17. fejezet

Különböző magatartás az engedelmesség tekintetében

1. Miért engedte meg Jehova, hogy a babiloniak elpusztítsák Jeruzsálemet?

SOK évvel azelőtt, mielőtt a babiloniak elpusztították volna Jeruzsálemet, Jehova figyelmeztette a zsidókat várható sorsukra, és megmondta az okát is. Makacs szívük tanácsát követték ahelyett, hogy Istennek szót fogadtak volna (Jeremiás 25:8, 9; 7:24–28).

2. a) Értelemszerűen milyen áldások fakadnak az Isten iránti engedelmességből? b) Hogyan került Izrael Jehovával szövetséges viszonyba?

² Jehova senkit sem kényszerít a szolgálatára, de ésszerűen elvárja az engedelmességet azoktól, akik szeretnék elnyerni elismerését, az élet velejáró áldásaival együtt. Miután Jehova az izraelitákat megszabadította Egyiptomból, ezt mondta nekik: „És most, ha szigorúan engedelmeskedtek a szavamnak és valóban megtartjátok a szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld. Ti pedig nekem papok királysága és szent nemzet lesztek” (2Mózes 19:5, 6). Amikor Isten ismertette velük követelményeit, és meghallgatták mi van a „szövetség könyvében”, önként vállalták az Istennel való kapcsolatból származó felelősségeket (2Mózes 24:7).

3. a) Milyen területeken nyilvánította ki Izrael Jehovával szemben lázadó szellemét? b) Miért örökítette meg Isten ezeket az eseményeket a Bibliában?

³ De már röviddel ezután lázadó szellem nyilvánult meg közöttük. Igaz, az izraelitk nyíltan nem tagadták meg  Jehovába vetett hitüket, de törvényével ellenkezve, egyesek megpróbálták összekeverni Jehova imádatát az egyiptomi szokásokkal (2Mózes 32:1–8). Később néhányan bírálgatni kezdték azokat a férfiakat, akiket Jehova látható képviselőiül kinevezett (4Mózes 12:1–10; 16:1–3, 31–35). Az izraelitáknak, mint nemzetnek, nem volt elég hitük ahhoz, hogy Isten Szava szerint járjanak el; inkább az emberektől való félelem vezette őket tetteikben (4Mózes 13:2, 31–33, [13:3, 32–34, Károli]; 14:1–4; Zsidók 3:17–19). Nem szándékos bűnök esetén, a bűnöket őszintén megbánó izraeliták bűnbocsánatot nyerhettek. De a 900 éves történelmük során, a nemzet szándékosan figyelmen kívül hagyott először egy isteni követelményt, aztán egy másikat, és gyakran többet is. Cselekedeteik és azok következményei fel vannak jegyezve a Bibliában, hogy intő figyelmeztetésül szolgáljanak számunkra (2Krónika 36:15–17; 1Korinthus 10:6–11).

4. a) Kik voltak a rékábiták? b) Milyen kötelezettséget rótt rájuk Jonadáb?

⁴ Miközben Jehova Jeremiás idejében többször is figyelmeztette az izraelitákat viselkedésük súlyos következményeire, példaképet állított elébük, a Rékábitákat. Ezek a nem-izraeliták Jonadáb leszármazottai voltak, aki bebizonyította, hogy teljesen egyetért azzal, hogy Jéhu nem tűrt meg semmilyen versengést Jehovával szemben. Ez a Jonadáb mint a rékábiták törzsének ősatyja, egy meghatározatlan időre megtiltotta nekik a borivást, valamint hogy házakban lakjanak, földművelést folytassanak — csak nomádokként sátrakban lakhattak. Így szerény, egyszerű volt életük, nem hajszolták az élvezeteket, nem érintette őket a városi élet bűnös erkölcstelensége, miközben az izraelitákkal együtt Jehovát imádták és közöttük éltek.

5. Milyen tekintetben példamutató a rékábiták engedelmessége?

⁵ Mivel a zsidók még Jehovára, a világegyetem Egyeduralkodójára sem akartak hallgatni, elvárható volt-e, hogy  a rékábiták majd engedelmeskedni fognak emberi ősatyjuknak? Márpedig ők engedelmeskedtek, mégpedig példamutató módon. Jóllehet a rékábiták Jeruzsálemben kerestek menedéket, amikor a babiloni és szíriai haderők behatoltak Judába, továbbra is sátrakban laktak. De milyen szilárd volt az elhatározásuk, hogy ne igyanak bort, miközben a körülöttük lakók zavartalanul itták azt? Jehova felszólította Jeremiást, hívja meg a rékábitákat a templom egyik étkezőhelyiségébe, boros serleget helyezzen az asztalokra, és kínálja meg őket borral. De ők nem fogadták el. Miért? Mert tisztelték ősatyjuk hűségét Jehova iránt, felismerték, hogy szeretettel gondoskodott jólétükről, ezért engedelmeskedtek a parancsának. Jehovának tetszett ez a példamutató engedelmesség, mert ennek tükrében még jobban nyilvánvaló lett a zsidók engedetlensége Jehovával szemben (Jeremiás 35:1–11).

6. a) Kik a mai rékábiták? b) Kik bizonyultak az engedetlen Izrael ellenképének?

⁶ Ma is vannak a rékábitákhoz hasonló emberek. Ezek az Úr „más juhai”. Ma persze nem az a kérdés, hogy isznak-e bort vagy sem. (Vö. 1Timótheus 5:23.) Ez mindenkinek magánügye, ameddig nem viszi túlzásba vagy nem lesz részeges (Példabeszédek 23:20; 1Korinthus 6:9, 10). A lényeg: az Istennek tetsző engedelmesség. A kereszténységgel ellentétben, amely a hitehagyott Izraelnek az ellenképe, a jelenkori rékábita osztály cselekedetével bizonyítja, hogy ismeri az Istennek tetsző engedelmességet. Milyen előnyt jelent ez számukra?

7. a) Milyen buzdító ígéretet adott Jehova a rékábitáknak? b) Milyen reményt tartogat az újkori rékábita osztálynak?

⁷ A hűségükért Jehova olyan ígéretet adott a rékábitáknak, amelynek napjainkra vonatkozóan fontos prófétai jelentősége van. Azt mondta: „Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jonadábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura (ÚV: Seregek Jehovája),  Izrael Istene: ’Nem halnak ki Jonadábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor’ ” (Jeremiás 35:18, 19, Ö. f.). Azok között voltak, akik túlélték i. e. 607-ben Jeruzsálem pusztulását. És az általuk előárnyékolt osztály is túl fogja élni a kereszténység pusztulását, és a világ többi részének közelgő megsemmisülését, amely a maga független útját járja és nem ismeri el Jehova szuverenitását.

MIÉRT NEM KÖNNYŰ ENGEDELMESKEDNI?

8. Miért találják sokan nehéznek az engedelmességet?

⁸ Sokan nehezen tanulják meg az engedelmességet. Olyan világban nőttek fel, amelyben mindenki azt teszi, ami neki tetszik. Az talán tetszik nekik, amit az Isten Királyságában való életről megtudnak. De ha gondolkodásukat a büszkeség elhomályosítja, akkor visszariadnak Isten egyes követelményeitől, vagy bírálják azt a módot, ahogyan azok a követelmények eljutnak hozzájuk (Példabeszédek 8:13; 16:18). Ez okozott nehézséget Elizeus próféta idejében Naámánnak, a szíriai hadvezérnek is.

9. a) Miért kereste fel Naámán Elizeust? b) Mit várt el, és ehelyett mi történt a valóságban?

⁹ Naámán leprás volt. Mivel az egyik fiatal izraelita fogolylány bátran kifejtette előtte azt a hitét, hogy ha Naámán elmenne Jehova prófétájához, Elizeushoz, meg tudna gyógyulni; így Naámán elutazott Izraelbe. Lovakkal és harci szekerekkel érkezett Elizeus háza elé. Naámán előkelő személyiség volt, ezért elvárta volna, hogy Elizeus elébe jön, üdvözli, és szertartásosan segítségül hívja Jehova nevét, kezét jobbra-balra mozgatja majd a leprás testrésze fölött, amíg az meg nem gyógyul. Ehelyett Elizeus egyszerűen követet küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy menjen el a Jordánhoz és fürödjön meg benne hétszer (2Királyok 5:1–12).

10. a) Hogyan reagált Naámán? b) Miért engedelmeskedett végül is? c) Mi lett az eredménye?

 ¹⁰ Naámán büszkeségében sértve érezte magát. Haragosan visszafordult. De mivel szolgájának sikerült meggyőznie őt, hittel telve megalázta magát. „Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban, az igaz Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké és megtisztult.” Naámán meggyőződött arról, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten, és kezdeti vonakodása után elismerte, hogy Elizeus utasításai valóban Istentől eredtek (2Királyok 5:13-15).

11. a) Milyen vonatkozásban szemléltette Naámán a „más juhokat”? b) Milyen fontos dolgot kell mindannyiunknak megtanulnunk?

¹¹ Vajon te is felfedezel magadban ilyen Naámán-féle vonásokat? Mint a többi hitet tanúsító nem-izraelita esetében történt, a Szentírás Naámánt is azoknak a „más juhoknak” a szemléltetésére használja, akik csatlakoznak az igaz imádathoz. Mivel valamennyien bűnben születtek, egykor szellemi betegek voltak. Mindannyiuknak Jehova felkent szolga osztályának segítségét kellet keresniük, és mindazt meg kellett tenniük engedelmesen, amit ez a „rabszolga” Isten Szava alapján feltárt nekik (Máté 24:45). Közülük egyesek kezdetben nem értékelték az olyan bibliai tanácsot, hogy eljárjanak rendszeresen a gyülekezeti összejövetelekre, vagy különüljenek el a világtól, vagy hogy tegyenek eleget az alámerítkezés keresztényi követelményeinek. Talán azért vonakodtak átadni magukat Istennek és alámerítkezni, mert szívükben küszködtek azzal, hogy ’megtagadják önmagukat’, s ezáltal Krisztus követői legyenek. Néhány esetben bírálják a gyülekezetben felelős személyek tanácsadásának módját. Idővel azonban mindazoknak, akik az Úr „más juhai” kívánnak lenni, meg kell tanulniuk, mennyire fontos az alázat és a szívből jövő engedelmesség (Jakab 4:6; Máté 16:24).

 PARANCSOK, AMELYEK JAVUNKRA VANNAK

12., 13. a) Miért előnyös számunkra, ha Jehova parancsainak engedelmeskedünk? b) Hogyan lehet ezt szemléltetni?

¹² Mialatt megismerjük Jehovát és az ő utait, egyre jobban megértjük, mennyire igazak szavai, amiket régen szolgáinak mondot: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki megtanítalak arra, ami javadra válik; aki azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak valóban figyelnél parancsaimra!” (Ésaiás 48:17, 18). Jehova komolyan azt akarja, hogy népe ne kerüljön bajba és örüljön az életnek, ezért kell parancsaira odafigyelniük. Ő ismeri természetünket, és tudja, mi hozhat igazi boldogságot életünkbe. Óva int olyan viselkedéstől, amely erkölcsileg lealacsonyítana, vagy ami a másokkal való jó kapcsolat megromlásához vezetne.

¹³ Azok, akik megszívlelték a paráznaságot és a házasságtörést tiltó parancsát, elkerülték az ilyen kapcsolatból eredő betegségeket és a házasságon kívüli születések okozta lelki megrázkódtatást (1Korinthus 6:18; Zsidók 13:4). A 2Korinthus 7:1-ben adott tanács figyelembevételével sikerült elkerülniük olyan egészségre káros, olykor korai halált okozó szokásokat, mint például dohányzást vagy a szenvedélyes kábítószer-fogyasztást. A ’vértől való tartózkodás’ tilalma segített abban, hogy a keresztények még jobban megértsék, hogy egyedül Istentől függ az eljövendő élet kilátása, s egyben megóvta őket a vérátömlesztéssel terjedő rettegett betegségektől (Cselekedetek 15:28, 29).

14. Miért jobb, ha először a Királyságot keressük és nem bonyolódunk szükségtelenül e világ dolgaiba?

¹⁴ Amíg a világban élünk, elkerülhetetlen, hogy bizonyos érintkezésben legyünk a világgal. Jehova azonban figyelmeztet arra, hogy ne bízzunk a világban, és ne legyünk annak része. Ő tudja, mi lesz a világ jövője. Mennyire ostoba dolog lenne életünket olyan dolog építésére fordítani, amit Isten úgyis le fog rontani. Még rosszabb, hogy az ilyenek ugyanazt a sorsot fogják elszenvedni,  mint a világ, amelynek életüket szentelték. Mennyire hasznos tehát Isten Fia tanácsát megfogadni: Keressétek először Isten Királyságát! Tegyétek életetekben az első helyre! (1János 2:17; Máté 6:33).

15. a) Mit kell megtanulnunk, ha azok között szeretnénk lenni, akik visszakapják azt, amit Ádám elveszített? b) Hogyan szól majd hozzánk Jehova a millennium alatt?

¹⁵ Jehova pontosan tudja mire van szükségünk, ennek figyelembevételével készít fel bennünket a dolgok igazságos új rendjében való életre. Ádám engedetlensége tökéletlenséghez, az örök élet elvesztéséhez és a Paradicsomból való kiűzéshez vezetett. Ha azok között szeretnénk lenni, akik elnyerik az Ádám által elvesztett áldásokat, határozottan be kell bizonyítanunk, hogy odafigyelünk, amikor Isten beszél. Hogyan fog ő hozzánk szólni az eljövendő ezer év alatt, míg az emberiség tökéletességre jut? A messiási Királyság által. Lesznek e kormányzatnak látható földi képviselői? Igen, lesznek. A Király ’az egész földön fejedelmeket’ állít szolgálatába (Zsoltárok 45:16, [45:17, Károli]; vö. Ésaiás 32:1, 2). Az emberek e fejedelmek iránt tanúsított szívből jövő engedelmességükkel bizonyítják be, hogy alárendelték magukat mennyei Királyuknak.

16. Miért jelent védelmet a vének iránti engedelmesség, és hogyan bizonyul ez jó felkészülésnek Isten új rendjében való életre?

¹⁶ Erre az időre való előkészületként Jehova már most gondoskodik látható teokratikus szervezetén keresztül szolgái kiképzéséről. A gyülekezetekbe szellemileg érett férfiakat, azaz véneket állított. Ők felvigyáznak a gyülekezeti összejövetelekre, és élen járnak a Királyság-üzenet hirdetésében. Akik Jehovát kívánják szolgálni, azoknak gyakorlati segítséget nyújtanak abban, hogyan sajátíthatják el a bibliai alapelveket, és megmutatják, hogyan alkalmazhatják azokat saját életükben. Szeretetből figyelmeztetnek azokra a csapdákra, amelyek megronthatják Istennel való kapcsolatukat. Jehova Tanúi világszerte tapasztalhatták, hogy a vének tanácsainak követése gyakran az életben  maradásukat jelentette, például viharok, földrengések idején, vagy fegyveres konfliktus alkalmával. A gyülekezet természetesen nem a véneké, hanem Jehováé. A vének nem állítják magukról, hogy Isten ihletése alatt állnak. De ahogy a Szentírásból kitűnik, Isten felhasználja őket arra, hogy a többieket vezessék, és a nekik való engedelmességünk annak a bizonyítéka, hogy tiszteletben tartjuk azt az elrendezést, amelyet Jehova felhasznál szolgái felkészítésére, hogy az új rend túlélői lehessenek (Cselekedetek 20:28; Zsidók 13:17).

17. Milyen indítékból kell engedelmeskednünk?

¹⁷ De nemcsak amiatt engedelmeskednek, mert szeretnék az eljövendő világpusztulást túlélni. Ennél fontosabb indítékuk is van. Mi ez? Annak az életnek és gondoskodásnak a nagyra becsülése, amelyet Istentől kaptak. Az életünket gazdaggá tevő ajándék — a gondolkodási képesség, a szépség, és a szellemi értékek megbecsülése, a Teremtő megismerésének és imádatának a felelőssége, mind hálára kötelez, hogy mennyire nagy az Isten irántunk érzett szeretete, aki még saját Fiát is odaadta, hogy az életét feláldozva biztosítsa számunkra az örök élet lehetőségét.

18. Hogyan tekintsük az Isten és szervezete iránti engedelmességet, ha jól megismertük Istent?

¹⁸ Azok számára tehát, akik jól megismerték Istent, az engedelmesség nem lesz kellemetlen kötelezettség. Szándékának és követelményeinek pontos megismerése és annak a jónak a tapasztalása, amely az alapelveknek az alkalmazásából fakad, nem hagy bennük semmi kétséget afelől, hogy Isten útjai szerint járni az egyedüli ésszerű és értelmes dolog. Ennek felismerése védelmet jelent számukra. Egyben lehetőség is arra, hogy kinyilvánítsák az Isten iránti szeretetüket. Így ők nagy örömet találnak az Istennek való engedelmességben (1János 5:3; Zsoltárok 119:129).

[Tanulmányozási kérdések]

 [Képek a 135. oldalon]

Egyeseknek le kell küzdeniük büszkeségüket, ahogy ezt a leprás Naámán tette