• ORSZÁGOK: 239

• HÍRNÖKÖK: 7 782 346

• SZÁNTÓFÖLDÖN ELTÖLTÖTT ÓRÁK SZÁMA ÖSSZESEN: 1 748 697 447

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 8 759 988

• ORSZÁGAI: 58

• LAKOSSÁGA: 968 989 710

• HÍRNÖKÖK: 1 312 429

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 2 999 639

Nem vállalta az abortuszt

Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában él Saba, egy bolttulajdonos. Egy nap két testvérnő kereste fel, és az Ébredjetek! abortusszal foglalkozó számát kínálták fel neki. Saba behívta őket és könnyek között mondta el, hogy épp abortusz előtt áll. A mély beszélgetés közben mindhárman annyira megindultak érzelmileg, hogy sírva fakadtak. Saba még aznap elhatározta,  hogy megtartja a babáját, és határozottan elmondja a férjének, hogy miért. Idővel egy gyönyörű kislánynak adott életet. Saba elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és megkeresztelkedett. Most boldogan szolgál úttörőként. A férje szintén testvérünk lett, és 2012 áprilisában két idősebb gyermekük is megkeresztelkedett.

Beszélhetnénk vele?

Egy körzetfelvigyázó Etiópiában házról házra prédikált egy testvérrel. Az egyik ajtónál egy szobalány jött ki, akitől megkérdezték, hogy beszélhetnének-e a házigazdával. A szobalány azt felelte, hogy ez nem lehetséges. Amikor megkérdezték tőle, hogy hagyhatnak-e ott kiadványokat, a szobalány bement engedélyt kérni a házigazdától. Ezután visszajött, hogy bevigyen egy folyóiratot, hogy a házigazda megnézhesse, milyen kiadványról van szó.

A testvérek adtak neki egy folyóiratot. Néhány perccel később visszajött, jelezve, hogy szívesen olvasná őket a házigazda. „Ha nem tud kijönni, bemehetnénk, hogy beszéljünk vele?” – kérdezte az egyikük. A lány újra bement, hogy megkérdezze. Ez alkalommal sokáig maradt benn, ezért a testvérek már azt gondolták, hogy nem is jön vissza. Végül csak kijött, és behívta őket. Kiderült, hogy a házigazda, Yirgu nagyon idős, és már tíz éve ágyhoz van kötve; még az ágyból is képtelen kikelni vagy akár  felülni is. A szobalány azért volt ilyen sokáig bent, hogy felöltöztesse Yirgut, és rendbe tegye a szobát.

Yirgu nagyon örült a jó hírnek, és beleegyezett a tanulmányozásba. Amint haladt előre az ismeretszerzésben, egyre jobb lett az egészsége. Egy idő múlva már az ágyból is fel tudott kelni és kerekes székkel közlekedni. Elkezdett járni az összejövetelekre, a legutóbbi kerületkongresszuson pedig megkeresztelkedett.

Az apja könyvei

Calvin Zimbabwéban él. Négyéves volt, amikor elveszítette az édesapját, aki nem hagyott rá mást, csak egy táskát, amiben egy Új világ fordítás és az Ézsaiás próféciája világosság az egész emberiségnek I. kötete volt. „Fiam, ezek a könyvek elvezetnek az igaz egyházhoz. Keresd meg, és ragaszkodj hozzá” – mondta az apa.

Amikor az édesanyja is meghalt, Calvint a nagymamájához vitték. Kilenc évig nem volt hajlandó elmenni a templomba a nagymamájával, azt állítva, hogy egyszer majd megtalálja „az egyházat”, amiről az édesapja beszélt.

Egy nap a nagymama találkozott egy testvérnővel. Nem tudva, hogy Tanú, a nagymama elpanaszolta a testvérnőnek, milyen makacs az unokája, mert nem hajlandó elmenni vele a templomba. Ehelyett azzal tölti a vasárnapokat, hogy egy könyvet olvas, amit az apja hagyott rá. A testvérnő megkérdezte, hogy mi a könyv címe. „Azt hiszem, a Watchtower ostoba könyvei közül az egyik” – felelte a nagymama.

A testvérnő kifejezte, hogy szívesen találkozna a fiúval. A kisfiú ragyogott az örömtől, amikor találkoztak.  A testvérnő azonnal elkezdett tanulmányozni vele a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvből. Calvin rögtön járni kezdett az összejövetelekre, annak ellenére, hogy a nagymamája hevesen ellenezte. Eltökélte, hogy ragaszkodni fog az igazsághoz, és már nagyon várja a feltámadás időszakát, amikor újra együtt lehet a szüleivel. Calvin 2012 augusztusában megkeresztelkedett.

„Az Istened, akit szolgálsz nagyon erős”

Caro Ugandában él. Egy hónappal azután, hogy elkezdte tanulmányozni a Bibliát, a mágiával foglalkozó férje, Martin mindent elkövetett, hogy ebben megakadályozza. „A könyveid miatt nem tudnak bejönni az ősök szellemei a házba” – mondta ingerülten. Durván bánt vele, és azzal is fenyegette, hogy megöli, ha nem hagyja abba a bibliatanulmányozást. Onnantól kezdve a családjáról sem gondoskodott. Caro azonban nyugodt maradt, és folytatta a tanulmányozást. Hogy ellássa élelemmel a családját, a kertjében termesztett növényeket. Később már az élete is veszélybe került, ezért elmenekült otthonról. Igazi küzdelem volt gondoskodnia magáról. Ám amikor megtudta, hogy a gyermekei betegek, abból a kevés pénzből, amije volt, gyógyszert vett nekik.

Egy bizonyos idő elteltével felhívta a férje. Martin ezt mondta: „Azt akarom, hogy gyere haza. Most már tudom, hogy az Istened, akit szolgálsz, erős és veled van. Kérd meg a tanítóidat, hogy jöjjenek el hozzám, és engem is tanítsanak. Teljesen meg akarok változni.” Martin komolyan gondolta. A család most már egységes és boldog. Martin és Caro 2012 augusztusában keresztelkedett meg egy kongresszuson.

 Egyedül prédikált egy elszigetelt faluban

David Kenyában lakott, távol a szülővárosától. Ott kezdte el tanulmányozni a Bibliát. De aztán haza kellett mennie Lokicharba, Kenya északnyugati részére. A legközelebbi gyülekezet körülbelül 165 km-re volt Lodwarban. Négy éven át Davidnek alig volt kapcsolata a Tanúkkal, mégis prédikált a szomszédainak, rokonainak. Megosztotta velük azt a kevés ismeretet, amit megtanult az alatt a rövid idő alatt, amíg tanulmányoztak vele. Néhányan kedvezően reagáltak, és hamarosan már számos bibliatanulmányozást vezetett. 2007-ben felvette a kapcsolatot a Lodwarban élő testvérekkel. Ehhez havonta kétszer kellett motorral, taxival és kisbusszal utaznia.

Ahogy nőtt az ismerete, úgy nőtt a buzgalma is. Bár még meg sem volt keresztelkedve, épített egy ideiglenes „Királyság-termet” közel az otthonához. Ez egy nádfedeles vályogház volt, ahol összejöveteleket tartott az érdeklődőknek. Ám nem minden falubeli örült a prédikálásának. Emiatt két éven keresztül kellett elszenvednie fizikai és szóbeli bántalmazást. Egyszer néhány falusi úgy megverte, hogy elvesztette az eszméletét. Azzal vádolták, hogy bevitte a faluba az „ördögimádatot”. Miután David segítséget kért egy hivatalnoktól, az erőszak abbamaradt, és folytathatta a prédikálást. „Az igazság az életem. Semmilyen üldözés sem képes megállítani” – mondta.

David 2009-ben keresztelkedett meg, most kisegítőszolga és általános úttörő. A 15 éves fiával az egyetlen hírnökök a területen, ám 2012 áprilisában mégis 60 falubeli vett részt Krisztus halálának  emlékünnepén, melyet az otthonuktól nem messze tartottak meg az ideiglenes teremben.

„Bizonyítsa be a Szentírásból, hogy a hölgy téved”

Janet általános úttörő Ghánában. Egyszer messzire utazott busszal, miközben A Biblia tanítása könyvet olvasta. Útközben felszállt egy prédikátor. Szentbeszédet tartott, és kérte az utasokat, hogy adjanak pénzt adományként a szolgálatáért.

– Azt állítja, hogy Jézus egyenlő Istennel. De akkor ki beszélt Jézushoz a keresztelkedésekor? – kérdezte Janet.

– Ez rejtély – hangzott a válasz.

Janet kiválasztott néhány írásszöveget A Biblia tanítása könyv 4. fejezetéből, és megkérte az utasokat, hogy olvassák fel. Elmagyarázta, hogy mi a különbség Jézus és a Mindenható Isten, Jehova között.

– Boszorkány! – szólt a prédikátor.

Erre az utasok Janet védelmére kelve ezt mondták a prédikátornak:

– Ahelyett, hogy boszorkánynak hívná, bizonyítsa be a Szentírásból, hogy a hölgy téved.

A prédikátor olyan mérges lett, hogy a következő megállónál leszállt. Egy fiatal nő, aki Janet mellett ült, ezt mondta neki: „Korábban azt hittem, hogy Jehova a Tanúk templomának a neve. Egészen eddig nem tudtam, hogy ez Isten neve.”

Ezután elbeszélgettek, majd Janet elkérte a nő telefonszámát, és megígérte, hogy keresni fogja. Amikor a nő hazaért, beszámolt a nagymamájának a történtekről, aki szintén meglepődött, hogy Isten neve Jehova. Janet megszervezte, hogy a Tanúk felkeressék a nőt és a nagymamát. Ma már mindketten járnak az összejövetelekre.

• ORSZÁGAI: 57

• LAKOSSÁGA: 946 087 916

• HÍRNÖKÖK: 3 861 145

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 4 196 922

A börtönben lelt az igazságra

Bolíviában a börtönőrök kivonszoltak az udvarra egy fenyegetőző és káromkodó rabot. A rab egy 20 éves lány, Andrea volt. Erőszakos és durva természete miatt mindenki félt tőle. Leidy szintén rab volt a börtönben, akit Jehova Tanújaként hamis vádak alapján ítéltek el. Ő nem félt Andreától, csak sajnálta. Leidynek szokása volt, hogy  minden reggel hangosan felolvasson egy éneket a Királyság-énekeink közül. Egyszer Andrea meghallotta, és ezt kérdezte: „Jehova Tanúja vagy?”

Leidy válasza után Andrea így folytatta: „Anyukám is Jehova Tanúja. Régebben jártam az összejövetelekre. Ő tanulmányozott velem.” Majd sírva fakadt. A következő napokban Leidy sokszor beszélgetett vele az igazságról, és amikor eljött Andrea kihallgatásának az ideje, együtt imádkoztak Jehovához vezetésért és segítségért. Andreát kiengedték a börtönből, és továbbra is tanult Jehováról. Hamar alkalmassá vált arra, hogy kereszteletlen hírnök legyen, és már a keresztelkedésre készül.

Leidy ügyesen kihasználta a helyzetet. Bár igazságtalanul bebörtönözték, 21 bibliatanulmányozást vezetett be, mielőtt kiengedték. Most hetente háromszor jár vissza a börtönbe, hogy ápolja az érdeklődést.

A jw.org hatása

Egy vasárnap 2011 tavaszán egy jól öltözött házaspár érkezett az egyik kanadai Királyság-terembe két kisgyerekével. Mindenki azt hitte róluk, hogy Tanúk, és látogatóba jöttek egy másik városból. A férj és az egyik kisegítőszolga, Dominic rögtön megismerte egymást. 17 évvel korábban Dominic tanulmányozta vele a Bibliát. Az elmúlt két  évben Marc-André és a felesége, Josée a jw.org honlapon rendszeresen olvasták Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat. Felismerték, hogy az egész családnak járnia kell a Királyság-terembe. Elkezdődött a bibliatanulmányozás velük, és onnantól kezdve rendszeresen járnak az összejövetelekre. Csupán két hónap után már a családi imádat estéjét is hetente megtartották. Jól haladnak előre, és 2012 májusában a feleség megtartotta az első tanulóbeszédét a teokratikus szolgálati iskolán.

„Megosztotta velem az ebédjét és a kalapját”

A 2010-es chilei kerületkongresszuson a tízéves Marcelo észrevette, hogy a mellette ülő idős úrnál semmilyen kiadvány sincs.

– Nincs a bácsinak Bibliája – súgta oda az anyukájának.

– Add oda neki a tiédet – súgta vissza az anyuka.

Marcelo segített a férfinak, Victornak kikeresni a bibliaverseket. Amint a szünet elkezdődött, a kisfiú odafordult az anyukájához:

– Nincs ebédje sem.

Az anyuka tanácsára megkínálta Victort a szendvicsével és forró teával. Közben megmutatta neki azokat a bibliaverseket, melyekre emlékezett.

Délután már erősen tűzött a nap. Marcelo ismét az anyukájához fordult:

– Kalapja sincs!

– Add oda neki a tiédet.

Marcelo odaadta. A program végén elköszöntek egymástól.

 A következő kerületkongresszuson Marcelo körülnézett, hogy megkeresse Victort. Nagy örömére ott volt, méghozzá nyakkendőben. Amikor a férfi észrevette a kisfiút, felkiáltott: „Ennek a fiatalembernek köszönhetem, hogy itt vagyok! Tavaly azért jöttem el, mert kaptam egy meghívót. Ez a fiú odaadta nekem a Bibliáját, megosztotta velem az ebédjét és a kalapját is. Most tanulmányozom a Bibliát.” Victor már kereszteletlen hírnök.

Dicséret egy újságírónő tollából

Egy híres venezuelai újságírónő technikai segítséget kért egy nemzetközi telefonos cég ügyfélszolgálatától. Miután egy udvariatlan ügyintézővel beszélt, semmivel sem lett okosabb. Majd egy második ügyintézőhöz kapcsolták, Misaelhez, aki udvariasan bemutatkozott, és valódi segítséget nyújtott a hölgynek. Az újságírónő így ír a tapasztalatairól: „A fiatalember végig kedves, tiszteletteljes és együttműködő volt. Ritka az ilyen. Segítségével sikerült elhárítani az akadályt, és most már azt is tudom, hogyan oldjam meg az ilyen problémákat.”

Miután a nő megdicsérte, Misael feltárta, hogy Jehova Tanújaként igyekszik úgy bánni az embertársaival, ahogyan Jézus tanította. Az újságírónő beszélt Misael főnökével, és megdicsérte az alkalmazottját, akitől ilyen kimagasló szolgáltatást kapott. A cikkében kiemelte Misáelt, mint példás venezuelai fiatalt, aki Jehova Tanúja. Ezzel zárta a sorait: „Ilyen emberekre lenne szükség minden ügyfélszolgálatnál.”

 „Ne makacskodjatok!”

A 15 éves siket Gabriela el volt ragadtatva, hogy megkeresztelkedhetett 2011 októberében egy jelnyelvű kerületkongresszuson Ecuadorban. Annyira izgatott volt, amikor hétfőn újra iskolába ment, hogy megkérte a tanárnőjét, hadd tehessen egy bejelentést az osztálya előtt. A tanárnő beleegyezett. Gabriela felállt, és jelnyelven lelkesen mesélni kezdett: „Képzeljétek, a hétvégén egy kongresszuson vettem részt, ahol megkeresztelkedtem Jehova Tanújaként. Azt is szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon közel vagyunk ennek a rendszernek a végéhez. Már csak kevés idő van hátra. Ezért sürgősen változtassatok az életeteken.  Ne makacskodjatok! Féljétek Istent.” Szavai nagy hatással voltak az osztálytársaira.

Még aznap ebédszünetben Katty, egy tétlen siket Tanú odament Gabrielához, és a kongresszusról faggatta. Gabriela őszintén beszélt vele: „Fantasztikus volt. De most, hogy megkeresztelkedtem, szeretnék hűséges maradni Jehovához. Tudod, hogy nem lehetek a barátod többé, mert nem élsz tiszta életet. Ha a barátod maradnék, az rossz hatással lenne az Istennel ápolt kapcsolatomra. Meg kell változnod. Imádkozz Jehovához, és beszélj a vénekkel. Tudom, hogy meg tudsz változni.” Gabriela nyílt, de szeretetteljes figyelmeztetésének köszönhetően, Katty szellemi segítséget kért a vénektől, és újra tevékeny lett a szolgálatban.

Elkérte a tanárnője laptopját

Egy 16 éves testvérnőt az Egyesült Államokban megkérte az osztálya, hogy beszéljen a hitéről, de nem volt nála semmilyen kiadvány, még Biblia sem. Szeretett volna bibliaversekre utalni, ezért elkérte a tanárnője laptopját, és felment a jw.org weboldalra. Válaszolt az osztálytársai kérdéseire, és megmutatta nekik, hogyan kell használni a weboldalt. Elmagyarázta, hogy ha bibliai kérdéseik lennének, és nincs a közelükben egy Tanú sem, akkor használják a weboldalt. A hét folyamán észrevette, hogy az osztálytársai kevesebbet kérdeznek, mint szoktak. Megkérdezte, hogy miért, mire azt válaszolták, hogy a telefonjukon mindig megnézik a honlapot. Még a tanárnője is rászokott erre!

• ORSZÁGAI: 48

• LAKOSSÁGA: 4 222 869 785

• HÍRNÖKÖK: 674 608

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 662 736

A falu megmenekül

A Tanúk egy csoportja temetésre utazott egy indonéziai kis faluba. Az egyik úttörő észrevett néhány fiatalt az úton. Felkínálta nekik a Figyelj Istenre, és élj örökké! című füzetet. Nem sokkal később egy testvérnő haladt el ugyanarra. Egy férfi a füzettel a kezében megszólította, és megköszönte, hogy a gyerekeinek adta.  „Megmentette a gyermekeim életét!” – hálálkodott a férfi. A testvérnő nem tudva, miről van szó, megkérdezte, mi történt. Az apa elmondta, hogy a fiatalok meg akartak támadni egy falut. A helyi szokás szerint bosszút akartak állni az egyik barátjukért. De amikor elolvasták a füzetet, megtudták, hogy akik harcolnak, azok nem örökölhetik a paradicsomot. Így lenyugodtak, és felhagyva a tervükkel hazamentek. A Biblia üzenetének köszönhetően, amit a füzet tartalmazott, nem került sor az erőszakos támadásra.

Egy transzvesztita megváltozik

Rek egy átlagos családban nőtt fel Kambodzsában. Bár ő és az ikertestvére fiúk voltak, már nagyon fiatalon lánynak érezték magukat. Babákkal játszottak, és szerettek lányruhába öltözni. Az édesanyjuk nem tudta, mit tegyen ez ellen. Zavarban volt és szégyenkezett. Az iskolába fiúruhában indultak el, de ott egyből átöltöztek lányruhába. 16 éves korukban részt vettek egy transzvesztita szépségversenyen, ahol a szórakoztatóipar felfigyelt rájuk. Emiatt tévéműsorokban és vígjátékokban is szerepeltek. Később Rek homoszexuális lett, és transzvesztitákkal barátkozott.

Az édesanya elkezdett templomba járni, ahova Reket is magával vitte. Rek beleegyezett, hogy férfiruhát vegyen fel, de a hosszú haját nem volt hajlandó levágatni. A lelkipásztor gyakran tett gúnyos, megalázó megjegyzéseket Rek életmódjára. Ennek ellenére a fiú szerette volna tanulmányozni  a Bibliát a templomban. Az első héten korán felkelt, és kilométereket biciklizett a templomig, de a lelkipásztornak semmi kedve nem volt tanítani őt. A második héten a pap ki se ment hozzá, amin Rek iszonyatosan felháborodott.

Rek hazaérve megtudta az ikertestvérétől, hogy felkereste őket egy nő, és egy ingyenes bibliatanulmányozást kínált fel nekik. Kaptak tőle egy Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. Az ikrek tanulmányozni kezdtek a testvérnővel és a férjével. Fél évvel később Rek testvére úgy érezte, nem tud megváltozni, ezért abbahagyta a tanulmányozást. Rekre viszont nagy hatással volt az 1Korintusz 6:9, 10, melyből tisztán látta, mit kell tennie. A szorgalmas tanulmányozás, bibliaolvasás, ima és az összejövetelek segítettek megtisztítani az életét. Rek anyja is elkezdett tanulmányozni, és szépen halad előre. Fia keresztelkedésekor könnyes szemmel ezt mondta: „Olyan boldog vagyok, hogy férfiként láthatom a fiamat megkeresztelkedni.” Rek most általános úttörő.

Egy spiritiszta nő jó útra tér

Or-Ya gyógyító, tanácsadó és jósnő volt, valamint spiritizmust gyakorolt az izraeli Haifában. Egy különleges úttörő házaspár házról házra prédikált, amikor találkoztak vele. Így üdvözölte őket: „Ha Istenről van szó, jöjjenek be!” A lakása tele volt spiritiszta és misztikus tárgyakkal. Állítása szerint üzeneteket kapott Istentől, néhányat egy elhunyt rabbi „szellemén” keresztül.

A hölgynek tetszett az ötlet, hogy A Biblia tanítása könyv segítségével tanulmányozzák a Bibliát. Két  nappal a találkozásuk előtt azért imádkozott Istenhez, hogy küldjön valakit, akitől ingyen megismerheti a Bibliát, és nem fűz hozzá rabbinikus magyarázatokat. Még egy hónap sem telt el, és megkérdezte: „Vannak mások is, akik ugyanebben hisznek?” Elment az összejövetelre, ahol nagy hatással volt rá a szívélyes fogadtatás és a szeretet. Azóta rendszeresen jár.

Két hónap tanulmányozás után Or-Ya a közelgő kongresszus iránt érdeklődött: „A kongresszuson lehet megkeresztelkedni, ugye? Ha igen, két hónapotok van rá, hogy felkészítsetek a keresztelkedésre!” Első lépésként megszabadult az egyébként drága spiritiszta kellékeitől, és felhagyott a spiritiszta munkájával. Majd elkezdett tanúskodni, felkínálva A Biblia tanítása könyvet és a folyóiratokat a volt ügyfeleinek és betegeinek. Amikor lebetegedett, nem folyamodott a régi gyógymódjaihoz. Mivel felhagyott a korábbi munkájával, négy hónapig jövedelem nélkül maradt. Ám ennek ellenére feltételekhez kötötte, hogy milyen munkát vállal el – heti 4 nap, 6 órában. Mindezt azért, hogy elegendő ideje maradjon a tanulmányozásra, az összejövetelekre és a prédikálásra. És végül talált is egyet. Aztán eladta az óriási házát, és egy kisebb lakást bérelt.

Idővel Or-Ya alkalmas lett a keresztelkedésre. Bár egy héttel a kongresszus előtt eltörte a lábát, még ez sem akadályozta meg őt abban, hogy begipszelt lábbal megkeresztelkedjen. Ma már tevékeny  hírnökként sokat tanúskodik volt ügyfeleinek, és bibliatanulmányozásokat vezet.

Egy vallásos személy megtalálja az igazságot

Egy siket ikerpár tanulmányozni kezdte a Bibliát a Fülöp-szigetek távoli hegyvidékén. Mindkét fiú egy olyan valláshoz tartozott, melynek tagjai abban hittek, hogy ha amuletteket és más szalagokat viselnek, akkor nem fog rajtuk semmilyen fegyver. Képzést kaptak, hogyan használják a késeket, kardokat, fegyvereket, és rengeteg harcban vettek részt a hegyvidéki lázadók ellen. A vallásuk nem tiltotta, hogy tanulmányozzanak a Tanúkkal, de csak akkor, ha nem kényszerítik őket a vallásuk elhagyására.

Természetesen a testvéreink arra ösztönözték a két fiút, hogy saját maguk hozzák meg a döntést a Bibliából tanultak alapján. Az egyikük úgy érezte, nem tud megváltozni, és így nem képes elfogadható módon szolgálni Istent. De a másik fiú folytatta a tanulmányozást. Az őt tanító testvér kinyitotta a Bibliát, és bátorításul a következőket mondta jelnyelven: „Samuel, a neved benne van a Bibliában. A bibliai Sámuel időskoráig szolgálta az igaz Istent, Jehovát. Te is lehetsz olyan engedelmes és hűséges Jehovához, mint ő.” Ez megérintette Samuel szívét. Ezt mondta: „Ha a nevem benne van a Bibliában, akkor nekem is Jehova mellé kell állnom.” Közölte a vallása tagjaival, hogy elköltözik a hegyvidékről. Elégette az amulettjeit és a spiritiszta tárgyait, majd gyorsan haladt előre. Megkeresztelkedett, és ma már Jehova szolgájaként buzgón segít más siketeknek is megismerni az igazságot.

 Egy kisgyerek megpróbáltatásai

Radzsiv egy eldugott kis faluban él India északi részén. Kilencéves korában a negyedik osztályba járt, és az egyik tanára Jehova Tanúja volt. A testvér a Tanulj a nagy Tanítótól! könyvből tanított a gyerekeknek erkölcsi értékeket. Radzsiv itta a szavait, és igyekezett megfogadni a hallottakat. Elmondta a tanárának, hogy többé már nem fog hazudni, és verekedni sem fog az osztálytársaival. Még az ebédjét is megosztotta azokkal, akiknek nem volt.

 Amit a megígért paradicsomról tanult, elmondta másoknak is a falujában, és utazás közben is tanúskodott a vonaton. Ez felbosszantotta a szüleit. Megtiltották neki, hogy Jehováról vagy Jézusról beszéljen. Ám Radzsiv nem fogadott szót, ezért többször is megverték. Az édesanyja elvette a ruháit, amikor hazaért az iskolából, így nem tudott elmenni otthonról, hogy beszéljen az új reménységéről. A szülei nem engedték, hogy az ágyában aludjon, és alig adtak neki enni. Amikor ezek a korlátozások sem váltak be, egy papot hívtak, hogy hasson a fiúra.

A pap több napig volt a családnál, és próbálta rábírni Radzsivot, hogy hajoljon meg egy bálvány előtt.

– De hiszen ez csak egy kő, és nem egy élő isten – mondta a kisfiú.

– Ne bálványként, hanem istenként tekints a szoborra – felelt a pap.

Radzsiv ekkor egy darab papírra a következőket írta: „100 rúpia”. Majd odaadta a papnak ezekkel a szavakkal:

– Kérem, vegyen rajta csokit, és hozza vissza az aprót.

– Nem vagyok bolond, ez csak egy darab papír, nincs semmi értéke.

– Ne csak egy darab papírként, hanem igazi pénzként tessék tekinteni.

A pap nagyon mérges lett, és erőszakkal meghajtotta a fiú fejét a bálvány előtt.

– A fejemet lenyomhatja a szobor előtt, de a szívemre nem tud hatni.

 Végül a pap felhagyott a próbálkozásaival. Azt mondta, hogy lehetetlen megváltoztatni a fiú gondolkodását, és ha tovább marad, ő veszítette volna el a hitét. Radzsiv szülei átíratták őt egy másik iskolába, de még itt is beszél másoknak Jehováról és a paradicsomról. Most tízévesen továbbra is Jehovára támaszkodik, hogy meg tudja őrizni az erős hitét.

Megtalálta a Bibliát, amit keresett

Örményországban Larissza egy könyvesboltban tanúskodott az eladónak. Pont ekkor lépett be egy nő, aki egy „Új Világ” Bibliát kért. Az eladó hölgy azt felelte, hogy nincs ilyen Bibliájuk, de tud ajánlani egy helyi örmény fordításút.

– Könnyű megérteni? – kérdezte a vásárló.

– Egész érthető – mondta néhány vers elolvasása után az eladó.

Ez nem győzte meg túlságosan a vásárlót, aki ragaszkodott hozzá, hogy egy „Új Világ” Bibliát szeretne. Larissza előkapta az örmény Bibliáját a táskájából, és megmutatta a vásárlónak, aki örömmel olvasta el a címét: „Új világ fordítás”. Pontosan ezt a Bibliát kereste!

A vevő elmesélte, hogy a lánya és a veje nemrég kezdett el tanulmányozni Jehova Tanúival Görögországban. Mivel még nem tudtak görögül, megkérték, hogy legközelebb vigyen nekik egy örmény Új világ fordítást. A testvérnő odaadta a Bibliát a vásárlónak: „Kérem, adja oda nekik, és mondja meg, ez Jehova ajándéka.” A hölgy nagyon fellelkesült, amikor Larissza felkínálta neki a bibliatanulmányozást. Telefonszámot cseréltek, és megbeszélték, hogy elkezdik a tanulmányozást, mihelyt a hölgy visszatér Görögországból.

• ORSZÁGAI: 47

• LAKOSSÁGA: 738 679 198

• HÍRNÖKÖK: 1 595 888

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 841 260

A kislány visszajuttatta a pénztárcát

Nina általános úttörő Boszniában, és egy roma családdal tanulmányozik. A család tízéves kislánya talált az utcán egy pénztárcát, amelyben pénz, hitelkártyák és iratok voltak. Ha a család nem tanulmányozta volna a Bibliát, akkor a kislány a pénztárcát csodás ajándéknak tartotta volna. Most azonban megkérdezte az anyukáját,  majd úgy döntött, hogy elviszi a pénztárcát a rendőrségre. Ez azért volt igen figyelemreméltó döntés, mert a család nagyon szegény körülmények között élt, még kenyérre sem volt pénzük. Két órával azután, hogy átadták a pénztárcát egy meglepett rendőrnek, visszahívták őket a rendőrségre. A pénztárca tulajdonosa várt rájuk, hogy köszönetet mondjon és megjutalmazza őket. Körülbelül 30 dollárnak megfelelő összeget kaptak ajándékba, ami kétnapi fizetésnek felelt meg.

A cím kíváncsivá tette

Nihad Boszniában lakik. Egyszer éppen befejezte a szántóföldi szolgálatot, és az autója felé tartott. Egy férfit pillantott meg az autója mellett. Köszönt neki, mire a férfi ezt mondta: „Elnézést, észrevettem az autójában egy újságot, aminek az a címe, hogy »Mitől lesz valaki jó apa?«. Már egy órája várok, hogy jöjjön valaki az autóhoz. Kaphatnék belőle?” Nihad örömmel odaadta a folyóiratot a férfinak, és kihasználta a lehetőséget a tanúskodásra.

Egy tankhajó legénysége megvigasztalódik

Egy házaspár a hollandiai Rotterdam kikötőjében prédikált. Felmentek egy tankhajóra, ahol a legénység szomorú tagjaival találkoztak. A gépész könnyes szemmel elpanaszolta nekik, hogy a hajót nagyon sok szerencsétlenség érte, például maradandó károkat szenvedett, mivel ütközött más hajókkal. Így kérlelte a házaspárt: „Imádkoznának értünk?”  A testvérek felajánlották, hogy tartanak egy buzdító bibliai előadást a legénységnek. Másnap este hét órakor egy másik házaspárral együtt eljöttek, és a legénység a parancsnoki hídon fogadta őket. A 16 fős személyzetből 15-en voltak jelen. A kezdő ima után az egyik testvér előadást tartott „Vajon Isten okozza a katasztrófákat?” címmel. A hallgatók követni tudták az írásszövegeket, mivel a hírnökök vittek magukkal Bibliákat, és mindenkinek segítettek kikeresni a verseket. A befejező ima után a tengerészek ott maradtak, és beszélgettek a testvérekkel. Hálásak voltak és megvigasztalódtak. Az egyikük így szólt: „Ez válasz volt az imáinkra.” 20 könyvet fogadtak el, ezenkívül Bibliákat és más kiadványokat is, majd hozzájárulásként az irodalomért a kapitány átnyújtott a hírnököknek egy borítékot, melyben 200 dollár volt.

Imádkozott, hogy segíthessen valakinek

Irene Svédországban lakik. Ezt írta: „Nyolcvanéves vagyok, és a fájdalmaim miatt már nem tudok elmenni a szántóföldi szolgálatba. Imádkoztam Jehovához, hogy segíthessek valakinek, akinek régebben prédikáltam, és hajlandó lenne találkozni és beszélgetni velem.

Egyszer csörgött a telefon, és a férjem vette fel. Egy asszony hívott, és ezt mondta: »Elnézést kérek, de csak önökre emlékszem, ezért hívtam önöket. Megtenné a felesége, hogy eljön hozzám, és beszélget velem Isten Szaváról? Úgy 15-20 évvel ezelőtt már tanulmányoztam, de a férjem ellenezte, ezért abbahagytam«.

Emlékeztem a hölgyre, egy testvérnővel jártunk hozzá, ő tanulmányozott vele. A legnagyobb meglepetésemre  az asszony tényleg emlékezett rám. Örömmel megszerveztem a találkozást. Azóta minden héten tanulmányozunk. Eljött az emlékünnepre, a különleges előadásra, és jár az összejövetelekre is. Minden nap hálát adok Jehovának, hogy válaszolt az imámra.”

Csokit az adományládába?

A nyolcéves Sergio Olaszországban lakik. Szerette volna meggyőzni a véneket, hogy már alkalmas rá, hogy kereszteletlen hírnök legyen. Egyszer az apukája dolgozni ment egy 70-es éveiben járó házaspárhoz, hogy megjavítson náluk egy zárat. Sergio is vele ment, és vitt magával egy folyóiratpárt. Így mesél a történtekről: „Mialatt apu dolgozott, én felkínáltam a folyóiratokat a bácsinak. Úgy meglepődött, hogy behívta a feleségét, és megmutatta neki a folyóiratokat. Felírtam a nevüket, címüket és a telefonszámukat, hogy újralátogathassam őket. A néni végül adott egy nagy tábla csokit.” Sergio néhány nappal később egy vénnel újralátogatta őket. Csengetett, a feleség nyitott ajtót. Sergio elmondta, hogy elhozta nekik a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. A feleség boldogan elfogadta, és egy újabb tábla csokit adott Sergiónak. A kisfiú így mesél erről: „Sajnos a csokit nem dobhattam az adományládába, ezért megettem. A vének végre megértették, hogy mennyire szeretnék kereszteletlen hírnök lenni.”

A lelkipásztor többet akart tudni

Simeon az egyik egyház lelkipásztora volt Bulgáriában Gurkovóban, ahol nem laktak Tanúk. A Biblia olvasása során felismerte, hogy az egyháza mást tanít, mint a Biblia. Egyszer vonaton utazott, és  kapott néhányat a folyóiratainkból. Lenyűgözte, hogy Jehova az igaz Isten, és hogy nincs háromság. Mivel még többet szeretett volna tudni, ezért levelet írt a fiókhivatalnak, és minden más egyháznak is, melyet ismert. Csak egy egyház válaszolt, és azt írták, hogy ne törődjön ilyen „értelmetlen dolgokkal”. A fiókhivatalunk azonban megszervezte, hogy két Tanú keresse fel őt a körülbelül 35 km-re lévő Kazanlakból. Elkezdték tanulmányozni a Bibliát Simeonnal és a családjával. Simeon élvezettel tanult, még a szomszédait és a barátait is meghívta. Hamarosan  már 25-en vettek részt a heti bibliatanulmányozáson. Egy 75 éves szomszédasszony könnyes szemmel ezt mondta, miután részt vett az első tanulmányozáson: „Egy óra alatt többet megértettem, mint 30 év alatt a templomban.” Majdnem 60-an járnak az összejövetelekre, melyeket a Kazanlakból havonta Gurkovóba járó testvérek vezetnek. Az emlékünnepen 79-en voltak jelen.

„Csak így tovább!”

Válja, egy 15 éves ukrajnai testvérnő felfigyelt rá, hogy a tanára feketében van, és kisírt a szeme. Kiderült, hogy a tanárnőnek meghalt az anyukája. Válja elhatározta, hogy megvigasztalja őt a feltámadásról szóló írásszövegekkel. Magával vitt egy Bibliát és két füzetet: Ha meghal valakid, akit szeretsz . . . és a Mi történik velünk, amikor meghalunk? címűeket. Eldöntötte, hogy tanítás után beszél a tanárnővel. Így mesél erről: „Annyira izgultam, míg vártam rá a tanári előtt, ezért imádkoztam, hogy Jehova segítsen.”

– Mit szeretnél? – kérdezte a tanár, mikor Válja belépett.

– Szeretném megvigasztalni önt, mert tudom, mit érez most. Néhány évvel ezelőtt nekem is meghalt a nagypapám.

A tanárnőt meghatotta Válja törődése. Könnybe lábadt szemmel mondta, hogy sem a rokonai, sem a kollégái nem mutattak ilyen őszinte együttérzést iránta. Válja erre felolvasta és kifejtette a Jelenések 21:3, 4-et. A tanár elfogadta a két füzetet, és így szólt:

– Te annyira más vagy, mint a többi tanuló.

– Sokat olvasom a Bibliát, és megpróbálok aszerint is élni, és hallgatok a szüleimre – felelte Válja.

 Később a tanárnő kért egy Bibliát és egy példányt A Biblia tanítása könyvből. Ismét kifejezte az értékelését, és ezt mondta Váljának:

– A te vallásod az igaz vallás, és nagyon jó szüleid vannak, akik azt tanítják neked, ami helyes. Csak így tovább!

Téves hívás

2011-ben kerületkongresszust tartottak Malakaszában, Görögországban. Natalie a kongresszus első napján mobiltelefonon hívta az édesapját, mert egy kongresszusi buszjáratról szeretett volna megtudni valamit. Téves számot hívott, senki sem vette fel. Kicsit később, a kongresszus alatt a személy visszahívta, hogy megtudja, ki kereste. Natalie ki akarta kapcsolni a telefont, de ehelyett véletlenül felvette, és úgy hagyta. Így a tudta nélkül a vonal másik végén egy férfi meghallgatta az elnöklő előadásának egy részét, ami igencsak felkeltette az érdeklődését.

Később a férfi SMS-t küldött, amiben ezt kérdezte: „Ön kicsoda, pap?” A délelőtti program végén Natalie észrevette az üzenetet, és ezt válaszolta: „Nem vagyok pap, Jehova Tanúja vagyok, és egy kongresszuson veszek részt.”

A férfi szombaton is telefonált, és megkérdezte, hogy folytatódik-e még a kongresszus. Natalie édesapja tanúskodott a férfinak telefonon, aki ezt mondta: „Mindössze néhány perc alatt választ kaptam olyan kérdésekre az előadásból, melyek nem hagytak nyugodni.” Kiderült, hogy a férfi családját zaklatták a démonok. Nem tudták, hogy kik ezek a szellemek, és miért történik velük mindez. Ezt mondta még: „Sosem akartam beszélni Jehova Tanúival, de  ha lehetséges, most szeretnék beszélni azzal, aki az előadást tartotta.”

Ez természetesen lehetséges volt. A férfi eljött vasárnap a kongresszusra, és csak ámult azon, amit ott látott – jól öltözött családokat és boldogságtól sugárzó tekinteteket. Sehol sem volt eldobva szemét, senki sem beszélt csúnyán, és senki sem dohányzott. „Nem hittem volna, hogy léteznek ilyen emberek ezen a bolygón! Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna” – áradozott. Natalie édesapja elkísérte őt az elnöklő testvér irodájába, ahol elbeszélgettek. A kongresszus és a kérdéseire kapott válaszok nagy hatással voltak a férfira. Elfogadta A Biblia tanítása könyvet, egy Bibliát és néhány folyóiratot, valamint megbeszélték vele az újralátogatást.

• ORSZÁGAI: 29

• LAKOSSÁGA: 38 495 300

• HÍRNÖKÖK: 94 924

• BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 59 431

„Még sosem hallottam ilyen gyönyörű éneket”

A szamoai Savai’i szigeten egy átlagos tanítási nap azzal kezdődik, hogy az egész iskola együtt elénekli a himnuszt. Az ötéves Celina és a hatéves Levaai tisztelettudóan elmondták az igazgatónak, hogy nem szeretnének részt venni az éneklésben, mert Jehova Tanúi. Az ilyesmi általában súlyos büntetést von maga után. Az igazgató azt hitte, hogy ha zavarba  hozza őket, akkor végül mégis el fogják énekelni a himnuszt, ezért ezt mondta nekik: „Nos, ha a mi énekünket nem szeretnétek elénekelni, akkor énekeljetek el egyet a tieitek közül.” Celina és Levaai a 111-es, „Szólítani fog” című éneket tanulták meg a legutóbbi családi imádatukon, ezért ezt énekelték el. Amikor befejezték, az igazgató így szólt könnybe lábadt szemmel: „Még sosem hallottam ilyen gyönyörű éneket. Kérlek, énekeljétek el még egyszer.” A gyerekek elénekelték. Ezután az igazgató ezt mondta nekik: „Mostantól kezdve a mieink helyett, a ti énekeiteket szeretnénk hallani tőletek.”

Egész életében Jézushoz imádkozott

A Fidzsi-szigeteken egy férfi az egyik helyi egyház lelkipásztora volt. Elhatározta, hogy megfigyelőként elmegy egy bibliatanulmányozásra. A tanulmányozás közben megtudta, hogy nem Jézus az Isten. Ez annyira felzaklatta, hogy éjjel nem tudott aludni. A felesége látva a gyötrődését azt javasolta neki, hogy ne találkozzon többet ezekkel az emberekkel. A férjét azonban nem hagyta nyugodni a dolog. A következő héten újra ott volt a tanulmányozáson. Bár vele még nem tanulmányozott senki, alig néhány nap elteltével úgy döntött, hogy elmegy az egyháza feletteseihez, és lemond a tisztségéről. Ez megdöbbentette és feldühítette a rokonait és az egyháztagokat. Nem csupán az egyházát  hagyta el, hanem egy jól fizető állást is visszamondott. A Bibliából könnyen felismerte az igazságot Jézusról, de nehezére esett Jehovához imádkoznia, hiszen eddig egész életében Jézushoz imádkozott. Sok hónap elteltével végül képes volt Jehovához imádkozni. Ma már lelkesen megosztja a jó hírt másokkal, segítve nekik megismerni és megszeretni Jehovát.

Egy kis közösség kedvezően reagál az igazságra

A Csendes-óceán déli részén fekvő Makatea szigetén mindössze 62 ember lakik. Egy tahiti gyülekezet törődik ezeknek az embereknek a szellemi szükségletével. Kilenc lakossal rendszeresen tanulmányoznak telefonon. A Tahitin tartott összejöveteleket telefonon hallgatják az egyik tanulmányozó lakásán, ahol akár 15-en is összejönnek. A tanulmányozók között van egy fiatal nő is, aki oszlopos tagja volt a korábbi egyházának, és akit női segédlelkésznek szántak. Nemrégen elment az egyháza feletteseihez, és elmondta, hogy nem fog többet odajárni. Megmutatta a Bibliából, hogy egy nő miért nem taníthat a gyülekezetben. Jézus Krisztus szerepét is kifejtette, valamint azt is, hogy mit jelent az Úr vacsorája, és miért évente kell megtartani, nem pedig minden vasárnap. Ezenkívül elmagyarázta, hogy csak 144 000 személy lesz Krisztussal az égben, és csak ők fogyaszthatnak az emlékjegyekből. A példáján fellelkesülve egy másik nő is elhagyta az egyházát, és jelenleg rendszeresen tanulmányozza a Bibliát a Tanúkkal.

A család elfogadta a meghívást

A Salamon-szigeteken két vén szerette volna meghívni a tétlen személyeket Krisztus halálának az emlékünnepére. Ezért meglátogatták Joshuát is, aki 1998 óta nem volt gyülekezetben. Joshua 20 családtagjával  együtt két órát gyalogolt, hogy részt vegyen az emlékünnepen. A gyülekezet olyan nagy szeretettel fogadta őket, hogy Joshua elsírta magát. Sok családtagja a különleges előadásra is eljött, majd bibliatanulmányozást kértek a vénektől, akik megszervezték, hogy a testvérek 15 családtaggal tanulmányozzák a Bibliát.

Tudta a választ

A guami fiókhivatal területéhez több mint 1000 sziget és korallsziget tartozik, melyek közül mindössze 100 lakott. Azonban csak 13 szigethez van közel gyülekezet. Mivel nagyon sok szigeten még sosem jártak Tanúk, ezért a testvérek keresik a lehetőségeket, hogyan tudnák elérni az ott lakókat. 2012 áprilisában  egy csoport hírnök elhajózott egy vitorlással Polowatra, az egyik legnehezebben megközelíthető szigetre. Polowat gyakorlatilag teljesen el van zárva a külvilágtól. A férfiak ágyékkötőt viselnek, fatörzsből kivájt kenukat készítenek, és abból élnek, ami a földjükön megterem.

Az egyik odalátogató hírnök megkérdezett egy helyi fiatalembert:

– Mit gondol, mi történik velünk, amikor meghalunk?

– Tudom a választ! – kiáltott fel a fiatalember.

Felpattant, és leemelte a polcról az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet truki nyelven. Kinyitotta a tartalomjegyzéknél, és rámutatott a 8. fejezet címére: „Mi történik a halál alkalmával?” Ezután lelkesen elmagyarázta, amit a könyvből megtanult.

Honnan volt meg neki ez a könyv? 2009-ben a Chuuk-szigeteki kikötőkben prédikálva a hírnököknek az volt a céljuk, hogy beszélgessenek a távoli szigetekre utazó emberekkel, és Élj örökké könyveket adjanak nekik. Egy Polowatra tartó utas örömmel elfogadott egy kartondoboz könyvet, hogy elvigye, és szétossza a szomszédai között, akik közül az egyik a korábban említett fiatalember volt.

Mielőtt a testvérek elmentek Polowatról, többször is meglátogatták a fiatalembert. Bátorították őt, és megmutatták neki, hogyan meríthet hasznot a Biblia tanulmányozásából. Azt is megtanították neki, hogyan kell kikeresni az írásszövegeket, és hogyan tudja feljegyezni a fő gondolatokat a könyv margójára.

Milyen jó érzés tudni, hogy még az olyan távoli helyeken is, ahol nincs tévé, rádió, internet és újságok sem, az emberek az anyanyelvükön olvashatnak a jó hírről!

 Három golyó, három ok

Pápua Új-Guineában a 20-as éveiben járó Anna kereszteletlen hírnök volt, amikor a polgárháború fokozódott Bougainville-en. 1991-ben az Arawa Gyülekezetből hat Tanú és hét gyerek arra kényszerült, hogy az erdőbe meneküljön. Csak alig vihettek valamit magukkal. Két éven át elhagyatott házakban laktak, és szinte nem volt mit enniük. Összejöveteleket tartottak, de csak két könyvet tudtak használni: Anna Bibliáját és az Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában című könyvet. Együtt imádkoztak, Királyság-énekeket énekeltek, és mindenkinek prédikáltak, akivel csak találkoztak.

A forradalmi hadsereg katonái rájuk találtak és azt akarták, hogy két testvér csatlakozzon hozzájuk. Ennek ellenére tiszteletben tartották a Tanúk semleges álláspontját. Egyszer az egyik katona mutatott Annának három golyót, és ezt mondta neki: „Gyere hozzám feleségül, különben meghalsz.” Anna három okot hozott fel – minden golyóhoz egy okot –, hogy miért nem mehet hozzá. A legnyomósabb ok az volt, hogy a Biblia azt mondja, „csak az Úrban” kössünk házasságot (1Kor 7:39). A katona megfordult, és elment.

2012-ben Anna általános úttörő volt, amikor hallotta, hogy milyen nagy szükség van hírnökökre Arawában. Ezért visszatért az úttörőtársával, hogy létrehozzanak egy csoportot. Megkérdezték tőle, nem bánja-e, hogy oda kell visszamennie, ahol annyi vérontást látott, és oly sok nehézséget kellett átvészelnie a háború miatt. „Örömmel tölt el, hogy visszamehetek – felelte. – Jehova munkáját semmi sem állíthatja meg, még egy polgárháború sem.”