Ahogyan ők ezt elmondják Önnek

A keresztények parancsot kaptak, hogy „tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket”, ez azonban nem jelenti azt, hogy nyomást gyakorolhatnak, vagy erőszakkal téríthetnek meg másokat. Jézus megbízatása az volt, hogy „elmondja a jó hírt a szelídeknek”, hogy „bekötözze a megtört szívűeket”, hogy „megvigasztalja a gyászolókat” (Máté 28:19; Ésaiás 61:1, 2; Lukács 4:18, 19). Jehova Tanúi ezt úgy igyekeznek megtenni, hogy a Bibliából a jó hírt hirdetik. Minként a régi időkben Ezékiel próféta, úgy ma Jehova Tanúi is megpróbálják megtalálni azokat, akik „sóhajtoznak és nyögnek mindazon undorító dolgok miatt, melyek végbemennek” (Ezékiel 9:4).

A legjobb mód azok felkutatására, akiket a jelenlegi állapotok elkeserítenek az, ha házról házra mennek. Ilyen pozitív erőfeszítést tesznek a Tanúk, hogy elérjék az embereket, ahogy Jézus is tette, amikor „városról városra és faluról falura járt, prédikálva és hirdetve Isten királysága jó hírét”. Az ő korai tanítványai hasonlóképpen cselekedtek (Lukács 8:1; 9:1–6; 10:1–9). Ma, ahol ez lehetséges, Jehova Tanúi igyekeznek felkeresni évente többször is minden otthont, hogy elbeszélgessenek néhány percig a lakástulajdonossal valamely helyi, vagy éppen az egész világot érintő érdekes vagy figyelemre méltó témáról. A Tanú esetleg felolvas egy vagy két megfontolandó írásszöveget, és ha érdeklődést tapasztal a lakástulajdonos részéről, alkalmas időben visszatér további beszélgetésre. Felkínál Bibliát és bibliamagyarázó irodalmat, és ha a lakástulajdonos kívánja, házi bibliatanulmányozást folytat vele ingyenesen. 1988 folyamán átlag körülbelül 3 250 000 bibliatanulmányozást vezettek rendszeresen az egész világon.

„A királyság jó híré”-nek másokkal való közlésére további lehetőség nyílik a helyi Királyság-termekben  megtartott összejöveteleken is, melyeket a Tanúk hetente tartanak. Az egyik összejövetelen nyilvános előadás hangzik el valamely időszerű témáról, amely érdeklődésre tarthat számot. Ezt követi egy bibliai témának vagy jövendölésnek a tanulmányozása, az Őrtorony folyóiratot használva forrásanyagként. Egy másik összejövetel a Tanúk képzésére szolgáló iskola, melynek célja, hogy a jó hírnek jobb hirdetői legyenek, ezt egy olyan rész követi, amelyet a lakóhelyük területén végzendő prédikáló munka megbeszélésére szánnak. Egyszer egy héten a Tanúk magánlakásban jönnek össze kis csoportokban a Biblia tanulmányozására.

Mindezek az összejövetelek nyitva állnak a nagyközönség számára is. Pénzt soha nem gyűjtenek. Ezek az összejövetelek mindenki számára hasznosak. A Biblia ezt mondja: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen buzdítsuk szeretetre és jó cselekedetekre, nem mulasztva el összejöveteleinket, ahogy szokásuk némelyeknek, hanem bátorítva egymást annál inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik.” Szükséges a személyes tanulmányozás és kutatás is, a másokkal való gyülekezés azonban serkentőleg hat: „Miként a vas élesíti a vasat, úgy az egyik ember élesíti a másik  elméjét” (Zsidók 10:24, 25; Példabeszédek 27:17, The New English Bible).

A Tanúk jól kihasználják a kedvező alkalmakat, hogy a jó hírről beszéljenek azoknak, akikkel a napi teendőik során kapcsolatba kerülnek. Ez lehet csupán néhány szó, amit a szomszéddal, illetve egy útitárssal a buszon vagy a repülőgépen váltanak; lehet egy hosszabb beszélgetés egy baráttal vagy egy rokonnal; eszmecsere egy munkatárssal az ebédidő alatt. Jézus is sokszor így végezte a tanúskodást, amikor a földön volt. Beszélt, amikor a tengerparton sétált, amikor a domboldalon ült, vagy amikor valakinek az otthonában étkezett, amikor részt vett egy menyegzőn, vagy egy halászbárkában utazott a Galileai-tengeren. Tanított zsinagógákban és a jeruzsálemi templomban. Bárhol volt, alkalmat talált arra, hogy Isten Királyságáról beszéljen. Jehova Tanúi arra törekszenek, hogy ebben a tekintetben is az ő nyomdokát kövessék (1Péter 2:21).

 PRÉDIKÁLÁS PÉLDAMUTATÁSSAL

A jó hír közlésének egyetlen ilyen módja sem jelentene az Ön számára semmit, ha az, aki elmondja Önnek, nem vonatkoztatná saját magára is a tanításokat. Mondani valamit és azután mást tenni: képmutatás, a vallási képmutatás miatt pedig milliók fordultak el a Bibliától. Helytelen lenne emiatt a Bibliát hibáztatni. Az írástudóknak és a farizeusoknak birtokukban voltak a Héber Iratok, Jézus mégis képmutatókként jelölte meg őket. Arról beszélt, hogy Mózes törvényéből olvasnak, azután hozzátette tanítványai intésére: „Mindent, amit mondanak nektek, tegyétek és tartsátok meg, de ne tegyetek az ő cselekedeteik szerint, mert ők mondják, de nem teszik” (Máté 23:3). A keresztény helyes életvitelének jó példája többet mond az embereknek, mint a többórás prédikálás. Erre mutattak rá az olyan keresztény feleségek előtt, akiknek hitetlen férjük volt: „A feleség viselkedése által szó nélkül megnyerhetők legyenek, mert ők szemtanúi . . . szemérmes életmódotoknak” (1Péter 3:1, 2).

Ezért Jehova Tanúi ily módon megpróbálják ajánlani másoknak a jó hírt: azzal, hogy a másoknak ajánlott keresztényi magaviseletben példamutatók. Megpróbálnak ’úgy bánni másokkal, mint amilyen bánásmódban ők szeretnének részesülni’ (Máté 7:12). Megpróbálnak mindenkivel ily módon bánni, és nem csupán tanútársaikkal, barátaikkal, szomszédaikkal vagy rokonaikkal. Mivel tökéletlenek, ez nem mindig sikerül nekik 100 százalékosan. De szívük vágya az, hogy mindenkivel jót tegyenek, nemcsak azáltal, hogy elmondják a Királyság jó hírét, hanem azáltal is, hogy segítő kezet nyújtanak, amikor csak lehetséges (Jakab 2:14–17).

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Megnyerni szó nélkül

[Képek a 20. oldalon]

Célszerű kialakítású Királyság-termek szolgálnak a Bibliáról való beszélgetések helyszínéül

 [Képek a 22. oldalon]

Saját családi életükben, valamint másokkal való kapcsolatukban, a Tanúk őszintén igyekeznek azt tenni, amit másoknak prédikálnak