Isten szándéka most tetőpontjához ér

A föld megteremtésével Istennek az volt a szándéka, hogy a földet boldog emberek töltsék be, és igazságos körülmények között éljenek. Az emberi nemnek engedelmeskednie kellett volna Isten törvényeinek azért, hogy életben maradjon, de az első emberpár engedetlenné, bűnössé lett és halálra ítéltetett. Ez bűnt és halált hozott valamennyi leszármazottukra (1Mózes 1:27, 28; 2:16, 17; 3:1–19; Róma 5:12).

Isten — akinek neve Jehova — elhatározta, hogy eltörli az engedetlenséget és a bűnt a földről. Idővel megszemlélte a földet és látott az emberek között egy hithű férfiút, Ábrámot, akinek nevét Ábrahámra változtatta. Isten célja az volt, hogy Ábrahám leszármazottai nagy nemzetté legyenek, és hogy ezen a nemzeten keresztül gondoskodjon egy magról, aki által áldásban részesülhet minden család a földön (1Mózes 12:1–3; 18:18, 19; 22:18; Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]; Zsidók 11:8–16).

Az i. e. XVI. század vége felé Ábrahám unokájának — Jákóbnak vagy Izraelnek — leszármazottai 12 törzzsé lettek és rabszolgaként éltek Egyiptomban. Jehova kiszabadította ezeket az izraelitákat Egyiptomból és nemzetté szervezte őket. A Sinai-hegynél Mózes által nemzeti alkotmányt adott nekik, vagyis a Törvényt. Királyuk, bírájuk és törvényadójuk Jehova volt. Izrael nemzete Isten választott népévé, az ő tanúivá lett, szándékának végrehajtására megszervezve. Rajtuk keresztül jöhetett el a Messiás, aki létrehoz egy örökké tartó Királyságot valamennyi nemzetből való ember javára (2Mózes 19:5, 6; 1Krónika 17:7–14; 1Királyok 4:20, 25; Ésaiás 33:22; 43:10–12; Róma 9:4, 5).

Tizenöt évszázad múltán, úgy 2000 évvel ezelőtt, Isten elküldte az égből a földre egyetlen-nemzett Fiát, hogy Mária — egy fiatal zsidó szűz — gyermekeként megszülessen. Jézusnak nevezték és örökölnie kellett a Királyságot, amelyet Isten megígért ősatyjának Dávidnak. Amikor Jézus harminc éves lett, Alámerítő János alámerítette, és attól kezdve hirdette az Isten Királyságát. Betegeket gyógyított és ezzel bebizonyította, hogy az eljövendő Királyság milyen áldást jelent majd az emberiségnek.  Szemléltetéseken keresztül megmagyarázta mit kíván mindazoktól, akik örökké akarnak élni. Majd Jézus meghalt egy kínoszlopon, tökéletes emberi élete pedig váltságdíj lett az emberiségért (Máté 1:18–24; 3:13–16; 4:17–23; 6:9, 10; 13. rész; 20:28; Lukács 1:26–37; 2:14; 4:43, 44; 8:1; János 3:16; Cselekedetek 10:37–39).

Jézus megmagyarázta, hogy a messiási Királyság megalapítására a távoli jövőben kerül sor, a dolgok rendszerének befejezésekor. Abban az időben láthatatlanul lesz jelen, királyként uralkodik és ismertté teszi jelenlétét azáltal, hogy figyelmét a földre irányítja. A világ eseményei megmutatják, hogy 1914 óta ebben az időben élünk. Ahogy Jézus előre megmondta a Királyság jó hírét prédikálják az egész földön, tanúskodásul minden nemzetnek. Ennek eredményeként minden nemzetből való embereket egybegyűjtik Isten Királyságának oldalára. Ezek túlélik a dolgok jelen rendszerének végét és a messiási Királyság alatt örökké tartó életnek örvendhetnek a földön (Máté 24. és 25. fejezet; Jelenések 7:9–17).

Számos egyház állítja, hogy Isten akaratát cselekszi. De hogyan azonosíthatod az igaz keresztény gyülekezetet? Úgy, hogy megvizsgálod az első századi keresztény gyülekezetről szóló bibliai beszámolót, azután szemügyre veszed, hogy kik azok, akik ugyanazt a mintát követik.

● Milyen szerepet játszott Ábrahám és Izrael Isten akaratának megvalósításában?

● Mit valósított meg szolgálata és halála által Jézus?

● Milyen eseményeket jövendöltek meg jelekként a mi időnkre?