6. FEJEZET

A királyság hirdetésére szentelt gyülekezet

1. Milyen kérdések merültek fel kétezer évvel ezelőtt a világ megváltásával kapcsolatban?

VILÁGRASZÓLÓ jelentőségű kérdésekkel állunk szemben manapság. Rokonok ezek azokkal a kérdésekkel, amelyekkel közel kétezer évvel ezelőtt kellett volna szembenéznünk, ha éltünk volna akkor a Közel-Keleten. Azok a kérdések akkor régen azért voltak világraszóló jelentőségűek, mert egy világmegváltó, egy Messiás körül forogtak. Akkor érkezett el az idő az Ő első megjelenésére. Az érdekelt emberek éppen ezért várták Őt. De vajon az emberiség egész világa örvendezett, üdvözölve az Ő megjelenését? Vagy csalódást okozott nekik akkori megbízatásának teljesítésével? Kik bizonyosodtak meg arról, hogy Ő volt a Messiás, aki pontosan azt tette, amit a Szent Iratok jövendöltek róla, s ezért követték Őt mint Vezérüket? Kik nem botránkoztak meg benne, hanem vonzódtak hozzá? Kik vonzódnak ma a világmegmentő Messiáshoz és hogyan?

2. a) Milyen szerepet kellett betöltenie Isten „asszonya” „magvából” a fő tagnak? b) Kik voltak az asszony „magva” többi tagjai, és ki tanította őket?

² Biztos irányításunk érdekében emlékezzünk arra, hogy az igazi Messiásnak az Isten „asszonya” megígért „magva” fő tagjává kellett lennie, és az ő ,sarkát’ kellett a Kígyónak, Sátánnak, az  Ördögnek ,szétzúznia’. Az „asszony”, azaz a „mag” anyja, Isten feleséghez hasonló mennyei szervezete szent szellemi teremtményekből, „az igaz Isten” angyali „fiaiból” áll. Az asszony megígért „magva” az asszony fiaiból áll, amelynek fő tagja a Messiás, a többiek pedig az ő szellemi követői. Az asszony „magvának” e kisebb tagjaira vonatkozóan rendelkezünk az Ésaiás 54:13 szavaival, melyeket a jelképes „asszonyhoz” intéztek: „És minden fiaid Jehovától tanított személyek lesznek, és bőséges lesz fiaid békessége.” A „fiakat” tehát illően az asszony mennyei Férje, Jehova, a „mag” Atyja tanítja. — Ésaiás 54:5.

3. Kikre alkalmazta Jézus a „fiak” kifejezést az Ésaiás 54:13-ban, és hogyan tanítják most őket látható Tanító nélkül?

³ Az asszony „magvának” fő tagja, Jézus Krisztus egyszer alkalmazta az Ésaiás 54:13-nak ezeket az asszonyhoz intézett szavait. Mivel kapcsolatban? Nos, amikor olyan zsidókhoz beszélt, akik nem vonzódtak hozzá mint Messiáshoz, hanem zúgolódtak ellene, azt mondta nekik: „Senki sem jöhet hozzám, hacsak nem vonja az Atya, aki küldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a Prófétáknál: ,És mindnyájan Jehovától taníttatnak.’ Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön.” (János 6:44, 45) Természetesen nem Jehova a látható Tanítója egyikünknek sem, de Ő gondoskodott egy ihletett Tankönyvről számunkra. Így ezzel az eszközzel és szent szelleme közreműködésével megtanít bennünket „asszonyának” messiási „magvára” vonatkozó tényekre. Így vonja a „mag” kisebb tagjait a fő taghoz, a Messiáshoz, és gyülekezetet alapít.

4. Hogyan hasonlították össze Jézus nyilvános tevékenységének harmadik évében Jézus apostolainak nézetét a nép nézetével arról, hogy ki volt Jézus?

 ⁴ Abban az időben, Jézus nyilvános tevékenységének harmadik évében, a zsidó népnek el kellett döntenie, hogy kinek ismeri el ezt a csodatevő személyt Isten elhatározásában. Hányán mutatkoztak olyanoknak, akik ,Jehovától taníttattak’ az ő Messiására vonatkozóan? Időszerűvé vált, hogy Jézus megkérdezze apostolait erről:

„Megkérdezte őket mondván: ,Kinek mond a tömeg engem?’ Válaszukban ezt mondták: ,Alámerítő Jánosnak; mások pedig Illésnek, ismét mások azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel.’ Akkor azt mondta nekik: ,De ti mit mondtok, ki vagyok én?’ Péter azt felelte erre: „Az Isten Krisztusa.” Erre komoly beszédben kioktatta őket, hogy ezt ne mondják el senkinek, majd azt mondta: „Az ember Fiának sok szenvedést kell elviselnie; el fogják vetni a vének, a főpapok és az írástudók majd megölik és harmadnapon feltámad.” — Lukács 9:18-22; hasonlítsd össze a Márk 8:27-32-vel!

5. Mit mondott Jézus Péternek a kérdés megválaszolása után a Máté 16:16-19 szerint?

⁵ Máté apostol beszámolója hosszabban ír e dologról a következőképpen: „Simon Péter azt mondta válaszában: ,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.’ Jézus azt felelte erre: ,Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem hús és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a sziklatömbön építem fel az én gyülekezetemet, és a Hádesz kapui sem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek királyságának kulcsait és bármit megkötsz a földön, az a dolog kötve lesz a mennyekben is, és bármit megoldasz a földön, az  a dolog a mennyekben is oldva lesz.’” — Máté 16:16-19.

6. Mi mutatja, hogy Péter nem értette félre Jézusnak a „sziklatömbről” mondott szavait, és mit mondott Pál, ki volt a „sziklatömb”?

⁶ Ebből a Péternek szóló dicséretből nyilvánvaló, hogy Péter egyike volt azoknak, akiket Jehova tanított és aki tanult tőle. Ezért Jézushoz vonzódott, és hozzá ment mint Messiáshoz vagy Krisztushoz. Péter nevének jelentése „kő” vagy „szikladarab”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ő volna az a „sziklatömb”, amelyen Jézus felépíti gyülekezetét. Maga a hitvallás sem volt a „sziklatömb”, amellyel Péter megvallotta, hogy: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” A „sziklatömb” maga Jézus volt. Péter nem értette félre Jézus szavait. Nem is állította soha, hogy ő a „sziklatömb” (görögül: petra). Ez kitűnik az 1. Péter 2:4-10-ből. Ezenkívül Pál apostol, akinek az írásait Péter az ihletett Írások részeként ismerte el, azt írta: „Mert ők [az izraeliták a pusztában] ittak a szellemi sziklatömbből, amely követte őket, s az a sziklatömb a Krisztust jelenti.” — 1. Korinthus 10:4; 2. Péter 3:15, 16.

7, 8. a) Mit gondoltak tévesen az apostolok, mi lesz a Messiás királysága? b) Kinek kellett adni a mennyek királysága „kulcsait”, de kire kellett építeni az egyházat?

⁷ Midőn Jézus a Királyságról beszélt apostolainak, ők olyan királyságra gondoltak, amelynek kormányzati székhelye, fővárosa Jeruzsálem lenne, ahol Dávid király uralkodott. Azt várták Jézustól mint Messiástól, hogy Dávid király utódaként felállítsa kormányzatát Jeruzsálemben. Annak bizonyítékául, hogy ez volt az elképzelésük, azt mondták Jézusnak a halálból való feltámadása után: „Uram, ebben az időben állítod helyre a  Királyságot Izraelben?” (Cselekedetek 1:6) Mivel ezt az i. sz. 33. év pünkösdi ünnepe előtt kérdezték, nyilvánvaló, hogy nem értették: a feltámadott Krisztus királyságának emberfölöttinek kellett lennie, amely sokkal nagyobb terület fölött uralkodik majd, mint Izrael földi nemzete. Mivel ez volt a helyzet, teljesen helyénvaló volt Jézus részéről, hogy felvesse a „mennyek királysága” témát, miután Péter Krisztusnak ismerte el Őt.

⁸ Ennek a „kulcsait” Péternek adta. (Máté 16:19) A gyülekezetnek azonban Jézus Krisztus által a királyi „sziklatömbre”, a Messiás-királyra kellett épülnie. S mint ahogy az alapul szolgáló „sziklatömbön” nem tudtak erőt venni a Hádesz kapui, hanem Jézus Krisztus feltámadt a sírból a harmadik napon, ugyanúgy nem fogják legyőzni a „Hádesz kapui” a Messiás gyülekezetét sem. A gyülekezetnek is fel kell támadnia a halálból.

A GYÜLEKEZET LÁTHATATLAN SEGÍTŐJE

9. Milyen célból gyűjtettek egybe Krisztus követői, és még mivé kellett lenniük az ősi Izraelhez hasonlóan?

⁹ Krisztus apostolaival ellentétben Izrael nemzete továbbra is zavart maradt abban a tekintetben, hogy ki volt Jézus Jehova elhatározásában. Ezért azokat az izraelitákat, akik elfogadták Őt mint Messiást vagy Krisztust, egybe kellett gyűjteni, hogy új nemzetet alkossanak. Ennek a nemzetnek éppen úgy gyülekezetnek kellett lennie, mint ahogyan az ősi Izrael is az volt. A Messiás-király és királysága hírnökeinek gyülekezetévé kellett lenniük.

10. Hogyan emeli ki Péter az 1. Péter 2:8-10-ben az előbbi meglepő tényt, és mi tartozik a „kiválóságok” közé, amelyeket mindenütt hirdetni kell?

¹⁰ Ezt a meglepő tényt tanulta meg Péter apostol  mind olyan, aki „Jehovától taníttatott”. Az egyik kiemelkedő dolog, amiről hívőtársainak írt, a következő szavakat tartalmazza: „Éppen erre rendeltettek [a hitetlen izraeliták]. De ti ,választott faj, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonul szolgáló nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kiválóságait’, aki sötétségből hívott ki titeket az ő csodálatos világosságára.” (1. Péter 2:8-10) Annak a Csodálatosnak a „kiválóságai” magukba foglalták azt a képességét is, hogy véghez tudja vinni elhatározását Messiására vonatkozóan, bármennyire ellenkeznek is vele azok, akik elvetik az ő Fiát mint Messiást. Az ő „különleges tulajdonául szolgáló népe” köteles dicsérni Jehovát az ő messiási királyságáért. — Ésaiás 43:21.

11, 12. Miért ígérte meg Jézus, hogy „segítőt” küld tanítványainak, és mit mondott Jézus a segítőről?

¹¹ Ilyen kötelességet nem tud teljesíteni saját erejéből az új „Szent nemzet” egy ellenséges világ közepette. Jézus, aki jól tudta ezt, letartóztatása előtti együttlétük folyamán azt mondta hű apostolainak: „Nem hagylak árván titeket . . . Hanem a segítő, a szent szellem, amelyet az Atya küld majd az én nevemben, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttatja mindazt, amit én mondottam nektek.” És azt is mondta: „Mikor eljön hozzátok a segítő, amelyet én küldök majd az Atyától, az igazság szelleme, amely az Atyától ered, az fog tanúskodni rólam; nektek is tanúskodnotok kell rólam, mivel velem voltatok kezdettől fogva.” — János 14:18, 26; 15:26, 27.

¹² Jézus azt is hozzátette: „Ha én nem megyek el a segítő semmiképpen nem jön el hozzátok; de ha én utamra megyek, elküldöm őt hozzátok. . . . és mikor eljön az igazság szelleme, elvezet benneteket  minden igazságra, mert nem szól a saját indítékából, hanem amiket hall, azt beszéli, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat. Dicsőíteni fog engem, mert abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém. Ezért mondtam, hogy abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek.” — János 16:7, 13-15.

„A SEGÍTŐ”, A SZENT SZELLEM MEGÉRKEZÉSE

13. Kinek a nevében lehetett elnyerni a segítőt, és kinek a nevében kellett hinni ahhoz, hogy elnyerhessék?

¹³ Nem egészen ötszáz évvel azelőtt, hogy Jézus Krisztus ezt az ígéretet tette apostolainak, Nehémiás kormányzó Jeruzsálemben feljegyezte azt az imát, amely Istennek az izraelitákkal való bánásmódjára vonatkozott: „Elnéző voltál irántuk sok éven át és tanúskodtál ellenük szellemeddel prófétáid által.” (Nehémiás 9:30) Most pedig, a Messiás Jézus fizikai távolléte idején, Jehova Istennek ugyanaz a szelleme kell hogy segítségére legyen a Messiás tanítványainak. Ezt a szellemet csak Jézus nevében nyerhetik el. S csak azok kaphatják meg, akik elhiszik, hogy Jézus volt a neve az igazi Messiásnak. Mikor kapták meg először?

14, 15. a) A János alámerítésétől különböző milyen dolgok megígérésével tetőzte be Jézus a feltámadása utáni negyven napot? b) Milyen kérdés lehetséges ezzel a megígért alámerítéssel kapcsolatban?

¹⁴ Jézus az i. sz. 33 Nizán 16-án történt feltámadása után még negyven napig itt maradt a földön, bár láthatatlanul. Időnként emberi testet öltött, mint régen a szent angyalok, s ezzel bizonyítékát adta tanítványainak, hogy valóban feltámadt a halálból, jóllehet mint szellem. Az előttük való ilyen megjelenések alkalmával folytatta „a beszédet Isten királyságának dolgairól”. (Cselekedetek  1:1-3) Néhány apostola Alámerítő János tanítványaiból került ki. És most a negyvenedik napon, a mennybemenetel napján, Jézus Krisztus nagyon várakozóvá tette tanítványait, ugyanis azt mondta nekik: „János valóban vízbe merített alá, ti azonban szent szellembe lesztek bemerítve nem sok nappal ezután.” (Cselekedetek 1:4, 5) A megtérő zsidók alámerítkezése János által a Mózes útján adott isteni törvény ellen elkövetett bűneik megbánását szemléltette.

¹⁵ Ez a vízben való alámerítkezés megkönnyebbülés érzését eredményezhette az ő esetükben jó lelkiismerettel együtt. Milyen hatással lesz azonban a „szellembe való alámerítés” Jézus tanítványaira? Erősítő hatásúnak kell lennie, mivel Isten szent szelleme nem más, mint az ő szent, láthatatlan, tevékeny ereje. — Máté 3:11.

16. Jézusnak a Cselekedetek 1:6-8-ban feljegyzett szavai szerint minek a cselekvésére kellett őket megerősítenie a szent szellemnek?

¹⁶ Megérkezésekor minek a cselekvésére kellett megerősítenie Isten szellemének azokat, akik elnyerték azt? Közvetlenül a mennybemenetele előtt Jézus azt mondta tanítványainak: „Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön reátok, és lesztek nekem tanúim mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán, Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig.” (Cselekedetek 1:6-8) Ezek a szavak tartalmazzák kérdésünkre a választ: A szent szellem elnyerői arra kapnak erőt, hogy világszerte tanúskodjanak arról a tényről, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus.

17. Milyen körülmények között teljesedett Jézusnak a tanítványai részére tett ígérete a feltámadásától számított ötvenedik napon?

¹⁷ Jézus Krisztus felment a mennybe. Tíz nap  múlt el azután. Elérkezett a feltámadása utáni ötvenedik nap! Jeruzsálemben folyt a zsidó Hetek ünnepe vagy Pünkösd (ami „Ötvenediket” jelent valamely naphoz viszonyítva). Kora reggel százhúsz tanítvány gyűlt össze, nem az ünnepi templomban, hanem egy felső szobában, várakozva. „Hirtelen zaj támadt a mennyből, mint egy sebes, erősödő szellő és betöltötte az egész házat, amelyben ültek. És tüzes lángnyelvek váltak láthatóvá előttük, melyek szétoszolva egyenként leereszkedtek mindegyikükre. S mindnyájan megteltek szent szellemmel és beszélni kezdtek különböző nyelveken, úgy, ahogy a szellem adta nekik, hogy kijelentést tegyenek.” — Cselekedetek 2:1-4.

18, 19. Melyik prófécia kezdett beteljesedni azon a pünkösdi napon Péter magyarázata szerint, és mennyi idővel az elhangzása után?

¹⁸ Végre, több mint nyolcszáz évvel az elhangzása után, kezdett beteljesedni a Joel 2:28-32 jövendölése. Meglepődött zsidók gyűltek össze a jelenség megfigyelésére. Néhányan részegséggel vádolták a tanítványokat. Péter apostol azonban bátran mondta nekik:

¹⁹ „Ellenkezőleg, ez az, amit Joel próféta mondott: ,És az utolsó napokban — azt mondja Isten — kitöltök az én szellememből valamennyit mindenféle testre, s a fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak; és még a szolgáimra és szolgálóleányaimra is kiárasztok valamennyit az én szellememből azokban a napokban, és prófétálni fognak. És előjeleket adok fent az égben és jeleket lent a földön, vért, tüzet és füstoszlopot; a nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön Jehova nagy és nevezetes napja. És mindenki, aki segítségül  hívja Jehova nevét, megmentésben részesül.’” Cselekedetek 2:16-21.

20. Milyen alámerítés történt akkor, és kit azonosított Péter az alámerítés végrehajtójaként?

²⁰ A szent szellemben való alámerítés megtörtént, úgy, ahogyan Jézus megígérte. Az, hogy a szellem ,kitöltéséről’ van szó, megfelel annak a ténynek, hogy a szellem az alámerítésre szolgáló folyékony elemhez hasonló. Emlékezzünk rá, hogy Isten azért adott jelt Alámerítő Jánosnak Jézusra vonatkozóan, hogy megmutassa: „Ez az, aki szent szellemmel merít alá.” (János 1:33) Hűen ehhez a tényhez, Péter apostol a megdicsőült Jézus Krisztust úgy azonosította, mint aki Isten megbízottja a szent szellemnek ezekre az első keresztényekre való kitöltésében. Péter azt mondta a továbbiakban azoknak a zsidó pünkösd-ünneplőknek: „Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, amely ténynek mi mind tanúi vagyunk. Ezért, mivel felmagasztaltatott az Isten jobb kezéhez és elnyerte a megígért szent szellemet az Atyától, kitöltötte azt, amint látjátok és halljátok.” — Cselekedetek 2:32, 33.

21. Hogyan mondhatta Péter, hogy ő látta és hallotta azt, amit a megdicsőült Jézus kitöltött?

²¹ Ezek látták és hallották a szent szellem tevékenységét, működését, mivel látták a lángnyelvekhez hasonlókat a tanítványok feje fölött és hallották az apostolokat csodálatos módon idegen nyelveken beszélni.

22. Mi történt még a tanítványokkal annak megfelelően, ami Jézussal történt a vízben való alámerítkezése után?

²² Mindazonáltal több is történt azon a pünkösdi napon, Jézus tanítványainak szent szellembe való alámerítésénél. A szent szellemmel való felkenetésük is megtörtént. Pontosan úgy, ahogy Jézus felkenetett szent szellemmel a vízben való alámerítkezése után, hogy Krisztus, azaz Felkent legyen,  ugyanúgy történt a tanítványaival is. Azzal kenettek fel, amibe alámerítkeztek.

23. Mivel voltak elpecsételve a tanítványok, amint Pál megmagyarázza a 2. Korinthus 1:21, 22-ben?

²³ Sőt, ezenkívül még el is pecsételtettek azzal a szellemmel, jeléül az elkövetkezendő szellemi örökségüknek. Ez egyezik azzal, amit Pál apostol mondott az ókori görög városban, Korinthusban levő keresztény gyülekezetnek: „Isten az, aki kezeskedik arról, hogy ti és mi Krisztushoz tartozunk, és Ő az, aki felkent minket. Ő tette ránk pecsétjét és Ő adta szívünkbe az eljövendő zálogát, illetve a szellemet.” — 2. Korinthus 1:21, 22.

24. Mit írt később János apostol a felkenetésről az 1. János 2:20, 27-ben?

²⁴ János apostol, aki jelen volt a szent szellem pünkösdi kitöltésekor megértette, mi történt. Azt írta ezért hívőtársainak: „Nektek felkenetésetek van a szenttől; mindnyájatoknak ismerete van. És ami titeket illet, a felkenetés, melyet tőle kaptatok, bennetek marad, és nincs szükségetek senkire, hogy tanítson benneteket; hanem mivel a tőle való felkenetés megtanít titeket mindenre; mint ami igaz és nem hazugság, ezért maradjatok egységben vele pontosan úgy, ahogy kioktatott benneteket.” — 1. János 2:20, 27.

SZENT SZELLEMTŐL NEMZVE

25. A szent szellem milyen tevékenységének szükséges alávetnie magát az alámerített kereszténynek ahhoz, hogy mennyei örökségre tekinthessen?

²⁵ Van még más vonása is Isten eme tevékeny ereje működésének. Jézus jelezte ezt, midőn így beszélt: „Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be Isten királyságába.” (János 3:3, 5) Egy mennyei örökségre tekintő kereszténynek utánoznia kell a Mesterét, Jézust és alá kell merítkeznie vízben. Így szemlélteti Jehova Istennek  végzett önátadását az ő isteni akaratának teljesítésére. (Máté 28:19, 20) Szüksége van azonban a szent szellemnek rajta való sajátos működésére is. Miért? Azért, mert amint Pál apostol írta az 1. Korinthus 15:50-ben, „hús és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot”.

26. Az Isten és a felkentek közötti milyen viszonyról ír János apostol a felkenetésről szóló írása után?

²⁶ Ha a tanítványok felsorakoznak az Isten mennyei királyságába való belépésre, „újraszületésre” van szükségük, hogy így Isten szellemi fiaivá legyenek. Mint Jézus esetében, az övékében is az Isten szellemi fia kenetik fel szent szellemmel. Ez indokolja azt, hogy János, a felkent apostol, miután a felkenetésről szólt, ezt mondja tovább az 1. János 3:1-3-ban:

„Nézzétek, milyen szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztethessünk; és azok is vagyunk. Ezért van az, hogy a világ nem ismer minket, mivel nem ismerte meg Istent. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk Őhozzá, mert meglátjuk majd Őt amint van. És mindenki, akiben ez a reménység megvan, megtisztítja magát, mint ahogy Ő is tiszta.”

27. Hogyan tűnik ki a János 1:11-13-ból, hogy a keresztény szülőknek nincs köze a keresztény „újraszületéséhez”?

²⁷ Emberi szülőknek semmi közük nincs valakinek az „újraszületéséhez”. Az illető személy saját meggyőződéséből elfogadja Jézust mint Messiást, és követi mint olyat, akit Isten felkent, hogy a mennyei messiási királyság királya legyen. Azután Isten akaratától függ, hogy nemzi-e szent szellemmel a Krisztus ilyen követőjét. Nem emberi szülők, hanem Isten nemz gyermekeket a menny számára. Ezt mondja János apostol. Így szólnak az  ő szavai: „Ő”, azaz Jézus Krisztus a zsidó nemzethez jövetelekor tizenkilenc évszázaddal ezelőtt „saját hazájába jött, de népe nem fogadta be. Mindazoknak azonban, akik befogadták Őt, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mivel hitet gyakoroltak az ő nevében; és nem vérből, nem testi akaratból vagy ember akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1:11-13) Isten által nemzve az ő szellemi fiaivá lettek. Isten nem egy asszony méhében nemzette őket.

„ÚJ TEREMTMÉNY”

28. Ki határozza el, hogy legyenek-e Istennek szellemi gyermekei, és milyen értelemben „az ő teremtésének első gyümölcsei” ezek?

²⁸ Vajon nem maguk döntenek-e az emberi szülők, hogy legyen-e gyermekük a saját húsukból és vérükből? De igen. Így dönti el Isten is, hogy kit nemz szellemi fiává mennyei örökségre. „Mivel Ő úgy akarta, az igazság igéje által szült minket, hogy az ő teremtményeinek bizonyos első gyümölcsei legyünk.” Így írt Jakab tanítvány azoknak a keresztényeknek, akiket ő „a szétszórtságban levő tizenkét törzs”-ként szólít meg. (Jakab 1:1, 18) A mezőgazdaságban, az „első gyümölcsöket” (zsengét) az új termésből el kellett venni és Istennek szentelni, mint valami szent, Őt megillető dolgot. Kik hát azok a szellemi zsengék vagy első gyümölcsök? Ők azok, akiket a mennyei Atya az ő akarata szerint nemzett „az igazság Igéje” által. Ezeket kiveszi az emberi családból, hogy mennyei Királyság-osztállyá legyenek.

29. Milyen követelmény áll az 1. Péter 1:3, 4 szerint a keresztény előtt, hogy képes legyen bemenni a mennyei királyságba?

²⁹ Ugyanennek az „első gyümölcsök” osztályának írta a keresztény Péter apostol: „Ti nem romlandó, hanem romolhatatlan szaporító magból születtetek  újjá, az Isten élő és maradandó Igéje által.” (1. Péter 1:23) Az „újjászületés” vagy „újraszületés” követelmény a keresztény számára a mennyei királyságba való végleges bejutáshoz. Ezért írta Péter: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint élő reménységre való újjászületést adott nekünk Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámasztása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre. Ez a mennyekben van fenntartva számotokra.” — 1. Péter 1:3, 4; figyeld meg az 1. János 3:9-et is!

30, 31. a) Mit kiáltanak Istennek azok, akik elnyerték a „fiúvá fogadást”? b) Milyen szövetségben vannak az ilyen fiúvá fogadottak, és milyen nemzetet alkotnak?

³⁰ Galáciában, a római tartományban élő keresztényeknek, akik elnyerték a „fiúvá fogadást”, azt írta Pál apostol: „Most, mivel fiak vagytok, Isten elküldte Fiának szellemét szívünkbe, és az ezt kiáltja: ,Abba, Atya!’ Úgyhogy többé nem rabszolga vagy, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten által.” — Galata 4:5-7.

³¹ A kereszténnyé lett zsidók, mint maga Pál is, többé már nem voltak rabszolgák a törvényszövetség alatt, amely Mózes próféta és Jézus, a Mózesnél nagyobb próféta közbenjárásával az „új szövetség”-hez tartoztak. Ez az új szövetség hozta létre azt, amit a régi Mózesi törvényszövetség nem tudott létrehozni, nevezetesen a „papok királyságát és szent nemzetet”. (2. Mózes 19:5, 6; Zsidók 8:6-13; 1. Timótheus 2:5, 6) Az új szövetségben benne levő „szent nemzet” tehát szellemi Izrael, amely olyan keresztényekből tevődik össze, akik belsőleg zsidók vagy izraeliták. Ők a szívüket metélték körül a külső testi körülmetélés helyett. Így olvassuk ezt a Róma 2:28, 29-ben.

32. A 2. Korinthus 5:16-18 szerint miért nem ismerjük a keresztényeket, sőt magát Krisztust sem test szerint.

 ³² Isten szellemi fiainak ezekre az új vonásaira való tekintettel, meglepődhetünk-e azon, hogy Pál „új teremtményről” beszél? Nem, mert logikusan teszi. Arról a tényről szólva, hogy Jézus Krisztus Isten mennyei, szellemi Fiaként támadt fel a halálból, Pál apostol azt mondta: „Következésképpen mostantól fogva senkit [keresztény embert] nem ismerünk test szerint. Sőt, ha ismertük is Krisztust test szerint, most már bizonyára többé nem úgy ismerjük Őt. Tehát ha valaki egységben van Krisztussal, új teremtmény az; a régi dolgok elmúltak, lám, új dolgok jöttek létre. De minden dolog Istentől van.” — 2. Korinthus 5:16-18.

33. Szükséges-e a test körülmetélése a mennyei királyságba való belépés elnyeréséhez, vagy ha nem, mi szükséges?

³³ Mindezekből az következik, hogy az Ábrahám patriarcha testi leszármazottaira, vagyis a természetes zsidókra vonatkozó testi körülmetélés a mi számunkra nem követelmény ahhoz, hogy megmentést nyerjünk a Messiás, a Krisztus által. Az olyan személyek esetében, akik a mennybe kívánnak jutni, mi szükséges valójában? Erre az ihletett Pál apostol a következő nyílt szavakkal felel: „Sem a körülmetélés nem valami, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés a valami. És legyen béke és irgalmasság mindazokon, akik e viselkedési szabály szerint rendesen járnak, az Isten Izraelén.” (Galata 6:15, 16) Ez az egész „Isten Izraele” „Új teremtés”.

34. Mit tett az antiochiai gyülekezet annak a vitának eldöntésére, hogy vajon szükséges-e a testi körülmetélés az örök megmentés elnyeréséhez?

³⁴ Néhány olyan ember, aki testileg körül van metélve, ma is vitathatja az ihletett Pál apostolnak,  a kereszténnyé lett zsidónak ezeket a szavait. De még tizenhat évvel Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után is voltak olyanok, akik úgy érveltek, hogy szükség van testi körülmetélésre az örök megmentéshez. Ez fordult elő a szíriai Antiochiában is, ahol először nevezték keresztényeknek Krisztus tanítványait. (Cselekedetek 11:26) Mi történt hát ott? Az antiochiai gyülekezet Pált és misszionárius társát, Barnabást másokkal együtt elküldte, hogy „menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és vénekhez e vitás ügyben”. (Cselekedetek 15:1, 2) Így az apostolokból és a jeruzsálemi gyülekezet véneiből alakult tanács összeült, hogy eldöntse: szükséges-e a külső testi körülmetélés a Krisztusban hívő nem zsidóknak.

35. Milyen szerepe volt a szent szellemnek a jeruzsálemi tanács által kibocsátott határozat meghozatalával kapcsolatban, és hogy hangzott a határozat?

³⁵ Végül is sok tárgyalás és a bizonyító tények feltárása után Jakab tanítvány az Ámos 9:11, 12 ideillő szavaira hivatkozott, amelyeket Isten szent szelleme ihletett, és amelyek már beteljesedtek a szent szellem vezetése mellett. Nyilvánvalóan az volt a szent szellem útmutatása, hogy nem szükséges a külső körülmetélés azoknak a testén, akik a pogányok közül lettek hívővé és kivétettek a nemzetek közül Jehova neve számára. Kétségtelenül Jehova szelleme idézte fel Jakab elméjében ezt a döntő írásszöveget, és az vezette őt abban is, hogy ajánlja a kiemelkedő pontok felvételét a határozatba, melyet a Jeruzsálemi Tanács kibocsátott. Lássuk, hogy hangzott ez a határozat:

„A szent szellem és mi magunk is jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok egyéb terhet ezeken a szükséges  dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha gondosan megóvjátok magatokat ezektől, boldogulni fogtok. Legyetek jó egészségben!” (Cselekedetek 15:3-29; 21:25)

Úgy döntöttek tehát, hogy nem a testen külsőleg végzett körülmetélés szükséges a keresztény számára ahhoz, hogy elnyerje a mennyei örökséget, hanem az, hogy „új teremtmény” legyen.

36. Milyen megbízás teljesítése hárult rá a szellemtől nemzettek gyülekezetére a felkenetésük által, és erre való tekintettel mit tanított nekik Jehova?

³⁶ Időszámításunk első évszázadában a keresztény hívők örvendtek a jeruzsálemi tanács ezen határozatának. Ma mi magunk is örvendhetünk annak az ihletett határozatnak. Felismertük a Szent Iratokból, hogy a szellemtől nemzett keresztények gyülekezete mint „új teremtmény” felkenetett Jehova szellemével, éppen úgy, mint a gyülekezet Feje, Jézus Krisztus. Így most erre a gyülekezetre hárul annak végrehajtása, amit a felkenetés bíz rájuk, nevezetesen, hogy „jó hírt mondjanak a szelídeknek”. Maga Jézus Krisztus nem kerülte ki ezt a kötelezettséget, hanem példát mutatott a teljesítésében minden követőjének. (Ésaiás 61:1-3) Jehova megtanítja őket mint szellemi fiait, hogy mit mondjanak el tőle jövő „jó hír”-ként. (Ésaiás 54:13) Jehova az ő Fiának, Jézus Krisztusnak hű példája és szavai által megtanítja a keresztény gyülekezetet, hogy Isten messiási királyságának jó híre az az életadó hír, melyet mindenütt hirdetni kell.

[Tanulmányozási kérdések]