8. FEJEZET

,Élet szelleme hatolt beléjük Istentől’

1. Jézusnak a Máté 28:18-20-ban feljegyzett szavai szerint a szent szellemnek mely különleges munkája fog rövidesen megszűnni?

ISTEN szent szellemének különleges tevékenysége van folyamatban tizenkilenc évszázada, de már nem sokáig. Amikor véget ér, a tanítványképzés is megszűnik a Messiás Jézus számára. Isten feltámadott Fia utalt erre a római birodalom Galilea nevű tartományának egy hegyén, ahol azt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, alámerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, megtanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És meglátjátok, hogy én veletek  vagyok minden nap a dolgok rendszerének befejezéséig.” — Máté 28:18-20.

2. A megdicsőült Jézus Krisztuson kívül mi lesz még tanítványaival a „dolgok rendszere befejezéséig”?

² Az apostolok nagyon jól ismerték a szent szellemet, amelynek nevében kellett alámeríteniük megbízatásuk szerint mindazokat, akik Krisztus tanítványaivá váltak az összes nemzetekből. Azokban az években, melyekben meghitt kapcsolatban együtt voltak Mesterükkel, Jézussal, megfigyelték a szellem erőteljes tevékenységét általa a Királyság prédikálásában, tanításában és csodák véghezvitelében. (Cselekedetek 10:38) Utolsó közös pászkaünnepük estéjén, i. sz. 33. Nizán 14-én azt mondta vigasztalásukra: „Kérni fogom az Atyát, és másik segítőt ad majd nektek, hogy örökre veletek legyen, az igazság szellemét, amelyet a világ nem kap meg.” (János 14:16, 17) Tehát nemcsak a feltámadott, megdicsőült Jézus Krisztus lesz velük „a dolgok rendszerének befejezéséig”, hanem tevékeny segítőjük, a szent szellem is, hiszen az „örökre” velük marad.

3, 4. a) Miért vetődik fel a kérdés, hogy vajon Jézus Krisztus a Kereszténységgel volt-e mindennap egész mostanáig? b) Jézus szerint mi a döntő tényező annak meghatározásában, hogy a szent szellem vele volt-e az állítólagos keresztényekkel?

³ Ez érdekel bennünket ma. Ugyanis az úgynevezett „dolgok rendszerének befejezése” időszakában élünk. (Máté 24:3) Az első világháború kitörése óta a világban, valamint Krisztus tanítványai közt lezajló események beteljesítik mindazokat, amiket Jézus jövendölt a Máté 24:3-tól a 25:46-ig feljegyzett próféciájában. (Márk 13:3-37; Lukács 21:7-36) A mennyben és földön „minden hatalommal” rendelkező Jézus Krisztus „mindennap” a tanítványaival volt egészen mostanáig. A megígért „segítő”, a szent szellem szintén velük  volt. Ma azonban sokan állítják magukat Krisztus tanítványainak, illetve keresztényeknek. A legutóbb közölt számadatok szerint a Kereszténységnek több mint kilencszáz millió egyháztagja van. Úgy tekintsünk-e tehát a Kereszténységre, mint amellyel Jézus mind a mai napig vele volt? Működött-e rajta a szent szellem?

⁴ Nos, vajon ebben az esetben csupán azoknak a számával kell felelni, akik keresztényeknek állítják magukat? Nem, mert Jézus megmondta, hogy az istenfélő cselekedetek a döntő tényezők:

„Gyümölcseikről ismeritek fel őket . . . Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatásra kerül és tűzbe vettetik. Valójában tehát gyümölcseikről ismeritek fel azokat az embereket.

Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ,Uram, Uram’, megy be a mennyek királyságába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” — Máté 7:16-21.

5. Vajon ma a Kereszténység a „szellem gyümölcseiben” bővelkedik, vagy inkább a „test cselekedeteiben”?

⁵ A Kereszténység — egészen attól kezdve, hogy az alámerítetlen pogány római császár, Nagy Konstantin az i. sz. negyedik évszázadban megalapította — sohasem termett jó gyümölcsöt. Alkalma lett volna „a szellem gyümölcseinek” művelésére tizenhat évszázad alatt, vallásos szervezete azonban mégsem bővelkedik a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” gyümölcseiben. Sokkal inkább a „test cselekedetei” jellemzik a Kereszténységet. — Galata 5:19-23.

6, 7. Milyen tekintetben hasonlít a Kereszténység a laodiceai gyülekezethez? Megtért-e és elfogadja-e Jézus tanácsát, melyet Ő annak a gyülekezetnek adott?

⁶ A közismerten sok egyháztagot számláló Kereszténység ma a „laodiceai gyülekezethez” hasonló.  A Jelenések 3:14-18 szerint a megdicsőült Jézus Krisztus azt mondja annak a gyülekezetnek:

„Ismerem tetteidet, hogy se hideg se forró nem vagy. Bárcsak hideg volnál vagy forró! De mivel langyos vagy, s így se hideg, se forró, kivetlek a számból. Mert azt mondod: ,Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire.’ Nem tudod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen. Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözködjél, s ne lássák szégyenletes meztelenséged; szemgyógyító kenetet, hogy megkend szemedet és láss.”

⁷ Megtért-e a Kereszténység, és elfogadta-e ezt a tanácsot Krisztustól? Két világháborúban való tevékeny részvétele, vallási kisebbségek üldözése, anyagiassága, erkölcsi lazasága, a politikába való beleavatkozása a dolgok jelenlegi régi rendszerének irányítása és fenntartása végett, és ezek mellett még sok egyéb is azt feleli, hogy Nem!

8. Miért volt kénytelen a megdicsőült Jézus kivetni szájából a Kereszténységet és miért nem használja fel a mai munkában?

⁸ „A dolgok régi rendszerének befejezése” jelen idejében Jézus Krisztus nem tehet egyebet, mint hogy „kiveti” őt a szájából. Szellemileg a Kereszténység nem felfrissítően hideg, de nem is serkentően forró számára. Nem tudja lenyelni úgy, hogy jótékonyan hasson rá. „Langyos”, mivel megalkuvóan azt állítja, hogy keresztény, s ugyanakkor barátjául és eszközéül adta magát e világnak. Ezt nem nyelheti le az uralkodó király, Jézus Krisztus. Tisztában van vele, hogy ellensége Istennek, az ő Atyjának. (Jakab 4:4) Ő pedig nem vállal közösséget Atyjának ellenségeivel. Így a Kereszténység nincs szellemi paradicsomban Ővele. Ezért Jézus nem is használja fel abban a munkában, amelyet  megjövendölt hűséges tanítványai számára erre az időre. — Máté 24:14.

9. Azzal, hogy a Kereszténység a vallás nevében viszi végbe tetteit, nemzetközi gyűlölet tárgyává teszi-e magát, vagy pedig ő szít és kik ellen ilyen gyűlöletet?

⁹ A Kereszténység a vallás nevében vitte véghez tetteit, annak nevében tevékenykedett. Vajon a tevékenysége „gyűlölet tárgyává” tette őt „minden nemzet előtt az én [Krisztus] nevemért”? (Máté 24:9) Ellenkező a helyzet. Inkább ő jár elől másoknak gyűlölet tárgyává tételében. Éspedig kiknek? A modern történelemből kitűnik ez. Az első világháború alatt volt egy nemzetközi bibliakutató csoport, amely kimutatta az ihletett Iratokból, hogy a „pogányok ideje” véget ért az első világháború kitörésének évében: 1914-ben. (Lukács 21:24, Károli) Ezért, amint rámutattak, az összes nemzetek — azok is, amelyek keresztényeknek vallják magukat, azok is, amelyek nem — el kell hogy pusztuljanak Jézus Krisztus megalapított királysága és a most Isten jobbján a mennyben uralkodó király ellen tanúsított ellenállásuk miatt. Azoknak pedig, akik meg akarnak menekülni a Kereszténységgel való elpusztulástól, ki kell jönniük a hamis keresztényiségből, a Kereszténység egyházaiból. A Biblia lelkiismeretes kutatóinak ilyen bátor tanításai világra szóló gyűlöletet váltottak ki ellenük.

10. Melyik vallásos kisebbség kiirtását határozta el a Kereszténység az első világháború alatt, és milyen eszközökkel?

¹⁰ Ez a gyűlölt vallási kisebbség a Nemzetközi Bibliakutatókként ismeretes keresztényekből állt. Bibliatanulmányozói és kiadói munkájukban a Watch Tower Bible and Tract Society kiadványait használták, amely Társulat központja New Yorkban van. Ezekre a bibliakutatókra összpontosította tüzét a Kereszténység az első világháború alatt.  Kiirtásukat határozta el. Papjai hamis vádakat koholtak ellenük, és rávették a világ politikai és bírói elemeit, hogy elnyomó, korlátozó intézkedéseket foganatosítsanak ellenük.

11. Mi miatt üldözték a Watch Tower Bible and Tract Society-t?

¹¹ Ez a Watch Tower Bible and Tract Society kiadványainak betiltását vonta maga után. Különböző országokból száműzték a bibliakutatókat, betiltásukat törvénybe iktatták. Helyenként a hazafias polgárság feldühösített csőcselékkel támadt ez ellen a kedvezőtlen színben feltüntetett, békeszerető kisebbség ellen. És 1918 tavaszán a Társulat brooklyni főhivatalában tartózkodó kiemelkedő embereit hamis vádak alapján bebörtönözték egy szövetségi büntetőintézetben.

12. Mi tűnik ki a Jelenések 11:7-12-ből: vajon a Kereszténység véglegesen megölte a tanúskodó munkát?

¹² Miután a Watch Tower Bible and Tract Society elnökét, titkár-pénztárosát és hat más kiemelkedő munkatársát félretették az útból, gonosztevőkhöz hasonlóan börtönbe vetették, a Kereszténység úgy érezte, hogy megölte az Isten Jézus Krisztus kezeiben megalapított királyságának hűséges tanúiból álló szervezetét. De halálosnak bizonyult-e a csapás? Egy ideig a Királyság tanúinak teste teljesen halottnak látszott. De vajon véglegesen használhatatlanokká, tétlenekké váltak? A Jelenések 11:7-12 jelképes nyelve így válaszol erre:

„És amikor befejezték tanúskodásukat, a vadállat, amely a mélységből jött fel, harcba száll velük, legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz majd ama nagy város széles utcáján, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol az Urukat is átszegezték. És a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül valók szemlélik a holttestüket három és fél napig, és nem engedik sírba tenni  holttestüket. És a föld lakosai örvendeznek felettük, vigadnak és ajándékokat küldöznek egymásnak, mert ez a két próféta gyötörte a föld lakosait.

De a három és fél nap elteltével élet szelleme hatolt beléjük Istentől és lábaikra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. Ők pedig harsány hangot hallottak a mennyből, amely azt mondta nekik: ,Jöjjetek fel ide!’ És felmentek a felhőben a mennybe, az ellenségeik pedig látták őket.”

13. A Kereszténység szempontjából milyen jövője volt a tanúk szervezetének, de milyen erőt nem vettek ők figyelembe?

¹³ Mint amilyen rövid három és fél nap, olyan rövid ideig volt nyilvános gyalázatnak kitéve a Biblia próféciáinak hirdetőiből és Isten megalapított királyságának tanúiból álló szervezet. Azok az emberek, akiket kínozott a bibliai igazságok hirdetése, örvendeztek a Királyság tanúinak elnyomása miatt. A Kereszténység szempontjából a tanúk szervezete ,halott’ volt. De vajon megölték-e halálra adták-e Isten szellemét? A szent szellem nem bizonyult halottnak akkor, mikor a megfeszített Jézus Krisztus teste holtan feküdt a sírban három nap bizonyos részéig. Éppen úgy nem bizonyult „halottnak” tizenkilenc évszázad múlva sem, amikor a Királyság tanúinak szervezete viszonylagosan szólva „három és fél napig” holtan feküdt.

14. Mi volt szükséges a Máté 24:14 beteljesítéséhez, és mi történt 1919 tavaszán?

¹⁴ Az idő ekkor már elérte „a dolgok rendszerének befejezése” ötödik évét. Jézusnak a Máté 24:14-ben feljegyzett jövendölése még ezután kellett hogy teljesedjen: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) A Kereszténység a világháború vérnyomaival nem mutatkozott elég tisztának ahhoz,  hogy ezt a jövendölést beteljesítse. Mit lehetett hát tenni? A mindenható Isten szellemének kellett tevékenységhez látnia. Meg is tette ezt, de nem a vérbűnös Kereszténység, hanem a látszólag ,halott’ Királyság-tanúk érdekében. A Jelenések 11:11-ben leírt képhez hűen, „élet szelleme hatolt beléjük Istentől és lábaikra álltak”. A háború utáni 1919. év tavaszán érkezett el az idő újraélesztésükre.

15. Kik láttak munkához, miután kiszabadultak, és milyen figyelmet szenteltek újból a Máté 24:14-nek?

¹⁵ Nagy meglepetésre, 1919 márciusának vége felé a Watch Tower Bible and Tract Society tisztviselői kiszabadultak a börtönből óvadék ellenében és munkához láttak. Újra figyelmet szenteltek Jézus jövendölésének, mely a Máté 24:14-ben van feljegyezve. Meglepő magyarázat jelent meg erről a The Watch Tower 1920, július 1-i számában, a 199., 200. lapon. Világosan kifejtették, hogy ez a világméretű prédikálásra vonatkozó jövendölés nem teljesedett be azzal a prédikálással, amelyet az úgynevezett „Evangéliumi Korszak” elmúlt tizenkilenc évszázada alatt folytattak az eljövendő királyságról. Ez egy már megalapított, létrejött királyságról szóló prédikálás. Tehát az a prédikálás, az a világméretű nyilvános tevékenység, amelyet i. sz. 1914-től fogva kell elvégezni.

16. Hogyan hatott ez a kinyilatkoztatás a tanúkra, és milyen eseménnyel érte el az 1919-es év a csúcspontját?

¹⁶ Az „igazság szellemének” ez a kinyilatkoztatása új életet adott a tanúk Királyság-hirdetésének. Az újjáélesztés évének, 1919-nek nagyszerű csúcspontjaként megtartották a Királyság-tanúk háború utáni első általános nagygyűlését, amely nyolc napig tartott Cedar Point-ban, Ohioban.  Ezrek voltak jelen az Egyesült Államokból és Kanadából. A Watch Tower Bible and Tract Society elnöke, aki ekkor már fel volt mentve a háborús idők hamis vádja alól, bejelentette az előttük álló új Királyság-munkát. Hétezer hallgató előtt tartott nyilvános előadást.

17. Miért volt oka az ellenségnek a félelemre a tanúk halotti állapotból való kiemelkedésekor?

¹⁷ Az Isten létrejött királysága tanúinak ilyen váratlan feléledésekor nagy félelem töltötte el a Királyság ellenségeit, különösen a Kereszténységet. Ha az ellenségeknek akkor — amikor a Királyság tanúi csupán egy kis maradékot alkottak — okuk volt a félelemre, mennyivel inkább okuk volt később arra, hogy féljenek. Azoknak a tanúknak olyan világraszólóan ki kellett emelkedniük, amilyen kiemelkedést nem jegyeztek fel Krisztus tanítványairól egyetlen régi időszakban sem. Annyira kiemelték őket erre a nagy felmagasztalásra, mintha a mennyből szólt volna hozzájuk egy harsány hang: „Jöjjetek fel ide!”

18. Hogyan mutatták meg a tanúk 1922-ben, hogy nem riadnak vissza a munkától, amely világraszóló kiemelkedést fog hozni?

¹⁸ Belefogva a Királyság kihirdetésébe, aminek mennymagasságúvá kellett emelnie őket a nyilvánosság előtt, nem riadtak vissza a feladattól. Isten erőt adó szellemétől ösztökélve, félelem nélkül dőltek neki a munkának. A lelkesedés tovább fokozódott 1922-ben, a második ohiobeli cedar pointi nagygyűlésen, amikor a Watch Tower Society elnöke elérte a főelőadás tetőpontját és felhangzott ajkán a felhívás: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a Királyt és királyságát!” A nagygyűlésen részt vevők ezrei dörgő tapssal fogadták az erőteljes felszólítást a Királyság prédikálásának végig való teljesítésére.

 MEGHATÁROZOTT IDŐ A KIRÁLYSÁG VILÁGMÉRETŰ PRÉDIKÁLÁSÁRA

19. Miért volt helyénvaló János részéről, hogy a tanúk feléledéséről szóló beszámolója után rögtön a Jelenések 11:15-18-ban írt beszámolót közölje?

¹⁹ Az egész világra kiterjedő Királyság-prédikálás érdekében hatolt az elnyomott tanúkba az „élet szelleme Istentől” i. sz. 1919-ben. János apostol tehát teljesen helyénvalóan folytatta a két tanú felmagasztalásáról szóló beszámolóját a következőképpen:

„És a hetedik angyal fújta meg trombitáját. És harsány hang hallatszott a mennyből, ezt mondván: ,A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, s Ő királyként uralkodik örökkön-örökké.’

És az Isten előtt trónjain ülő huszonnégy idősebb személy arcra borult és imádta Istent, ezt mondván: ,Hálát adunk neked, Mindenható Jehova Isten, aki vagy és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és királyként uralkodni kezdtél. De megharagudtak a nemzetek, és eljött a te haragod és a meghatározott idő, hogy jutalmat adj rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, s hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.” — Jelenések 11:15-18.

20. a) Vajon az a hangosan kikiáltott hír csak a mennynek szólt? b) Jézus jövendölésére való tekintettel, kiknek a szükségessége merült fel ekkor?

²⁰ Az a harsányan kikiáltott közlemény, hogy „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként uralkodik mindörökké”, megérdemli, hogy Jehova felkent tanúi visszhangozzák ma a földön. Ő a Pogányok Idejének végén, 1914-ben vette kezébe a világ királyságát. Ez több volt, mint csupán mennyei hír. Érintette az emberiség világát is. Rászolgáltak, hogy ők is meghallják. Hogyan hallanák  meg azonban prédikálók, hirdetők nélkül? Jézus megjövendölte, hogy ezt a bejelentést világszerte prédikálni fogják, mielőtt a dolgok jelen rendszere véget érne. Az ő felkent tanítványainak maradéka kapta a megbízást a prédikálás elvégzésére, a szellemi újjáélesztésének ideje, 1919 óta. — Máté 24:14; Márk 13:10; Róma 10:14, 15; figyeld meg az Ésaiás 32:15-öt!

21. Miért nem önteltek Krisztus felkent tanítványai a Királyság-prédikálás végzése miatt, mint a Kereszténység állítja, és miért kell igaznak bizonyulnia Zakariás 4:6-nak rájuk vonatkozóan?

²¹ Jézus Krisztus felkent tanítványainak a maradéka van kijelölve és kiküldve a prédikálás végzésére. (Ésaiás 61:1-3) Ha a Kereszténység azzal vádolja őket, hogy önteltek a Királyság-prédikálás végzésében, hát miért nem végzi a prédikálást maga a Kereszténység? A Kereszténység azonban nem végzi. Ehelyett részt vesz a világi politikában és áldását adja a keresztényietlen Egyesült Nemzetekre. Mivel a maradék oly parányi a Kereszténység százmilliós egyháztagjaihoz viszonyítva, igaznak kell bizonyulni a felkent maradékon annak, amit Jehova mondott a Zakariás 4:6 szerint: „Nem katonai erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel.”

22. Kik azok, akiken a Joel 2:28, 29 beteljesedett, ha a dolgokat az elvégzett Királyság-prédikálás alapján ítéljük meg?

²² A szent szellem, amelynek kitöltését Jehova megjövendölte az utolsó napokra vonatkozóan, nem szűnt meg tevékenykedni, hiszen a maradék még mindig végez alámerítéseket annak a szellemnek a nevében. (Máté 28:19, 20; Joel 2:28, 29; Cselekedetek 2:14-21) Az Isten szelleme kitöltésének bejelentett célja, amiért mindenféle testre kiárad, az, hogy a befogadói prófétálhassanak. A tények igazolják, hogy Krisztus felkent tanítványainak  maradéka folytatta ezt a prófétálást tanúskodás végett minden nemzetnek Isten királysága érdekében. Logikus tehát, hogy ők azok, akikre Isten szelleme valóban kitöltetett. Ez a szellem támogatja világméretű prédikálásukat. Miért bizonygatjuk ezt?

23. Az ilyen prófétálás elkövetkező tizenkét éve alatt kiknek tanúskodtak, és miért volt erre szükség?

²³ Az Isten királyságáról szóló tizenkét évi ilyen prófétálás után a felkent maradék több, jobb ismerettel rendelkezett Jehova Istenről, a kitöltetett szellem mennyei Forrásáról. Fokozták a róla való tanúskodást és mindenütt ismertették az ő nevét mint a létező legnagyobb Nevet. Valóban az ő tanúivá igyekeztek lenni és úgy élni, mint „nép az ő neve számára”. (Ésaiás 43:10-12; Cselekedetek 15:14) Ne becsüljük le annak a Jehováról valamint az ő Messiásáról, Jézusról szóló tanúskodásnak fontosságát és időszerűségét! A Joel 2:28-32 próféciájával kapcsolatban előtérbe kell kerülnie „Jehova nagy és félelmet keltő napjának” is. Az emberek nem tudnák segítségül hívni a megfelelő személyt azon a „napon”, ha nem világosítják fel róla őket. Joel 2:32 értesít arról, hogy bárki, „aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül”. Ezért tanúskodni kellett Jehováról!

24. Milyen új elnevezést tettek magukévá 1931-ben a felkent maradék tagjai, és miért nem volt ez csupán üres gesztus?

²⁴ Nem véletlen volt tehát, hogy 1931. július 26-án, vasárnap a Nemzetközi Bibliakutatók nemzetközi nagygyűlésén, az ohiobeli Columbusban, a résztvevők ezrei teljes szívvel fogadták, el a rájuk vonatkozó határozatot, mely szerint egy jelentőségteljes szentírási nevet vesznek föl. Az a név, amelyet a nagygyűlés résztvevői magukévá tettek a határozat elfogadásával, a „Jehova tanúi” név  volt. A columbusi nagygyűlésen alkalmazott eljárás nyomán a Nemzetközi Bibliakutatók gyülekezetei az egész földön elfogadták ugyanezt a határozatot. Ezáltal Jehova tanúiként nyilatkoztatták ki magukat. Ez nem üres gesztus volt a szellemi izraeliták felkent maradéka részéről. Új elnevezésüknek megfelelően kellett élniük azáltal, hogy eleget tesznek a felelősségeknek, amelyeket ez a név rájuk ró.

25. Hogyan emelkedtek kiváltságos helyzetbe az újraélesztett Királyság-tanúk az isteni név kapcsán és az Ésaiás 43:10-12 kötelezettségének elfogadásával?

²⁵ Az „élet szelleme Istentől” kétségtelenül bele hatolt a felkent maradékba és kiváltságos helyzetbe hívta el minden ellenség szeme láttára. Ők az ellenségektől való félelem nélkül elfogadták Isten hívását: „Jöjjetek fel ide!” (Jelenések 11:11, 12) Nem szégyellték viselni az isteni nevet, a legszentebb nevet. Az e név alapján házról-házra és városról-városra végzett prédikálásuk és prófétálásuk felmagasztalást eredményezett e név számára az egész földön. Vannak végre modern védelmezői a világegyetem legnagyobb nevének! Sajnos azt kell mondani, hogy a természetes Izrael ősi nemzete elmulasztott azzá lenni, amit Ésaiás próféciája a 43:10-12-ben mindenek előtt nekik mondott: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése — sőt az én szolgám, akit választottam, . . . nem volt idegen isten köztetek. Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése — én pedig Isten vagyok.” Így a szellemi Izrael mai maradéka örömmel fogadta el a kötelességet, hogy Jehova tanúja legyen.

26. A kisázsiai szárdiszi gyülekezet által szemléltetett milyen szellemi állapotba nem akar visszacsúszni az újjáéledt maradék?

²⁶ Most, hogy a szellemi izraeliták maradékát  újraélesztette „az élet szelleme Istentől”, ők nem akartak visszaesni abba az állapotba, amely az ókori Kisázsiában levő szárdiszi gyülekezettel van szemléltetve. Annak mondta Jézus Krisztus:

„Ezeket mondja az, akinél van az Isten hét szelleme és a hét csillag: ,Ismerem cselekedeteidet, hogy az a neved, hogy élsz, mégis halott vagy. Légy éber, erősítsd a megmaradt dolgokat, amelyek elenyészni készülnek, mert nem találtam teljesen befejezettnek cselekedeteidet az én Istenem előtt. Állandóan gondolj azért vissza arra, hogy hogyan fogadtad és hallgattad; tartsd meg és térj meg. Bizony, hacsak nem vigyázol, eljövök, mint a tolvaj, és egyáltalán nem fogod tudni, mely órában jövök el hozzád.’” — Jelenések 3:1-3.

27. Milyen kiváltság elvesztése ellen védekezett a szellemi izraeliták felkent maradéka azzal, hogy figyelt Jézusnak a Jelenések 2:5-ben feljegyzett szavaira?

²⁷ Ebben a vallási tekintetben elsötétedett világban a szellemi izraeliták maradéka világító testként akar fényleni, fényt derítve Isten nevére és az emberiség megváltására irányuló szándékára. Vigyáznak rá, hogy el ne veszítsék azt a kiváltságukat, hogy együttesen szellemi lámpatartóként szolgáljanak. Figyelnek a megdicsőült Jézus Krisztusnak az ókori Efezusban levő gyülekezethez intézett szavaira:

„Térj meg és az előző cselekedeteidet cselekedd! Mert ha nem, eljövök hozzád, és elmozdítom helyéről lámpatartódat, hacsak meg nem térsz.” — Jelenések 2:5.

„NAGY SOKASÁG” HÍVJA SEGÍTSÉGÜL A NEVET

28. Miért nem ismétlődött meg a felkent maradékon az első világháború alatt átélt tapasztalata a második világháború folyamán, amikor a mélységből feljövő vadállat újból harcolt ellenük?

²⁸ A második világháború pusztítást zúdított az emberiségre i. sz. 1939-1945 között. De vajon megismétlődött-e az első világháború idején átélt tapasztalat  az 1931 óta Jehova tanúiként ismeretes szellemi Izrael újjáélesztett maradékán? A második világháború alatti rettenetes vallási üldözés ellenére, amikor a „mélységből feljövő vadállat” ismét harcolt a maradék ellen, a beszámolók Nemmel felelnek a kérdésre. A kegyetlen üldözések nem tudták megölni a felkent maradék által végzett Királyság-tanúskodó munkát. Továbbra is „el voltak telve szellemmel” a mennyei Életadójuktól. (Efezus 5:18) Ragaszkodtak a szellemi élethez a Királyság-tanúskodás végzése által, melyet a föld alatt is végeztek, ha a szükség úgy kívánta. Ha politikai és katonai kormányzatok megtiltották a Jehova felállított királyságáról szóló jó hír prédikálását, ők hozzá imádkoztak bátorságért a prédikálásra való megbízás teljesítésének hűséges folytatásához.

29. Hogyan eredményezték az előbb írottak a maradék számára azt, amit a Cselekedetek 4:31 ír?

²⁹ Ez ugyanazt eredményezte, mint a jeruzsálemi gyülekezet esetében, midőn a vallási tekintélyek megparancsolták az apostoloknak, hogy hagyják abba a Krisztusról való prédikálást. „Egyek voltak és mindnyájan beteltek szent szellemmel és bátorsággal beszélték Isten Igéjét.” (Cselekedetek 4:31) A maradék ehhez hasonlóan mind a mai napig tanújelét adta szent szellemmel betelt voltának és erőteljesen folytatta munkáját, ,bátorsággal beszélve Isten Igéjét’. Éppen ezért nincs kimozdítva helyéről a maradék „lámpatartója”.

30. a) Mit tesz a felkent maradék Isten nevével kapcsolatban? b) Miért van oka az embereknek megkérdezni a Jelenések 6:14-17-re való tekintettel, hogy vajon csak a maradék képes „megmenekülni” Jehova napján?

³⁰ Maga a felkent maradék is segítségül hívta Jehova nevét és ismertette azt világszerte. De vajon egyedül ők reménykednek ma abban, hogy  „megmenekülnek” „Jehova nagy és félelmet keltő napján”? (Joel 2:31, 32) Ez olyan kérdés, amelyre sokan szeretnének választ kapni, akik nem a maradékból valók, mert a Jelenések 6:14-17 azt mondja erre a „félelmet keltő napra” vonatkozóan:

„És a menny [a gőgös emberi, politikai kormányzatok] eltűnt, mint amikor egy könyvtekercs összetekeredik, és minden hegy és minden sziget elmozdult a helyéről. És a föld királyai, a főrangúak és katonai parancsnokok, hatalmasok, valamint minden rabszolga és szabad elrejtőzködött a barlangokba és a hegyek sziklatömbjeibe, s folyton azt mondták a hegyeknek és a sziklatömböknek: ,Essetek reánk és rejtsetek el minket annak az orcája elől, aki a trónon ül és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjának nagy napja, és kicsoda állhat meg azon?’”

31. a) Mi a felelet a fentebb leírt személyek kérdésére a megmenekülésükre vonatkozóan Jehova napján? b) Kik nem csatlakoznak a föld királyaihoz és azok támogatóihoz földi védelmezők segítségül hívásában?

³¹ Az itt leírt személyeknek, akik elmulasztják segítségül hívni Jehova nevét a megmentésük érdekében, azt válaszolhatjuk a kérdésükre, hogy egyikük sem állhat meg helyeselten, és nem menekülhet meg élve az ő „nagy napján”. A jelképes szélvészre, amely elpusztítja őket, a könyv következő fejezete utal a Jelenések 7:1-3-ban. A szélvészre való utalást követően felvilágosítást kapunk Isten 144 000 rabszolgájáról, akik el vannak pecsételve a homlokukon „az élő Isten pecsétjé”-vel. Ezek izraeliták, de nem testi, természetes izraeliták, akik helyeselték Isten Bárányának megölését, hanem szellemi izraeliták, akik követték a Bárány Jézust mint Messiást. (Jelenések 7:4-8; 14:1-5) Közvetlenül ezek látványa után vajon mi tárul szemünk elé? Egy meghatározatlan számú embercsoport, olyanokból, akik nem csatlakoztak  a föld királyaihoz és támogatóikhoz a kormányzati (állami) hegyek és sziklatömbök segítségül hívásában, hogy rejtsék el őket Istennek és az ő Bárányának haragja elől. Ők nem félnek Isten haragjától.

32. Kinek tulajdonítja megmentését ez a „nagy sokaság”, és milyen jótékony hatással van ez rájuk?

³² Midőn a Jelenések 7:9-17-et olvassuk, jegyezzük meg, hogy erről a meg nem számlált „sokaságáról az van írva, hogy „kijöttek a nagy nyomorúságból”:

„És lám, egy nagy sokaság, amelyet ember nem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből állt a trón előtt és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözötten; és kezükben pálmaágak voltak. S hangos szóval állandóan azt kiáltották: ,A megmentést a mi Istenünknek tulajdonítjuk, aki a trónon ül és a Báránynak.’

. . . ,Kik ezek és honnan jöttek, akik fehér ruhába vannak öltözve?’ . . . ,Ezek azok, akik kijöttek a nagy nyomorúságból, megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szent szolgálatot végeznek neki éjjel és nappal az ő templomában; a trónon ülő pedig kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek, nem szomjaznak többé, nem tikkasztja többé őket a nap, sem perzselő hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. És az Isten letöröl minden könnyet a szemükről.’”

33. Milyen dolgok különböztetik meg ezt a „nagy sokaságot” az előbb említett 144 000 szellemi izraelitától, és miért alkalmasak ők arra, hogy Istent szolgálják az ő szellemi templomában?

³³ A megszámlálhatatlan „nagy sokaság” nem a megszámlált 144 000 szellemi izraelita része. Ők nincsenek a homlokukon elpecsételve „az élő Isten pecsétjével”. Nem is úgy látta őket János, mintha a mennyei Sion hegyén álltak volna az Isten Bárányával. Nem is azt mondta róluk, hogy „megvásároltattak  az emberiség közül első gyümölcsül az Istennek és a Báránynak.” A 144 000 szellemi izraelitához viszonyítva nemzetiség tekintetében ők pogányok, mivel minden nemzetből valók. Mégis eljutottak Jehova ismeretére, és elismerik Őt mint egyetemes szuverén uralkodót, aki a világegyetem trónján ül. Tudják és megvallják, hogy ki az Isten megöletett Báránya, mert hitet gyakorolnak az ő vérének tisztító és megvilágosító erejében, hogy tisztán jelenhessenek meg a trónon ülő Isten előtt. Így megtisztulva végeznek előtte szent szolgálatot az ő szellemi templomának földi udvarában éjjel-nappal.

34. Milyen „juhokból” áll a „nagy sokaság”, és milyen jövő élet reményével rendelkeznek?

³⁴ Mit mondhatunk mindnyájuk reménységéről? Azt, hogy nem mennyei reménység. A Jelenések 7:17 juhokhoz hasonlítja őket, akiknek a Bárány a pásztora. Az „élet vizének forrásai”, amelyekhez vezeti őket, olyan „források”, amelyek isteni gondoskodásokat ontanak a tökéletes emberi élethez a megígért földi Paradicsomban. Ők is részét alkotják a jelképes „juhoknak”, akikért a Jó Pásztor feláldozta emberi lelkét. Miután beszélt arról az „akol”-ról, amelynek az ajtaját megnyitotta Alámerítő János „az ajtónálló” i. sz. 29-ben, Jézus azt mondta a továbbiakban: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, s hallgatnak majd az én szavamra és egy nyájjá lesznek egy pásztor alatt.” (János 10:3, 16) Ennek megfelelően a Jelenések 7:9-17-ben leírt „nagy sokaság” azokból a ma élő „más juhok”-ból áll, akik állást foglalnak Jézus Krisztusnak a Jó Pásztornak követése mellett.

35. Kikkel válik „egy nyájjá” „egy pásztor” alatt a „nagy sokaság”?

 ³⁵ Kikkel lesz akkor „egy nyájjá” ez a „nagy sokaság”, „egy pásztor” alatt? A másik „akolnak” a „juhaival”, nevezetesen a szellemi izraeliták „kicsiny nyájának” maradékával. (Lukács 12:32; 1. Péter 2:25) Bár a „nagy sokaság” nincs az új szövetségben, amelyet Jézus Krisztus közvetített a szellemi Izrael számára, egyesíti őket a felkent maradékkal „egy nyájjá”, egy akolban. Mióta teszi ezt a Jó Pásztor?

36, 37. a) Melyik esemény jelezte a „más juhok” begyűjtésének kezdetét? b) Nagy örömükre milyen kilátás tárult elébük?

³⁶ I. sz. 1935 óta. Abban az évben május végén Jehova keresztény tanúinak egy ötnapos nagygyűlése ülésezett az Egyesült Államokban Columbia kerületében, Washingtonban. Erre a nagygyűlésre különösen olyan személyeket hívtak meg, akik csatlakoztak a felkent maradékhoz, de akik mégis arra vágytak, hogy túléljék a „nagy nyomorúságot”, és anélkül, hogy meghalnának, bejussanak Isten új rendjének földi Paradicsomába. Nem voltak menny felé irányuló vágyaik. A paradicsomi földön elérhető örök élet tökéletesen megfelelt szívük kívánságának.

³⁷ Nagy volt hát az örömük, mikor a Watch Tower Bible and Tract Society elnöke megtárgyalta a „nagy sokaság” témáját a Jelenések 7:9-17 alapján az Authorized Version (Jóváhagyott Változat) szerint. Világosan kimutatta, hogy a „sokaság” nem szellemi vagy szellemtől nemzett osztály; nem nyer angyali természetet, hogy a mennyben segédkezzen a Krisztus 144 000 társörökösének. Hanem határozottan földi osztály, vég nélküli, tökéletes emberi élet reményével a földi Paradicsomban Krisztus királysága alatt. Most a  Jó Pásztor, Jézus Krisztus által Jehova Isten kezdte begyűjteni ezt a „sokaságot” a felkent maradékkal való tevékeny szolgálatra.

38. Hogyan reagált a „nagy sokaság” ,szelleme’ az elé táruló reménységre, és elsősorban milyen reményt tárnak azóta az összes istenkeresők elé?

³⁸ A washingtoni nagygyűlésen részt vevők százainak szívét sohase melengette az a kilátás, hogy Krisztus társörökösei lesznek a mennyben. Mihelyt világossá vált a Jelenések 7:9-17 szavaiba foglalt földi reménység, az ő „szellemük”, a bennük lévő visszaható erő szívbéli rokonszenvvel tört felszínre. Élénk tapssal üdvözölték ezt a reménységet. Később, amikor további ezrek olvasták az Őrtorony folyóiratban a „nagy sokaságról” szóló előadás másolatát, az ő „szellemük” is egyetértett vele. Azóta elsősorban a „nagy sokaságnak” ezt a reménységét kínálták fel világszerte minden istenkeresőnek. Százezrek merítkeztek alá Isten Fiának nevében, és csatlakoztak azokhoz, akik szeretnék elnyerni e szép remény valóra válását.

39. A felkent maradék és a „más juhok” közti milyen különbségekre való tekintettel merül fel a kérdés, hogy vajon rendelkeznek-e szent szellemmel az alámerített, önátadott „más juhok”?

³⁹ A „nagy sokaságnak” ezek az önátadott, alámerített „más juhai” természetesen nem lettek Isten szellemi fiaivá nemzve mennyei örökségre. Ők nem szellemi izraeliták. Nem vétettek fel az új szövetségbe, s így nem nyertek alkalmat arra, hogy „papok királysága és szent nemzet” legyenek Isten számára. (2. Mózes 19:5, 6) Soha nem pecsételte el őket Isten szelleme mennyei örökségük előlegezett zálogaként. Nem kenettek föl Isten szellemével, mint azok, akik jövendőbeli társörökösei Krisztusnak az ő mennyei királyságában. (Ésaiás 61:1-3; 1. János 2:20, 27; 2. Korinthus  1:21, 22) Rendelkeznek-e mindezek ellenére szent szellemmel?

40. Milyen szentírási bizonyíték van annak kimutatására, hogy vajon egy földi embert, aki átadja magát Istennek, kell-e Isten szellemének nemzenie ahhoz, hogy szent szellem működjön rajta?

⁴⁰ A tények kétségtelenül Igennel felelnek erre. Különösen i. sz. 1935 óta a „nagy sokaság” együtt munkálkodott a szellemtől nemzett, felkent maradékkal. Meggyőző bizonyítékát adták annak, hogy Isten szent szelleme munkálkodik rajtuk. Földi embernek nem szükséges az Isten szellemétől való nemzés ahhoz, hogy Isten hatékony ereje tevékenykedni kezdjen rajta. Lásd Mózest, Othniel, Gedeon, Sámson bírákat, Dávid királyt, Alámerítő Jánost! Igen, tekints az összes Krisztus előtti prófétákra, akikre kiáradt Jehova szelleme, hogy a Biblia Mózes első könyvétől Malakiás könyvéig terjedő részének megírására ihlesse őket. Tudjuk, hogy nem volt mennyei reménység kitűzve ezen ókori emberek elé, Jehova mégis rájuk helyezte szellemét, mivel átadták magukat neki és szeretettel vállalkoztak szolgálatára. Isten körülvette őket tevékeny erejével. Betöltötte őket szent szellemével. A szellem munkálkodott rajtuk.

41. Tekintettel a mai felkent maradékot kitevők csekély számára, hogyan gondoskodott Isten arról, hogy a Királyság-prédikálás és a tanítványképzés munkáját világméretekben elvégezzék?

⁴¹ Mennyi ma a száma a szellemi izraeliták felkent maradékának? Azoknak számából ítélve, akik magukhoz vették az Úr Vacsorája jelképes kenyerét és borát, tízezer körül van a jelenlegi számuk. Azok a keresztények viszont, akiknek a szelleme rokonszenvez a földi Paradicsomban való örök élet reménységével, több mint két milliót számlálnak. Ki végzi akkor a Királyság-prédikálás és tanítványképzés világméretű munkájának túlnyomó részét? (Máté 24:14; 28:19, 20) Az öregedő  felkent maradék ily kevés számban valószínűleg nem tudja a munka zömét elvégezni. Ezért Isten szelleme erőteljesen működik a „más juhok” „nagy sokaságán”, és a felkent maradékkal együtt arra képesíti őket, hogy elvégezzék a keresztény történelemben páratlan világméretű tanúskodási munkát.

42, 43. a) A messiási királyság világméretű hirdetésében elért teljesítményt kinek tulajdonítják az abban részt vevők? b) Milyen írásszövegekre való tekintettel hiszik, hogy angyali vezetéssel rendelkeznek?

⁴² A Királyság-evangélium hirdetése 210 szárazföldi országban és tengeri szigeten visszhangzik körös-körül a földön. A tevékeny Királyság-hírnököknek több mint 38 000 gyülekezete virul szellemi paradicsomban világszerte. *

⁴³ Ennek az új rend érdekében végzett messze-hangzó Királyság-hirdetésnek a föld legtávolabbi részéig való eljuttatása sok és kemény munkát követel azoktól, akik elkötelezték magukat erre a hirdetésre, éspedig ingyen. (Máté 10:8) De ezek a Királyság-hirdetők, Jehova keresztény tanúi nem tulajdonítják maguknak ezt a nagyszerű teljesítményt. Megvallják, hogy ők csupán eszközök Isten kezében. Az előírt munka végzéséhez szükséges erőt és bátorságot Isten szellemének javára írják. Felismerik, hogy angyali támogatással és vezetéssel végzik ezt az Isten által helyeselt munkát. Elhiszik, amit a Zsidók 1:14 ír a mennyei angyalokra vonatkozóan, hogy „nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, elküldve, hogy szolgáljanak azoknak, akik örökölni fogják a megmentést”. Ezenkívül Jézus a mi különleges időszakunkra, a „dolgok rendszerének befejezésére”  vonatkozóan mondta, hogy: „Kiküldi angyalait nagy trombitaszóval és ők összegyűjtik választottait a négy szél felől, az ég egyik végétől a másik végéig”. — Máté 24:3, 30, 31.

44. a) Miért nem különös a mennyei angyalok ilyen felhasználása? b) Kiknek a láthatatlan segítségét jövendölték meg a látszat-keresztényeknek az igaziaktól való elkülönítésében és a más juhok „nagy sokaságának” összegyűjtésében?

⁴⁴ Van ebben valami különös? Nincs! Hiszen az ősi, keresztény kor előtti időkben mennyei angyalok jöttek Jehova Isten hűséges imádói segítségére és vezetésére. (1. Mózes 32:1, 2, 24-30; 2. Mózes 14:19, 20; 2. Királyok 6:15-17; Ésaiás 37:36; 34. zsoltár 8) Ma pedig itt az ideje, hogy Isten királysága igazi örököseit összegyűjtsék és elkülönítsék a Kereszténység látszat-keresztényeitől. Ezért ebben a kritikus időszakban angyali vezetésre van szüksége a felkent maradéknak a Máté 13:39-43, 49, 50, és a Jelenések 14:6 szerint. Ezekből az írásszövegekből kitűnik, hogy az angyalok a király Krisztus alatt láthatatlan irányítás szerepét végzik a felkent tanítványok maradékának, „az ő választottainak” összegyűjtésében. De felhasználja az uralma alatt álló angyalokat még a felkent maradéknál jóval nagyobb számú sokaságnak, nevezetesen az ő „más juhai” „nagy sokaságának” összegyűjtésére is. — Máté 25:31-46; János 10:16.

JELKÉPES FELTÁMADÁS

45, 46. a) Miért nincs alap arra, hogy valaki megvesse a kicsiny dolgok napját, ha az Ezékiel 37:1-14-ben előrevetített csodára gondolunk? b) Mit helyezett Jehova a fogoly izraelitákba, hogy visszatelepítse őket a saját hazájukba?

⁴⁵ Marad-e alapja valakinek is, hogy „megvesse a kicsiny dolgok napját”? (Zakariás 4:10) A teljesítmények milyen bámulatos láncolata kezdett összekovácsolódni akkor, i. sz. 1919-ben, amikor  „élet szelleme hatolt beléjük Istentől”, tudniillik a halottnak látszó felkent maradékba! (Jelenések 11:11) A feltámadás modern csodája játszódott le a Mindenható Isten részéről! Ennek a megfelelőjét találjuk meg abban, amit Ezékiel próféta látott, midőn látomásban volt része a halott izraeliták száraz, széthullt csontjaival telt völgyről. Azoknak az izraelitáknak a teste helyre volt állítva, de a testek még holtan hevertek. S akkor Ezékiel, engedelmeskedve Isten parancsának, prófétált fölöttük. S mi történt? „A lélegzet kezdett beléjük térni, élni kezdtek és lábra álltak, mint egy igen nagy haderő.” — Ezékiel 37:1-10.

⁴⁶ Beteljesedhetett-e ez Istennek akkor Babilonban hervadozó választott népén? Hogy biztosítsa őket a helyreállítási látomás beteljesedéséről, Jehova annak közlésére ihlette Ezékielt, hogy: „Adom az én szellememet belétek, életre kell kelnetek, és letelepítelek titeket a földetekre; s megtudjátok, hogy én magam, Jehova szóltam és cselekedtem ezt.” — Ezékiel 37:11-14; hasonlítsd össze az Ésaiás 32:15-18-cal!

47. a) A felkent maradék helyreállítása után milyen célból helyezte rájuk Isten a szellemét? b) Mennyiben volt összhangban ennek életre keltő hatása a Róma 8:11-gyel?

⁴⁷ A mi huszadik századunkban, az 1918-ban végződő első világháború után a felkent maradék szellemileg újjáéledt és kivonult a Nagy Babilon fogságából, a hamis vallások világbirodalmából, hogy újra felvegye a Királyság szolgálatát. Evégből állította őket Jehova törvényes, jogos helyükre a földön, elfogadott viszonyba önmagával. Szellemét helyezte rájuk, hogy szabadon, nyílt szókimondással végezzék a Királyság-szolgálatot. „Ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van.” (2. Korinthus  3:17) Attól fogva rendkívüli élénkséget tanúsított királyi szolgálatában a megszabadított maradék, és később a juhokhoz hasonló munkatársaik „nagy sokasága” is. Jehova szent, hatékony erejének köszönhető ez, úgy, ahogyan a Róma 8:11 emlékeztet bennünket, mondván: „Ha pedig annak szelleme lakozik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, Ő, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is az ő bennetek lakozó szelleme által.”

48. Milyen erő van a maradékkal és a „nagy sokasággal”?

⁴⁸ Előre hát egységesen, ó maradék és „nagy sokaság”! Az a láthatatlan erő, amely támogatja Isten új rendjét, veletek van. (Zakariás 4:6) Ha folyamatosan tovább prédikáljátok „a Királyságnak ezt a jó hírét”, az további szenvedéseket és gyalázásokat fog hozni rátok. De ha vállaljátok ezeket Jehova Istenért és Jézus Krisztusért, az a lehető legnagyobb megtiszteltetés. Ne felejtsétek el: „Boldogok vagytok, ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőség szelleme, sőt az Isten szelleme.” (1. Péter 4:14) Az Isten királyságának ellenségeitől jövő gyalázkodás nem jelenti az ő helytelenítését. Az pedig, hogy türelmesen elviselitek, azt bizonyítja, hogy Isten szelleme van veletek. Ha rajtatok nyugszik Isten szelleme, az dicsőségetekre válik, nem szégyenetekre. Méltósággal ruház fel és Krisztushoz hasonlókká tesz titeket. Méltóknak jelöl meg Isten eljövendő új rendjében való dicsőséges szolgálatra. Tartsátok hát magatokat boldogoknak, nagyra becsülteknek!

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]