20. fejezet

Együttes építkezés világméretekben

A VALÓDI testvériség érzése Jehova Tanúi között sokféleképpen megnyilvánul. Akik részt vesznek összejöveteleiken, látják ennek bizonyítékát. Kongresszusaikon ez még nagyobb mértékben megmutatkozik. Az is világosan bizonyítja ezt, amikor együtt dolgoznak azon, hogy megfelelő összejöveteli helyekről gondoskodjanak gyülekezeteik számára.

Amint elkezdődött az 1990-es évtized, Jehova Tanúinak több mint 60 000 gyülekezete volt világszerte. Az előző évtized során 1759 új gyülekezettel gyarapodtak átlagosan minden évben. Az 1990-es évek elejére ez az arány több mint 3000-re nőtt évente. Mindannyiuk számára megfelelő helyről gondoskodni, hogy összejöhessenek, óriási feladat.

Királyság-termek

Mint az első század keresztényei, Jehova Tanúinak sok gyülekezete kezdetben magánotthonokat használt a legtöbb összejövetele számára. Stockholmban (Svédország) az a néhány személy, aki rendszeres összejöveteleket tartott, egy ácsműhelyt használt erre a célra, melyet a műhelyben végzett napi munka utáni időre bérelt. Az üldözés miatt egy kicsiny csoport La Coruña tartományban (Spanyolország) egy kis magtárban tartotta első összejöveteleit.

Amikor több helyre volt szükség, azokban az országokban, ahol szabadon megtehették, Jehova Tanúinak helyi gyülekezetei béreltek összejöveteli helyet. Amennyiben ez olyan terem volt, melyet más szervezetek is használtak, akkor a felszereléseket szállítani kellett, vagy össze kellett szerelni minden összejövetel alkalmával, és gyakran még sokáig érezhető volt a dohányfüst. Ahol lehetséges volt, a testvérek egy használaton kívüli raktárat vagy emeleti szobát béreltek, melyet kizárólag csak a gyülekezet használt. Idővel aztán sok helyen a magas bérleti díjak és a megfelelő helyiségek hiánya szükségessé tett más intézkedések kidolgozását. Némely esetben épületeket vásároltak és felújították azokat.

 A második világháború előtt volt néhány gyülekezet, mely kifejezetten összejöveteli célra tervezett helyiséget épített. Még az 1890-es évek elején a Bibliakutatók egy csoportja az Egyesült Államokban, Mount Lookoutban (Nyugat-Virginia) saját összejöveteli helyiséget épített. * A Királyság-termek széles körben elterjedt építése azonban nem kezdődött el az 1950-es évekig.

A Királyság-terem elnevezést J. F. Rutherford javasolta 1935-ben, aki akkor a Watch Tower Society elnöke volt. A Társulat Honoluluban (Hawaii) levő fióklétesítményeivel kapcsolatban úgy intézkedett, hogy a testvérek építsenek egy termet, ahol összejöveteleket tarthatnak. Amikor James Harrub megkérdezte Rutherford testvért, hogy milyen nevet ad majd az épületnek, ő ezt válaszolta: „Nem gondolod, hogy »Királyság-teremnek« kellene neveznünk, mivel amit mi teszünk, az a Királyság jó hírének a prédikálása?” Ettől fogva, ahol csak lehetséges volt, a Tanúk által rendszeresen használt termek fokozatosan kezdtek „Királyság-terem” felirattal ismertté válni. Így amikor a Londoni Tabernacle-t 1937—38-ban felújították, az a Királyság-terem új elnevezést kapta. Idővel aztán a helyi gyülekezetek fő összejöveteli helyiségei világszerte úgy váltak ismertté, mint Jehova Tanúi Királyság-terme.

Több módon valósítható meg

Az egyes gyülekezetek helyileg maguk döntik el, hogy bérelnek vagy építenek Királyság-termet. Az építkezési és fenntartási költségeket is ők vállalják. Alaptőkéjének megőrzése érdekében a legtöbb gyülekezet arra törekszik, hogy építési vállalkozók igénybevétele nélkül a legtöbb építési munkálatot maga végezze el.

A termek épülhetnek téglából, kőből, fából vagy más anyagokból, a költségektől és attól függően, hogy mi áll rendelkezésre a területen. Katima Mulilóban (Namíbia) hosszú füvet használtak a zsúpfedélhez és hangyabolyból vett sarat (ami nagyon erős kötőanyag) a falak és a padlózat kialakításához.  A Tanúk Segoviában (Kolumbia) saját maguk készítettek cementes építési blokkokat. Colfaxban (Kalifornia) a Mount Lassenből származó megmunkálatlan lávatömböket használták.

Mivel a maserui (Lesotho) gyülekezet összejövetelein 1972-ben gyakran több mint 200-an vettek részt, a gyülekezet tudta, hogy egy alkalmas Királyság-termet kell építenie. Mindenki segített az építkezésben. Idős testvérek mintegy 32 kilométert gyalogoltak, hogy kivegyék részüket a munkából. A gyermekek vizeshordókat görgettek a helyszínre. A testvérnők ételről gondoskodtak. Lábaikat is használták, hogy tömörítsék a talajt, előkészítve azt a betonaljzat kiöntése számára, mialatt végig Királyság-énekeket énekeltek, és a zene ritmusára döngölték a földet. A közeli hegyekben levő homokköveket használták a falakhoz, melyek csak annyiba kerültek, hogy elmentek értük, és elhozták azokat. Az eredmény egy Királyság-terem volt, mely 250 személynek biztosít ülőhelyet.

Időnként a közeli gyülekezetekből segítettek a Tanúk az építkezési munkában. Így 1985-ben, amikor Jehova Tanúi Imbaliban — egy feketék lakta kis dél-afrikai településen — építettek egy termet, melyben kényelmesen elférnek 400-an, a közeli Pietermaritzburgból és Durbanból jöttek Tanú-társak segíteni. El tudod képzelni mennyire meglepődtek a szomszédok, amikor azt látták, hogy a Dél-Afrikában levő faji zavargások idején egy sereg fehér bőrű, színes bőrű és indián Tanú özönli el a kis települést, és vállvetve dolgozik a fekete bőrű afrikai testvéreivel együtt? A helyi polgármester ezt mondta: „Csak a szeretet képes ilyet megvalósítani.”

Bármennyire készséges szellemmel rendelkeztek is a gyülekezetek, rájöttek, hogy a helyi körülmények korlátozzák a testvéreket abban, amit tehettek. A gyülekezetekben levő férfiaknak családjuk volt, akikről gondoskodniuk kellett, és rendszerint csak a hétvégeken és esetleg esténként tudtak egy keveset dolgozni az ilyen építkezéseken. Sok gyülekezetben alig volt, ha volt egyáltalán olyan valaki, aki képzett volt az építési szakmákban. Mégis egy viszonylag egyszerű, a trópusi hőmérséklethez alkalmazott, nyitott szerkezetű építményt néhány nap, esetleg néhány hét alatt fel tudtak építeni. A környező gyülekezetekben levő Tanúk segítségével több szilárd szerkezetű épületet öt-hat hónap alatt tudtak elkészíteni. Más esetekben ez talán egy-két évet vett igénybe.

Mégis, ahogy közeledtek az 1970-es évek, Jehova Tanúinak száma világszerte olyan arányban nőtt, hogy két-három új gyülekezet jött létre naponta. Az 1990-es évek elejére a növekedési arány kilenc gyülekezet volt naponta. Eleget tudtak tenni annak a kihívásnak, hogy sürgetően szükség van új Királyság-termekre?

Gyorsépítési technológiák kifejlesztése

Az 1970-es évek elején az Egyesült Államokban a Carterville (Missouri) környéki gyülekezetekből több mint 50 Tanú nekifogott, hogy segítsen egy  új Királyság-termet építeni Carterville-ben azon csoport számára, amely a Webb Cityben tartotta az összejöveteleit. Egy hétvégén felállították a fő szerkezetet és jelentős munkát végeztek a tetőn. Volt azonban még sok tennivaló, és hónapokat vett igénybe a munka befejezése; bár annak lényeges részét nagyon rövid idő alatt végezték el.

A következő évtizedben, miközben a testvérek mintegy 60 terem építésén dolgoztak együtt, akadályokkal küzdöttek meg, és több hatásos módszert fejlesztettek ki. Idővel rájöttek, hogy az alapok lerakása után csupán egyetlen hétvégén majdnem teljesen be tudnának fejezni egy Királyság-termet.

Számos gyülekezeti felvigyázó — mindannyian az Egyesült Államok közép-nyugati részéről — e cél elérésén kezdett el dolgozni. Amikor a gyülekezetek megkérték őket, hogy segítsenek nekik a Királyság-termük felépítésében, közülük egy vagy több testvér megbeszélte velük a tervet, és elmondta nekik azokat az előkészületi feladatokat, amelyeket a munka elkezdése előtt helyileg kell elvégezni. Többek között, be kellett szerezni az építési engedélyt, le kellett rakni az alapot, le kellett önteni az aljzatbetont, az elektromos energiaszolgáltatásnak működnie kellett, a föld alatti csőhálózatnak a helyén kellett lennie, és megbízható intézkedéseket kellett tenni az építőanyagok folyamatos ellátását illetően. Ezután egy időpontot lehetett kitűzni a Királyság-terem felépítésére vonatkozóan. Az épület nem előre gyártott elemekből készült, hanem teljesen a helyszínen építették fel.

Kik végezték a tényleges építőmunkát? Amennyire csak lehetséges volt, önkéntesek, fizetés nélküli munkások végezték. Gyakran egész családok vettek részt benne. Az építkezés szervezésével foglalkozó személyek kapcsolatba léptek olyan Tanúkkal, akik szakemberek voltak, és készek voltak közreműködni ezeknél az építkezéseknél. Sokan közülük buzgón tekintettek előre minden egyes új építkezésre. Más Tanúk, akik hallottak az építkezésekről, részt akartak venni azokban; a környező területekről — és sokkal távolabbi helyekről is — több százan sereglettek össze az építkezés színhelyére, égve a vágytól, hogy bármiben, amiben csak tudnak, felajánlják szolgálataikat. Legtöbbjük nem volt szakképzett építő, de nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy rájuk illik az a leírás, amely a Zsoltárok 110:3 versében Jehova messiási Királyságának támogatóiról szól: „A te néped készséggel siet.”

Csütörtök este, mielőtt kezdetét vette a nagy iramú munka, az építkezés irányítói találkoztak, hogy kidolgozzák a végső részleteket. A következő este a munkásoknak tartottak egy diavetítéses bemutatót a munkafolyamatról, hogy megértsék, hogyan halad majd a munka. A hangsúlyt az isteni tulajdonságok fontosságára helyezték. Arra buzdították a testvéreket, hogy szeretetben dolgozzanak együtt, legyenek kedvesek, mutassanak türelmet és figyelmességet. Mindenkit arra bátorítottak, hogy egyenletes tempóban dolgozzon, de ne rohanjon, és ne vonakodjon néhány percet arra szánni, hogy megosszon másokkal egy építő tapasztalatot. Másnap kora reggel az építkezés elkezdődött.

 Egy meghatározott időben, szombat reggel, mindenki abbahagyta amit épp csinált, hogy a napiszöveg megbeszélésére figyeljen. Imádkoztak, mert értékelték, hogy a teljes vállalkozás sikere Jehova áldásától függ (Zsolt 127:1).

Miután a munka elkezdődött, gyorsan haladt előre. Egy órán belül a fal tartópillérei álltak. A tetőszerkezet következett. A falborító lemezeket felszegelték a helyére. A villanyszerelők elkezdték a szerelést. Beszerelték a vezetékeket a légkondicionáláshoz és a fűtőberendezéshez. Szekrényeket készítettek és a helyükre tették. Néha egész hétvégén esett az eső, vagy az idő zord hideggé változott vagy rendkívül meleggé, de a munka folytatódott. Nem volt vetélkedés vagy versengés a szakemberek között.

Gyakran a második nap alkonya előtt elkészült a Királyság-terem — belül szépen feldíszítve, s körülötte talán még parkosítva is. Amikor gyakorlatiasabb volt, a munkát úgy tervezték, hogy több mint három napot vegyen igénybe vagy talán két hétvégét. Az építkezés befejeztével sok munkás ott maradt, bár fáradtan, de nagyon boldogan, hogy örvendjen az első szokásos gyülekezeti összejövetelnek, az Őrtorony-tanulmányozásnak.

Kétségbevonva, hogy minőségi munkát lehet végezni ilyen gyorsan — Guymonban (Oklahoma, USA) néhányan felhívták a városi építési felügyelőt. „Azt mondtam nekik, ha szeretnének valami olyat látni, ami megfelelően van elkészítve, akkor menjenek és nézzék meg a termet!” — mondta az építési felügyelő később, amikor elmesélte az esetet a Tanúknak. „Önök még azt a munkát is kifogástalanul elvégzik, ami nem látható helyen van!”

Amint nőtt a Királyság-termek iránti szükséglet, a testvérek, akik sok gyorsépítési módszert fejlesztettek ki, másokat is kiképeztek. Az arról szóló beszámolók híre, amit elvégeztek, más országokba is eljutott. Ott is alkalmazhatók az ilyen építési módszerek?

A gyorsépítés nemzetközivé válik

A Királyság-termek építése Kanadában messze elmaradt a gyülekezetek szükségletei mögött. A kanadai Tanúk meghívták azokat, akik az Egyesült Államokban gyorsépítéseket szerveztek, hogy magyarázzák el nekik, hogyan oldották meg a feladatot. A kanadaiak először meglehetősen kétségesnek tartották, hogy Kanadában ez megvalósítható, de elhatározták, hogy megpróbálják. Az első Királyság-terem Kanadában ezzel a módszerrel 1982-ben épült fel Elmirában (Ontario). 1992-re 306 ily módon felépült Királyság-terem volt Kanadában.

A Tanúk Northamptonban (Anglia) úgy gondolták, hogy ezt ők is meg tudják tenni. Az ő létesítményük 1983-ban az első volt Európában. Az ilyen típusú építkezésben tapasztalt testvérek odautaztak az Egyesült Államokból és Kanadából, hogy felügyeljenek az építkezésre, és segítsenek a helyi Tanúknak megtanulni, hogyan végezzék az építkezést. Más önkéntesek is jelen voltak még a távoli Japánból és Indiából is, valamint Franciaországból és Németországból. Önként jelentkeztek, nem fizetés fejében jöttek. Hogyan volt mindez lehetséges? Az egyik ilyen építkezésen dolgozó írországi Tanúk csoportjának  felvigyázója ezt mondta: „Ez azért sikeres, mert minden testvér és testvérnő Jehova szellemének a befolyása alatt dolgozik együtt.”

Még amikor úgy tűnik is, hogy a helyi építkezési előírások lehetetlenné tesznek ilyen építkezéseket, a Tanúk igen gyakran úgy találták, hogy amikor a részleteket körvonalazzák a városi hivatalnokoknak, ők boldogan együttműködnek.

Norvégiában, az északi sarkkörtől északra folyó gyorsépítéssel készült építkezés befejezése után a Finnmarken újság így nyilatkozott: „Egyszerűen fantasztikus! Csak így lehet kifejezni azt, amit Jehova Tanúi a múlt hétvégén véghezvittek.” Hasonlóképpen, amikor a Tanúk az Új-Zélandhoz tartozó North Islandon egy vonzó Királyság-termet építettek fel két és fél nap alatt, a helyi újság első oldalának címsora ezt hirdette: „Csodával határos építkezés.” A cikk hozzátette: „Az építkezés talán legmeghökkentőbb jellegzetessége a szervezés és a valóban nyugodt tevékenység volt.”

Ha a település távol van, ahol Királyság-teremre van szükség, a távolság nem bizonyul leküzdhetetlen akadálynak. Belize-ben annak ellenére felépítettek egy gyorsépítésű létesítményt, hogy az építőanyag minden darabját a Belize City-től 60 kilométerre levő szigetre kellett szállítani. Amikor Port Hedlandben (Nyugat-Ausztrália) egy hétvégén felépült egy légkondicionált Királyság-terem, annak anyaga és a munkaerő is gyakorlatilag 1600 kilométerről vagy még messzebbről érkezett. Az utazási költségeiket a munkások maguk fizették. Az építkezésben résztvevők többsége nem ismerte személyesen azokat a Tanúkat, akik a Port Hedlandben levő gyülekezetekhez tartoznak, és közülük csak nagyon kevesen vesznek majd valaha is részt az ottani összejöveteleken. Ez azonban nem gátolta meg őket abban, hogy ily módon fejezzék ki szeretetüket.

Még azokon a területeken sem jelent akadályt az effajta építkezési módszerek alkalmazása, ahol a Tanúk száma kevés. Trinidadból 1985-ben mintegy 800 Tanú jelentkezett önként, hogy elutazzon Tobagóba és segítsen Scarborough-ban termet építeni 84 keresztény testvérnek és testvérnőnek. Labradorban a Goose Bay-i 17 Tanúnak (többségük nő és gyermek) kétségtelenül segítségre volt szüksége ahhoz, hogy valaha is saját Királyság-terme legyen. 1985-ben Kanada más részeiről 450 Tanú három repülőgépet bérelt, hogy eljusson Goose Bay-be és elvégezze a munkát. Kétnapi kemény munka után, vasárnap este, átadási programot tartottak a befejezett teremben.

Ez nem azt jelenti, hogy most minden Királyság-terem gyorsépítési eljárással épül fel, de számuk egyre növekszik.

Területi Építőbizottságok

Az 1986-os év közepére nagymértékben megnőtt az új Királyság-termek iránti igény. Az előző év folyamán 2461 új gyülekezet alakult világszerte; ezek közül 207 az Egyesült Államokban. Néhány Királyság-termet három, négy, esetleg öt gyülekezet is használt. Ahogy az Írások előre megjövendölték, Jehova valóban felgyorsította a begyűjtés munkáját (És 60:22).

 A személyzet lehető legjobb felhasználása érdekében, valamint annak érdekében, hogy mindenki, aki Királyság-termeket épít, javára fordíthassa a szerzett tapasztalatokat, a Társulat kezdte összehangolni tevékenységüket. Kezdetként 1987-ben az Egyesült Államokat 60 Területi Építőbizottság között osztották fel. Mindannyiuk számára bőven volt mit tenni; néhányuknál hamarosan sorakoztak az építési tervek egy évre vagy még távolabbi időre szólóan. Akiket kijelöltek arra, hogy ezen bizottságokban szolgáljanak, olyan férfiak voltak, akik elsősorban szellemi képesítésűek, vének a gyülekezetekben, példamutatók Isten szelleme gyümölcseinek a gyakorlásában (Gal 5:22, 23). Közülük sokan ingatlanügyekben, mérnöki munkában, építkezésben, üzleti ügyekben, balesetvédelemben, és ezekhez kapcsolódó területeken is jártasak voltak.

A gyülekezeteket arra buzdították, hogy beszéljenek a Területi Építőbizottsággal mielőtt kiválasztanak egy telket az új Királyság-terem számára. Ahol egynél több gyülekezet volt a városban, ott arra is felhívták a figyelmüket, hogy beszéljenek a körzetfelvigyázóval (vagy körzetfelvigyázókkal), a városfelvigyázóval és a környéken levő gyülekezetek véneivel. Azoknak a gyülekezeteknek, melyek nagyobb felújítást vagy egy új Királyság-terem építését tervezték, azt tanácsolták, hogy fordítsák javukra a térségükben levő Területi Építőbizottságban levő testvérek tapasztalatát és azokat az irányelveket, melyekkel a Társulat ellátta őket. Ezen bizottság által összehangolt intézkedések történtek, hogy abból a mintegy 65 szakma valamelyikében jártas testvérből és testvérnőből gyűjtsék össze a szakképzett munkásokból álló szükséges személyzetet, akik már önként jelentkeztek, hogy segítenek ezeken az építkezéseken.

Az eljárások finomításával csökkenteni lehetett bármely építkezésen a munkások számát. Ahelyett, hogy az építkezés területén ezrek lettek volna jelen akár megfigyelőként, akár úgy, hogy szolgálataikat kínálták volna fel, csak ritkán voltak egyidőben 200-nál többen az építkezésen. Ahelyett, hogy a munkások a teljes hétvégét ott töltötték volna, csak akkor voltak jelen, amikor éppen az ő szakmunkájukra volt szükség. Így több időt fordíthattak családjukra és az otthoni gyülekezeti tevékenységükre. Amikor a helybeli testvérek meg tudtak csinálni bizonyosfajta munkát egy ésszerű időn belül, akkor gyakran ésszerűbbnek tűnt, ha csak a munka azon fázisaiban hívják a gyorsépítési csoportot, amelyekben még inkább sürgős szükség volt rájuk.

Bár a munkavégzés egésze bámulatra méltó gyorsasággal haladt előre, nem ez volt a legfontosabb tényező. A fontosabb az volt, hogy a helyi szükségletek kielégítésére szánt szerény Királyság-termek minőségi építését kivitelezzék. Gondos tervezés történt, hogy ennek megvalósítása a legkisebb költségbe kerüljön. Intézkedések történtek, hogy a biztonság — a munkások, a szomszédok, a járókelők biztonsága és a Királyság-terem jövendő használóinak biztonsága — a legelső helyen álljon.

Amikor ennek a Királyság-termek építésére vonatkozó intézkedésnek a híre eljutott más országokba is, akkor a Társulatnak azokat a fiókhivatalait, melyek úgy gondolták, hogy ez az intézkedés az ő területükön is előnyös lenne, ellátták a szükséges információkkal. 1992-ben már a Társulat által kijelölt  Területi Építőbizottságok segítettek a Királyság-termek építésében Argentínában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Franciaországban, Japánban, Kanadában, Mexikóban, Nagy-Britanniában, Németországban és Spanyolországban. Az építési eljárásokat a helyi körülményeknek megfelelően alkalmazták. Amikor egy másik fiókhivatal segítségére volt szükség a Királyság-terem építéséhez, azt a Társulat főhivatalán keresztül intézték. A világ némely részén napok alatt elkészültek az új termek; máshol hetek vagy talán néhány hónap alatt. Gondos tervezéssel, és összehangolt erőfeszítésekkel egy új Királyság-terem elkészítéséhez szükséges idő határozottan lecsökkent.

Jehova Tanúinak építési tevékenysége nem korlátozódik csak Királyság-termekre. Nagyobb létesítményekre is szükség van, amikor gyülekezeti csoportok jönnek össze az évenként megtartandó körzetkongresszusokra és különleges kongresszusi napokra.

A kongresszusi termek iránti szükségletnek eleget téve

Éveken át sokféle létesítményt használtak körzetgyűlések megtartására. Jehova Tanúi olyan helyiségeket béreltek, mint városi előadótermek, iskolák, színházak, gyakorlótermek, sportcsarnokok és vásárcsarnokok. Néhány helyen nagyon jó létesítmények álltak rendelkezésre elfogadható áron. Több esetben viszont sok időt és erőfeszítést igényelt a helyiség kitakarítása, a hangosító berendezések felszerelése, egy emelvény felállítása és a székek szállítása. Néha az utolsó percben visszamondták a helyiség bérbeadását. Amint a gyülekezetek száma növekedett, egyre inkább nehézzé vált megfelelő helyiségeket találni. Mit lehetett tenni?

A megoldás Jehova Tanúi számára ismét csak az volt, hogy saját helyiségekkel rendelkezzenek. Ez megfelelő épületek felújítását és újak építését foglalta magában. Az első ilyen kongresszusi terem az Egyesült Államokban egy színház volt, Long Island City-ben (New York), melyet Jehova Tanúi felújítottak, és 1965 vége felé kezdték használni.

Körülbelül ugyanabban az időben a Karib-tengeri Guadeloupe-on a Tanúk tervbe vettek egy kongresszusi termet a szükségleteik kielégítésére. Úgy érezték, hogy hasznos lenne, ha a körzetgyűléseiket sok különböző helyszínen tarthatnák meg. A városok többsége azonban nem rendelkezett olyan létesítményekkel, melyek elég nagyok lennének. Így a Tanúk építettek egy hordozható szerkezetet, mely acélcsövekből és alumínium tetőzetből készült, olyasvalamit, ami elegendő 700 embernek, és bárhol felállítható, ahol elegendő, viszonylag egyenletes földterület áll rendelkezésre. Majd újra és újra nagyobbítaniuk kellett a termet, amíg az el nem érte az 5000 férőhelyes nagyságot. Képzeld csak el a 30 tonnányi anyag költöztetését, össze- és szétszerelését minden kongresszusi alkalommal! Ezt a kongresszusi termet évente számos alkalommal felépítették és szétszerelték 13 éven át, amíg végül már alig lehetett helyet találni a hordozható terem számára, és telket kellett vásárolni, valamint egy állandó kongresszusi termet kellett építeni, amely ma már körzet- és kerületkongresszusok helyszínéül szolgál.

 Kongresszusi termek építésekor elég sok helyen felhasználják a már meglevő épületeket is. Az angliai Hays Bridge-ben (Surrey), vásároltak egy 50 éves iskolakomplexumot, és felújították. Ez egy gyönyörű 11 hektárnyi vidéki területen helyezkedik el. Spanyolországban volt filmszínházakat és egy kereskedelmi áruraktárt alakítottak át, és tettek használhatóvá; Ausztráliában egy használaton kívüli textilgyárat; a kanadai Quebec-ben egy tánctermet; Japánban egy tekepályát; a Koreai Köztársaságban pedig egy raktárépületet. Ezeket mind vonzó kongresszusi termekké alakították, melyek jól szolgálhattak a bibliai oktatás nagy központjaiként.

Más kongresszusi termeket alapjaitól fogva teljesen újonnan építettek. Az angliai Hellabyben (South Yorkshire) a nyolcszögletű terem egyedülálló megtervezése, valamint az a tény, hogy sok munkát önkéntes munkások végeztek, kiváltotta, hogy erről cikk jelenjen meg az Építészmérnökök Intézetének újságában. A kanadai Saskatoonban (Saskatchewan) a kongresszusi termet úgy tervezték, hogy 1200 személynek szolgáljon ülőhelyül, de a mozgatható közfalak segítségével az épület négy egymás melletti Királyság-teremként is használható. A Haitin levő kongresszusi terem (melynek előre gyártott elemeit az Egyesült Államokban készítették, és onnan szállították) kétoldalt nyitott volt, hogy a bent ülőket folyamatosan hűsítse a felkerekedő szél — kellemesen enyhülést hozva a haiti nap hevétől. Port Moresbyben (Pápua Új-Guinea) oly módon tervezték a termet, hogy a falrészek ajtókként nyithatók, hogy elhelyezzék azokat is, akik a teremben már nem férnek el.

Egy kongresszusi terem építését nem a felvigyázóknak egy kis csoportja dönti el, akik aztán mindenki mástól elvárják, hogy támogassák azt. Mielőtt bármilyen új kongresszusi terem épül, a Társulat intézkedik, hogy gondosan vizsgálják meg, szükség van-e a teremre, és mekkora lesz a kihasználtsága. Nemcsak az építkezés iránti helyi lelkesedést veszik figyelembe, hanem a terület teljes szükségleteit is. Ezt minden érintett gyülekezettel megbeszélik, azért  hogy megállapítsák, a testvérek kívánják-e és képesek-e támogatni az építkezést.

Így, amikor egy területen megkezdődik a munka, Jehova Tanúi teljes szívvel támogatják azt. Minden építkezést a Tanúk maguk finanszíroznak. A szükséges kiadások költségeiről bár beszélnek, a hozzájárulás önkéntes alapon történik és névtelenül. Gondos, előzetes tervezés készül, és a Királyság-termek építéséből szerzett eddigi tapasztalatot, valamint gyakran a más helyeken épült kongresszusi termek felépítéséből nyert tapasztalatot hasznosítják az építkezéskor. Ahol szükség van rá, a munka bizonyos fázisainak az elvégzésével talán vállalkozókat bíznak meg, de legnagyobb részét a lelkes Tanúk végzik el. Ez a mód a felére csökkenti a költséget.

Mivel a munkaerőt képzett szakemberek és egyéb olyan személyek alkotják, akik önként ajánlják fel idejüket és tehetségüket, az egész építkezés általában gyorsan halad előre. Némely építkezés talán egy évnél is több időt vesz igénybe. A Vancouver-szigeten (Kanada) azonban 1985-ben mintegy 4500 önkéntes csupán kilenc nap alatt teljesen elkészített egy 2300 négyzetméteres kongresszusi termet. Az építmény magában foglal még egy 200 ülőhelyes Királyság-termet is, hogy a helyi gyülekezetek használják. Új-Kaledóniában 1984-ben a hatóság kijárási tilalmat rendelt el politikai nyugtalanság miatt, s mégis mintegy 400 önkéntes dolgozott egyszerre a kongresszusi terem építésén, és mindössze négy hónap alatt be is fejezték. Stockholm közelében (Svédország) hét hónap alatt egy szép, praktikus kongresszusi termet építettek 900 párnázott tölgyfaszékkel berendezve.

Néha kitartó erőfeszítésekre van szükség a bíróságokon azért, hogy megkapják az engedélyeket ezen kongresszusi termek építéséhez. Így történt ez a kanadai Surreyben, Brit Columbiában. A telek vásárlásakor a területi előírások szerint engedélyezett volt ilyen imádati hely építése. De amikor az építési terveket 1974-ben előterjesztették, Surrey Kerületi Tanácsa jóváhagyott egy helyhatósági rendeletet, amely kikötötte, hogy templomokat és kongresszusi termeket csak a P—3-as zónában szabad építeni — olyan zónában, amely nem is létezett! Ennek ellenére a helyhatósági területen korábban 79 templom épült minden nehézség nélkül. Az ügy bíróság elé került. A bíróság ismételten Jehova Tanúi javára döntött. Amikor az előítélettel telt hivatalnokok által állított akadályok végre elhárultak, az önkéntes munkások olyan lelkesedéssel végezték az építkezést, hogy körülbelül hét hónap alatt be is fejezték. Amint Nehémiás esetében is igaz volt, amikor erőfeszítéseket tett az ősi Jeruzsálem falainak újjáépítésekor, úgy ők is azt érezték, hogy a munka elvégzésekor ’Isten keze volt fölöttük’ (Neh 2:18).

Amikor Jehova Tanúi az Egyesült Államokban megvásárolták a Stanley Színházat Jerseyben (New Jersey), a színház a történelmi épületek állami nyilvántartásában szerepelt. Bár a színház szánalmasan elhanyagolt állapotban volt, kiváló esélye volt arra, hogy kongresszusi teremként használják majd. Mégis, amikor a Tanúk el akarták végezni a szükséges felújítási munkát, a városi hivatalnokok megtagadták az engedélyeket. A polgármester nem akarta,  hogy Jehova Tanúi ott legyenek azon a helyen; neki más tervei voltak az ingatlanra vonatkozóan. Bírósági eljárásra volt szükség annak érdekében, hogy megakadályozzák a hivatalnokokat a hatalmukkal való törvénytelen visszaélésben. A bíróság a Tanúk javára döntött. Nem sokkal ezután a helyi lakosok a polgármester hivatalbanmaradása ellen szavaztak. A termen végzett munka gyorsan haladt előre. Az eredmény egy szép kongresszusi terem, melyben több mint 4000 ülőhely van. Most ez olyan hely, melyre az üzletemberek és a város lakói egyaránt büszkék.

Az elmúlt 27 év alatt Jehova Tanúi a föld sok részén vonzó és célszerű kongresszusi termeket építettek, hogy azok a bibliai oktatás központjaiként szolgáljanak. Ma már egyre növekvő számban találunk ilyen termeket Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában és Keleten, valamint sok szigeten. Némely országban — például Nigériában, Olaszországban és Dániában — Jehova Tanúi nagyobb, állandó jellegű, nyitott térségű létesítményeket is építettek, melyek kerületkongresszusaik számára használhatók.

Jehova Tanúi azonban nemcsak kongresszusi termek és Királyság-termek építésével foglalkoznak annak érdekében, hogy ezzel előmozdítsák Isten Királyságának hirdetését.

Hivatalok, nyomdák és Bétel-otthonok világszerte

1992-ben a Watch Tower Societynek 99 fiókhivatala volt a világon, melyek mindegyike azt a célt szolgálta, hogy a világ szántóföldjének azon a részén összehangolja Jehova Tanúi tevékenységét. Ezen fiókhivataloknak több mint a fele különböző fajta nyomtatással is foglalkozott, hogy előmozdítsa a bibliai oktatás munkáját. A fiókhivatalokban dolgozókat többnyire Bételnek — jelentése „Isten háza” — nevezett otthonokban, mint egy nagy családot szállásolják el. Jehova Tanúi számbeli növekedése miatt és a prédikálótevékenységük kiterjesztése miatt szükségessé vált kibővíteni ezeket a létesítményeket, és újakat is építeni.

Oly gyors volt a szervezet növekedése, hogy sokszor 20-40 fiókbővítési program volt egyszerre folyamatban. Ez hatalmas nemzetközi építkezési programot igényelt.

Mivel igen sok építési munka folyik világszerte, a Watch Tower Societynek New York-i főhivatalában saját Mérnöki és Tervezői Osztálya van. Sokéves tapasztalattal rendelkező mérnökök otthagyták világi munkájukat, és önként ajánlkoztak, hogy teljes időben segítsenek az építkezési tervekben, melyek közvetlenül kapcsolódnak a Királyság-tevékenységhez. Továbbá azok, akik tapasztaltak, más férfiakat és nőket is kiképeztek a mérnöki, tervezői és műszaki rajzolói munkában. Az osztály összehangoló munkája által a föld bármely részéről a fiókhivatali építkezésből nyert tapasztalatokat javukra fordíthatják a többi országban azok, akik az építkezésen dolgoznak.

Idővel a folyamatos nagy mennyiségű munka miatt hasznosnak bizonyult Japánban egy Területi Tervezőirodát nyitni, hogy segítsen Keleten tervrajzokat készíteni az építkezésekhez. Európában és Ausztráliában is működnek Területi  Tervezőirodák, melyeknek személyzetét különböző országokból választották. Ezek az irodák szorosan együttműködnek a főhivatali irodával és szolgáltatásaik — a számítógépes technológia felhasználásával együtt — bármely építkezési helyszínhez szükséges tervezői személyzet létszámát csökkentik.

Vannak viszonylag szerény méretű építkezések is. Ez volt a helyzet a Tahitin 1983-ban épült fiókhivatal esetében is. Irodahelyiséget, raktárhelyiségeket és nyolc önkéntes munkás számára szállást foglalt magában az építkezés. Ugyanez volt a helyzet azzal a négyszintes fiókhivatali épülettel is, melyet 1982—1984-ig építettek a Karib-tengeri Martinique szigetén. Ezek az épületek talán nem oly különlegesek a más országok nagyvárosaiban lakó emberek számára, mégis magukra vonták a nyilvánosság figyelmét. A France-Antilles című újság arról számolt be, hogy a fiókhivatali épület Martinique-on „egy építészeti remekmű”, mely a „jól végzett munka iránti nagy szeretetet” tükrözi.

A méretüket tekintve ezzel ellentétben a Kanadában 1981-ben befejezett épületek egy több mint 9300 négyzetméteres alapterületű nyomdát vagy üzemet foglaltak magukba, valamint a 250 önkéntes számára elegendő lakóépületet. Brazíliában, Cesário Langén az ugyanebben az évben elkészült Őrtorony-komplexum nyolc épületből állt csaknem 46 000 négyzetméteres alapterületen. Ehhez szükség volt 10 000 teherautónyi cementre, kőre és homokra, valamint annyi betonoszlopra, hogy azok magassága egymásra rakva kétszer meghaladná a Mount Everest magasságát! Amikor 1991-ben egy nagy, új nyomdát készítettek a Fülöp-szigeteken, egy 11 szintes lakóépület felépítésére is szükség volt.

Nigériában a növekvő számú Királyság-hirdető szükségleteinek kielégítése érdekében 1984-ben hatalmas építkezés vette kezdetét Igiedumában. Ez magában foglalt egy üzemet, egy nagy kiterjedésű irodaépületet, négy egymáshoz kapcsolódó lakóépületet és más szükséges létesítményeket. Úgy tervezték, hogy az üzemet teljesen előre gyártott elemekből készítik, és az Egyesült Államokból szállítják. A testvérek azonban lehetetlennek tűnő határidőkkel találták szembe magukat. Amikor mégis határidőre elkészültek, és minden biztonságosan megérkezett az építkezés helyszínére, a Tanúk nem maguknak tulajdonították azt, hanem köszönetet mondtak Jehovának, az ő áldásáért.

Gyors terjeszkedés világszerte

A Királyság hirdetésének munkája azonban oly gyorsan növekedett, hogy egy ország fióklétesítményeinek nagyobb bővítése után is gyakran arra volt szükség, hogy viszonylag rövid időn belül újra építkezni kezdjenek. Nézzünk néhány példát.

Peruban 1984 végén fejeztek be egy szép, új fiókhivatalt — irodahelyiségekkel, 22 hálószobával, a Bétel-család számára alapvető szükségletű egyéb épületekkel és egy Királyság-teremmel. A Királyság-üzenetre való reagálás ebben a dél-amerikai országban azonban sokkal nagyobb volt, mint ahogy azt előre látták. Négy évvel később szükség volt kétszer akkorára bővíteni a meglevő épületkomplexumot; ekkor már egy földrengésbiztos tervet alkalmazva.

 Kolumbiában 1979-ben fejeztek be egy tágas, új fiókkomplexumot. Úgy tűnt, hogy sok éven át elegendő hellyel szolgál majd. A Tanúk száma azonban Kolumbiában hét éven belül csaknem megduplázódott, és a fiókhivatal addigra már nemcsak Kolumbia számára, hanem a szomszédos négy ország számára is nyomtatta a La Atalaya és a ¡Despertad! folyóiratokat. 1987-ben újra el kellett kezdeniük az építkezést — ezúttal olyan helyen, ahol több hely van a terjeszkedésre.

Brazíliában Jehova Tanúi 1980-ban mintegy 14 000 000 órát szenteltek a Királyság-üzenet nyilvános prédikálására. Ez a szám 1989-ben majdnem 50 000 000-ra növekedett. Több ember kívánta kielégíteni szellemi étvágyát. A nagy kiterjedésű fióklétesítmények, melyeket 1981-ben adtak át, többé nem voltak elegendőek. Egy új üzem alapjainak a kiásása már 1988 szeptemberében folyamatban volt. Az új üzem 80 százalékkal nagyobb alapterületű mint a meglevő üzem, és természetesen a megnövekedett Bétel-család számára is lakóépületekről kellett gondoskodni.

A németországi Selters/Taunusban 1984-ben adták át a Watch Tower Society második legnagyobb nyomdaépületét. Öt évvel később, a németországi növekedés miatt, valamint a tanúskodómunka kiterjesztésének lehetőségei miatt, azokban az országokban, melyek számára ez a fiókhivatal nyomtatja az irodalmat, tervek készültek az üzem mintegy 85 százalékos kibővítésére, valamint kiszolgáló létesítmény építésére.

A japán fiókhivatal 1972-ben költözött Tokióból a numazui hatalmas új épületbe. 1975-ben újra nagyobb bővítést végeztek. 1978-ban újabb ingatlant vettek Ebinán, és hamarosan kezdetét vette a numazuinál háromszor is nagyobb üzem építése. Ezt 1982-ben fejezték be, s még ez sem volt elég; 1989-re további épületekkel bővítették. Nem lehetett volna csak egyszer építeni, és olyan nagyra, amekkora elegendő? Nem. A japán Királyság-hírnökök száma olyan iramban nőtt újra meg újra a kétszeresére, amit egyetlen ember sem láthatott előre. Számuk, amely 1972-ben 14 199 volt, 1989-re 137 941-re emelkedett, és nagy részük szentelte a teljes idejét a szolgálatra.

Hasonló példák láthatók a föld más részein is. Egy évtizeden belül — és néha pedig néhány éven belül — egy nyomdával felszerelt nagy fiókhivatal építése után, újra nagyobb bővítést kellett végrehajtani. Ez történt többek között Mexikóban, Kanadában, Dél-Afrikában és a Koreai Köztársaságban is.

Kik végzik a tényleges építőmunkát? Hogyan valósítják meg mindezt?

Sok ezren égnek a vágytól, hogy segítsenek

Svédország 17 000 Tanújából, az Arbogában levő fiókhivataluk építésének idején, mintegy 5000-en önként ajánlkoztak, hogy segítenek a munkában. A legtöbben egyszerűen készséges segítők voltak, de volt elég kiválóan képzett szakember is, hogy ügyeljen a munka helyes elvégzésére. Mi indította őket? A Jehova iránti szeretet.

 Amikor Dániában egy hivatalnok a földmérő hivatalból meghallotta, hogy a holbæki új fiókhivatal összes munkáját Jehova Tanúi fogják elvégezni, kételyeinek adott hangot. Mindazonáltal a segítséget önként felajánló Tanúk sorai között megtalálható volt minden szükséges szakértelem. Vajon jobban jártak volna, ha vállalkozókat bíznak meg a munka elvégzésével? Miután az építkezés befejeződött, a város építészeti osztályáról szakemberek járták körbe az épületet, és kifejtették véleményüket a kitűnő szakmai kivitelezést illetően — mint ami olyasvalami, amit manapság ritkán látnak a kereskedelmi célú munkákban. Ami azt a hivatalnokot illeti, aki korábban kételyeinek adott hangot, mosolygott, és ezt monda: „Tudják, akkor még nem tudtam milyen szervezetük van önöknek.”

Ausztráliában szétszórtan vannak a települések; így a 3000 önkéntes munkás legtöbbjének, aki az ingleburni fióklétesítményeken dolgozott 1978 és 1983 között, legalább 1600 kilométert kellett utaznia. De megszervezték az önkéntes csoportok busszal való utazását, az útba eső gyülekezetek pedig vendégszeretően ajánlottak fel élelmet és ajánlották fel társaságukat a testvéreknek a pihenőhelyeken. A testvérek közül néhányan eladták otthonukat, bezárták üzletüket, szabadságot vettek ki és más áldozatokat hoztak, hogy részt vehessenek az építkezésen. Tapasztalt szakemberek jöttek el — voltak akik többször is —, hogy betonozzanak, mennyezetet szereljenek, kerítést készítsenek. Mások anyagokat adományoztak.

Az ilyen építkezéseken részt vevő önkéntesek többsége szakképzetlen volt, de egy kis képzéssel közülük néhányan nagy felelősségeket vállaltak, és kitűnő munkát végeztek. Megtanultak ablakot készíteni, traktort kezelni, betont keverni és téglafalat rakni. Határozottan előnyben voltak a nem Tanúkkal szemben, akik ugyanezt a munkát üzleti alapon végzik. Milyen értelemben? Úgy, hogy azok, akik tapasztaltak voltak, készségesen megosztották mással tudásukat. Egyikük sem félt attól, hogy valaki más elveszi majd tőlük a munkájukat; mindenkinek volt bőven mit tenni. S nyomós ok volt arra, hogy jó minőségű munkát végezzenek, mert az Isten iránti szeretet kifejezéseként tették azt.

Minden építkezési területen néhány Tanú az építkezési „család” magvát alkotja. A németországi Selters/Taunusban, 1979-től 1984-ig, általában több százan alkották a munkásoknak e magvát. Mások ezrével csatlakoztak hozzájuk különböző időszakokra, sokan a hétvégeken. Gondos terv készült, úgyhogy amikor önkéntesek érkeztek, volt bőségesen mit tenniük.

Ameddig az emberek tökéletlenek, addig nehézségek is lesznek, de azok, akik ezeken az építkezéseken dolgoznak, a Biblia alapelvei szerint próbálják megoldani ezeket. Tudják, hogy keresztény módon végezni a dolgokat sokkal fontosabb, mint a teljesítmény. Japánban, az ebinai építkezés helyszínén emlékezésképpen nagy táblák voltak láthatók, melyek védősisakos munkásokat ábrázoltak, és mindegyik védősisakra Isten szellemének egy-egy gyümölcse volt írva japán betűkkel: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal 5:22, 23). Akik meglátogatják a  munkaterületeket, láthatják és hallhatják a különbséget. Saját megfigyeléseinek hangot adva, egy újságíró, aki körbejárta a brazíliai fióképítés helyszínét, ezt mondta: „Nincs fejetlenség, nem hiányzik az együttműködés . . . Ez a keresztényi légkör különbözik attól, amit a brazil üzleti életben megszoktunk.”

Állandó növekedés a világközpontban

Mialatt a Watch Tower Society fiókhivatalai növekszenek, a világközpont létesítményeinek a bővítésére is szükség van. A második világháború óta több mint tíz alkalommal voltak nagyobb bővítések a brooklyni hivatal üzem- és irodaépületein, valamint New York állam más területein. Azért, hogy lakásról gondoskodjanak a személyzet számára, szükséges volt számos épületet — úgy nagyokat, mint kicsiket — építeni, vagy vásárolni és felújítani. Annak ellenére, hogy New Yorktól északra az Őrtorony Oktatási Központban — melyet 1200 személy elhelyezésére terveztek, beleértve a bentlakó személyzetet és a tanulókat is — 1989-ben elkezdett bővítési munkálatok még folyamatban voltak, újabb nagyobb brooklyni bővítéseket jelentettek be 1990 augusztusában és 1991 januárjában.

1972 óta nem szűnt meg az építőmunka a brooklyni világközpontban és a hozzá szorosan kapcsolódó létesítményeken New York egyéb területein és New Jerseyben. Idővel nyilvánvalóvá vált, hogy bár a rendszeres építőmunkások száma több száz, mégsem tudnak lépést tartani az elvégzendő munkával. Így 1984-ben egy folyamatos ideiglenes-munkás programot vezettek be. Levelet küldtek az Egyesült Államokban akkor levő 8000 gyülekezetnek, hogy segíteni hívjanak képesített testvéreket egy-két hétre vagy tovább. (Egy ehhez hasonló program már jól bevált néhány fiókhivatalban, köztük Ausztráliában is, ahol azokat hívták meg önkéntes munkára, akik két hétig tudtak maradni.) A munkásokat ellátták szállással és élelemmel, de ők fizették saját útiköltségüket, és nem kaptak munkabért. Kik válaszoltak?

1992-ig jóval több mint 24 000 kérelmet dolgoztak fel! Ezek közül legalább 3900 kérelem olyan személyé, aki másodszor vagy harmadszor, sőt tizedszer vagy huszadszor jött vissza. Legtöbbjük vén, kisegítőszolga vagy úttörő — kitűnő szellemi képesítésű személy. Mindannyian önként ajánlották fel, hogy bármit megtesznek, amire szükség van, akár arra kérik fel őket, hogy saját szakmájukban dolgozzanak, akár máshol. A munka gyakran nehéz és piszkos volt. De ők kiváltságnak tekintették, hogy ily módon vegyenek részt a Királyság-érdekek előmozdításában. Néhányan úgy érezték, hogy ez segített nekik jobban értékelni az önfeláldozás szellemét, mely a világközpontban végzett munkát jellemzi. Mindannyian gazdag jutalomnak tekintették, hogy ennek eredményeként jelen lehettek a Bétel-család reggeli imádatának és a heti családi Őrtorony-tanulmányozásának programján.

Nemzetközi önkéntesek

Mivel egyre nagyobb igény lett a gyors iramú terjeszkedésre, ezért 1985-ben életbe lépett egy elrendezés a nemzetközi önkéntesekre vonatkozóan.  Ez nem azt jelentette, hogy ekkor kezdődött el a nemzetközi együttműködés az építkezésben, de az elrendezést most körültekintően a főhivatalból hangolták össze. Minden résztvevő olyan Tanú, aki önként ajánlkozik arra, hogy a saját országán kívül segít az építkezési munkában. Ők szakképzett munkások, valamint olyan házastársak, akik férjükkel mennek, hogy bármiben segítsenek, amiben csak tudnak. Legtöbbjük saját maga fizeti az utazási költségeit; egyikük sem kap munkabért azért, amit csinál. Közülük néhányan rövid távra, általában két héttől három hónapig terjedő időszakra mennek. Mások hosszú távú önkéntesek, akik egy vagy több évig maradnak, vagy talán addig, amíg be nem fejeződik az építkezés. Több mint 3000 Jehova Tanúja vett részt ebben az első öt év folyamán 30 különböző országból, és ennél is többen égtek a vágytól, hogy részt vegyenek a munkában, ha szaktudásukra szükség van. Kiváltságnak tekintették, hogy saját magukat és anyagi eszközeiket adják ahhoz, hogy Isten Királysága érdekeit ily módon mozdítsák elő.

A nemzetközi önkéntesek számára szállásról és élelemről gondoskodtak. A kényelem gyakran a legalacsonyabb fokozatú. A helyi Tanúk nagyon értékelik azt, amit a hozzájuk ellátogató testvéreik tesznek, és ahol csak lehetséges, szívesen osztják meg velük otthonukat, bármilyen szerény legyen is az. Az élelmet többnyire a munkahelyen fogyasztják el.

A más országokból való testvérek nem azért vannak ott, hogy az összes munkát ők végezzék el. Céljuk az, hogy a helyi építőbrigáddal dolgozzanak együtt. Az országból százak vagy akár ezrek is eljöhetnek, hogy segítsenek a hétvégeken vagy egy hétig, vagy még tovább. Argentínában 259 külföldről érkező önkéntes dolgozott együtt több ezer helyi testvérrel, akik közül néhányan mindennap, mások néhány hétig és még többen a hétvégeken  dolgoztak ott. Kolumbiában több mint 830 nemzetközi önkéntes segített különböző ideig. Azonkívül volt több mint 200 helyi önkéntes is, akik teljes időben kivették részüket az építkezésben, és további 250-en vagy még többen is segítettek minden hétvégén. Összesen több mint 3600 különböző személy vett részt a munkában.

A nyelvi különbségek nehézséget jelenthetnek, de nem akadályozzák meg a nemzetközi csoportokat abban, hogy együtt dolgozzanak. Jelbeszéd, arckifejezések, jó humorérzék és az a vágy, hogy olyan munkát végezzenek, mely tiszteletet szerez majd Jehovának, segít a munkát elvégezni.

Kiemelkedő szervezeti növekedés — és ebből következően a nagyobb fióklétesítmények iránti igény — sokszor olyan országokban is tapasztalható, ahol csak korlátozott számban van szakképzett építőmunkás. Ez azonban nem akadály Jehova Tanúi között, akik boldogan segítenek egymásnak. Ők egy olyan világraszóló család részeként dolgoznak együtt, melyet nem oszt meg a nemzetiség, a bőrszín vagy a nyelv.

Pápua Új-Guineán a kormány Munkaügyi Minisztériumának kérésével összhangban minden Ausztráliából és Új-Zélandról érkező önkéntes megtanította a szakmáját egy pápua új-guineainak. Így miközben a helyi Tanúk önmagukat adták, olyan szakmákat tanultak meg, melyek a saját és családjuk szükségleteinek a kielégítésében segíthetnek nekik.

Amikor egy új fiókhivatalra volt szükség Salvadorban, akkor 326 külföldi önkéntes csatlakozott a helyi testvérekhez. Az ecuadori építkezésnél 14 országból 270 Tanú dolgozott együtt ecuadori testvérével és testvérnőjével. Voltak olyan nemzetközi önkéntesek, akik több, egyidőben zajló építkezésen is dolgoztak. Körforgásszerűen váltották az építkezési helyszíneket Európa és Afrika között, aszerint ahogyan a szaktudásukra szükség volt.

1992-ig 49 fióklétesítményhez küldtek ki nemzetközi önkénteseket, hogy segítsék a helyi építkezési brigádokat. Néhány esetben azok, akik segítséget kaptak ebből a programból, viszonzásul képesek voltak segítségről gondoskodni mások számára. Így voltak olyan filippínók, akik — hasznot merítve a mintegy 60, hosszú távú nemzetközi önkéntes munkájából, akik a Fülöp-szigeteki fióklétesítmény építésében segítettek, valamint a több mint 230, külföldről érkező önkéntes munkájából, akik rövidebb ideig segítettek — rendelkezésre bocsátották magukat, hogy segítsenek a létesítmények felépítésében Délkelet-Ázsia egész területén.

Jehova Tanúi azért végzik ezt az építkezési munkát, mert a jelenlegi szükségletek kapcsolatban vannak a jó hír prédikálásával. Jehova szellemének segítségével a lehető legnagyobb tanúskodást akarják elvégezni az Armageddonig még hátralevő időben. Meg vannak győződve arról, hogy Isten új világa nagyon közel van, és hiszik, hogy mint szervezett nép túlélőkként jutnak be az Isten messiási Királyság-uralma alatt levő új világba. Azt is remélik, hogy az általuk épített, és Jehovának szentelt szép létesítmények közül sokat Armageddon után talán továbbra is központokként használnak majd fel, ahonnan az egyedüli igaz Isten ismerete terjedhet szét, amíg az valóban betölti a földet (És 11:9).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 322. oldalon]

A közeli gyülekezetekből érkező Tanúk segítettek a munkában

[Oldalidézet a 323. oldalon]

Az építési munkát önkéntes, fizetés nélküli munkások végezték

[Oldalidézet a 324. oldalon]

A hangsúlyt a szellemi képesítésekre helyezték

[Oldalidézet a 326. oldalon]

Minőségi építkezés, biztonság, legkisebb költség, gyorsaság

[Oldalidézet a 328. oldalon]

Hordozható kongresszusi terem!

[Oldalidézet a 331. oldalon]

Bíróságokhoz folyamodva

[Oldalidézet a 332. oldalon]

Nagyarányú nemzetközi terjeszkedés

[Oldalidézet a 333. oldalon]

A munkások Jehovának tulajdonítják az érdemet, nem saját maguknak

[Oldalidézet a 334. oldalon]

Olyan arányú növekedés, melyet ember előre meg nem mondhatott

[Oldalidézet a 336. oldalon]

Kiváltságnak tekintették, hogy a főhivatal építkezésénél segíthettek

[Oldalidézet a 339. oldalon]

Egy világraszóló családként dolgoznak, akiket nem oszt meg a nemzetiség, a bőrszín vagy a nyelv

 [Kiemelt rész/képek a 320., 321. oldalon]

Dolgozzunk együtt, hogy Királyság-termeket építsünk gyorsan

Minden évben több ezer új gyülekezet alakul. Legtöbb esetben a Tanúk maguk építik az új Királyság-termeket. Ezek a képek a Connecticutban (USA) levő Királyság-terem építésekor készültek 1991-ben

Péntek, reggel 7.40

Péntek, déli 12 óra

 Szombat, 19.41

A munka nagyobb része elkészült; vasárnap, 18.10

Jehovára tekintenek az ő áldásáért, és időt fordítanak arra, hogy megbeszéljék a Szavából vett tanácsot

Mindannyian fizetés nélküli önkéntesek, és boldogan dolgoznak egymás mellett

 [Kiemelt rész/képek a 327. oldalon]

Királyság-termek különböző országokban

A Jehova Tanúi által használt összejöveteli helyek általában szerények. Tiszták, kényelmesek, illenek a környezetükhöz

Peru

Fülöp-szigetek

Franciaország

Koreai Köztársaság

Japán

Pápua Új-Guinea

Írország

Kolumbia

Norvégia

Lesotho

 [Kiemelt rész/képek a 330. oldalon]

Jehova Tanúi kongresszusi termei

Jehova Tanúi némely területen ésszerűnek találták, hogy saját kongresszusi termeket építsenek az időnkénti nagyobb összejöveteleik helyszínéül. Az építési munka nagy részét a helyi Tanúk végzik. Néhány azok közül a termek közül, melyek már az 1990-es évek elején használatban voltak

Nagy-Britannia

Venezuela

Olaszország

Németország

Kanada

Japán

 [Kiemelt rész/képek a 338. oldalon]

A nemzetközi építési program sürgős szükségleteket elégít ki

A szervezet gyors növekedése a hivatalok, üzemek és Bétel-otthonok folyamatos bővítését igényli világszerte

Nemzetközi önkéntesek segítenek helyi Tanúknak

Spanyolország

Bevált építési módszerek teszik lehetővé sok kevésbé tapasztalt önkéntesnek, hogy értékes munkát végezzen

Puerto Rico

Képzett munkások örömmel bocsátják rendelkezésre szaktudásukat

Új-Zéland

Görögország

Brazília

Tartós építőanyagok felhasználása hosszú távon segít csökkenteni a fenntartási költségeket

Nagy-Britannia

Jó minőségű munkát az eredményez, ha az a munkavégzők személyes érdeke; ez Jehova iránti szeretetük kifejezése

Kanada

Ezek az építkezések örömteli alkalmak; sok tartós barátság szövődik

Kolumbia

Japánban tábla emlékeztette a munkásokat a biztonsági intézkedésekre, és arra, hogy Isten szellemének gyümölcseit fel kell mutatni

[Kép a 318. oldalon]

Az első épület, melyet Királyság-teremnek hívtak Hawaii-ban

[Képek a 319. oldalon]

Kezdetben sok Királyság-terem bérelt épület vagy egyszerűen üzlethelyiségek feletti termek voltak; néhányat a Tanúk építettek

[Képek a 329. oldalon]

Az első kongresszusi termek közül kettő

New York

Guadeloupe

[Képek a 337. oldalon]

Újonnan érkezett ideiglenes építőmunkások a New York-i világközpontban

Minden csoportot emlékeztetnek arra, hogy a gyors munkánál fontosabb, hogy valaki szellemi ember legyen és minőségi munkát végezzen