban a lelket, felidéztem a két héttel korábban megtartott nyilvános előadásom gondolatait. A témája nagyon időszerű volt: »Honnan kaphatunk segítséget a nyomorúság idején?« Utána újra és újra elénekeltem az egyetlen éneket, melyet kívülről tudtam: »Atyám, Istenem és Barátom«. Közben visszagondoltam a Jehova szolgálatában töltött éveimre, és csak úgy hullottak a könnyeim.

Majd valaki az út túloldalán lévő házból odakiáltott: »Jól van? Várjon, jövök és segítek!«” A férfi a vízen úszó fadarabokból tutajt készített, és több embert kimentett a környéken. Maszaaki így be tudott jutni az egyik ház második emeleti ablakán. Később megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy a testvérnő is megmenekült, akinek a kocsiját elsodorta a víz.

Kóhei és Jukó esküvőjét örömteli várakozás előzte meg. Úgy volt, hogy március 12-én, szombaton lesz az esküvői beszéd a rikudzentakatai Királyság-teremben. Miután  pénteken a házasságkötésüket hivatalosan bejegyezték a városházán, bekövetkezett a földrengés. Kóhei hallotta, hogy a városban cunamiveszélyt jelentettek be, ezért egy magasabban fekvő részre menekült. „A por miatt nem lehetett tisztán látni a várost – emlékszik vissza. – Csak néhány nagyobb épület maradt meg. Egészen addig az esti programunkon járt az eszem, de akkor azonnal tudtam, hogy hatalmas a baj.”

Kóhei és Jukó szombaton egész nap segítettek a gyülekezetükben lévő testvéreknek. „A környező gyülekezetekből sok adomány érkezett. A feleségem elmondta, hogy mennyire örül, hogy az időnket és az energiánkat a testvéreink megsegítésére fordíthatjuk. Hálát adtam Jehovának, hogy ilyen nagyszerű társam van. A cunami elmosta az új otthonunkat, az autónkat és minden más értékünket. Ám hálás vagyok, hogy tapasztalhattuk a testvéri szeretet melegét.”

Fizikai, szellemi és érzelmi támogatás. A japán fiókhivatal gyorsan felállított három katasztrófasegély-bizottságot, és többször is küldött ki képviselőket az érintett területekre. Amikor májusban Geoffrey Jackson és Izak Marais testvérek a főhivatalból zónafelvigyázóként ellátogattak Japánba, ők is találkoztak olyan testvérekkel, akik a katasztrófa által leginkább sújtott részen laktak. Egy különleges összejövetelt tartottak az érintett gyülekezeteknek. 21 Királyság-teremben 2800 testvér telefonos összeköttetés által hallhatta, amint a zónafelvigyázók biztosítják őket arról, hogy a világ többi részén élő testvéreik szeretik őket és aggódnak értük.

A katasztrófasegély-bizottságok tagjai és a többi önkéntes szorgalmasan dolgozott, hogy a segélyek eljussanak a testvérekhez. Elsősorban élelemre, ivóvízre és üzemanyagra volt szükség. A segélybizottságok ezenkívül az érintett gyülekezeteknek többféle méretben  küldtek ruhákat. Az összejöveteli helyek ideiglenes butikokká alakultak, tele ruhaállványokkal és tükrökkel.

A testvérek nagyon hálásak voltak, amikor látták, hogy Jehova fizikailag és érzelmileg is gondoskodik róluk. Az összejövetelek különösen megerősítették őket. „Az összejöveteleken béke hatott át – írta egy testvérnő. – Ezek az alkalmak számomra szellemi mentőkötelek.”

Mások megvigasztalása. A japán testvérek készségesen megvigasztalták Isten Szavából a csüggedt ismerőseiket. Az egyik városban, melyet nem érintett a katasztrófa, néhány hírnök elhatározta, hogy utcai tanúskodást fognak végezni kezükben egy nagy táblával, melyen ez áll: „Miért történt ez a tragédia? A válasz a Bibliában van.” Ez sokak kíváncsiságát felkeltette. A testvérek másfél nap alatt 177-et terjesztettek el A Biblia tanítása könyvből.

A katasztrófa sújtotta vidéken a Tanúk először a bibliatanulmányozóikat keresték fel, hogy megvigasztalják őket, valamint azokat, akikkel rendszeresen kapcsolatot ápolnak. Ezt követően másokkal is beszélgettek. „Amikor felolvastam egy hölgynek a Máté 6:34-et, sírva fakadt – meséli Akiko. – Kiderült, hogy nagyon sok gondja van. Elmondtam neki, hogyan segít a Biblia belső békére lelnünk. Tetszettek neki a gondolatok, és köszönetet mondott. Ismét láthattam, hogy a Szentírás milyen erővel tud az emberek szívére hatni.”

„Rengeteg vallás van, de egyedül önök keresik fel az embereket, még ilyen nyomorúságos időkben is” – mondta egy férfi. Egy másik férfi így fejezte ki az irántunk érzett tiszteletét: „Fantasztikus, hogy önök még ilyen kritikus időszakban is végzik a szokásos tevékenységüket.” Egy vén megjegyezte: „Sokan örültek, hogy felkerestük őket. Elmondták, hogy a katasztrófa óta mi vagyunk az elsők, akik elmentünk hozzájuk. Megkértek, hogy menjünk el máskor is.”

 AZ ÚJ VILÁG FORDÍTÁS MA MÁR 106 NYELVEN ELÉRHETŐ!

2011. július 15-e, péntek emlékezetes nap marad a Lettországban és Litvániában élő testvéreinknek, és Isten népének történetében is mérföldkőnek számít. Stephen Lett, a Vezető Testület tagja egy előadásban, melyet a testvérek mindkét országban hallgathattak, közreadta A Keresztény Görög Iratok új világ fordítását lett és litván nyelven. Elmondta, hogy ez a 99. és a 100. nyelv, melyen elérhetővé vált ez a fordítás. Az elmúlt hét évben a Vezető Testület kiemelt fontosságot tulajdonított a bibliafordításnak. Ennek eredményeként az Új világ fordítást ma már kétszer annyi nyelven adják ki, mint 2004-ben. És a fordítók szerte a földön továbbra is keményen dolgoznak, hogy még több nyelven megjelenhessen.

Biztosan magatok elé tudjátok képzelni a testvérek örömteli, izgatott arcát, amikor kezükbe vehetik az anyanyelvükön megjelent Bibliát. „Már az is jó, ha van Bibliám – mondta egy testvér a Közép-afrikai Köztársaságból. – De attól nincs nagyszerűbb, mint hogy az  anyanyelvemen olvashatom, és értem is, amit olvasok. A szango nyelvű Új világ fordítás a szívemre hat. Ha az evangéliumokat olvasom, szinte látom a bibliai szereplőket, és teljesen bele tudom élni magam a helyzetükbe.” Egy fiatal etiópiai testvérnő sokak érzéseit fogalmazta meg: „Egy köszönömmel nem tudom kifejezni, amit érzek. Számtalanszor kértem Jehovát, hogy az Új világ fordítás a mi nyelvünkön is jelenjen meg, és ez ma megadatott!”

 HÍREK A NAGYVILÁGBÓL

Leállították az erőszakoskodót Oroszországban. Egy idős testvérnőnek, Verának évekig kellemetlenségeket okozott az egyik szomszédja, aki nem szereti Jehova Tanúit. Megfenyegette és ocsmány szavakkal illette az unokái előtt, akik gyakran meglátogatták. Vera a Róma 12:18 szellemében mindig higgadt maradt, nem állt le vitatkozni a férfival. 2011 januárjában ez a szomszéd a szokásosnál is agresszívabb lett. Vera már attól tartott, hogy kárt tesz a testi épségében, ezért segítséget kért egy helyi rendőrtől. Érdekes módon éppen ez a rendőr járt nála 2010 márciusában egy tisztviselővel a polgármesteri hivatalból. Azt akarták kivizsgálni, hogy Vera és az otthonában összegyűlő más Tanúk nem vesznek-e részt valamilyen szélsőséges tevékenységben. Most azonban a rendőr előtt világossá vált, hogy mi az igazi gond. Rendreutasította a szomszédot, és 3000 rubel (22 000 forint) bírságot szabott ki rá, amiért fenyegetőzött. Ezek után a férfi már egyszer sem kellemetlenkedett. Vera írt egy köszönőlevelet a rendőrségnek. Meglepetésére a rendőrfőnök válaszolt. Megköszönte Verának, hogy olyan kedvesen jellemezte a rendőrt, aki segített neki, majd ezt írta: „Abból, hogy a rendőrséggel szembeni általános rosszallás ellenére ön ilyen értékelően nyilatkozott, arra következtetek, hogy megbízik bennünk.” Vera elmondta, hogy a rendőr azóta  rendszeres időközönként benéz hozzá, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e.

A törökországi „szemetesember”. Két férfi nem sokkal azután, hogy elkezdte tanulmányozni a Bibliát, elment egy kerületkongresszusra. Ezt írták: „Mintha egy mesébe csöppentünk volna. Mindenki mosolygott, barátságos és udvarias volt. Mialatt az ebédszünetben sétáltunk, nem éreztük, hogy kívülállóként bánnának velünk. Aztán egyszer csak megláttuk, hogy az a testvér, akivel tanulmányoztunk, felénk tart. Szemeteszsák volt a kezében. Azt hittük, hogy éppen a munkáját végzi, és nem akartunk együtt mutatkozni egy egyszerű kukással. Elfordultunk, és igyekeztünk beleolvadni a tömegbe. Erre gondoltunk: »Miért egy szemetesemberrel tanulmányozunk, és nem inkább egy olyan valakivel, aki itt előadásokat tart?«

Később megtudtuk, hogy a szemetesember, aki tanulmányoz velünk, Jehova Tanúi fiókhivatalában szolgál, és a fiókbizottság tagja. Idővel előrehaladtunk, és átadtuk az életünket Jehovának. Megértettük, hogy a testvérünk alázatosan »kisebb módjára« viselkedett (Luk 9:48). Hálásak vagyunk azért, hogy valami nagyon értékeset tanultunk az első nagyobb összejövetelen, melyen részt vettünk.”

Hazugságok Örményországban. Miután Szeván városában egy fiatal férfi, akit tévesen Jehova Tanújának mondtak, megölte a szüleit, a média kiterjedt rágalomhadjáratot indított a Tanúk ellen. Noha azonnal közöltük a hivatalos cáfolatot, a pocskondiázás folytatódott, és a televízióban egy különleges tudósításban ismét azt állították, hogy a férfi Jehova Tanúja. Miközben a Tanúkat sértegették és becsmérelték, a képernyőn a következő felirat volt látható: „Jehova  kegyetlen és jellemtelen ítélet-végrehajtói”. Sőt, arra ösztönözték a nézőket, hogy nyugodtan folyamodjanak tettlegességhez, ha a Tanúk felkeresik őket. Emiatt Jehova Tanúi országszerte jóval nagyobb ellenszenvet tapasztaltak. A testvérek keresetet indítottak a televíziócsatorna ellen, követelve, hogy vonják vissza a téves információt, kérjenek bocsánatot, és fizessenek kártérítést a becsületsértésért. A 2012-es évkönyv nyomtatásáig a csatorna még nem vonta vissza az elhangzottakat, de folynak a tárgyalások, hogy közös megegyezés szülessen.

Venezuela leendő építőmunkásai. San José de Guaribe városában néhány kisgyerek az óvodába menet minden reggel egy Királyság-terem-építkezés mellett ment el. Mindig megálltak, és egy darabig álmélkodva nézték, hogy mi folyik ott. Egy nap az óvónő megkérdezte tőlük, hogy mik akarnak lenni, ha felnőnek. Meglepetésére többen is azt felelték, hogy „olyan építőmunkások, mint Jehova Tanúi”. Mivel ez felkeltette a kíváncsiságát, egy másik óvónővel úgy döntöttek, hogy elviszik a gyerekeket az építkezésre. Amikor odaértek, a testvérek éppen körbevittek egy csoportot. A gyerekeknek minden nagyon tetszett, különösen az, hogy színes sisakot viselhettek, amíg ott voltak. Az óvónőknek sok kérdésük volt, így a testvérek tudtak nekik tanúskodni.

 Több folyóiratot nyomtatnak Kanadában. Az adományok hatékonyabb felhasználása végett a Vezető Testület arra kérte a kanadai fiókhivatalt, hogy lássa el Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirattal az összes gyülekezetet Kanadában, az Egyesült Államokban, Bermudán, a legtöbb karib-tengeri szigeten és Guyanában. Így a 2011-es szolgálati évtől kezdve a kanadai fiókhivatal tizenkétszer annyi folyóiratot nyomtat, mint korábban. Most 30 nyelven folyik a nyomtatás ebben a fiókhivatalban, és a világon előállított folyóiratoknak csaknem az egynegyedét itt készítik.

Nyílt nap Finnországban. A finnországi fiókhivatal a Vezető Testület engedélyével különleges kampányt szervezett Jehova Tanúiról és az üzenetükről, melyet száz éve hirdetnek az országban. A testvérek buzgón terjesztették az Ébredjetek! 2010. augusztusi számát, melyben a bevezető cikksorozat ezt a címet viselte: „Kik Jehova Tanúi?” Sok jó beszélgetést sikerült folytatniuk a munkánkról. Augusztus végén pedig nyílt napot szerveztek a fiókhivatalban. Az egész Bétel-család részt vett a programban, melynek keretében elmagyarázták a látogatóknak, hogy milyen munka folyik ott. Standokat állítottak fel, és néhány Bétel-tag szendvicsembernek öltözve mutatta be, hogyan hirdették a nyilvános előadásokat az 1940-es és 50-es években. Több osztály még kis ajándékokat is készített a vendégeknek. Mintegy 1500-an voltak kíváncsiak a fiókhivatalra. A nyílt nap után az újságok, a rádió és a televízió elismerően szólt a munkánkról.

Zavargások Elefántcsontparton. A 2011-es szolgálati év elején úgy tűnt, hogy növekedésre lehet számítani, hiszen a 8656 hírnök 23 019 bibliatanulmányozást vezetett. 2010. november végén azonban a választás  körüli viták nyomán a helyzet kaotikussá vált. Az országban polgári zavargások törtek ki. A harcok 2011. márciusra elérték a kereskedelmi fővárost, Abidjant, és áprilisig elhúzódtak. Emiatt tömeges kivándorlás indult a városból, sőt az országból is. Sok testvérünk gyalog indult útnak, hátrahagyva az otthonát és a javait.

Ebben a vészterhes időszakban a testvéreink semleges álláspontja gyakran védelemnek bizonyult. Egyszer például katonák vonultak be egy általános iskolába, ahol éppen egy tanároknak és tanácsadóknak szóló szeminárium folyt. Mindenkit felszólítottak, hogy feküdjön a földre, és adja át az értékeit. Amikor egy testvér odaadta a kiadványokkal teli táskáját, a katonák rögtön tudták, hogy Jehova Tanúja. Visszaadták a táskáját, a pénzét meg a telefonját, és megjegyezték: „Maga nem jelent veszélyt.”

 A FIÓKHIVATAL-ÁTADÁSOK DICSŐSÉGET SZEREZNEK ISTENNEK

2006. december 18-án elkezdődött a chilei fiókhivatal bővítése. Épült egy új kétszintes irodaépület, egy háromszintes lakóépület, és a raktárhelyiségeket is jelentősen bővítették. 2010. október 16-án 5501-en voltak jelen az átadási programon, melyen David Splane, a Vezető Testület tagja spanyolul tartotta meg az átadási beszédet.

2011. február 19-én 210-en vettek részt a Burkina Fasó-i kibővített hivatal átadásán. Az átadási beszédet John Kikot tartotta a főhivatalból. 2011 májusáig az elefántcsontparti fiókhivatal felügyelte a Burkina  Fasóban folyó prédikálómunkát, majd pedig a benini fiókhivatalhoz került a felvigyázás. A testvérek jó magaviselete az építkezés alatt dicséretet szerzett Jehova nevének. „Senki sem ordítozott – jegyezte meg egy nagy beszállító cég alkalmazottja. – Még soha nem dolgoztunk ilyen nyugodt és boldog emberekkel, mint ezen az építkezésen.”

Nagy volt az öröm, amikor 2011. augusztus 27-én átadták a hongkongi fiókhivatal új részeit. Az új irodák egy 37 szintes épület 18. emeletén vannak, és a Victoria-öbölre néznek. (Lásd a nyilat a lenti fotón.) A Vezető Testület egyik tagja, Stephen Lett tartotta az átadási beszédet a 290 fős lelkes hallgatóság előtt, mely az ebédlőben, az irodákban és a szállítási osztály területén foglalt helyet. Az új irodákra már nagy szüksége volt a fordítói, szolgálati, audio/video-, beszerzési, szállítási és könyvelési osztálynak.

 BESZÁMOLÓ A JOGI ÜGYEKRŐL

A hűséges Jeremiás próféta jó okkal bízhatott abban, hogy a mindenható Isten soha nem hagyja el. „Harcolni fognak ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak” – ígérte neki Jehova (Jer 15:20). Az itt következő beszámolókból jól látszik, hogy Jehova mai szolgái is tapasztalják Istenük támogatását, miközben a prédikálómunkájukat végzik, akár ellenállás közepette is (Máté 24:9; 28:19, 20).

 Örményország Vahan Bajatjanra, aki Jehova Tanúja, két és fél éves börtönbüntetést szabtak ki, mert lelkiismereti okokból megtagadta a katonai szolgálatot. Miután az örmény bíróságokon minden pert elveszített, és a fellebbezéseit elutasították, az ügye az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé került. 2009. október 27-én az EJEB hét bírája Örményország javára döntött. Ám egy bíró, aki nem értett egyet az ítélettel, kijelentette, hogy az „nincs összhangban a jelenlegi európai irányelvekkel, ami a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadást illeti”. A kérdés fontosságára való tekintettel az EJEB hajlandó volt átadni az ügyet a Nagykamara nevű, 17 bíróból álló testületének.

 2011. július 7-én a 17 tagú testület 16:1 arányú többséggel kimondta, hogy Örményország megsértette Bajatjan testvér lelkiismereti szabadsághoz való jogát. A bíróság megjegyezte, hogy „nincs oka kételkedni abban, hogy a felperes a vallási hitnézetei miatt tagadta meg a katonai szolgálatot, és hogy őszintén ragaszkodott ezekhez a hitnézetekhez, melyek teljességgel összeegyeztethetetlenek a katonai szolgálat kötelezettségével”. Ez a mérföldkőnek számító döntés remélhetőleg hozzájárul majd, hogy az Örményországban fogva tartott 69 testvérünket szabadon engedik, az Azerbajdzsánban és Törökországban hasonló helyzetben levő testvéreinkkel együtt. *

Bulgária 2011. április 17-én több mint százan, köztük nők, gyermekek és idősek, békésen vettek részt Krisztus halálának emlékünnepén egy burgaszi Királyság-teremben. Odakint egy felbőszült tömeg verődött össze. A körülbelül 60 férfi kövekkel kezdte dobálni a bejáratnál álló Tanúkat, majd megrohamozták az épületet, ám a testvérek útjukat állták. Azonnal  kihívták a rendőrséget, de jó ideig nem jött segítség. Számos Tanú megsérült, öten közülük kórházba is kerültek. A támadás ellenére a gyülekezet folytatta a megemlékezést. Bulgáriában egyébként általában tisztelettel bánnak Jehova Tanúival, és a támadásnak végül kedvező visszhangja lett. A Vezető Testület megkért 13 fiókhivatalt, hogy hívják fel a támadásra az országukban működő bolgár nagykövetség figyelmét. Azóta a bolgár kormány elítélte a támadást, és a helyi ügyész vádat emelt nyolc elkövető ellen.

Dél-Korea Több mint 800 Jehova Tanúja még mindig börtönben van Dél-Koreában, mivel lelkiismereti okokból megtagadta a katonai szolgálatot. 1950 óta több mint 16 000 Jehova Tanúját börtönöztek be ugyanezen okból, összesen több mint 31 000 évre. Miért foglal állást ilyen szilárdan ez a sok fiatal?

Mindenki, aki megtagadja a katonai szolgálatot, a lelkiismeretére hallgatva maga hoz döntést. Kim Dzsikvan például ezt mondta a tárgyalásán: „Nagy hatással voltak rám az olyan bibliai tanítások, mint az, hogy »hadakozást többé nem tanulnak«, vagy »szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. Azt is megtanultam, hogy ha az alapelveken nyugvó szeretet vezet bennünket, akkor még az ellenségeinket is képesek vagyunk szeretni. Egyebek közt ezeket a bibliai gondolatokat és a szilárd meggyőződésemet figyelembe véve döntöttem úgy, hogy megtagadom a katonai szolgálatot” (Ézs 2:4; Máté 5:43, 44; 22:36–39).

Jelenleg Dél-Koreában a fiataloknak nincs lehetőségük alternatív, polgári szolgálatra. A helyzet megoldása végett tíz ügyet terjesztettek az Alkotmánybíróság elé. 2010. november 11-én az Alkotmánybíróság  tárgyalást tartott. Többek között arról volt szó, hogy Korea megsérti-e az állampolgárai jogait azzal, hogy nem biztosít lehetőséget alternatív szolgálatra azoknak, akik a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból tagadják meg.

2011. március 24-én az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (UNHRC) olyan ítéletet hozott, mely szerint Dél-Korea megsértette a nemzetközileg elismert emberi jogokat, amikor bebörtönzött 100 Jehova Tanúját, akik lelkiismereti okokból megtagadták a katonai szolgálatot. (Ez a 100 testvér az UNHRC-hez fellebbezett a bebörtönzése miatt.) Ezenkívül a Koreai Alkotmánybíróság elé terjesztették az EJEB Nagykamarájának a Bajatjan testvér ügyében hozott kedvező ítéletét (lásd az örményországi beszámolót a  34–35. oldalon), hogy vegyék figyelembe a tíz összevont ügyben, melyekben még nem született döntés. Ennek ellenére 2011. augusztus 30-án az Alkotmánybíróság – az UNHRC döntését teljes mértékben semmibe véve – helybenhagyta a katonai szolgálatról szóló törvényt, és azt, hogy a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók maradjanak börtönben. A kilenc bíró közül kettő nem értett egyet a döntéssel, és felszólaltak az alternatív, polgári szolgálat bevezetése mellett, azzal a megjegyzéssel, hogy a katonai szolgálatról szóló törvény nem egyeztethető össze a lelkiismeret szabadságának alkotmányos elismerésével.

Törökország Örömhír volt az itt élő testvéreinknek, hogy 2007. július 31-én törvényes elismerést kaptak mint vallásszervezet. Noha a semlegesség kérdésével és a Királyság-termek használatával kapcsolatban még vannak nehézségek, a teokratikus  munka szépen halad előre. 2011. április 26-án a Török Köztársaság Oktatási Minisztériuma hivatalos rendeletben közölte, hogy Jehova Tanúit fel lehet menteni az iskolai kötelező hitoktatás alól. A minisztérium úgy érvelt, hogy „bár Jehova Tanúi nem fogadják el a keresztény egyházak néhány általános hitnézetét, mégis keresztény vallásnak mondhatók”. Fiatal testvéreink nagyon örültek ennek a döntésnek, mivel évek óta rossz jegyeket kaptak, amiért nem vettek részt a hitoktatáson.

Egyesült Államok 2011 májusában a kansasi fellebbviteli bíróság egy testvérnőnk javára döntött a Mary D. Stinemetz kontra Kansas Állam Népegészségügyi Hivatala perben. A bíróság úgy döntött, hogy az állam azzal, hogy nem engedélyezte Stinemetz testvérnő vér nélküli műtétjét egy másik államban,  megsértette a szövetségileg és államilag biztosított alkotmányos jogait. Mivel Kansas államban nem volt lehetőség arra a fajta vér nélküli műtétre, amelyre a testvérnőnek szüksége volt, a bíróság felszólította az államot, hogy engedélyezze, hogy a műtétre egy másik államban kerüljön sor. Ez a győzelem nemcsak Stinemetz testvérnőt érinti, hanem az Egyesült Államokban élő többi hírnököt is, akik az államilag támogatott betegellátást veszik igénybe.

2011. augusztus 10-én Kansas Állam Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta azt a döntést, mely szerint Monica McGlory, aki Jehova Tanúja, megkapta a fia feletti felügyelet jogát. A gyermek apja magának követelte ezt a jogot arra hivatkozva, hogy McGlory testvérnő 1. adott esetben nem engedné, hogy a fia vértranszfúziót kapjon, 2. elviszi magával a fiát a házról házra végzett szolgálatba, és 3. állítólag elidegeníti a fiút az apjától és a környezetétől azzal, hogy Armageddonról tanítja.

Kansas Állam Legfelsőbb Bírósága megerősítette az 1957-ben lefektetett alkotmányos elveket, amikor kijelentette: „Az Alkotmányunk által biztosított vallásszabadságot feltétlenül meg kell védeni, és a gyermekek elhelyezésénél nem kell és nem is szabad azok vallásos oktatását alapul venni.” A vértranszfúzió kérdéséről a bíróság kijelentette: „A [gyermekelhelyezési] perekben nem születhet döntés egy olyan feltételezett, jövőbeli baleset vagy betegség figyelembevételével, mely esetleg szükségessé teszi [a vértranszfúziót].”

Franciaország Nagy örömre adott okot, hogy 2011. június 30-án az EJEB Jehova Tanúi Franciaországi  Társasága javára döntött. A döntés egy 16 évig tartó jogi küzdelem végére tett pontot, mely akkor kezdődött, amikor vitatható módon szélsőségesen magas, 60 százalékos adót vetettek ki a fiókhivatalba érkező adományokra. A Tanúk az egyetlen nagyobb vallásszervezet, melyet ilyen módon megadóztattak. Franciaország kormánya összesen 58 millió euró befizetésére akarta kötelezni Jehova Tanúit. Ez az összeg messze meghaladja a társaság vagyonát. Miután a francia bíróságok minden szinten helybenhagyták az adó kivetését, az ügyet 2005 februárjában az EJEB elé vitték.

2011. június 30-án az EJEB hét bírája egyhangúlag kijelentette, hogy ha helybenhagynák a francia állam intézkedéseit, azzal közvetlenül akadályoznák Jehova Tanúit a szabad vallásgyakorlásban. A bíróság megállapította, hogy Az emberi jogok európai egyezménye által biztosított védelem Jehova Tanúira is vonatkozik. Ez a nagy horderejű döntés értékes precedenst teremtett az imádat szabadságának védelme szempontjából más országokban is, melyek az EJEB hatáskörébe tartoznak, például Bulgáriában, Grúziában, Oroszországban és Örményországban. Az is figyelemre méltó, hogy a francia kormány először találtatott vétkesnek az Európai Egyezmény vallásszabadsággal kapcsolatos cikkének a megsértésében. A francia kormány nem fellebbezett.

Oroszország 2010. június 10-én az EJEB döntése értelmében Jehova Tanúi történelmi jelentőségű jogi győzelmet arattak az orosz kormány ellen a Moszkvai Jehova Tanúi kontra Oroszország perben. Noha az orosz kormány az EJEB 17 bíróból álló Nagykamarája elé kívánta vinni az ügyet, 2010. december 13-án a  Nagykamara elutasította a kormány kérelmét, így véglegesítette a június 10-ei ítéletet. Abban kijelentették, hogy Oroszország kormányának „törvényes kötelessége . . . véget vetni a bíróság által megállapított törvényszegéseknek, és – amennyire csak lehetséges – helyrehozni az okozott károkat”. A kormány azonban a jelen pillanatig nem tett eleget ennek a kötelezettségének. Sőt, új módszerekkel zaklatja a Tanúkat, és akadályozza őket a vallásuk szabad gyakorlásában.

Például 2011. augusztus 25-én reggel a rendőrség házkutatást tartott 19 testvérünknél Taganrog városában, és vallásos kiadványokat, számítógépeket és gyülekezeti feljegyzéseket kobzott el. A házkutatások valószínűleg az Oroszországi Legfelsőbb Bíróság egy korábbi döntésével függnek össze, mely szerint megszüntették a Taganrog Gyülekezetet, és a kiadványaink közül 34-et szélsőségesnek bélyegeztek. Orosz bíróságok döntései alapján a kormány  63 kiadványunkat felvette a szélsőséges kiadványok országos jegyzékébe.

Mindezen felül a testvéreink legalább 950 esetben voltak kitéve házkutatásnak, támadásnak, letartóztatásnak és rendőri őrizetbe vételnek. Az orosz hatóságok 11 büntetőpert indítottak a testvéreink ellen, és számos Királyság-termet megrongáltak. Sőt, legalább egy család otthonát bekamerázták, másoknak pedig lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, és megfigyelték az elektronikus levelezését, mégpedig azzal a céllal, hogy a szélsőségesek elleni törvény alapján valamilyen vádat koholjanak ellenük.

Az egyik ilyen ügy a 35 éves Alekszandr Kalisztratovot érinti Gorno-Altajszk városában. Vallásos gyűlöletkeltéssel vádolták, méghozzá a szélsőségesek elleni törvény alapján, melyet számos emberi jogi aktivista kifogásol. A 2010. október 7-től 2011. március 18-ig tartó bírósági eljárás során a beidézett 71 tanú egyike sem tudta bizonyítani, hogy Alekszandr elkövetett valamilyen bűncselekményt, de még azt sem, hogy szándékában állt elkövetni. A bíróság behatóan tanulmányozta Jehova Tanúi kiadványait és tanításait, és 2011. április 14-én felmentő ítéletet hozott a testvérünk javára. Ám az ügyész fellebbezett, és 2011. május 26-án Altaj-hegyvidék Legfelsőbb Bírósága visszautalta az ügyet az alsóbbrendű bíróságnak, és elrendelte annak újratárgyalását egy új bíróval. Így Kalisztratov testvér, miután teljesen tisztázták a vádak alól, most újabb tárgyalássorozat elé néz, és előfordulhat, hogy tévesen szélsőségesnek fogják nyilvánítani.

Egy ilyen ügy, melyben a feltételezések szerint veszélyes tevékenységről van szó, természetesen felhívta a közvélemény figyelmét a munkánkra Gorno-Altajszk  kis városában. Hogyan éli meg a többi helyi Tanú ezt a helyzetet, hiszen őket szintén bármikor beperelhetik?

„Ezekben a nehéz időkben a Biblia még értékesebbé vált számomra – mondja egy testvérnő, Inna. – Még inkább úgy érzem, hogy a testvérek és a testvérnők alkotják a családomat, és minden eddiginél közelebb érzem magam Jehovához.” Jóllehet némelyik kiadványunkat betiltották, sok tanulmányozás indult, csak most kizárólag a Bibliából. Az Altaj-hegyvidéken a hírnökök száma az előző évhez képest 24 százalékkal nőtt, és 33 százalékkal több időt töltöttek a szántóföldi szolgálatban. Az Emlékünnepen jelen levők száma 16 százalékkal meghaladta a tavalyit, és kétszerese volt a hírnökszámnak.

Időközben Jehova Tanúi Oroszországban 13 új keresetet nyújtottak be az EJEB-hez az orosz kormány ellen. Az egyikben a Legfelsőbb Bíróság 2009. december 8-ai döntését támadják, egy másikban pedig az Altaj-hegyvidék Legfelsőbb Bíróságának azt a döntését, mely 18 kiadványunkat szélsőségesnek bélyegezte.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„Meg van írva a Prófétákban: »És mindannyian Jehovától tanítottak lesznek«”

[Oldalidézet a 25. oldalon]

„Egy köszönömmel nem tudom kifejezni, amit érzek”

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Vélemények a kisegítőúttörő-szolgálatról:

• „Életemben először tudtam kisegítő úttörőként szolgálni. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok ezért a lehetőségért!”

• „Nagyon szépen köszönöm ezt az új elrendezést. Annyira sok örömet szerzett!”

• „Kiemelkedő időszak volt a gyülekezetünk történetében.”

• „Hozzájárult a gyülekezet békéjéhez és egységéhez, hogy ilyen sok kisegítő úttörőnk volt.”

• „Armageddon már biztosan a küszöbön áll!” – jegyezte meg egy nem Tanú férfi, aki felfigyelt a fokozott tevékenységünkre áprilisban.

[Kiemelt rész a 43. oldalon]

„ÖRÖMMEL KIÁLTANAK”

EBBEN a Sátán irányítása alatt álló világban egyre több a baj (Jel 12:12). Jehova szolgái ellenben „örömmel kiáltanak . . . jó szívállapotuk miatt” (Ézs 65:13, 14). Fáradhatatlanul igyekeznek minél több embert az igaz Isten imádatához vonzani, mivel tudják, hogy „akik [Jehovánál] keresnek menedéket, mind örvendezni fognak, időtlen időkig örömmel kiáltanak” (Zsolt 5:11).

 [Táblázat/​grafikonok a 26. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

106 NYELVEN ELÉRHETŐ

A teljes Új világ fordítás A Keresztény Görög Iratok

62 nyelven: 44 nyelven:

afrikaans amerikai jelnyelv

albán amhara

angol azerbajdzsán

arab azerbajdzsán (cirill betűs)

bemba brazil jelnyelv

bolgár burmai

cseh észt

cseva eve

csvana fidzsi

dán ganda

efik gun

finn haiti kreol

francia hiligaynon

görög hindi

grúz hiri-motu

holland kannada

horvát kaonde

igbo kazak

ilokano khmer

indonéz kiribati

japán kolumbiai jelnyelv

joruba lett

kínai (egyszerűsített) litván

kínai (hagyományos) lozi

kinyarvanda luvale

kirgiz malajálam

koreai mexikói jelnyelv

lengyel nepáli

lingala olasz jelnyelv

macedón orosz jelnyelv

magyar pandzsábi

malgas pangaszinam

máltai papiamentu (Curaçao)

német sranan

norvég szango

olasz tamil

orosz thai

oszét tok-piszin

örmény tonga

pedi tongai

portugál tumbuka

román ukrán

rundi üzbég

sona vietnami

spanyol

svéd

szamoai

szebuano

szerb

szerb (latin betűs)

szingaléz

szlovák

szlovén

szongai

szoto

szuahéli

tagalog

török

tvi (akvapem)

tvi (aszante)

xhosza

zulu

[Grafikonok]

◀ 76% ◁ 24%

2011-ben a világ népességének legalább a 76 százaléka olvashatta az anyanyelvén az „Új világ fordítást” (részben vagy egészben)

110

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0

1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010

[Grafikon a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Világszerte 2 657 377 hírnök vett részt a kisegítőúttörő-szolgálatban

2,5 MILLIÓ

2,0

1,5

1,0

0,5

0

2008 2009 2010 2011

[Térkép a 35. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

EGYESÜLT ÁLLAMOK

FRANCIAORSZÁG

BULGÁRIA

TÖRÖKORSZÁG

ÖRMÉNYORSZÁG

AZERBAJDZSÁN

OROSZORSZÁG

DÉL-KOREA

[Kép a 6. oldalon]

Fent: Úttörők és hírnökök elvitték a tanulmányozóikat Jeannette-hez (lásd a  8–9. oldalt)

[Kép a 7. oldalon]

Általános és kisegítő úttörők a szolgálatba indulnak Madridban

[Kép a 10. oldalon]

Tosi egy ápolónak tanúskodik az idősek otthonában

[Kép a 11. oldalon]

Alejandro az apukájával a hónap utolsó napján (Sant Celoni, Barcelona)

[Kép a 13. oldalon]

Őrtorony Oktatási Központ (New York állam, Patterson)

[Kép a 18. oldalon]

A rikudzentakatai Királyság-terem

 [Kép a 22. oldalon]

Fent: Az önkéntesek törmelékeket távolítanak el egy testvér házából Sibatában (Mijagi prefektúra)

[Kép a 22. oldalon]

Balra: Egy fiókbizottsági tag előadást tart egy testvér otthonában Rikudzentakatában

[Kép a 22. oldalon]

Lent: Önkéntesek ebédet készítenek egy különleges kongresszusi nap résztvevőinek a katasztrófa sújtotta területen

[Kép a 24. oldalon]

A litván és a lett bibliafordítás

[Képek a 31. oldalon]

Emléktábla a Yankee Stadionnál (New York). A feliraton az áll, hogy a stadion történetében a legnagyobb létszámú rendezvény Jehova Tanúi 1958-as kongresszusa volt

[Kép a 32. oldalon]

Munkások a Burkina Fasó-i hivatal építésén

[Kép a 32. oldalon]

A Burkina Fasó-i hivatal

[Kép a 32. oldalon]

A chilei fiókhivatal

[Képek a 33. oldalon]

A hongkongi fiókhivatal új részei

[Kép a 34. oldalon]

Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg, Franciaország)

[Képek a 38. oldalon]

Iskolások az ellenőrzőjükkel. Örülnek, hogy nem kötelező részt venniük a hitoktatáson

[Kép a 41. oldalon]

Tanúk prédikálnak Gorno-Altajszkban (Altaj-hegyvidék)