7. fejezet

Cselekedj bölcsen a katasztrófa előtt

1. Miért pusztult el sok ember szükségtelenül a) amikor a Titanic elsüllyedt? b) és amikor Mount Pelée kitört?

A BÖLCS ember lépéseket tesz élete megóvása érdekében, ha megbízható forrásból egy közelgő katasztrófáról értesül (Példabeszédek 22:3). Ezzel szemben emberek ezrei veszítették el életüket szükségtelenül, mert hamis biztonságban ringatták magukat. A Titanic óceánjáró utasai közül 1912-ben több százan azért fulladtak a tengerbe, mert figyelmeztetés ellenére nem szálltak mentőcsónakba és inkább annak a kijelentésnek adtak hitelt, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen. Amikor 1902-ben Martinique-szigetén ismét működni kezdett a Mount Pelée, és vulkáni hamut és kőzetdarabokat lövellt a magasba, a közelben levő Saint-Pierre lakói nagyon nyugtalanokká lettek, de mivel a község elöljáróinak önző érdekei forogtak kockán, a helybeli politikusok az újságkiadóval karöltve, megpróbálták elaltatni az emberek félelmét, és maradásra szólították őket. A vulkán azonban hirtelen elemi erővel kitört, és 30 000 embert pusztított el.

2. a) Milyen sürgető üzenet hangzik el napjainkban? b) Miért komoly a helyzet?

² Napjainkban még sürgetőbb figyelmeztetés hangzik el, nem helyi katsztrófára, hanem Isten egyetemes armageddoni csatájának közelségére vonatkozóan (Ésaiás 34:1, 2; Jeremiás 25:32, 33). Jehova Tanúi az egész világon többször is felkeresik az embereket otthonaikban, és arra kérik őket, cselekedjenek bölcsen és mentsék életüket. Kedves-e annyira az élet számodra, hogy haladéktalanul megtedd a szükséges lépéseket?

 „A VILÁG ELMÚLIK”

3. Hogyan érinti túlélésünk kilátását a világhoz való viszonyunk?

³ A túlélésed attól függ, hogy milyen kapcsolatod van a világgal. Amíg élsz, természetesen a világban kell lenned. Az viszont nem szükséges, hogy magadévá is tedd helytelen kívánságait, és nem kell követned istentelen eljárását. Azonosulnod sem kell vele, bízva inkább az emberekben és emberi tervekben, mint Istenben és szándékának megvalósulásában. Választanod kell; nem állhatsz mindkét oldalon: „Aki azért a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé válik.” Miért? Mert —ahogy Isten Szava kijelenti — „az egész világ a gonosz hatalmában van” (Jakab 4:4; 1János 5:19; Zsoltárok 146:3–5).

4. a) Fejtsd ki a Bibliád alapján, milyen szokások és viselkedési mód követése zár ki valakit Isten Királysága örökléséből. b) Miért kell sürgősen felhagyni ezekkel annak, aki így élt?

⁴ Érthető módon, Jehova nem kíván igazságos új rendjébe átmenteni olyanokat, aki életmódjukkal azt bizonyítják, hogy ahhoz ragaszkodnak, amit ő elítél. Mihez például? A világban gyakran bizonyos cselekedetekben vagy eljárásokban semmi kivetnivalót nem találnak. De ha szeretnénk e gonosz világ túlélői között lenni, akkor — függetlenül attól, mit gondolnak, mondanak vagy tesznek mások — meg kell szívlelnünk azt a bibliai figyelmeztetést, hogy sem paráznák, sem házasságtörők, sem homoszexuálisak, sem erkölcstelen szokásoknak hódoló és gátlástalanul viselkedő személyek nem lesznek a túlélők között. Mindegy, hányszor lopnak vagy hazudnak mások, mi elvetjük az ilyen magatartást. Kerülni fogjuk az okkultizmust is, bármennyire népszerű legyen az emberek között. Még ha mások féltékenyek, viszályt szítanak, szabad folyást engednek dühüknek, vagy elkeseredésükben a túlzott ivásba vagy kábítószer élvezetbe menekülnek is, mi nem kívánjuk őket utánozni. Még ha ilyen dolgok megesnének is velünk, ezen sürgősen változtatnunk  kell. Még ha néhány ilyen dolog eddig „normálisnak” tűnt is, fel kell hagynunk vele. Miért? Mert ha valóban szeretjük Istent, szeretjük az életet is, és Isten Szava arra figyelmeztet minket, hogy „akik ilyen dolgokat cselekszenek, nem öröklik Isten királyságát”. (Galata 5:19–21; Efezus 5:3–7; 1Korinthus 6:9, 10; 2Korinthus 7:1; Jelenések 22:15.)

5. a) Mit kell tennünk, ha szeretnénk elnyerni az életet? b) Milyen jó tulajdonságok szerepelnek e bekezdés végén jelzett írásszövegekben? Miért oly fontosak ezek? Hogyan ápolhatjuk ezt magunkban?

⁵ Ha fontos számunkra az örökké tartó boldog élet lehetősége, akkor törekedni fogunk Jehova Isten, az élet Adományozója tetszésének elnyerésére (Cselekedetek 17:24–28; Jelenések 4:11). Azon leszünk, hogy Szavát életünk minden területén érvényre juttassuk. Miközben ezt tesszük, meg kell vizsgálnunk beállítottságunkat magunk és mások iránt, személyes tulajdonunk és szerzett javaink iránt, és át kell gondolnunk, hogy érintik ezek Istennel kapcsolatos viszonyunkat. A környezetünkben élő emberek rendszerint nagyra tartják magukat, törzsüket, fajukat vagy nemzetüket, de számunkra komolyan megfontolandó a következő írásszöveg: „Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázattosaknak ki nem érdemelt kedvességet ajándékoz” (Jakab 4:6; Sofóniás 2:2, 3; Zsoltárok 149:4).

6., 7. Miért kell saját életünket felülvizsgálni az 1János 2:15–17 fényében?

⁶ Még ha mások hagyják is, hogy az anyagias társadalom keltette sóvárgások rabszolgái legyenek és engedik, hogy elhatalmasodjon bennük a hírnévre vagy az egyéni érvényesülésre való vágy, nekünk életmódunkat felül kell vizsgálnunk az 1János 2:15–17 világosságánál, ahol ezt olvassuk: „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert minden, ami a világban van — a  test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet javainak látványos mutogatása — nem az Atyától ered, hanem a világtól. A világ azonban elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Ha valamilyen változtatásra lenne szükség, ezt most kell megtenni sürgősen.

⁷ Ez a világ és életútja nem marad fenn örökké. Nem „elsüllyeszthetetlen”. A világ vezetői esetleg megpróbálják megtartani híveiket, miután elhitetik velük, hogy erőfeszítéseikkel jobbá tehetik a világot. Pedig az egyetlen mód a küszöbön álló katasztrófa elkerülésére az, ha megszívleljük Isten figyelmeztető üzenetét. E tekintetben Ninive lakói Jónás próféta napjaiban megszívlelendő példát mutattak számunkra.

„ŐK MEGTÉRTEK JÓNÁS PRÉDIKÁLÁSÁRA”

8. Hogyan tanúsítottak bölcsességet Ninive lakói, amikor Jónás elmondta nekik Isten üzenetét? Mit eredményezett ez számukra?

⁸ Az i. e. kilencedik században Jehova megbízta Jónást azzal a feladattal, hogy menjen el Ninivébe, Asszíria fővárosába és jelentse be lakóinak, hogy gonoszságuk miatt elpusztul Ninive. Hogyan reagáltak a ninivebeliek arra a figyelmeztetésre, hogy Ninive negyven napon belül elpusztul? Nem gúnyolódtak, hanem „hinni kezdtek Istenben, böjtött hirdettek és zsákruhát öltöttek”. Maga a király járt elöl jó példával, és minden lakost felszólított, hogy őszintén hívják segítségül Istent, térjenek meg gonosz útjukról és erőszakosságaiktól. Így érvelt: „Ki tudja, talán . . . elfordul az igaz Isten izzó haragjától és nem veszünk el?” Mivel elhagyták gonosz útjukat, Jehova irgalmat tanúsított irántuk, megkímélte életüket (Jónás 3:2–10).

9., 10. a) Jézus szavai szerint, milyen tekintetben követendő példa számunkra a ninivebeliek esete? b) Kik felelnek meg a mai ninivebelieknek?

⁹ Jézus az első századbeli hitetlen zsidók megfeddése céljából erre a történelmi eseményre hivatkozott, és ezt  mondta: „Ninive férfiai együtt támadnak fel az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elmarasztalják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; de íme, nagyobb van itt Jónásnál!” (Máté 12:41).

¹⁰ Mi a helyzet napjainkban? Tart-e valaki ilyen bűnbánatot? Igen, sok ezren vannak, akik Ninive lakóihoz hasonlóan talán sohasem imádták a Biblia Istenét, mégis hallgatnak Jehova intő szavára. Ha megtudják, miért kell a világnak elpusztulnia, Istennél keresnek irgalmat. Igazi változás megy végbe szívükben és elméjükben, elhagyják régebbi életmódjukat, és ’bűnbánathoz illő cselekedetek végrehajtásán fáradoznak’ (Cselekedetek 26:20; vö. még Róma 2:4). Te is szeretnél ezek egyike lenni? Ha igen, ne késlekedj!

SÜRGŐSEN KÉRJ BÉKÉT!

11. a) Mit kell tudnunk a gibeonitákról? b) Miért akartak minden áron békét kötni Izraellel?

¹¹ A gibeoniták Józsué napjaiban szintén bölcsen cselekedtek, és így megmentették életüket. Kanaániták voltak, akik erkölcstelen és anyagias életet éltek, bálványt imádtak, és démonizmusnak hódoltak. Jehova ítélete szerint sorsuk a megsemmisítés volt. Tudtak arról, hogyan szabadította meg Jehova Izraelt Egyiptomból 40 évvel korábban. Azt is tudták, hogy a Jordántól keletre a hatalmas amorita királyok sem tudtak megállni Izrael előtt. Mindenki értesült arról, hogy Jerikó erős falai faltörő kosok nélkül omlottak le, és hogy Ai városa elhagyatott romhalmazzá lett (Józsué 9:3, 9, 10). Gibeon lakói életben akartak maradni, de felismerték azt, hogy Izrael Istenével szemben semmi győzelmi esélyük sincs. Gyorsan tenniük kellett valamit. De mit tegyenek? Izraelt nem kényszeríthették szövetségre, de úgy gondolták, legalábbis megpróbálnak szerződést kötni velük. De hogyan?

12. a) Miért kegyelmeztek meg a gibeonitáknak, noha ravasz módszerhez folyamodtak? b) Miben kellett megváltozniuk, és milyen munkával bízta meg őket Jehova?

 ¹² Cselhez folyamodtak. Embereket küldtek Józsuéhoz, akik külsejük alapján messziről jött vándoroknak látszottak. Józsuéhoz érkezve, azt mondták, hogy távoli országból jöttek és hallottak Jehova nagy és félelmetes tetteiről, és népük követeiként jöttek el, hogy felajánlják magukat szolgálatukra, és megkérjék az izraelitákat, hadd léphessenek velük szövetségre. Józsué, Izrael törzsfőivel együtt, beleegyezett kérésükbe. Amikor később a csalás kiderült, a gibeoniták alázatosan elismerték, hogy félelemből cselekedtek; féltették életüket és kijelentették: Készek mindent megtenni, amit csak kívánnak tőlük (Józsué 9:4–25). Jehova figyelemmel kísérte az egész esetet. Őt nem lehetett becsapni. De látta, hogy nincs bennük olyan szándék, mint az egykori moabitákban, hogy megrontsák az ő népét. Jehova értékelte őszinte élni vágyásukat. Ezért megengedte nekik, hogy a leviták felügyelete alatt a szent szövetség sátoránál dolgozzanak, fát gyűjtsenek és vizet hordjanak, így elősegítve Jehova imádatát. Természetesen korábbi tisztátalan szokásaikat el kellett hagyniuk, csak így lehettek alkalmasak a szolgálatra (Józsué 9:27; 3Mózes 18:26–30).

13. a) Hogyan fordíthatjuk javunkra a gibeonitákról szóló prófétai drámát? b) Mit kell tennünk, hogy a nagyobb Józsué megkegyelmezzen nekünk?

¹³ Tekintettel arra, hogy közvetlenül az „utolsó napok” befejezése előtt állunk, mindannyiunk számára fontos, hogy sürgősen és teljes őszinteséggel cselekedjünk, ha szeretnénk a túlélők közt lenni. Jézus Krisztust, aki ma Jehova Ítéletvégrehajtója, nem lehet úgy becsapni, mint Józsuét. Az egyetlen lehetőség az, hogy szövetséges viszonyba kerüljenek Jehova Istennel és elkerülhessük az ítéletvégrehajtást, ha nyíltan megvalljuk Jehovába, az igaz Istenbe vetett hitünket. (Vö. Cselekedetek 2:17–21.)  Ezenkívül, el kell ismernünk Jézus Krisztust az Isten által ráruházott szerepben, és utána életünkkel kell igazolnunk, hogy nem rokonszenvezünk az elítélt világ életmódjával. Majd Isten alázatos szolgáiként kell élnünk, és népének gyülekezetével együtt kell szent szolgálatot végeznünk (János 17:16; Jelenések 7:14, 15).

14. Miért jelentős számunkra az, hogy Jehova megmentette a gibeonitákat az ellenséges hadseregtől?

¹⁴ Nem sokkal az után, hogy a gibeoniták állást foglaltak Jehova népe oldalán, szorult helyzetbe kerültek. Öt amorita király megostromolta Gibeon városát, és erőszakkal rá akarta venni őket, hogy szegődjenek hozzájuk, szemben Izrael nemzetével. A gibeoniták értesítették Józsuét, és sürgős segítséget kértek. Megszabadításuk az egész történelem leglátványosabb megszabdítási műve volt. Jehova zűrzavart támasztott az ellenség soraiban, az égből óriási jégesőt zúdított rájuk, és a nappal időszakát csodálatosan meghosszabbította, amely addig tartott, amíg Izrael teljesen ki nem irtotta az ellenséget (Józsué 10:1–14). A gibeoniták megmenekülése prófétailag az igaz Isten imádói nagy sokaságának Armageddon egyetemes háborújában való még csodálatosabb megszabadulását árnyékolta elő. Ma a megmentés elnyerésére ugyanilyen alkalom kínálkozik a minden nemzetből való ember számára, aki hajlandó most bölcsen cselekedni. Élni akarsz te is ezzel a lehetőséggel? (Jelenések 7:9, 10).

[Tanulmányozási kérdések]