Prédikálás és tanítás az egész földön

JÁNOS APOSTOL réges-régen prófétai látomásban látott egy megszámlálhatatlan nagy sokaságot, „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”. Leírta róluk, hogy ők lesznek azok, akik túlélik a nagy nyomorúságot, és bejutnak Isten új világába (Jel 7:9, 14). A következő oldalakon található számadatok és tapasztalatok rámutatnak, hogy a begyűjtés alatt álló nagy sokaság egyre nagyobb létszámú. Ez megerősíti az abba vetett hitünket, hogy Jehova ígéretei biztosan valóra válnak.

 AFRIKA

ORSZÁGAI: 57

LAKOSSÁGA: 949 533 064

HÍRNÖKÖK: 1 267 314

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 2 819 310

A LEVELE MEGVIGASZTALTA. Iris, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él, rendszeresen ír pár vigasztaló sort olyanoknak, akik elvesztették a hozzátartozójukat. A leveleivel elküldi a Nemsokára megszűnik a szenvedés! és a Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? című traktátusokat. Nemrég egy férfi, Sidney válaszolt neki. Sidney 38 évi boldog házasság után veszítette el a feleségét. „Bár az orvosok felkészítettek, hogy drága feleségemnek már nincs sok ideje hátra – írta –, a halála mélyen lesújtott. Össze voltam zavarodva, és minden olyan bizonytalanná vált. Hálát adok az Úrnak, hogy vannak olyan emberek, mint Ön. Időt és energiát nem sajnálva vadidegeneknek tárja fel Isten ígéreteit, ami vitán felül rendkívül nemes tett. Nehéz idők várnak most rám, de a szavakat, melyekkel a hitét kifejezte, kincsként őrzöm a szívemben. Akkor éreztem először, hogy valamelyest lelki béke hat át, és választ kapok a kérdéseimre, amikor elolvastam a levelét és a kis tájékoztatókat.”

MEGTARTOTTÁK A BABÁT. Gloria, egy Beninben élő fiatal testvérnő éppen tanúskodott Arnaud-nak, egy egyetemi hallgatónak, amikor megszólalt a fiú mobiltelefonja. Arnaud elnézést kért, és elmondta, hogy segítenie kell az egyik barátjának. Gloria sietve benyúlt a táskájába, kivette az első folyóiratot, amelyik a keze ügyébe került,  és odaadta neki. Arnaud anélkül, hogy rápillantott volna, elfogadta és elment.

Azért hívta fel a barátja, mert megtudta, hogy a barátnője terhes, és azon gondolkodott, hogy rá kellene beszélni a lányt az abortuszra. Miközben Arnaud a barátjához tartott, megnézte a folyóiratot. „Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a címlapon az abortusz szót” – mesélte később. Gloria az Ébredjetek! 2009. júniusi számát adta oda neki. A bevezető cikksorozatnak ez volt a címe: „Abortusz – A sokat vitatott téma”. Arnaud odaadta a barátjának, aki miután elolvasta, már nem gondolkodott az abortuszon. A barátnője később egy csodálatos kislánynak adott életet.

BÁTRAN BESZÉLT A KURUZSLÓVAL. King, egy általános úttörő testvér szükségterületre költözött Zimbabwéban. Miközben egy testvérnővel a szántóföldi szolgálatban volt, egy közismert kuruzslót is felkerestek. Bár a testvérnő nem akart beszélni ezzel a nővel, King úgy döntött, hogy felkínálja neki a házi bibliatanulmányozást. Amikor a kuruzsló meglátta a Tanúkat, azt hitte, hogy kuncsaftok, és megkérdezte tőlük, hogy mit szeretnének. King megmutatta neki a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet, és felkínálta a bibliatanulmányozást. A nő elfogadta. „Nagyon meglepődtünk, hogy mennyi kérdése van – meséli King. – Megbeszéltük, hogy visszatérünk, és elkezdjük a tanulmányozást.” Három héttel később meghívták a gyülekezeti összejövetelre,  és ő el is jött. Megsemmisítette az összes spiritiszta tárgyát, és gyorsan előrehaladt. Néhány hónappal később megkeresztelkedett.

„LÉGY SZÍVES, IMÁDKOZZ ÉRTE, HOGY MEGLÁTOGASSANAK!” Tíz évvel ezelőtt Patrick úgy döntött, hogy Angolából az Egyesült Államokba költözik. Az anyukájával, Felicidadéval telefonon tartotta a kapcsolatot. Nemrég azonban egy internetes videohívásnak köszönhetően végre láthatták is egymást. Beszélgetés közben Patrick látta, hogy valaki még van a szobában, és megkérdezte, hogy ki az. Felicidade, aki Jehova Tanúja, így válaszolt: „Egy testvérnő a gyülekezetből. Eljött meglátogatni.”

„Engem miért nem látogatnak meg a Tanúk? – kérdezte Patrick. – Már tíz éve élek itt, de még egyszer sem kerestek fel. Légy szíves, imádkozz érte, hogy meglátogassanak!”

Felicidade és a testvérnő kicsit meglepődtek, de megígérték, hogy imádkozni fognak.

Csupán három nappal később egy Tanú bekopogtatott hozzá. Patrick annyira meglepődött, hogy rögtön fel is hívta az anyukáját, és megkérdezte, hogy ő intézte-e el, hogy valaki felkeresse. De nem így volt. Ebből Patrick azt a következtetést vonta le, hogy Isten meghallgatta az anyukája imáját, ezért elfogadta a bibliatanulmányozást, sőt az összejövetelekre is elkezdett járni. Legközelebb, amikor az anyukájával beszélt, büszkén mutatta meg neki azt a fejezetet, melyet éppen átvettek vele A Biblia tanítása könyvből. Azt is elújságolta, hogy vásárolt egy öltönyt, hogy legyen miben járnia összejövetelre.

 FURCSA KÉRÉS. A 2010-es kerületkongresszus kezdetén Brazzaville városában, a Kongói Köztársaságban egy fiatalember, Edvard elmondta, hogy szeretne  megkeresztelkedni. Amikor megkérdezték tőle, hogy melyik gyülekezethez tartozik, így válaszolt: „A mossakaihoz.” Mivel abban az elszigetelt helyen lévő kis faluban nem is voltak Tanúk, a testvérek kíváncsiak voltak rá, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik.

Edvard elmondta, hogy 2007-ben a nagyapja Brazzaville-ben áttanulmányozta vele a Mit kíván meg füzetet, és A Biblia tanítása könyvből is 14 fejezetet. Majd Edvard Mossakába költözött a szüleihez. Mivel ott nem voltak Tanúk, megkérte az édesapját, hogy vegye át vele a könyv hátralévő fejezeteit. Az édesapja feltette a kérdéseket, ő meg válaszolt. Miután befejezte a könyvet, úgy érezte, másokkal is meg kell osztania az igazságot. Így 2009 októberétől egymaga prédikálni kezdett a környéken a Mit kíván meg füzettel. Feljegyezte, hogy mennyi időt töltött a szolgálatban, és rendszeresen elküldte a jelentését a nagyapjának Brazzaville-be. Ám a nagyapja soha nem adta ezeket oda a felvigyázóknak.

Később a fiókhivatal három hónapra két ideiglenes különleges úttörőt küldött Mossakába. Ők nem tudtak Edvardról. Csupán két nappal a távozásuk előtt az egyikük, Daniel meglátta Edvardot, amint épp bibliatanulmányozást vezet a Mit kíván meg füzetből. Odament hozzá, és beszélt vele. Edvard ezt mondta neki: „Éppen prédikálok. Hírnök vagyok. Kérdezd meg apukámat.” Daniel felkereste Edvard édesapját, aki megerősítette Edvard szavait. Az ideiglenes különleges úttörők a megmaradt kevés időt arra szánták, hogy képezzék Edvardot a szolgálatban. Távozásuk után Edvard még buzgóbban prédikált, és több mint tíz bibliatanulmányozást vezetett. Az életét is átadta Jehovának.

Miután megismerték a részleteket, a korábban említett kongresszus pénteki napján két vén beszélt Edvarddal,  és átvették vele a kérdéseket, melyeket a leendő kereszteletlen hírnökökkel szoktak. Edvard pontos válaszai lenyűgözték a testvéreket. A vének a különleges úttörőktől megtudták, hogy Edvardnak példás a magaviselete, és hogy nem hivatalosan már 9 hónapja prédikál, ezért hozzájárultak, hogy kereszteletlen hírnökké váljon. Mivel a következő héten tartottak egy másik kongresszust lingala nyelven, a vének megszervezték, hogy addigra átvegyék Edvarddal a keresztelkedés előtti kérdéseket. Edvard bebizonyította, hogy pontosan érti az igazságot, így 2010 júliusában megkeresztelkedhetett. Egy héttel azután, hogy kereszteletlen hírnök lett, a vének bejelentették, hogy megkeresztelkedett.

A keresztelkedése után két hónapig kisegítő úttörőként szolgált Brazzaville-ben. A vének gondoskodtak róla, hogy valaki áttanulmányozza vele a „Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” című könyvet, majd visszatért Mossakába. Nemrég kineveztek egy különleges úttörőt arra a vidékre. Edvard áprilisban kisegítő úttörő volt, és ezzel a testvérrel 182 érdeklődőt üdvözölhetett az Emlékünnepen. Jelenleg 16 bibliatanulmányozója van, akik közül 7-en rendszeresen részt vesznek az összejöveteleken, melyeket a két testvér tart. Edvard 2011-ben töltötte be a 15. életévét.

 AMERIKA

ORSZÁGAI: 55

LAKOSSÁGA: 941 265 091

HÍRNÖKÖK: 3 780 288

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 4 139 793

EGY TÉVES HÍVÁS JÓ EREDMÉNYT SZÜL. Az Egyesült Államokban egy testvérnőnek, Sundie-nak a lakásán csörgött a telefon: egy hölgy olyasvalakit keresett, akit Sundie nem ismert. Amikor Sundie közölte vele, hogy ez biztosan téves hívás, a hölgy elmondta, hogy mivel nagyon gyengén lát, néha bizony hibázik. Beszélgetni kezdtek, és a hölgy elárulta, hogy rossz hírrel keresi a fiát, mivel az orvosok megállapították, hogy rákos. Teljesen el volt keseredve, és nem értette, miért engedi Isten, hogy ez történjen. Sundie érezte, hogy meg kell osztania vele a Biblia üzenetét. Gyorsan bátorságért imádkozott, majd felolvasott néhány buzdító bibliaverset, hogy megvigasztalja a hölgyet, és reményt öntsön belé. Elmondta, hogy Istennek van neve, és buzdította a hölgyet, hogy használja az imáiban ezt a nevet, és fogalmazzon konkrétan, amikor imádkozik. A hölgy megköszönte neki, hogy meghallgatta és bátorította. „Nem hiszem, hogy véletlenül hívtam fel” – mondta.

Miután megadták egymásnak az elérhetőségeiket, Sundie elküldte neki A Biblia tanítása könyvet hangfelvételen, és megszervezte, hogy egy úttörő testvérnő a közelből meglátogassa. Sundie megjegyezte: „Hálás vagyok Jehovának, hogy a szeretetéből fakadóan megtanít  minket arra, hogy mindenféle helyzetben meg tudjuk vigasztalni az embereket.”

A TRAKTÁTUSBÓL VÁLASZT KAPTAK A KÉRDÉSÜKRE. Néhány testvérnő rendszeresen tanúskodik az utcán egy nagy kórház előtt Puerto Ricóban. Az egyikük odament két férfihoz, akik a kórház bejárata felé igyekeztek. Mivel látta, hogy sietnek, csak egy traktátust kínált fel nekik, a Van-e halhatatlan szellemünk? címűt. Az utcán nem szokta ezt a traktátust felajánlani, de most csak ez volt nála. Később a két férfi megszólított egy másik testvérnőt, és elmondták, hogy akkor kapták a traktátust, amikor látogatóba mentek egy súlyos beteg családtagjukhoz. Éppen arról beszélgettek, hogy a halál után tovább él-e az ember szelleme, és a traktátusból megkapták a választ. Nagy segítségnek érezték.

LEVÉL JEHOVÁHOZ. A hétéves Joshua az Egyesült Államokban él. Decemberben a tanítónője azt a feladatot adta a gyerekeknek az iskolában, hogy írjanak levelet a Mikulásnak. Miután Joshua udvariasan megmondta, hogy nem szeretne ilyen levelet írni, a tanítónő megengedte, hogy bárki másnak írjon. A kisfiú úgy döntött, hogy Jehovának fog írni. Így fogalmazott: „Köszönöm, hogy megígérted a paradicsomot. Köszönöm a Fiadat, akinek Jézus a neve, és aki értünk adta az életét. Köszönöm, hogy olyan dolgokat  teremtettél, amelyeknek örülhetünk. Szeretlek, Jehova Isten.” A levelét más diákokéival együtt közölték a helyi újságban.

A ROKONAIT IS ÉRDEKLI AZ IGAZSÁG. Egy kolumbiai testvér, Alejandro szeretett volna tanúskodni a családtagjainak. Mivel messze laknak tőle, levelet írt nekik, és küldött néhány folyóiratot. Amikor az egyik rokona, Pablo elolvasta a folyóiratokat és kikereste a bibliaverseket, rájött, hogy a katolikus egyház nem az igazat tanítja. Lelkesen beszélt erről a családban, így többen szintén felismerték az igazságot, és otthagyták a katolikus egyházat.

Rövidesen 15 családtag minden este összegyűlt,  hogy tanulmányozza a Bibliát a folyóiratok alapján. Szerettek volna még többet megtudni, ezért kutatni kezdtek a Tanúk után a környező városokban, de senkit sem találtak. Közben már beszéltek az új ismereteikről a szomszédaiknak. Aztán végre megtudták, hogy úgy 80 kilométernyire tőlük van egy Királyság-terem. Azon nyomban odautaztak, és segítséget kértek a testvérektől.

Most egy általános úttörő testvér hetente egyszer meglátogatja őket, és 26 személlyel folytat bibliatanulmányozást, Alejandro családján kívül még 11 érdeklődővel. Bérelnek egy akkora járművet, amellyel a legtöbben el tudnak jutni a nyilvános előadásra és az Őrtorony-tanulmányozásra.

CSAKUGYAN TÉVEDÉS LETT VOLNA? Ecuadorban egy olyan vidéken, ahol kicsua nyelven beszélnek, egy testvérnő lebetegedett, ezért megkért más testvéreket, hogy vezessenek le helyette egy bibliatanulmányozást. A testvérek nem tudták biztosan, hogy hol lakik az érdeklődő család, ezért megkérdezték az egyik háznál, hogy róluk van-e szó. A család szeretettel fogadta őket, mintha számítottak volna rájuk. A testvérek csak a végén jöttek rá, hogy ez a család még soha nem tanulmányozott! Kiderült, hogy egyszerűen csak tetszett nekik a gondolat, hogy együtt tanulmányozzák a Bibliát, és úgy tettek, mintha ez már szokás lenne náluk. Így hát elindult egy új bibliatanulmányozás, és a testvérnő érdeklődői, akiket aznap nem találtak meg, szintén folytatják a tanulmányozást.

A SÜTI TANÚSKODÁSRA ADOTT ALKALMAT. A hatéves Caleb Kanadában él. Első nap az iskolában az egyik osztálytársának éppen születésnapja volt, és a fiú anyukája, Natalie sütit hozott a többieknek. Caleb udvariasan  visszautasította. Natalie megkérdezte tőle, hogy esetleg valamilyen ételallergiája van-e. „Nem, hanem Jehovát szolgálom” – válaszolta Caleb.

Az órák után Natalie odament Caleb anyukájához, és megkérdezte: „Ön Jehova Tanúja?” Amikor igennel felelt, Natalie nagyon izgatott lett. Tizenéves korában tanulmányozott a Tanúkkal, de mivel a családja ezt hevesen ellenezte, abbahagyta. Most örömmel beleegyezett, hogy újrakezdje a tanulmányozást.

NEM ISTEN AKARTA ÍGY. Laly, egy perui lány, születése óta siket. Amikor megkérdezte az anyukájától, hogy miért siket, az azt válaszolta, hogy Isten akarta így. Emiatt Laly nagyon el volt keseredve, és megharagudott Istenre. „Miért ilyen gonosz velem?” – töprengett.

Évek múlva Laly hozzáment egy fiatal siket férfihoz. Az első gyermekük Down-szindrómával született. Feldúltan ismét az anyukájától kért magyarázatot: „Miért beteg a fiam?” Az anyukája elküldte egy paphoz. Az ugyanazt válaszolta, mint annak idején az anyukája: „Isten akarta így.”

Lalyt felzaklatta ez a gondolat, ezért így tiltakozott: „Miért ilyen kegyetlen Isten? Belenyugszom, hogy engem siketséggel büntet, de miért bünteti a fiamat? Ugyan mi bűnt követett el, hiszen most született?!” Ettől  kezdve nem akart hallani Istenről, és otthagyta az egyházat.

Néhány évvel később Jehova Tanúi meglátogatták Lalyt, és jelnyelven felajánlották neki, hogy szívesen tanítják a Bibliáról. Elutasította őket, és azt mondta, hogy nem hisz Istenben. A testvérnő türelmesen elmagyarázta, hogy Istent, akit ő nem akar megismerni, Jehovának hívják, és szeretné visszaadni a hallását. Laly hitetlenkedve megkérte a testvérnőt, hogy bizonyítsa be. A testvérnő megmutatta neki az Ézsaiás 35:5-öt, mely így szól: „a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak.” Lalyt meglepte ez az ígéret. Beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és eljutott a megkeresztelkedésig. A fia, aki megtanulta a jelnyelvet, minden összejövetelre elmegy vele. Laly mélységesen értékeli a Biblia ígéreteit, és most általános úttörőként szolgál.

 ÁZSIA ÉS A KÖZEL-KELET

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 4 194 127 075

HÍRNÖKÖK: 664 650

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 629 729

NEM TUDTÁK A VÁLASZT KÉT KÉRDÉSRE. Egy ázsiai országban, ahol a munkánk korlátozva van, egy 24 éves férfi elfogadta a bibliatanulmányozást, de csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy a Tanúk tévednek, és a katolikus hit az igaz. Ám hamar felismerte, hogy Jehova Tanúi az igazságot tanítják.

Amikor a családja megtudta, hogy tanulmányozza a Bibliát, elhívták egy családi összejövetelre, és megpróbálták rávenni, hogy térjen vissza a katolikus egyházhoz. Mivel nem volt erre hajlandó, a családja a faluban lakó összes rokonukat összehívta, hogy kényszerítsék az új hite elhagyására. Még meg is verték, de ő így sem alkudott meg. A család ezután jelentést tett róla a papnak, az pedig az egyháztanács elé citálta. A férfi azt mondta a tanács előtt, hogy visszatér az egyházhoz, ha a pap válaszol a következő két kérdésre: Mi Isten neve? Miért engedi meg az egyház a híveinek, hogy vért fogyasszanak, ha egyszer a Biblia ezt tiltja? A pap egyik kérdésre sem tudott felelni. Ehelyett inkább arcul csapta a férfit, hogy „kiűzze belőle a démont”. A gyűlés ezzel be is fejeződött.

 Később a férfi családja összehívta a barátait, és arra akarták kényszeríteni, hogy térdeljen le Mária szobra előtt. Ismét megverték, de ő ekkor sem alkudott meg. A család most egy szemrevaló lányt használt fel, aki azt mondta a férfinak, hogy hozzámegy, ha visszatér az egyházhoz. A férfi azt felelte, hogy hajlandó visszatérni, ha a lány válaszol a két kérdésre, amelyet a papnak tett fel. A lány erre elment, és soha nem is jött vissza. Miután a férfinak hét hónapig nem engedték, hogy elhagyja a falut, végül megszökött, elment a városba, és megkereste a testvéreket. Egy hónap múlva kereszteletlen hírnök lett, 2011 márciusában pedig egy körzetkongresszuson megkeresztelkedett.

A BÖRTÖNŐR MEGVÉDI A TESTVÉRNŐT. Dél-Koreában egy általános úttörő testvérnő meglátogatta a fiát, aki a keresztényi semlegessége miatt börtönben volt. Miközben a fiára várt, adni akart egy traktátust a mellette ülő férfinak. A férfi mérgesen rákiabált: „Miért terjesztik még itt is ezt a hamis hitet?” A hangoskodásával felhívta magára a 30-40 többi jelenlévő figyelmét. Az egyik börtönőr korholni kezdte: „Az övék az igaz vallás. Az összes többi hamis. Már hosszú évek óta figyelem itt a börtönben ezeket az embereket, és látom, hogy egyedül ők cselekszenek összhangban a tanításukkal.” A férfi, aki sértegette a testvérnőt, egy szót sem szólt többet.

ÍRÁS A FALON. Amikor Harindra elkezdte tanulmányozni a Bibliát, már 10 éve egyedül élt, mert elköltözött otthonról, hogy Nepál egyik nagyvárosában dolgozzon. Így tudott élelemről gondoskodni a családjának, mely egy kis faluban élt. Mivel Harindra írástudatlan volt, egy Tanú a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzet segítségével tanulmányozta vele a Bibliát. Ez a füzet akkor még nem jelent meg nepáli nyelven,  így az angol nyelvű füzetet használták. Egy nap Harindrát meglátogatta a felesége. Nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a férje egy angol füzetből tanulmányoz. És arra is rácsodálkozott, hogy már nem iszik, és egyszer sem emel rá kezet. Amikor megtudta, hogy mindez annak köszönhető, hogy Harindra tanulmányozza a Bibliát, ő is elkezdett tanulmányozni, sőt a falujában megtartott összejövetelekre is eljárt. Harindra szeretett volna minél többet megtudni Jehováról, ezért elhatározta, hogy megtanul írni-olvasni. Megkérte a tanítóját, hogy írja fel neki a nepáli betűket egy-egy cetlire. Ezeket aztán kitűzte a szobája falára. Végül már az egész fal tele volt papírdarabokkal. Aztán elkezdte gyakorolni a betűk és szavak kiolvasását. Lassacskán megtanult olvasni. Időközben elintézte, hogy a családja hozzá költözzön, és így együtt imádhassák Jehovát. Két éven belül megkeresztelkedett. Most a családjával együtt látogatja az összejöveteleket, és a teokratikus szolgálati iskolán szokott bibliaolvasási feladatot kapni. Ezt mondja: „A Jehovától jövő oktatásnak köszönhetően az életünk teljesen megváltozott.”

MÉG 200 000 DOLLÁRÉRT SEM. Az azerbajdzsáni Zarkhanum életét teljesen átitatta a spiritizmus. Az emberek 15 éven át arról ismerték ezt a nőt, hogy természetfölötti képességei vannak, például jósol, gyógyít és rontást vesz le. Zarkhanum nagyon népszerű volt, és a kuncsaftjai, köztük magas rangú tisztviselők és a feleségeik, 2000-4000 dollárnyi összeget is fizettek neki egyetlen szeánszért. Éppen ezért Zarkhanum szépen meggazdagodott. Bár birtokában volt spiritiszta erőknek, mégis úgy érezte, hogy Istennel nincs mély kapcsolata, és sok megválaszolatlan kérdés kavargott benne. A házassága romokban hevert, és nem  volt igazi életcélja sem. Egyszer, miközben éppen elkeseredetten kiöntötte a szívét Istennek, kopogtattak nála. Két testvérnő állt az ajtajában. Amikor arról beszéltek, hogy mennyire fontos nemcsak a szavainkkal, de a tetteinkkel is örömet szereznünk Istennek, elérzékenyült. Sok vallásos embert ismert, akiknek a tettei egyáltalán nem voltak Istennek tetszőek. Azzal is tisztában volt, hogy a spiritizmus gyakorlása bűn. A beszélgetés végén beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Idővel már használta Jehova nevét az imáiban, és tapasztalta, hogy választ kap rájuk. Ám nem volt könnyű felhagynia a szokásaival, ugyanis a démonok folyamatosan zaklatták, sőt meg is verték. Végül Jehova támogatásával megszabadult a démoni befolyástól, és minden olyan tárgyát megsemmisítette, melyek a spiritizmushoz vagy a hamis valláshoz kötődtek.

Zarkhanum kis idő elteltével a jó hír buzgó hírnöke lett, és 2011 májusában megkeresztelkedett. Közvetlenül ezután jelentkezett kisegítőúttörő-szolgálatra. Egyáltalán nem volt gond neki teljesíteni az órakövetelményt, hiszen a rossz egészségi állapota ellenére már a keresztelkedése előtt is több mint 70 órát prédikált havonta. Két hónappal a keresztelkedése előtt egy kormánytisztviselő felesége kereste fel, és kérte, hogy vegye le róla a rontást. 200 000 dollárt (44 millió forintnyi összeget) ajánlott neki, ha segít rajta. A nő azt hitte, hogy a rontás miatt betegedett meg és kellett amputálni az egyik lábát. Zarkhanum nem tett eleget a kérésének, viszont beküldött hozzá a kórházba két Tanút, hogy beszéljenek neki a jó hírről. Buzgó testvérnőnk nap mint nap prédikál a volt ügyfeleinek. Elmondja nekik, hogy amit korábban tett, az helytelen Isten szemében. Ennek eredményeként az egyikük, pont az, aki  ajánlotta őt a kormánytisztviselő feleségének, elfogadta a bibliatanulmányozást, és már az összejövetelekre is eljár.

TANÚSKODTAK A BÖRTÖNBEN. Indiában két testvérnőt letartóztattak, mert részt vettek a szolgálatban, és öt nap börtönre ítélték őket. Egyikük így meséli el, mi történt: „Amint bekerültünk, a rendőrök megkérdezték, hogy miért hoztak be minket, így remek lehetőség adódott a tanúskodásra. Mivel a szolgálat végzése közben tartóztattak le, sok folyóirat és traktátus volt nálunk. Mindenkinek beszéltünk a hitünkről, és jó néhány kiadványt elterjesztettünk. Bátorítottuk egymást, imádkoztunk, és olvastuk a nálunk lévő kiadványokat.

Később egy másik börtönbe szállítottak minket. Alighogy megérkeztünk, az elítéltek rögtön rákérdeztek, hogy miért kerültünk be. Nekik is elmondtuk, hogy Jehova Tanúi vagyunk, és azt is, hogy miről prédikáltunk az embereknek. Egy női börtönőr hallotta, miről beszélünk, és ezt mondta: »Azért lettek behozva, mert  prédikáltak. Erre fel itt is prédikálnak?!«” A két testvérnő most azt tervezi, hogy visszamennek meglátogatni azokat az elítélteket, akiket érdekelt az igazság.

EGY RENDŐR FELFIGYEL VALAMIRE. Betlehemben két testvérnő kisebb üzletekben tanúskodott, amikor hirtelen odarohant hozzájuk két hölgy, és spanyolul megkérdezte, hogy Jehova Tanúi-e. Mexikói testvérnők voltak, akik egy turistacsoporttal látogattak el Izraelbe, és megismerték a testvérnők kezében a kiadványainkat. A négy testvérnő megölelte, megpuszilta egymást, fotókat készítettek és címet cseréltek. Ezután a két mexikói testvérnő visszament a csoportjához, a két helyi testvérnő pedig folytatta az üzleti tanúskodást.

Néhány órával később egy rendőr odament a két izraeli testvérnőhöz, és megkérdezte, hogy spanyolok-e, mire ők mondták, hogy nem. A rendőr látta, amikor a négy testvérnő összetalálkozott, és azt hitte, hogy rég nem látott jó barátok vagy rokonok. A testvérnők elmondták, hogy Jehova Tanúi, és a Tanúk – még akkor is, ha másik országban élnek, és sosem találkoztak korábban – úgy érzik, hogy egyetlen családot alkotnak, hiszen szeretet fűzi őket össze. A rendőrnek ez annyira tetszett, hogy egy kiadványt is elfogadott, és megkérdezte, hogy hol tudhatna meg többet erről a vallásról. A testvérnők gondoskodtak róla, hogy a rendőr máskor is tudjon Tanúkkal beszélgetni.

„TALÁN LESZ VALAKI, AKI MEGHALLGAT.” Juszuke, egy fiatal úttörő, aki Japánban egy angol nyelvű csoportban szolgál, egyik nap megtudta, hogy másnap reggel Nagaszakiban egy kirándulóhajó fog kikötni, melyen több országból is lesznek utasok. Így hát korán felkelt, és a szakadó eső ellenére két órát autózott, hogy eljusson a kikötőbe. Ahogy a rakparton állt egymaga az esőben,  a hajót elhagyó utasok közül sokan azt gondolták, hogy idegenvezető, és odamentek hozzá. Ennek a félreértésnek köszönhetően Juszuke fél óra alatt 70 folyóiratot és 50 füzetet terjesztett el többféle nyelven.

Majd visszament a kocsijához, hogy még vegyen magához kiadványokat. Visszatérve a rakpartra látta, hogy egy fiatalember ott áll és vár. Amikor Juszuke odament hozzá, a fiatalember angolul ezt kérdezte: „Ön Jehova Tanúja?” Juszuke igennel felelt, mire a férfi zokogni kezdett. Juszuke elvitte egy közeli kávézóba, hogy beszélgessenek.

Kiderült, hogy Jasonnek hívják, és 21 éves. Elmesélte, hogy a szülei tevékenyek az igazságban, és közel 20 éves koráig ő is kereszteletlen hírnök volt. Úgy 6 hónappal korábban azonban megszakította a kapcsolatot a Tanúkkal, és befizetett egy hajóútra, melynek során számos ázsiai országot meglátogat. Arra gondolt, hogy Ázsiában biztosan nem fog Tanúkkal találkozni. A gyomorbántalmai miatt Thaiföldön, Vietnamban és Tajvanon nem tudta elhagyni a hajót. Legelőször Japánban tudott leszállni, és az első ember, akivel találkozott, Jehova Tanúja  volt! Jason rögtön erre gondolt: „Soha nem futhatok el Jehova elől.” Ezért fakadt sírva.

A kávézóban Juszuke megbeszélt Jasonnel néhány bekezdést az ’Isten szeretete’ könyvből, biztosítva arról, hogy Jehova még mindig szereti. Juszuke buzdította Jasont, hogy ne hagyja el a szervezetet. Sajnos csak kevés időt tudtak együtt tölteni. Jason hajója még aznap továbbindult Incshonba, Dél-Koreába, ahol Jason többnapos városnézést tervezett.

Juszuke azon töprengett, hogy mit tehetne még Jasonért, és eszébe jutott egy testvér, akivel egy nemzetközi kongresszuson ismerkedett meg Dél-Koreában. A testvér tudott angolul, és pont Incshonban lakott. Juszuke még aznap este felhívta. Természetesen Jason erről semmit sem tudott. Amikor Jason másnap leszállt a hajóról, megpillantott egy nagy táblát: „Jason, üdvözlünk Koreában!” A táblát öt mosolygós Jehova Tanúja tartotta. Jason törölte a városnézős terveit, és azt a néhány napot a testvérekkel töltötte. Nagy hatással volt rá, amikor hallotta, hogy hozzá hasonló korú fiatal koreai testvéreket a hitük miatt bebörtönöznek. Még az Emlékünnepre is elment.

Jason, miután hazatért az Egyesült Államokba, ismét tevékeny hírnök lett, és megkérte a véneket, hogy hetente négyszer tanulmányozzanak vele. A Biblia tanítása és az ’Isten szeretete’ könyv áttanulmányozása után alkalmassá vált a keresztelkedésre. 107 nappal azután, hogy találkozott Juszukéval, megkeresztelkedett. A következő hónapban kisegítő úttörő volt.

Juszuke utólag elmesélte, hogy azon a hideg, nyirkos reggelen erős belső késztetést érzett, hogy megtegye a hosszú utat Nagaszakiba, még úgy is, hogy senki sem tudta elkísérni. „Talán lesz valaki, aki meghallgat” – gondolta.

 EURÓPA

ORSZÁGAI: 47

LAKOSSÁGA: 736 505 919

HÍRNÖKÖK: 1 589 052

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 843 405

VALAMI KÜLÖNLEGESRE BUKKANT. Ani Bulgáriából elutazott Hollandiába, hogy néhány hónapot ott dolgozzon. Az egyik nap nagyon el volt keseredve. Egy pillanatra megállt az utcán, és imádkozott Istenhez, hogy küldjön hozzá valakit az egyházából. Amint imádkozott, két testvérnő ment el mellette, és megálltak, hogy tanúskodjanak neki. Ani ezt az imájára kapott válasznak tekintette, ezért meghallgatta őket, és elkezdett járni az összejövetelekre. Bár semmit sem értett, a Tanúk szeretete teljesen nyilvánvaló volt számára. Bulgáriában az egyházában széthúzást tapasztalt, itt viszont merőben mást látott. Meg volt róla győződve, hogy valami különlegesre bukkant. Amikor hazatért Bulgáriába, a holland testvérnő, aki tanulmányozott vele, elkísérte, hogy segítsen neki felvenni a kapcsolatot a Tanúkkal Szófiában. Ez is nagy hatással volt Anira. Ekkor már tudta, hogy megtalálta az igaz vallást.

Ani és a férje, Ivo együtt tanulmányoztak, és az összejöveteleken is rendszeresen ott voltak. Később az ismerőseik is eljöttek, és figyelték a tanulmányozást. Egyikük, Asszen egy vallási csoportnak volt a lelkipásztora. Azért ment el Anihoz és Ivóhoz, hogy bebizonyítsa nekik, hogy a Tanúk tévednek, de hamar felismerte, hogy erről szó sincs. Mély bibliai kérdéseket tett fel.  A Tanúk felajánlották neki a bibliatanulmányozást, melyet elfogadott, sőt a családja is csatlakozott hozzá. Egy ideig Asszen még tartott vallásos összejöveteleket a híveinek, de ezeken már azokról az igazságokról beszélt, melyeket A Biblia tanítása könyvből ismert meg. Hamarosan Dencso, a diakónus is bibliatanulmányozást kért. Kis idő elteltével a csoportból három család is elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Mivel már olyan sokan tanulmányoztak a Tanúkkal, úgy döntöttek, hogy többé nem tartanak saját összejöveteleket, inkább mind eljárnak a Tanúk összejöveteleire. Dencso hírnök lett, és sok barátjával folytatott bibliatanulmányozást. Annak köszönhetően, hogy Ani Hollandiában találkozott a Tanúkkal, ez idáig 30 személy kezdte tanulmányozni a Bibliát, és vesz részt rendszeresen az összejöveteleken.

CSAK BIBLIAVERSEKET OLVASOTT FEL A HÁZASSÁGRÓL. Csehországban egy testvér és a felesége bibliatanulmányozást folytatott a Királyság-teremben egy fiatal mongol házaspárral. Bár rengeteget fáradoztak, hogy megtanulják a mongol nyelvet, nagyon nehezen tudtak kommunikálni. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a fiatalok alázatosan és türelmesen figyelnek a bibliai igazságra. Egyik este a fiatalasszony a férje nélkül jött az összejövetelre. Elmondta, hogy külön fog költözni, mert nem jönnek ki egymással. Néhány perccel később a férj is megérkezett, de rá sem nézett a feleségére. Egyértelmű volt, hogy a helyzet komoly. A testvér bement a férjjel a Királyság-terem könyvtárába, hogy megbeszélje vele a dolgot. De mivel alig beszélt mongolul, nem tudta, hogy mi történt közöttük, ezért nem is tudott konkrét tanácsot adni. Egyszerűen csak felolvasta az összes bibliaverset, mely eszébe jutott a házasságról és a kommunikációról. A fiatalember szemmel láthatóan minden egyes versen meghatódott. Majd hirtelen kirohant  a könyvtárból, odaszaladt a feleségéhez és megcsókolta. Amikor hazaindultak, ragaszkodott hozzá, hogy ő vigye a felesége táskáját, mivel azt a tanácsot kapta, hogy segítsen neki.

Másnap úgy néztek ki, mint akik a mézesheteiket töltik, és áradoztak róla, hogy mennyire értékelik Jehovát, és azt a sok bölcs szentírási tanácsot, melyet a házasságról kaptak. Később visszatértek Mongóliába, hogy gondoskodni tudjanak két gyermekükről. Egy olyan kis városban élnek, ahol nincs gyülekezet. A feleség már megkeresztelkedett, és a férj is szépen előrehalad a keresztelkedés felé.

„MIÉRT TETTE EZT VELEM?” Olga, egy ukrajnai úttörő testvérnő tanúskodott egy ételszállító cég sofőrjének. Ezt kérdezte a férfitól: „Ön szerint van valaki, akiben megbízhatunk?”

„Nincs – válaszolt. – A feleségem elhagyott, és magával vitte a kétéves kisfiunkat. Nem tudom, mire vágyhatott még. Mindennap keményen dolgoztam. Mindent érte tettem. Gyűrűt akart, megkapta! Csizmára vágyott, azt is megkapta! Nyakláncra, azt is megvettem neki! Mindene megvolt. Miért tette ezt velem?”

A testvérnő kedvesen megkérdezte tőle, hogy mennyi időt töltött a feleségével és a kisfiával. „Ugyan mikor tudtam volna velük lenni, amikor éjfélig dolgozom? Már hajnal négykor úton vagyok, és a hétvégéken is dolgozom” – válaszolta a férfi.

Olga megmutatta neki az Ébredjetek! 2009. októberi különleges számát, melyben egy cikksorozat a következő témát fejtegette: „Boldog családok – Mi a titkuk?” Felhívta a figyelmét az első cikkre: „Megfelelő fontossági sorrend”. Miután megbeszélték a folyóirat ezzel kapcsolatos gondolatait, a férfi elérzékenyülve ezt mondta: „Eddig  azt hittem, hogy a boldog családi élet titka a pénz, és hogy minden egyéb másodrangú. Most már látom, hogy nem a pénz a legfontosabb. Azt is tudom, hogy mi hiányzott eddig, és hogy mire van szüksége a feleségemnek.”

Egy héttel később Olga ismét találkozott a sofőrrel. A férfi elmondta, hogy elolvasta a folyóiratot, sokat gondolkodott, és sok minden átértékelődött benne. Felhívta a feleségét, és kibékültek. Olga odaadta neki a Családi boldogság könyvet. Amikor a következő héten megpillantotta az ételszállító autót, látta, hogy másik sofőr ül benne. A férfi elmondta, hogy az előző sofőr otthagyta ezt az állást, és a családjával elköltözött. Ám hagyott egy üzenetet: „Nagyon hálás vagyok Önnek, Olga, és az Istenének, Jehovának is. Önnek köszönhetem, hogy ismét együtt van a családom. Ha újra találkozom Jehova Tanúival, mindenképpen tartani fogom velük a kapcsolatot.”

JELT AKART ISTENTŐL. Egy Lettországban élő férfi úgy 15 évvel ezelőtt érdeklődni kezdett a Biblia üzenete iránt, amikor a Tanúk prédikáltak neki. Olykor-olykor tanulmányozott, abban viszont nem hitt, hogy egy „egyszerű” könyv, a Biblia segíthet neki megtalálni Istent. Arra várt, hogy Isten majd személyesen nyilatkoztatja ki magát neki, talán valamilyen természetfölötti, misztikus módon. Ezért abbahagyta a Biblia tanulmányozását, és később minden kapcsolata megszakadt  a Tanúkkal. Évekkel később óriási gondok adódtak az életében, és Istenhez imádkozott segítségért. Ekkor sem történt semmiféle csoda. Ám amikor kinézett az ablakon, megpillantott két testvérnőt, akik éppen a szolgálatban voltak. Néhány héttel később újra imádkozott, és megint csak ugyanaz a két testvérnő ment el az ablaka előtt. Amikor egy hét múlva újra imádkozott, harmadszor is meglátta a testvérnőket, amint prédikáltak. Arra jutott, hogy ez biztosan egy isteni jel. Kirohant a házból, és elmondta a meglepett testvérnőknek, hogy évek múltán most szeretné újrakezdeni a bibliatanulmányozást. Végül elég erőt nyert ahhoz, hogy leküzdje a nehézségeit, és közelebb kerüljön Istenhez. Hogyan? A Biblia segítségével. 2010-ben egy kerületkongresszuson megkeresztelkedett.

A KIS EDÉNYEKNEK IS VAN FÜLÜK. Dániában ez a mondás azt jelenti, hogy a gyerekek többet felfognak a felnőttek közötti beszélgetésekből, mint gondolnánk. Mintegy 16 évvel ezelőtt egy dán testvérnő egy olyan hölggyel tanulmányozta  a Bibliát, akinek volt három kisfia. Mivel a tanulmányozás a hölgy otthonában folyt, a gyerekek gyakran jelen voltak. Amikor a legkisebb fiú, Ronnie nyolcéves volt, a hölgy úgy döntött, hogy abbahagyja a tanulmányozást. Ronnie-nak sok gondja akadt, míg felnőtt. Egy nap azonban 2008-ban, amikor már 22 éves volt, meglátta a folyóiratainkat az anyukája otthonában, és hirtelen belső késztetést érzett arra, hogy felkeresse azokat a Tanúkat, akik annak idején tanulmányoztak velük. Negyed órával később már be is csengetett a Tanú-házaspárhoz, és amikor a testvér ajtót nyitott, Ronnie határozott léptekkel bement. A testvérnek kellett egy kis idő, mire megismerte, de aztán nagyon megörült neki. Ronnie elfogadta A Biblia tanítása könyvet, és beleegyezett a tanulmányozásba. Szépen előrehaladt. Mivel nagyon sokat foglalkozott a számítógépes játékok fantáziavilágával, melyek némelyike spiritiszta vagy erőszakos, gyakran ezekre terelte a szót. Ám a Tanúk megértették vele, hogy nem  szabad engednie, hogy ezek a játékok formálják a bibliai igazságról alkotott képét. Ronnie ezek után ezt mondta: „Legyetek szívesek, állítsatok le, ha ilyen butaságokról kezdek beszélni!” Ettől kezdve még gyorsabban haladt előre. Ronnie, aki kisgyermekként hallott először az igazságról, ma már kereszteletlen hírnök.

VIGASZT MERÍTETT AZ ÍRÁSOKBÓL. Nagy-Britanniában egy testvér felfigyelt egy férfira, aki egy sírnál térdelt és zokogott. A testvér megkérdezte, hogy leguggolhat-e mellé. A férfi, Alf megengedte, majd mesélni kezdett: „Éppen most halt meg a lányom. Csak 42 éves volt. Most már a feleségem, és a lányom is itt nyugszik.” Amikor lelki segélyért fordult egy szervezethez, azt mondták neki, hogy három hónapot várnia kell. „Gazdag üzletember vagyok, és kiterjedt üzleti kapcsolataim vannak, de a családom nélkül ez az egész mit sem ér – kesergett. – Mindezt feladnám, ha visszakaphatnám őket.” Azt is elmondta, hogy hisz Istenben, tiszteli a Bibliát, és eljár templomba, de nem talál megnyugtató választ a kérdéseire. Amikor a templomban vigaszt keresett, azt mondták neki, hogy gyújtson egy gyertyát, vagy írjon néhány sort és tűzze ki egy fára. Erre ő azt válaszolta, hogy egy papírdarabra nem fér rá mindaz, ami kikívánkozik belőle. A testvér a Szentírásból megvigasztalta. Alf jelenleg tanulmányozza a Bibliát.

 ÓCEÁNIA

ORSZÁGAI: 29

LAKOSSÁGA: 38 162 658

HÍRNÖKÖK: 94 309

BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 58 465

A FÉRJET IS BEHÍVTÁK A TANULMÁNYOZÁSRA. Egy Új-Zélandon élő testvér egyszer elment a feleségével egy tanulmányozóhoz, egy fiatal anyukához. Mivel a férj is otthon volt, úgy döntöttek, hogy behívják a tanulmányozásra. A férj szívesen csatlakozott hozzájuk, és attól kezdve úgy szervezték a tanulmányozást, hogy ő is otthon legyen. A feleségével elmentek a vasárnapi összejövetelre, ahol barátságos fogadtatásban volt részük, és a program is nagyon tetszett nekik. A következő összejövetelen a férj hozzá is szólt az Őrtorony-tanulmányozáson. Mivel a cikk a családi imádat megtartására buzdított, megkérdezte, hogy ő hogyan tudna a feleségével és a négyéves kisfiával tanulmányozni. Elmondta, hogy az összejövetelen elhangzottakból szeretne más dolgokat is alkalmazni. A feleségével együtt továbbra is tanulmányoznak, eljárnak az összejövetelekre és szépen előrehaladnak. „Milyen jó, hogy akkor úgy döntöttünk, hogy a férjet is behívjuk a tanulmányozásra!” – mondja a testvér.

EMLÉKÜNNEP EGY TÁVOLI SZIGETEN. Reao szigete, ahol csupán 362 ember él, a Vaiete Gyülekezethez tartozik, Tahiti 18 gyülekezetének az egyikéhez. Reao körülbelül 1300 kilométerre keletre található Tahititől. Ezen a távoli kis szigeten még soha nem tartottak Emlékünnepet, és  30 évig a Tanúk sem látogattak el ide. Manoah, a Vaiete Gyülekezet szolgálatfelvigyázója szerette volna megszervezni, hogy egy kisebb csoport menjen el erre a szigetre. A cél az volt, hogy az Emlékünnep hetében ott prédikáljanak, és tartsák is meg az Emlékünnepet. Ám a repülőjegy neki és a feleségének 65 000 frankba (mintegy 160 000 forintba) került volna, amit nem engedhettek meg maguknak. Később azonban a munkahelyén jutalmat kapott, méghozzá pontosan 65 000 frankot. Ebből rögtön arra következtettek, hogy Jehova jónak látja a tervüket. Végül hét hírnök utazott el Reao szigetére. Az Emlékünnepen 47-en vettek részt. A Tanúk most telefonon tanulmányoznak a reaói érdeklődőkkel.

ALIG VOLT IDEJE REGGELIZNI. Hasonló beszámoló érkezett Vanuatuból is. Egy ottani gyülekezet egy 11 hírnökből álló csoportot támogat, melynek tagjai egy félreeső helyen, Ambrym szigetén laknak. A gyülekezet vénei megkértek néhány tapasztalt hírnököt, hogy gondolják át, el tudnának-e utazni néhány napra az Emlékünnep előtt a szigetre, hogy támogassák a csoportot. Marinette, egy nyugdíjas tanárnő, aki már régóta általános úttörő, megragadta a lehetőséget. Néhány hírnökkel elhatározták, hogy elmennek, és igyekeznek majd bibliatanulmányozásokat bevezetni. Miután pár napot töltöttek a szántóföldi szolgálatban, Marinette meglepve tapasztalta, hogy szinte el sem tudja hagyni a szállását. Így mesél erről: „Még arra is alig jutott időm, hogy megmosakodjak vagy reggelizzek, mert az emberek már ott vártak kint a ház előtt. Sorban álltak, hogy tanulmányozhassanak. Egész  nap prédikáltam, pedig nem mentem sehova. Egy hét alatt 31 bibliatanulmányozást vezettem be.” A csoport egy hetet tartózkodott Ambrym szigetén, és közben buzgón megosztották másokkal a jó hírt. Az Emlékünnepre 158-an jöttek el. A testvérek fájó szívvel indultak haza. „Nagyon nehéz volt eljönni, hiszen oly sokan szomjazzák ott a bibliai igazságot!” – mondja Marinette. A fiókhivatal azóta ideiglenes különleges úttörőket küldött a szigetre, akik ápolják az érdeklődést.

EGY IGAZGATÓNŐ ÉRTÉKELÉST MUTAT. Egy Salamon-szigeteki állami középiskolában a diákoktól elvárják, hogy felállva énekeljék a Dél-csendes-óceáni evangélikus egyház énekeit. Két fiatal testvérnő megkérdezte az igazgatónőt, hogy nem kaphatnának-e felmentést az éneklés alól, mert az sérti a lelkiismeretüket. Az igazgatónő megköszönte, hogy tisztelettudóan odamentek hozzá, és megengedte nekik – és a többi Tanú-diáknak is –, hogy ülve maradjanak, és ne énekeljenek.

Ezenkívül megkérte őket, hogy küldjenek el hozzá valakit a gyülekezetből, akivel beszélgethetne Jehova Tanúiról és az oktatásról. Egy misszionárius testvérnő fel is kereste, és másfél órán át beszélgettek a hitnézeteinkről, és arról is, hogy milyen nehézségekkel néznek szembe manapság a fiatalok. Az igazgatónő elmondta, hogy szívesen olvassa az Ébredjetek! folyóiratot, és hogy a tanári szobában is szokott kitenni néhányat a kollégáinak. Amikor a testvérnő  felkínálta neki a Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok című könyv 2. kötetét, az igazgatónő megkérdezte, hogy kaphatna-e még 16 példányt a kollégáinak és 367-et a diákoknak. Végül 400 könyv talált gazdára.

Az, hogy ez a két fiatal testvérnő bátran odament az igazgatónőhöz, remek tanúskodást eredményezett. Később nagyon sokan elmondták, hogy milyen hasznos a könyv. Egy lány, akinek a szülei nemrég különköltöztek, úgy nyilatkozott, hogy pontosan erre a könyvre volt szüksége, hogy fel tudja dolgozni a történteket. A két fiatal testvérnő folyamatosan végzi a kisegítőúttörő-szolgálatot, és az igazgatónő rendszeresen megkapja tőlük a folyóiratokat.

AZ ÜLDÖZÉS ELLENÉRE IS KITARTOTT. A Salamon-szigetek egy másik pontján egy misszionárius elkezdett tanulmányozni egy nővel, akit most nevezzünk Lisának. Lisa szépen előrehaladt, pedig két órát kellett gyalogolnia, hogy eljusson a Királyság-terembe, és vitte magával a két kisfiát, akik ikrek voltak, és a két kislányát is. Lisának ráadásul a férje heves ellenállásával is meg kellett küzdenie. Többször megverte, elégette a Bibliáját, a teokratikus könyveit, de még a ruháit is, melyekben az összejövetelekre ment, sőt meg is csalta. Mindezek ellenére Lisa megkeresztelkedett, és azóta is rendíthetetlenül kitart Jehova mellett.

Tavaly Lisa férje otthagyta a szeretőjét, és bibliatanulmányozást kért. Mindezt azért, mert nagy hatással volt rá, hogy Lisa a történtek ellenére milyen szeretettel bánt vele. Képzelhetitek, hogy drága testvérnőnk mennyire örül ennek a változásnak! A boldogságát csak fokozza, hogy nem túl messze az otthonuktól alakult egy csoport, így most már alig egy órát kell gyalogolnia, hogy eljusson az összejövetelekre. A férje támogatásával kisegítő úttörőként szolgál.

[Oldalidézet a 66. oldalon]

„Miért ilyen kegyetlen Isten? . . . Miért bünteti a fiamat? Ugyan mi bűnt követett el, hiszen most született?!”

[Oldalidézet a 68. oldalon]

A férfi azt mondta a tanács előtt, hogy visszatér az egyházhoz, ha a pap tud válaszolni két kérdésre

[Oldalidézet a 72. oldalon]

„Azért lettek behozva, mert prédikáltak. Erre fel itt is prédikálnak?!”

[Ábra/​térkép a 84. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Tahiti → → → 1300 km → → → Reao

[Kép az 56. oldalon]

Fent: Bibliatanulmányozás a Kongói Köztársaságban (lásd az  59. oldalt)

[Kép a 61. oldalon]

Edvard (jobbra) Daniellel egy piacon

[Kép a 64. oldalon]

Samaniego, Nariño, Kolumbia

[Kép a 67. oldalon]

Jelnyelvi kiadványok jelenleg 59 nyelven jelennek meg

São Paulo, Brazília