11. fejezet

Ahogyan Jehova Tanúiként lettünk ismertté

ÚJKORI történelmük korai évtizedeiben gyakran egyszerűen úgy utaltak rájuk, mint Bibliakutatókra. Amikor mások a szervezet neve felől kérdezősködtek, testvéreink gyakran így feleltek: „Mi keresztények vagyunk.” Russell testvér Az Őrtoronyban így válaszolt egy ilyen kérdésre: „Nem különülünk el más keresztényektől azáltal, hogy valamiféle megkülönböztető vagy különleges nevet vennénk fel. Mi elégedettek vagyunk a keresztény elnevezéssel, ahogy a korai szenteket is ismerték” (1888. szeptember, ang.).

Akkor hát hogyan történt az, hogy ma Jehova Tanúiként ismernek bennünket?

A keresztény név

Jézus Krisztus igaz követői — az első században is, és napjainkban is — úgy utaltak magukra és hittársaikra, mint akik „testvérek”, „barátok” és „az Isten gyülekezete” (Csel 11:29, Úf, 1975; 3Ján 15; 1Kor 1:2). Krisztusról mint „Úrról” is beszéltek, magukat pedig „Krisztus Jézus szolgáinak” és „Isten szolgáinak” tekintették (Kol 3:24; Fil 1:1; 1Pét 2:16). Ezeket a megnevezéseket szabadon használták a gyülekezeten belül, és jól értették.

Az első században úgy utaltak a Jézus Krisztusba (és tágabb értelemben magába a gyülekezetbe) vetett hit köré összpontosuló életmódra, mint „az útra” (Csel 9:2; 19:9). A Cselekedetek 18:25. versének számos fordításából kiderül, hogy ezt „Jehova útjának” * is nevezték. Másrészről némely gyülekezeten kívüli egyén gúnyosan „a nazarénusok felekezetének” nevezte őket (Csel 24:5).

I. sz. 44-ben, vagy nem sokkal ezután, Jézus Krisztus hűséges követőit keresztényekként kezdték ismerni. Néhányan azt állítják, hogy a kívülállók nevezték őket lekicsinylően keresztényeknek. Számos bibliai lexikonszerkesztő és szövegmagyarázó azonban megjegyzi, hogy a Cselekedetek 11:26-ban használt ige isteni irányításra vagy kinyilatkoztatásra utal. Ezért a New World Translationben így olvasható ez az írásszöveg: „Antiókhiában történt meg először, hogy isteni gondviselés folytán a tanítványokat keresztényeknek  nevezték.” (Hasonló fordítás található a Robert Young Literal Translation of the Holy Bible 1898-as átdolgozott kiadásában; az 1981-es The Simple English Bible-ban; és Hugo McCord New Testamentjében, amelyet 1988-ban adtak ki.) I. sz. 58 táján még a római tisztviselők között is jól ismert volt a keresztény név (Csel 26:28).

Krisztus apostolai még életben voltak, amikor a keresztény név már megkülönböztető és sajátos jellegű volt (1Pét 4:16). Mindenkit, aki ugyan kereszténynek vallotta magát, de hitnézete vagy viselkedése ellentétben állt kijelentésével, kizártak a keresztény közösségből. Az apostolok halála után azonban — ahogy azt Jézus megjövendölte — Sátán olyan magvakat vetett, amelyek álkeresztényeket teremtek. Ezek a hamis keresztények is igényt tartottak a keresztény névre (Máté 13:24, 25, 37–39). Amikor a hitehagyott keresztényiség erőszakos térítéshez folyamodott, néhányan csak azért vallották kereszténynek magukat, hogy így elkerüljék az üldözést. Idővel aztán bármely európait, aki nem vallotta magát zsidónak, muzulmánnak vagy ateistának, gyakran kereszténynek tekintettek, hitnézeteitől vagy viselkedésétől függetlenül.

Gúnynevek

A XVI. századtól fogva ez a helyzet a reformátorok számára felvetett egy problémát. Mivel a keresztény nevet oly szabadosan használták, hogyan különböztethetik meg magukat másoktól, akik szintén kereszténynek vallják magukat?

Gyakran egyszerűen beletörődtek abba, hogy azt a gúnynevet használják, amellyel ellenségeik illették őket. Így Luther Márton németországi teológiai ellenfelei voltak azok, akik elsőként alkalmazták nevét a követőire, lutheránusoknak nevezve őket. John Wesley követőit Angliában a metodisták elnevezéssel illették, mivel a vallási kötelezettségek megtartását illetően szokatlanul pontosak és metodikusak [módszeresek] voltak. A baptisták először visszautasították az anabaptista gúnynevet (jelentése: ’újrakeresztelő’), de aztán egyfajta kompromisszumként fokozatosan elfogadták a baptista nevet.

S mit mondhatunk a Bibliakutatókról? A papság russellistáknak és rutherfordistáknak nevezte őket. De ilyen név elfogadása a szektaszellemet táplálta volna. Ez ellent mondott volna annak, amit Pál apostol mondott feddésként a korai keresztényeknek, amikor ezt írta: „Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é [vagyis szellemi helyett testi gondolkozásúak]?” (1Kor 3:4). Néhányan a „millenniumi hajnalisták” címkét ragasztották rájuk; de Krisztus millenniumi uralma csak tanításaik egyike volt. Mások „Őrtorony népnek” nevezték őket; de ez is helytelen volt, mert Az Őrtorony csak egyike volt azoknak a kiadványoknak, amelyeket a bibliai igazság terjesztésére használtak.

Szükség van egy megkülönböztető névre

Idővel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Jehova szolgái gyülekezetének a keresztény elnevezésen kívül valóban szüksége volt egy megkülönböztető  névre. A keresztény név jelentése a köznapi értelemben eltorzult, mert azoknak, akik kereszténynek vallották magukat, gyakran kevés, vagy egyáltalán semmi elképzelésük sem volt arról, ki volt Jézus Krisztus, mit tanított, és hogy mit kellene tenniük, ha valóban a követői lennének. Továbbá, ahogy testvéreink fokozatosan előrehaladtak Isten Szavának megértésében, világosan látták, hogy el kell különülniük és meg kell különböztetniük magukat azoktól a vallásrendszerektől, amelyek hamisan kereszténynek vallják magukat.

Igaz, testvéreink gyakran úgy utaltak magukra, mint Bibliakutatókra, 1910-től kezdődően pedig az International Bible Students’ Association (Nemzetközi Bibliakutatók Egyesülete) elnevezést használták az összejöveteleikre való hivatkozásul. Azért, hogy ne tévesszék össze a nem sokkal azelőtt létrehozott törvényes testületüket, az International Bible Students Associationt (Nemzetközi Bibliakutató Egyesület) a helyi csoportjaikkal, 1914-ben a helyi csoportjaikat Associated Bible Students (Egyesült Bibliakutatók) néven nevezték el. Imádatuk azonban többet foglalt magában a Biblia tanulmányozásánál. Azonkívül voltak mások is, akik tanulmányozták a Bibliát — némelyek igen őszintén, mások kritikusan; s nem kevesen voltak, akik csupán nagyszerű irodalmi alkotásnak tekintették azt. Russell testvér halála után néhány korábbi társa nem volt hajlandó együttműködni a Watch Tower Societyvel és az International Bible Students Associationnel, sőt egyenesen ellenezték e társulatok munkáját. Ezek a szétszórt csoportok különböző  neveket használtak, néhányan pedig ragaszkodtak az Egyesült Bibliakutatók elnevezéshez. Ez további zavart idézett elő.

De 1931-ben egy valóban megkülönböztető nevet választottunk: Jehova Tanúi. Chandler W. Sterling író „a legzseniálisabb ötletnek” tartotta ezt J. F. Rutherford, a Watch Tower Society akkori elnöke részéről. Mint író, okos lépésnek tekintette ezt, mivel nem csupán a csoport hivatalos elnevezését jelentette, hanem megkönnyítette számukra, hogy úgy értelmezzék a „tanúra” és „tanúskodásra” vonatkozó valamennyi bibliai utalást, mint amely konkrétan Jehova Tanúira vonatkozik. Ezzel ellentétben, A. H. Macmillan, a Watch Tower Society három elnökének egyik vezetőségi munkatársa ezt mondta Rutherford testvér bejelentésével kapcsolatban: „Számomra nem volt kétséges akkor sem, és most sem az, hogy az Úr vezette őt ebben a kérdésben, és hogy Jehova akarja, hogy e nevet viseljük, mi pedig nagyon boldogok vagyunk, és nagyon örülünk, hogy ezt viseljük.” A tények melyik nézőpontot támogatják? Azt, hogy a név Rutherford testvérnek a zseniális ötlete volt, vagy azt, hogy isteni gondviselés eredménye?

A névre mutató fejlemények

Jehova az i. e. VIII. században arra késztette Ésaiás prófétát, hogy ezt írja: „Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr [Jehova, NW]; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! . . . ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr [Jehova, NW], hogy én Isten vagyok” (És 43:10, 12). Amint az a Keresztény Görög Iratokból kiderül, az Ésaiás által feljegyzett prófécia közül sok beteljesedett a keresztény gyülekezeten. (Vesd össze az Ésaiás 8:18-at a Zsidók 2:10–13-mal; az Ésaiás 66:22-t a Jelenések 21:1, 2-vel.) Ugyanakkor az Ésaiás 43:10, 12 versét részleteiben Az Őrtorony soha nem tárgyalta a kiadásának első 40 éve alatt.

Később azonban az Írások tanulmányozása jelentőségteljes, új fejleményekre irányította Jehova szolgáinak figyelmét. Isten Királysága Jézussal mint messiási Királlyal 1914-ben az égben megszületett. 1925-ben, abban az évben, amikor ezt egyértelművé tették Az Őrtoronyban, a folyóirat 11 különböző számában irányították a figyelmet az Ésaiás 43. fejezetének prófétai parancsára, hogy legyenek Jehova tanúivá.

Az Őrtorony 1926. január 1-jei [ang.] számában megjelenő főcikk ezt a kihívó kérdést tette fel: „Ki fogja tisztelni Jehovát?” Az elkövetkező öt év folyamán Az Őrtorony 46 különböző számában tárgyalta az Ésaiás 43:10–12. vers némely részét, és mindig az igaz keresztényekre vonatkoztatta  azt. * 1929-ben rámutattak, hogy a fontos vitakérdés, amellyel minden értelmes teremtménynek szembe kell néznie, Jehova nevének dicsőítését foglalja magában. S Jehova szolgáinak ezzel a vitakérdést érintő felelősségével kapcsolatban ismételten megfontolás tárgyává tették az Ésaiás 43:10–12. verseket.

A tények tehát azt mutatják, hogy a Biblia tanulmányozásának eredményeként újra és újra  hangsúlyt kapott az a kötelességük, hogy legyenek tanúi Jehovának. Ez nem egy csoport nevének a mérlegelése volt, hanem a munkáé, melyet végezniük kellett.

De milyen néven legyenek ismertek ezek a tanúk? Mi lenne a megfelelő, tekintettel az általuk végzett munkára? Milyen következtetéshez vezet Isten saját Szava? Ez a téma került megtárgyalásra a Columbusban (Ohio, USA) 1931. július 24. és 30. között megtartott kongresszuson.

Egy új név

A kongresszusi programfüzet első borítóján feltűnő helyet foglalt el a két hatalmas betű: J W. Mit jelentettek ezek? Csak július 26-án, vasárnap magyarázták meg ennek jelentését. Aznap tartotta nyilvános előadását Rutherford testvér „A Királyság — a világ reménysége” címmel. Előadásában a szónok, amikor azonosította azokat, akik Isten Királyságának a hirdetői, külön célzást tett a Jehova Tanúi névre.

A nap folyamán később Rutherford testvér egy másik előadást is tartott, amelyben elmondta az okokat, miért van szükség megkülönböztető névre. * Maguk az Írások milyen névre mutatnak? A szónok idézte a Cselekedetek 15:14-et, amely Isten azon szándékára hívja fel a figyelmet, hogy vegyen „népet az ő nevének” a nemzetek közül. Előadásában rávilágított arra a tényre, amit a Jelenések 3:14. verse megállapít, hogy Jézus Krisztus „a hű és igaz bizonyság [tanú, NW]”. Utalt a János 18:37-re, ahol Jézus kijelentette: „Azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek [tanúskodjak, NW] az igazságról.” Felhívta a figyelmet az 1Péter 2:9, 10-re, amely azt mondja, hogy Isten szolgáinak ’hirdetniük kell annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket’. Érvelését Ésaiástól vett számos írásszövegre alapozta, amelyek közül akkor nem mindegyiket értették meg világosan, de előadása csúcspontjához érve az Ésaiás 43:8–12-re hivatkozott, amely az isteni megbízást tartalmazza: „Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr [Jehova, NW], hogy én Isten vagyok.” Milyen következtetéshez vezette őket Jehova saját Szava? Mely név lenne összhangban azzal a móddal, ahogy Isten felhasználja őket?

Az ez alkalommal lelkesen elfogadott határozat tartalmazta a kézenfekvő választ. * A határozat többek között ezt mondta:

 „Annak érdekében, hogy valódi helyzetünket ismertté tehessük, s mivel hisszük, hogy ez összhangban van Isten akaratával, amelyet Szavában juttatott kifejezésre, a következőkben bejelentjük, hogy ELHATÁROZTUK:

HOGY bár nagy szeretetet érzünk Charles T. Russell testvér iránt az általa elvégzett munkáért, s boldogan elismerjük, hogy az Úr felhasználta őt és gazdagon megáldotta munkáját, de mégsem tudunk beleegyezni Isten Szavával összhangban, hogy a »russellisták« névvel illessenek; hogy a Watch Tower Bible and Tract Society, az International Bible Students Association és a Peoples Pulpit Association csupán azon társaságok nevei, amelyeket keresztény emberek társaságaként fenntartunk, ellenőrzünk és felhasználunk munkánk elvégzéséhez, amelyet Isten parancsainak engedelmeskedve végzünk, ám e nevek közül megfelelően egyik sem illik vagy alkalmazható ránk mint keresztények közösségére, akik Urunk és Mesterünk, Krisztus Jézus lábnyomkövetői vagyunk; hogy mi a Biblia tanulmányozói vagyunk, de mint keresztény testület egy egyesületet alkotunk, nem vagyunk hajlandók felvenni a »Bibliakutatók« nevet, s nem akarjuk azt sem, hogy így, vagy bármilyen hasonló néven nevezzenek az Úr előtti helyeselt állapotunk azonosságának eszközeként; elutasítjuk, hogy valamely ember nevét viseljük és arról nevezzenek minket;

HOGY Urunk és Visszavásárlónk, Jézus Krisztus drága vérével megvásárolva, akit Jehova Isten igazolt, nemzett és hívott el a királyságába, habozás nélkül kijelentjük Jehova Isten és királysága iránti teljes hűségünket és odaadásunkat; hogy Jehova Isten szolgái vagyunk, akiket megbízott, hogy a nevében végezzünk el egy munkát, és — engedelmeskedve parancsának — közöljük Jézus Krisztus bizonyságtételét, s tudassuk az emberekkel, hogy Jehova az igaz és Mindenható Isten; ezért örömmel vesszük fel azt a nevet, amelyen maga az Úr Isten nevezett meg, és azt akarjuk, hogy a Jehova tanúi névről ismerjenek és így nevezzenek minket (És 43:10–12).” *

A teljes határozat felolvasását hangos, hosszan tartó taps követte, amely a hallgatóság teljes egyetértését tükrözte az elhangzottakkal.

A felelősség elfogadása

Micsoda megtiszteltetés az egyedüli igaz Istennek, a világegyetem Szuverénjének a nevét viselni! De a név felelősséggel jár. Ez olyan felelősség, amelyet más vallási csoportok nem akarnak vállalni. Mint Rutherford testvér mondotta előadásában:  „Boldogok azok, akik olyan nevet viselhetnek, amelyet a nap alatt senki sem akar viselni, kivéve azokat, akik teljesen és feltétel nélkül átadták magukat Jehovának.” Pedig mennyire illő, hogy Jehova szolgái Isten személyes nevét viseljék, hogy ismertessék azt, és hogy ez kiemelkedő módon összekapcsolódjon szándékának hirdetésével!

Bármely csoport vagy egyén, aki Jehova nevében beszél, aláveti magát annak a kötelességnek, hogy az igazságnak megfelelően adja tovább szavát (Jer 23:26–28). Nekik nem csupán Jehova azon gondoskodását kell ismertetniük, hogy megáldja az igazságosságot szeretőket, hanem ítéleteit is az igazságtalanságot cselekvőkön. Amint azt Jehova megparancsolta a múltban prófétáinak, úgy mai tanúinak sem szabad bármit elvenniük Isten szavából azáltal, hogy elmulasztják azt ismertetni (Jer 1:17; 26:2; Ez 3:1–11). Hirdetniük kell egyaránt „az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját” (És 61:1, 2). Azok, akik elfogadták a fenti határozatot, elismerték ezt a felelősségüket, és a határozat utóbbi részében kijelentették:

„Mint Jehova tanúi, az az egyedüli és kizárólagos célunk, hogy teljes egészében engedelmeskedjünk parancsainak; ismertessük, hogy ő az egyedüli igaz, Mindenható Isten; hogy az ő Szava igaz, és neve minden tiszteletre, dicsőségre méltó; hogy Isten Királya Krisztus, akit hatalma trónusára helyezett; királysága eljött, és az Úr parancsai iránti engedelmességből most kell hirdetnünk ezt a jó hírt bizonyságként vagy tanúskodásként a nemzeteknek, tájékoztatni kell az uralkodókat és az embereket Sátán kegyetlen, elnyomó szervezetéről, különösen a »kereszténységről«, amely e látható szervezet leggonoszabb része, valamint arról, hogy Istennek szándékában áll rövidesen elpusztítani Sátán szervezetét, amelyet Krisztusnak, a Királynak hatalmas tette követ hamarosan, amikor is békét és jólétet, szabadságot és egészséget, boldogságot és örökké tartó életet hoz a földre az engedelmes emberek számára; hogy Isten királysága a világ reménysége, azon kívül nincs más, valamint hogy ezt az üzenetet hirdetniük kell azoknak, akik Jehova tanúiként azonosítják magukat.

Alázatosan meghívunk mindenkit, aki teljesen átadta magát Jehovának és királyságának, hogy csatlakozzon e jó hír másoknak való hirdetésében, hogy magasra emelkedhessen az Úr igazságos irányadó mértéke, hogy a világ népei megtudhassák, hol található az igazság és a reménység az enyhülésre; mindenekfelett pedig, hogy Jehova Isten nagy és szent neve igazolva és felmagasztalva legyen.”

Nemcsak az Amerikában lévő Columbusban (Ohio), hanem a messzi Ausztráliában is tapsban tört ki a hallgatóság, amikor meghallotta az új névről szóló bejelentést. Japánban, többórás kísérlet után a programból csak egy rövid részletet sikerült meghallani rövidhullámú rádión keresztül az éjszaka közepén. Azonnal lefordították. Így az ottani kicsiny csoport hallotta a határozatot és a dörgedelmes tapsot. Isii Macue is jelen volt velük, és ahogy később írta hangosan örvendeztek az amerikai testvéreikkel együtt. A columbusi kongresszust követően Jehova Tanúi kongresszusain és gyülekezeteiben — az összes országban, ahol szolgálatukat végezték — kijelentették, hogy  teljesen egyetértenek a határozattal. Csupán egyetlen példaként, Norvégiából a következő beszámoló érkezett: „Évi kongresszusunkon . . . Oslóban mindannyian fölpattantunk és óriási lelkesedéssel kiáltottuk: »Ja!«, amikor elfogadtuk új nevünket, a »Jehova Tanúi« nevet.”

Több, mint egy cím

Vajon a világ általában tudatában volt annak, hogy testvéreink ezt az új nevet fogadták el? Természetesen igen! Az előadást, amelyben a névről szóló bejelentés először hangzott el, az addigi legnagyobb rádió-összeköttetés révén sugározták. Azonkívül a határozat, amely az új névre vonatkozott, megjelent A királyság — a világ reménysége című füzetben is. A kongresszust követően Jehova Tanúi több millió példányt terjesztettek el ebből a sok nyelven kiadott füzetből Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában, Ázsiában és a tenger szigetein. Azon túlmenően, hogy házról házra felkínálták a példányokat, külön erőfeszítést tettek azért, hogy egy-egy példányt juttassanak el valamennyi kormányhivatalnok, prominens üzletember és lelkész kezébe. Néhányan azok közül, akik 1992-ben még életben vannak, jól emlékeznek arra, hogy kivették részüket ebből a jelentőségteljes kampányból.

Nem fogadta mindenki szívesen a füzetet. Eva Abbott még jól emlékszik, hogy az Egyesült Államokban alighogy elhagyta egy lelkész házát, a füzetet utána hajították, ami a földre esett. Nem akarta otthagyni, ezért lehajolt, hogy felvegye, de egy hatalmas kutya morogni kezdett, kikapta a füzetet a kezéből és gazdájához, a prédikátorhoz vitte. A testvérnő ezt mondta: „Amit én nem tudtam átadni, azt a kutya megtette!”

Martin Pötzinger, aki később Jehova Tanúi Vezető Testületének tagjaként szolgált, így emlékszik: „Döbbent arcok jelentek meg minden ajtóban, amikor ezekkel a szavakkal mutatkoztunk be: »Ma úgy jöttem Önhöz, mint Jehova tanúinak egyike.« Az emberek a fejüket csóválták, vagy ezt kérdezték: »De hisz önök még mindig a Biblia kutatói, nem? Vagy egy új szektához csatlakoztak?« ” Ez a helyzet aztán fokozatosan megváltozott. Évtizedekkel azután, hogy először kezdték használni megkülönböztető nevüket, Pötzinger testvér ezt írta: „Micsoda változás! Mielőtt egy szót is szólnék, az emberek megjegyzik: »Ön bizonyára Jehova tanúinak egyike.« ” Igen, ma már ismerik ezt a nevet.

Ez a név nem csupán cím. Jehova Tanúi — legyenek fiatalok vagy idősek, férfiak vagy nők — mindannyian kiveszik részüket abból a munkából, hogy tanúskodjanak Jehováról és nagyszerű szándékáról. Ennek eredményeként C. S. Braden, vallástörténeti-professzor ezt írta: „Jehova Tanúi betű szerint betöltötték tanúskodásukkal ezt a földgolyót” (These Also Believe).

Bár a testvéreink által végzett tanúskodás már eljutott az egész földre mielőtt elfogadták a Jehova Tanúi nevet, visszatekintve úgy tűnik, hogy Jehova felkészítette őket egy még nagyobb méretű munkára — egy nagy sokaságnak a begyűjtésére, akik azzal a kilátással élik túl Armageddont, hogy örökké éljenek egy paradicsomi földön.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 149. oldalon]

„Isteni gondviselés folytán a tanítványokat keresztényeknek nevezték”

[Oldalidézet a 150. oldalon]

A keresztény név köznapi értelemben eltorzult

[Oldalidézet a 151. oldalon]

Ők többek voltak, mint Bibliakutatók

[Oldalidézet a 157. oldalon]

„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr [Jehova, »NW«], hogy én Isten vagyok”

[Kiemelt rész a 151. oldalon]

A Jehova Tanúi név az amerikai kontinensen

angol Jehovah’s Witnesses

arab ش‍هود ‍ي‍هوه‍

francia Témoins de Jéhovah

görög Μάρτυρες του Ιεχωβά

grönlandi Jehovap Nalunaajaasui

japán エホバの証人

kínai 耶和華見證人

koreai 여호와의 증인

lengyel Świadkowie Jehowy

olasz Testimoni di Geova

örmény Եհովայի Վկաներ

papiamento Testigonan di Jehova

portugál Testemunhas de Jeová

spanyol Testigos de Jehová

sranantongói Jehovah Kotoigi

szamoai Molimau a Ieova

tagalog Mga Saksi ni Jehova

vietnami Nhân-chứng Giê-hô-va

[Kiemelt rész a 152. oldalon]

Mások is látták

Nem csak „Az Őrtorony” volt az, amely a Bibliából rámutatott arra, hogy Jehovának tanúi lesznek a földön. Például H. A. Ironside a „Lectures on Daniel the Prophet” című (először 1911-ben kiadott) könyvében utalt azokra, akikre vonatkozóan az Ésaiás 43. fejezetének drága ígérete beteljesedik, és ezt mondta: „Ezek Jehova tanúi lesznek, tanúságot téve az egyedüli igaz Isten erejéről és dicsőségéről, mialatt a hitehagyott kereszténység ki van szolgáltatva a megtévesztésnek, hogy az Antikrisztus hazugságában higgyen.”

[Kiemelt rész a 153. oldalon]

A Jehova Tanúi név Keleten és a Csendes-óceáni-szigeteken

angol Jehovah’s Witnesses

bengáli

bikol, hiligajnon,

samar-leytei, szebuan,

tagalog Mga Saksi ni Jehova

bislama Ol Wetnes blong Jeova

burmai ယေဟောဝါသက်သေမျာ

fidzsi Vakadinadina i Jiova

gudzsaráti

hindi यहोवा के साक्षी

hiri-motu Iehova ena Witness Taudia

iloko Dagiti Saksi ni Jehova

indonéz Saksi-Saksi Yehuwa

japán エホバの証人

japi Pi Mich Rok Jehovah

kannada

kínai 耶和華見證人

koreai 여호와의 증인

malajalam യഹോവയുടെ സാക്ഷികൾ

maráthi यहोवाचे साक्षीदार

marshalli Dri Kennan ro an Jeova

nepáli यहोवाका साक्षीहरू

niuei Tau Fakamoli a Iehova

orosz Свидетели Иеговы

palau reSioning er a Jehovah

pangazin Saray Tasi nen Jehova

ponapei Sounkadehde kan en Siohwa

rarotongai Au Kite o Iehova

Salamon-szigeteki pidgin all’gether Jehovah’s Witness

szamoai, tuvalui Molimau a Ieova

szingaléz  

tahiti Ite no Iehova

tamil யெகோவாவின் சாட்சிகள்

telugu యెహోవాసాక్షులు

thai ​​

tongai Fakamo‘oni ‘a Sihova

truki Ekkewe Chon Pwarata Jiowa

új-guineai pidgin Ol Witnes Bilong Jehova

urdu

vietnami Nhân-chứng Giê-hô-va

 [Kiemelt rész a 154. oldalon]

A Jehova Tanúi név Afrikában

afrikaans Jehovah se Getuies

amhara

angol Jehovah’s Witnesses

arab ش‍هود ‍ي‍هوه‍

bemba Inte sha kwa Yehova

cseva Mboni za Yehova

csiluba Bantemu ba Yehowa

csvana Basupi ba ga Jehofa

efik Mme Ntiense Jehovah

eve Yehowa Ðasefowo

francia Témoins de Jéhovah

ga Yehowa Odasefoi

gun Kunnudetọ Jehovah tọn lẹ

hausza Shaidun Jehovah

ibo Ndịàmà Jehova

joruba Ẹlẹ́rìí Jehofa

kiluba Ba Tumoni twa Yehova

kinyarvanda Abahamya ba Yehova

kirundi Ivyabona vya Yehova

kisi Seiyaa Jɛhowaa

kwanyama Eendombwedi daJehova

lingala Batemwe ya Jéhovah

lozi Lipaki za Jehova

luganda Abajulirwa ba Yakuwa

malgasz Vavolombelon’i Jehovah

moore A Zeova Kaset rãmba

ndonga Oonzapo dhaJehova

pedi Dihlatse tša Jehofa

portugál Testemunhas de Jeová

sesotho Lipaki tsa Jehova

sona Zvapupu zvaJehovha

szango A-Témoin ti Jéhovah

szongai Timbhoni ta Yehova

szuahéli Mashahidi wa Yehova

tigrinya

tvi Yehowa Adansefo

venda Ṱhanzi dza Yehova

xhosza amaNgqina kaYehova

zulu oFakazi BakaJehova

[Kiemelt rész a 154. oldalon]

A Jehova Tanúi név Európában és a Közel-Keleten

albán Dëshmitarët e Jehovait

angol Jehovah’s Witnesses

arab ش‍هود ‍ي‍هوه‍

bolgár Свидетелите на Йехова

cseh svĕdkové Jehovovi

dán Jehovas Vidner

észt Jehoova tunnistajad

finn Jehovan todistajat

francia Témoins de Jéhovah

görög Μάρτυρες του Ιεχωβά

héber עדי־יהוה

holland Jehovah’s Getuigen

horvát Jehovini svjedoci

izlandi Vottar Jehóva

lengyel Świadkowie Jehowy

macedón, szerb Јеховини сведоци

magyar Jehova Tanúi

máltai Xhieda ta’ Jehovah

német Jehovas Zeugen

norvég Jehovas vitner

olasz Testimoni di Geova

orosz Свидетели Иеговы

örmény Եհովայի Վկաներ

portugál Testemunhas de Jeová

román Martorii lui Iehova

spanyol Testigos de Jehová

svéd Jehovas vittnen

szlovák Jehovovi svedkovia

szlovén Jehovove priče

török Yehova’nın Şahitleri

ukrán Свідки Єгови

[Kép a 155. oldalon]

A J W kezdőbetűk (magyarázat nélkül) szembetűnőek voltak az 1931-es kongresszuson. Jelentésére az új névről szóló izgalmas előadásban derült fény

[Kép a 156. oldalon]

Büszkén tudatták másokkal, hogy ők Jehova Tanúi