22. fejezet

5. fejezetrész — Tanúk a föld legtávolabbi részéig

1975-ben fontos döntések születtek azt illetően, hogy miként irányítsák Jehova Tanúi tevékenységét a világközpontjukból. Akkor még nem tudták, hogy a jelen világrendszer vége előtt milyen szántóföldek nyílnak meg a kiterjedt tanúskodásra, vagy mennyi tanúskodást végeznek még olyan országokban, ahol sok éven át már szabadon prédikáltak. Minden lehetőséget kihasználva viszont a lehető legjobbat akarták tenni. Az 502-től 520-ig terjedő oldalak ezen izgalmas fejlemények némelyikéről számolnak be.

NAGY változások voltak Dél-Amerikában. Nem sok évvel ezelőtt Ecuadorban Jehova Tanúi katolikus csőcselékkel néztek szembe, Mexikóban a katolikus papok sok faluban valóságos királyokként uralkodtak, Argentínában és Brazíliában pedig kormányzati betiltás alatt voltak Jehova Tanúi. A körülmények azonban jelentősen megváltoztak. Sokan azok közül, akiket arra tanítottak, hogy féljenek a Tanúktól vagy gyűlöljék őket, most maguk is Jehova Tanúi. Mások boldogan meghallgatják a Tanúkat, amikor azok felkeresik őket, hogy megosszák velük a béke bibliai üzenetét. Jehova Tanúit jól ismerik és széles körben tisztelik.

Kongresszusaik mérete és az ott résztvevők keresztényi magatartása felkeltette a figyelmet. Két ilyen kongresszuson, melyet 1985-ben São Paulóban és Rio de Janeiróban (Brazília) tartottak egy időben, a jelenlevők csúcslétszáma 249 351 volt. Később további 23 kongresszust tartottak a Brazília többi részén élő érdeklődők fogadása végett, ahol a jelenlevők teljes létszáma elérte a 389 387 főt. Jehova Tanúi Brazíliában végzett tevékenységének eredménye, melyet mint Isten Szavának tanítói valósítottak meg, akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor ezen a kongresszussorozaton 4825 egyén szemléltette a Jehovának való önátadását vízben történő bemerítkezés által. Csupán öt évvel később, 1990-ben 110 kongresszust kellett tartani Brazília egész területén, hogy férőhelyet biztosítsanak az 548 517 résztvevőnek. Ez alkalommal 13 448 személy jelentkezett vízben való bemerítkezésre. Országszerte egyének és családok százezrei fogadták szívesen Jehova Tanúit, hogy oktatást kapjanak tőlük Isten Szavából.

És mi volt a helyzet Argentínában? A kormányzati korlátozások évtizedei után Jehova Tanúi 1985-ben újra szabadon gyülekezhettek. Mennyire örültek, hogy 97 167-en voltak jelen az első kongresszussorozatukon! A helyi újság, az Ahora, „Egy növekvő Királyság — Jehova Tanúié” főcímmel csodálkozásának adott hangot a Buenos Aires-i kongresszusi tömeg rendezettsége miatt, hogy nem volt faji és társadalmi előítélet, hogy békét és szeretetet tanúsítottak. Majd ezt a következtetést vonta le: „Akár osztozunk nézeteikben és tanításaikban, akár nem, ez az egész sokaság megérdemli legnagyobb  tiszteletünket.” Sok argentínai ember azonban ennél továbbment. Elkezdték Jehova Tanúival tanulmányozni a Bibliát, majd azért, hogy megfigyeljék miként alkalmazzák a Tanúk a bibliai alapelveket életükben, részt vettek a Királyság-teremben megtartott összejöveteleken. Azután ezek a megfigyelők döntöttek. A következő hét év folyamán közülük több tízezren átadták életüket Jehovának, és az Argentínában élő tanúk száma 71 százalékkal növekedett!

Az Isten Királysága jó hírére való reagálás Mexikóban még ennél is különlegesebb volt. A múltban Jehova Tanúit gyakran bántalmazta a papok által felbujtott csőcselék. Az a tény azonban, hogy a Tanúk ezt nem torolták meg, vagy nem törekedtek bosszúra, mély benyomást tett az őszinte szívű emberekre (Róma 12:17–19). Azt is megfigyelték, hogy a Tanúk az emberi hagyományok helyett minden hitnézetüket a Bibliára, Isten ihletett Szavára alapozták (Máté 15:7–9; 2Tim 3:16, 17). Láthatták, hogy a Tanúknak olyan hitük van, mely valóban megőrizte őket a megpróbáltatással szemben. Egyre több és több család fogadta szívesen, amikor Jehova Tanúi felajánlották, hogy ingyenes házi bibliatanulmányozást vezetnek náluk. Valójában 1992-ben a Tanúk által az egész világon vezetett összes bibliatanulmányozás 12 százaléka Mexikóban volt, és ezeknek tekintélyes száma nagycsaládoknál. Ennek eredményeként Jehova Tanúinak száma Mexikóban — és nemcsak azoké, akik összejöveteleikre jártak, hanem akik tevékenyek voltak Isten Királysága nyilvános hirdetésében — az 1975-ös 80 481-ről 1992-ig 354 023-ra emelkedett.

Európában is rendkívüli események járultak hozzá a Királyság-üzenet elterjedéséhez.

Bámulatra méltó fejlemények Lengyelországban

Bár munkájuk Lengyelországban be volt tiltva 1939-től 1945-ig (a náci és a szovjet uralom időszakában), és 1950 júliusától (szovjet ellenőrzés alatt) a betiltás újra kezdődött, Jehova Tanúi mégsem szűntek meg prédikálni. 1939-ben csak 1039-en voltak, de 1950-ben már 18 116 Királyság-hirdetőt számláltak, és (bár óvatosan) továbbra is buzgó evangéliumhirdetők maradtak (Máté 10:16). Kongresszusaikat azonban nem a nyilvánosság előtt tartották, hanem vidéken, pajtákban és erdőkben. 1982-től kezdődően viszont a lengyel kormány  megengedte nekik, hogy szerény méretű, egynapos kongresszusokat tartsanak bérelt létesítményekben.

Majd 1985 augusztusában Lengyelország legnagyobb stadionjai álltak rendelkezésre Jehova Tanúi számára négy nagy kongresszus megtartásához. Amikor az egyik küldött Ausztriából megérkezett repülőgéppel, meglepődve hallotta, amint a hangosbemondó üdvözölte Jehova Tanúit, akik a Lengyelországban megtartandó kongresszusukra jöttek. Az iménti esetből látható kormányzati szemlélet megváltozásának tudatára ébredve, egy idősebb lengyel Tanú, aki a látogató fogadására ment, nem tudta visszatartani könnyeit az öröm miatt. Ezeken a kongresszusokon a részt vevő küldöttek összesen 94 134-en voltak, közöttük 16 országból levő csoportok. Tudta a nyilvánosság, hogy mi történt ott? Igen, tudta! A kongresszusok alatt és után beszámolókat olvastak a nagyobb újságjaikban, látták a kongresszusi tömegeket a televízióban és részleteket hallottak a programról a rádióban. Sokuknak tetszett, amit láttak és hallottak.

Lengyelországban még nagyobb kongresszusok tervei voltak folyamatban, amikor a kormány 1989. május 12-én törvényesen elismerte Jehova Tanúit mint vallásos egyesületet. Három hónapon belül három nemzetközi kongresszust tartottak — Chorzów-ban, Poznańban és Varsóban —, amelyeken összesen 166 518-an vettek részt. Bámulatos módon több ezer Tanú volt ott az akkori Szovjetunióból (SZSZKSZ) és Csehszlovákiából, miután meg tudták szerezni az utazáshoz szükséges engedélyt. Eredményes volt Jehova Tanúinak tanítványképző munkája ezekben az országokban, ahol az állam  évtizedeken át erőteljesen támogatta az ateizmust? A válasz nyilvánvaló volt, amikor ezeken a kongresszusokon 6093-an jelentkeztek vízben való bemerítkezésre, közöttük sok fiatal is.

A közönség világosan láthatta, hogy a Tanúk — nagyon is jó értelemben — mások. A nyilvános sajtókban ilyen kijelentéseket olvashattak: „Azok, akik Jehova Istent imádják — ahogy ők mondják — nagyon értékelik összejöveteleiket, melyek minden bizonnyal a közöttük levő egység megnyilvánulásai . . . Ami a rendet, békességet és tisztaságot illeti, a kongresszus résztvevői követésre méltó példák” (Życie Warszawy). A lengyel emberek közül néhányan úgy döntöttek, hogy többet tesznek annál, mint csupán megfigyelik a kongresszusok résztvevőit. Azt akarták, hogy Jehova Tanúi tanulmányozzák velük a Bibliát. Isten Szavának ilyen oktatása eredményeképpen Jehova Tanúinak a száma Lengyelországban az 1985-ös 72 887-ről 1992-ig 107 876-ra emelkedett; és ez utóbbi év folyamán több mint 16 800 000 órát szenteltek arra, hogy másoknak is beszéljenek az Írásokban található csodálatos reménységről.

De nem csak Lengyelországban történtek izgalmas változások.

Kelet-Európában több ajtó is megnyílik

Magyarországon 1989-ben adták meg a jogi státust Jehova Tanúinak. Az akkori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) 1990-ben szüntette meg a Tanúk 40 évig tartó betiltását, csupán négy hónappal azután, hogy elkezdődött a berlini fal lebontása. A következő hónapban Romániában az új román kormány hivatalosan elismerte Jehova Tanúi Keresztény Egyesületét. 1991-ben az Igazságügyi Minisztérium Moszkvában kihirdette, hogy a „Szovjetunióbeli Jehova Tanúi Vallásszervezete” alapokmányát hivatalosan bejegyezték. Ugyanebben az évben Bulgáriában is megadták a törvényes elismerést Jehova Tanúi munkájához. Albánia 1992-ben adta meg a jogi státust Jehova Tanúinak.

Mit tettek Jehova Tanúi a kapott szabadsággal? Egy újságíró ezt kérdezte a Jehova Tanúi munkáját NDK-ban irányító Helmut Martintól: „Szándékukban áll belefolyni a politikába?” Elvégre a kereszténység egyházai közül sokan tették ezt. „Nem — válaszolta Martin testvér. — Jézus Írás szerinti megbízatást adott tanítványainak, és mi azt tekintjük fő munkánknak” (Máté 24:14; 28:19, 20).

Jehova Tanúi a világ ezen részén minden bizonnyal nem most kezdtek eleget tenni ennek a megbízatásnak. Bár sok éven át nagyon nehéz körülmények között kellett végezniük tevékenységüket, ezen országok legtöbbjében mégis működtek gyülekezetek (kis csoportokban megtartott összejövetelek), és végezték a tanúskodást. Most azonban új lehetőség nyílott. Összejöveteleket tarthattak, ahova szabadon meghívhatták a közönséget. Nyíltan prédikálhattak házról házra, nem kellett attól félniük, hogy börtönbe zárják őket. Ezekben az országokban a lakosság száma összesen több mint  390 000 000, és még sok munkát kellett elvégezni. Nagyon is tudatában lévén, hogy a dolgok jelen világrendszerének a végén élünk, Jehova Tanúi gyorsan cselekedtek.

Még mielőtt ezekben az országokban megadták volna a törvényes elismerést, a Vezető Testület tagjai több országba ellátogattak, hogy felmérjék, mit lehet tenni keresztény testvéreik megsegítésére. Miután feloldották a betiltásokat, még több ilyen területre elutaztak, hogy segítsenek megszervezni a munkát. Néhány éven belül személyesen találkoztak és beszéltek Tanúkkal Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Csehszlovákiában, Oroszországban, Ukrajnában, Észtországban és Belorussziában.

Kongresszusokat rendeztek azért, hogy erősítsék az ezekben az országokban élő Tanúkat, és hogy erőteljesen a nyilvánosság figyelmébe ajánlják Isten Királyságának üzenetét. Nem egész öt  hónappal azután, hogy az akkor még NDK feloldotta a tilalmat, ilyen céllal kongresszust tartottak a berlini Olimpiai Stadionban. A Tanúk 64 országból válaszoltak készségesen a részvételre vonatkozó meghívásra. Kiváltságnak tekintették, hogy olyan keresztény testvérekkel és testvérnőkkel örvendhettek együtt az alkalomnak, akik az erőteljes üldözéssel szemben évtizedeken át tanúsítottak lojalitást Jehova iránt.

Úgy 1990-ben, mint 1991-ben Kelet-Európa-szerte más kongresszusokat is tartottak. Miután 1990-ben Magyarországon négy helyi kongresszust tartottak, 1991-ben egy nemzetközi összejövetelt rendeztek Budapesten, a Népstadionban. A jelenlevők 35 országból 40 601-en voltak. Több mint 40 év óta először, 1990-ben Jehova Tanúi nyilvános kongresszusokat tarthattak Romániában. Országszerte kongresszussorozatokat tartottak, majd ugyanabban az évben két nagyobb kongresszust. 1991-ben nyolc további kongresszust tartottak 34 808 résztvevővel. 1990-ben az akkori Jugoszláviát képező minden egyes köztársaságban tartottak kongresszusokat. A következő évben, bár az országot polgárháború fenyegette, Horvátország fővárosában, Zágrábban 14 684 Jehova Tanúja örvendett egy nemzetközi kongresszusnak. A rendőrség álmélkodott, amikor látta, hogy horvátok, montenegróiak, szerbek, szlovénok és mások békésen összejöttek, hogy hallgassák a programot.

Az akkori Csehszlovákiában is hamarosan rendeztek kongresszusokat. 1990-ben egy országos kongresszust rendeztek Prágában, ahol 23 876-an voltak jelen. A stadion igazgatósága annyira meg volt elégedve a látottakkal, hogy a Tanúk következő kongresszusára az ország legnagyobb létesítményeit bocsátotta rendelkezésükre. Azon az 1991-es történelmi eseményen 74 587 lelkes kongresszusi résztvevő töltötte meg a Strahov Stadiont Prágában. A cseh és szlovák küldöttek örvendeztek, és lelkesen tapsoltak, amikor bejelentették, hogy saját nyelvükön megjelent a teljes New World Translation of the Holy Scriptures, melyet arra szántak, hogy a nyilvános szolgálatban, valamint a személyes és gyülekezeti tanulmányozásnál használjanak.

Az is 1991-ben volt, hogy az akkori Szovjetunió területén Jehova Tanúi a történelem során első alkalommal tarthattak szabadon kongresszusokat. Az észtországi Tallinnban megtartott kongresszus után Szibériában is tartottak egyet. Ukrajna nagyobb városaiban négyet rendeztek, majd egyet Kazahsztánban. A résztvevők teljes száma 74 252 volt. És Jehova Tanúinak e területeken a kongresszusokat megelőző időszakban végzett tanítványképző munkájának gyümölcseként 7820 személy jelentkezett vízben való bemerítkezésre. Nem érzelmi alapon döntöttek így, mintha a kongresszus korbácsolta volna fel érzelmeiket. A keresztelkedésre jelöltek hónapokkal — némely esetben évekkel — előre gondosan felkészültek erre.

Honnan jöttek ezek az emberek? Nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúinak munkája a földnek ezen a részén nem akkor kezdődött. Még valamikor 1887-ben Őrtorony-kiadványokat postáztak egy érdeklődő személynek  Oroszországba. A Watch Tower Society első elnöke 1891-ben maga látogatott el Kisinyovba (a mai Moldovába). Néhány Bibliakutató az 1920-as években elment Oroszországba prédikálni, de erős volt a hivatali ellenállás, és kicsi volt az a néhány csoport, mely érdeklődést mutatott a bibliai üzenet iránt. A II. világháború alatt és azután viszont a helyzet megváltozott. Új országhatárok születtek, és a népesség nagy részét áttelepítették. Ennek következtében több mint ezer, ukrán nyelven beszélő, addig kelet-lengyelországi Tanú a Szovjetunió területén találta magát. Más Romániában és Csehszlovákiában élő Tanúk is azt vették észre, hogy a hely, ahol élnek, a Szovjetunió részévé vált. Azonkívül orosz emberek, akik a németországi koncentrációs táborokban váltak Jehova Tanúivá, visszatértek hazájukba, és magukkal vitték Isten Királysága jó hírét. 1946-ban 4797 tevékeny Tanú volt a Szovjetunióban. A kormányzat az évek során közülük sokat egyik helyről a másikra költöztetett. Néhányukat börtöntáborokba küldték. Ők pedig ahova mentek, tanúskodtak. Számuk növekedett. Mielőtt a kormány megadta nekik a törvényes elismerést, a Szovjetunió nyugati részén levő Lvovtól a Japán-tengerig nyúló, keleti határnál levő Vlagyivosztokig már voltak tevékeny csoportjaik.

Most sokan hajlandók meghallgatni őket

Amikor a Tanúk 1991-ben kongresszusokat tartottak az akkori Szovjetunióban, a nyilvánosságnak alkalma volt közelebbről szemügyre venni őket. Hogyan reagáltak? Lvovban (Ukrajna) egy rendőrtisztviselő ezt mondta a kongresszus egyik résztvevőjének: „A maga nemében páratlan, ahogyan másokat jóra tanítanak, Istenről beszélnek és kerülik az erőszakcselekményeket. Magunk között arról beszélgettünk, miért is üldöztük magukat; és arra a következtetésre jutottunk, hogy azért, mert nem hallgattuk meg magukat és jóformán semmit sem tudtunk magukról.” De ez esetben sokan hallgattak, és Jehova Tanúi segíteni akartak nekik.

Hogy hatékonyabban végezhessék munkájukat ezekben az országokban, bibliai irodalomra volt szükség. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy gyorsan gondoskodni tudjanak erről. Selters/Taunusban (Németország) Jehova Tanúi majdnem a duplájára növelték nyomdai létesítményeiket. Ez a bővítés még be sem fejeződött, és körülbelül két héttel az akkori kelet-németországi betiltás feloldása után a seltersi nyomdából 25 tonna irodalmat küldtek erre a területre. A kelet-európai országokban feloldott tilalmak után 1992-ig majdnem 10 000 tonna irodalmat szállítottak Németországból 14 főbb nyelven ezen különböző országokba, további 698 tonnát Olaszországból, és még többet Finnországból.

Mivel sok éven át nagyon el voltak szigetelve, a Tanúknak néhány országban segítségre volt szükségük a gyülekezet felvigyázásával és a szervezeti ügyek intézésével kapcsolatban. E sürgős szükséglet kielégítése végett Németországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és máshol kapcsolatba léptek tapasztalt vénekkel — ahol lehetséges volt olyanokkal,  akik tudtak beszélni az ország nyelvén. Hajlandók lesznek elköltözni ezen kelet-európai országok egyikébe, hogy segítsenek kielégíteni a szükségletet? A reagálás valóban szívet melengető volt! Ahol előnyösnek tűnt, oda a Gileád Iskolán vagy a Szolgálati Kiképző Iskolán képzett véneket is küldtek.

Majd 1992-ben figyelemre méltó nemzetközi kongresszust tartottak Szentpétervárott, Oroszország második legnagyobb városában. Oroszországon kívüli 27 más országból körülbelül 17 000 küldött volt jelen. A kongresszust széles körben meghirdették. Azok között, akik eljöttek, voltak olyanok is, akik korábban sohasem hallottak még Jehova Tanúiról. A jelenlevők csúcsszáma elérte a 46 214 főt. Oroszország minden részéről voltak küldöttek, néhányan olyan messziről jöttek mint a Japán melletti Szahalin sziget. Nagy csoportok jöttek Ukrajnából, Moldovából, és más országokból, melyek korábban a Szovjetunió részei voltak. Jó híreket hoztak magukkal. A beszámolók azt mutatták, hogy az egyes gyülekezetek összejövetelein, olyan városokban mint Kijev, Moszkva és Szentpétervár, a résztvevők száma átlagosan kétszer annyi vagy még több volt, mint a Tanúk száma. Sok embert, aki azt akarta, hogy Jehova Tanúi tanulmányozzák vele a Bibliát, várólistára kellett venni. Lettországból mintegy 600, és Észtországból még több küldött érkezett. Egy szentpétervári gyülekezetből több mint százan jelentkeztek a kongresszuson való megkeresztelkedésre. Az érdeklődők között sok a fiatal vagy a magas iskolázottságú egyén. Valóban, a szellemi aratás nagy munkája van folyamatban ezen a hatalmas területen, melyet a világ korábban az ateizmus erődjének tekintett!

A szántóföldek fehérek az aratásra

Amint a vallásszabadságra vonatkozó szemlélet megváltozott, más országok is feloldották a Jehova Tanúi ellen hozott korlátozásokat, vagy megadták nekik az oly hosszú időn át megtagadott törvényes elismerést. Sok ilyen helyen bőséges szellemi aratás váratott még magára. Az állapotok hasonlóak voltak ahhoz, melyet Jézus írt le tanítványainak, amikor ezt mondta: „Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra” (Ján 4:35). Figyeljünk meg csupán néhány helyet, ahol igaz volt ez Afrikában.

Zambiában 1969-ben betiltották Jehova Tanúinak házról házra végzett szolgálatát. Ennek következtében a Tanúk több időt szenteltek annak, hogy házi bibliatanulmányozásokat vezessenek az érdeklődőknél. Mások is kezdték megkeresni a Tanúkat, hogy oktatásban részesülhessenek. A kormányzat korlátozásai fokozatosan enyhültek, és növekedett az összejöveteleken részt vevők száma. 1992-ben Zambiában 365 828 személy volt jelen az Úr Vacsoráján, minden huszonharmadik lakos!

Zambiától északra, Zaire-ban ezrével akarták megismerni, amit Jehova Tanúi tanítanak a keresztényi életről és Istennek az emberiségre vonatkozó  szándékáról. Amikor 1990-ben a körülmények lehetővé tették, hogy a Tanúk újra megnyissák Királyság-termeiket, némely területen még 500 ember is összesereglett az összejöveteleikre. Zaire-ban két év múlva 67 917 Tanú 141 859 házi bibliatanulmányozást vezetett az ilyen egyéneknél.

Azoknak az országoknak a száma, ahol megnyíltak a lehetőségek, ámulatba ejtő volt. 1990-ben a Beninből 14 évvel korábban kiutasított Őrtorony-misszionáriusoknak most hivatalosan megengedték, hogy visszatérjenek, és mások számára is megnyílt a lehetőség, hogy odamenjenek. Ugyanabban az évben a Zöld-foki Köztársaság igazságügyi minisztere aláírt egy rendeletet, mely jóváhagyta Jehova Tanúi helyi Egyesületének alapszabályzatát, így adva meg nekik a törvényes elismerést. Majd 1991-ben hivatalosan megszüntették a betiltást Jehova Tanúi ellen Mozambikban (ahol a korábbi uralkodók kegyetlenül üldözték őket), Ghánában (ahol tevékenységük hivatalosan korlátozás alatt volt) és Etiópiában (ahol 34 éven át nem volt lehetőség nyíltan prédikálni vagy kongresszusokat tartani). Még az év befejezése előtt Nigerben és Kongóban is megkapták a törvényes elismerést. Az 1992-es év elején Csád, Kenya, Ruanda, Togo és Angola szintén feloldotta a betiltásokat, illetve megadta a törvényes elismerést Jehova Tanúinak.

A szántóföldek itt készen voltak a szellemi aratásra. Angolában például a Tanúk rövid időn belül 31 százalékos növekedést tapasztaltak, továbbá a közel 19 000 Királyság-hirdető majdnem 53 000 házi bibliatanulmányozást vezetett. Azért, hogy gondoskodjanak a szervezeti ügyintézéshez szükséges segítségről e nagyarányú bibliai oktatóprogrammal kapcsolatban Angolában és Mozambikban (ahol sokan beszélik a portugál nyelvet), Portugáliából és Brazíliából képesített véneket hívtak meg, hogy költözzenek Afrikába, és ott folytassák szolgálatukat. Portugálul beszélő misszionáriusokat jelöltek ki az újonnan megnyílt bissau-guineai területre is. Franciaországból és más országokból pedig alkalmas Tanúkat hívtak, hogy segítsenek elvégezni a sürgős prédikáló- és tanítványképző munkát Beninben, Csádban és Togóban, ahol sok ember beszél franciául.

A területek között, melyek különösen bő termést hoztak Jehovát dicsérő személyekből, vannak olyanok is, melyek korábban római katolikus erődök voltak. Latin-Amerikán kívül ez vonatkozik Franciaországra (ahol 1992-ben 119 674 evangelizáló Tanúról számoltak be), Spanyolországra (ahol 92 282-en voltak), a Fülöp-szigetekre (114 335 Tanúval), Írországra (ahol a Tanúk növekedési aránya évente 8-10 százalékos), valamint Portugáliára.

Amikor 1978-ban Lisszabonban (Portugália) 37 567-en vettek részt a Tanúk által megtartott egyik kongresszuson, az Opção hírmagazin erről számolt be: „Bárki számára, aki járt már Fatimában zarándoklat idején, ez egy merőben más élmény . . . Itt [Jehova Tanúi kongresszusán] nincs miszticizmus, hanem felváltotta egy olyan összejövetel megtartása, ahol a hívők egyetértésben beszélik meg nehézségeiket, hitüket és szellemi  nézőpontjukat. Egymás iránti magatartásuk egy egymással törődő társaság szembetűnő jelét viseli magán.” Az ezt követő tíz év során a Tanúk száma Portugáliában majdnem 70 százalékkal növekedett.

Mi a helyzet Olaszországban? A katolikus papnak jelentkezők komoly létszámhiánya néhány papnevelő intézetet arra kényszerített, hogy bezárja kapuit. Számos templomban nincs egyházközségi pap. Sok esetben a volt templomépületek most üzletházak vagy irodák. Mindezek ellenére az egyház keményen küzd azért, hogy leállítsa Jehova Tanúit. A múltban nyomást gyakoroltak hivatalnokokra, hogy telepítsék ki a misszionárius Tanúkat, és azt követelték, hogy a rendőrség tiltsa be összejöveteleiket. Az 1980-as évek során néhány területen az egyházközségi papok címkéket ragaszttattak mindenki ajtajára (közöttük néhányat történetesen Jehova Tanúi ajtajára is), melyen ez volt olvasható: „Ne kopogjanak. Katolikusok vagyunk.” Az újságok ilyen főcímeket tartalmaztak: „Az egyház vészkiáltása Jehova Tanúi ellen”, és „»Szent háború« Jehova Tanúi ellen”.

Amikor az első századi zsidó papság megpróbálta elhallgattatni az apostolokat, Gamáliel, a törvény egyik tanítója bölcsen ezt tanácsolta: „ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt” (Csel 5:38, 39). Mi volt a következménye annak, amikor a 20. századi római katolikus papság megpróbálta elhallgattatni Jehova Tanúit? Az 1946-ban Olaszországban élő 120 Tanú munkája nem semmisült meg. Ehelyett 1992-ben országszerte 2462 gyülekezetben 194 013 tevékeny Tanú volt. Gyakorlatilag betöltötték Olaszországot Isten Szava tanításával. 1946 óta több mint 550 millió órát szenteltek arra, hogy beszéljenek olasz társaiknak Isten Királyságáról. Mialatt ezt tették, elterjesztettek több millió Bibliát, valamint több mint 400 millió könyvet, füzetet és folyóiratot, melyek az Írásokat magyarázzák. Biztosítani akarják, hogy az olasz embereknek meglegyen minden lehetőségük állást foglalni Jehova oldalán, még mielőtt eljön Armageddon. Eközben nem felejtik el, amit Pál apostol írt a 2Korinthus 10:4, 5-ben, nevezetesen: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett.”

Jehova Tanúi nemcsak a volt katolikus erődökre irányítják a figyelmet. Tudják, hogy Jézus Krisztus ezt mondta: „hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között” (Márk 13:10). Jehova Tanúi pedig ezt a munkát végzik. Indiában közülük 12 168-an voltak, akik 1992-ben szorgalmasan beszéltek az embereknek Isten Királyságáról. A Koreai Köztársaságban 71 428 Tanú prédikált. Japánban 171 438-an voltak, és számuk minden hónapban növekedett. Továbbra  is igyekeztek eljutni olyan országokba, ahol keveset vagy eddig még egyáltalán nem prédikáltak.

Így az 1970-es évek második felében első alkalommal tudták eljuttatni a Királyság-üzenetet a Marquises-szigetekre és a Kosrae-szigeten élő emberekhez — mindkettő a Csendes-óceánon van. Eljutottak Bhutánba, mely Kína déli határával szomszédos, valamint az Afrika keleti partjánál levő Comore-szigetekre is. Az 1980-as években Jehova Tanúi első alkalommal számoltak be prédikálómunkáról Wallis- és Futuna-szigetekről, valamint Nauru- és Rota-szigetről — ezek mind a Csendes-óceán délnyugati részén vannak. Némelyikük viszonylag kicsiny hely, de élnek ott emberek, és az élet értékes. Jehova Tanúi nagyon is tudatában vannak, hogy Jézus próféciája szerint „az egész világon” prédikálva lesz a Királyság-üzenet, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14).

Kapcsolatteremtés az emberekkel ahol és amikor csak lehet

Noha Jehova Tanúinak továbbra is a házról házra végzett prédikálás a fő módszere az emberek elérésében, azt tudják, hogy mégsem ilyen szisztematikus módszer által kerülnek kapcsolatba mindenkivel. A sürgősség érzésével tovább kutatnak az emberek után, ahol csak megtalálhatók. (Vö. János 4:5–42; Cselekedetek 16:13, 14.)

Amikor Németország és Hollandia kikötőiben, akár egy rövid időre is kikötnek a hajók, Jehova Tanúi igyekeznek meglátogatni azokat, tanúskodva először a kapitánynak, majd a legénységnek. Több nyelven készült bibliai irodalmat visznek magukkal a legénység számára. A közép-afrikai Csád belföldi piacain nem szokatlan látni, amint Jehova Tanúinak egyike körül összegyűlik egy 15-20 fős csoport, és ő Isten Királysága reménységéről beszél nekik. A Tanúk egymást váltva beszélnek a szombat reggeli bolhapiacok árusaival és több ezer vásárlójával Aucklandben (Új-Zéland). A Tanúk megszólítják Guayaquilban (Ecuador) a buszvégállomásokon tartózkodó  embereket — akik közül sokan az ország távoli részeiből jöttek — és egy időszerű füzetet vagy a La Atalayát és a ¡Despertad!-ot ajánlják fel nekik. Akik az éjjel-nappal nyitva tartó New York-i élelmiszerüzletekben éjszaka dolgoznak, azokat a Tanúk a munkahelyükön látogatják meg, hogy nekik is alkalmuk legyen hallani a jó hírt.

Amikor repülőgépen, vonaton, buszon vagy metrón utaznak, Jehova Tanúi közül sokan osztják meg az értékes bibliai igazságokat utastársaikkal. Világi munkahelyen vagy az iskolában ebédidő alatt, vagy amikor az emberek üzleti célból csöngetnek be hozzájuk, megragadják az alkalmat, hogy tanúskodjanak. Tudják, hogy ezen emberek közül sok talán nincs otthon, amikor a Tanúk rendszeres látogatásaikat végzik.

Mialatt másoknak tanúskodnak, nem feledkeznek meg közeli családtagjaikról vagy más rokonaikról sem. De amikor Maria Caamano, egy Tanú Argentínában, megpróbálta elmondani családjának, hogy milyen mély benyomást tett rá, amit a Bibliából megismert, kigúnyolták őt vagy közömbösek voltak. Ő azonban nem adta fel; 1900 km-t utazott, hogy tanúskodjon többi rokonának is. Néhányan kedvezően reagáltak. Lassan-lassan a többiek is odafigyeltek. Ennek eredményeként rokonai között mostanra több mint 80 felnőtt és több mint 40 gyermek fogadta el a Biblia igazságait, és osztja meg azokat másokkal.

Hogy segítsen rokonainak, Michael Regan visszaköltözött szülővárosába, Boyle-ba, amely Írország Roscommon megyéjében van. Mindannyiuknak tanúskodott. Unokahúgára mély benyomást tett Michael gyermekeinek vidám hangulata és egészséges életmódja. Nemsokára ő és férje beleegyeztek egy bibliatanulmányozásba. Amikor megkeresztelkedtek, apja kitiltotta őt a családi otthonból. Édesapja magatartása azonban fokozatosan enyhült, és elfogadott némi irodalmat — azzal a szándékkal, hogy felfedi a Tanúk „tévedését”. De hamar rájött, hogy amit olvas, az az igazság, és idővel ő is megkeresztelkedett. A családnak most több mint 20 tagja kapcsolatban van a gyülekezettel, és többségük már megkeresztelkedett.

Mi a helyzet a börtönben levő emberekkel? Ők is hasznot meríthetnek Isten Királysága üzenetéből? Jehova Tanúi nem hagyják őket figyelmen kívül. Észak-Amerikában az egyik fegyházban olyan jó eredménnyel járt az, hogy a rabokkal személyes bibliatanulmányozást folytattak, valamint hogy a rabok részt vettek a börtönben a Tanúk által tartott rendszeres összejöveteleken,  hogy a börtön igazgatósága kongresszusok megtartását is lehetővé tette. Ezeken nemcsak a rabok vettek részt, hanem kintről több ezer Jehova Tanúja is. Más országokban is őszinte erőfeszítéseket tesznek, hogy tanúskodjanak a börtönben levő férfiaknak és nőknek.

Jehova Tanúi nem hiszik, hogy a bibliatanulmányozás minden börtönben levő elítéltet megváltoztat. De tapasztalatból tudják, hogy néhányuknak segíthetnek, és meg akarják adni nekik a lehetőséget, hogy elfogadják Isten Királyságának reménységét.

Ismételt erőfeszítések a szívek elérésére

Jehova Tanúi újra meg újra felkeresik az embereket. Amint Jézus korai tanítványai tették, a Tanúk is állandóan mennek a kiutalt területükön élő emberekhez, és igyekeznek felkelteni érdeklődésüket Isten Királysága iránt (Máté 10:6, 7). Némely helyen évente csak egyszer tudják meglátogatni a területükön élő összes házigazdát, máshol néhány havonta keresik fel őket. Portugáliában, a tágabb értelemben vett Lisszabon területén, ahol 1 Tanúra 160 ember jut, a Tanúk általában minden héten meglátogatják az embereket. Venezuelában vannak olyan városok, ahol a területeket hetente nemcsak egyszer munkálják be rendszeresen.

Amikor Jehova Tanúi ismételt látogatásokat tesznek, nem próbálják az emberekre erőltetni a Biblia üzenetét. Egyszerűen csak arra törekszenek, hogy megadják nekik a lehetőséget, hogy a döntésük tájékozottságon alapuljon. Néhány ember talán ma azt mondja, hogy üzenetünk nem érdekli, de az életükben vagy a világ állapotában történt drasztikus változások máskor fogékonyabbá tehetik őket. Sok ember az előítélet miatt, vagy egyszerűen mert túl elfoglalt volt ahhoz, hogy meghallgassa, valójában sohasem hallott arról, hogy mit tanítanak a Tanúk. Az ismételt barátságos látogatások azonban előidézhetik, hogy figyeljenek. Az emberekre gyakran hatással van a szomszédságukban lakó Tanúk vagy munkatársak becsületessége és erkölcsi feddhetetlensége. Ennek eredményeként idővel néhányan eléggé érdeklődtek aziránt, hogy megtudják, mi üzenetük tartalma és célja. Az egyik ilyen asszony Venezuelában, miután boldogan elfogadott irodalmat és a felajánlott ingyenes házi bibliatanulmányozást, ezt mondta: „Korábban soha, senki sem magyarázta meg nekem ezeket a dolgokat.”

A Tanúk kedvesen arra törekszenek, hogy elérjék azok szívét, akikkel beszélgetnek. Guadeloupe-on, ahol 1992-ben a népesség közül 1 Tanú jutott minden 57  személyre, nem szokatlan, hogy a házigazdák ezt mondják: „Engem nem érdekel.” Erre Eric Dodote így szokott válaszolni: „Megértem önt, és az ön helyébe képzelem magam.” Majd ezt szokta hozzáfűzni: „De megkérdezném, szeretne jobb körülmények között élni annál, melyek ma vannak?” Miután meghallgatja, amit a házigazda mond, a Bibliát szokta használni, hogy megmutassa, hogyan valósítja meg Isten ezeket az állapotokat az Ő új világában.

A terület alaposabb bemunkálása

Az utóbbi években némely országban egyre nehezebb az embereket otthon találni. Igen gyakran úgy a férj, mint a feleség világi munkát végez, és a hétvégeken talán az otthontól távol igyekszenek kikapcsolódni. Hogy megküzdjenek ezzel a helyzettel, Jehova Tanúi sok országban egyre inkább az esti órákban végzik az ajtóról ajtóra történő tanúskodásukat. Nagy-Britanniában a Tanúk nemcsak este hat és nyolc között keresik fel azokat, akik nem voltak otthon, hanem reggel nyolc előtt is próbálnak ilyen látogatásokat tenni, mielőtt az emberek munkába indulnának.

Még ahol az emberek otthon vannak is, a gyakori bűnözés miatt hozott igen komoly biztonsági intézkedések miatt nagyon nehezen lehet előzetes meghívás nélkül elérni őket. Brazíliában viszont az olyan embereket, akikkel nehéz kapcsolatot teremteni, de egy kora reggeli sétát tesznek Copacabana tengerparti sétányán, talán egy buzgó Tanú szólítja meg, aki csak azért van ott kinn olyan korán, hogy másokkal beszéljen arról, hogyan fogja Isten Királysága megoldani az emberiség problémáit. Párizsban (Franciaország), amikor az emberek késő délután hazatérnek, talán egy barátságos Tanú-párt találnak az épület bejáratánál, akik arra várnak, hogy olyan ottlakókkal beszéljenek, akik hajlandók néhány percet arra szánni, hogy halljanak valamit arról a módról, melyet Isten fog felhasználni a valódi biztonság elhozatala végett. Honoluluban, New Yorkban és sok más helyen erőfeszítéseket tesznek, hogy a komoly biztonsági berendezéssel ellátott házakban lakó embereket telefonon érjék el.

Még ha sikerült is minden otthonban kapcsolatot teremteni valakivel, a Tanúk nem érzik úgy, hogy a feladatukat már elvégezték. Az a vágyuk, hogy minden házban olyan sok egyént érjenek el, amennyit csak lehetséges. Néha ezt úgy teszik meg, hogy különböző napokon és különböző időpontokban keresik fel őket. Puerto Ricóban, amikor egy házigazda azt mondta, hogy üzenetünk nem érdekli, a Tanú megkérdezte, hogy van-e valaki más is a házban, akivel beszélhetne. Ez beszélgetéshez vezetett a ház férfi tagjával, aki 14 éve beteg volt és többnyire ágyban kellett tartózkodnia. Szívét fellelkesítette az Isten Szavában lefektetett reménység. Megújult érdeklődéssel az élet iránt, nemsokára elhagyta az ágyat, és részt vett a Királyság-teremben megtartott összejöveteleken, valamint megosztotta másokkal is az újonnan talált reménységét.

 A tanúskodás fokozódása, amint a vég közeledik

Az utóbbi években egy másik tényező is nagyban hozzájárult a tanúskodás fokozódásához. Ez azon Tanúk számának növekedése, akik úttörőkként szolgálnak. Égve a vágytól, hogy idejükből annyit szenteljenek Isten szolgálatára, amennyit csak lehetséges, és embertársaik iránti szerető törődésből úgy rendezik ügyeiket, hogy minden hónapban 60, 90, 140 vagy még ennél is több órát töltsenek a szántóföldi szolgálatban. Amint Pál apostol esetében is igaz volt, amikor Korinthoszban (Görögország) prédikált, úgy azok esetében is igaz, akik felveszik az úttörőszolgálatot, hogy „teljesen az ige hirdetésének” szentelik magukat, igyekezve, hogy annyi embernek tanúskodjanak a messiási Királyságról, ahánynak csak lehetséges (Csel 18:5, Úf ).

1975-ben világszerte 130 225 úttörő volt. 1992-ben havonta átlagosan 605 610-en voltak (közöttük általános, kisegítő és különleges úttörők). Így azon időszak alatt, míg a Tanúk száma világszerte 105 százalékkal növekedett, azok száma, akik úgy rendezték, hogy teljes időben vesznek részt a szolgálatban, 365 százalékkal nőtt! Ennek eredményeként a tanúskodásra szentelt tényleges óraszám az évi 382 millióról több mint egy milliárdra növekedett.

„A legkisebb ezerre nő”

Jézus Krisztus megbízta követőit, hogy legyenek tanúi a föld legtávolabbi részéig (Csel 1:8). Ésaiás prófétán keresztül Jehova megjövendölte: „A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt” (És 60:22). A feljegyzés világosan mutatja, hogy Jehova Tanúi végzik azt a munkát, amelyről Jézus jövendölt, és ők tapasztalják azt a fajta növekedést, melyet maga Isten ígért meg.

A II. világháború végén főleg Észak-Amerikában és Európában voltak Tanúk; voltak néhányan Afrikában, a többiek pedig kisebb csoportokban szétszóródva szerte a világban. Semmi esetre sem értek el minden országot a Királyság-üzenettel, és még azon országok minden részét sem, amelyekben prédikáltak. Ez a kép azonban meglepő gyorsasággal megváltozott.

Figyeljük meg Észak-Amerikát. A földrész az északon levő Kanadától Panamáig terjed, közte kilenc ország van. 1945-ben ezen a hatalmas területen 81 410 Tanú volt. Az országok közül négy kevesebb mint 20 Tanút jelentett egyenként, és az egyik országban egyáltalán nem volt szervezett prédikálómunka. Azóta ezen országok mindegyikében erőteljes és kitartó tanúskodás folyik. 1992-ben e földrészen 1 440 165 Jehova Tanúja volt. Ezen országok többségében minden Tanúra átlagosan csak néhány száz ember jut, hogy tanúskodjon nekik. A lakosság nagy részét a Tanúk néhány havonta meglátogatják, sokukat minden héten felkeresik. Több mint 1 240 000 házi bibliatanulmányozást vezetnek rendszeresen az érdeklődő egyénekkel és csoportokkal.

Mi a helyzet Európában? Ez a földrész Skandináviától délre a Földközi-tengerig terjed. A korábban Szovjetunió néven ismert terület legnagyobb  részén kívül, az ország európai részén már a II. világháború előtt kiterjedt tanúskodás folyt. Azóta új generációk nőttek fel, és nekik is megmutatják az Írásokból, hogy nemsokára Isten Királysága váltja fel az összes emberi kormányzatot (Dán 2:44). Abból a néhány ezer Tanúból — akik a háború idején szigorú korlátozások alatt végezték prédikálótevékenységüket — a Királyság-hirdetők száma 1 176 259-re nőtt abban a 47 országban, ahonnan jelentést adtak le 1992-ben. Ez a szám magában foglalja a volt Szovjetunióhoz tartozó európai és ázsiai területeken élő Tanúk számát is. Öt ország mindegyikében — Franciaország, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország — jóval több mint 100 000 buzgó tanú volt. Mit tettek mindezek a Tanúk? Az 1992-es évről szóló beszámolójuk azt mutatja, hogy abban az évben több mint 230 000 000 órát szenteltek a házról házra végzett nyilvános prédikálásra és házi bibliatanulmányozások vezetésére. Evangelizálásuk során ezek a Tanúk nem kerülték el még San Marino kicsiny köztársaságát sem, és az olyan hercegségeket sem, mint Andorra és Liechtenstein vagy Gibraltár. Ez valóban a megjövendölt tanúskodás volt.

Afrika is kiterjedt tanúskodásban részesül. A feljegyzések azt mutatják, hogy 1945-ig a kontinens 28 országába jutott el a jó hír, de ezen országok többségében ténylegesen csak nagyon kevés tanúskodást végeztek. Azóta viszont sokat. 1992-ben az afrikai kontinens 45 országában 545 044 buzgó Tanú prédikálta a jó hírt. Az Úr Vacsorájának emlékünnepén abban az évben 1 834 863-an voltak jelen. Így nemcsak a növekedés ámulatba ejtő, hanem a lehetőség is rendkívüli a további gyarapodásra!

A Dél-Amerikából szóló jelentés sem kevésbé figyelemreméltó. Bár egy kivételével a 13 ország mindegyikét elérték a Biblia üzenetével a II. világháború előtt, az egész kontinensen akkor csak 29 gyülekezet volt, és az országok némelyikében még a prédikálómunka sem volt megszervezve. A Királyság-prédikáló munka nagyobb része még a jövő feladata volt. A Tanúk ott azóta erőteljesen tevékenykednek. Akiket felfrissített az élet vize, boldogan hívnak meg másokat is, mondván: „Jövel! . . . és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). Dél-Amerikában 1992-ben 683 782 szolgája volt Jehovának 10 399 gyülekezetben, akik boldogan vették ki részüket ebből a munkából. Közülük néhányan eljutottak olyan területekre, ahol nem volt alapos tanúskodás. Mások újra meg újra ellátogattak olyan helyekre, ahol már volt tanúskodás, hogy így bátorítsák az embereket: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34:9). Rendszeresen 905 132 házi bibliatanulmányozást vezettek, hogy segítsenek az érdeklődőknek saját életmódjukká tenni Jehova útjait.

Tekintsük meg Ázsiát is, valamint a föld sok szigetét és szigetcsoportját. Mit végeztek ott a Tanúk? A II. világháború befejezése előtt ezen helyek közül sok alig volt kapcsolatban a Királyság-hirdetéssel. Jézus Krisztus azonban megjövendölte, hogy a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd  „az egész világon, bizonyságul minden népnek” (Máté 24:14). Ezzel összhangban, a II. világháborút követő évtizedek során, a jó hír prédikálása — mely korábban 76 országba, szigetre és szigetcsoportra jutott el — további 40 helyre terjedt ki, és a korábban eljutott helyeken is felerősödött. 1992-ben ezen óriási területen 627 537 önátadott Tanú volt, akik nagy örömet találtak abban, hogy ismertették Jehova „hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét” (Zsolt 145:11, 12, Úf ). Szolgálatuk nem volt könnyű. Bizonyos helyeken órákat kellett utazniuk hajóval vagy repülővel, hogy elérjék a területükön levő távoli szigeteket. De az 1992-es év során több mint 200 000 000 órát szenteltek az evangelizálómunkára, és 685 211 rendszeres házi bibliatanulmányozást vezettek.

Az ígéret beteljesedése: „A legkisebb ezerre nő”, így kétségtelenül megvalósult, mégpedig bőségesen! Több mint 50 ország mindegyikében, ahol még a „legkisebb” sem volt — ahol 1919-ben nem volt egyetlen Jehova Tanúja sem, ahol még egyáltalán nem prédikáltak — ma több mint ezer dicsérője van Jehovának. Ezen országok némelyikében most több tízezer, sőt van ahol százezernél is több Jehova Tanúja van, akik buzgó hirdetői Isten Királyságának. Jehova Tanúi világszerte „hatalmas néppé” váltak, akik az egész világra kiterjedő egyesített gyülekezetként számban meghaladják a világ legalább 80, önálló kormányzattal rendelkező nemzetének népességét.

Milyen mértékű tanúskodás történt „más országokban”?

Az 1992-es évre vonatkozó összes eddig említett országhoz hozzátartozik még 24 „más ország” — azok, ahol Jehova Tanúi szigorú hatósági korlátozások alatt voltak, és amelyről nem lett közzétéve részletes beszámoló. Ezek közül néhány országban sok tanúskodás történt. Ennek ellenére bizonyos országokban Jehova Tanúinak a száma eléggé korlátozott. Még mindig vannak emberek, akik nem hallották a Királyság-üzenetet. Jehova Tanúi azonban biztosak afelől, hogy a szükséges tanúskodás itt is meg fog történni. Miért?

Mert az Írások azt mutatják, hogy Jézus Krisztus égi trónjáról maga felügyel a munkára. Az ő irányítása alatt ’egy angyal repül az ég közepén’, aki azzal a felelőséggel van megbízva, hogy jelentse be az örökkévaló jó hírt „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” így sürgetve: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget” (Jel 14:6, 7). Nincs hatalom sem az égben sem a földön, mely meg tudná állítani Jehovát abban, hogy magához vonzza azokat, „akik helyesen viszonyultak az örökké tartó élethez” (Csel 13:48, NW; Ján 6:44).

A földnek nincs olyan elszigetelt része, ahova ne juthatna el a Királyság üzenete. A rokonok látogatásokat tesznek. Telefonok és levelek híreket közvetítenek. Üzletemberek, munkások, diákok és turisták kerülnek kapcsolatba más nemzetek embereivel. Amint a múltban, úgy ma is, a fentieket  felhasználva azt a létfontosságú hírt kell folyamatosan ismertetni, hogy Jehova trónra emelte égi Királyát, aki hatalommal rendelkezik a nemzetek felett. Az angyaloknak biztosítaniuk kell, hogy akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot és igazságosságot, elérhetők legyenek.

Ha az Úr akarata az, hogy még több közvetlen prédikálás történjen a Királyság-üzenetről néhány olyan területen, ahol a hatóságok mostanáig akadályozták azt, Isten képes olyan körülményeket előidézni, melyek eljárásuk megváltoztatására késztetik ezeket a hatóságokat (Péld 21:1). És ahol a lehetőség ajtajai talán mégis megnyílnak, Jehova Tanúi boldogan ajánlkoznak, hogy meglátogatják az ilyen országokban élő embereket, hogy azok Jehova szerető szándékának a megismerésében annyi segítséget kapjanak, amennyit csak lehetséges. Ők elhatározták, hogy szünet nélkül addig folytatják a szolgálatot, ameddig Jehova Jézus Krisztus által azt nem mondja, hogy a munka elvégezve!

Jehova Tanúi 1992-ben buzgón prédikáltak 229 országban. Addig az évig Isten Királyságának a jó híre különböző módon viszont 235 országba jutott el. Ezek közül tizet 1975 óta először értek el.

Mennyire erőteljes tanúskodást végeztek? Nos, a II. világháborút követő első 30 év során Jehova Tanúi 4 635 265 939 órát szenteltek arra, hogy prédikáljanak és tanítsanak Jehova nevéről és Királyságáról. Mivel a Tanúk többen lettek, és mert közülük nagyobb létszámmal vettek részt a teljes idejű szolgálatban, a következő 15 év során (csupán fele annyi év alatt) 7 858 677 940 órát szenteltek a tanúskodásra nyilvánosan és házról házra, valamint a házi bibliatanulmányozások vezetésére. A munka hatékonysága tovább fokozódott, mivel az 1990—91-es szolgálati évben további 951 870 021 órát jelentettek ebben a tevékenységben, a következő évben pedig több mint egymilliárd órát.

Az irodalom, amelyet a Tanúk a Királyság hirdetése végett terjesztettek, és a sokféle nyelv, amelyen elérhető ez az irodalom, mennyiségét tekintve minden téren felülmúl bármely emberi törekvést. A feljegyzések nem teljesek, de a rendelkezésre álló beszámolók azt mutatják, hogy 294 nyelven 10 107 565 269 könyvet, füzetet és folyóiratot, valamint traktátusok számon nem tartott milliárdjait adták érdeklődő emberek kezébe az 1920 és 1992 közötti évek során.

E könyv írásának idején még nem fejeződött be az egész földre kiterjedő tanúskodás. De az elvégzett munka és a körülmények, melyek alatt az megvalósul, meggyőző bizonyítéka Isten szelleme működésének.

[Oldalidézet az 502. oldalon]

A nagy kongresszusok és a küldöttek keresztényi magatartása felkeltette a figyelmet

[Oldalidézet az 505. oldalon]

„Ami a rendet, békességet és tisztaságot illeti, a kongresszus résztvevői követésre méltó példák”

[Oldalidézet az 507. oldalon]

Történelmi jelentőségű kongresszusokat tartottak olyan helyeken, ahol a Tanúk évtizedeken át betiltás alatt voltak

[Oldalidézet az 508. oldalon]

Több ezer tonnányi bibliai irodalmat szállítottak a kelet-európai országokba

[Oldalidézet az 509. oldalon]

Képesített vének költöztek önként olyan országokba, ahol különleges volt a szükség

[Oldalidézet az 516. oldalon]

Az a vágyuk, hogy minden házban olyan sok egyént érjenek el, amennyit csak lehetséges

[Oldalidézet az 518. oldalon]

Ámulatba ejtő a növekedés és a lehetőség a további gyarapodásra

[Grafikonok/képek az 513. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Királyság-hirdetők számbeli növekedése Keleten

India

10 000

5 000

1950 1960 1970 1980 1992

Koreai Köztársaság

60 000

30 000

1950 1960 1970 1980 1992

Japán

150 000

100 000

50 000

1950 1960 1970 1980 1992

[Kép az 503. oldalon]

Morumbi Stadion São Paulóban (Brazília) (lent látható), és a Maracanã Stadion, Rio de Janeiróban, melyekre 1985-ben szükség volt, hogy férőhelyet biztosítsanak a Jehova Tanúi kongresszusára érkező tömegnek

[Képek az 504. oldalon]

Keresztelkedésre jelöltek Chorzów-ban (Lengyelország), 1989

[Képek az 506. oldalon]

Néhány történelmi jelentőségű kongresszus 1991-ben

Prága, Csehszlovákia

Tallinn, Észtország (jobbra)

Zágráb, Horvátország (jobbra)

Budapest, Magyarország (fent)

Baia Mare, Románia (jobbra)

Uszolje-Szibirszkoje, Oroszország (lent)

Alma-Ata, Kazahsztán (fent)

Kijev, Ukrajna (balra)

 [Képek az 511. oldalon]

Jehova Tanúinak nemzetközi kongresszusa az oroszországi Szentpétervárott 1992-ben

Melegséget árasztó nemzetközi hangulat

Oroszországból

Moldovából

Ukrajnából

Sok fiatal volt jelen

M. G. Henschel (balra) egy tolmács segítségével a programot beszéli meg a (középen álló) Sztyepán Kozsembával

A külföldi küldöttek orosz nyelvű Bibliákat hoztak, hogy a Tanúk Oroszország-szerte használják azokat

[Kép az 512. oldalon]

A katolikus egyház ezen olasz újságok szerint az 1980-as években háborút hirdetett a Tanúk ellen

[Kép az 514. oldalon]

Amikor hajók kötnek ki a hollandiai Rotterdamban, a Tanúk ott vannak, hogy Isten Királyságáról beszéljenek a legénységnek

[Kép az 515. oldalon]

Még ha a területet gyakran bemunkálják is, mint itt Guadeloupe-on, a Tanúk továbbra is megpróbálják elérni embertársaik szívét a jó hírrel