32. fejezet

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok”

IDŐSZÁMÍTÁSUNK szerint 33. Nizán hó 14-e volt, Jézus földi életének utolsó éjszakája. Tudta, hogy közel van halála, de nem önmagára gondolt. Ehelyett megragadta ezt az alkalmat tanítványai bátorítására.

Jézus tudta, hogy távozása után nem lesz nekik könnyű. ’Gyűlöletesek lesznek minden nép előtt’ az ő nevéért (Máté 24:9). Sátán majd megkíséreli megosztani és megrontani őket (Luk 22:31). A hitehagyás következtében álkeresztények támadnak majd (Máté 13:24–30, 36–43). És „mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” majd (Máté 24:12). Mindezekkel szemben mi fogja egybetartani őszinte tanítványait? Mindenekfelett Jehova iránti szeretetük lesz egyesítő kötelék a számukra (Máté 22:37, 38). De egymást is szeretniük kell, mégpedig oly módon, amely megkülönbözteti őket a világ többi részétől (Kol 3:14; 1Ján 4:20). Milyenfajta szeretetről mondta Jézus, hogy világosan azonosítja igaz követőit?

Azon az utolsó estén Jézus ezt a parancsolatot adta nekik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján 13:34, 35, Úf ). Jézus több mint 20 alkalommal említette meg a szeretetet azon az éjjelen. Három alkalommal pedig parancsként mondta, hogy „szeressétek egymást” (Ján 15:12, 17). Nyilvánvalóan Jézus nemcsak tizenegy hűséges apostolára gondolt, akik vele voltak azon az estén, hanem mindazokra, akik végül is az igaz keresztény hitre térnek. (Vö. János 17:20, 21.) Az egymás iránti szeretet parancsa összekötő érvényű lesz az őszinte keresztények között „minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).

Vajon azt értette ezen Jézus, hogy bárhol, bárki, aki kedvességet és szeretetet tanúsít felebarátja iránt, ezáltal Jézus egyik őszinte tanítványaként azonosítható?

„Szeressétek egymást”

Ugyanazon az estén Jézusnak sok mondanivalója volt az egységről is. „Maradjatok én bennem” — mondta tanítványainak (Ján 15:4). Azért imádkozott,  hogy követői „mindnyájan egyek legyenek”, és hozzátette: „a mint te én bennem [velem egységben, NW ], Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk” (Ján 17:21). Ezzel összefüggésben ezt parancsolta nekik: „Szeressétek egymást” (Ján 13:35, Úf ). Tehát szeretetüket nem csupán egy-két közeli barátjuk iránt fejezik majd ki, vagy egyetlen gyülekezeten belül. Jézus parancsát visszhangozva Péter apostol később így írt: „Szeressétek a testvérek egész közösségét [vagy »testvériséget«, Kingdom Interlinear]” (1Pét 2:17, NW; vö. 1Péter 5:9). Tehát ők egy szoros köteléket alkotó, világméretű testvériség. Megkülönböztetett szeretet jár mindenkinek a hívők világméretű családjában, mivel testvéreknek és testvérnőknek tekintik egymást.

Hogyan nyilvánul meg az ilyen szeretet? Mi lesz az, ami oly megkülönböztető, oly más lesz az ő egymás iránti szeretetükben, amelyből mások az igazi keresztényiség világos bizonyítékát láthatják?

„Ahogyan én szerettelek titeket”

„Szeressed felebarátodat, mint magadat” — jelentette ki Isten Törvénye Izráelnek több mint 1500 évvel azelőtt, hogy Jézus a földön élt (3Móz 19:18). A felebarát iránti ilyen szeretet azonban nem az a fajta szeretet volt, amely megkülönbözteti Jézus követőit. Jézus olyan szeretetre gondolt, amely jóval felülmúlja azt, hogy valaki úgy szeressen másokat, mint saját magát.

Az a parancs, hogy szeressék egymást — amint Jézus mondta — „új parancsolat” volt. Új volt, de nem azért, mert újabb keletű volt, mint a Mózesi Törvény, hanem abban volt új, amilyen mértékben ezt a szeretetet meg kellett valósítani. Úgy szeressétek egymást, „ahogyan én szerettelek titeket” — magyarázta Jézus (Ján 13:34, Úf ). Tanítványai iránti szeretete erős, állandó volt. Önfeláldozó szeretet volt. Azzal mutatta ki ezt, hogy nem csupán egy-két jó cselekedetet tett értük. Szellemileg táplálta őket, és amikor szükség volt rá, gondoskodott fizikai szükségleteikről (Máté 15:32–38; Márk 6:30–34). Szeretetének végső bizonyítékaként pedig odaadta értük az életét (Ján 15:13).

Ilyen kiemelkedő szeretet az, amelyet az „új parancsolat” megkíván, az a szeretet, amelyet Jézus igaz követői mutatnak majd egymás iránt (1Ján 3:16). Kik adják ma világos bizonyítékát annak, hogy engedelmeskednek az „új parancsolatnak”? A korábbiakban bemutatott tények ebben a kiadványban egyértelműen egyetlen világméretű keresztény közösségre mutatnak.

Nem jellegzetes öltözködési módról vagy rendkívüli szokásokról közismertek, hanem az egymás iránti erős és szeretetteljes ragaszkodásukról. Hírnevet szereztek maguknak az olyan szeretet kimutatásában, amely felülemelkedik a faji különbségeken és a nemzeti határokon. Arról közismertek, hogy nem hajlandók egymás ellen harcolni, még akkor sem, ha azok a nemzetek, amelyekben élnek, háborúba lépnek. Másokra az tesz mély benyomást, ahogyan segédkezet nyújtanak egymásnak megpróbáltatások idején, például amikor természeti katasztrófák sújtanak, vagy a testvériség bizonyos tagjait üldözik Isten iránti feddhetetlenségük megőrzéséért. Készek nehézségeket kiállni vagy veszéllyel dacolni, hogy megsegítsék testvéreiket és testvérnőiket, akikért  Krisztus letette az életét. Igen, készek meghalni is egymásért. Egy olyan világban, ahol növekszik az önzés, páratlan az a szeretet, amelyet felmutatnak. Ők Jehova Tanúi. *

Az egyik példa arra, hogyan működik az effajta szeretet, az Andrew hurrikánt követően volt látható, amely Florida (USA) partját érintette 1992. augusztus 24-én hétfőn, a kora reggeli órákban. A hurrikán nyomán mintegy 250 000 ember maradt fedél nélkül. Az áldozatok között több ezer Jehova Tanúja is volt. Jehova Tanúinak Vezető Testülete szinte azonnal kijelölt egy segélybizottságot, valamint segélyalapítványokat bocsátott rendelkezésre. Keresztény felvigyázók a hurrikán sújtotta területen gyorsan felvették a kapcsolatot az egyes Tanúkkal, hogy felmérjék a szükségleteiket, és támogatást nyújtsanak. Már hétfő reggel, a vihar napján, a több száz kilométerre lévő Dél-Karolinában élő Tanúk egy teherautót küldtek a katasztrófa sújtotta területre, amelyet áramfejlesztőkkel, láncfűrészekkel és ivóvízzel pakoltak meg. Kedden, más adományozott készletekkel, a városon kívülről önkéntesek százai érkeztek, hogy segítsenek a helyi testvéreknek a Királyság-termek és magánotthonok helyreállításában. A segélyezésre tett erőfeszítésekkel kapcsolatban az egyik Királyság-terem közelében élő nem Tanú asszony ezt a megjegyzést tette: „Ez valóban az a keresztény szeretet kell hogy legyen, amelyről a Biblia beszél.”

Vajon az ilyen szeretet kimerül a kedvesség egy-két kinyilvánítása után? Csupán ugyanahhoz a rasszhoz vagy nemzethez tartozó emberek felé irányul? Semmi esetre sem! Az ingatag politikai és gazdasági helyzet következtében Zaire-ban 1992 folyamán több mint 1200 Tanú vesztette el az otthonát és ingóságait. A többi zaire-i Tanú gyorsan a segítségükre sietett. Jóllehet maguk is nyomasztó helyzetben voltak, mégis megosztották amijük volt azokkal a menekültekkel, akik Szudánból Zaire-ba jöttek. Hamarosan segélyszállítmányok érkeztek Dél-Afrikából és Franciaországból; gabonadarát, sózott halat és orvosi felszerelést tartalmaztak — olyan cikkeket, amelyeket valóban hasznosítani tudtak. Amikor az állapotok szükségessé tették, újra meg újra segítségről gondoskodtak. Mialatt ez folyamatban volt, hasonló segítségről gondoskodtak sok más országban is.

Ez a fajta szeretetük nem teszi Jehova Tanúit önelégültekké. Felismerik, hogy Jézus Krisztus követőiként továbbra is ébereknek kell maradniuk.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 710. oldalon]

Milyenfajta szeretetről mondta Jézus, hogy világosan azonosítja igaz követőit?

[Oldalidézet a 711. oldalon]

Ők egy szoros köteléket alkotó, világméretű testvériség

[Kiemelt rész a 712. oldalon]

„A Tanúk törődnek az övéikkel — és másokkal is”

Ez alatt a cím alatt számolt be a „The Miami Herald” Jehova Tanúi dél-floridai segélyezéséről az Andrew hurrikán 1992 augusztusában okozott pusztítását követően. A cikk kijelentette: „Homesteadben ezen a héten senki sem csapja be Jehova Tanúi előtt az ajtót — ha esetleg lenne ajtaja, amit be tud csapni. Körülbelül 3000 önkéntes Tanú sietett az ország minden részéből a katasztrófa sújtotta területre, hogy segítsen az övéin, utána másokon is . . . Mintegy 150 tonna élelmiszer és egyéb ellátmány áramlott a Nyugat-Broward megye kongresszusi termében lévő irányítóközponton keresztül a két Királyság-terembe Homestead területén. A termekből minden reggel csoportok szélednek szét, hogy megjavítsák a Tanú testvérek megrongálódott otthonait . . . Egy tábori konyha naponta háromszor, több mint 1500 személy részére készít gyorsan ételt. És nem csak hot dogot vagy más gyorsételt. Az önkénteseknek házi sütésű kenyérrel, házi készítésű lasagnával, friss salátákkal, raguval, palacsintával és bundás kenyérrel kedveskednek — mindezek adományozott alapanyagokból” (1992. augusztus 31., 15A o.).