20. fejezet

’A kicsiny hatalmas nemzetté lesz’

1. a) Mit jövendölt meg Jehova az igaz imádók növekedésének mértékéről? b) Ki hozza létre ezt, és tulajdonképpen hogyan?

ÖSSZEHASONLÍTVA a világ népességével, Jehova imádóinak száma hosszú időn át viszonylag kicsiny volt. De napjainkban olyan méretekben növekszik, ami valóban lelkesedésre ad okot az igazságosságot szerető emberek számára. A növekedés mértékéről Jehova ezt jövendölte meg: „A kevés ezerré lesz, a kicsiny pedig hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében” (Ésaiás 60:22). Ebből az írásszövegből kiderül, hogy Jehova maga viszi véghez. Hogyan? Úgy, hogy szolgái számára olyan körülményeket teremt, amelyek éles ellentétben állnak az őket körülvevő nemzetekétől és amelyek nagyon is vonzók az őszinte szívű emberek számára.

2. a) Kiről jövendöl az Ésaiás 60:1, 2? b) Hogyan ragyogott fel rajtuk „Jehova dicsősége”? c) Hogyan árasztott ’fényt’ a maradék?

² Erről jövendöl az Ésaiás 60:1, 2, ahol Jehova „asszonyának”, vagyis lojális szellem-személyekből, valamint földön élő, szellemtől nemzett fiaiból álló szervezetének ezt mondja: „Kelj fel, ó asszony, árassz fényt, mert elérkezett világosságod, és felragyogott rajtad Jehova dicsősége. Mert íme, sötétség borítja a földet, és sűrű homály a nemzeti csoportokat, de rajtad felragyog Jehova, és dicsősége meglátszik rajtad.” Ezt az ellentétet tulajdonképpen a Jézus Krisztus vezetése alatt álló messiási Királyság megszületése váltotta ki 1914-ben. Akkor történt, hogy „Jehova dicsősége” felragyogott mennyei szervezetén, amely megszülte a Királyságot. Mindez nagy  örvendezést váltott ki belőlük (Jelenések 12:1, 2, 5, 10–12). A földön a Királyság-örökösök felkent maradéka is osztozott ebben az örömben. 1919 óta „fényt árasztanak”, mivel vállalták, hogy hirdetni fogják világszerte Isten Királyságát mint az emberiség igazi és egyedüli reménységét (1Péter 2:9; Máté 5:14–16).

3. a) Miért borította be „sötétség a földet”, és miért különösen 1914 óta? b) Mi az egyedüli igazi megoldás?

³ Ezzel ellentétben, 1914-ben a világ nemzeti csoportjai, amelyek a saját szuverenitásuk megtartásáért harcoltak, az erőszak és a bizonytalanság olyan korszakába léptek, amelyből nem tudnak többé kilábalni. Az azóta uralkodó bizonytalanság miatt sokan arra a belátásra jutottak, hogy minden „tudományos előrehaladás ellenére”, nem számíthatnak biztos jövőre. Valóban „sötétség borítja a földet”. Miért nem találnak a nemzetek kivezető utat? Azért, mert elvetették Jehovát mint egyeduralkodót. Legjobb esetben olyan „Istennek” áldoznak szájjal egyes uralkodók, akinek a nevét sohasem ejtették ki. Úgy döntöttek, hogy maguk irányítják sorsukat, de a feltornyosuló problémákat képtelenek megoldani (Jeremiás 8:9; Zsoltárok 146:3–6). A jelenlegi önző és korrupt világ az „utolsó napjait” éli. Elkerülhetetlen a pusztulása. Csak azok nézhetnek bizalommal a jövőbe, akik Isten Királyságába vetették hitüket. Az őszinte szívű emberek — egyre növekvő számban — felismerik ezt, és kapcsolatba lépnek Jehova Tanúival, akik nemcsak beszélnek a Királyságról, hanem őszintén megpróbálnak összhangban élni azzal, amit hirdetnek.

„A KEVÉS EZERRÉ LESZ”

4. Milyen egybegyűjtő munkára fordítottak figyelmet az Ésaiás 60:4 beteljesedése alapján?

⁴ Amikor az első világháború befejeződött, a Királyság-örökösök begyűjtése még nem zárult le. A „mennyei  Jeruzsálem” további „leányaira” és „fiaira” volt még szükség a megjövendölt 144 000 elérése céljából, akik Krisztussal fognak uralkodni a mennyben. Jehova jövendölte meg e munka felgyorsulását, a következő szavakkal: „Emeld fel a te szemedet, nézz körül és lásd! Mindannyian összegyülekeznek és tehozzád jönnek. Saját fiaid messziről jönnek. Leányaidat ölükben óvják” (Ésaiás 60:4). A Királyság hirdetésének eredményeként 1919-től kezdve további ezrek adták át magukat Jehovának, merítkeztek alá, és lettek felkenve szent szellemmel. Az egészet tekintve azonban, a Királyság-örökösök teljes csoportja csak egy „kicsiny nyáj”, ahogy azt János mondta (Lukács 12:32). Az Ésaiás 60:22-ben elhangzott jövendölés beteljesedéseként még sokakat kellett egybegyűjteni az igaz imádathoz. És ez valóban így is történt!

5. Hogyan írja le az Ésaiás 55:5. verse, honnan lesz a további növekedés?

⁵ Róluk Ésaiás 55:5 ezekkel a szavakkal beszél: „Íme, nem ismert nemzetet hívsz elő és abból a nemzetből, amely nem ismert téged, hozzád sietnek Jehováért, a te Istenedért és Izrael Szentjéért, mivel ő megszépít téged.” Ezek az emberek nem szellemi izraeliták. Sok nemzetből jönnek elő és egyesülnek egy néppé, Isten Királyságának lojális támogatóivá. Olyan nemzet ez, amelyet a szellemi Izrael maradéka a Biblia akkori megértése szerint „nem ismert”, és ez a nép sem adta meg nekik az Isten szolgáinak kijáró elismerést. De a jó hír hirdetése alapján a szellemi izraelitákhoz vonzódtak, mivel felismerték, hogy az igaz Istent imádják, és mert látják bennük azt a szellemi szépséget, amelyet, csak Isten rájuk kiáradó áldása hozhat létre.

6. Mennyire nyomul előre a Királyság-üzenet, és milyen lelkesítő eredmény kíséri?

⁶ Annak ellenére, hogy Sátán mindent megtett a Királyság-üzenet elfojtására, valamint arra, hogy az emberek  figyelmét az igazságtól elterelje és más dolgokra irányítsa, az igazság fénye előrenyomult még a föld legeldugottabb részére is. Az eredmény az, amit Isten hosszú idővel ezelőtt prófétailag „asszonyának” megmondott: „Akkor majd meglátod és földerülsz, és szíved repes és dagad az örömtől, mert feléd áramlik a tenger gazdagsága, s a nemzetek anyagi javai hozzád kerülnek . . . És Jehova dicséretét hirdetik” (Ésaiás 60:5, 6). Igen, az emberek „nagy sokasága”, akik egykor a „tengert”, az Istentől elidegenedett emberiség részét alkották — olyan emberek, akiknek életét besötétítette a nemzeteket beborító „sűrű homály” —, most csatlakoztak a szellemi izraelitákhoz. Isten szemében ők a nemzetek legértékesebbjei.

7. A növekedés megjövendölésében hogyan mutatja Jehova, mi az igazán értékes szemében?

⁷ Amikor Jehova jeruzsálemi templomát felépítették, Aggeus próféta által a következő kijelentést tette Jehova: „’Megrendítek minden nemzetet és minden nemzet kívánatosai bejönnek, és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel’ — szól a seregek Jehovája” (Aggeus 2:7). A nemzetek megrázása és megrendítése végül is pusztulásukhoz vezet, de mielőtt erre sor kerül, a „minden nemzet kívánatosait” összegyűjtik és beviszik Jehova nagy szellemi templomába, imádatának egyetemes házába. Itt biztonságban lesznek akkor, amikor a világ rombadől. Ezek az élő imádók értékesek Jehova számára. Ő nem az anyagi javaikra vágyik (Mikeás 6:6–8). A legértékesebb, amit Jehovának adhatnak, teljes szívű imádatuk. Szívük odaadásának és buzgó szolgálatuknak ajándékával járulnak Isten elé, és mindannyian „Jehova dicsőségét hirdetik”. Milyen örömet jelentett megjelenésük Jehova lojális szolgái számára mind a mennyben, mind a földön!

8. Milyen utalást tartalmaz a Biblia a Királyság előrelátható földi örökösei begyűjtésének méretére vonatkozóan?

⁸ Jehova hány imádója reménykedik abban, hogy a  paradicsomi földön fog élni? A Biblia nem közöl pontos számot. Nyitva marad a kérdés, hogy az összes nemzetből hány személy fogadja el Jehova szerető gondoskodását. De az Ésaiás 60:8. versében utalást találunk arra vonatkozóan, hogy mire számíthatunk e tekintetben, mert itt „galambsereg” szemlélteti őket, akik „repdesve jönnek, mint felleg”. A felleg rendszerint elhomályosítja a földet. Ez arra utal, hogy rövid időn belül nagyszámú sokaság felzárkózására számíthatunk. Jehova imádóinak e nagy beözönlése során, a jövendölés beteljesedéseként „a csekély” a szellemi Izrael részéről „ezerré és a kicsiny hatalmas nemzetté lesz”. Jehova azt mondta, hogy ’a maga idejében ezt felgyorsítja’ (Ésaiás 60:22). Ráillik ez arra, ami most folyamatban van?

9. Milyen mértékű volt ez a növekedés 1935 óta?

⁹ Az első világháború után csak néhány ezer személy vett részt a Királyság melletti tanúskodásban. 1935-ben már világviszonylatban majdnem 60 000 hírnök volt. 1941-ben a Királyság-hírnökök száma meghaladta a bűvös 100 000-es számot. 1953-ban már több mint 500 000-en voltak. Tíz évvel később már egymilliót számláltak. 1984 elején számuk 2 652 323 lett. Átlagban több mint egymillió órát szenteltek naponta arra, hogy másokkal megértessék, miért csak Isten Királysága jelent valóságos reményt a jövőre vonatkozólag. Jehova Tanúinak számát tekintve, akik Jehova messiási Királysága alattvalói, érdekes módon megállapítható, hogy a földön 60 nemzetnek kisebb népessége van, mint ennek a növekedő „nemzetnek”. Ennek a maga nemében páratlan „nemzetnek” semmi köze a világpolitikához, hanem kizárólagosan Isten szolgálatának szenteli magát.

10. a) Milyen körülmények teszik kiemelkedővé és csodálatossá a növekedést? b) Mi mutat arra, hogy még ennél több is várható?

¹⁰ Vajon az eddigiek alapján elmondhatjuk-e, hogy ez a jövendölés már végérvényesen beteljesedett? Ami eddig  történt, az már jól ráillik a Biblia leírására. Csodálatos dolog az, ha meggondoljuk, hogy milyen körülmények között végzik tevékenységüket. Gondoljunk csak azokra az akadályokra, amelyeket le kell küzdeniük, az eredmény eléréséhez szükséges isteni vezetés bizonyítékára, és az ebben résztvevők önfeláldozására! Csodálatra méltók az emberek életében végbemenő változások is. De a Jehova mellett nyíltan állást foglaló emberek gyarapodása nem áll le és nem is lassul le. Az utóbbi években átlagosan több mint 10 000 személy adja át magát havonta Jehovának és merítkeznek alá vízben, és ez a szám évről évre emelkedik. Ha annak megfelelően élnek, amit az alámerítkezésük jelképez, mindannyian bizalommal várhatják, hogy túlélőként bejutnak az „új földre”.

11. a) Hogyan tűnik ki a Bibliából, hogy ezek a milliók valamennyien egy szervezetet fognak alkotni? b) Mi ennek a szervezetnek a fő célja?

¹¹ Ezek az embermilliók nem egymástól függetlenül kutatják a Bibliát, és nem is külön-külön szolgálják Istent a maguk egyéni módján. Olyan személyek ők, akik készségesen alárendelik magukat és részévé lesznek Jehova látható szervezetének. Amint már láttuk, először a Királyság-örökösök „egybegyűjtése” történt meg. De most minden nemzetből a földi élet várományosai is társulnak hozzájuk (Ésaiás 60:4, 5). „Egy nyájjá” egyesülnek az „egyetlen Pásztor”, Jézus Krisztus alatt (János 10:16). Péter apostol Krisztus igaz követőit a testvérek ’világraszóló közösségének’ nevezi, Pál pedig arra inti őket, hogy ne különüljenek el, hanem ’gyülekezzenek össze’, éspedig annál inkább, ahogy az isteni ítélet végrehajtásának napja közeledik (1Péter 5:9; Zsidók 10:23–25). Ily módon megrősödnek és felkészülnek arra, hogy együttesen részt vegyenek a nagy cél elérésében, amelyért ez a szervezet létezik. Mi ez a cél? Jehova nevének a felmagasztalása (1Péter 2:9; Ésaiás 12:4, 5).

 AZ ELVÉGZENDŐ MUNKA

12. a) Hogyan jelezte Jézus, milyen munkában kell valamennyiünknek részt venni? b) Milyen fontos ez, és miért?

¹² Mindazok, akik Jehova szervezetével kapcsolatba kerülnek, hamarosan felismerik, hogy ebben a szervezetben mindenki munkálkodik. Jézus Krisztust utánozva, mindannyian Isten Királyságának, a Jehova nevét igazoló hatalomnak aktív hirdetői. Jézus maga mondta: „Hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, hiszen ezért küldettem” (Lukács 4:43). Komolyan beszélt arról, mennyire fontos az élet középpontjába állítani Isten akaratának cselekvését. Megtanította követőit, hogy végezzék el ugyanazt a munkát, amit ő végzett. A mi korunkra vonatkozóan megjövendölte: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14). Ennél fontosabb munkát ma egyikünk sem végezhetne. Miért? Mert ezáltal síkraszállunk Jehova egyetemes felsőbbsőge mellett, akitől az egész teremtés jóléte függ. Ebben a munkában teljes szívű részvételünkkel kinyilvánítjuk értékelésünket Jehova ki nem érdemelt kedvességéért. Egyben segítünk embertársainknak is javukra fordítani az egyetlen eszközt, amely lehetővé teszi számukra a közelgő nagy nyomorúság túlélését. (Vö. 1Timótheus 4:15, 16.)

13. a) Milyen állapotnak kell uralkodnia Jehova szervezetében az Ésaiás 60:17. vers jövendölése szerint? b) Mit kell tennünk, hogy ezt teljesen elnyerjük? c) Milyen kilátás nyílik azok előtt, akik ezt megteszik?

¹³ A Jehova szervezetében uralkodó körülmények felmelegítik a szívünket. Ahogy Jehova megjövendölte Ésaiás próféta által: „Kinevezem felvigyázóiddá a békességet, előljáróiddá pedig az igazságosságot” (Ésaiás 60:17). Ez a béke nem elmélet, hanem valóság, az Isten szent szellemének gyümölcse. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyén tapasztalni fogja ezt a békét csak azért, mert kapcsolatban van a szervezettel. Meg kell tanulni egyénileg  törekedni arra, ami a békességre és egymás épülésére szolgál (Róma 14:19). Szükség van arra, hogy mindenki isteni bölcsességet juttasson kifejezésre, ha mások tökéletlenségével találja szembe magát. Itt kell bizonyítékát adni a hosszútűrésnek és az önuralomnak, a mások iránti megbocsátásnak, főleg ha azt szeretnénk, hogy Isten megbocsásson nekünk. Igen, mindenkinek a ’béke teremtőnek’ kell lennie (Jakab 3:17, 18; Galata 5:22, 23; Kolossé 3:12–14). Akik így tesznek, nagy örömet találnak abban, hogy e „boldog Isten”, Jehova szolgálatában serénykedő, most kibontakozó „hatalmas nemzethez” tartozhatnak (1Timótheus 1:11). E „nemzet” tagjai oltalomban részesülnek, amikor Jehova végrehajtja az egész sátáni uralom alatt álló gonosz világon büntető ítéletét.

[Tanulmányozási kérdések]