26. fejezet

Bibliai irodalom előállítása a szolgálatban való felhasználásra

AZ ÍROTT szó mindig fontos szerepet játszott az igaz imádatban. Jehova a Tízparancsolatot adta Izráelnek, először szóban, majd írott formában (2Móz 20:1–17; 31:18; Gal 3:19). Azért, hogy biztosítsa Szavának pontos továbbítását, Isten arra utasította Mózest és az utána következő próféták és apostolok hosszú sorát, hogy írjanak (2Móz 34:27; Jer 30:2; Hab 2:2; Jel 1:11).

A korai írások többségét tekercseken készítették el. Ám az i. sz. második századra kifejlesztették a kódexet, azaz a lapokból álló könyvet. Ez jóval gazdaságosabb volt és könnyebben használható. A keresztények pedig élen jártak a használatában, mivel látták az Isten messiási Királyságáról szóló jó hír terjesztésében megmutatkozó értékét. E. J. Goodspeed professzor, a Christianity Goes to Press (A keresztény kiadványok nyomtatása) című könyvében a korai keresztényekről mint könyvkiadókról ezt állapítja meg: „Nem csupán lépést tartottak a korukkal ezekben a dolgokban, hanem megelőzték azt, és a későbbi századok hírnökei őket követték ebben (1940., 78. o.).”

Nem ér minket meglepetésként tehát, hogy manapság Jehova Tanúi mint Isten Királyságának hirdetői, némely vonatkozásban a nyomtatás élvonalában járnak.

Irodalomról gondoskodtak a korai Bibliakutatók számára

Az egyik első cikket, amelyet C. T. Russell írt, 1876-ban közölte le a New York állambeli Brooklynban George Storrs által szerkesztett Bible Examiner. Miután Russell testvér a New York állambeli Rochesterben tevékenykedő N. H. Barbourral társult, anyagi eszközökről gondoskodott a Three Worlds (Három világ) című könyv és a Herald of the Morning (A reggel hírnöke) című kiadvány megjelentetéséhez. Russell e lap társszerkesztőjeként szolgált, és 1877-ben használta a Herald berendezését, hogy kiadja a The Object and Manner of Our Lord’s Return (Urunk visszatérésének célja és módja) című füzetet. Russell testvér éles elméjű volt a szellemi dolgokban, valamint az üzleti ügyekben, ám a betűszedés és szerkesztés terén Barbour volt a tapasztalt.

 Ennek ellenére, amikor Barbour megtagadta Jézus Krisztus váltságáldozatának bűneltörlő értékét, Russell testvér megszakította vele a kapcsolatot. Így 1879-ben, midőn Russell megkezdte a Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence (Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke) megjelentetését, bérmunkát vállaló nyomdászokra kellett támaszkodnia.

A következő évben előkészítették a kiadását egy kiterjedt traktátussorozat első részének, amelyet arra terveztek, hogy érdeklődést keltsen az emberekben a bibliai igazságok iránt. Ez a munka gyorsan hatalmas arányokat ért el. Annak érdekében, hogy kézben tartsák, 1881. február 16-án megalapították a Zion’s Watch Tower Societyt, amelynek W. H. Conley volt az elnöke, C. T. Russell pedig a titkára és pénztárosa. Megszervezték, hogy a nyomtatást bérmunkában végeztessék Pennsylvania, New York és Ohio különböző városaiban, valamint Nagy-Britanniában. A Zion’s Watch Tower Tract Societyt * 1884-ben törvényesen bejegyezték C. T. Russell-lel az elnökeként. Alapító okirata kimutatta, hogy ez több, mint csupán kiadó társulat. Célja vallási volt; azért alapították meg, hogy „bibliai igazságokat terjesszen különböző nyelveken”.

Micsoda buzgalommal törekedtek e cél elérésére! 1881-ben, négy hónapon belül 1 200 000 traktátust, összesen mintegy 200 000 000 oldalt adtak ki. (Sok ilyen „traktátus” valójában kis könyv formátumú volt.) Mindezek után az ingyenes terjesztésre szánt bibliai traktátusok száma évről évre több tízmilliót tett ki. Ezeket a traktátusokat mintegy 30 nyelven nyomtatták ki, és nem csupán Amerikában, hanem Európában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, valamint más országokban is terjesztették.

A tevékenység más területe nyílt meg 1886-ban, amikor Russell testvér befejezte A korszakok terve című könyv megírását — ez első volt egy hatkötetes sorozatból, amelyet személyesen vetett papírra. E sorozat első négy kötetének kiadásához (1886—1897), valamint a traktátusok és Az Őrtorony 1887-től 1898-ig terjedő számainak kiadásához a Tower Publishing Companyt * használta fel. Idővel a betűszedést és a szerkesztést testvérek végezték a pittsburghi Bible House-ban. A papírt is megvásárolták a nyomtatáshoz, hogy a költségeket alacsonyan tartsák. Az esedékes nyomtatás és könyvkötés végett Russell testvér gyakran több cégnek adott megrendeléseket. Gondosan tervezett,  és jó előre adta le a rendeléseit ahhoz, hogy kedvező árakat kapjon. Az első, C. T. Russell által írt könyv kiadásának idejétől egészen 1916-ig a hat kötetből összesen 9 384 000 példányt állítottak elő és terjesztettek el.

A bibliai irodalom kiadása nem állt le Russell testvér halálával. A következő évben kinyomtatták a Bibliai tanulmányok hetedik kötetét, és 1917. július 17-én a Bétel-család rendelkezésére bocsátották. Oly nagy volt az igény rá, hogy az év végére a Társulat 850 000 példányt rendelt meg angol nyelven a bérmunkát vállaló nyomdászoktól és könyvkötőktől. A más nyelvű kiadásokat Európában állították elő. Ezenkívül abban az évben mintegy 38 millió traktátust nyomtattak ki.

Ám ekkor, a heves üldözés időszaka alatt 1918-ban, míg a Társulat vezető hivatalnokai igazságtalanul börtönben voltak, főhivatalukat (amely a New York-i Brooklynban helyezkedett el) feloszlatták. A nyomtatáshoz használt szedésformákat megsemmisítették. A jócskán megfogyatkozott személyzet visszaköltöztette a hivatalt Pittsburgh-be, egy épület harmadik emeletére, a Federal Street 119. szám alá. Vajon mindez véget vetett tevékenységüknek a bibliai irodalom előállításában?

Saját maguknak kellene végezniük a nyomtatást?

Miután a Társulat elnöke, J. F. Rutherford 1919-ben társaival együtt kiszabadult a börtönből, a Bibliakutatók összegyűltek az ohiói Cedar Pointban. Megvizsgálták, amit Isten az előző év folyamán engedett megtörténni, és amit Szava arról mond, hogy mit kellene tenniük az előttük álló napokban. Bejelentették egy új folyóirat, az Aranykorszak megjelentetését, amely eszközként szolgált arra, hogy rámutasson az embereknek Isten Királyságára mint az emberiség egyedüli reménységére.

A Társulat — miképp ezt a múltban is tette — egy bérmunkát vállaló céget bízott meg a nyomtatással. Ám az idők megváltoztak. Nehézségek jelentkeztek a nyomdaiparban a vezetőség és a munkások között, valamint ellátási gondok adódtak a papírpiacon. Valamilyen megbízhatóbb megoldásra volt szükség. A testvérek imádkoztak az ügyért, és az Úr vezetésére figyeltek.

Mindenekelőtt, hol helyezzék el a Társulat irodáit? Visszaköltöztessék a főhivatalt Brooklynba? A Társulat igazgatótestülete megvizsgálta az ügyet, és hogy átlássa a helyzetet, egy bizottságot jelölt ki.

Rutherford testvér C. A. Wise-t, a Társulat alelnökét bízta meg azzal, hogy menjen Brooklynba, és nézzen utána a Bétel újramegnyitásával kapcsolatos ügyeknek, valamint olyan helyiségek bérlésének, ahol a Társulat nyomtatási tevékenységet kezdhetne. Rutherford testvér szerette volna tudni, hogy milyen eljárást áld meg Isten, ezért ezt mondta:

— Menj el, és nézd meg, azt akarja-e az Úr, hogy visszatérjünk Brooklynba.

— Hogyan fogom megállapítani, hogy azt akarja-e az Úr, hogy visszamenjünk, avagy ne? — kérdezte Wise testvér.

—  1918-ban a szén beszerzésének a sikertelensége volt az, ami Brooklynból visszakényszerített minket Pittsburgh-be * — válaszolta Rutherford testvér. — Legyen a próba a szén. Menj, és rendelj némi szenet!

— Mit gondolsz, hány tonnát kellene rendelnem, hogy próbát tegyek?

— Nos, tégy egy alapos próbát — javasolta Rutherford testvér. — Rendelj 500 tonnát!

Wise testvér pontosan így tett. És mi lett az eredmény? Amikor a hatóságokhoz folyamodott, egy okmányt állítottak ki neki arról, hogy 500 tonna szenet kap — évekre elegendőt a szükségleteikhez! De hova helyezik majd el? A Bétel-otthon alagsorának hatalmas részlegeit alakították át szenesraktárrá.

E próba eredményét Isten akarata félreérthetetlen megnyilvánulásának tekintették. Tevékenységüket 1919 októberének elején ismét Brooklynban végezték.

Most vajon saját maguk végezzék a nyomtatást? Erőfeszítéseket tettek egy folyóiratok nyomtatására alkalmas rotációs gép beszerzésére, de azt mondták nekik, hogy csak néhány ilyen létezik az Egyesült Államokban, és hosszú hónapokig semmi esély nincs rá, hogy kaphassanak egyet. Mindazonáltal bíztak abban, hogy ha az Úr úgy akarja, képes megnyitni az utat. Ő pedig meg is nyitotta!

Csupán néhány hónappal Brooklynba való visszatérésük után, sikerült megvásárolniuk egy rotációs nyomdagépet. A Bétel-otthontól nyolc háztömbnyire, a Myrtle Avenue 35. szám alatt három emeletet béreltek egy épületben. Az 1920-as évek elejére a Társulatnak saját nyomtatógépterme volt — kicsi, de jól felszerelt. Néhány testvér, akinek elegendő tapasztalata volt a berendezés működtetéséhez, felajánlotta, hogy szabaddá teszi magát, hogy segítsen ebben a munkában.

Abban az évben Az Őrtorony február 1-jei számát a Társulat saját nyomdagépén nyomtatták ki. Áprilisra már az Aranykorszakot is a saját nyomdájukban állították elő. Év végén Az Őrtorony örömmel jelentette: „Az év nagyobbik szakaszában AZ ŐRTORONNYAL, az ARANYKORSZAKKAL és sok füzet előállításával kapcsolatos minden munkát áldozatkész kezek végeztek el. Egyetlen indíték vezérli tevékenységüket, ez az indíték pedig a szeretet az Úr iránt és az ő igazságosságának ügye iránt . . . Amikor más újságok és kiadványok megjelentetésének szünetelniük kellett a papírhiány vagy a munkaerő-nehézségek miatt, a mi kiadványaink előállítása minden baj nélkül folytatódott.”

Az üzem területe meglehetősen kicsi volt, de bámulatos volt az elvégzett munka mennyisége. Általában 60 000 példányt nyomtattak Az Őrtorony minden számából. De az Aranykorszakot szintén ott nyomtatták, és az első év folyamán a szeptember 29-i szám különleges kiadás volt. Egy részletes leleplező  nyilatkozatot tartalmazott a Bibliakutatók 1917-től 1920-ig tartó üldözésének elkövetőiről. Négymillió példányt nyomtattak belőle! Az üzem egyik nyomdásza később ezt mondta: „A szakácson kívül mindenki két kezével vett részt abban, hogy az a szám kikerülhetett.”

Az első évben, amikor a folyóiratok nyomtatására alkalmas rotációs nyomdagépet használták, Rutherford testvér megkérdezte a testvéreket, hogy tudnának-e füzeteket is nyomtatni azon a nyomdagépen. Kezdetben ez megoldhatatlannak látszott. A nyomdagép készítői azt állították, hogy nem lehet. Ám a testvérek megpróbálták, és sikeresek voltak. Feltaláltak egy saját hajtogatógépet is, így ezen a munkaterületen 12-ről 2-re csökkentették a munkaerő-szükségletüket. Mivel volt magyarázható a sikerük? „Tapasztalattal és az Úr áldásával” — összegezte az üzem igazgatója.

A Társulat azonban nem csak Brooklynban szervezte meg a nyomtatást. Az idegen nyelvű nyomtatás egy részére egy michigani hivatalból felügyeltek. Annak érdekében, hogy az ezzel a munkával kapcsolatos szükségleteket kielégítse, a Társulat 1921-ben egy Linotype sorszedő gépet, nyomdagépeket és más szükséges felszerelést állított fel a michigani Detroitban. Ott lengyel, orosz, ukrán és más nyelveken nyomtattak irodalmat.

Ugyanabban az évben a Társulat megjelentette az Isten hárfája című könyvet, amelyet oly módon írtak meg, hogy alkalmas legyen a kezdőknek bibliatanulmányozásra. Egészen 1921-ig a Társulat nem próbálta saját maga kinyomtatni, ugyanakkor be is kötni a könyveit. Törekedjenek vajon ennek a munkának a beindítására is? Ismét az Úr irányítását keresték.

Önátadott testvérek nyomtatják, ugyanakkor kötik is a könyveket

Az Őrtorony 1920-ban azt jelentette, hogy számos kolportőr e szolgálat abbahagyására kényszerült, mivel a nyomdászok és könyvkötők képtelenek voltak kielégíteni a Társulat megrendeléseit. A testvérek a főhivatalban úgy érveltek, hogyha megszabadulhatnának attól, hogy bérmunkát vállaló iparosokra legyenek utalva, azok minden munkaerő-nehézségeivel együtt, akkor abban a helyzetben lennének, hogy többet tudnának tanúskodni Istennek az emberiséggel kapcsolatos elhatározásáról. Ha saját maguk nyomtatnák, ugyanakkor kötnék is a könyveiket, a szembenállóknak is nehezebb lenne keresztezniük a munkát. Úgy remélték, idővel a kötetek árából is engedni tudnának, ebben a helyzetben pedig könnyebben elérhetővé tehetnék azokat a nyilvánosság számára.

Ez azonban több helyet és berendezést igényelne, valamint új  szakismeretekre is szert kellene tenniük. Vajon meg tudták ezt tenni? Robert J. Martin, az üzem felvigyázójának eszébe jutott, hogy Mózes napjaiban Jehova ’betöltötte Bésaléelt és Aholiábot bölcsesség lelkével, hogy tudjanak mindenféle munkát készíteni’, amely a szent hajlék felépítéséhez szükséges volt (2Móz 35:30–35). Elméjében tartva ezt a bibliai beszámolót, Martin testvér bízott abban, hogy Jehova szintén megteszi mindazt, ami szükséges, hogy szolgái irodalmat adhassanak ki a Királyság hirdetéséhez.

Sok elmélkedés és ima után határozott tervek kezdtek felszínre kerülni. Visszatekintve a történtekre, Martin testvér később ezt írta Rutherford testvérnek: „Minden napok napja volt az, amelyen tudni akartad, van-e valami jó oka annak, amiért nem nyomtathatnánk és köthetnénk magunk minden könyvünket. Lélegzetelállító gondolat volt, mivel ez egy teljes betűszedő, galvanizáló, nyomtató és könyvkötő üzem megnyitását jelentette, egy sor, számunkra ismeretlen gép működtetésével, amelyek többségének még a létezéséről sem tudtunk, valamint annak szükségességével együtt, hogy több mint egy tucat mesterséget kell elsajátítanunk. Ám ez a legjobb módnak látszott arra, hogy ellensúlyozzuk a háború utáni magas könyvárakat.

Kibérelted a Concord Street 18. szám alatti hatszintes épületet (két emeleten más bérlőkkel); és 1922. március 1-jén beköltöztünk. Egy teljes készlet betűszedő, galvanizáló, nyomtató- és könyvkötő gépet vásároltál nekünk, többségét újonnan, némelyiket másodkézből; mi pedig elkezdtük a munkát.

Az egyik hatalmas nyomdai létesítményhez, amely a munkánk nagy részét azelőtt végezte, eljutott a híre annak, amit teszünk, és az elnökük látogatást tett nálunk. Megszemlélte az új berendezést, majd epésen megjegyezte: »Itt állnak egy első osztályú nyomdai létesítménnyel a kezükben, és senki sincs ezen a helyen, aki bármit is tudna arról, mihez kezdjen vele. Hat hónapon belül az egész egy rakás ócskavas lesz; azon veszik majd észre magukat, hogy a nyomtatásukat végző emberek azok lesznek, akik mindig is ezt tették, és akiknek ez a foglalkozásuk.«

Ez elég logikusan hangzott, ám kizárta az Urat; pedig Ő szüntelen velünk volt. Amikor a könyvkötészet beindult, küldött egy testvért, aki egész életét a könyvkötő szakmában töltötte. Nagy hasznát vettük azon idő alatt, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Az ő segédkezésével és az Úr szellemével, amely az atyafiakon keresztül munkálkodott, akik próbáltak tanulni, nemsokára könyveket készítettünk.”

Mivel a Concord Streeten lévő üzemben elegendő hely volt, a detroiti nyomtatási műveleteket összevonták a brooklyniakkal. A második évben a testvérek a folyóiratok, traktátusok és szórólapok mellett a kívánt könyvek és füzetek 70 százalékát itt bocsátották ki. A következő évben a munka megnövekedése szükségessé tette az üzem fennmaradt két emeletének igénybevételét is.

Fel tudták-e gyorsítani a könyvtermelésüket? Volt egy nyomtatógépük,  amelyet kifejezetten erre a célra Németországban készítettek, majd Amerikába szállították, és 1926-ban üzembe helyezték. Amennyire tudomásuk volt róla, Amerikában az volt az első könyvnyomtatásra használt rotációs nyomdagép.

A Bibliakutatók által vezetett nyomdai üzemek azonban nem mind Amerikában voltak.

Korai nyomtatás más országokban

Bérmunkát vállaló cégek igénybevételével Russell testvér már 1881-ben végeztetett nyomtatást Nagy-Britanniában. Németországban 1903-ra már működött ilyen, Görögországban 1906-ra, Finnországban 1910-re, és 1913-ra még Japánban is. Az első világháborút követő évek folyamán óriási mennyiségben nyomtattak könyveket, füzeteket, folyóiratokat és traktátusokat Nagy-Britanniában, a skandináv országokban, Németországban és Lengyelországban, valamint egy keveset Brazíliában s Indiában is.

 Ekkor, 1920-ban, ugyanabban az évben, amelyben a Társulat megkezdte Brooklynban a folyóiratainak saját nyomtatását, előkészületek történtek az európai testvéreink részére, hogy ők is kivegyék részüket ebből a munkából. Egy svájci csoportjuk nyomdai létesítményt hozott létre Bernben. Ez a saját üzleti társaságuk volt. Azonban mindannyian Bibliakutatók voltak, és európai nyelveken állítottak elő irodalmat a Társulatnak, igen kedvező áron. Idővel a Társulat e nyomdaüzem jogcíméhez jutott, és kibővítette az üzemet. Az Európa gazdaságilag elszegényedett országaiban jelentkező sürgős igény kielégítése végett mérhetetlen mennyiségben állítottak elő ingyenes irodalmat. Az 1920-as évek utolsó szakaszában több mint egy tucat nyelven szállítottak ki irodalmat ebből az üzemből.

Ebben az időben nagy érdeklődés mutatkozott a Királyság-üzenet iránt Romániában. Munkánk ottani ádáz üldözése ellenére a Társulat egy nyomdaüzemet létesített Clujban (Kolozsvár), abból a célból, hogy csökkentse az irodalom előállításának költségét, és könnyebben elérhetővé tegye azt az igazságra éhes emberek számára Romániában, valamint a környező országokban. 1924-ben ez a nyomda közel negyedmillió kemény fedelű könyvet volt képes román és magyar nyelven kibocsátani a folyóiratok és füzetek mellett. Ám egyvalaki, aki az ottani munkára felügyelt, hűtlennek bizonyult ahhoz, amivel megbízták, és olyan dolgokat tett, amelyek veszteséget okoztak a Társulat ingatlanában és berendezéseiben. Ennek ellenére a hűséges romániai testvérek továbbra is megtettek mindent, amit tudtak, hogy megosszák a bibliai igazságokat másokkal.

Németországban az első világháborút követően nagy számban sereglettek az emberek a Bibliakutatók összejöveteleire. A német embereket azonban nagy gazdasági ínség sújtotta. A Társulat azért, hogy az emberek érdekében alacsonyan tartsa a bibliai irodalom árát, ott is kialakította a saját nyomtatását. 1922-ben, Barmenben egy íves nyomógépen végezték a nyomtatást a Bétel-otthon lépcsőházának pihenőterében, és egy másik gépen a fáskamrában. A következő évben a testvérek Magdeburgba költöztek, alkalmasabb létesítményekbe. Jó épületeik voltak ott, amelyekhez még többet is építettek, valamint felállították a nyomtatáshoz és könyvkötéshez szükséges berendezést. 1925 végére azt jelentették, hogy ennek az üzemnek a termelési kapacitása lassan legalább olyan nagy lesz, mint az, amelyet a brooklyni főhivatalban használnak.

A testvérek által elvégzett legtöbb nyomtatás kis méretekben kezdődött. Ez való igaz volt Koreára is, ahol 1922-ben a Társulat egy kicsiny nyomdaüzemet állított fel, amelyet arra szereltek fel, hogy koreai, japán, valamint kínai nyelven állítson elő irodalmat. Néhány év elmúltával a berendezést átszállították Japánba.

 Kanadában és Dél-Afrikában is nyomtattak kisebb tételekben 1924-ig. Egy kis nyomtatógépet állítottak fel Ausztráliában 1925-ben, egy másikat pedig Brazíliában. A brazíliai testvérek hamarosan Az Őrtorony portugál nyelvű kiadásához vették igénybe e berendezést. A Társulat angliai fiókhivatala 1926-ban kapta meg első berendezését a nyomtatáshoz. 1929-ben Spanyolországban az alázatos emberek szellemi éhsége kielégítést nyert Az Őrtorony egy kicsiny nyomdagépen történő kiadása által. Két évvel később nyomdagép kezdett működni a finnországi fiókhivatal alagsorában is.

Időközben kibővítették a világközpont létesítményeit.

Saját üzemük a világközpontban

A Társulat 1920-tól üzemterületet bérelt Brooklynban. De az 1922 óta használt épület sem volt jó állapotban; az egész építmény erőteljesen rázkódott, amikor a rotációs nyomdagép működésben volt az alagsorban. Emellett nagyobb területre volt szükség ahhoz, hogy ellássák a növekvő feladatot. A testvérek úgy érveltek, hogy a rendelkezésre álló pénzalapot jobban lehetne felhasználni, ha saját üzemük lenne.

Egy bizonyos telek a Bétel-otthontól néhány háztömbnyire fekvő területen belül igen kedvező elhelyezkedésűnek tetszett, így árajánlatot tettek rá. Végül is a Squibb Pharmaceutical Corporation túllicitálta őket; de amikor a Squibb társaság erre az ingatlanra épített, 1167 oszlopot kellett levernie a talajba, hogy szilárd alapot nyerjen. (Évekkel később a Watch Tower Society megvásárolta a Squibbtől azokat az épületeket, a már meglévő jó alappal!) A Társulat által 1926-ban megvásárolt teleknek azonban jó teherbíró képességű talaja volt, amelyre építhettek.

1927 februárjában beköltöztek az Adams Street 117. szám alatt elhelyezkedő  vadonatúj épületükbe Brooklynban. Ez majdhogynem kétszer akkora területet biztosított nekik, mint amennyit addig az ideig használtak. Ez egy jól megtervezett épület volt. A munka a felsőbb emeletekről lefelé haladt a különböző osztályokon át, míg el nem érte a földszinten lévő szállítási osztályt.

A növekedés azonban nem ért véget. Tíz év sem telt el, és az üzemet ki kellett bővíteni; később pedig még további bővítésre is sor került. Azonkívül hogy folyóiratok és füzetek millióit nyomtatta évente, az üzem mintegy 10 000 példány kemény fedelű könyvet is kibocsátott naponta. 1942-ben, amikor teljes Bibliák is kezdtek ezek közé a könyvek közé kerülni, a Watch Tower Society ismét a nyomdaipar egy új területén végzett úttörő munkát. A testvérek addig-addig kísérleteztek, amíg leheletvékony bibliapapírt voltak képesek a rotációs nyomdagépeken futtatni — ez olyasmi volt, amivel más nyomdászok csak évekkel később próbálkoztak.

Mialatt ilyen nagy mennyiségben folyt előállítás, a különleges szükségletű csoportokat sem hagyták figyelmen kívül. Már 1910-ben egy bostoni (Massachusetts) Bibliakutató, és egy másik kanadai Bibliakutató együttműködött, hogy Braille-írással készítsék el a Társulat irodalmát. 1924-re egy hivatalból az indianai Logansportban a Társulat olyan kiadványokat bocsátott ki, amelyeket a vakok fordíthattak javukra. Mivel abban az időben a visszajelzés igen korlátozott volt, a Braille-írással kapcsolatos munka 1936-ban megszűnt, és nagyobb hangsúlyt kapott, hogy gramofon felvételek, valamint személyes figyelem által segítsék a vakokat. Később, 1960-ban ismét elkezdték a Braille-írással készült irodalom előállítását — ekkor nagy változatosságban, és fokozatosan több visszajelzéssel.

Megállták a helyüket az ádáz üldözésből adódó kihívással szemben

Számos országban a nyomtatást szélsőségesen nehéz körülményekkel dacolva végezték. Ám testvéreink rendületlenül kitartottak, felismerve azt, hogy a Királyság jó hírének hirdetése olyan munka, amelynek végzését Jehova Isten parancsolta meg Fián keresztül (És 61:1, 2; Márk 13:10). Görögországban például a testvérek 1936-ban állították fel a nyomdájukat, és csupán egy-két hónapig működtették, amikor is kormányváltás következett be, és a hatóságok bezárták az üzemüket. Hasonlóképpen történt Indiában 1940-ben, ahol Claude Goodman hónapokig dolgozott azon, hogy felállítson egy nyomdagépet, és megtanulja annak működtetését, de a maharadzsa által küldött rendőrség hamarosan rajtaütött, elszállította a nyomdagépet és hatalmas bádogládákba hajította a gondosan kiválogatott lemezeket.

Sok más helyen a külföldről érkező irodalmat szabályozó törvények tették szükségessé, hogy a testvérek helyi, bérmunkát vállaló nyomdászoknak adják  ki a munkát, még akkor is, ha a Társulatnak nyomdai létesítménye volt egy környékbeli országban, amely felkészült volt arra, hogy elvégezze a feladatot. Ez érvényesült az 1930-as évek derekán olyan helyeken, mint Dánia, Lettország és Magyarország.

A német kormány a papság ösztönzésére 1933-ban hozzálátott a Németországban élő Jehova Tanúi nyomtatási tevékenységének elfojtásához. A rendőrség elfoglalta a Watch Tower Society magdeburgi üzemét, és azon év áprilisában bezáratta, ám nem tudtak terhelő bizonyítékot találni, így visszakoztak. Júniusban mégis újra közbeléptek. A Királyság-üzenet további terjesztése érdekében a Társulat létrehozott egy nyomdát a csehszlovákiai Prágában, és jelentős mértékben helyeztek oda berendezést Magdeburgból. E szervezéssel a következő néhány év folyamán két nyelven állítottak elő ott folyóiratokat, hat nyelven pedig füzeteket.

Majd 1939-ben, Hitler csapatai bevonultak Prágába, így a testvérek gyorsan szétszerelték a berendezést, és kiszállították az országból. Ennek egy része Hollandiába került. Mindez a legidőszerűbb volt. A holland testvérek számára nehezebbé vált a kapcsolattartás Svájccal. Így most helyet béreltek, és újonnan kapott nyomdagépeikkel saját maguk végezték a nyomtatást. Jóllehet ez csupán rövid ideig tartott, amíg a náci betolakodók le nem foglalták az üzemet. A testvérek azonban, ameddig csak lehetséges volt, tovább használták e berendezést.

Finnországban, amikor a háború folyamán egy önkényes hivatali intézkedés szüneteltetésre kényszerítette Az Őrtorony kiadását, a testvérek stenciles gépen sokszorosították a fő cikkeket, és küldönc kézbesítette azokat. Miután 1938-ban Ausztria náci uralom alá került, Az Őrtorony nyomtatását stenciles sokszorosítógépen végezték, amelyet szüntelen egyik helyről a másikra kellett költöztetni azért, hogy a Gestapo kezeitől távol tartsák. Hasonlóképpen történt Kanadában is azon időszak során, amikor a Tanúk háborús betiltás alatt álltak. Ismételten más és más helyen kellett elhelyezniük a berendezésüket, hogy továbbra is gondoskodjanak szellemi táplálékról testvéreik számára.

Ausztráliában, mialatt Jehova Tanúinak munkája betiltás alatt állt, a testvérek maguk nyomtatták a folyóirataikat, még könyveket is nyomtattak és kötöttek be — ez pedig olyasmi volt, amelyet még kedvezőbb körülmények között sem végeztek ott. Hogy megelőzzék a berendezés lefoglalását, tizenhat alkalommal kellett más helyre költöztetniük a könyvkötészetüket. Ennek ellenére 20 000 példány kemény fedelű könyvet sikerült kibocsátaniuk, hogy időben megjelenhessen 1941-ben a tornyosuló akadályok ellenére megtartott kongresszuson!

 Terjeszkedés a második világháború után

Miután a háború véget ért, 1946-ban Jehova Tanúi nemzetközi kongresszuson gyűltek össze az ohiói Clevelandben. Ott Nathan H. Knorr, a Watch Tower Society akkori elnöke beszélt az újjáépítésről és terjeszkedésről. A második világháború kitörése óta a Tanúk száma 157 százalékkal emelkedett, a misszionáriusok pedig gyorsan új területeken kezdték meg a munkát. Knorr testvér felvázolta a világközpont létesítményeinek kibővítésére készített terveket, mely bővítésre a bibliai irodalom iránti világméretű igény kielégítése érdekében volt szükség. Az előirányzott terjeszkedés eredményeként az üzemnek több mint kétszer akkora területe lenne, mint az eredeti 1927-es felépítésben. Az önkéntes munkások számára pedig egy jelentősen megnagyobbított Bétel-otthonról gondoskodnak. Ezeket a bővítéseket elvégezték, és a létesítményeket 1950 elején használatba vették.

A brooklyni világközpontban az üzemet és a hivatali létesítményeket  1950 óta újra és újra ki kellett bővíteni. 1992-ig nyolc háztömbnyi területet foglaltak el, és 230 071 négyzetméternyi alapterületet. Ezek nem csupán könyvkészítésre szolgáló épületek. Ezek Jehovának átadott épületek, amelyeket arra használnak, hogy irodalmat állítsanak elő, amellyel Jehovának az élettel kapcsolatos követelményeire oktatják az embereket.

Bizonyos területeken nehéz volt a társulati nyomtatást újra beindítani a második világháború után. A Társulat Magdeburgban (Németország) lévő üzeme és hivatali komplexuma a kommunista ellenőrzés alatt álló övezetben volt. A német Tanúk visszatértek oda, ám csupán rövid ideig voltak képesek működtetni, mielőtt azt újra lefoglalták. A nyugat-németországi szükségletek kielégítése végett ott is létre kellett hozni nyomdát. A bombázás következtében a városokban kő kövön nem maradt. A Tanúk azonban hamarosan használatba vehettek egy kis nyomdát, amelyet ezelőtt a nácik működtettek Karlsruhéban. 1948-ra két íves nyomógépük volt, amely éjjel-nappal üzemelt egy  rendelkezésükre bocsátott épületben Wiesbadenben. A következő évben kibővítették a wiesbadeni létesítményeket, és négyszeresére emelték a nyomdagépek számát, annak érdekében, hogy kielégítsék a Királyság-hirdetők szükségleteit, kiknek száma gyorsan növekedett a szántóföldnek ezen a részén.

Amikor 1946-ban a Társulat ismét nyíltan kezdett nyomtatni Görögországban, az elektromosáram-szolgáltatás egyáltalán nem volt megbízható. Néha akár órákig is kimaradt. A testvérek hasonló problémával kerültek szembe Nigériában 1977-ben. Míg a nigériai fiókhivatal meg nem kapta saját generátorát, az üzem munkásai bármikor visszamentek dolgozni — akár éjjel, akár nappal —, amikor éppen volt elektromos áram. Ilyen szellemet tanúsítva Az Őrtorony egyetlenegy számát sem hagyták ki.

Knorr testvér 1948-ban Dél-Afrikában tett látogatását követően egy telket vásároltak Elandsfonteinben, 1952 elején pedig a fiókhivatal új üzembe költözött — az elsőbe, amelyet maga a Társulat épített Dél-Afrikában. Egy új íves nyomógép felhasználásával nyolc afrikai nyelven kezdték el nyomtatni a folyóiratokat. 1954-ben a svédországi fiókhivatal felkészült volt arra, hogy íves nyomógépen nyomtassa a folyóiratokat, akárcsak a dániai fiókhivatal 1957-ben.

Amint megnőtt az igény az irodalomra, nagy sebességű rotációs magasnyomó gépeket biztosítottak először az egyik fiókhivatalnak, majd a másiknak.  Kanada 1958-ban kapta meg az elsőt, Anglia 1959-ben. 1975-re a Watch Tower Societynek 70 nagy rotációs nyomdagépe volt, amelyek világszerte üzemeltek a nyomdáiban.

Világméretű hálózat a bibliai igazság kiadására

Az 1960-as évek végén, és az azt követő időben összpontosított erőfeszítést tettek arra, hogy a Watch Tower Society nyomtatási munkáinak további széttelepítését érjék el. Jehova Tanúinak száma gyorsan növekedett. Nagyobb nyomdaterületre volt szükség ahhoz, hogy bibliai irodalomról gondoskodjanak mind saját használatra, mind pedig nyilvános terjesztésre. Ám a brooklyni terjeszkedés lassú folyamat volt, egyrészt a korlátozott számban rendelkezésre álló ingatlanok, másrészt a jogi aktatologatás miatt. Tervek születtek arra, hogy több nyomtatást végezzenek másutt.

Így 1969-ben megkezdődtek egy új nyomda tervezési munkálatai, amelyet a New York-i Wallkillhoz közel, Brooklyntól körülbelül 150 kilométerre északnyugatra szándékoztak felépíteni. Ez bővítené és kiterjesztené a főhivatali létesítményeket, és végül az Egyesült Államok számára majdnem az összes Őrtorony és Ébredjetek! folyóirat Wallkillból kerülne ki. Három évvel később egy második üzem volt a tervezőasztalon Wallkill számára, ezúttal jóval  hatalmasabb, mint az első. Az ottani rotációs magasnyomó gépek 1977-re több mint 18 millió folyóiratot bocsátottak ki havonta. 1992-ig hatalmas MAN-Roland és Hantscho ofszetnyomó gépek voltak használatban (csupán 4 ofszetnyomó gép, a korábbi 15 magasnyomó gép helyett), a termelési kapacitás pedig jóval több volt, mint egymillió folyóirat naponta.

Amikor a wallkilli nyomtatási műveletek terveit először fektették le, Az Őrtorony folyóiratot az akkor nyomtatott 72 nyelvből 32 nyelven, az Ébredjetek! folyóiratot pedig 26 nyelvből 14 nyelven Brooklynban készítették. A világszerte nyomtatott példányok összességének mintegy 60 százalékát állították elő ott, a világközpontban. Igen hasznos lenne, ha egyre többet végeznének ebből a munkából az Egyesült Államokon kívüli országokban, és ezt a mi testvéreink tennék a bérmunkát vállaló cégek helyett. Ilyképpen, ha jövőbeni világválságok vagy Jehova Tanúinak munkájába való kormánybeavatkozás akadályt gördítene a nyomtatás elé a föld bármely részén, az alapvető szellemi táplálékról még mindig gondoskodni lehetne.

Nos, 1971-ben, közel két évvel azelőtt, hogy Wallkillban az első Őrtorony-üzem megkezdte működését, megkezdődtek a munkálatok egy új nyomdaüzem építésére a Japánban lévő Numazuban. Japánban a Királyság-hírnökök számának több mint ötszörös növekedése a megelőző évtizedben arra engedett következtetni, hogy hamarosan sok bibliai irodalomra lesz szükség. Ugyanekkor bővítették ki a brazil fiókhivatali létesítményeket. Ugyanez történt Dél-Afrikában is, ahol több mint két tucat afrikai nyelven állítottak elő bibliai irodalmat. A következő évben, 1972-ben a Társulat kiadással foglalkozó létesítményeinek méretét Ausztráliában négyszeresére növelték azzal a kilátással, hogy a föld ezen részén hosszas szállítási késések nélkül gondoskodjanak Az Őrtorony és az Ébredjetek! minden számáról. További üzemeket létesítettek Franciaországban és a Fülöp-szigeteken is.

N. H. Knorr és a brooklyni üzem felvigyázója, M. H. Larson 1972 elején nemzetközi körutat tett, hogy megvizsgálja a tevékenységet, azért, hogy e létesítmények legjobb kihasználása érdekében megszervezze a dolgokat, valamint alapot fektessen le az elkövetkezendő nagyobb növekedéshez. Látogatásuk 16 országot érintett Dél-Amerikában, Afrikában, valamint a Távol-Keleten.

Röviddel ezután a japán fiókhivatal — ahelyett hogy bérmunkát vállaló nyomdára támaszkodott volna — maga állította elő a japán nyelvű folyóiratokat, amelyekre a szántóföldnek azon a részén volt szükség. Abban az évben, 1972-ben a ghánai fiókhivatal három helyi nyelven kezdte el nyomtatni Az Őrtorony folyóiratot, ahelyett hogy szállítmányokra várt volna az Egyesült Államokból és Nigériából. Következőnek a Fülöp-szigeteken lévő fiókhivatal kezdett gondoskodni Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóirat szedéséről és nyomtatásáról nyolc helyi nyelven (emellett még angol nyelven is nyomtatott folyóiratokat, amelyekre szükség volt). Ez további nagy lépést jelentett a Watch Tower Society nyomtatási munkáinak széttelepítésében.

A Watch Tower Society 1975 végére saját nyomdáiban adott ki bibliai irodalmat az egész földön szétszórtan elhelyezkedő huszonhárom országban —  három országban könyveket; mind a huszonhárom helyen füzeteket vagy folyóiratokat, esetleg mindkettőt. Huszonöt más országban pedig a Társulat kisebb tételeket készített a saját berendezésével.

Növekedett a Társulat kapacitása a kemény fedelű könyvek előállításához is. Némi könyvkötést már az 1920-as évek közepén is végeztek Svájcban és Németországban. A második világháborút követően, 1948-ban a Finnországban élő testvérek hozzáláttak a könyvek kötéséhez (eleinte jobbára kézzel) elsősorban azért, hogy ellássák az ország szükségleteit. Két évvel később a Németországban lévő fiókhivatal ismét egy könyvkötészetet működtetett, és idővel átvette a Svájcban végzett könyvkötést is.

Majd 1967-ben, amikor világszerte több mint egymillió Tanú volt, és bevezették a zsebméretű könyveket a szolgálatukban való felhasználásra, magasra szökött az ilyen típusú bibliai irodalom iránti igény. Kilenc éven belül több mint hatszorosára növekedett a könyvkötő sor Brooklynban. A Watch Tower Societynek 1992-ig összesen huszonnyolc működésben levő könyvkötő sora volt nyolc különböző országban.

Ebben az évben, 1992-ben a Watch Tower Society nem csupán az Egyesült Államokban nyomtatott bibliai irodalmat 180 nyelven, hanem sok irodalmat állított elő a Latin-Amerikában elhelyezkedő négy nagyobb nyomdája is, melyre mind helyileg, mind a világnak azon a részén elhelyezkedő más országokban volt szükség. Tizenegy további nyomda állított elő irodalmat Európában, és azok mindegyike segített más országok irodalomszükségleteinek a kielégítésében. Ezek közül Franciaország rendszeresen tizennégy országot látott el irodalommal, Németország pedig, amely több mint negyven nyelven végzett nyomtatást, hatalmas mennyiségben szállított húsz országba és kisebb mennyiségben sok más országba. Afrikában hat Őrtorony-nyomda összesen negyvenhat nyelven bocsátott ki bibliai irodalmat. További tizenegy nyomda — némelyik nagy, némelyik kicsi — látta el a Közel-Keletet és a Távol-Keletet, a Csendes-óceán szigeteit, Kanadát és más területeket irodalommal, amelyet az Isten Királyságáról szóló sürgős üzenet terjesztésére használtak fel. Ezenkívül még más huszonhét országban a Társulat kisebb tételeket nyomtatott, amelyekre a gyülekezeteknek szükségük volt ahhoz, hogy zökkenőmentesen működjenek.

Új eljárásmódok, új berendezés

Az 1960-as és 1970-es évek során forradalom söpört végig a nyomdaiparban. A magasnyomású eljárást elképesztő arányban selejtezték le az ofszetnyomás kedvéért. * A Watch Tower Society nem követte gyorsan példájukat. Az ofszetnyomáshoz beszerezhető nyomólemezek nem voltak igazán alkalmasak olyan hosszú távú nyomtatásra, amire a Társulatnak szüksége volt az  irodalmához. Továbbá, az erre a módszerre történő átváltás teljesen új betűszedési és szerkesztési eljárást kívánt volna meg. Új nyomdagépekre lett volna szükség. Új gyártási eljárást kellett volna megtanulni. Tulajdonképp a Társulat üzemeiben lévő teljes nyomdaberendezést ki kellett volna cserélni. A költség szédítően magas lett volna.

Idővel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a magasnyomást biztosító készletek nem lesznek már sokáig beszerezhetőek. Az ofszetlemezek tartóssága gyorsan tökéletesedett. Végre kellett hajtani a változtatást.

Már 1972-ben — mivel olyannyira érdeklődtek az ofszetnyomás fejleményei iránt — a dél-afrikai Bétel-család három tagja másodkézből megvásárolt egy kicsiny ívnyomó ofszetgépet. Kisebb nyomtatási munkák elvégzésével némi tapasztalatot szereztek. Majd 1974-ben ezt a nyomdagépet használták fel Az igazság, mely örök élethez vezet című zsebméretű könyv ronga nyelven történő nyomtatásához. Mivel képesek voltak gyorsan elkészíteni, ez az igazságra éhes emberek ezreinek tette lehetővé, hogy értékes bibliai útmutatást kapjanak, mielőtt Jehova Tanúinak munkáját ismét betiltották azon a területen, ahol azok az emberek éltek. Egy másik ívnyomó ofszet nyomdagépet — amelyet a Társulat dél-afrikai fiókhivatala kapott röviddel azután, hogy testvéreink megvásárolták az elsőt — Zambiába szállítottak, és ott vettek használatba.

A Társulat Németországban lévő üzeme szintén korán kezdte el az ofszetnyomást. A testvérek 1975 áprilisában egy ívnyomó gépet kezdtek el felhasználni arra, hogy bibliapapírra nyomtassanak folyóiratokat a Kelet-Németországban élő Jehova Tanúi számára, ahol  a Tanúk akkor betiltás alatt álltak. Majd a következő évben könyveket állítottak elő azon az ofszetnyomó gépen az üldözött testvéreknek.

Körülbelül abban az időben, 1975-ben, a Watch Tower Society folyóiratok nyomtatására üzembe helyezte első ofszet-rotációsgépét Argentínában. Egy évnél nem sokkal tovább üzemelt, amikor is az argentin kormány betiltotta Jehova Tanúinak munkáját, és lakatot tett a nyomdájukra. Más országokban azonban tovább bővült az ofszetnyomtatás. A New York-i Brooklynban, a Watch Tower Society főhivatalának üzemében 1978 elején egy ofszet-rotációsgép háromszínnyomásos könyveket kezdett kibocsátani. * Egy második nyomdagépet is vásároltak ugyanabban az évben. Mégis, sokkal több berendezésre volt szükség ahhoz, hogy teljessé tegyék az átváltást egyik módszerről a másikra.

A Vezető Testület bízott abban, hogy Jehova gondoskodik arról, amire szükség van azért, hogy elvégezzék azt a munkát, amelynek a véghezvitelét ő elhatározta. 1979 áprilisában és 1980 januárjában leveleket küldtek a gyülekezetekhez az Egyesült Államokban, amelyekben elmagyarázták a helyzetet. Adományok érkeztek be — először lassan, ám idővel elegendő ahhoz, hogy felszereljék az Őrtorony-üzemek teljes, világméretű hálózatát az ofszetnyomásra.

Időközben, hogy jól kihasználja a már meglévő berendezést, és felgyorsítsa az átváltást egyik módszerről a másikra, a Watch Tower Society szerződést kötött a legújabb MAN típusú nyomdagépeinek ofszetnyomásra történő átalakítására. Tizenkét országot láttak el ezekkel a nyomdagépekkel, ezek között hat olyat, amely azelőtt nem nyomtatta helyileg a folyóiratokat.

A négyszínnyomás

A Finnországban lévő fiókhivatal volt az első, amely folyóiratainak minden számát négyszínnyomásban, ofszetnyomással állította elő. Egyszerű módon kezdte az 1981. januári számokkal, majd folyamatosan előrehaladt, és tökéletesített gyártási eljárásokat alkalmazott. Következőként Japán használt négyszínnyomást egy kemény fedelű könyvhöz. Más Őrtorony-nyomdák, amint a berendezés elérhetővé vált, ugyanezt a példát követték. Némelyik nyomdagépet a világközpont vásárolta meg és szállította. Más darabok költségeit az adott országon belül élő Jehova Tanúi fedezték ott, ahol az üzem volt. Megint más esetekben az egyik országban élő Tanúk ajándékba adták a szükséges berendezést a másik országban élő testvéreiknek.

A második világháborút követő korszakban a világot egyre inkább a képeket tartalmazó kiadványok érdekelték. A valósághű színek alkalmazása pedig sokat számított abban, hogy a kiadványokat kinézetre is vonzóbbá tegye. A színek ezen alkalmazása tetszetősebbé tette a nyomtatott oldalt, és ebből kifolyólag az elolvasásra ösztönzött. Számos helyen úgy találták, hogy  Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok terjesztése jelentős mértékben megnövekedett, miután ily módon emelték a megjelenés színvonalát.

Megfelelő számítógépes rendszerek kifejlesztése

A négyszínnyomás biztosításának érdekében egy számítógépes nyomdai előkészítőrendszert kellett kifejleszteni; 1977-ben hoztak döntést arról, hogy ebben előrelépnek. Tanúk, akik szakemberek voltak ezen a téren, önként ajánlkoztak a világközpontban való munkára, hogy segítsenek a Társulatnak gyorsan kielégíteni ezeket a szükségleteket. (Nem sokkal ezután, 1979-ben Japánban, egy végül ötven Tanúból álló csoport olyan számítógépes programokon kezdett el dolgozni, amelyre a japán nyelvhez volt szükség.) A rendelkezésre álló, kereskedelemben forgalmazott számítógép hardware-t vették igénybe, a programokat pedig a Tanúk készítették el. Ily módon segítettek kielégíteni a Társulat szükségleteit az adminisztrációs jellegű és soknyelvű kiadványok kiadása terén. A magas színvonal megőrzéséhez, valamint a szükségszerű alkalmazkodás érdekében különleges fényszedő és betűszerkesztő programok kifejlesztése vált szükségessé. A 167 nyelv közül, amelyen a Watch Tower Society akkor nyomtatást végzett, sok nyelven nem léteztek kereskedelemben beszerezhető programok az adatbevitelhez és a fényszedéshez, így a Tanúknak maguknak kellett kifejleszteniük.

Abban az időben a kereskedelmi világ nem látott üzletet a kevesek által használt nyelvekben, vagy azokban, amelyeket korlátozott jövedelmű emberek használnak. Jehova Tanúit azonban az életek érdeklik. Viszonylag kevés idő telt el, és az általuk kifejlesztett betűszedő programok segítségével több mint 90 nyelven állítottak elő irodalmat. Munkájukról a tekintélyes Seybold Report on Publishing Systems című folyóirat a következőket mondta: „Csak dicsérni tudjuk az Őrtornyosok vállalkozó szellemét, kezdeményező készségét és szakértelmét. Ma is alig akadna olyan személy, aki elég ambiciózus vagy bátor lenne ahhoz, hogy egy ilyen feladatra vállalkozzon, főleg, ha ennyire a nulláról kellene elindulnia.” (12. kötet, első szám, 1982. szeptember 13.)

A nyomtatást és a karbantartást nagyban megkönnyítené, ha a világszerte használt berendezés teljes mértékben kompatíbilis lenne. Nos, így 1979-ben a Watch Tower Society döntést hozott egy saját fényszedő rendszer kifejlesztésére vonatkozóan. Az ezen dolgozó csoport az alapvető hardware-t is el akarta készíteni, ahelyett hogy teljesen a kereskedelemben forgalmazott berendezésekre támaszkodott volna.

Ilyenformán 1979-ben Jehova Tanúinak egy csoportja, működési bázisával a New York-i Wallkillban lévő Őrtorony-farmon, elkezdte a Multilanguage Electronic Phototypesetting System (soknyelvű elektronikus fényszedő rendszer [MEPS]) megtervezését és előállítását. Az ezen tervezeten dolgozó csoport 1986 májusára nem csupán megtervezte és előállította a MEPS számítógépeket, fényszedő gépeket és grafikus terminálokat, hanem ami még fontosabb, a szoftvert is kifejlesztette, amelyet a 186 nyelven történő kiadás anyagának előállítása igényelt.

 A szoftver ezen fejlődésével összehangolva hatalmas font-digitalizáló (betűtípusokat számítógépes jelekké átalakító) műveleteket végeztek. Ez minden egyes nyelv különböző jellegzetességének átfogó tanulmányozását igényelte. Egy nyelv minden egyes betűjére el kellett készíteni a grafikai anyagot (például minden betűt nagybetűvel és kisbetűvel, valamint a mellékjeleket és írásjeleket — a méretskála minden változatában) külön rajzokkal minden egyes betűtípusnál (mint a vékony betű, dőlt betű, félkövér és kövér betű), lehetőség szerint számos különböző fontban (betűkészletben), vagy betűstílusokban. Minden egyes latin fonthoz 202 betűjel kellett. Ebből adódóan a 369 latin font összesen 74 538 betűjelet igényelt. A kínai fontok előkészítésénél 8364 betűjelet kellett rajzolniuk minden egyes fonthoz, amelyekhez később még több betűjelet is hozzápótoltak.

Miután a grafikai anyag elkészült, megtervezték a szoftvert, amely lehetővé tette, hogy a betűjeleket tiszta, jól kivehető formában nyomtassák ki. A szoftvernek nem csupán a latin ábécé használatához kellett alkalmasnak lennie, hanem a bengáli, cirill, görög, hindi, kambodzsai és koreai ábácéhez, valamint az arabhoz, héberhez (mindkettőt jobbról balra olvassák), japánhoz s kínaihoz is (amelyeknek nincs ábécéje). 1992-ig a szoftver több mint 200 nyelven volt elérhető az anyagok kidolgozásához, más, embermilliók által használt nyelvekhez pedig még kifejlesztés alatt álltak programok.

Az egyik módszerről a másikra történő átváltás kivitelezése a fiókhivatalokban új eljárásmódok elsajátítását és új szakmák megtanulását igényelte. Személyzeti tagokat küldtek a világközpontba, hogy megtanulják, hogyan kell felállítani, működtetni, valamint karbantartani a hatalmas ofszet-rotációsgépeket. Néhányan megtanulták, hogyan végezzék a színelkülönítő munkát egy lézer scanner (optikai leolvasó) segítségével. További személyzetet képeztek ki a számítógépes berendezés használatára és karbantartására. Így a világon bárhol felmerülő előállítási problémákat gyorsan meg lehetett oldani, hogy a munka továbbhaladhasson.

A Vezető Testület felismerte, hogy erőteljes egyesítő ereje lenne annak, ha Jehova Tanúi világszerte ugyanazt az anyagot tanulhatnák a hetenkénti összejöveteleiken, valamint ugyanazt az irodalmat terjeszthetnék a szántóföldi  szolgálatban. A múltban, az angol nyelven kiadott irodalom más nyelveken általában legalább négy hónappal később állt csak rendelkezésre; számos nyelven ez egy év, vagy gyakorta években mérhető lemaradás volt. Ám most lehetőség nyílt a változtatásra. A nyomtatással foglalkozó fiókhivatalokban a teljes mértékben kompatíbilis berendezés fontos szerepet játszott abban, hogy nyelvek sokaságán voltak képesek irodalmat kiadni egy időben. 1984-re Az Őrtorony egyidejűleg való megjelentetését 20 nyelven érték el. 1989-ben, amikor A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyvben található erőteljes üzenetet a nyilvánosságnak terjesztették, csupán néhány hónappal a megjelenése után e könyv 25 nyelven állt rendelkezésre. 1992-re Az Őrtorony egyidejűleg történő kiadása 66 nyelvre bővült, amelyeket a világ népességének jelentős hányada használ.

Amióta a MEPS tervezethez 1979-ben hozzáláttak, a számítógépipar rendkívüli előrehaladást tett. Igen sokoldalú, nagy teljesítményű személyi számítógépek most a korábbi berendezések árának törtrészén szerezhetők be. Annak érdekében, hogy a Watch Tower Society lépést tartson kiadói munkája szükségleteivel, úgy döntött, hogy igénybe veszi ezeket a személyi számítógépeket a saját szoftverével. Ez nagymértékben felgyorsította az előállítási folyamatot. Azt is lehetővé tette, hogy a kiadói programok előnyeit a Társulat fiókhivatalai közül még többnek biztosítsa; így azon fiókhivatalok száma, amelyek felhasználják ezeket a programokat, gyorsan 83-ra emelkedett. A Watch Tower Societynek 1992-re világszerte több mint 3800 terminálja volt, amelyeken a saját számítógépprogramjait használta. Nem minden ily módon felszerelt fiókhivatal végez nyomtatást, ám  bármelyik fiókhivatal, amelynek van egy kis számítógépe, valamint a Társulat szoftverje és egy kis lézernyomtatója, képes nyomtatás-előkészítő munkát végezni traktátusok, folyóiratok, könyvek, valamint bármilyen más elkészítendő nyomtatásra szánt anyaghoz.

Fokozott számítógépes támogatás a fordítók részére

Vajon fel lehetne használni a számítógépes módszert arra is, hogy nagyobb támogatást nyújtsanak azoknak, akik a fordítási munkát végzik? Az Őrtorony-kiadványok fordítói, a legtöbb esetben, ma számítógépeken végzik munkájukat. Közülük sokan a Társulat fiókhivatalaiban vannak. Mások, akik talán otthonukban fordítanak, és akik hosszú évekig írógéppel vagy talán kézzel végezték a munkájukat, segítséget kaptak ahhoz, hogy megtanulják a Társulat által vásárolt számítógépekre vagy laptopokra (kis, hordozható számítógép) rávinni fordításukat. A kiigazítások könnyen elvégezhetők közvetlenül a számítógép képernyőjén. Ha a fordítást valahol máshol végzik, és nem annak a fiókhivatalnak az irodájában, ahol tulajdonképpen a nyomtatás majd történik, minden, amire szükség van csupán az, hogy átvigyék a szöveget egy vékony, hajlékony lemezre, és elküldjék a nyomtatást végző fiókhivatalnak feldolgozásra.

1989—1990 folyamán, mikor is számos ország kormányában gyors változások mentek végbe, a nemzetközi kapcsolattartás könnyebbé vált. Jehova Tanúi hamar összehívtak egy szemináriumot kelet-európai fordítóik számára. Ezt abból a célból tervezték, hogy segítsenek nekik munkájuk minőségének fejlesztésében; képessé tegyék őket arra, hogy a rendelkezésre álló számítógépes berendezést javukra fordítsák, és lehetővé tegyék Az Őrtorony azonos időben történő kiadását az ő nyelvükön. Ezenkívül a délkelet-ázsiai fordítók is hasonló segítséget kaptak.

De fel lehet-e használni a számítógépet arra, hogy meggyorsítsa a fordítási munkát, vagy javítson annak minőségén? Igen. Jehova Tanúi 1989-re nagy teljesítményű számítógépes rendszerek lehetőségeit aknázták ki, hogy a bibliafordítást segítsék. Kiterjedt előkészítő munka után elektronikus adattárakat (file) biztosítottak. Ezek lehetővé tették a fordítóknak, hogy a számítógép képernyőjén gyorsan megjelenítsen bármilyen szót, a Biblia eredeti nyelvén valamennyi formájában felsorolva, a  szövegösszefüggéssel együtt angolra fordítva a New World Translationben. Egy angol kulcsszót is kiválaszthatott, és lehívhatott minden szót az eredeti nyelvből, amelyből azt a szót (és esetleg hasonló jelentésű szavakat is) visszaadták. Ez gyakran kimutatta, hogy angolban egy egész szócsoportot használtak annak a gondolatnak a közvetítésére, amelyet az eredeti nyelven egyetlen kifejezés foglal magában. A fordító számára ez gyorsan, mélyrehatóan alapos rálátást biztosított arra, amit fordított. Ez segített neki más dologtól elhatárolni az eredeti nyelven megadott alapjelentés értelmét, valamint a pontos jelentést, amit a szövegösszefüggés megkíván, és így pontosan kifejezni azt a saját nyelvén.

E számítógépes adattárak felhasználásával a tapasztalt fordítók bármely adott bibliai szó összes előfordulását megvizsgálták, és helyi nyelvű megfelelővel láttak el minden ilyen előforduló szót, azzal összhangban, amit a szövegösszefüggés megkívánt. Ez magas szintű következetességet biztosított. Minden egyes fordító munkáját a csoportban dolgozók közül mások is átnézték, hogy a fordítás mindannyiuk kutatásával és tapasztalatával javuljon. Miután mindez megtörtént, a számítógépet fel lehetett használni arra, hogy bemutasson egy adott írásrészletet, amely az angol szöveg minden szavához egy kulcsszót tüntetett fel, arra utalva, ami az eredeti nyelvben szerepelt, és annak a kiválasztott, helyi nyelvű megfelelőjére. A munka itt még nem fejeződött be. A fordítónak még csiszolnia kellett a mondatszerkesztésen, és jól olvashatóvá tennie azt a saját nyelvén. Ám ennek végzése közben nélkülözhetetlen volt, hogy világos fogalma legyen az írásszöveg jelentéséről. Segítséget jelentett neki, hogy egy pillanat alatt hozzáférhetett a számítógépben a bibliaversnek, vagy az abban szereplő bármely kifejezésnek Őrtorony-kiadványban megjelent magyarázatához.

Ily módon lecsökkenthették a kutatási időt, és a következetesség magas fokát érhették el. E lehetőség további fejlesztése által remélhető, hogy egyre értékesebb kiadványokat lehet gyorsan elérhetővé tenni, még olyan nyelveken is, amelyeknek fordító személyzete korlátozott számú. E segédeszköz felhasználása, amellyel biztosított a Királyság-üzenet hirdetését támogató irodalom előállítása, hatalmas kiadói területet nyitott meg.

Ilyenformán Jehova Tanúi a modern korban, miként korai keresztény elődeik, a legújabb eszközöket alkalmazzák Isten Szavának a terjesztésére. Annak érdekében, hogy annyi embert érjenek el a jó hírrel, amennyit csak lehetséges, nem féltek felvállalni az új kihívásokat a kiadványok megjelentetése területén.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet az 578. oldalon]

„Legyen a próba a szén”

[Oldalidézet az 595. oldalon]

Felszerelik az Őrtorony-üzemek teljes, világméretű hálózatát az ofszetnyomásra

[Oldalidézet az 596. oldalon]

„Csak dicsérni tudjuk az Őrtornyosokat”

[Kiemelt rész/képek az 581. oldalon]

Betűszedés

Először mindent kézzel végeztek, betűnként

Dél-Afrika

1920-tól egészen az 1980-as évekig Linotype sorszedő gépeket használtak

Egyesült Államok

Néhány helyen a betűszedést monotype berendezéssel végezték

Japán

Most egy számítógépes fényszedő eljárást használnak

Németország

 [Kiemelt rész/képek az 582. oldalon]

A nyomóforma készítése

Az 1920-as évektől az 1980-as évekig ólom nyomóformákat készítettek a magasnyomás számára

[Kép]

1. A nyomtatott anyag oldalaira kerülő betűsorokat egy szedőszekrénynek nevezett sorzóba (vinkelbe) zárták

2. Nyomás alatt a betűről egy lenyomatot készítettek arra az anyagra, amelyet öntőmintaként használhattak

3. Forró ólmot öntöttek a présmatricára (vagy öntőmintára), hogy ívelt, fém nyomólemezeket készítsenek

4. A felesleges fémet kivésték a nyomólemez felületéről

5. A nyomólemezeket galvanizálták a tartósságuk érdekében

Később behelyezték a fényszedett oldalak negatívjait, valamint beillesztették a képeket. Az oldalcsoportokat fényérzékeny hatáson alapulva rugalmas, ofszetlemezekre vitték

[Kiemelt rész/kép az 585. oldalon]

„Jehova szellemének a bizonyítéka”

„A könyvek és Bibliák sikeres kinyomtatása rotációs nyomdagépeken olyan személyek által, akiknek egyáltalán nem, vagy csak kevés korábbi tapasztalatuk volt [ráadásul akkor, amikor mások még nem foglalkoztak vele], ez Jehova felügyeletének és szelleme irányításának bizonyítéka” — mondta Charles Fekel. Fekel testvér jól tudta, mit foglal ez magában, mivel több mint fél évszázadon át része volt a nyomtatás fejlesztésében a Társulat főhivatalában. Késői éveiben a Vezető Testület tagjaként szolgált.

[Kép]

Charles Fekel

[Kiemelt rész/kép az 586. oldalon]

A Mindenható Istenre támaszkodtak

Egy tapasztalat, amelyet Hugo Riemer mesélt el, aki korábban a Watch Tower Society anyagbeszerzője volt, rávilágít arra a módra, amelyen a Watch Tower Society az üzleti ügyeit intézi.

A második világháború alatt a nyomtatáshoz szükséges papírt korlátozott adagokban mérték az Egyesült Államokban. Egy kormány által kijelölt bizottság elé kellett terjeszteni a kérvényt az ellátmányért. Egy alkalommal, az egyik előkelő Bibliatársaság jogászokkal, neves üzletemberekkel, prédikátorokkal és másokkal képviseltette magát a bizottság előtt. Sokkal kevesebbet biztosítottak nekik, mint amennyit akartak. Miután a Watchtower Bible and Tract Society kérelme előterjesztésre került, a bizottság hívatta őket. Amikor Hugo Riemer és Max Larson előlépett, az elnöklő megkérdezte: „Csak ketten vannak itt önök közül?” Ezt válaszolták: „Igen. Mi azt reméljük, hogy a Mindenható Isten is velünk van.” Az egész ellátmányt biztosították nekik, amire szükségük volt.

[Kép]

Hugo Riemer

 [Kiemelt rész/képek az 587. oldalon]

Nyomdagépek

Nyomtatáshoz a Watch Tower Society számos különféle nyomdagépet használt fel

[Képek]

Sok éven át íves nyomógépek számos változatát használták (Németország)

Az akcidens-gyorssajtók nem csupán űrlapokat és meghívókat nyomtattak, hanem folyóiratokat is (USA)

Különböző nyomdákban a Társulat ötvennyolc ilyen, Németországból származó MAN rotációs nyomdagépet használt (Kanada)

Ma, a nagy sebességű, négyszínnyomású, különböző országokban előállított, ofszet-rotációsgépeket használják a Társulat főbb nyomdáiban

Olaszország

Németország

[Kiemelt rész/képek az 588., 589. oldalon]

Könyvkötés

Az Őrtorony-üzemekben a korai könyvkötés egyes részeit kézzel végezték (Svájc)

Az Egyesült Államokban a nagyüzemi termelés számos különálló műveletet kívánt meg

1. Egybehordják a nyomtatott íveket

2. Összefűzik őket

3. Felragasztják az előzéklapokat

4. Szélezés

5. A fedelek dombornyomása

6. A fedeleket ráillesztik a könyvekre

7. Nyomás alá helyezik a könyveket, amíg a ragasztó meg nem szárad

Ma az összefűzés helyett gyakran a ragasztásos kötést alkalmazzák, minden egyes nagy sebességű gép pedig 20 000 vagy még több könyvet is elkészíthet naponta

[Kiemelt rész/képek az 594. oldalon]

Az Isten Királyságáról szóló ismeret előmozdítása

A Watch Tower Society különböző időszakokban több mint 290 nyelven állított elő irodalmat. 1992-ben mintegy 210 nyelven adtak ki irodalmat. Mindez annak érdekében történt, hogy segítsenek az embereknek ismeretet szerezni Isten Királyságáról és arról, amit az számukra jelent. Bibliatanulmányozási segédeszközeik közül napjainkig a következőket terjesztették el a legszélesebb körben:

„Az igazság, mely örök élethez vezet” (1968, ang.): 107 553 888 példány, 117 nyelven

„Örökké élhetsz Paradicsomban a földön” (1982): 62 428 231 példány, 115 nyelven

„Mindörökké örvendj az életnek a földön!” (1982): 76 203 646 példány 200 nyelven

A fent megadott számok 1992-ig érvényesek.

[Kiemelt rész/képek az 598. oldalon]

Felvételek hangkazettán

Evangéliumhirdető munkájában a nyomtatott oldalak felhasználása mellett 1978-óta a Watch Tower Society hangkazettákat is készített — több mint 65 millió példányt az Egyesült Államokban és Német­országban található saját berendezésén.

A teljes „New World Translation” hangkazettákra került angolul, franciául, japánul, németül, olaszul és spanyolul. 1992-ben e bibliafordítás változó mennyiségben még nyolc másik nyelven is rendelkezésre állt hangkazettákon.

Segítségként a kisgyermekek tanításához, hangszalagon elkészítették „Az én könyvem bibliai történetekről” és a „Hallgass a Nagy Tanítóra!” című, kifejezetten a fiataloknak tervezett kiadványok felvételeit.

Ezenkívül néhány országban a hangszalagokat rádióközvetítésekhez állítják elő.

Felvételek készülnek egy kizárólag Tanúkból álló zenekar által. Ezeket a szalagokat Jehova Tanúi kongresszusain az énekléskor kíséretként használják. E zene gyönyörű zenekari feldolgozása otthoni élvezetre is beszerezhetőek.

Drámák felvételeit (mind modernkori, mind bibliai elbeszélés) használják fel a kongresszusokon, ahol a Tanú színészek segítenek a közönségnek maguk elé képzelni az eseményeket. E drámák közül némelyiket később oktató jellegű és élvezetes családi ki­kapcsolódásra használják fel.

Mind „Az Őrtorony”, mind az „Ébredjetek!” folyóiratok rendelkezésre állnak hangkazettákon angolul és finnül. „Az Őrtorony” franciául, németül, dánul, norvégul és svédül is rendelkezésre áll. Eredetileg gyengén látó emberek számára tervezték ezeket a szalagokat, ám más ezrek is értékelik.

[Kép]

J. E. Barr a felvételi stúdióban

 [Kiemelt rész/képek az 600., 601. oldalon]

Videokazetták felhasználása a Királyság hirdetésében

1990-ben a Watch Tower Society az első, nyilvános terjesztésre tervezett videokazettájának megjelentetésével új területre lépett.

Abban az évben becslést végeztek, mely szerint az egész földön több mint 200 000 000 otthonban van valamilyen típusú VCR (videokazetta lejátszó) készülék. Még olyan országokban is, ahol nem voltak televízióállomások, a VCR-ek használatban voltak. Tehát a videokazetták oktatási eszközként történő felhasználása új módot kínált egy széles körű közönség eléréséhez.

Már 1985-ben elkezdtek dolgozni egy videofilmen, amelyet arra terveztek, hogy bemutassák a Társulat világközpontjában folyó néhány tevékenységet azoknak, akik meglátogatják a létesítményeit. Idővel a videobemutatók időmegtakarításnak is bizonyultak az új Bétel-családtagok eligazításakor. Fel lehet-e  használni ezt az oktatási eszközt más módokon is, hogy a tanítványképzés világméretű munkáját támogassa? Néhány testvér hitt benne, hogy igen.

Ennek eredményeként 1990 októberében megjelent a „Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli” című videokazetta. A visszajelzés rendkívüli volt. Kérések áradata érkezett több ilyen programért. A szükséglet kielégítése végett, egy új osztály jött létre, Videoszolgálat néven.

Tanúk, akik szakértők ezen a téren, örömmel ajánlották fel segítségüket. Beszerezték a berendezést. Stúdiókat állítottak fel. Kamerát kezelő személyzet utazott el különböző országokba, hogy megörökítse azokat az embereket és tárgyakat, amelyeket fel lehet használni a hit építésére tervezett videofilmekhez. A nemzetközi, csak Tanúkból álló zenekar, amely már többször is segítséget nyújtott különleges tervezeteknél, zenéről gondoskodott, amely emeli a videofilmek hatását.

A tervek, hogy még több nyelvi csoportot érjenek el, megvalósításra kerültek. 1992 derekára a „Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli” című videót több mint egy tucat nyelven bocsátották ki. Huszonöt nyelvre készítettek felvételt, köztük néhány kelet-európaira is. Ráadásul kezdetét vették az előkészületek, hogy kínaiak számára mandarin, valamint kantoni nyelven készítsék el a felvételt. A Társulat megszerezte a „Purple Triangles” (Lila háromszögek) sokszorosítási és terjesztési jogát is, amely videofilm egy németországi Tanú család feddhetetlenségéről szól a náci korszak alatt. Két év alatt jóval több mint egymillió videokazettát állítottak elő, hogy Jehova Tanúi felhasználják azokat a szolgálatuk során.

Különleges figyelmet szenteltek a hallássérültek szükségleteinek. A „Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli” című film egy kiadását elkészítették amerikai jelbeszéddel. Emellett kutatásokat kezdtek azzal a céllal, hogy olyan videofilmekről gondoskodjanak, amelyek alkalmasak lennének más országokban élő hallássérült emberek számára.

Mialatt ez történt, megkezdődött a munkálat egy olyan sorozat elkészítésére, amely segít hitet kiépíteni a keresztény hit alapjaként szolgáló könyvben, a Bibliában. 1992 szeptemberére e program első része, „A Biblia — pontos történelem, megbízható prófécia” címmel elkészült angol nyelven, más nyelvű kiadások pedig előkészület alatt álltak.

A videokazetták semmi esetre sem lépnek a nyomtatott oldalak vagy a személyes tanúskodás helyébe. A Társulat kiadványai továbbra is fontos szerepet töltenek be a jó hír terjesztésében. Jehova Tanúinak házankénti munkája szilárdan megalapozott, Írás szerinti vonása marad szolgálatuknak. Mindamellett a videokazetták ma kiegészítik ezeket, becses segédeszközökként a Jehova drága ígéreteibe vetett hit ápolására, valamint értékelésre indítanak az iránt, amit ő a földön tesz napjainkban.

[Képek]

1. Miután az alapvető tartalmat meghatározták, a videofelvétel a forgatókönyv kibontakozása alapján készül

2. Az off-line szerkesztés során kiválasztják a képeket, és meghatározzák a sorrendjüket

3. Felvételre kerül a külön megkomponált zenekari muzsika, amely emeli a film hatását

4. A digitális zenét és a hangeffektusokat összekeverik a rámondott szöveggel és a képekkel

5. Hangzás és látvány végső szerkesztése

[Kép az 576. oldalon]

Ezeknek a korai kiadványoknak a kinyomtatását bérmunkát vállaló cégek végezték

[Kép az 577. oldalon]

C. A. Wise próbát tett, vajon újjászervezzék-e a Bibliakutatók a főhivatalt Brooklynban

[Képek az 579. oldalon]

A Társulat első rotációs nyomdagépét használták fel arra, hogy 4 000 000 példányt nyomtassanak ki az ütőképes, 27-ik kiadási számú „Aranykorszakból”

[Kép az 580. oldalon]

R. J. Martin (jobbra), a Társulat brooklyni üzemének első felvigyázója Rutherford testvérrel tanácskozik

[Kép az 583. oldalon]

A Társulat első nyomdáinak egyike Európában (Bern, Svájc)

[Képek az 584. oldalon]

A németországi Magdeburgban a Társulat felállított egy nyomdát az 1920-as évek folyamán

[Képek az 590., 591. oldalon]

Elandsfontein, Dél-Afrika (1972)

[Képek az 590. oldalon]

Numazu, Japán (1972)

[Képek az 590. oldalon]

Strathfield, Ausztrália (1972)

[Képek az 590. oldalon]

São Paulo, Brazília (1973)

[Képek az 591. oldalon]

Lagos, Nigéria (1974)

[Képek az 591. oldalon]

Wiesbaden, Németország (1975)

[Képek az 591. oldalon]

Toronto, Kanada (1975)

[Kép az 597. oldalon]

A Tanúk átfogó font-digitalizálást végeztek annak érdekében, hogy kielégítsék a soknyelvű bibliai irodalom terén felmerült igényüket (Brooklyn, N.Y.)

[Kép az 599. oldalon]

A színes számítógépek lehetővé teszik a művészeti tervezők számára, hogy elektronikus úton illesszék helyére, vágják körül és finomítsák a képeket

[Kép az 602. oldalon]

Jehova Tanúi számítógépes rendszereket használnak fel arra, hogy meggyorsítsák és finomítsák a bibliafordítási munkát (Korea)