Elérkezett az ’ítélet órája’

A BIBLIA utolsó könyve, a Jelenések könyve felhívja a figyelmet arra, hogy egy angyal repül az ég közepén, akinél „örökkévaló jó hír [van], hogy örömüzenetként hirdesse”. Az angyal harsány hangon ezt mondja: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája” (Jelenések 14:6, 7). Az ’ítélet órája’ mind az isteni ítélet kihirdetését, mind pedig annak végrehajtását magában foglalja. Egy ’óra’ viszonylag rövid idő. ’Az utolsó napok’ csúcspontjaként jön el az ’ítélet órája’, és most ezekben a napokban élünk (2Timóteusz 3:1).

Az igazságosság szeretői jó hírként fogadják az ’ítélet órájának’ elérkezését. Ez egy olyan időszak, amikor Isten enyhülést hoz a szolgáinak, akik szenvednek emiatt az erőszakos, szeretetlen világrendszer miatt.

Most, mielőtt az ’ítélet órája’ befejezéseként a jelenlegi gonosz világrendszer elpusztul, arra kapunk buzdítást, hogy ’féljük az Istent, és adjunk neki dicsőséget’. Te ezt teszed? Ez sokkal többet jelent annál, hogy kijelentjük, hiszünk Istenben (Máté 7:21–23; Jakab 2:19, 20). A megfelelő istenfélelemnek arra kell indítania minket, hogy félelemmel vegyes tiszteletet nyilvánítsunk ki Isten iránt, és arra, hogy elforduljunk a rossztól (Példabeszédek 8:13). Ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy szeressük a jót, és gyűlöljük a rosszat (Ámós 5:14, 15). Ha nagyra becsüljük Istent, mélységes tisztelettel fogunk hallgatni rá. Nem leszünk túl elfoglaltak ahhoz, hogy rendszeresen olvassuk Szavát, a Bibliát. Mindig bízni fogunk Istenben, mégpedig teljes szívünkből (Zsoltárok 62:8; Példabeszédek 3:5, 6). Akik igazán becsülik őt, elismerik, hogy az ég és a föld Teremtőjeként ő a legfőbb Úr, és szeretettől indíttatva alávetik magukat neki, tudva, hogy egyedül Istennek van joga uralkodni az életük fölött. Haladéktalanul tegyünk lépéseket, ha felismerjük, hogy jobban oda kell figyelnünk az itt felsoroltakra.

Az ítélet-végrehajtás ideje, melyről az angyal szólt, ’Jehova napjaként’ is ismert. Ilyen ’nap’ jött el i. e. 607-ben az ókori Jeruzsálemre, mivel a város lakói nem szívlelték meg Jehova figyelmeztetéseit, melyeket a prófétái által küldött. Elméjükben elodázták Jehova napját, veszélybe sodorva ezzel az életüket. Jehova így figyelmeztette őket: „Közel van [az a nap], és nagyon siet” (Sofóniás 1:14). Jehovának egy másik napja i. e. 539-ben érkezett el, ez alkalommal az ókori Babilonra (Ézsaiás 13:1, 6). A babilóniaiak annyira bíztak az erődítményeikben és isteneikben, hogy semmibe vették azokat a figyelmeztetéseket, melyeket Jehova prófétái hirdettek. Ettől függetlenül az erős Babilon egyetlen éjszaka alatt a médek és a perzsák kezére került.

Mi vár ránk ma? Jehovának egy másik, nagyobb horderejű napja (2Péter 3:11–14). Isten kimondta az ítéletet „Nagy Babilon” fölött. A Jelenések 14:8 szerint egy angyal ezt hirdeti: „Elesett Nagy Babilon!” Ez már bekövetkezett; Nagy Babilon nem tudja többé korlátozni Jehova imádóit. Széles körben lelepleződött romlottsága és az, hogy beavatkozik a háborúkba. Most már közel van az elpusztítása. Emiatt a Biblia így ösztönzi az embereket, bárhol éljenek is: „Menjetek ki [Nagy Babilonból], ha nem akartok részestársai lenni a bűneiben, és nem akartok kapni a csapásaiból. Mert bűnei egészen az égig halmozódtak, és megemlékezett Isten az igazságtalanságairól” (Jelenések 18:4, 5).

Mi az a Nagy Babilon? Vallási világrendszer, mely magán viseli az ókori Babilon azonosító jeleit (Jelenések könyve 17., 18. fejezet). Figyelj meg néhány hasonlóságot:

• Az ókori Babilon papjai teljesen belebonyolódtak a nemzet politikai ügyeibe. Ma ugyanez mondható el a legtöbb vallásról.

 • A babilóniai papok gyakran pártolták a nemzetük által vívott háborúkat. A vallások a modern korban is sok esetben készségesen megáldják a katonákat a nemzetek közötti háborúkban.

• Az ókori Babilon tanításai és szokásai durva erkölcstelenségre indították a nemzetet. Amikor a vallási vezetők manapság félreteszik a Biblia erkölcsi irányadó mértékeit, akkor mind a papok, mind pedig a laikusok között burjánzik az erkölcstelenség. Érdekes az is, hogy mivel Nagy Babilon prostituáltként odaadja magát a világnak és a világ politikai rendszereinek, a Jelenések könyve szajhaként ábrázolja.

• A Biblia azt is mondja, hogy Nagy Babilon „szégyentelen fényűzésben” él. Az ókori Babilonban a vallási intézményrendszer kiterjedt földterületeket birtokolt, a papok pedig befolyásos személyek lettek a kereskedelmi életben. Ma Nagy Babilonnak nem csupán imádati helyei vannak, hanem jelentős üzleti érdekeltségei is. Tanításai és ünnepei őt is, és az üzleti világ más képviselőit is nagy vagyonhoz juttatják.

• Az ókori Babilonban, akárcsak sok helyütt napjainkban, megszokott volt, hogy képmásokat használtak, illetve hogy mágiát vagy varázslást űztek. A halált egy másik létformába való átjárónak tekintették. Jóllehet Babilonban se szeri, se száma nem volt a helyi istenek tiszteletére épült templomoknak és szentélyeknek, mégis ellenségesen bántak Jehova imádóival. Hasonló hitnézetek és szokások azonosítják Nagy Babilont.

Az ókorban Jehova előidézte, hogy hatalmas politikai és katonai nemzetek megbüntessék azokat, akik folyamatosan semmibe vették őt és az akaratát. Ez volt az oka annak, hogy i. e. 740-ben Asszíria elpusztította Szamáriát, majd hogy i. e. 607-ben Babilon, és i. sz. 70-ben a rómaiak feldúlták Jeruzsálemet. Babilont pedig a médek és a perzsák vonták uralmuk alá i. e. 539-ben. A Biblia a mi időnkre előrevetíti, hogy a politikai kormányzatok vadállat módjára ’a szajha’ ellen fordulnak, mezítelenné teszik, vagyis feltárják valódi mivoltát, és teljesen elpusztítják (Jelenések 17:16).

Vajon a világ kormányzatai csakugyan így tesznek majd? A Biblia kijelenti, hogy ’az Isten a szívükbe adja’ ezt (Jelenések 17:17). Az események hirtelen, meglepő, megdöbbentő módon következnek majd be, nem pedig előreláthatóan vagy fokozatosan.

Mit kell tenned? Kérdezd meg magadtól: „Még mindig egy olyan vallási szervezethez ragaszkodom, melyet Nagy Babilonra jellemző tanítások és gyakorlatok szennyeznek be?” Még ha nem is vagy egy ilyen szervezet tagja, felteheted magadnak a kérdést: „Engedem, hogy Nagy Babilon szelleme hatással legyen rám?” Milyen a szelleme? Nagy Babilon megtűri a laza erkölcsöt, az anyagi javak és a gyönyör szeretetére, semmint az Isten iránti szeretetre helyezi a hangsúlyt, és szándékosan figyelmen kívül hagyja Jehova Szavát, még ha csak látszólag kis dolgokban is. Gondold át alaposan a válaszodat.

Ahhoz, hogy elnyerjük Isten helyeslését, létfontosságú, hogy tetteinkkel és vágyainkkal bizonyítékát adjuk, hogy tényleg nem vagyunk része Nagy Babilonnak. Nincs idő a késlekedésre. A Biblia így figyelmeztet arra, hogy a vég hirtelen jön el: ’Babilont, a nagy várost  sebes hajítással fogják levetni, és soha többé meg nem találják’ (Jelenések 18:21).

De ez még nem minden. Jehova Isten ’ítéletének órájakor’ ítélet lesz végrehajtva a politikai világrendszeren, annak uralkodóin, és mindenkin, aki figyelmen kívül hagyja Isten jogos uralmát, melyet a Jézus Krisztus kezében összpontosuló égi Királyság által gyakorol (Jelenések 13:1, 2; 19:19–21). A Dániel 2:20–45-ben feljegyzett prófétai látomásban egy hatalmas, arany-, ezüst-, réz-, vas- és cserépszobor jelenik meg, mely politikai uralmakat jelképez az ókori Babilontól kezdve egészen a mi időnkig. Napjainkról azt jövendölte a prófécia, hogy „az egek Istene felállít egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni”. Arról, hogy ez a Királyság mit fog tenni Jehova ’ítéletének az óráján’, a Biblia ezt jelenti ki: „Szétzúzza és megsemmisíti [az emberi] királyságokat, maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44).

A Biblia óva inti az igaz imádókat attól, hogy szeressék „a világban levő dolgokat”, vagyis az igaz Istentől elidegenedett világ által népszerűsített életmódot (1János 2:15–17). Azt mutatják a döntéseid és tetteid, hogy megingathatatlanul Isten Királysága mellett foglalsz állást? Csakugyan első helyre teszed a Királyságot az életedben? (Máté 6:33; János 17:16, 17).

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Mikor jön el a vég?

„Olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:44).

„Kitartóan virrasszatok . . . , mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Máté 25:13).

„Nem késik el” (Habakuk 2:3).

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Változtatna valamin, ha tudnád az időpontot?

Ha biztosan tudnád, hogy Isten még néhány évig nem hozza el megjövendölt ítéletét, az változtatna azon, hogy miként éled az életed? Engednéd, hogy lelassítson Jehova szolgálatában az, hogy ennek a régi világrendszernek a végét korábbra vártad? (Héberek 10:36–38).

Az, hogy nem tudjuk pontosan, mikor jön el a vég, lehetőséget nyújt annak bizonyítására, hogy tiszta indítékból szolgáljuk Istent. Azok, akik ismerik Jehovát, tudatában vannak, hogy az utolsó pillanatban kimutatott buzgóság nincs hatással a szíveket vizsgáló Istenre (Jeremiás 17:10; Héberek 4:13).

Jehova mindig első helyen van azok életében, akik igazán szeretik őt. Másokhoz hasonlóan a legtöbb igaz kereszténynek is van valamilyen munkahelye. A céljuk azonban nem az, hogy vagyont halmozzanak fel, hanem hogy kielégítsék a szükségleteiket, és legyen némi pénzük mások támogatására (Efézus 4:28; 1Timóteusz 6:7–12). Szeretik az erkölcsileg tiszta kikapcsolódást, és időnként maguk mögött hagyni a hétköznapokat, de ezzel felfrissülésre vágynak, nem pedig arra, hogy pusztán másokat utánozzanak (Márk 6:31; Róma 12:2). Jézus Krisztushoz hasonlóan gyönyörködnek Isten akarata cselekvésében (Zsoltárok 37:4; 40:8).

Az igaz keresztények örökké szeretnének élni, és mindig szolgálni akarják Jehovát. Ez a reménység nem válik kevésbé értékessé amiatt, hogy egy kicsit tovább kell várniuk bizonyos áldásokra, mint ahogy azt talán némelyek gondolták.

 [Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A szuverenitás vitakérdése

Ahhoz, hogy átlássuk, Isten miért enged meg annyi szenvedést, meg kell értenünk a szuverenitás vitakérdését. Mi is az a szuverenitás? Korlátlan hatalmat jelent.

Mivel Jehova a Teremtő, joga van ahhoz, hogy uralkodjon a föld és annak minden lakója felett. A Biblia azonban kifejti, hogy az emberi történelem kezdetén Jehova szuverenitását támadás érte. Sátán, az Ördög azt állította, hogy Jehova túlontúl korlátozó. Azt is mondta, hogy Isten hazudott az ősszüleinknek azt illetően, hogy mi fog történni, ha figyelmen kívül hagyják a törvényét, és a maguk útjára térnek. Arra célzott, hogy az első emberpár jobban járna, ha Istentől függetlenül saját magát kormányozná (Mózes első könyve 2. és 3. fejezet).

Ha Isten azon nyomban elpusztította volna a lázadókat, azzal kimutatta volna a hatalmát, de nem tisztázta volna a felmerült vitakérdéseket. Jehova a lázadók azonnali megsemmisítése helyett megengedte, hogy minden értelmes teremtmény lássa a lázadás következményét. Bár ez szenvedéssel jár, azt is lehetővé tette, hogy megszülessünk.

Ezenkívül Jehova nagy árat fizetve szeretetteljesen gondoskodott róla, hogy a Fia váltságáldozatában hitet gyakorló, engedelmes emberek megszabaduljanak a bűntől és annak következményeitől, és a Paradicsomban élhessenek, még akár úgy is, hogy Isten feltámasztja őket a halálból.

A vitakérdés tisztázására hagyott idő arra is lehetőséget ad, hogy Isten szolgái bizonyítsák, hogy képesek viszonozni Isten szeretetét, és minden körülmények között hűségesek tudnak maradni hozzá. Ahhoz, hogy a világegyetemben mindenki megfelelő tiszteletet mutasson a törvények iránt, elengedhetetlen az isteni szuverenitás vitakérdésének a tisztázása, és az ehhez kapcsolódó vitakérdésé, vagyis hogy az emberek hűségesek maradnak-e Istenhez. Enélkül sohasem lenne igazi béke. *

[Lábjegyzet]

[Kép]

Megszűnik a politikai uralmak egész világra kiterjedő rendszere