Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mi történik a lélekkel a halálkor?

Mi történik a lélekkel a halálkor?

Mi történik a lélekkel a halálkor?

„Az a tantétel, amely szerint az emberi lélek halhatatlan, és az ember halála, valamint testének elbomlása után tovább él, a keresztény filozófia és teológia egyik sarokköve” („NEW CATHOLIC ENCYCLOPEDIA”).

1. Mit ismer el a New Catholic Encyclopedia a halált túlélő lélekkel kapcsolatban?

A FENT említett referenciamű azonban elismeri, hogy „a halál után tovább élő lélek fogalma nem könnyen ismerhető fel a Bibliában”. Nos, akkor mit tanít a Biblia valójában arról, hogy mi történik a lélekkel a halálkor?

A halottak öntudatlanok

2., 3. Milyen állapotban vannak a halottak, és mely írásszövegek tárják fel ezt?

2 A halottak állapotát világossá teszi a Prédikátor 9:7, 12, ahol ezt olvassuk: „a halottak semmit nem tudnak . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincsen a koporsóban” (Károli, 1899). A halál ezek szerint a nemlét állapota. A zsoltáríró azt mondta, hogy amikor valaki meghal, „visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsoltárok 146:4).

3 A halottak tehát öntudatlanok, tétlenek. Amikor Isten kimondta az ítéletet Ádám felett, így szólt: „por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Mielőtt Isten megformálta őt a föld porából, és életet adott neki, Ádám nem létezett. Amikor Ádám meghalt, újból ilyen állapotba került. Büntetése a halál volt — nem pedig az, hogy egy másik birodalomba kerül.

A lélek meghalhat

4., 5. Mondj példákat a Bibliából, amelyek rámutatnak, hogy a lélek meghalhat.

4 Amikor Ádám meghalt, mi történt a lelkével? Nos, emlékezz vissza, hogy a „lélek” szó a Bibliában sokszor egyszerűen egy személyre utal. Amikor tehát azt mondjuk, hogy Ádám meghalt, valójában azt mondjuk, hogy az Ádám nevű lélek halt meg. Ez talán furcsán hangzik egy olyan személynek, aki a lélek halhatatlanságában hisz. A Biblia viszont kijelenti: „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ezékiel 18:4). A 3Mózes 21:1 (NW) beszél „egy elhunyt lélekről” („holttestről”, Katolikus fordítás). A nazireusoknak pedig azt mondták a 4Mózes 6:6 szerint, hogy ne közelítsenek „megholtnak testéhez” („meg-hólt lélekhez”, Kom).

5 Hasonló utalást találunk a lélekre az 1Királyok 19:4-ben (Kom). A rendkívül lesújtott Illés „kéri vala az ö lelkét hogy meg-halna”. Hasonlóan Jónás „kéré az ö lelkének halálát, és monda: Jobb az én hóltom éltemnél” (Jónás 4:8, Kom). Jézus pedig használta a „lelket . . . kioltani” kifejezést, amelyet a Csia fordítás úgy ad vissza, hogy „megölni” (Márk 3:4). A lélek halála tehát egyszerűen a személy halálát jelenti.

„Kiméne” és „megtért”

6. Mit ért a Biblia azalatt, amikor azt mondja, hogy Rákhel lelke „kiméne”?

6 Mi a helyzet azonban Rákhel tragikus halálával, amely második fia születése közben történt? Az 1Mózes 35:18-ban ezt olvassuk: „És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.” Ez a rész vajon azt sejteti, hogy Rákhelnek volt valamilyen belső lénye, amely eltávozott belőle, amikor meghalt? Egyáltalán nem. Emlékezz vissza, a „lélek” szó utalhat a személy által élvezett életre is. Ebben az esetben tehát Rákhel „lelke” csupán az ’életét’ jelentette. Ez az oka annak, hogy más Bibliák a „lelke kiméne” kifejezést úgy adják vissza, hogy „élete megszűnőben volt” (K. f.), „meghalt” (Kámory fordítás) és „az élete eltávozott tőle” (Bible in Basic English). Nincs utalás arra, hogy Rákhel valamilyen titokzatos része túlélte volna a halálát.

7. Milyen értelemben igaz, hogy az özvegy feltámasztott fiának lelke „megtért a gyermekbe”?

7 Hasonló a helyzet egy özvegy fiának feltámasztásával, amely az 1Királyok 17. fejezetében lett feljegyezve. A 22. versben azt olvassuk, hogy amikor Illés imádkozott a fiatal fiú felett, „meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede”. A „lélek” szó megint csak ’életet’ jelent. A New American Standard Bible nevű fordításban ezért ezt olvassuk: „A gyermek élete visszatért belé, s ő feléledt.” Ám nem valamilyen homályos alakzat tért vissza a fiúba, hanem az élet. Ez összhangban van azzal, amit Illés mondott a fiú édesanyjának: „Lássad, él a te fiad [az egész személy]!” (1Királyok 17:23).

A „közbenső állapot” által okozott dilemma

8. Hogyan gondolják sokan, akik kereszténynek vallják magukat, hogy mi történik majd a feltámadáskor?

8 Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, abban hisznek, hogy a jövőben lesz majd egy feltámadás, amikor a testek egyesülnek a halhatatlan lelkekkel. A feltámasztottak végső sorsát megállapítják — akik jó életet éltek, jutalmat kapnak, a gonoszok pedig büntetést.

9. Mit értenek a „közbenső állapot” kifejezés alatt, és egyesek szerint mi történik a lélekkel ebben az időszakban?

9 Ez a felfogás egyszerűnek tűnik. Azoknak viszont, akik ragaszkodnak a lélek halhatatlanságába vetett hithez, gondot okoz magyarázatot adni arra, mi történik a lélekkel a halál időpontja és a feltámadás időpontja közt. S tényleg, ez a gyakran „közbenső állapotnak” nevezett helyzet évszázadok óta spekulációkat eredményezett. Néhányan azt mondják, hogy ebben az időszakban a lélek a tisztítótűzbe kerül, ahol megtisztulhat a bocsánatos bűnöktől, és alkalmassá válhat arra, hogy a mennybe jusson. *

10. Miért Írás-ellenes hinni abban, hogy a lelkek a tisztítótűzben időznek a halál után, és hogyan erősíti ezt meg a Lázárral kapcsolatos tapasztalat?

10 Amint láttuk azonban, a lélek egyszerűen a személy. Amikor a személy meghal, meghal a lélek. Ezért aztán nincs tudatos lét a halál után. Valóban, amikor Lázár meghalt, Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy a tisztítótűzben, a pokol tornácán vagy bármilyen „közbenső állapotban” van. Jézus ehelyett egyszerűen ezt mondta: „Lázár elaludt” (János 11:11, K. f.). Nyilvánvaló, Jézus, aki ismerte az igazságot arról, hogy mi történik a lélekkel a halálkor, abban hitt, hogy Lázár öntudatlan, és nem létezik.

Mi a szellem?

11. Miért nem utalhat a „szellem” szó a személy test nélküli részére, amely túléli a halált?

11 A Biblia azt mondja, hogy amikor valaki meghal, „elszáll szelleme, visszatér földjéhez” (Zsoltárok 146:4, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Ez vajon azt jelenti, hogy egy test nélküli szellem betű szerint eltávozik, és tovább él a személy halála után? Ez nem lehetséges, hiszen a zsoltáríró ezt mondja ezután: „azon a napon elvesznek szándékai” („gondolkodása teljesen véget ér”, New English Bible). Mi ezek szerint a szellem, és hogyan ’száll el’ a személyből, amikor meghal?

12. Mit foglalnak magukban a Bibliában „szellemnek” fordított héber és görög szavak?

12 A „szellemnek” (héberül ruʹahh, görögül pneuʹma) fordított szavaknak a Bibliában alapvetően ’lehelet’ a jelentésük. Kámory Sámuel fordítása ezért az „elszáll szelleme” helyett a „kiadván lehelletét” kifejezést használja (Zsoltárok 146:4, Kám). A „szellem” szó azonban sokkal többet foglal magában a lélegzés cselekedeténél. Amikor például az emberi és állati élőlényeknek a világméretű Vízözönben való elpusztítását írja le, az 1Mózes 7:22 (NW) ezt mondja: „Mindaz, amiben az élet erejének [vagyis szellemének, héberül ruʹahh] lehelete működött az orrnyílásokban, vagyis mindaz, ami a szilárd talajon volt, meghalt.” A „szellem” tehát utalhat a minden élő teremtményben, mind emberekben, mind pedig állatokban tevékenykedő életerőre, amelyet a lélegzés tart fenn.

13. Milyen értelemben lehet a szellemet az elektromos áramhoz hasonlítani?

13 Szemléltetésül: Az elektromos áram működtet egy készüléket. Ha az áram megszakad, a készülék sem működik tovább. Az áram nem válik önmagában létezővé. Hasonlóan ehhez, amikor egy személy meghal, a szellem többé már nem működteti testének sejtjeit. A szellem nem távozik el a testből, és nem költözik egy másik birodalomba (Zsoltárok 104:29).

14., 15. Hogyan tér vissza a szellem Istenhez a halálkor?

14 Miért állítja akkor a Prédikátor 12:9, hogy amikor egy személy meghal, „a lélek [szellem, IMIT] pedig megtérne Istenhez, a ki adta”? Azt jelenti ez, hogy a szellem betű szerint az űrön keresztül Isten jelenlétébe utazik? Szó sincs ilyesmiről. Emlékezz vissza, a szellem az életerőt jelenti. Ha az életerő eltávozott, csak Istennek áll hatalmában, hogy visszaadja azt. A szellem tehát ’megtér Istenhez’ abban az értelemben, hogy annak a személynek bármilyen kilátása a jövőbeni életre teljesen Istennél van.

15 Csakis Isten tudja helyreállítani a szellemet, vagyis életerőt, s ezzel előidézni, hogy egy személy visszatérjen az életbe (Zsoltárok 104:30). De szándékában áll vajon Istennek, hogy így tegyen?

[Lábjegyzet]

^ 9. bek. A New Catholic Encyclopedia szerint „az [egyház]atyák általánosságban egyértelműen megerősítik, hogy létezik tisztítótűz”. Ugyanez a referenciamű azonban azt is elismeri, hogy „a tisztítótűzről szóló katolikus tan a hagyományon, nem pedig a Szentíráson alapul”.

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Emlékképek egy előző életből

HA SEMMI sem éli túl a test halálát, mi a helyzet azokkal az előző életből származó emlékképekkel, amelyeket egyesek állítólag felidéznek?

Nikhilananda hindu tudós azt mondja, hogy a halál utáni tapasztalatokat értelmi úton nem lehet bebizonyítani. Hans Küng teológus „A vallások örökkévalóságba vetett hitének példái” című előadásában rámutatott: „A főleg gyermekektől, vagy a reinkarnációban hívő országokból származó, előző életre való visszaemlékezések egyik beszámolóját sem lehetett ellenőrizni.” Hozzáteszi: „A legtöbb . . . [ezen a területen komoly tudományos munkát végző kutató] elismeri, hogy az általa megerősített tapasztalatok nem szolgálnak igazán meggyőző bizonyítékként arra, hogy egy korábbi földi élet megismétlődne.”

Mi a helyzet, ha úgy érzed, személy szerint neked vannak emlékképeid egy előző életből? Az ilyen érzéseket különféle tényezők okozhatják. Az általunk befogadott információ nagyrészt tudatalattink bizonyos rejtett sarkaiban raktározódik el, mert közvetlenül vagy azonnal nincs mire felhasználnunk. Amikor elfelejtett emlékek jönnek a felszínre, egyes emberek ezeket úgy értelmezik, hogy egy előző élet bizonyítékai. Ennek ellenére tény az, hogy nincs ellenőrizhető tapasztalatunk más életről, mint arról, amelyet most élünk. A földön élő emberek többségének nincs semmilyen emléke arról, hogy élt volna ezelőtt; s még csak nem is gondolja, hogy esetleg korábban is élt volna.