A lélek halhatatlansága — Ahogyan a tantétel megszületett
A lélek halhatatlansága — Ahogyan a tantétel megszületett
„A lelki életével kapcsolatban nincs téma, amely annyira lekötné az ember elméjét, mint az, hogy milyen állapotba kerül a halála után” („ENCYCLOPÆDIA OF RELIGION AND ETHICS”).
1—3. Hogyan vitte előbbre Szókratész és Platón azt az elképzelést, hogy a lélek halhatatlan?
EGY hetvenéves tudóst és tanítót istentelenséggel vádolnak, és azzal, hogy tanításával megrontja a fiatalok gondolkodását. Bár tárgyalásán kiváló védőbeszédet ad elő, egy részrehajló bíróság bűnösnek találja, és halálra ítéli. Kivégzése előtt alig néhány órával az idős tanító érvek sokaságát adja elő köré gyűlt tanítványainak annak alátámasztására, hogy a lélek halhatatlan, és nem kell félni a haláltól.
2 Az elítélt nem más, mint Szókratész, az i. e. * ötödik században élt neves görög filozófus. Tanítványa, Platón feljegyezte ezeket az eseményeket a Szókratész védőbeszéde és a Phaidón című esszéiben. Szókratészről és Platónról azt mondják, hogy az elsők közt voltak, akik kifejtették a lélek halhatatlanságának elképzelését. Nem ők voltak viszont ennek a tanításnak a kitalálói.
3 Amint látni fogjuk, az ember halhatatlanságáról szóló elképzelésnek a gyökerei sokkal korábbi időkbe nyúlnak vissza. Szókratész és Platón viszont tovább finomították ezt a felfogást, és filozófiai tanítássá alakították, sokkal vonzóbbá téve ezzel a művelt osztályok számára napjaikban és azóta.
Püthagorasztól a piramisokig
4. Szókratészt megelőzően milyen nézeteik voltak a görögöknek a túlvilágról?
4 A Szókratész és Platón előtti görögök is hittek abban, hogy a lélek a halál után tovább él. Püthagorasz, az i. e. hatodik században élt híres görög matematikus úgy tartotta, hogy a lélek halhatatlan, és más testbe kell vándorolnia. Őt megelőzően a milétoszi Thalész, akit a legkorábbi görög filozófusnak hisznek, úgy vélte, hogy nemcsak az emberekben, az állatokban és a növényekben van halhatatlan lélek, hanem az olyan tárgyakban is, mint a mágnesek, mert képesek a vasat mozgatni. Az ókori görögök azt vallották, hogy a halottak lelkeit komppal viszik át a Sztüx folyón egy hatalmas, föld alatti birodalomba, amelyet alvilágnak neveztek. Ott a bírák vagy kínzásra ítélik a lelkeket egy magas falú börtönben, vagy gondtalan boldogságra az Élüszionban.
5., 6. Hogyan tekintették a lelket a perzsák?
5 Keleten, Iránban, vagyis Perzsiában az i. e. hetedik században színre lépett egy Zarathusztra nevű próféta. Ő vezette be azt az imádati formát, amely zoroasztrizmusként vált ismertté. Ez volt a Perzsa Birodalom vallása, amely birodalom uralta a világ színterét azelőtt, hogy Görögország nagyhatalommá vált. A zoroasztriánus írások a következőt mondják: „A Halhatatlanságban örök Boldogságban részesül az Igazak lelke, a Hazugok lelke azonban biztosan kínoztatni fog. Ezeket a
törvényeket pedig Ahuramazda [jelentése: ’bölcs isten’] rendelte el szuverén hatalma által.”6 A lélek halhatatlanságáról szóló tanítás a zoroasztrizmus előtti iráni vallásnak is része volt. Irán ókori törzsei például gondoskodtak az elhunytak lelkeiről azáltal, hogy ételt és ruhát ajánlottak fel nekik, hogy az alvilágon fel tudják használni azokat.
7., 8. Mit hittek az ókori egyiptomiak a test halálát túlélő lélekről?
7 A halál utáni életbe vetett hit központi része volt az egyiptomi vallásnak. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy a halott ember lelkét Ozirisz, az alvilág főistene ítéli meg. Egy állítólag az i. e. XIV. századból származó papirusz kézirat bemutatja például Anubiszt, a halottak istenét, amint az írnok, Hunefer lelkét Ozirisz elé vezeti. Az írnok szívét, amely lelkiismeretét jelképezi, egy mérlegre helyezik, amelynek másik serpenyőjében az a toll van, amelyet az igazság és igazságosság istennője hord a fején. Thot, egy másik isten, feljegyzi az eredményeket. Mivel Hunefer szívét nem terheli bűnösség, kevesebbet nyom a tollnál, s Hunefernek megengedik, hogy belépjen Ozirisz birodalmába, és halhatatlanságot kapjon. A papirusz egy szörnynőt is bemutat, aki a mérleg mellett áll, készen arra, hogy elnyelje az elhunytat, ha a szív nem felel meg a próbán. Az egyiptomiak mumifikálták is halottaikat, és lenyűgöző piramisokban őrizték meg fáraóik testét, mivel azt hitték, hogy a lélek életben maradása a test megőrzésétől függ.
8 Ezek szerint a különféle ókori civilizációkban egy tanítás közös volt: a lélek halhatatlansága. Vajon ugyanabból a forrásból vették ezt a tanítást?
A kiindulópont
9. Melyik vallás volt befolyással az ókori Egyiptom, Perzsia és Görögország világára?
9 „Az ókori világban Egyiptom, Perzsia és Görögország a babiloni vallás befolyása alatt állt” — mondja a The Religion of Babylonia and Assyria (Babilon és Asszíria vallása) című könyv. Ezután így folytatja: „Figyelembe véve az Egyiptom és Babilon közti korai kapcsolatot, amelyet az Amarna-levelek * tárnak fel, bizonnyal sok lehetőség volt arra, hogy a babiloni nézetek és szokások beszivárogjanak az egyiptomi kultuszokba. A perzsa Mithras-kultusz a babiloni nézetek félreismerhetetlen befolyását tárja fel . . . A tudósok most olyan egységesen elfogadják azt, hogy mind a korai görög mitológia, mind pedig általában a görög kultuszok igencsak tele vannak tűzdelve szemita elemekkel, hogy az nem kíván bővebb magyarázatot. Ezeknek a szemita elemeknek a nagy része tulajdonképpen főleg babiloni eredetű.”
10., 11. Hogyan tekintették a babiloniak a halál utáni életet?
10 De vajon nem tér el jelentős mértékben a babiloniak elképzelése arról, hogy mi történik a halál után, attól, amit az egyiptomiak, a perzsák és a görögök hittek? Gondolj például a babiloni Gilgames-eposzra. Idősödő hőse, Gilgames, akit a halál valós volta kísért, útnak indul, hogy megkeresse a halhatatlanságot, de nem sikerül megtalálnia. Egy kocsmárosnő, akivel útja során találkozik, még arra is buzdítja, hogy használja ki az életet, mert nem fogja megtalálni a végtelen életet, amelyet keres. Az egész eposz fő üzenete az, hogy a
halál elkerülhetetlen, és csak illúzió a halhatatlanságba vetett remény. Vajon ez arra utal, hogy a babiloniak nem hittek a túlvilágban?11 Ifjabb Morris Jastrow, az Egyesült Államokban levő Pennsylvaniai Egyetem professzora így írt: „Sem a nép, sem pedig [Babilon] vallási gondolkodásának irányítói nem tartották elképzelhetőnek az egyszer már létrejött dolgok teljes megsemmisülését. A halál [véleményük szerint] másfajta élethez vezető átjárót jelentett, a halhatatlanság tagadása pedig csupán annak képtelenségét hangsúlyozta, hogy az ember elmeneküljön a halál által hozott változástól.” Igen, a babiloniak is hittek abban, hogy valamilyen élet, valamilyen formában folytatódik a halál után. Ezt azzal juttatták kifejezésre, hogy a halottakkal együtt különféle tárgyakat is eltemettek, amelyeket azok a túlvilágon használhattak.
12—14. a) Hol volt a szülőhelye az Özönvíz után annak a tanításnak, hogy a lélek halhatatlan? b) Hogyan terjedt el ez a tanítás az egész földre?
12 Világos, hogy a lélek halhatatlanságának tanítása visszanyúlik az ókori Babilonba. A Biblia szerint — amely közismerten történelmileg pontos könyv — Bábel, illetve Babilon városát Nimród, Noé dédunokája alapította. * A Noé napjaiban történt világméretű Özönvíz után csak egy nyelv és egy vallás volt. Nimród megalapította a várost, egy tornyot épített ott, s ezzel egy új vallást hozott létre. A Biblia feljegyzése megmutatja, hogy a nyelvek bábeli összezavarása után a torony kudarcot vallott építői szétszóródtak, és életüket újrakezdték, magukkal vivén vallásukat is (1Mózes 10:6–10; 11:4–9). A babiloni vallási tanítások ezáltal elterjedtek az egész föld színén.
13 A hagyomány szerint Nimród erőszakos halált halt. Ésszerű feltételezni, hogy halála után a babiloniak hajlottak arra, hogy nagyra tartsák őt, városuk alapítóját, építőjét és első királyát. Mivel Marduk (Merodák) istent tekintették Babilon alapítójának, egyes tudósok véleménye szerint Marduk azonos az isteni rangra emelt Nimróddal. Ha ez igaz, akkor annak az elképzelésnek, hogy a lélek túléli a halált, már általánosan elterjedtnek kellett lennie legkésőbb arra az időszakra, amikor Nimród meghalt. A történelmi feljegyzések mindenesetre feltárják, hogy az Özönvíz után Bábel, vagyis Babilon volt annak a tanításnak a szülőhelye, hogy a lélek halhatatlan.
14 Hogyan vált azonban ez a tantétel napjaink legtöbb vallásának központi részévé? A következő rész azt vizsgálja meg, hogyan szivárgott be a keleti vallásokba.
[Lábjegyzetek]
^ 2. bek. Az „i. e.” jelentése az, hogy ’időszámításunk előtt(i)’. Az „i. sz.” azt jelenti, hogy ’időszámításunk szerint(i)’, és gyakran utalnak rá a „Kr. u.”, azaz „Krisztus után(i)” kifejezéssel.
^ 9. bek. Amarna a helyszíne az egyiptomi Ahet-Aton város romjainak; ezt a várost állítólag az i. e. XIV. században építettek.
^ 12. bek. Lásd A Biblia — Isten Szava vagy emberé? című könyv 37—54. oldalát; megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 6. oldalon]
Az egyiptomiak elképzelése az alvilágban levő lelkekről
[Kép a 7. oldalon]
Szókratész amellett érvelt, hogy a lélek halhatatlan