Hogyan osztják meg másokkal a jó hírt?

A KERESZTÉNYEK azt a parancsot kapták, hogy ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’, ez azonban nem jelenti azt, hogy nyomást gyakorolnának másokra, vagy erőszakkal térítenének. Jézus megbízatása az volt, hogy ’örömhírt vigyen az alázatosaknak’, hogy ’bekötözze a megtört szíveket’, és hogy ’megvigasztaljon minden gyászolót’ (Máté 28:19; Ézsaiás 61:1, 2, Úf; Lukács 4:18, 19). Jehova Tanúi ezt úgy igyekeznek megtenni, hogy hirdetik a Bibliából származó jó hírt. Ahogy az ókorban Ezékiel próféta tette, napjainkban Jehova Tanúi is megpróbálják megtalálni azokat, akik „sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek” (Ezékiel 9:4).

Akkor tudják a legjobban felkutatni azokat, akiket a jelenlegi állapotok elkeserítenek, ha házról házra mennek. Ezáltal határozott erőfeszítést tesznek, hogy elérjék az embereket, ahogy Jézus is, amikor „elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét”. Az ő korai tanítványai is ugyanezt tették (Lukács 8:1; 9:1⁠–⁠6; 10:1⁠–⁠9). Napjainkban, ahol lehet, Jehova Tanúi igyekeznek évente többször is felkeresni minden otthont, hogy elbeszélgessenek néhány percig a házigazdával valamilyen helyi vagy az egész világot érintő érdekes, sokakat foglalkoztató témáról. A Tanú esetleg felolvas egy vagy két megfontolandó írásszöveget, és ha a házigazda érdeklődik, akkor a Tanú visszatér a megfelelő időben, hogy folytassák a beszélgetést. Bibliát és bibliamagyarázó kiadványokat kínál fel, és ha a házigazda kívánja, ingyenes házi bibliatanulmányozást folytat vele. Sok millió ilyen hasznos bibliatanulmányozást vezetnek rendszeresen egyénekkel és családokkal az egész világon.

További lehetőség nyílik a ’királyság jó hírének’ az elmondására a helyi Királyság-termekben megtartott összejöveteleken is, amelyeket a Tanúk hetente tartanak. Az egyik összejövetelen nyilvános előadás hangzik el valamilyen időszerű témáról. Ezt követi egy bibliai témának vagy próféciának a tanulmányozása, amihez Az Őrtorony folyóiratot használják fel forrásanyagként. Egy másik összejövetelen iskolát tartanak a  Tanúk képzésére, melynek célja, hogy a jó hír jobb hirdetői legyenek. Ezt olyan rész követi, amit a környékükön végzendő prédikálómunka megbeszélésére szánnak. Ezenkívül egyszer egy héten a Tanúk kis csoportokban jönnek össze magánlakásokban a Biblia tanulmányozására.

Mindezekre az összejövetelekre bárki szabadon elmehet. Sosincs pénzgyűjtés. Ezek az összejövetelek mindenkinek hasznosak. A Biblia ezt mondja: „figyeljünk egymásra a szeretetre és kiváló cselekedetekre való ösztönzés végett, nem hagyva fel egybegyűlésünkkel, mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást, éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot.” A személyes tanulmányozás és kutatás elengedhetetlen, de az is ösztönzőleg hat ránk, ha találkozunk másokkal: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Héberek 10:24, 25; Példabeszédek 27:17, Úf ).

A Tanúk jól kihasználják a kedvező alkalmakat, hogy a jó hírről beszéljenek azoknak, akikkel a napi teendőik során kapcsolatba kerülnek. Lehet, hogy csupán néhány szót váltanak a szomszéddal vagy egy olyan személlyel, akivel együtt utaznak, legyenek akár buszon vagy éppen repülőgépen. Lehet, hogy hosszabban beszélgetnek egy baráttal vagy egy rokonnal, vagy eszmecserét folytatnak egy munkatárssal az ebédidőben. Jézus is sokszor így végezte a tanúskodást, amikor a földön volt. Például, amikor a tengerparton sétált, amikor a domboldalon ült, amikor valakinek az otthonában vacsorázott, amikor egy menyegzőn vett részt, vagy amikor egy halászbárkában utazott a Galileai-tengeren. Tanított a zsinagógákban és a jeruzsálemi templomban. Bárhol volt, alkalmat talált arra, hogy Isten Királyságáról beszéljen. Jehova Tanúi igyekeznek ebben a tekintetben is az ő nyomdokát követni (1Péter 2:21).

 PRÉDIKÁLÁS PÉLDAMUTATÁSSAL

Akárhogy is közölnék Önnel a jó hírt, nem jelentene sokat, ha maga a közlő személy nem alkalmazná saját életében azt, amit tanít. Ha valaki mond valamit, de utána máshogy él, az képmutatás. A vallási képmutatás miatt pedig már milliók fordultak el a Bibliától. Helytelen viszont emiatt a Bibliát hibáztatni. Az írástudóknál és a farizeusoknál ott voltak a Héber Iratok, Jézus mégis képmutatóknak bélyegezte őket. Beszélt arról, hogy Mózes törvényét olvassák, majd tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Mindazt tehát, amit mondanak nektek, cselekedjétek és tartsátok meg, de a tetteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik” (Máté 23:3). A keresztények helyes életvitelének jó példája többet mond az embereknek, mint ha órákon át prédikációt hallgatnának. Erre hívták fel azoknak a keresztény feleségeknek a figyelmét, akiknek nem hívő férjük volt: „ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak . . . tiszta viselkedéseteknek” (1Péter 3:1, 2).

Ezért Jehova Tanúi megpróbálják azzal is átadni másoknak a jó hírt, hogy példát mutatnak abban a keresztényi magaviseletben, amelyet másoknak is ajánlanak. Megpróbálnak úgy bánni másokkal, mint amilyen bánásmódban ők szeretnének részesülni (Máté 7:12). Megpróbálnak mindenkivel így bánni, és nem csupán hittársaikkal, barátaikkal, szomszédaikkal vagy rokonaikkal. Mivel tökéletlenek, ez nem megy mindig teljes sikerrel. De szívük vágya, hogy mindenkivel jót tegyenek, nemcsak azáltal, hogy elmondják a Királyság jó hírét, hanem azáltal is, hogy segítő kezet nyújtanak, amikor csak lehetséges ( Jakab 2:14⁠–⁠17).

[Kép a 19. oldalon]

Hawaii

[Kép a 19. oldalon]

Venezuela

[Kép a 19. oldalon]

Jugoszlávia

[Kép a 20. oldalon]

A célszerű kialakítású Királyság-termekben lehetőség van a Biblia megvizsgálására

[Kép a 21. oldalon]

Családi életükben és a másokkal való kapcsolatukban a Tanúk őszintén igyekeznek azt tenni, amire másokat is buzdítanak