8. fejezet

A jó hír szünet nélküli hirdetése (1942—1975)

„A TEOKRÁCIÁT SZERETŐ VALAMENNYI SZEMÉLYNEK:

1942. január 8-án szeretett testvérünk, J. F. Rutherford hűségben befejezte földi pályafutását . . . Örömet és vigasztalást jelentett számára látni és tudni, hogy az Úr valamennyi tanúja nem embert, hanem Krisztus Jézust, a Királyt követi Vezetőjeként, és hogy a cselekvés teljes egységében haladnak előre a munkában” (Rutherford testvér halálát bejelentő levél). *

A RUTHERFORD testvér halálát bejelentő hír pillanatnyi megrázkódtatást okozott Jehova Tanúinak szerte a világon. Sokan tudták, hogy beteg volt, de arra nem számítottak, hogy ilyen hamar meghal. Bár nagyon szomorúak voltak drága testvérük elvesztése miatt, mégis úgy határoztak, hogy „előrehaladnak a munkában” — Isten Királysága hirdetésének munkájában. Nem tekintették J. F. Rutherfordot a vezetőjüknek. Charles E. Wagner, aki Rutherford testvér irodájában dolgozott, a következő megjegyzést tette: „A testvérek mindenütt szilárd meggyőződést fejlesztettek ki azt illetően, hogy Jehova munkája nem függ egyetlen embertől sem.” Ugyanakkor szükség volt valakire, aki magára vállalja azokat a felelősségeket, amelyeket Rutherford testvér viselt a Watch Tower Society elnökeként.

„Elhatároztuk, hogy közel maradunk az Úrhoz”

Az volt Rutherford testvér szívbéli óhaja, hogy Jehova Tanúi szünet nélkül hirdessék a jó hírt. Így 1941 decemberének közepén, néhány héttel a halála előtt, összehívta Jehova Tanúi két elsődleges jogi társaságának négy igazgatóját, és azt javasolta, hogy a halála után a két igazgatótestület valamennyi tagját minél előbb hívják össze egy közös megbeszélésre, és válasszanak elnököt és alelnököt.

1942. január 13-án délután, mindössze öt nappal Rutherford testvér halála után, a két társaság igazgatótestületének minden tagja közös találkozóra jött össze a brooklyni Bételben. Napokkal ezt megelőzően a Társulat alelnöke,  a 36 éves Nathan H. Knorr azt javasolta, hogy kérjenek buzgón isteni bölcsességet ima és elmélkedés által. A testület tagjai felismerték, hogy az a testvér, akit elnöknek választanak, a Watch Tower Society jogi ügyeinek igazgatása mellett egyben a szervezet fő felvigyázója is lesz. Ki rendelkezett a szükséges szellemi képesítésekkel e súlyos felelősség ellátásához, hogy Jehova munkájára ügyeljen? A közös összejövetel imával kezdődött, és alapos megfontolás után egyhangúlag Knorr testvért választották a két társaság elnökének, a 30 éves Hayden C. Covingtont, a Társulat jogászát pedig alelnöknek. *

Később, még ugyanaznap, W. E. Van Amburgh, a Társulat titkár-pénztárosa bejelentette a Bétel-családnak a választás eredményét. R. E. Abrahamson, aki jelen volt ezen alkalommal, így emlékszik vissza Van Amburgh szavaira: „Emlékszem arra, amikor C. T. Russell meghalt, és J. F. Rutherford foglalta el a helyét. Az Úr folytatta munkája vezetését és felvirágoztatását. Most teljes mértékben arra számítok, hogy a munka Nathan H. Knorr elnökkel tovább halad, mivel ez az Úr munkája, nem emberé.”

Hogyan vélekedtek a Bétel-család tagjai Brooklynban a választás eredményéről? Egy 1942. január 14-én, tehát egy nappal a választás után keltezett megindító levél választ ad: „Az ő [Rutherford] személyét érintő változás nem lassít le minket annak a feladatnak a végrehajtásában, amelyre az Úr jelölt ki minket. Elhatároztuk, hogy közel maradunk az Úrhoz és egymáshoz, keményen, megállás nélkül folytatjuk a  harcot, váll váll mellett küzdve . . . Mintegy húsz éve vagyunk meghitt kapcsolatban Knorr testvérrel . . . ezért értékelni tudjuk az Úr irányítását Knorr testvér elnökké választásában, s az Úr szerető törődését népével.” Hamarosan a világ minden részéről áramlottak a levelek és táviratok a főhivatalba.

Semmi bizonytalan érzés nem volt a tennivalókat illetően. Különleges cikk készült Az Őrtorony 1942. február 1-jei [ang.] szám részére; ugyanez a szám adta hírül J. F. Rutherford halálát. „Folyamatban van az Úr végső begyűjtőmunkája — jelentette ki. — Ne engedjük, hogy bármi egy pillanatra is megszakítsa szövetséges népének előrehaladását az Ő szolgálatában . . . Most a Mindenható Isten iránti feddhetetlenségünk szilárdan tartása a LEGFONTOSABB dolog.” Jehova Tanúi arra kaptak buzdítást, hogy folytassák buzgón a jó hír bejelentését.

De feddhetetlenségük szilárdan tartása valódi kihívást jelentett az 1940-es évek elején. A világban még háború dúlt. A háborús szigorítások a föld sok részén megnehezítették Jehova Tanúi számára a prédikálást. Változatlanul folytatódtak a letartóztatások és a Tanúk elleni csőcseléktámadások. Hayden Covington mint a Társulat jogi tanácsadója irányította a jogi csatát, hol a brooklyni főhivatalban lévő irodájából, hol pedig vonatról, miközben jogi ügyek intézésére utazott valahová. A helyi jogászokkal — például Victor Schmidttel, Grover Powell-lel, Victor Blackwell-lel — együttműködve Covington testvér kemény harcot folytatott annak kivívásában, hogy alkotmányos jogok biztosítsák Jehova Tanúinak a házról házra végzett prédikálást és a bibliai irodalom terjesztését, s ezt helyi hivatalnokok ne akadályozhassák meg. *

Felhangzik az „Előre!” felhívás

Bár a háború alatt jegyrendszert vezettek be az élelemre és a benzinre, 1942. március elején bejelentették, hogy az „Új világ” teokratikus kongresszust szeptember 18. és 20. között megtartják. Az utazás megkönnyítése érdekében 52 kongresszusi várost jelöltek ki szerte az Egyesült Államokban, amelyek közül sokat telefonvonal kötött össze Clevelanddel (Ohio), a kulcsvárossal. Körülbelül ugyanebben az időben 33 más városban is összegyűltek Jehova Tanúi mindenütt a földön. Mi volt e kongresszus célja?

„Nem azért jöttünk össze, hogy a múlton vagy azon töprengjünk, hogy egyesek mit tettek” — állapította meg az elnöklő Covington testvér az ülésszakot megnyitó bevezető szavaiban. Aztán bevezette a kulcselőadást, amelynek címe: „Az egyedüli világosság”. Az előadás az Ésaiás 59. és 60. fejezetén alapult, és Franz testvér tartotta. Utalva Jehova prófétai parancsára, amelyet Ésaiás jegyzett fel, a szónok lelkesen bejelentette: „Itt van hát a Legfőbb Tekintély »Előre!« felhívása, hogy folytassuk az ő tanúskodó munkáját, bármi történjen is Armageddon eljövetele előtt” (És 6:1–12). Ez nem a lelassulás és a pihenés ideje volt.

 „További munka vár még elvégzésre, sok munka!” — jelentette ki N. H. Knorr a következő előadásban. Hogy segítsen válaszolni hallgatóinak az „Előre!” felhívásra, Knorr testvér bejelentette a Biblia King James változatának megjelenését, melyet a Társulat maga nyomtatott ki és egészített ki konkordanciával, amelyet elsősorban szántóföldi használatra készítettek Jehova Tanúi számára. Ez a kiadvány jelezte, hogy Knorr testvér milyen őszintén érdeklődik a Biblia nyomtatása és terjesztése iránt. Tény, hogy miután az év elején a Társulat elnöke lett, Knorr testvér gyorsan intézkedett, hogy biztosítsa e fordítás nyomtatási jogát, s hogy összehangolja a konkordancia és más jellegzetességek előkészítését. A King James Version e különleges kiadása hónapokon belül elkészült, így a kongresszuson ki lehetett adni.

A kongresszus utolsó napján tartotta meg Knorr testvér a „Béke — vajon tartós lehet?” című előadását. Ebben erőteljesen bizonyította a Jelenések 17:8. verse alapján, hogy az akkoriban dúló II. világháború nem vezet Armageddonhoz, mint némelyek gondolták, hanem a háború véget ér majd, és egy békekorszak veszi kezdetét. Még volt elvégzendő munka Isten Királyságának bejelentését illetően. Bejelentették a kongresszus résztvevőinek, hogy a szervezet előrelátható növekedéséről való gondoskodás érdekében a következő hónaptól a Társulat kiküldi a „testvérek szolgáit”, hogy együtt tevékenykedjenek a gyülekezetekkel. Minden gyülekezetet hathavonta meglátogatnak.

„Ez az »Új világ« teokratikus kongresszus szilárdan egybeforrasztotta Jehova szervezetét az előttük álló munkára” — mondja Marie Gibbard, aki szüleivel vett részt a kongresszuson Dallasban (Texas). És sok munka várt még elvégzésre. Jehova Tanúi nagy várakozással tekintettek az eljövendő békekorszak elé. Elhatározták, hogy az üldözés és az ellenállás ellenére állhatatosan folytatják tovább a jó hír szünet nélküli hirdetését!

A fokozott mértékű oktatás korszaka

A bizonyságtevő kártyát és a gramofont használták a házról házra végzett szolgálatuk során, de vajon fejlesztheti-e Jehova minden egyes tanúja azt a képességét, hogy az Írásokból merítve magyarázza meg reménységét? A Társulat harmadik elnöke, N. H. Knorr úgy gondolta, igen. C. James Woodworth — akinek az édesapja évekig az Aranykorszak és a Vigasz szerkesztője volt — megjegyezte: „Míg Rutherford testvér idejében azon volt a hangsúly, hogy »A vallás csapda és szélhámosság«, most a világméretű terjeszkedés korszaka,  valamint olyan mértékű bibliai és szervezeti oktatás kezdődött el, amelyet Jehova népe eddig nem tapasztalt.”

Az oktatási korszak szinte azonnal megkezdődött. 1942. február 9-én, körülbelül egy hónappal N. H. Knorr társulati elnökké választása után, nagy horderejű bejelentés hangzott el a brooklyni Bételben. Előkészületeket tettek a Bételben a Teokratikus Szolgálat Haladó Tanfolyama számára, amely olyan iskola, ahol nagy szerepet kap a Biblia kutatása és a nyilvános beszéd.

Az elkövetkező évben hasonló iskola alapját fektették le, melyet Jehova Tanúi helyi gyülekezeteiben tartottak. A „Felhívás tevékenységre” kongresszust 1943. április 17-én és 18-án tartották meg az Egyesült Államokban, melyen új füzetet bocsátottak ki Teokratikus szolgálati tanfolyam címmel. Minden gyülekezetet arra biztattak, hogy kezdje el az új iskolát, a Társulat pedig kijelölt oktatókat az elnöklői feladatok ellátására, és arra, hogy építő tanácsokat adjanak a férfi beiratkozottak által tartott tanulóbeszédekre vonatkozóan. A tanfolyam szövegét amilyen gyorsan csak lehetett lefordították, és az iskolát más országokban is beindították.

Ennek eredményeként az ezen a szolgálati iskolán kiképzett alkalmas szónokok kezdtek részt venni a világszerte folyó nyilvános előadókampányban, hogy hirdessék a Királyság-üzenetet. Közülük sokan később alkalmassá váltak arra, hogy a kapott oktatást jól tudják hasznosítani kongresszusi előadóként és a felelősségteljes szervezeti feladatok elvégzésében.

Köztük volt ifj. Angelo C. Manera is, aki mintegy 40 éve utazófelvigyázó. Gyülekezetéből elsők között iratkozott be az iskolába, s ezt figyelte meg: „Azok, akik közülünk évekig e gondoskodás nélkül vettünk részt az összejöveteleken és a szántóföldi szolgálatban, nagy lépésnek tekintettük ezt a személyes és szervezeti fejlődésünkben.”

George Gangas, aki akkoriban görög fordító volt, a későbbiek folyamán ezt mondta a brooklyni Bételben 1942-ben bevezetett iskolán kapott oktatásával kapcsolatosan: „Ma is emlékszem arra, amikor az első hatperces előadásomat tartottam. Mivel nem bíztam magamban, az egészet leírtam. De amikor felálltam, hogy megtartsam, elragadott a hallgatóság miatti félelem, dadogtam, motyogtam és minden kiment a fejemből. Végül úgy döntöttem, hogy felolvasom a kéziratból. De annyira remegett a kezem, hogy a sorok fel-alá ugráltak!” Ennek ellenére nem adta fel. Idővel hatalmas kongresszusi hallgatóság előtt tartott előadásokat, sőt Jehova Tanúi Vezető Testületének egyik tagjaként is szolgált.

Hiten alapuló iskola

1942. szeptember 24-én újabb hatalmas lépést tettek előre a fokozott mértékű oktatás korszakában. A két jogi társaság igazgatótestületének közös összejövetelén Knorr testvér azt javasolta, hogy a Társulat hozzon létre egy másik iskolát is, s ehhez a New Yorktól 410 kilométerre északnyugatra, a South Lansingben létesített Királyság-farm egyik épületét vegye igénybe.  Ennek az iskolának a célja az volt, hogy misszionáriusokat képezzen olyan külföldi országokban végzendő szolgálatra, ahol nagy szükség volt Királyság-hirdetőkre. A javaslatot egyhangúlag jóváhagyták.

Albert D. Schroedert — aki akkoriban 31 éves volt — nevezték ki a felvételi iroda vezetőjének, és ő szolgált az új iskola megszervezésére felállított bizottság elnöki posztján is. „Ó, hogy repesett a szívünk az örömtől e meglepően új megbízatás hallatán!” — mondja. Az oktatók azonnal nagyon elfoglaltak lettek; mindössze négy hónap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy megszervezzék a tanfolyamokat, kidolgozzák az előadásokat, és létrehozzanak egy könyvtárat. „Húszhetes volt ez a keresztényi előhaladást szolgáló tanfolyam, amelyben a Biblia volt a legfőbb tankönyv” — mondja Schroeder testvér, aki ma a Vezető Testület tagjaként szolgál.

1943. február 1-jén, hétfőn, egy hideg téli napon indult az első 100 fős osztály New York állam északi részén. Ez olyan iskola volt, amely valóban a hiten alapult. A II. világháború közepén csupán néhány olyan hely volt a világon, ahova misszionáriusokat lehetett küldeni. Ennek ellenére teljesen bíztak abban, hogy lesz egy békés időszak, melyben szolgálatba állhatnak, ezért leendő misszionáriusokat képeztek ki.

A háború utáni újjászervezés

1945 májusában véget értek Európában a II. világháborús hadmozdulatok. Négy hónap múlva, szeptemberben megszűntek a csendes-óceáni harcok is. Véget ért a II. világháború. 1945. október 24-én, valamivel több mint három évvel a Társulat elnökének a „Béke — vajon tartós lehet?” című előadása után, hatályba lépett az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya.

A Jehova Tanúi tevékenységéről szóló beszámolók lassacskán Európából is kezdtek kiszivárogni. A világ különböző részein élő testvérek és testvérnők nagy ámulatára a Királyság-hirdető munka a háború ellenére is töretlenül haladt előre az európai országokban. Az Őrtorony 1945. július 15-i [ang.] száma így számolt be: „Franciaországban 400 hírnök volt 1940-ben; ma 1100-an beszélnek a Királyságról . . . Hollandiában 800 hírnök volt 1940-ben. Közülük négyszázat németországi koncentrációs táborokba hurcoltak. A hátrahagyottak beszéltek a Királyságról. S az eredmény? Az országban ma 2000 Királyság-hírnök van.” A szabadság nyitott ajtaja ekkor új lehetőségeket teremtett a jó hír további bejelentésére nemcsak Európában, hanem az egész világon. Először azonban nagyarányú újjáépítésre és újjászervezésre volt szükség.

 A Társulat elnöke mielőbb fel akarta mérni a háború tépázta országokban élő Jehova Tanúinak szükségleteit, ezért 1945 novemberében titkárával, Milton G. Henschellel körutazást tett, mely magában foglalta Nagy-Britanniát, Franciaországot, Svájcot, Belgiumot, Hollandiát és Skandináviát, hogy bátorítsák a testvéreket, és megtekintsék a Társulat fiókhivatalait. * Céljuk a háború utáni újjászervezés volt. Intézkedtek, hogy irodalommal, valamint élelemmel és ruhaneművel lássák el a szükségben levő testvéreket. A fiókhivatalok újra működni kezdtek.

Knorr testvér tisztában volt azzal, hogy jó fiókszervezetre van szükség  ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani az előrehaladó prédikálómunkával. Természetéből fakadó szervezőkészségét teljesen arra használta, hogy világszerte kiterjessze a Társulat fióklétesítményeit. Amikor 1942-ben elnök lett, 25 fiókhivatal volt. 1946-ban a II. világháború okozta betiltások és akadályok ellenére 57 országban volt fiókhivatal. A következő 30 éven át, 1976-ig 97-re növekedett a fiókhivatalok száma.

Tanítói feladatra felszereltek

Röviddel a háború után tett nemzetközi utazásaiból következtetve a Társulat elnöke úgy határozott, hogy Jehova Tanúinak jobban felszerelteknek kell lenniük ahhoz, hogy Isten Szavát tanítsák. További bibliai oktatásra és a szántóföldi szolgálatban jól alkalmazható eszközökre volt szükség. E szükségleteknek a háború utáni korszak elején eleget tettek.

A „Víg nemzetek” teokratikus kongresszuson, amelyet Clevelandben (Ohio) tartottak 1946. augusztus 4. és 11. között, Knorr testvér előadást tartott „Felszerelve minden jó munkára” címmel. Az egész hallgatóság nagyon izgatott volt, miközben a testvér ilyen kérdéseket tett fel: „Nem lenne hatalmas segítség, ha a Biblia mind a hatvanhat könyvéről információ lenne a birtokunkban? Nem segítene az Írások megértésében, ha tudnánk, hogy ki írta a Biblia egyes könyveit? Mikor és hol írták mindegyik könyvet?” A várakozás a tetőfokára hágott, amikor bejelentette: „Testvérek! Mindannyiatoknak rendelkezésére áll ez az információ, sőt még több is abban az új könyvben, amelynek címe: »Felszerelve minden jó munkára«.” A bejelentést tapsorkán fogadta. Az új kiadvány lett a gyülekezetekben tartott szolgálati iskola tankönyve.

Jehova Tanúi nem csupán ahhoz voltak felszerelve kiadvánnyal, hogy elmélyítsék az Írásokból szerzett ismereteiket, hanem néhány más, kitűnő segédeszközt is kaptak, amelyeket felhasználhattak a szántóföldön. Az 1946. évi kongresszus sokáig emlékezetes marad, mivel ekkor jelent meg az Ébredjetek! első száma. Ez az új folyóirat a Vigasz (korábban az Aranykorszak néven ismert) folyóiratot váltotta fel. Ekkor jelent meg „Az Isten legyen igaz” * című könyv is. Henry A. Cantwell, aki később utazófelvigyázóként szolgált, ezt mondja: „Már egy ideje nagy szükségünk volt egy könyvre, amellyel hatásos bibliatanulmányozásokat folytathatunk az új érdeklődő személyekkel; egy olyanra, ami felöleli a Biblia alaptanításait és igazságait. »Az Isten legyen igaz« című könyv megjelenésével épp azt kaptuk, amire szükségünk volt.”

Ilyen értékes tanítói segédeszközökkel felszerelve Jehova Tanúi további gyors növekedésre számítottak. Knorr testvér „Az újjáépítés és a terjeszkedés  problémái” című kongresszusi előadásában elmondta, hogy a globális háború évei alatt nem álltak le a tanúskodásban tett erőfeszítésekkel. 1939 és 1946 között több mint 110 000-rel nőtt a Királyság-hirdetők száma. A bibliai irodalom iránt világszerte megmutatkozó egyre nagyobb igény kielégítésére a Társulat a brooklyni üzem és Bétel-otthon bővítését vette tervbe.

Beköszöntött a várva várt világbéke időszaka. A világméretű terjeszkedés és bibliai oktatás korszaka nagyszerűen haladt előre. Jehova Tanúi jobban felszerelve tértek haza a „Víg nemzetek” teokratikus kongresszusról ahhoz, hogy a jó hír tanítói legyenek.

A Királyság-hirdetés hullámszerűen tör előre

Világméretű terjeszkedésre számítván a Társulat elnöke és a titkára, Milton G. Henschel 1947. február 6-án 76 916 km-es világkörüli szolgálati útra indult. Az út során ellátogattak a Csendes-óceán szigeteire, Új-Zélandra, Ausztráliába, Délkelet-Ázsiába, Indiába, a Közel-Keletre, a Földközi-tenger partvidékére, Közép- és Nyugat-Európába, Skandináviába, Angliába és Új-Fundlandra. Ez volt az első eset 1933 óta, hogy a Társulat brooklyni főhivatalának személyzetéből képviselők látogathatták meg testvéreiket Németországban. Jehova Tanúi a világ minden részén nyomon követhették a két utazó útját Az Őrtorony 1947-es [ang.] számaiban * megjelent beszámolók révén.

„Első ízben volt lehetőségünk arra, hogy megismerkedjünk az Ázsiában és más területeken élő testvéreinkkel, és felmérjük, mire van szükség — mondja Henschel testvér, aki ma Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja. — Szándékunkban állt misszionáriusok kiküldése, ezért tudnunk kellett, milyen körülmények várnak rájuk és mire lesz szükségük.” Az utat követően a Gileád-oktatásban részesült misszionáriusok folyamatosan eljutottak az idegen földrészekre, hogy a Királyság-hirdető munka élcsapataként tevékenykedjenek. Az eredmény lenyűgöző volt. Az elkövetkező öt év folyamán (1947—1952) a Királyság-prédikálók száma világviszonylatban több mint a kétszeresére nőtt: 207 552-ről 456 265-re.

A teokrácia növekedése

1950. június 25-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból haderők vonultak délre a Koreai Köztársaságba. Végül csapatokat küldtek 16 más országból. De miközben a háború egymás ellen uszította a nagyobb nemzeteket, Jehova Tanúi előkészületeket tettek, hogy összejöjjenek egy nemzetközi kongresszusra, amely nem csupán világméretű egységüket volt hivatva bizonyítani, hanem azt is, hogy Jehova növekedéssel áldotta meg őket (És 60:22).

 A „Teokrácia növekedése” kongresszus megtartását 1950. július 30. és augusztus 6. közötti időre tervezték. Ez volt a legnagyobb kongresszus, amit addig Jehova Tanúi egy helyszínen tartottak. Mintegy 10 000 külföldi küldött özönlött Európából, Afrikából, Ázsiából, Latin-Amerikából és a Csendes-óceán szigeteiről — összesen 67 különböző országból — a New York-i Yankee Stadionba. Több mint 123 000 volt a csúcslétszáma azoknak, akik meghallgatták a nyilvános előadást, ami önmagában is a növekedés hatásos bizonyítéka volt, összehasonlítva a négy évvel korábbi „Víg nemzetek” teokratikus kongresszuson részt vevők 80 000-es csúcslétszámával.

A Jehova Tanúi által tapasztalt növekedés egyik jelentős tényezője Isten Szavának a kinyomtatása és terjesztése volt. 1950. augusztus 2. mérföldkő volt ebből a szempontból, amikor is Knorr testvér bejelentette a New World Translation of the Christian Greek Scriptures (A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása) modern nyelvezetű kiadását angol nyelven. A kongresszus résztvevőit felvillanyozta, amikor megtudták, hogy ez az új fordítás 237 helyen állította vissza Isten Jehova nevét a Máté evangéliumától a Jelenésekig! Előadása végén a szónok a következő szenzációs kérést intézte a hallgatósághoz: „Vigyétek magatokkal ezt a fordítást. Olvassátok végig. Tanulmányozzátok át, mert segítségetekre lesz Isten Szavának jobb megértésében. Adjátok kezébe másoknak is.” Ezt további részletek követték az elkövetkező évtizedben, hogy végül egy pontos, könnyen olvasható, teljes bibliafordítás álljon Jehova Tanúi rendelkezésére, amelyet lelkesen ajánlhatnak másoknak is.

A kongresszusi városból való elutazásuk előtt a küldötteket meghívták, hogy látogassanak el a Columbia Heights 124. alatt levő új Bétel-főhivatalba és az Adams Street 117. alatt levő, jelentősen kibővített nyomdába. A világ valamennyi részén élő Tanúk pénzügyi támogatásával megépült új létesítmények annak a nagymértékű terjeszkedési programnak a részeként készültek el, amelyet az 1946-os clevelandi kongresszuson jelentettek be és lelkesedéssel hagytak jóvá. Jehova Tanúi akkoriban nem nagyon fogták fel, milyen hatalmas bővítést hajtanak még végre nemcsak Brooklynban, hanem szerte a világon. Több és nagyobb nyomdára lesz szükség, hogy gondoskodni tudjanak a folyamatosan növekvő számú Királyság-hírnökökről.

Fokozott mértékű képzés a házról házra végzett szolgálatban

A New Yorkban 1953. július 19. és 26. között tartott „Új világ társadalma” kongresszuson új kiadványokat adtak ki külön Jehova Tanúi számára és külön a Királyság házról házra végzett hirdetésében való felhasználásra. Például 125 040 jelenlevő mennydörgő tapsának kíséretében jelentették be a “Make Sure of All  Things” („Győződjetek meg minden dologról”) című könyvet július 20-án, hétfőn. Ez könnyen kezelhető szántóföldi szolgálati eszköz volt, egy 416 oldalas zsebméretű könyv, amelyben több mint 4500 írásszöveget gyűjtöttek össze 70 fő témában. Jehova Tanúinak immár kezükben voltak az Írás szerinti válaszok azokra a kérdésekre, amelyek a házról házra végzett prédikálásuk során felmerültek.

Szerda délelőtt a „Valamennyi szolga elsődleges feladata” című előadásában Knorr testvér egy további lépést jelentett be Jehova Tanúi folyamatos oktatásában — egy kiterjedt, házról házra végzett szolgálatra kiképző programot, amelyet minden gyülekezetben bevezetnek. Megkérték a tapasztaltabb hírnököket, hogy segítsék a kevésbé tapasztaltakat rendszeres és hatásos hirdetőkké válni a Királyság házról házra végzett hirdetésében. E széles körű program 1953. szeptember 1-jén kezdődött. Jesse L. Cantwell utazófelvigyázó, aki részt vett az oktatómunkában, ezt mondta: „Ez a program valóban segített a hírnököknek, hogy hatékonyabbá váljanak.”

Az 1953 júliusát követő hónapokban kiterjedt kongresszusokat tartottak mind az öt kontinensen; ugyanazt a programot tartották meg a helyi viszonyokra alkalmazva. Így beindult a házról házra végzett szolgálatra vonatkozó fokozott mértékű képzés Jehova Tanúi gyülekezeteiben szerte a világon. A Királyság-hirdetők száma ugyanazon évben elérte az 519 982-es csúcsszámot.

A világméretű terjeszkedéssel járó szükségletek kielégítése

Az 1950-es évek közepén további intézkedések történtek, hogy ügyeljenek a szervezetben bekövetkezett gyors növekedésre. N. H. Knorr több mint egy évtizeden át a föld számos részére utazott, hogy megtekintse a fiókhivatalok működését. Ezek az utazások sokat jelentettek az egyes országokban folyó munka megfelelő felügyelete és Jehova Tanúi világméretű egységének a megerősítése érdekében. Knorr testvér nagyon szerette a misszionáriusokat  és azokat, akik a világ különböző fiókhivatalaiban szolgáltak. Bármerre is ment, mindig szakított időt arra, hogy beszéljen velük gondjaikról és szükségleteikről, hogy bátorítsa őket szolgálatukban. 1955-ben már 77 fiókhivatala volt a Watch Tower Societynek, és 1814 Gileád-oktatásban részesült misszionárius szolgált 100 különböző országban. Knorr testvér felismerte, hogy ez már túl sok ahhoz, hogy egyedül meg tudjon birkózni a feladattal, ezért lépéseket tett, hogy másokat is bevonjon a fiókhivatalok és a misszionáriusotthonok meglátogatásának fontos munkájába.

Tíz zónára osztották fel a földet, s mindegyik zónába számos társulati fiókhivatal tartozott. Képesített testvéreket a brooklyni hivatalból és tapasztalt fiókfelvigyázókat jelöltek ki zónaszolgákká (ma zónafelvigyázóknak nevezik őket), s Knorr testvér képezte ki őket erre a feladatra. 1956. január 1-jén ezek az első zónaszolgák megkezdték a fiókhivatalok látogatásának ezen új szolgálatát. 1992-ig több mint 30 testvér szolgált zónafelvigyázóként — közöttük a Vezető Testület tagjai is.

Oktatás az isteni akaratról

A háború fenyegető réme jelent meg 1958 nyarán Közel-Keleten. A feszült nemzetközi kapcsolatok ellenére Jehova Tanúi előkészületeket tettek egy nemzetközi kongresszus összehívására, amely tovább oktatja őket az isteni akaratról. Egyben az bizonyul majd a legnagyobb olyan kongresszusuknak, amelyet egyetlen városban tartanak meg.

123 országból özönlöttek a küldöttek — akiknek csúcslétszáma 253 922 volt — a New York-i Yankee Stadionba és a Polo Groundsra az „Isteni akarat” nemzetközi kongresszusra, amelyet július 27. és augusztus 3. között tartottak meg. „Jehova Tanúi zsúfolásig megtöltik a stadiont — írta a New York-i Daily News 1958. július 26-i száma. — Nyolc különvonat, 500 bérelt busz és 18 000 közösen igénybe vett autó szállítja a résztvevőket két bérelt hajón és 65 bérelt repülőgépen kívül.”

A Gileád-oktatásban részesült misszionáriusok jelezték a Társulat főhivatalának, milyen kihívással néznek szembe, amikor a bibliai igazságokat tanítják azoknak, akik nincsenek tisztában a kereszténység egyházainak hitnézeteivel és tantételeivel. Bárcsak lenne egy olyan kiadványuk, amely az igazi bibliai tanításokat közölné, mégis könnyű lenne azt olvasni és megérteni! A július 31-én, csütörtökön jelen levő 145 488 küldött nagy örömére Knorr testvér egy új könyv közreadását jelentette be: Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomig címmel.

Knorr testvér mindenkit arra buzdított, hogy használja ezt az új könyvet a szántóföldi szolgálat során. Azt is mondta, hogy a szülők hasznosnak találják majd azt a gyermekeik bibliai igazságban való tanítása során. Sok szülő megszívlelte a tanácsot. Grace A. Estep tanítónő, aki egy Pittsburgh (Pennsylvania) közeli kisvárosban nőtt fel, ezt mondta: „A gyermekek egész generációja nőtt fel Paradicsom könyvvel a kezében; magukkal vitték az  összejövetelekre, megmutatták játszópajtásaiknak, mesélni tudtak belőle már jóval azt megelőzően, hogy olvasni tanultak volna, bibliai történetek egész sorát tudták elmondani a képek alapján.”

Az Isten Szavának ismeretében már előrehaladott tanulók számára is gondoskodtak mélyértelmű anyagról. „Történjék a te akaratod szerint” című izgalmas előadásának végén Knorr testvér egy új könyv bejelentésével örvendeztette meg a hallgatóságot. A könyv címe: „Legyen meg a te akaratod a földön”. Az új kiadvány, amely átfogó tanulmányt tartalmazott Dániel könyvéről, megismertette az olvasóval, hogyan teljesedett a múltban és teljesedik ma az isteni akarat. „Nagyon fogjátok élvezni ezt a könyvet!” — közölte a szónok. A 175 441 fős hallgatóság kitörő tapssal fejezte ki örömét az új eszköz kézhezvétele kapcsán, amely elmélyítette az isteni akarat iránti értékelésüket!

A beszéde végén tett megjegyzései között Knorr testvér további különleges oktatási programokat jelentett be, amelyek hasznosak lesznek a világméretű szervezet számára. „Az oktatómunka nincs hanyatlóban — közölte Knorr —, sőt inkább előrehalad.” Felvázolta azokat a terveket, amelyek egy tíz hónapos kiképző tanfolyamra vonatkoznak; erre Brooklynban fog sor kerülni, és a Társulat fiókhivatalainak felvigyázói vesznek részt rajta a világ minden részéről. Ezenkívül a világ sok országában tartanak majd egy hónapos kiképző tanfolyamokat az utazófelvigyázók és a gyülekezetek felügyeletét ellátó testvérek számára. Miért mindez az oktatás? „Magasabb szintre akarunk jutni a megértésben — magyarázta —, hogy így mélyebbre hatolhassunk Jehova gondolataiban, amint azok a Szavában kifejezésre jutnak.”

Azonnal elkezdték kidolgozni a kiképzőprogramok tanulmányozási anyagait. Hét hónap múlva, 1959. március 9-én beindult egy új iskola, a Királyság Szolgálati Iskola első osztálya South Lansingben (New York), a Gileád  Iskola otthonában. Amit ott megkezdtek, hamarosan az egész világra kiterjesztették, arra használva az új iskolát, hogy kiképezzék azokat, akik a gyülekezetekben felvigyázói tisztséget töltenek be.

Megerősítve, hogy ’álljunk szilárdan a hitben’

Az 1960-as években az emberi társadalmat elborította a vallási és társadalmi változások szökőárszerű hulláma. A papok mitikusnak vagy divatjamúltnak minősítették a Biblia egyes részeit. Az „Isten halott” ideológia egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Az emberi társadalom egyre mélyebben és mélyebben belesüllyedt a szexuális erkölcstelenség mocsarába. Jehova népe Az Őrtorony és más kiadványok, valamint a kongresszusi programok révén nyert erősítést, hogy ’álljon szilárdan a hitben’ e féktelen évtized során (1Kor 16:13).

Az 1963-as évben kongresszussorozatot tartottak az egész világon; „ »Az örökkévaló jó hír« könyve hasznos” című előadás védelmébe vette a Bibliát a kritikusok támadásával szemben. „Nem szükséges, hogy a bibliakritikusok felhívják a figyelmet arra, hogy ezt a könyvet csupán emberek írták — jelentette ki a szónok. — A Biblia maga ad őszinte információt nekünk erről a tényről. De ami megkülönbözteti ezt a könyvet minden más, ember által írt könyvtől az az, hogy a Szent Biblia »Istentől ihletett« ” (2Tim 3:16, 17). Ez az izgalmas előadás vezette be „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című könyv bejelentését. Az új kiadványban ismertetés található a Biblia minden egyes könyvéről, amely háttérinformációt közöl a könyvről: ki volt az írója, mikor és hol írták, s mi bizonyítja a hitelességét. Ezt a bibliai könyv összefoglalója követi, majd a „Miért hasznos?” című rész, ami arra világít rá, miért van nagy értéke ennek a konkrét bibliai könyvnek az olvasó számára. Értékes eszköz Jehova Tanúi folyamatos bibliai oktatásában, olyannyira, hogy közel 30 évvel a kiadása után még mindig ez a kiadvány a Teokratikus Szolgálati Iskola egyik tankönyve! *

Jehova Tanúit sem kerülte el az 1960-as évek szexuális forradalmának hatása. Több ezer Tanút — összlétszámuk kis százalékát — kellett évente kiközösíteni főleg szexuális erkölcstelenség miatt. Minden ok megvolt tehát arra, hogy Jehova népe közvetlen tanácsot kapjon az 1964-es kerületkongresszus-sorozaton. Lyle Reusch saskatchewani (Kanada) születésű utazófelvigyázó emlékszik még „A nyilvános szolgák szervezetének tisztán és szeplőtelenül tartása” című előadásra. Reusch ezt mondta: „Őszinte és nyílt hangon fejtegették az erkölcsi témát az egyértelmű előadásban.”

Az előadás tartalma megjelent Az Őrtorony 1965/17-es számában (1964. nov. 15., ang.). A cikk többek között kijelentette: „Lányok, ne csináljatok magatokból közös használatra szánt, piszkos törülközőt, amely minden nőcsábász, minden jelképes »eb« rendelkezésére áll.” (Vö. Jelenések 22:15.)

 Ilyen őszinte tanácsot adtak, hogy segítsenek Jehova Tanúinak — mint népnek — megőrizni tiszta erkölcsi állapotukat, hogy megfeleljenek a Királyság-üzenet további hirdetésére. (Vö. Róma 2:21–23.)

„Mondd, mit jelent ez az 1975?”

A Tanúk régóta osztották azt a hitnézetet, hogy az emberi történelem 6000 éves korszakát Krisztus ezeréves uralma követi majd. De mikor ér véget az emberiség létezésének 6000 éve? Az 1966-os kerületkongresszus-sorozat keretében kiadott Life Everlasting—In Freedom of the Sons of God (Örök élet — Isten fiainak szabadságában) című könyv 1975-re mutatott. A testvérek még ott a kongresszuson átnézték a tartalomjegyzéket, és az új könyv sok eszmecserét indított el 1975-öt illetően.

A Baltimore-ban (Maryland) tartott kongresszuson F. W. Franz tartotta az utolsó beszédet. Így kezdte: „Épp mielőtt az emelvényre jöttem, egy fiatalember odajött hozzám, és ezt mondta: »Mondd, mit jelent ez az 1975?« ” Franz testvér aztán utalt arra, hogy sok kérdés vetődött fel azt illetően, hogy az új könyvben levő anyag vajon azt jelenti-e, hogy 1975-ig befejeződik Armageddon, és addigra Sátán meg lesz kötözve. Lényegében a következőket állapította meg: „Lehetséges. De mi nem mondjuk. Istennél minden dolog lehetséges. De mi nem mondjuk. És egyikőtök se mondjon semmi konkrétumot azt illetően, mi fog történni mostantól 1975-ig. Mindezen dolgok lényege, drága testvérek az, hogy az idő rövid. Az idő fogy — efelől nincs kétségünk.”

Jehova Tanúi közül sokan az adott tanács szellemében tevékenykedtek az 1966-ot követő években. Ugyanakkor más megállapítások is napvilágot láttak e témában, és némelyik valószínűleg konkrétabb volt, mint az tanácsos lett volna. Ezt Az Őrtorony 1980/18-as száma a 3. oldalon (1980. márc. 15., ang.) is elismerte. Jehova Tanúit ugyanakkor arra is figyelmeztették, hogy elsősorban Jehova akaratának a cselekvésére koncentráljanak és ne törődjenek túlságosan a dátumokkal és egy mielőbbi szabadulás reményével. *

Eszköz a munka felgyorsítására

Az 1960-as évek végén Jehova Tanúi a várakozás és sürgősség érzésével jelentették be a jó hírt. A Királyság-hírnökök száma 1968-ban elérte az 1 221 504 főt 203 országban. Ugyanakkor nem volt szokatlan, hogy voltak olyanok, akik már évek óta tanulmányozták a Bibliát, anélkül hogy a megszerzett ismeret szellemében cselekedtek volna. Volt-e mód arra, hogy felgyorsítsák a tanítványképző munkát?

 A válasz 1968-ban érkezett meg, amikor is megjelent egy új bibliatanulmányozási segédeszköz, Az igazság, mely örök élethez vezet című könyv. Ez a 192 oldalas zsebméretű könyv az új érdeklődők figyelembevételével készült. A könyv 22 lebilincselő fejezetet tartalmazott, amely többek között olyan témákkal foglalkozik, mint „Miért bölcs eljárás megvizsgálnod vallásodat?”, „Miért öregszünk és halunk meg?”, „Hol vannak a halottak?”, „Miért engedte meg Isten napjainkig a gonoszt?”, „Miről ismerhető fel az igaz vallás?” és „Boldog családi élet építése”. Az Igazság könyvet úgy tervezték, hogy arra késztesse a bibliatanulmányozót, hogy vonjon le következtetést a megvizsgált anyag alapján, és alkalmazza azt az életében.

Az új kiadványt arra szánták, hogy egy hat hónapos bibliatanulmányozási program során használják fel. A Királyság-szolgálat 1968. szeptemberi [ang.] száma beszámolt arról, hogyan folyjon az új program: „Jó lenne megpróbálni az »Igazság« könyvből hetente egy egész fejezetet áttanulmányozni, bár ez talán nem lehetséges minden házigazdával, s talán a könyv minden egyes fejezetét tekintve sem . . . Ha hathavi intenzív tanulmányozás után, és az összejöveteleken való részvételre tett minden őszinte erőfeszítésed ellenére sem járnak még gyülekezetbe, akkor talán az lenne a legjobb, ha az idődet olyanokra fordítanád, akik valóban meg akarják ismerni az igazságot, és akik előrehaladást tesznek. Tedd céloddá, hogy oly módon mutatod be a jó hírt a bibliatanulmányozásokon, mely az érdeklődőt hat hónapon belül cselekvésre indítja!”

S ők cselekedtek is! A hat hónapos bibliatanulmányozási program rövid időn belül bámulatos sikereket ért el. Az 1968. szeptember 1-jétől 1971. augusztus 31-ig tartó három szolgálati év alatt összesen 434 906 személyt kereszteltek meg — az előző három szolgálati évben megkereszteltek kétszeresét! Mivel ez olyan időszakban történt, amikor Jehova Tanúi nagy várakozással és a sürgősség érzésével teltek meg, az Igazság könyv és a hat hónapos bibliatanulmányozási kampány nagy segítségnek bizonyult a tanítványképző munka felgyorsításában (Máté 28:19, 20).

„Ennek működnie kell; ez Jehovától van”

Évekig úgy voltak megszervezve Jehova Tanúinak gyülekezetei, hogy a Társulat kinevezett egy szellemileg képesített férfit gyülekezetszolgának vagy „felvigyázónak”, más kinevezett „szolgák” pedig segítették őt * (1Tim 3:1–10, 12, 13). Ezek a férfiak azért voltak, hogy szolgáljanak a nyájnak, nem azért, hogy uralkodjanak felette (1Pét 5:1–4). De hasonlíthatnának-e  még jobban a gyülekezetek az első századi keresztény gyülekezetek felépítéséhez?

Az 1971-ben az egész földön megrendezett kongresszussorozaton hangzott el a „Teokratikus szervezet a demokráciák és a kommunizmus közepette” című előadás. Július 2-án F. W. Franz tartotta meg az előadást a New York-i Yankee Stadionban. Rámutatott, hogy ahol elég képesített férfi állt rendelkezésre az első században, ott a gyülekezetekben nem csak egy felvigyázó volt (Fil 1:1). „A felvigyázók gyülekezeti csoportja — állapította meg — alkotta a »vének« testületét . . . Ezen »vének« testületének [vagy összejövetelének] tagjai mind egyenlők voltak, ugyanolyan hivatali státust töltöttek be, és senki sem volt köztük a legfontosabb vagy legkiemelkedőbb, vagy aki a legtöbb hatalommal bíró személy lett volna a gyülekezetben” (1Tim 4:14, Úf). Az előadás valóban felkavarta az egész kongresszust. Milyen hatással lesz ez az információ Jehova Tanúi gyülekezeteire világszerte?

A válasz két nappal később érkezett N. H. Knorr záróelőadásában. A gyülekezetek felvigyázásában történő kiigazítások világszerte 1972. október 1-jétől válnak érvényessé. Többé nem csak egy gyülekezetszolga vagy felvigyázó lesz, hanem az 1972. október 1-jét megelőző hónapokban minden gyülekezet felelős, érett férfiai javasolják a Társulatnak azoknak a nevét, akik vének testületeként szolgálnak majd (valamint azok nevét is, akik kisegítőszolgákként szolgálnak). Egy vént kijelölnek majd elnöklőnek *, de valamennyi vén egyenlő tekintéllyel rendelkezik, és osztozik a döntéseknél a felelősségben. „E szervezeti kiigazítások — magyarázta Knorr testvér — segíteni fognak, hogy a gyülekezetek működése jobban igazodjon Isten Szavához, s bizonyosan nagyobb áldásokra is számíthatunk Jehova részéről.”

Vajon hogyan fogadták ezt a szervezeti kiigazításokról szóló információt az egybegyűlt küldöttek? Az egyik utazófelvigyázó indíttatva érezte magát, hogy ezt mondja: „Ennek működnie kell; ez Jehovától van.” Egy másik, sok tapasztalattal bíró Tanú hozzátette: „Ez arra fog buzdítani minden érett férfit, hogy vállaljon felelősséget.” Valójában amennyi képesített férfi csak volt, az mind törekedhetett arra, hogy felvigyázói tisztségre jelöljék ki (1Tim 3:1). Így egyre több testvérnek állt módjában értékes tapasztalatot szerezni a gyülekezeti felelősségek vállalásában. Bár ezt először nem ismerték fel, mindannyiukra szükség volt, hogy pásztorkodjanak az eljövendő évek során hatalmas tömegben beözönlő újak érdekében.

A kongresszuson elhangzott anyag a Vezető Testületet illetően is némi tisztázáshoz és kiigazításhoz vezetett. 1971. szeptember 6-án úgy határoztak, hogy a Vezető Testületen belül az elnöklés feladatát ábécérendben, körforgásszerűen látja el évente más-más tag. Néhány héttel később,  1971. október 1-jén F. W. Franz lett a Vezető Testület elnöklője egy évre.

A következő évben, 1972 szeptemberében megkezdődött a gyülekezetekben is a felelősségek váltakozása, és október 1-jén már a legtöbb gyülekezetben megtörtént a körforgás. Az elkövetkező három évben Jehova Tanúi óriási növekedést tapasztaltak — több mint 750 000 személyt kereszteltek meg. De most ott álltak 1975 ősze előtt. Ha nem teljesedik be minden, amit 1975-re vártak, hogyan hat majd ez a világméretű prédikálás iránti buzgalmukra és az egész földre kiterjedő egységükre?

Azonkívül Nathan H. Knorr, ez a dinamikus személyiségű és rendkívül jó szervezőkészséggel megáldott ember, évtizedeken át kulcsszerepet töltött be a haladó oktatásban a szervezeten belül, valamint abban, hogy az emberek kezébe adta a Bibliát, és segített nekik annak megértésében. Ez a változás, a Vezető Testület által gyakorolt szorosabb felügyelet, hogyan hat majd ezekre a célokra?

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 92. oldalon]

Prédikálás a letartóztatások és csőcseléktámadás ellenére

[Oldalidézet a 94. oldalon]

Világméretű terjeszkedés és oktatás eddig nem tapasztalt mértékben

[Oldalidézet a 103. oldalon]

A Biblia védelmezése a kritikusok támadásával szemben

[Oldalidézet a 104. oldalon]

„Mindezen dolgok lényege, drága testvérek az, hogy az idő rövid”

[Oldalidézet a 106. oldalon]

„Arra fog buzdítani minden érett férfit, hogy vállaljon felelősséget”

[Kiemelt rész a 91. oldalon]

N. H. Knorr családi háttere

Nathan Homer Knorr Bethlehemben (Pennsylvania, USA) született 1905. április 23-án. 16 éves volt, amikor kapcsolatba került a Bibliakutatók allentowni gyülekezetével. 1922-ben részt vett a Cedar Point-i (Ohio) kongresszuson, ahol eltökélte, hogy otthagyja a református egyházat. Következő évben, 1923. július 4-én a brooklyni Bételből érkezett Frederick W. Franz keresztelkedési beszéde után a 18 esztendős Nathan azok között volt, akiket megkereszteltek a Little Lehigh folyóban Kelet-Pennsylvaniában. 1923. szeptember 6-án Knorr testvér a brooklyni Bétel-család tagja lett.

Knorr testvér szorgalmasan dolgozott a Szállítási Osztályon, és hamar felismerték természetéből adódó képességét a szervezésre. Amikor a Társulat üzemének vezetője, Robert J. Martin 1932. szeptember 23-án meghalt, Knorr testvért nevezték ki a helyére. 1934. január 11-én Knorr testvért megválasztották a Peoples Pulpit Association (ma Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.) igazgatójának, a következő évben pedig ennek az egyesületnek az alelnöke lett. 1940. június 10-én a Watch Tower Bible and Tract Society (pennsylvaniai társaság) alelnöke lett. Mindkét társulatnak, valamint az angol társaságnak, az International Bible Students Associationnek az elnökévé választották 1942 januárjában.

Az ezt követő években Knorr testvér egyik legközelebbi munkatársa és bizalmas tanácsadója Frederick W. Franz volt, aki éveit tekintve idősebb volt nála, és akinek nyelvismerete és bibliakutatói tapasztalata nagyon értékesnek bizonyult a szervezet számára.

[Kiemelt rész a 93. oldalon]

Bátorító előretekintés

Az „Új világ” teokratikus kongresszuson Clevelandben (Ohio) 1942 szeptemberében összegyűlt küldöttek nagyon örültek, amikor a Társulat idős titkár-pénztárosa, W. E. Van Amburgh beszélt a kongresszushoz. Van Amburgh testvér visszaemlékezett az első kongresszusra, amelyen részt vett 1900-ban Chicagóban, ami „nagynak” számított akkoriban — körülbelül 250-en vettek részt. Az évek során tartott egyéb „nagy” kongresszusok felsorolása után ezzel a bátorító előretekintéssel zárta beszédét: „Ez a kongresszus * most nagynak tűnik számunkra, de ahogyan ez a kongresszus nagy azokhoz képest, amelyeken a múltban vettem részt, úgy érzem, nagyon kicsinek fog hatni ez a kongresszus azokhoz viszonyítva, amelyekre majd a jövőben kerül sor, amikor az Úr megkezdi összegyűjteni népét a világ mind a négy sarkából.”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/térképek a 96. oldalon]

N. H. Knorr szolgálati körútjai, 1945—1956

1945—1946: Közép-Amerika, Dél-Amerika, Észak-Amerika, Európa, Karib-tengeri szigetvilág

1947—1948: Észak-Amerika, Csendes-óceáni-szigetek, Kelet, Közel-Kelet, Európa, Afrika

1949—1950: Észak-Amerika, Közép-Amerika, Dél-Amerika, Karib-tengeri szigetvilág

1951—1952: Észak-Amerika, Csendes-óceáni-szigetek, Kelet, Európa, Közel-Kelet, Afrika

1953—1954: Dél-Amerika, Karib-tengeri szigetvilág, Észak-Amerika, Közép-Amerika

1955—1956: Európa, Csendes-óceáni-szigetek, Kelet, Észak-Amerika, Közel-Kelet, Észak-Afrika

[Térképek]

(Lásd a kiadványt.)

[Kiemelt rész a 105. oldalon]

„Ma ismét gondolkozni kezdtem”

Az 1968-ban megjelent „Az igazság, mely örök élethez vezet” című könyvet széles körben felhasználták Jehova Tanúi az érdeklődő személyekkel folytatott bibliatanulmányozásaik alkalmával. Ez az időszerű gondoskodás több százezer gondolkodó személynek segített pontos ismeretet nyerni az Írásokból. Egy egyesült államokbeli olvasótól 1973-ban érkezett köszönőlevél ezt mondta: „Egy nagyon kedves hölgy jött ma az ajtómhoz, és adott egy példányt »Az igazság, mely örök élethez vezet« című könyvből. Épp most fejeztem be az olvasását. Ma fordult elő velem életemben először, hogy egyetlen nap alatt bármiből is 190 oldalt olvastam el. 1967. június 29-én elvesztettem az Istenbe vetett hitem. Ma ismét gondolkozni kezdtem.”

[Kép a 95. oldalon]

Gileád Iskola South Lansingben (New York)

[Kép a 97. oldalon]

A Kubába látogató Knorr testvér, aki sokszor átutazta a földet

[Képek a 98. oldalon]

Knorr testvér úgy vélte, hogy minden Tanúnak képesnek kell lennie arra, hogy házról házra prédikáljon

Anglia

Libanon

[Kép a 99. oldalon]

Knorr testvér mint a Társulat elnöke szorosan együttműködött Franz testvérrel több mint 35 éven keresztül

[Kép a 100. oldalon]

A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania igazgatótestülete az 1950-es évek közepén. (Balról jobbra) Lyman A. Swingle, Thomas J. Sullivan, Grant Suiter, Hugo H. Riemer, Nathan H. Knorr, Frederick W. Franz, Milton G. Henschel

[Képek a 102. oldalon]

1958-ban 123 ország küldöttei özönlöttek a Yankee Stadionba az „Isteni akarat” nemzetközi kongresszusra

[Kép a 107. oldalon]

Kiadványok, amelyek kiképzik a szolgálatra Jehova Tanúit

[Kép a 107. oldalon]

Szántóföldi szolgálatra szánt néhány kiadvány

[Kép a 107. oldalon]

Könyvek, amelyek szilárd eledelről gondoskodtak Jehova népének szellemi megerősítésére

[Kép a 107. oldalon]

Kutatási és tanulmányozási segédeszközök