Tanítja-e világosan a Biblia?

HA IGAZ lenne a Háromság, akkor a Biblia tisztán és következetesen tanítaná. Miért? Azért, mint ahogyan az apostolok megerősítették, a Biblia Istennek az emberiség számára adott kinyilatkoztatása önmagáról. És mivel ismernünk kell Istent, hogy elfogadhatóan tudjuk őt imádni, a Bibliának félreérthetetlenül el kell mondania, ki hát ő a valóságban.

Az első századi hívők elfogadták a Szentírást Isten hiteles kinyilatkoztatásának. Ez volt hitük alapja, a végső tekintély. Például, amikor Pál apostol prédikált a bereabelieknek, ők „a legnagyobb készséggel fogadták a beszédet, naponta gondosan kutatva az Írásokat, vajon úgy vannak-e ezek a dolgok” (Cselekedetek 17:10, 11).

És abban az időben Isten kiváló férfiai mit használtak tekintélyként? A Cselekedetek 17:2, 3 ezt mondja: „Pál szokása szerint. . . érvelt nekik az Írásokból, megmagyarázva és [az Írásokból vett] utalásokkal bebizonyítva [azokat].”

Maga Jézus is jó példa arra, hogy ő is az Írásokat használta tanításának alapjául, hiszen többször is ezt mondta: „Meg van írva.” „Megmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt” (Máté 4:4, 7; Lukács 24:27).

Jézus, Pál és az első századi keresztények tehát a Szentírást használták tanításuk alapjául. Tudták, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen” (2Timótheus 3:16, 17; lásd még: 1Korinthus 4:6; 1Thessalonika 2:13; 2Péter 1:20, 21). Mivel a Biblia képes ’a dolgok helyreigazítására’, világosan fel kellene tárnia az olyan alapvetően fontos dologról szóló információt mint amilyennek a Háromságot állítják. De maguk a tudósok és a történészek állítják-e, hogy ez a Biblia világos tanítása?

„Háromság” a Bibliában?

EGY PROTESTÁNS kiadványban ez olvasható: „A Háromság szó nem található a Bibliában. . . Sőt még az egyházi teológiában sem kapott hivatalosan helyet egészen a IV. századig”. (The Illustrated Bible Dictionary [Képes bibliai szótár]) Egy katolikus szaktekintély is azt mondja, hogy a Háromságot „Isten Szava közvetlenül és konkrétan nem említi” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

The Catholic Encyclopedia (A Katolikus Enciklopédia) ilyen magyarázatot fűz ehhez: „Az Írásokban egyetlen olyan kifejezés sincs, amely a Háromság Isteni Személyt együtt jelezné. A . . . [tri’as] szó (amelynek a latin trinitas szó az egyik fordítása) először az antióchiai Theophilusnál fordul elő A. D. 180 táján. . . Nem sokkal ezután megjelenik Tertulliánusnál is a latin trinitas formájában.”

Önmagában ez még nem bizonyíték arra, hogy Tertulliánus tanította volna a Háromságot. Egy katolikus mű Trinitas — A Theological Encyclopedia of the Holy Trinity (Trinitas — A Szentháromság teológiai enciklopédiája) például megjegyzi, hogy Tertulliánus bizonyos szavait később mások megpróbálták a Háromság leírására kisajátítani. Ezután óvatosságra int: „Nem volna szabad  elhamarkodott következtetést levonnunk a szóhasználatból, mert ő nem a trinitáriusi teológia alátámasztására használja szavait.”

Amiről a Héber Iratok tanúskodnak

JÓLLEHET a „Háromság” szó nem található a Bibliában, vajon magát a Háromság gondolatát tanítja-e világosan a Biblia? Például, mit tárnak fel ezzel kapcsolatban a Héber Iratok (az „Ószövetség”)?

A The Encyclopedia of Religion elismeri: „A teológusok ma egyetértenek abban, hogy a Héber Iratok nem tartalmazzák a Háromság dogmáját.” A New Catholic Encyclopedia szintén kimondja: „A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ószövetség.”

Hasonlóképpen ezt ismeri el a jezsuita Edmund Fortman a The Triune God (A Háromság egy Isten) című könyvében: „Az Ószövetség. . . semmit sem mond közvetlenül vagy közvetve a Háromság egy Istenről: az Atyáról, a Fiúról és a Szent Szellemről. . . Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik szent író akárcsak gyanította volna az egy Istenségen belüli [Háromság] létezését. . . Azt állítani, hogy [az „Ószövetségben”] utalásokat vagy megsejtéseket vagy ’burkolt jeleket’ lehet látni a három személyre, ez olyan belemagyarázás lenne, amit a szent írók nem írtak vagy nem akartak mondani.” (Kiemelés tőlünk.)

Ennek a megállapításnak helyességéről magunk is meggyőződhetünk, ha megvizsgáljuk a Héber Iratokat. Az ihletett Héber Iratok hiteles kánonját alkotó Biblia első 39 könyvében tehát nincs szó egy Háromság semmilyen világos tanításáról.

Amiről a Görög Iratok tanúskodnak

NOS, a Keresztény Görög Iratok (az „Újszövetség”) beszélnek-e félreérthetetlenül egy Háromságról?

The Encyclopedia of Religion (A Vallási Enciklopédia) ezt mondja: „A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó kifejezetten a Háromság dogmájáról.”

A jezsuita Fortman ezt mondja: „Az Újszövetség írói. . . nem fogalmazzák meg hivatalosan vagy tételesen a Háromság dogmáját, és kifejezetten nem tanítják, hogy egy Istenben három egyenlő isteni személy van. . . Sehol nem található ilyen trinitáriánusi tan a három különböző isteni személyről, aki egy Istenségen belül együtt él és működik.”

A The New Encyclopaedia Britannica (Az Új Angol Enciklopédia) megjegyzi: „Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az Újszövetségben.”

Bernhard Lohse ezt mondja az A Short History of Christian Doctrine (A keresztény tan rövid története) című művében: „Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a Háromság tana.”

A The New International Dictionary of New Testament Theology (Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár) is hasonló megállapítást tesz: „Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem egylényegűek’ [mondta Karl Barth protestáns teológus].”

E. Washburn Hopkins, a Yale Egyetem professzora megerősítette: „Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a Háromság dogmája;. . . semmit sem mondanak erről” (Origin and Evolution of Religion [A vallás eredete és kifejlődése]).

Arthur Weigall történész megjegyzi: „Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

Így tehát sem a Héber Iratok 39 könyvének, sem a Keresztény Görög Iratok 27 ihletett könyvének kánonjában nem található semmiféle világos tanítás a Háromságról.

Tanították-e a korai keresztények?

TANÍTOTTÁK-E a korai keresztények a Háromságot? Figyeljük meg, mit mondanak a történészek és a teológusok:

„A kezdeti keresztényiségnek nem volt kifejezett Háromság dogmája, legalábbis abban a formában nem, ahogyan később a hitvallásokban megfogalmazódott” (The New International Dictionary of New Testament Theology [Az újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár]).

„A korai keresztények először nem gondoltak arra, hogy [a Háromság] eszméjét hitükre alkalmazzák. Odaadó hűséggel adóztak Istennek az Atyának és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának, és elismerték. . . a Szent Szellemet; de nem úgy gondoltak ezekre, hogy ők hárman egy valóságos Háromságot alkotnak, akik egyenlők egymással és egy Istenben egyesültek” (The Paganism in Our Christianity [A pogányság a mi keresztényiségünkben]).

„Kezdetben a keresztények nem voltak háromsághívők. . . Nem voltak azok, sem az apostoli, sem az apostolokat közvetlen követő korokban, ahogyan ez kitűnik az Ú[j] Sz[övetségből] és más korai keresztény írásokból” (Encyclopaedia of Religion and Ethics [Vallási és Etikai Enciklopédia]).

 „Az ’egy Istenben három Személy van’ formula a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és bizonyosan nem volt teljesen a keresztény élet és hitvallás szerves része. . . Az apostoli atyáknál még távolról sem lehetett ilyen mentalitást vagy gondolkodást felfedezni” (New Catholic Encyclopedia [Új Katolikus Enciklopédia]).

Mit tanítottak a niceai zsinat előtti atyák

A NICEAI zsinat előtti atyákról elismerték, hogy ők töltötték be a Krisztus születése utáni első században a vezető vallási tanítók szerepét. Fontos tehát tudnunk, mit tanítottak ők.

Justin vértanú, aki i. sz. 165 körül halt meg, Jézust, mielőtt emberként létezett volna, egy teremtett angyalnak nevezte, aki „különbözik attól az Istentől, aki mindent teremtett”. Azt mondta, hogy Jézus alacsonyabb rendű Istennél és „sohasem tett és mondott mást, csak amit a Teremtő. . . megparancsolt neki”.

Irenaeus, aki körülbelül i. sz. 200-ban halt meg, azt mondta, hogy mielőtt emberként megszületett Jézus mint Istentől különálló személy létezett, és kisebb volt, mint ő. Kimutatta, hogy Jézus nem egyenlő „az egyetlen igaz és egyedüli Istennel”, aki „felette áll mindenkinek, és akin kívül nincs más.”Alexandriai Kelemen, aki i. sz. 215-ben halt meg, Istent „nem-teremtett és elpusztíthatatlan és egyedüli igaz Istennek” nevezte. Azt mondta, hogy a Fiú „második a mindenható Atyához képest” de nem egyenlő vele.

Tertullianus, aki i. sz. 230 táján halt meg, Isten felsőbbségét tanította. Megjegyezte: „Az Atya különbözik a Fiútól (aki egy másik), mivel nagyobb, mint ő; mivel ő a nemző, így különbözik attól, akit nemzett, mint ahogyan a küldő is más, mint a küldött.” Ugyancsak ő mondta: „Volt idő, amikor a Fiú nem létezett. . . Isten egyedül volt, amikor még más lények nem voltak.”

Hippolytus, aki körülbelül i. sz. 235-ben halt meg, azt mondta, hogy Isten „az egy Isten, az első és az egyedüli Isten, mindenek Ura és Alkotója, akivel senki sem egykorú [vagyis, akinek nem volt kortársa]. . . Ő az Egyetlen, aki önmagában egyedül volt; aki saját akaratából hívott létre mindent, ami azelőtt nem volt”, ily módon teremtette Jézust is, emberré születése előtt.

Origenész, aki i. sz. 250 körül halt meg, azt mondta, hogy „az Atya és a Fiú két szubstancia. . . lényegükre nézve két eltérő lény”, és hogy „[a Fiú] Atyjához képest igen kicsiny világosság”.

Alvan Lamson összegezve a történelmi bizonyítékokat, a The Church of the First Three Centuries (Az egyház az első három században) című könyvében ezt mondja: „A Háromság mai népszerű tanát. . . Justin [vértanú] szavai egyáltalán nem támogatják: és ez a megfigyelés egyformán vonatkozik a niceai zsinat előtti atyákra; vagyis, a Krisztus születése utáni három évszázadban élt összes keresztény íróra. Való igaz, beszélnek az Atyáról, a Fiúról, és. . . a szent Szellemről, de nem úgy, mint egyenlőkről, vagy hogy egylényegűek lennének, és nem úgy, hogy egy Istenben három személyt alkotnának, vagyis nem abban az értelemben, ahogyan ezt most a trinitáriusok tanítják. Pontosan ellenkezőleg.”

A Biblia és a történelem tanúsága tehát egyértelművé teszi, hogy a Háromság ismeretlen fogalom volt a bibliai időkben és még utána is jó néhány évszázadig.

[Oldalidézet a 7. oldalon]

„Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik szent író akárcsak gyanította volna az egy Istenségen belüli [Háromság] létezését” (The Triune God [A háromszemélyű egy Isten])