15. fejezet

Emberek szétválasztása a Királyság vitakérdése alapján

1. Miért sorsdöntő valamennyiünk számára a Királyság vitakérdése alapján való szétválasztás?

MINDANNYIAN fontos döntéssel állunk szemben. Arról van szó, hogyan foglalunk állást Jehova messiási Királyságával kapcsolatban, amelynek élén Jézus Krisztus áll. E kérdés alapján történik az emberek szétválasztása minden nemzetben. Attól függően, hogy ki milyen cselekvésre szánja el magát, saját maga dönti el, hogy e két csoport melyikéhez tartozik. Csak egy csoport fogja túlélni a fenyegető világpusztulást (Máté 24:40, 41.

2. a) Milyen kapcsolat van a messiási Királyság és Jehova egyetemes uralmával kapcsolatos vitakérdés között? b) Mit tesz hamarosan ez a Királyság, és miről kell komolyan elgondolkodnunk?

² Jehova a mennyben már trónra ültette felkent Fiát, Messiást. A „nemzetek meghatározott idejének” a végén, 1914-ben Isten örökségül adta az összes nemzeteket Jézus Krisztusnak, így az egész föld az ő tulajdona lett (Zsoltárok 2:6, 8). A messiási kormányzat, Jehova trónra emelt felkent Királyával az élen, az az eszköz, amelyet Isten felhasznál, hogy megvalósítsa földre vonatkozó bölcs és szeretetteljes elhatározását. E Királysággal kapcsolatos állásfoglalásoddal tehát kifejezésre juttatod, mit érzel Jehova egyetemes szuverenitása iránt. Ez a messiási Királyság hamarosan „szétzúzza és megszünteti” az összes politikai rendszert, amely jelenleg az emberi ügyeket intézi, és egyetlen kormányzatot alkot majd az egész föld felett (Dániel 2:44; Jelenések 19:11–21). De hol leszel Te, amikor ez a kormányzat hozzáfog, hogy Paradicsommá alakítsa a földet? Vajon azok között, akik e kormányzat  irányítása alatt elnyerik a tökéletes életet? Jézus elmondta, mi módon lehet erre kilátása a ma élő embereknek.

A KIRÁLY ÉS „TESTVÉREI”

3. Mit ír le Jézus a Máté 25:31–33-ban?

³ Jézus a „dolgok rendszere befejezéséről” szólva, több példázatot és szemléltetést alkalmazott. Legutolsó példázatában ezt mondta: „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségébe, és vele együtt az összes angyalok, akkor leül dicsőséges trónjára. És elébe gyűjtetnek az összes nemzetek, és ő elkülöníti az embereket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja” (Máté 24:3; 25:31–33).

4. a) Milyen kapcsolatban van ez a példázat a Dániel 7:13, 14. versével? b) Milyen kérdéseket kell feltennünk önmagunknak saját érdekünkben?

⁴ Figyeljük meg, hogy Jézus itt önmagáról mint az „Emberfiáról” beszél. Ezt a kifejezést ebben a jövendölésben többször is használta önmagára alkalmazva (Máté 24:27, 30, 37, 39, 44). E kifejezés alkalmazása Dánielnek arra a prófétai látomására emlékeztet bennünket, amelyet hat évszázaddal korábban kapott a próféta és amelyről ezt írta: „Láttam éjszakai látomásban: Íme, az egek felhőiben egy ember fiához [Jézus Krisztushoz] hasonló valaki jött és bebocsátást nyert az Öregkorúhoz [Jehova Istenhez], és elébe vitték, egész közel. És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik s az ő királysága el nem pusztul” (Dániel 7:13, 14; Zsidók 2:5–8). Ezt az uralkodói jogot Jézus Krisztus máris magkapta. 1914 óta mennyei trónjáról uralkodik. Te személyesen hogyan reagálsz az ő uralkodására? Vajon viselkedéssel kellő tiszteletet tanúsítasz-e az iránt, akit Isten maga nevezett ki az egész föld Uralkodójául?

5. Hogyan dönti el Krisztus annak őszinteségét, ha valaki kijelenti, hogy Királyként szolgálja őt?

 ⁵ A szavak önmagukban nem elegendők. Könnyű azt mondani: „Hiszek Isten Királyságában és szeretem Jézus Krisztust.” A juhokról és kecskékről szóló példázatában Jézus kimutatta, hogy abból tudható meg az emberek állításának öszintesége, hogy mi módon bánnak az ő „testvéreivel”, vagyis akik őt itt a földön képviselik, hiszen ő maga láthatatlan lesz a mennyben (Máté 25:40, 45).

6. Kik Krisztus „testvérei”?

⁶ Kik Krisztus „testvérei”? Azok, akiket Isten kiválasztott az emberek közül, hogy Krisztussal együtt a mennyei Királyság örökösei legyenek. Számuk 144 000. Közülük már csak egy maradék él a földön (Jelenések 14:1, 4). Isten fiai ők, mivel Isten szellemének ereje által „újraszülettek”, és ezért joggal mondhatja róluk a Szentírás, hogy Krisztus „testvérei” (János 3:3; Zsidók 2:10, 11). Jézus úgy tekinti azt, amit az emberek ezekkel a „testvéreivel”, akár a „legkisebbel” is tesznek, mintha vele magával tennék meg.

7. Krisztus „testvéreit” miért nem a kereszténység egyházainak hívei között kell keresnünk?

⁷ Hol vannak ma Krisztus „testvérei”? Vajon a kereszténység templomba járó hívei között? Figyeljük csak meg, mit mondott Jézus az igaz követőiről: „Ők nem részei a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Elmondható ez valóban a kereszténység egyházairól és azok tagjairól? Magatartásuk és viselkedésük hű tükörképe annak, amit ma általában a világban tapasztalunk, ahol közismert az egyházak beavatkozása a politikába. Amikor 1945-ben megfogalmazták az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányát, tanácsadóikként protestáns, katolikus, és zsidó küldöttséget vontak be. A legutóbbi időkben a pápák az Egyesült Nemzetek Szervezetét az „egyetértés és béke megőrzésének utolsó reménysége”, valamint a „béke és igazságosság legfőbb fóruma”  felmagasztaló jelzőkkel illették. Az Egyházak Világtanácsa, amelyben közel 300 vallásos csoport képviselteti magát, még pénzt is rendelkezésre bocsát politikai forradalmak finanszírozására. Ezzel szemben Jézus Krisztus azt mondta a római helytartónak, Pilátusnak: „Az én királyságom nem része ennek a világnak” (János 18:36).

8. a) Minek az alapján sikerült felismerned Krisztus „testvéreit”? b) Mennyiben fontos számukra a Királyság-prédikáló munka?

⁸ A tények azt mutatják, hogy csak egy csoport foglalt szilárdan állást a Királyság mellett, és csak ez tett komoly erőfeszítéseket a Királyság széles körű kihirdetésére, egyidejűleg vigyázva arra, hogy ne keveredjen e világ politikai ügyeibe. Ez a csoport Jehova Tanúi. Közöttük van Krisztus „testvéreinek” a maradéka is. Ők Mesterükhöz és a hű apostolaihoz hasonlóan, elmennek városról városra és házról házra az emberekhez, és beszélnek nekik Isten Királysága jó híréről (Lukács 8:1; Cselekedetek 8:12; 19:8; 20:20, 25). Jehova Tanúinak (akkori nevükön: Nemzetközi Bibliakutatók) 1919-ben Cedar Pointban (Ohio) megrendezett kongresszusa alkalmából a résztvevőket emlékeztették arra: „az volt és az is maradt a hivatásuk, hogy hirdessék a Messiás dicső Királyságának eljövetelét”. Ugyancsak egy itt megrendezett kongresszuson, 1922-ben, ismét nyomatékosan kihangsúlyozták ezt: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a Királyt és királyságát!” És ők mind e mai napig minden rendelkezésükre álló eszközzel ezt teszik mindenütt, az egész világon (Máté 24:14). Az ő tevékenységük alapján, találkoztál te is a Királyság vitakérdésével. Mit teszel ezzel kapcsolatban?

’EGGYEL TESTVÉREIM KÖZÜL CSELEKEDTÉTEK MEG’

9. a) Milyen kapcsolatban állnak a Máté 25:35–40-ben leírt körülmények a Királyság szolgálatával? b) Milyen próbával találják magukat szembe most mindenütt az emberek?

⁹ Krisztus szellemtől felkent „testvérei” súlyos próbákon  mentek keresztül, mivel bátran hirdették Isten Királyságát, és egyidejűleg távol tartották magukat a világtól (János 15:19, 21). Néhányan éheztek és szomjaztak, és nem volt megfelelő ruházatuk. Sokan elhagyták otthonaikat, hogy olyan területeken szolgáljanak, ahol idegenekként éltek. Szolgálatuk végzése közben előfordult, hogy megbetegedtek, vagy börtönbe kerültek, sőt az üldözők meg is öltek egyeseket. Krisztus „testvéreinek” ezek a viszontagságai minden nemzetben próba elé állították az embereket. Vajon Isten és Krisztus iránti szeretetük arra készteti-e majd őket, hogy segítségre siessenek a mennyei Királyság ezen követeinek? (Máté 25:35–40; vö. 2Korinthus 5:20). A Király elsősorban nem az emberbaráti jóságot, hanem azt a segítséget minősíti a vele gyakorolt jó cselekedetnek, amit valaki azért tesz mással, mert az Krisztushoz tartozik (Márk 9:41; Máté 10:42).

10. a) Miért nincs alapja a „kecskék” tiltakozásának? b) Milyen álláspontot képviselnek ezzel ellentétben a „juhok”?

¹⁰ Jézus az ilyen segítséget nyújtó embereket juhokhoz hasonlítja. Példázatában viszont kecskéknek nevezi azokat, akik nem segítenek „testvéreinek”. A „kecskék”, lehet hogy tiltakozásul azt hozzák majd fel, nem is látták Jézus Krisztust. Jézus azonban elküldte hozzájuk szolgáit, és ők félreérthetetlenül feltárták kilétüket. Lehet, hogy a „kecskék” közül nem mindenki üldözte Krisztus „testvéreit”, de nem is indítja a mennyei Király iránt érzett szeretet arra, hogy segítségére siessenek az ő képviselőinek (Máté 25:41–45). Ahhoz a világhoz ragaszkodnak, amelynek Sátán, az Ördög a láthatatlan uralkodója. A „juhok” sem láthatják betű szerint Krisztust. De a „kecskékkel” ellentétben, ők készek bátran kiállni Krisztus „testvérei” mellett, azonosulnak velük és támogatják őket az Isten Királysága hirdetésében. A „juhok” tudják, mit tesznek, és tudatosan állnak a Jézus Krisztus vezette Isten Királysága mellé. Ezt a Király érdemüknek tekinti.

11. a) Hogyan ítélhetők meg az emberek az itt leírtak alapján, ha sokan közülük sohasem találkoznak Krisztus „testvéreivel”? b) Mi a biztosíték arra, hogy ez a munka sikerrel befejeződik?

 ¹¹ Hogyan lehet azonban az embereket minden nemzetből ezen az alapon megítélni? Vajon nem Jézus mondta, hogy az ő „testvérei”, akiknek az Atya mennyei Királyságot ad, csak egy „kicsiny nyájat” alkotnak? (Lukács 12:32). Ezekkel az emberekkel sokan sohasem kerülnek személyes kapcsolatba. Ez igaz, de Krisztus „testvérei” alkotják Jehova Tanúi nemzetközi szervezetének a magvát. E szervezett nép segítségével mindenütt feltárják az embereknek a Királyság vitakérdését. Krisztus személyesen irányítja ezt a munkát mennyei trónjáról, angyalai közreműködésével. Az egész földkerekségen mintegy 200 országban és szigeten — még ott is, ahol az állam tiltja az Isten Királyságának hirdetését — feltartóztathatatlanul folyik és előrehalad ez a szétválasztó munka, és egy nagy sokaság foglal állást Isten Királysága oldalán.

12. a) Hogyan nyilvánítják ki félreérthetetlenül a „juhok”, melyik oldalon foglaltak állást? b) Miért teszik ezt?

¹² Hogyan juttatják ezt kifejezésre? Úgy, hogy a felkentek oldalán ők is részt vesznek ebben a munkában, buzgón hirdetik, hogy a Királyság uralkodik, és ez nemsokára véget vet a jelen világ rendszerének. Ilyen módon nyíltan magvallják, hogy Jehova messiási Királysága oldalán foglaltak állást, és másokat is szeretettel e lépés megtételére buzdítanak. Ezeket a becsületes szívű embereket nem egyszerűen a túlélés vágya vezérli tetteikben. Ők valóban szeretik Jehovát és utjait. Szívüket mély hálával tölti el Istennek a Királyság létrehozására irányuló gondoskodása, valamint az a körülmény, hogy ennek élére Krisztust állította, és szeretnék, ha azt mások is hasznukra fordítanák. Ezért, amennyire erejükből telik, részt vesznek a Királyság melletti tanúskodásban. Jézus tanítványainak mondott utasításainak megfelelően, ők is ’először a Királyságot keresik’, s nem engedik meg, hogy anyagi  szükségletük gondjai azt második helyre szorítsák. Ezért gazdag áldásban részesülnek (Máté 6:31–33).

’ÖRÖKÖLNI FOGOD A KIRÁLYSÁGOT’?

13. a) Mióta gondolt Jehova e juhokhoz hasonló emberek megjutalmazására? b) Mit jelent számukra ’a királyság öröklése’?

¹³ Valóban nagyszerű dolog vár azokra, akik Jézus példázatbeli „juhainak” bizonyulnak. Mennyei trónjáról így szól hozzájuk: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra elkészített királyságot!” (Máté 25:34). A „világ megalapításától”, vagyis attól fogva, hogy Ádám és Éva első gyermekei megszülettek, Jehova mindig gondolt ezeknek a „juhoknak” a megjutalmazására, akik javukra fordíthatják Istennek az emberiség megváltására hozott intézkedését az 1Mózes 3:15, 16 szerint. (Vö. Lukács 11:50, 51.) Nekik tehát alkalmuk lesz arra, hogy a helyreállított Paradicsomban örülhessenek a tökéletes emberi életnek, amelyet Ádám elveszített. Az a kifejezés, hogy ’öröklik a királyságot’, nem azt jelenti, hogy a mennybe kerülnek, hiszen a példázat rámutat arra, hogy a „juhok” nem azonosak a Király „testvéreivel”, akik a mennyei Királyság örökösei. A „juhok” így e mennyei Királyság földi alattvalói lesznek. A Liddel és Scott-féle: Greek-English Lexicon azt írja, hogy a görög basilei’a kifejezésnek, amelyet itt „királyság” szóval fordítanak, szenvedő jelentése is van, és ez esetben úgy értendő, hogy valakit „egy király kormányoz”. A szónak itt nyilvánvalóan ilyen értelme van.

14. Milyen ellentétben van a „kecskékre” kimondott ítélet a „juhok” örökségével?

¹⁴ Amikor a „kecskék” az „örök levágásba” mennek, olyan pusztulásba, amely teljes lesz, mint a tűzben való elégés, a messiási Király oltalmába veszi a „juhokat” (Máté 25:41, 46; vö. Jelenések 21:8). Anélkül, hogy meg kellene halniuk, életben maradnak a nagy nyomorúság idején és élve átkerülnek az „új földre”, amely megszabadul Sátán  és a dolgok e gonosz rendszere káros befolyásától. Ezt az áldást nyerik el azért, mert most helyesen döntenek a Királyság vitakérdésében.

15. a) Honnan tudjuk, hogy ez a példázat most teljesedik? b) Milyen munkának van tehát életbe vágóan nagy jelentősége?

¹⁵ Súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy ez a példázat csak később, talán Krisztus ezeréves uralma alatt fog beteljesedni, mivel a „kecskék” örök megsemmisítéséről szól. Ellenkezőleg, Jézus a példázatát a „dolgok e rendszere befejezésének” egyik jeleként mondta el (Máté 24:3). Amit elmondott, az a trónra lépése után következik be, de még mialatt „testvérei” itt vannak hústestben a földön és részük van az említett megpróbáltatásokban. Mi ebben az időszakban élünk, és ez már hamarosan véget ér. Életbe vágó tehát, hogy ne csak teljes bizalommal forduljunk a Királysághoz, hanem másoknak is segítsünk megérteni, mennyire fontos most állást foglalni!

[Tanulmányozási kérdések]