18. fejezet

Lojális vagy-e a föld új Királyához?

1. Hogyan viselkedett a sokaság, amikor Jézus i. sz. 33-ban Királyként bemutatkozott?

JÉZUS KRISZTUS i. sz. 33. Nizán hó 9-én Királyként, a megjövendölt Messiásként mutatkozott be a zsidóknak. Az Olajfák-hegyéről Jeruzsálem irányába lejövet a tanítványok serege örvendezett és dicsőítette Istent a Jézus által véghezvitt csodák láttán (Lukács 19:37, 38; Zakariás 9:9). De lojális lesz ez a sereg az iránt, akit most Királyként üdvözölt? Lojalitásuk próbája hamarosan elérkezett.

2. a) Hogyan reagál ma sok ember arra a bejelentésre, hogy Krisztus a föld új Királya? b) Milyen kérdések érdemelnek komoly vizsgálódást?

² 1914 óta megdicsőített Jézus Krisztus, aki a mennyből ténylegesen uralkodik, mindenki számára bemutatkozott a föld új Királyaként. Jézus Krisztus kezében összpontosuló kormányzat alatt, ahol az emberiség összes problémái megoldódnak, az élet kilátása minden nemzetből örvendezésre készteti az embereket. De bebizonyítják-e lojalitásukat? Mi a helyzet személyesen mindannyiunkkal?

A KIRÁLY MAGA A LOJALITÁS PÉLDÁJA

3. a) Miért nevezi a Szentírás Jézust Jehova „lojálisá”-nak? b) Mi a lojalitás?

³ Jézus Krisztus többször is bebizonyította rendíthetetlen lojalitását Jehova, a világegyetem szuverén Ura iránt. A Szentírás találóan nevezi őt Jehova „lojálisának” (Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 2:24–27). Az itt használt héber  „lojalitás” szó a szerető-kedvesség gondolatát tartalmazza. A lojalitás tehát nem valami rideg dolog, amely kizárólagosan jogra vagy törvényre támaszkodik, hanem szereteten és nagyra értékelésen alapul. (Vö. Zsoltárok 40:8, [40:9, Károli]; János 14:31.)

4., 5. a) Hogyan tanúsított Jézus Sátán lázadása után lojalitást a mennyben? b) Hogyan bizonyította be lojalitását a földön?

⁴ Amikor Sátán a mennyben igyekezett magának megszerezni azt a tiszteletet, amely tulajdonképpen csak Istent illette meg, és amikor több angyal is elhagyta Jehova mennyei szervezetében elfoglalt jog szerinti helyét, Isten elsőszülött Fia nem utánozta viselkedésüket. Ez elképzelhetetlen volt számára. Önfeláldozó hűségére jellemző, hogy ez a lojális Fiú oly messzire ment, hogy Atyja akaratáért lemondott mennyei dicsőségéről, emberré lett, sőt hagyta, hogy a kínoszlopon megöljék. Szeretettel figyelt arra, hogy — amennyiben ez tőle függött — egyetlen részlet se maradjon teljesületlenül abból, amit a Szentírás róla megjövendölt (Filippi 2:5–8; Lukács 24:44–48).

⁵ Amikor Jézus a földön élt, Sátán nagy nyomást gyakorolt rá, hogy elfordítsa Istentől kapott feladatától, sőt, lehetőség szerint valami olyat kövessen el, amivel magára vonhatta volna Isten nemtetszését. Olyan cselekedetre unszolta Jézust, amely ugyan hírnevet és hatalmat eredményezett volna, de annak a világnak részeként, amelynek az uralkodója Sátán. Jézus elutasította ezt, és a Szentírást idézte vezérfonalként (Máté 4:1–10). Jézus rendkívüli képességgel rendelkezett, amit jól fel is használt, de mindig Atyja akaratával összhangban. Kizárólag azzal foglalkozott, hogy végrehajtsa azt, amiért az Atyja őt elküldte (János 7:16–18; 8:28, 29; 14:10). Milyen kiváló példája ez a lojalitásnak!

6. Mennyiben követel tőlünk is lojalitást a Jézusnak adott jutalom?

⁶ Mivel Jézus bebizonyította lojalitását, Jehova feltámasztotta  a halálból és „felmagasztalta őt mindenkinél magasabb állásba, és kegyesen olyan nevet adott neki, amely minden más név felett áll, úgyhogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon . . . és minden nyelv nyíltan ismerje el, hogy Jézus Krisztus Úr, az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Filippi 2:9–11). Ez a ’minden más név felett álló név’ azt a Jézusra ruházott hatalmat és tekintélyt szemlélteti, amely által képes Jehova akaratát végrehajtani. A ’minden térd meghajoljon Jézus nevére’ kifejezés állásának és tekintélyének elismerését jelenti. Ez magába foglalja a neki, mint Királynak kijáró lojális alárendeltséget is.

LOJÁLIS SZERETET JEHOVA FELKENTJEI IRÁNT

7. Milyen tekintetben próbáltatik ki Jézus követőinek a lojalitása?

⁷ Az a tény, hogy Jézus mennybemenetele óta többé nem látható emberi szemmel, követői számára a lojalitásnak egy olyan próbáját jelenti, amely felszínre hozza szívük igazi érzését. Vajon azok szerint az alapelvek szerint fognak-e élni, amelyeket tanított nekik? Megőrzik-e magukat elkülönülve a világtól? Tiszteletben tartják-e azokat, akiket a szent szellem felvigyázói feladattal bízott meg? Szívvel-lélekkel végzik-e majd azt a munkát, amelyet Isten kijelölt számukra?

8. Mit árnyékolt elő a Jonathán és Dávid egymás iránti lojális szeretete?

⁸ A „más juhok”-nak a kellő időben össze kellett gyűjtetniük a mennyei Királyság örököseiből álló „kicsiny nyáj” társaságába. Vajon értékelni fogják-e kijelölt helyüket Krisztussal, a Királlyal, és egymással való kapcsolatukban? A tények arra mutanak, hogy hamisítatlan kölcsönös szeretet fejlődött ki azok között, akik Jézus Krisztus vezetése alatt az „egy nyájat” alkotják. Ezt a szeretetet árnyékolta elő Jonathán, Saul király fiának töretlen, meg nem szűnő szeretete Dávid iránt. Jonathán, aki szemtanúja  volt Dávid Jehova iránti tökéletes hűségének, és aki látta, mennyire bízott Dávid Istenben, amikor az óriás Góliátot megölte, annyira mélyen meghatódott, hogy „lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét”. Szeretete akkor sem csökkent Dávid iránt, amikor nyilvánvaló lett, hogy Jehova Dávidra és nem őrá ruházza a királyságot. Jonathán többször is kockáztatta életét Dávidért (1Sámuel 17:45–47; 18:1; 23:16, 17).

9. Hogyan tanúsítottak hasonló lojalitást a Dávid seregében szolgáló nem-izraeliták?

⁹ Jonathánon kívül még voltak mások is a nem-izraeliták közül, akik ragaszkodtak Dávidhoz. Nem zsoldosok voltak, hanem harcos férfiak, akik hűségből álltak Dávid, Jehova felkentje mellé. Közöttük a kereteusok és peleteusok, és Gát filiszteus város lakói. Ők lojálisan akkor is ragaszkodtak Dávidhoz, amikor fia, Absalom álnok módon Izrael fiai szívét meg akarta vásárolni. Absalom tekintélye és ravaszsága ellenére, nem engedték magukat rászedni árulásra hízelgő beszéddel (2Sámuel 15:6, 10, 18-22).

10. a) Hogyan szemlélteti a 45. zsoltár Krisztus, a felkent maradék és a más juhok közötti szoros kapcsolatot? b) Milyen értelemben lépnek be a „szűz társnők a Király palotájába”?

¹⁰ Más örvendetes leírást találunk Krisztus, a felkent maradék és a „más juhok” kapcsolatára vonatkozóan a 45. zsoltárban. Ez a zsoltár nemcsak szép költemény, hanem prófécia is a messiási Királyságról, ahol Isten maga a „trón”, vagyis Jézus Királyságának az alapja és támasza (Zsoltárok 45:1–7, [45:2–8, Károli]; Zsidók 1:8, 9). A zsoltáros szépen ecseteli, hogyan áll Krisztus menyasszonya a „király leánya” a menyegző napján a Király elé. Mellette látjuk a „szűzeket, . . . mint társnőit”. Kik ezek? Ők azok, akik Isten Királysága földi alattvalói lesznek. Örvendezéssel és nagy ujjongás közepette kísérik a „menyasszony”  osztályt, mígnem annak utolsó tagja is egyesül a mennyben Krisztussal. Velük együtt „lépnek be a király palotájába”, nem úgy, hogy felmennek a mennybe, hanem úgy, hogy felajánlják magukat a Király szolgálatára. Te is az ünnepi, boldog menet egyik résztvevője vagy? (Zsoltárok 45:13–15, [45:14–16, Károli]).

MIT KÍVÁN TŐLÜNK A LOJALITÁS?

11. Milyen helyzetekben bizonyíthatjuk be, hogy nem vagyunk e világ része?

¹¹ Az élet számtalan helyzetében megmutatkozik, milyenek vagyunk. Valóban hiszünk Jehova messiási Királyságában? Vajon valóság az számunkra? Jézus azt mondta, hogy igaz követői „nem része a világnak”. Rád is vonatkozik ez? (János 17:15, 16).

12. Tökéletlenségünk ellenére, milyen módon bizonyíthatjuk be lojalitásunkat?

¹² Tőlünk, tökéletlen emberektől a lojalitás nem kíván tökéletességet. De azt megkívánja, hogy ne lépjük át szándékosan Isten parancsait, akár észreveszik azt mások, akár nem. Arra serkent, hogy minden területen alkalmazzuk a Biblia alapelveit, és ne méregessük, hogy mennyire közelíthetjük meg e világ utait. A lojalitás arra késztet majd, hogy teljes szívből gyűlöljük a rosszat (Zsoltárok 97:10).

13. Hogyan óv meg a lojalitás a hitehagyottak hízelgésétől?

¹³ Ha valóban gyűlöljük a gonoszt, nem engedjük, hogy a kiváncsiság a gonosz közelébe csalogasson. Az erkölcstelen emberek életmódja iránti kiváncsiság pusztuláshoz vezethet (Példabeszédek 7:6–23). Ugyanígy szellemi romlást okozhat az is, ha valaki kiváncsiságból megveszi és olvassa a hitehagyottak irodalmát, amit olyan személyek írtak, akik elhagyták Jehovát és szervezetét, és ezt követően szavakkal „ütik-verik” volt társaikat (Máté 24:48–51). A Példabeszédek 11:9 erre figyelmeztet: „Szájával hoz romlást felebarátjára az, aki hitehagyott.” A  lojalitás megoltalmaz attól, hogy hízelgő szavak félrevezessenek és eltérítsenek az igazságtól (2János 8–11).

14. a) Mi az egyik legfontosabb módja annak, ahogyan bebizonyíthatjuk lojalitásunkat Krisztus, a Király iránt? b) Miért oly fontos ez a munka?

¹⁴ Lojalitásunk kinyilvánításának egyik legfontosabb módja, ha teljes szívvel végezzük azt a munkát, amelyre Jézus kioktatta követőit. Ő személyes példát mutatott azáltal, hogy városról városra járt, faluról falura ment és hirdette Isten Királyságának jó hírét (Lukács 8:1). Jézus megjövendölte, mit tesznek majd napjainkban az igaz követői: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). A jó üzenet hirdetése által ismerhetik meg az emberek mindenütt a Királyság vitakérdését, s így mindenkinek lehetősége lesz a személyes döntésre. Ez a döntés a nagy sokaság esetében megmentést jelent majd a nagy nyomorúság idején (Jelenések 7:9, 10). Te is részt veszel lojálisan ebben a halasztást nem tűrő munkában?

15. a) Miről beszélnek Jehova lojálisai a Zsoltárok 145:10–13 alapján? b) Hogyan vonatkozik ez ránk?

¹⁵ Nagyon régen, a zsoltáros Dávid ezt írta: „Minden alkotásod téged dicsér, ó Jehova, és lojálisaid áldanak téged. Királyságod dicsőségéről szólnak és a te hatalmasságodat beszélik, hogy tudtul adják az emberek fiainak az ő hatalmas tetteit és királyi uralkodásának ragyogó dicsőségét. Királyságod határtalan időkig fennmaradó királyság, és uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart” (Zsoltárok 145:10–13). Ezt a királyi uralmat Jézus Krisztus gyakorolja lojálisan messiási Királyságában, és mi azzal bizonyítjuk be lojalitásunkat Isten és Krisztus iránt, ha nyíltan és lelkesen beszélünk róla.

16. Hogyan befolyásolhatja lojalitásunk a Királyság prédikálásában való részvételünk mértékét és indítékát?

¹⁶ Milyen fontos szerepe van a te életedben a Királyságról  szóló tanúskodásnak? Valóban minden tevékenységed elé helyezed? Amit személyesen megteszel, az lehet több is és kevesebb is annál, amit mások tesznek. Ugyanis az egyes emberek körülményei nem azonosak. De mindannyiunknak hasznára lesz, ha megkérdezzük önmagunkat: Vajon egyszerűen csak kötelességérzetből vagy a szolgálat színleléséből vesznek részt ebben a munkában? Vagy azért, mert a túlélés nélkülözhetetlen követelményének tekintem? Vagy pedig a Jehova iránt érzett szeretetem, az ő messiási Királya iránti ragaszkodásom, és embertársaim iránti őszinte aggódásom serkent arra, hogy ennek a munkának első helyet biztosítsak, s hogy más érdekek az életemben alárendelt szerepet kapjanak? A lojalitás arra indít bennünket, hogy azokat a lehetőségeket keressük, amelyek által kimutatjuk, hogy ez a munka számunkra épp olyan fontos, mint a mi Királyunk számára.

17. Kinek hirdet Jézus „békét”, amikor a gonoszokat megsemmisíti?

¹⁷ Akit tanítványai ujjongva Királyuknak üdvözöltek Jeruzsálemben i. sz. 33-ban, az most hamarosan megsemmisíti mindazokat, akik elutasítják Jehova messiási Királysága által gyakorolt szuverenitását. De ő „békét hirdet” a minden nemzetből származó „nagy sokasának”, amely utánozta példamutató lojalitását. Szeretnél ezek között lenni? (Zakariás 9:10; Efezus 4:20–24).

[Tanulmányozási kérdések]