Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova szava továbbra is gyorsan terjed (1976—1992)

Jehova szava továbbra is gyorsan terjed (1976—1992)

9. fejezet

Jehova szava továbbra is gyorsan terjed (1976—1992)

„Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen [vagy »gyorsan terjedjen«, »Új Testamentum«, 1930] és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is” (2Thess 3:1).

EZEKKEL a szavakkal kérte Pál apostol a Thessalonikában élő hittársait, hogy imádkozzanak azért, hogy ő és társai akadály nélkül, sikeresen hirdethessék Jehova szavát. Jehova válaszolt erre az imára. De ez nem jelenti azt, hogy az apostolnak nem kellett problémákkal megküzdenie. Kemény ellenállással nézett szembe a világ részéről, és számolnia kellett az álnokul viselkedő hamis testvérekkel is (2Kor 11:23–27; Gal 2:4, 5). Ennek ellenére körülbelül tíz évvel később azt írhatta Pál, hogy Isten áldásának eredményeként a jó hír „az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik” (Kol 1:6, Újfordítású Biblia, 1975).

Ugyanígy napjainkban is gyümölcsöt terem a jó hír, méghozzá eddig nem tapasztalt méretekben. Több emberhez jut el a jó hír és többen ragadják meg azt, mint bármikor a múltban. Az Isten Szavában megjövendölt tevékenység gyorsan halad előre — mint egy futó a versenyen (És 60:22).

Szervezeti kiigazítások

Knorr testvér 1976-ig már több mint három évtizede tevékenykedett szorgalmasan a Watch Tower Society elnökeként. Többször beutazta a földet, meglátogatta és bátorította a misszionáriusokat, tanította és oktatta a fiókhivatalok személyzetét. Kiváltsága volt látni, hogy a tevékeny Tanúk száma 1942-től 1976-ig 117 209-ről 2 248 390-re nőtt.

De 1976 nyarán a 71 éves N. H. Knorr észrevette, hogy egyre gyakrabban ütközik különböző tárgyakba. A későbbi vizsgálatokból kiderült, hogy operálhatatlan agydaganat miatt szenvedett. Küzdött azért, hogy néhány hónapig még folytatni tudja a munkát, bár fizikai állapota, ahogy azt előre jelezték, rossz volt. Hanyatló egészsége vajon megakadályozza majd a munka továbbhaladását?

A Vezető Testület kibővítése már 1971-ben megkezdődött. 1975-ben már 17 tagú volt. A Vezető Testület abban az évben sokszor komolyan és imateljesen fontolgatta azt, hogyan tudnának a legmegfelelőbben gondoskodni mindarról, amit Isten Szava napjainkra körvonalaz a világméretű prédikálásra és tanítványképző munkára vonatkozóan (Máté 28:19, 20). 1975. december 4-én a Vezető Testület egyhangúlag jóváhagyta azt a szervezeti kiigazítást, amely az egyik legjelentősebbnek mondható Jehova Tanúinak mai történelmében.

1976. január 1-jétől kezdődően a Watch Tower Societynek és Jehova Tanúi gyülekezeteinek minden tevékenységét világszerte a Vezető Testület hat igazgatási bizottságának felügyelete alá vonták. Ezzel az elrendezéssel összhangban 1976. február 1-jén változások léptek hatályba a Társulat valamennyi fiókhivatalában világszerte. Többé nem egy fiókfelvigyázó felügyelt minden egyes fiókra, hanem három vagy több érett férfiból álló fiókbizottság, amelynek az egyik tagja állandó koordinátorként szolgált. * A bizottságok néhány hónapi működése után a Vezető Testület a következő megfigyelést tette: „Hasznosnak bizonyult, hogy több testvér tanácskozik együtt a Királyság-munka érdekeinek szem előtt tartásával (Péld 11:14; 15:22; 24:6).”

1976 őszén — annak ellenére, hogy a fizikai állapota még mindig rossz volt, ahogy azt előre jelezték — Knorr testvér részt vett mint oktató a főhivatalban tartandó összejöveteleken, ahol oktatásban részesítették az egész világról érkező fiókbizottsági tagokat és a fiókhivatalok személyzetének egyéb tagjait. Azonkívül, hogy részt vett a nap folyamán ezeken az összejöveteleken, Knorr testvér meghívta ezeket a testvéreket, hogy kis csoportokban látogassák meg őt esténként a szobájában. Így ő és a felesége, Audrey közeli barátságban voltak azokkal a férfiakkal, akik ismerték és szerették őt, és akikkel éveken keresztül szoros kapcsolatban volt. A főhivatali összejövetelek után Knorr testvér egészsége folyamatosan romlott, egészen 1977. június 8-án bekövetkezett haláláig.

1977. június 22-én, két héttel Knorr testvér halála után a 83 éves Frederick W. Franzot választották a Watch Tower Society elnökének. Franz testvérről a következőket mondta Az Őrtorony 1978/10 (1977. aug. 1., ang.) száma: „Kiváló hírneve mint jeles bibliai szaktekintély, és fáradhatatlan munkája a Királyság-érdekek előmozdításában mindenütt megnyerte számára Jehova tanúi bizalmát és lojális támogatását.”

Ebben az átmeneti időszakban már működtek az új szervezeti elrendezések, amelyek biztosították a munka előrehaladását.

A szellemi szükségletek kielégítése bibliai irodalommal

Jehova Tanúi szellemileg jól tápláltak voltak 1976-ot megelőzően. De egy áttekintés arról, mi történt azóta, hogy a Vezető Testület és annak Írói Bizottsága vezetése alá kerültek, feltárja, hogy az igazság vizei sokkal bőségesebben és nagyobb változatosságban áradtak ki, mint valaha.

Sok kiadvány, melyet készítettek, maguknak a Tanúknak a különleges szükségleteit elégítette ki. Különös figyelmet szenteltek a fiataloknak. Hogy segítsenek nekik alkalmazni a bibliai alapelveket minden élethelyzetben, 1976-ban [ang.] megjelent az Ifjúságodat tedd eredményessé! című könyv, 1989-ben pedig a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszok. 1978-ban bocsátották ki a szépen illusztrált Az én könyvem bibliai történetekről című könyvet, amelynek elkészítésénél a gyermekeket tartották szem előtt. Ugyanabban az évben jelent meg a gyakorlatias tanácsokat és útmutatásokat tartalmazó, Tedd családi életedet boldoggá! című könyv, amely megerősítésül szolgál a családok számára.

Időnként Az Őrtorony lapjain is megjelennek időszerű tanácsok, amelyek Jehova népének különleges szükségleteit vannak hivatva kielégíteni. Amikor például megjelent a világméretű beszámoló Jehova Tanúi 1977—78-as évi tevékenységéről, kitűnt, hogy csökkent azoknak a száma, akik részt vettek a prédikálómunkában. E csökkenés — legalábbis részben — vajon az 1975-ös várakozások miatti csalódásnak volt tulajdonítható? Talán. De voltak más befolyásoló tényezők is. Mit lehetett tenni?

A Vezető Testület lépéseket tett, hogy megszilárdítsa azt a meggyőződést Jehova Tanúi között, hogy buzgón folytatni kell a Királyság házról házra történő hirdetését. Az Őrtorony 1980/2 és 1980/4 (1979. júl. 15., ang.) számában a következő cikkek jelentek meg: „Buzgóság Jehova háza iránt”, „Prédikálás törvénytelen világban”, „Házról házra prédikáltak” és „Mit mondtak mások a házról házra tanúskodásról”. Ezek és más cikkek ismét megerősítették, hogy a házról házra végzett prédikálásnak szilárd, Írás szerinti alapja van, és arra buzdítottak, hogy buzgón és teljes szívvel vegyék ki részüket e fontos munkából * (Csel 20:20; Kol 3:23).

Egy másik helyzetet is figyelembe kellett venni. 1980-ban több személy, aki néhány évig részt vett Jehova Tanúi tevékenységében — köztük olyanok is, akik kiemelkedően szolgáltak a szervezetben — különböző módokon megpróbált széthúzást előidézni, és ellenállást szítani Jehova Tanúi munkája ellen. Hogy felvértezzék Jehova népét e hitehagyó befolyás ellen, Az Őrtoronyban ilyen cikkek láttak napvilágot: „Maradjatok »szilárdak a hitben«!” (1981/3 [1980. aug. 1., ang.]), „Feltűnés nélkül ártalmas szektákat fognak bevezetni” (1984/6 [1983. szept. 15., ang.]), „Vessétek el a hittagadást, ragaszkodjatok az igazsághoz!” (1983/19 [1983. ápr. 1., ang.]) és a „Jöjjön el a te Királyságod!” című könyv (1981) pedig azt a valóságot hangsúlyozta, hogy a Királyság ideje elérkezett, mivel 1914-ben létrejött az egekben. A Vezető Testület nem engedte, hogy a szembeszegülők erőfeszítései eltérítsék Jehova Tanúit elsődleges céljuktól — Isten Királyságának a hirdetésétől!

De mit mondjunk Jehova Tanúinak arról a szükségletéről, hogy tovább bővítsék a bibliai igazságról szerzett ismereteiket? Komoly bibliatanulmányozásokhoz 1984-ben megjelent a New World Translation átdolgozott referencia kiadása, amely terjedelmes lapszéli referenciákat, lábjegyzeteket és függeléket tartalmaz. Négy évvel később, 1988-ban [ang.] Jehova népe izgatottan vette kézbe a Jelenések könyvének versről versre történő, korszerű magyarázatát A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyvet, valamint az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) című kétkötetes bibliai enciklopédiát. Majd 1991-ben kiadták a csodálatosan illusztrált könyvet, A legnagyobb ember, aki valaha élt címmel, mely mélyrehatóan tanulmányozza Jézus Krisztus életét és tanításait.

S mit mondjunk azoknak a szükségletéről, akik nem Jehova Tanúi? Az újonnan érdeklődő személyek oktatására adták ki az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című segédeszközt 1982-ben [ang.]. Arra tervezték, hogy segítsen a Biblia tanulmányozóinak eleget tenni azon követelményeknek, melyeket Jehova támaszt az életre vonatkozóan egy földi paradicsomban. Hogy segítsenek azoknak, akik a földi élet eredetéről és céljáról tesznek fel kérdéseket, 1985-ben [ang.] kiadták Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyvet. Ezt követte 1989-ben A Biblia — Isten Szava vagy emberé? című hiterősítő könyv.

Figyelmet szenteltek azoknak az alázatos egyéneknek is, akiknek különleges segítségre lehet szükségük kulturális vagy vallási hátterük miatt. A Mindörökké örvendj az életnek a földön! című 32 oldalas füzet azoknak tanítja meg az igazságot Jehova Királyságáról, akik írástudatlanok, vagy nehezen tudnak olvasni; a füzetet 1982-ben adták ki. 1992-ig már több mint 76 000 000 példányban nyomtatták ki és 200 nyelven terjesztették el szerte a világon; ez lett a Watch Tower Society legtöbb nyelvre lefordított kiadványa.

1983-ban három füzetet jelentettek meg, amelyekkel kifejezetten a muszlimoknak, a buddhistáknak és a hinduknak kívántak segítséget nyújtani. Ahhoz, hogy elérhessük az ilyen és más vallási hátterű embereket, jó ha tudunk valamit a vallásukról — annak tanításairól és történelméről. E szükségletet kívánta kielégíteni az 1990-ben [ang.] megjelent könyv, amelynek címe: Az emberiség Isten keresése.

A Vezető Testületet őszintén érdekelte, hogy annyi embert érjen el a Királyság-üzenettel, amennyit csak lehetséges — „minden nemzetből és ágazatból . . . és nyelvből” származó embereket (Jel 7:9). E cél elérése érdekében intézkedéseket tettek, hogy az irodalom még több nyelvre legyen lefordítva. 1976 és 1992 között például körülbelül 42 százalékkal nőtt azon nyelvek száma, amelyeken Az Őrtorony megjelent. 1992 októberében ez a szám 111 volt. A fordítás meggyorsítása végett ugyanabban az évben több mint 800 fordító tevékenykedett e munkában világszerte.

Gazdagabbá és változatosabbá tett oktatóprogramok

A Vezető Testületnek és Tanítói Bizottságának irányítása alatt gazdagabbá és változatosabbá tették a főhivatal személyzetének és a világ többi fiókhivatalában dolgozó Bétel-családoknak szóló oktatóprogramokat. A reggeli imádat részét képező bibliaolvasás és az Évkönyvből való felolvasás mellé bevezették az előző hétre kiadott bibliaolvasási anyag mély elemzését is, a Bételben szolgálókra alkalmazva az anyagot. Bevezették a különböző Bétel-osztályokról szóló rendszeres beszámolókat, valamint a zónafelvigyázók gyakoribb beszámolóit is.

A szervezeten belül több felelősséget vállaló testvérek szükségleteinek a kielégítésére további oktatóprogramokat terveztek és indítottak el. 1977-ben előkészületeket tettek, hogy minden vén vegyen részt a Királyság Szolgálati Iskola 15 órás tanfolyamán (Csel 20:28). Azóta hasonló témájú, különböző hosszúságú tanfolyamokat tartottak bizonyos időközönként; 1984-gyel kezdődően pedig a kisegítőszolgák is kaptak képzést a Királyság Szolgálati Iskolán. 1977 decemberében különleges, öthetes iskola kezdődött el a fiókbizottsági tagok részére Brooklynban.

Különleges figyelmet fordítottak azokra is, akik úttörőkként tevékenykedtek a teljes idejű szolgálatban. 1977 decemberében először az Egyesült Államokban vezették be az Úttörőszolgálati Iskolát, egy kéthetes kiképző tanfolyamot az úttörőszolgák részére, majd a világ minden részére kiterjesztették. A következő 14 év alatt több mint ötszörösére nőtt az úttörők száma — 115 389-ről 605 610-re!

1987 őszén egy másik új iskola nyílt — a Szolgálati Kiképző Iskola. Ezt az iskolát azért hozták létre, hogy képzést nyújtsanak azoknak a nőtlen, képesített testvéreknek, akiknek már van némi tapasztalatuk mint véneknek vagy kisegítőszolgáknak, és akik készek arra, hogy bárhol szolgáljanak, ahol szükség van rájuk a világméretű szántóföldön. 1992-ig már folyt ilyen oktatás Ausztráliában, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Mexikóban, Nagy-Britanniában, Németországban, Nigériában, Olaszországban, Salvadorban, Spanyolországban és Svédországban. Az eredmény nem egy különbnek tekintett egyénekből álló osztály a gyülekezetben, hanem az olyan férfiak számának a növekedése, akik jól képesítettek arra, hogy a testvéreiknek szolgáljanak.

A világméretű bibliai oktatómunka támogatására nemzetközi kongresszusokat terveztek fontos helyeken levő városokban — többek között olyan országokban is, ahol Jehova Tanúi be voltak tiltva. E kongresszusok megerősítették a területen élő testvéreket, és erőteljes ösztönzést adtak a jó hír prédikálásának azokban az országokban. *

Létesítmények a növekedésre való tekintettel

Ahogy gyorsan terjedt tovább Jehova szava, úgy vált szükségessé néhány izgalmas fejlesztés az építkezésben és a nyomtatásban — ezek a területek a Vezető Testület és Kiadói Bizottságának felügyelete alá tartoznak.

Építkezésben jártas Tanúk ajánlották fel önként szolgálataikat, akiknek munkáját úgy koordinálták, hogy szerte a világon segítsenek az új és nagyobb fiókhivatali létesítmények építésében. 1976 és 1992 között mintegy 60 országban folyt építkezés, amelynek keretében teljesen új fiókhivatali létesítményeket építettek. Ezenkívül 30 országban bővítettek ki már meglévő létesítményeket. Az a mód, ahogy dolgoztak (sok gyülekezetből, néha más országokból érkezett önkéntesekkel), megerősítette a szeretet és egység kötelékeit Jehova népe között. *

Hogy eleget tegyenek a Társulat egyre több nyelven történő nyomtatási kívánalmainak, ezért a számítógépes ismeretekkel rendelkező Tanúk kifejlesztettek egy számítógépes nyomdai előkészítő rendszert, amelynek neve: MEPS (soknyelvű elektronikus fényszedő rendszer). A tervezet 1986-ban fejeződött be. Ennek eredményeként 1992-ben Az Őrtorony 66 nyelven jelent meg egyidejűleg. Jehova Tanúinak nagy többsége így egyazon időben kaphatja kézhez ugyanazt a szellemi eledelt. *

Ahogy folytatódott a Watch Tower Society létesítményeinek a bővítése, úgy lett egyre több önkéntesre szükség a brooklyni főhivatalban és a világ többi fiókhivatalában. 1976 és 1992 között háromszorosára nőtt a nemzetközi Bétel-család: a mintegy 4000-ről több mint 12 900-ra nőtt a világszerte szolgáló tagok száma. A Vezető Testület és Személyzeti Bizottsága gondoskodik e teljes időben szolgálatot végző önkéntesek hatalmas seregének személyi és szellemi szükségleteiről.

Gondoskodás a gyülekezetekről és az evangelizálómunkáról

Amint Jehova szava gyorsan terjedt tovább, a Vezető Testület és Szolgálati Bizottsága arra összpontosította erőfeszítéseit, hogy a gyülekezeteket megerősítse világszerte, és kiterjessze a világméretű evangelizálómunkát.

Vajon lehetett volna még többet segíteni annak a sok új személynek, akik évente megkeresztelkedtek? 1977 elején intézkedések történtek az új Tanúk szellemi megerősítése érdekében. A mi Királyság-szolgálatunk ezt közölte: „Azt hisszük, hogy legalább két könyvet kell mindazokkal áttanulmányozni, akik az igazsághoz jönnek . . . Így tehát a tanulmányozást az alámerítés után tovább kell folytatni, amíg a második könyvet is végigtanulmányozzák.” Az újonnan megkeresztelt Tanúknak így több lehetőségük volt arra, hogy ismeretet szerezzenek és megértsék a tanultakat, s hogy egyre jobban értékeljék, mit jelent megkereszteltnek lenni. Az új elrendezés közelebbi kapcsolat kiépítésére is buzdított az új személyek és azon Tanúk között, akik segítettek nekik a házi bibliatanulmányozásuk folyamán.

Sokan özönlöttek Jehova szervezetébe, s a róluk való gondoskodás végett több mint 29 000 új gyülekezet alakult világszerte 1976 és 1992 között (Mik 4:1). Segítségképpen több körzet- és kerületfelvigyázót nevezett és küldött ki a Vezető Testület. Az utazófelvigyázók 1976-ban 2600-an voltak; számuk mintegy 3900-ra növekedett 1992-ig.

Amint nőtt a gyülekezetek száma, egyre nagyobb szükség volt több összejöveteli teremre. Volt-e valamilyen gyorsabb módszer Királyság-termek építésére? Jehova Tanúi az Egyesült Államokban az 1970-es években egy építőprogramot szerveztek, amelynek keretében képzett építőmunkásokat hívtak meg a vidék környező területeiről, hogy segítsenek a helybeli Tanúknak Királyság-termet építeni. Több száz főből álló segítséggel gyorsan — gyakran mindössze két-három nap alatt — be tudtak fejezni egy termet. Az 1980-as években már a világ más részein is épültek gyorsépítési módszerrel Királyság-termek.

A Kelet-Európában bekövetkezett politikai változások Jehova Tanúira is hatással voltak. Micsoda örömet jelentett Kelet-Németországban (akkoriban így ismerték), Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és a korábban Szovjetuniónak nevezett országban élő testvéreink számára, amikor megtudták, hogy közel 40 évi betiltás után törvényesen elismertek lettek! A megnövekedett szabadság megkönnyítette ezekben az országokban, hogy elérjék a mintegy 380 000 000 ott élő személyt a jó hírrel! Jehova Tanúi nem vesztegették az idejüket, s újonnan kapott szabadságukat arra használták, hogy kivegyék részüket a nyilvános prédikálótevékenységből.

S az eredmény? Jehova szava gyorsan terjedt! 1992 áprilisában például 106 915 lengyel Királyság-hirdető adott le jelentést. S a jövőbeni növekedés kilátásai is kecsegtetőek voltak: ugyanabban a hónapban 214 218-an voltak jelen Krisztus halálának Emlékünnepén. Ugyanez figyelhető meg azokban az országokban is, melyek korábban a Szovjetuniót alkották. 173 473-an voltak jelen az 1992-es Emlékünnepen, vagyis 60 százalékkal többen, mint az előző évben.

Néhány országban azonban a további üldözés és a természeti katasztrófák akadályokat emeltek. 1992-ben például még mindig 24 országban volt a kormány által korlátozva Jehova Tanúi tevékenysége. A Vezető Testület Elnöklőjének a Bizottsága minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítséget nyújtson, és tájékoztassa a nemzetközi testvériséget azokról a módokról, ahogyan segíthetnek a megpróbáltatás alatt szolgáló Tanú-társaikon. (Vö. 1Korinthus 12:12–26.) Sem az üldözési hadjáratok, sem a természeti katasztrófák nem tudják megállítani Jehova szavának prédikálását!

Egy „önmagának kiváltképen való nép”

Az 1976 és 1992 közötti években valóban gyorsan terjedt Jehova szava. A szervezet közel a kétszeresére nőtt — több mint 4 470 000 lett a Királyság-hírnökök száma!

Jehova népe buzgón folytatta az Isten Királyságának hirdetését immár több nyelven, mint bármikor azelőtt. A rendelkezésre álló kiadványokat használva elmélyítették a Bibliából szerzett ismereteiket, és segítettek az érdeklődő személyeknek megismerni a bibliai igazságokat. Hasznot merítettek azokból az oktatóprogramokból, amelyeket azon személyek számára indítottak, akiknek további felelősségeik voltak a szervezetben. Jehova kétségkívül megáldotta a Királyságáról szóló hirdetőmunkájukat.

Az 1870-es évektől mostanáig bizonyos férfiak kiemelkedő módon járultak hozzá a Királyság-munka előrehaladásához: ilyen volt Charles T. Russell, Joseph F. Rutherford, Nathan H. Knorr és Frederick W. Franz, valamint mások, akik a Vezető Testület tagjaiként szolgáltak. Jehova Tanúi azonban semmiképpen sem váltak szektává, amely e férfiak valamelyikének a személyisége köré épült volna. Ehelyett nekik egy vezetőjük van, „a Krisztus” (Máté 23:10). Ő a Feje Jehova ezen megszervezett Tanúinak, neki „adatott minden hatalom” e munka irányítására „minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:18–20). Szilárd elhatározásuk, hogy alárendelik magukat Krisztus főségének, szorosan ragaszkodnak Isten Szavához, és együttműködnek a szent szellem vezetésével, hogy folyamatosan előrehaladhassanak az egyedüli igaz Isten imádatában, hogy ’Isten kiváltképpen való népének, jó cselekedetekre igyekezőnek’ bizonyulhassanak (Tit 2:14).

De mi az a néhány alaptanítás és viselkedési irányadó mérték, amely megkülönbözteti Jehova Tanúit minden más vallástól? Hogyan váltak ismertté mint Jehova Tanúi? Hogyan finanszírozzák tevékenységüket? Miért különülnek el szigorúan más egyházaktól és általában a világtól? Miért lettek heves üldözés céltáblái a világ oly sok részén? Ezekre és sok más egyéb kérdésre is választ adnak a következő fejezetek.

[Lábjegyzetek]

^ 10. bek. Lásd a 15. fejezetet: „A szervezeti felépítés fejlődése”.

^ 18. bek. 1980 és 1985 között 33 százalékos növekedés volt a prédikálómunkában részt vevők számában, 1985 és 1992 között pedig további 47,9 százalékos növekedés.

^ 30. bek. Lásd a 17. fejezetet: „Kongresszusok — testvériségünk bizonyítékai”.

^ 33. bek. Lásd a 20. fejezetet: „Együttes építkezés világméretekben”.

^ 34. bek. Lásd a 26. fejezetet: „Bibliai irodalom előállítása a szolgálatban való felhasználásra”.

[Oldalidézet a 117. oldalon]

Nem szekta, amely bárkinek is a személyisége köré épült

[Kiemelt rész/grafikon a 110. oldalon]

1976 és 1992 között 42 százalékkal nőtt azon nyelvek száma, amelyeken „Az Őrtorony” készült

[Grafikon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

111

 

78

 

1976 1992

[Kiemelt rész a 111. oldalon]

F. W. Franz családi háttere

Frederick William Franz Covingtonban (Kentucky, USA) született 1893. szeptember 12-én. A család 1899-ben Cincinnatibe költözött, ahol Frederick befejezte középiskolai tanulmányait 1911-ben. Ekkor beiratkozott a Cincinnati Egyetem bölcsész­karára. Presbiteriánus prédikátor akart lenni, ezért mélyrehatóan képezte magát a bibliai görög nyelvben. Az egyetemen Fredericket a Rhodes-ösztöndíjra javasolták, ami alkalmassá tette őt az Oxfordi Egyetemre (Anglia) való beiratkozásra. Mielőtt azonban meg­tehették volna a bejelentést, Fredericket már egyáltalában nem érdekelte az ösztöndíj, és kérte, hogy töröljék nevét a jelentkezők listájáról.

Korábban a fivére, Albert küldött neki egy füzetet, amit a Nemzetközi Bibliakutatóktól kapott. Albert később megajándékozta őt a „Bibliai tanulmányok” első három kötetével. Fredericket nagyon megörvendeztette az, amit megismert ezekből, és úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatát a presbiteriánus egyházzal, és csatlakozik a Bibliakutatók gyülekezetéhez. 1913. november 30-án megkeresztelkedett. 1914 májusában otthagyta az egyetemet, és azonnal úgy intézte, hogy kolportőr (úttörő) lehessen.

1920 júniusában lett a brooklyni Bétel-család tagja. N. H. Knorr halála után, 1977 júniusában Franz testvért választották a Társulat elnöki tisztségébe. 1992. december 22-én, 99 éves korában bekövetkezett haláláig hűségesen szolgált a Vezető Testület tagjaként.

[Grafikon a 112. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az úttörők számának növekedése

1992

600 000

400 000

1986

200 000

1981

1976

[Grafikon a 113. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A világméretű Bétel-család növekedése

1992

12 000

9 000

1986

6 000

1981

1976

3 000

[Grafikon a 114. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A gyülekezetek számának növekedése

80 000

1992

60 000

1986

1981

1976

40 000

20 000

[Grafikon a 115. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Királyság-hirdetők számának növekedése

1992

4 000 000

1986

3 000 000

1981

1976

2 000 000

1 000 000

[Kép a 109. oldalon]

A Társulat minden fiókhivatala felett testvérekből álló bizottság gyakorol felügyeletet, mint például ez, amely a nigériai munkát irányítja

[Képek a 116. oldalon]

Jehova Tanúi Vezető Testülete 1992. január

Carey W. Barber

John E. Barr

W. Lloyd Barry

John C. Booth

Frederick W. Franz

George D. Gangas

Milton G. Henschel

Theodore Jaracz

Karl F. Klein

Albert D. Schroeder

Lyman A. Swingle

Daniel Sydlik