33. fejezet

Továbbra is maradjatok éberek!

„MIVEL Jézus világosan kijelentette, hogy egyetlen ember sem ismerheti »a napot« vagy »az órát«, amikor az Atya elrendeli Fiának, hogy »eljöjjön« a dolgok gonosz sátáni rendszere ellen, némelyek azt kérdezhetik: »Akkor miért annyira sürgős, hogy a véggel kapcsolatos várakozásban éljünk?« Nos, azért sürgős, mert Jézus gyakorlatilag szinte ugyanakkor azt is hozzátette: »Figyeljetek, maradjatok ébren . . . kitartóan őrködjetek!« (Márk 13:32–35)” (Az Őrtorony, 1985/12).

Jehova Tanúi már évtizedek óta éberen őrködnek. Mire éberek? Jézus Királyság-hatalomban való eljövetelére, hogy végrehajtsa ítéletét a dolgok gonosz sátáni rendszere felett, és Királyság-uralmának teljes áldásait kiterjessze az egész földre (Máté 6:9, 10; 24:30; Luk 21:28; 2Thess 1:7–10). Ezek az éberen őrködő egyének tudják, hogy Jézus jelenlétének „jele” 1914 óta nyilvánvaló, és a dolgok jelenlegi rendszerének utolsó napjai megkezdődtek abban az évben (Máté 24:3—25:46).

De mind ez ideig Jézus még nem érkezett el mint Ítélet-végrehajtó és Szabadító. Nos, hogyan tekintik Jehova Tanúi jelenlegi helyzetüket?

’Teljesen bizonyosak’ megértésük felől

Mint világméretű gyülekezet „megértés[ük] teljes bizonyosságával” rendelkeznek (Kol 2:2, NW ). Ez nem azt jelenti, hogy úgy érzik, megértik Jehova szándékainak minden részletét. Továbbra is nyitott elmével kutatják az Írásokat, és továbbra is tanulnak. Ám amit megtanulnak, az nem változtat alapvető nézőpontjukon Isten Szavának alapigazságaival kapcsolatban. Teljesen megbizonyosodtak ezekről az alapigazságokról; már sok évtizede felismerték és elfogadják azokat. Amit azonban megtanulnak, az folyamatosan növeli megértésüket arról, hogyan illenek az Írások bizonyos részei a bibliai igazság átfogó rendszerébe, és hogyan tudják még teljesebb mértékben alkalmazni Isten Szavának tanácsát saját életükben.

Jehova Tanúi „teljes bizonyossággal” vannak Isten ígéretei felől is. Abszolút mértékben biztosak abban, hogy egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül a legapróbb részletében sem, az összes ígéret az általa meghatározott időben be fog teljesedni. Annak a bibliai próféciának a teljesedése, amelyet láttak is és tapasztaltak is, teljesen bizonyossá teszi őket afelől, hogy a jelenlegi világ a „végső idejében” jár, és Isten ígérete egy igazságos új világról hamarosan megvalósul (Dán 12:4, 9; Jel 21:1–5).

 Mit kell tehát tenniük? „Vigyázzatok, legyetek éberek (virrasszatok) — parancsolta Jézus — mert nem tudjátok mikor van ez az idő(szak). Virrasszatok tehát . . . nehogy amikor váratlanul (hirtelen) megjő [az Úr], alva (elszunnyadva) találjon titeket, amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok (éberek legyetek)!” (Márk 13:33, 35–37, Vi). Jehova Tanúi mélységesen tudatában vannak annak, hogy ébereknek kell maradniuk.

A túlbuzgóság, amelyet időnként bizonyos próféciák beteljesedésével kapcsolatban kinyilvánítottak, nem változtat a bizonyítékokon, amelyek az első világháború óta felhalmozódtak arról, hogy a dolgok rendszere befejezésének idején élünk. Minden bizonnyal sokkal jobb buzgónak lenni — még akár túlbuzgónak is — azért, hogy meglássuk Isten akaratának megvalósulását, mintsem szellemileg álomba merülni szándékainak beteljesedését illetően. (Vö. Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6; 1Thessalonika 5:1, 2, 6.)

Mit jelent ébernek maradni?

Ébernek maradni — miként?

Az éber keresztények nem csupán ölbe tett kézzel várnak. Ellenkezőleg! Jó szellemi erőnlétben kell maradniuk ahhoz, hogy amikor Jézus elérkezik mint Ítélet-végrehajtó, egyúttal Szabadítójuknak is bizonyuljon (Luk 21:28). „Vigyázzatok magatokra — intett Jézus — nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda . . . Legyetek tehát éberek” (Luk 21:34–36, Úf ). Tehát az éberen őrködő keresztényeknek elsősorban „vigyázniuk kell magukra”, gondosan ügyelve arra, hogy mindennap úgy éljenek, ahogyan egy kereszténynek kell. Teljesen ébereknek kell maradniuk a keresztény felelősségek terén, s kerülniük kell a világra jellemző nem keresztény viselkedést, amely világ „a gonosz hatalmában van” (1Ján 5:19, Úf; Róma 13:11–14). Amikor Krisztus elérkezik, készen kell állniuk.

Kik maradtak valóban jó szellemi erőnlétben és teljesen éberek? Ennek a kiadványnak a korábbi fejezeteiben előtárt történelmi beszámoló Jehova Tanúira mutat rá. Nyilvánvalóan komolyan veszik az azzal együttjáró felelősségeket, hogy valaki keresztény. Háború idején például készek voltak a bebörtönzés és halál kockázatát is vállalni, mivel teljesen éberek voltak kötelességük tekintetében, hogy ne legyenek része a világnak, és mutassanak önfeláldozó szeretetet egymás iránt (Ján 13:34, 35; 17:14, 16). Azokra a személyekre, akik megfigyelik őket a Királyság-termeikben, hatalmas kongresszusaikon vagy akár világi munkahelyükön, hatást gyakorol jó viselkedésük (1Pét 2:12). Ebben az „erkölcsi érzés nélküli” világban, hírnevet szereztek maguknak azáltal, hogy becsületes és erkölcsileg tiszta életet élnek (Ef 4:19–24; 5:3–5).

Ébernek maradni azonban többet jelent, mint ’vigyázni magunkra’. Egy őrnek be kell jelentenie másoknak azt, amit lát. Ebben a végidőben az éber  keresztényeknek, akik világosan látják Krisztus jelenlétének jelét, hirdetniük kell másoknak az „Isten országának evangyéliomát”, valamint figyelmeztetniük kell őket, hogy Krisztus hamarosan eljön, és végrehajtja az ítéletet a dolgok e gonosz rendszerén (Máté 24:14, 30, 44). Így segítenek másoknak abban, hogy a „szabaduláshoz” vezető útra léphessenek (Luk 21:28, NW ).

Kik bizonyultak ébereknek, hangoztatva a figyelmeztetést? Jehova Tanúi az egész világon ismertek buzgóságukról Isten nevének és Királyságának hirdetésében. Nem tartják fenn a prédikálást egy választott papi osztály részére. Felismerik, hogy ez minden hívő felelőssége. Imádatuk lényeges részeként tekintik (Róma 10:9, 10; 1Kor 9:16). Milyen eredményeket szült ez?

Ma már egy növekvő gyülekezetet alkotnak, tevékeny tagok millióival, több mint 220 országban szerte a földön (És 60:22; vö. Cselekedetek 2:47; 6:7; 16:5). Az emberi történelem leghatalmasabb kormányzatai tiltották be munkájukat, elfogták és börtönbe vetették őket. Jehova Tanúi azonban továbbra is folytatták Isten Királyságának hirdetését. Elhatározásuk ugyanaz, mint az apostoloké volt, akik mikor arra utasították őket, hogy hagyják abba a prédikálást, kijelentették: „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” „[Mint uralkodónak, NW] Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Csel 4:18–20; 5:27–29).

„Folyton várd”

Jehova Tanúinak helyzete ma hasonlatos az első századi júdeai keresztényekéhez. Jézus adott nekik egy jelet, amelyből megtudhatták, mikor érkezett el az idő a Jeruzsálemből való menekülésre, hogy el ne pusztuljanak vele együtt. „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be . . . meneküljetek” — mondta Jézus (Luk 21:20–23, Úf ). Valamivel több mint harminc évvel később, i. sz. 66-ban Jeruzsálemet bekerítették a római hadseregek. Amikor a római haderők minden nyilvánvaló ok nélkül hirtelen visszavonultak, a júdeai keresztények követték Jézus utasításait, és elmenekültek — nem csupán Jeruzsálemből, hanem egész Júdea földjéről — Pereába, egy Pella nevű városba.

Ott biztonságban várakoztak. Elérkezett i. sz. 67, majd el is múlt. A 68-as esztendőt a 69-es követte. Jeruzsálem még mindig szabad maradt. Visszamenjenek? Végül is Jézus nem mondta, milyen sokáig kell várakozniuk. Ha viszont valamelyik keresztény visszatért, az nagy szerencsétlenség volt számára, mivel i. sz. 70-ben a római hadsereg oly sok katonával érkezett vissza, hogy áradat hatását keltette, amelyet nem lehetett megállítani, és ezúttal nem vonultak vissza. Sőt, lerombolták a várost, és meggyilkoltak több mint egymillió embert. A júdeai keresztényeket Pellában milyen örömmel tölthette el, hogy kitartóan várakoztak arra, hogy Jehova az általa kijelölt időben végrehajtsa az ítéletet!

Hasonló a helyzet azokkal, akik kitartóan őrködnek ma. Teljességében felismerik, hogy minél mélyebben járunk ebben a végidőben, annál nagyobb  kihívást jelent folyton várni Jézus eljövetelére. Ám nem vesztették el hitüket Jézus szavaiban: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” (Máté 24:34). A „mindezek” kifejezés az összetett „jel” különböző alkotóelemeire utal. Ez a jel nyilvánvaló 1914 óta, és a „nagy nyomorúságban” fogja elérni tetőpontját (Máté 24:21). A vég nem lehet messze.

Jehova Tanúi ezalatt abszolút mértékben elszánták magukat arra, hogy éberek maradnak, teljes hittel abban, hogy Isten véghez viszi minden ígéretét az általa alkalmas időben! Szívükbe zárják Jehova szavait, amelyeket Habakuk prófétának mondott. Jehova azzal kapcsolatosan, hogy látszólag elnézte a gonoszságot Júda királyságában az i. e. hetedik század második felében, így szólt a prófétához: „Írd le ezt a kijelentést [a nyomasztó állapotok végéről], vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik [késni látszik] is, várd türelemmel [folyton várd, NW ], mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Hab 1:2, 3; 2:2, 3, Úf ). Jehova Tanúi hasonlóan bíznak Jehova igazságosságában és igazságszolgáltatásában. Ez segít megőrizniük egyensúlyukat, s várniuk Jehova „meghatározott idejére”.

F. W. Franz, aki 1913-ban keresztelkedett meg, jól fogalmazta meg Jehova Tanúinak érzéseit. 1991-ben a Watch Tower Society elnökeként kijelentette:

„A reménységünk biztos dolog, és tökéletesen, minden valaha is elképzelt mértéket felülmúlóan megvalósul majd a kicsiny nyáj 144 000 tagjának maradékára vonatkozóan. Mi, a maradék azon tagjai, akik jelen voltunk 1914-ben, amikor valamennyiünk égbemenetelét vártuk, nem vesztettük el ezen reménységünk értékének érzését. Olyan erősek maradtunk, amilyenek addig is voltunk, és valamennyien annál jobban értékeljük e reménységünket, minél tovább kell várakozni annak beteljesülésére. Olyasmi ez, amire érdemes várni, még ha egymillió évet követelne is. Többre értékelem reménységünket, mint eddig bármikor, és soha nem akarom elveszíteni értékelésemet iránta. A kicsiny nyáj reménysége biztosítékát adja annak is, hogy a más juhok nagy sokaságának várakozása sem vallhat kudarcot, az is megvalósul majd, felülmúlva a legfényesebb elképzeléseket. Ez az, amiért mi ehhez ragaszkodunk egészen mostanáig, és ragaszkodni is fogunk mindaddig, amíg Isten ténylegesen be nem bizonyítja, hogy ő hű a »drága és felettébb nagyszerű ígéreteihez«” (2Pét 1:4; 4Móz 23:19; Róma 5:5).

Sebesen közeledik az idő, amikor Krisztus jelenléte Királyság-hatalomban az egész emberiség számára teljesen nyilvánvalóvá válik. Ekkor az éberek „elnyerik az ígéretet” (Zsid 10:36). Valóban, várakozásaik beteljesednek, „minden valaha is elképzelt mértéket felülmúlóan”. Milyen öröm és hála tölti majd el őket, hogy e jelenlegi gonosz rendszer lezáruló napjaiban ők voltak azok, akik kitartóan éberek maradtak, azok, akik buzgón hirdették Isten Királyságát!

[Oldalidézet a 713. oldalon]

Teljesen bizonyosak afelől, hogy a jelenlegi világ a „végső idejében” jár

[Oldalidézet a 714. oldalon]

Gondosan ügyelnek arra, hogy mindennap úgy éljenek, ahogyan egy kereszténynek kell

[Oldalidézet a 715. oldalon]

Kik bizonyultak ébereknek, hangoztatva a figyelmeztetést?

[Oldalidézet a 716. oldalon]

„Többre értékelem reménységünket, mint eddig bármikor, és soha nem akarom elveszíteni értékelésemet iránta” (F. W. Franz)

 [Kiemelt rész/kép a 717. oldalon]

Beszámolók a világméretű tanúskodásról

Év Ország

1920 ....... 46

1925 ....... 83

1930 ....... 87

1935 ...... 115

1940 ...... 112

1945 ...... 107

1950 ...... 147

1955 ...... 164

1960 ...... 187

1965 ...... 201

1970 ...... 208

1975 ...... 212

1980 ...... 217

1985 ...... 222

1992 ...... 229

Az országok száma

Az országok számát a föld országainak az 1990-es évek elején életben lévő felosztása szerint számoltuk, nem pedig azok szerint az uralkodó politikai felosztások szerint, amikor például korábbi nagyhatalmak uraltak egy területet, amelyet most számos független nemzet között osztottak fel.

Év Gyül.

1940 ...... 5 130

1945 ...... 7 218

1950 ..... 13 238

1955 ..... 16 044

1960 ..... 21 008

1965 ..... 24 158

1970 ..... 26 524

1975 ..... 38 256

1980 ..... 43 181

1985 ..... 49 716

1992 ..... 69 558

Gyülekezetek száma

1938 előtt nem tartottak nyilván következetes nemzetközi feljegyzést a gyülekezetek számáról.

Év Hírnök

1935 ...... 56 153

1940 ...... 96 418

1945 ..... 156 299

1950 ..... 373 430

1955 ..... 642 929

1960 ..... 916 332

1965 ... 1 109 806

1970 ... 1 483 430

1975 ... 2 179 256

1980 ... 2 272 278

1985 ... 3 024 131

1992 ... 4 472 787

Királyság-hírnökök száma

A hírnökök számlálásának módszere számos változáson ment át az 1920-as évek alatt és az 1930-as évek elején. A gyülekezeti jelentéseket hetente küldték el a Társulatnak, s nem havonta egyszer. (A havonkénti jelentés csak 1932 októberétől vált gyakorlattá.) Ahhoz, hogy valakit osztálybeli munkásnak (gyülekezeti hírnök) számítsanak, hetente legalább három órát (vagyis havonta tizenkét órát) kellett a szántóföldi szolgálatra szentelnie a „Bulletin” 1929. január 1-jei száma szerint. Az elszigetelt hírnököknek legalább hetente két órát kellett a tanúskodásra szentelniük.

Év Úttörő

1920 ......... 480

1925 ....... 1 435

1930 ....... 2 897

1935 ....... 4 655

1940 ....... 5 251

1945 ....... 6 721

1950 ...... 14 093

1955 ...... 17 011

1960 ...... 30 584

1965 ...... 47 853

1970 ...... 88 871

1975 ..... 130 225

1980 ..... 137 861

1985 ..... 322 821

1992 ..... 605 610

Úttörők

Az itt felsorolt számjegyek magukban foglalják az általános úttörők, kisegítő úttörők, különleges úttörők, misszionáriusok, körzetfelvigyázók, valamint kerületfelvigyázók számát. Az úttörőket korábban kolportőrökként ismerték, a kisegítő úttörőket pedig kisegítő kolportőrökként. Az évek többségénél a számok havi átlagot jelentenek.

Év Bibl. tan.

1945 ....... 104 814

1950 ....... 234 952

1955 ....... 337 456

1960 ....... 646 108

1965 ....... 770 595

1970 ..... 1 146 378

1975 ..... 1 411 256

1980 ..... 1 371 584

1985 ..... 2 379 146

1992 ..... 4 278 127

Házi bibliatanulmányozások

Az 1930-as évek folyamán vezettek ugyan néhány tanulmányozást egyénekkel, ám a hangsúlyt arra helyezték, hogy megtanítsák az embereknek, hogyan tanulmányozzanak maguk, valamint olyan tanulmányozásokat szervezzenek, amelyekre más érdeklődő személyek is eljárhatnak a környékről. Később, amikor egy személy valódi érdeklődést mutatott, tanulmányozást folytattak vele addig, amíg megkeresztelkedett. Még később a testvérek arra kaptak buzdítást, hogy addig folytassák a tanulmányozást, mígnem a személy elegendő segítséget kap ahhoz, hogy érett kereszténnyé váljon.

Év Óra

1930—1935 ....... 42 205 307

1936—1940 ....... 63 026 188

1941—1945 ...... 149 043 097

1946—1950 ...... 240 385 017

1951—1955 ...... 370 550 156

1956—1960 ...... 555 859 540

1961—1965 ...... 760 049 417

1966—1970 .... 1 070 677 035

1971—1975 .... 1 637 744 774

1976—1980 .... 1 646 356 541

1981—1985 .... 2 276 287 442

1986—1992 .... 5 912 814 412

Az összes óraszám

1920-as évek végéig általánosan nem adtak le jelentést az időről. Az órák számlálásának módszere számos változáson ment át: Az 1930-as évek elején csupán a házankénti tanúskodásra szentelt időt számolták — az újralátogatásokkal töltött időt nem. Míg az itt látható jelentés valóban megkapó, ez tulajdonképpen csak hozzávetőleges becslése annak a jelentős mennyiségű időnek, amelyet Jehova Tanúi Isten Királyságának hirdetőmunkájára szenteltek.

Év Elt. irod.

1920—1925 ....... 38 757 639

1926—1930 ....... 64 878 399

1931—1935 ...... 144 073 004

1936—1940 ...... 164 788 909

1941—1945 ...... 178 265 670

1946—1950 ...... 160 027 404

1951—1955 ...... 237 151 701

1956—1960 ...... 493 202 895

1961—1965 ...... 681 903 850

1966—1970 ...... 935 106 627

1971—1975 .... 1 407 578 681

1976—1980 .... 1 380 850 717

1981—1985 .... 1 504 980 839

1986—1992 .... 2 715 998 934

Elterjesztett irodalom

Néhány kivételtől eltekintve, 1940 előtt az éves számadatok nem tartalmazzák a folyóirat elhelyezéseket, jóllehet milliókat terjesztettek el belőlük. 1940 óta a számadatok tartalmazzák a könyveket, füzeteket és folyóiratokat, ám nem tartalmazzák azt a százmilliónyi traktátust, amelyet szintén felhasználtak a Királyság-üzenet iránti érdeklődés felkeltésére. Az 1920 és 1992 között több mint 290 nyelven elterjesztett 10 107 565 269 példány irodalom rendkívüli világméretű tanúskodást bizonyít.

Év Jel. Résztv.

1935 ...... 63 146 ... 52 465

1940 ...... 96 989 ... 27 711

1945 ..... 186 247 ... 22 328

1950 ..... 511 203 ... 22 723

1955 ..... 878 303 ... 16 815

1960 ... 1 519 821 ... 13 911

1965 ... 1 933 089 ... 11 550

1970 ... 3 226 168 ... 10 526

1975 ... 4 925 643 ... 10 550

1980 ... 5 726 656 .... 9 564

1985 ... 7 792 109 .... 9 051

1992 .. 11 431 171 .... 8 683

Az Emlékünnepen jelen lévők és az emlékjegyeket magukhoz vevők számadatai

Az Emlékünnepen jelen lévők számáról rendelkezésre álló adatok az 1932 előtti időről gyakran hiányosak. Időnként a közreadott számadatokba csupán a 15, 20, 30 vagy még több főből álló csoportokat számolták bele. Érdekes, hogy a legtöbb évről, amelyről rendelkezésre állnak számadatok, kiderül, hogy volt legalább néhány jelenlévő, aki nem fogyasztott az emlékjegyekből. 1933-ra a két szám közötti különbség körülbelül 3000 volt.