3. fejezet

Meddig tart még a jelenlegi rendszer?

1. Mit kérdeznek sokan a bibliai ígéretekkel kapcsolatban?

A LEGTERMÉSZETESEBB, ha szertnénk tudni, mennyi ideig kell még várnunk arra, hogy az Armageddonban tetőző események bekövetkezzenek, amelyeket a Biblia oly élénk színekkel ecsetel. Mikor semmisül meg a jelenlegi gonosz rendszer? Megérjük-e azt az időt, amikor a földünk olyan hellyé változik, ahol az igazságszerető emberek igazi békének és biztonságnak fognak örvendeni?

2. a) Milyen hasonló kérdést tettek fel Jézus apostolai? b) Tudhatjuk-e pontosan, mikor ér véget e jelenlegi gonosz rendszer? c) Milyen hasznos tájékoztatást adott Jézus?

² Jézus Krisztus figyelemre méltó részleteket közölt, amelyek választ adnak ezekre a kérdésekre. Apostolai ezt kérdezték tőle: „Mi lesz a jele jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” A jelenlegi gonosz rendszer tényleges pusztulásáról félreérthetetlenül ezt jelentette ki: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, sem a menny angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Máté 24:3, 36). Mégis alapos részletességgel jellemezte azt a nemzedéket, amely meglátja majd a „dolgok rendszere befejezését” (görögül: syn·té lei·a), vagyis azt az időt, amely a „vég”-hez (görögül: té los) vezet. Olvasd el a Bibliádban saját magad a Máté 24:3—25:46., illetve a Márk 13:4–37. és a Lukács 21:7–36. versekben ezeket a párhuzamosan leírt jövendöléseket.

3. Honnan tudhatjuk, hogy Jézus válasza nem csupán az első századi eseményekre szorítkozott?

³ E beszámolók olvasásakor bizonyára felismered majd, hogy Jézus részben olyan eseményeket is leírt, amelyek  Jeruzsálem és a jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásához vezettek. Világosan felismerhető, hogy Jézus ez alkalommal valami sokkal távolabbi dologra is gondolt. Miért? Mert a Máté 24:21. versben „olyan nagy nyomorúságról” beszélt, „amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz soha”. Eszerint sokkal többre gondolt, mint egy város elpusztítására és a városban rekedt emberek megsemmisítésére. A Lukács 21:31 pedig azt mondja, hogy a leírt események „Isten Királyságának” rég várt eljövetelére utalnak. Mi az a figyelemre méltó „jel”, amelyre Jézus szavai szerint fel kell figyelnünk?

AZ ÖSSZETETT JEL

4. Mi a Jézus által adott „jel”?

⁴ Jézus jövendölt háborúkról, élelmiszerhiányokról, járványos betegségekről, erős földrengésekről, a bűnözés növekedésének idejében a szeretetlenség szelleméről. Ezek külön-külön nem alkotják a „jelt”. A jel összes megjövendölt ismertetőjegyeinek egyetlen nemzedék életidejében kell beteljesedni, hogy a kép teljes legyen. Ehhez tartozik még „a nemzetek gyötrődése, mert nem találnak kivezető utat, . . . miközben az emberek elalélnak a félelemtől” azoknak az eseményeknek a várása miatt, amelyek fent az égben, vagy a körülöttünk levő tengerekben történnek (Lukács 21:10, 11, 25–32; Máté 24:12; vö. 2Timótheus 3:1–5). Mindezekkel ellentétben, de a jel szerves részeként Jézus azt is megjövendölte, hogy követői üldözése ellenére, az egész lakott földön hirdetni fogják Isten Királysága jó hírét (Márk 13:9–13). Ráillik-e ez a leírás, minden összetevőjével együtt, konkrétan a mi korunkra, amelyben élünk?

5. Milyen értelemben jelentenek többet ezek az események a történelem puszta megismétlődésénél?

⁵ Gúnyolódók esetleg arra hivatkoznak, hogy az emberi  történelem folyamán többször is voltak háborúk, éhínségek, földrengések és így tovább. Ezek az események azonban csak abban az esetben nyernek rendkívüli jelentőséget, ha mind egyszerre, egyidőben jelentkeznek, nemcsak egyes helyeken, hanem világméreteket öltve, egy olyan hosszabb időben, amelynek kezdete egy régen megjövendölt esztendő.

6., 7. Milyen XX. századbeli események és állapotok felelnek meg pontosan az összetett jelnek? (A válaszadásnál használd a Bibliát és mutasd ki, Jézus jövendölésének melyik részletéről beszélsz konkrétan!)

⁶ Vizsgáljuk meg a következő tényeket: Az 1914-ben kitört háború olyan méreteket öltött, hogy méltán nevezték az első világháborúnak. Azóta a béke sohasem tért vissza a földre. Az első világháború után olyan nagy éhínség tombolt, amilyent még nem tapasztaltak az emberek. De még ma is 40 millió ember hal meg évente élelmiszehiány miatt. Az 1918-as spanyolnátha a történelem során páratlan méretű emberéletet követelt. Még napjainkban is — noha a tudományos kutatás azóta is tart — az emberek tízmilliói szenvednek rákban, szívbetegségben, maláriában, bilharziózis és folyammenti vakságban. A jelentősebb földrengések száma is csaknem tízszerese vagy hússzorosa az 1914-et megelőző 2000 év földrengés-átlagának. Az egész földön minden emberen úrrá lett a félelem és az aggodalom, és ez alól egyetlen korosztály sem kivétel. Mik az okai? Nos, a gazdasági bizonytalanság, az erőszakcselekmények, a megsemmisítéstől való félelem, amelyet egy atomháborúban a tengeralatjárókról kilőtt vagy az égből aláhulló atomfegyverek okozhatnak. A XX. század előtt ilyesmiről szó sem lehetett.

⁷ Mindezen események közepette, Jézus jövendölésének megfelelően, világméretekben hirdetik az Isten Királyságáról szóló jó hírt. Jehova Tanúi több mint 200 országban és szigeten évente több százmillió órát fordítanak  arra, hogy minden néprétegből származó embereknek segítsenek megérteni — ellenszolgáltatás nélkül — Isten Szava fényénél a világeseményeket. Jehova Tanúi arra is felhívják az emberek figyelmét, hogyan élhetik túl a „nagy nyomorúságot” mint Isten Királyságának alattvalói. És ők megteszik annak ellenére, hogy „valószínűleg több üldözést viselnek el sokkal kisebb vétségért, mint a világ bármely más valláscsoportja” — ahogyan egy kanadai újságcikk megjegyezte.

8. Milyen időszakról van szó ebben a jövendölésben?

⁸ De azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Jézus jövendölésében utalt egy meghatározott idő lejártára. Így mondta: „És Jeruzsálemet lábbal tiporják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek kijelölt ideje” (Lukács 21:24). Letelt már ez a „kijelölt” idő?

„A NEMZETEK KIJELÖLT IDEJE”

9. a) Mi az a „Jeruzsálem”, amelyet a nemzetek ’lábbal tipornak’? b) Mikor kezdődött meg ez a ’lábbal tiprás’?

⁹ A válasz helyes megértéséhez tudnunk kell, mit értsünk Jeruzsálemen. A Sion-hegyén levő királyi rezidenciával rendelkező városról úgy beszéltek, hogy az a „nagy Király városa”, . . . „Jehova városa” (Zsoltárok 48:2, 8, [48:3, 9, Károli]; Máté 5:34, 35). A Dávid-dinasztia királyairól azt olvassuk, hogy „Jehova trónján” ültek. Ezért Jeruzsálem látható jelképe volt annak, hogy Jehova földi uralmát gyakorolta (1Krónika 29:23). Amikor tehát Isten megengedte, hogy a babiloni seregek elpusztítsák Jeruzsálemet, a királyt száműzetésbe hurcolják, és az országot pusztasággá tegyék, gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy Isten Királyságát lábbal tiporták, amelyet Dávid király egyik királyi leszármazottja képviselt. Ez i. e. 607-ben történt. Ez jelezte a [pogány] „nemzetek kijelölt idejének” a kezdetét. Azóta Jeruzsálemben Dávid egyetlen leszármazottja sem uralkodott többé királyként.

10. a) Minek kell megtörténnie, ha ez a ’lábbal tiprás’ véget ér? b) Melyik „Jeruzsálemből” gyakorol majd Jézus Krisztus uralmat, és miért?

 ¹⁰ Mi jelzi majd ’Jeruzsálem lábbal tiprásának’ a végét? Nos az, hogy Jehova újból trónra emel majd egy választása szerinti királyt, egy Dávid-leszármazottat, akinek uralma nemcsak a zsidókra, hanem az egész emberiségre ki fog terjedni. Ez a leszármazott az Úr Jézus Krisztus (Lukács 1:30–33). De honnan fog ő kormányozni? Vajon a földi Jeruzsálemből? Jézus világosan kijelentette, hogy a testi Izrael nemzete elvesztette az Isten Királyságával kapcsolatos kiváltságot (Máté 21:43; vö. 23:37, 38). Ettől kezdve az igaz Isten imádói a „Fenti-Jeruzsálemre”, Isten lojális szellemi teremtményeiből álló mennyei szervezetére tekintenek mint az ő anyjukra (Galata 4:26). Itt, ebben a Mennyei-Jeruzsálemben emeltetett trónra Jézus Krisztus, hogy uralkodjon a föld felett (Zsoltárok 110:1, 2) Ennek kellett megtörténnie a „nemzetek kijelölt idejének” a végén. De mikor következik ez be?

11. és a táblázat (27. oldalon) a) Hogyan lehetett kiszámítani a „kijelölt idő” végét? b) Mi kezdődött el akkor, amikor a „kijelölt idő” lejárt? c) Mi a történészek véleménye 1914-ről? (Lásd a 29. oldalt.)

¹¹ Már évtizedekkel előre ismert volt, hogy ennek az időnek 1914-ben kell bekövetkeznie, a Dániel 4:10–17-ben (4:13–20, Károli) közölt „hét idő” nagyobb beteljesedésének végén. * Ennek igazi jelentőségét csak a rákövetkező években értették meg fokozatosan. A bibliakutatók megfigyelték, hogyan bontakoznak ki szemük előtt a kombinált jel részletei, amelyről Jézus azt mondta, ez jelzi majd a Királyság-hatalomban való mennyei jelenlétét. Nyilvánvaló lett előttük, hogy valóban beléptek a „dolgok rendszere” végidejébe, és Krisztus 1914-ben elkezdte királyi uralmát. Azt is felismerték, hogy e gonosz  világ vége még annak a nemzedéknek idején belül eljön, amely látta ezeknek az eseményeknek a kezdetét.

ÉSSZERŰEK-E VÁRAKOZÁSAID?

12. Milyen téves várakozások nehezítik meg egyesek számára, hogy helyes következtetésekre jussanak? (Máté 24:26, 27; János 14:3, 19).

¹² Egyesek, akik tisztában vannak a Jézus próféciái alapján beteljesedő tényekkel, nehezen tudják elfogadni az ezekből levonható következtetést. Miért? Mert valami mást várnak. Azt tanulták, hogy Krisztus második eljövetele látható lesz, és az emberek akkor tömegesen megtérnek. Az első században is az történt, hogy a zsidók olyasmit vártak, ami nem vált valóra. Azt remélték, hogy a Messiás majd oly nagy hatalommal jön el, hogy azonnal megszabadulnak a rómaiak igájától. E téves várakozáshoz ragaszkodva, elvetették Isten tulajdon Fiát. Milyen oktalanság lenne ismételten ugyanilyen hibába esni most, amikor Krisztus királyi hatalomban jelen van! Mennyivel jobb lenne meggyőződni arról, mit tanít valóban a Biblia!

13. Milyen eseményekkel hozza kapcsolatba a Biblia Krisztus jelenlétét?

¹³ A Biblia azt tanítja, hogy Krisztus ellenségei között kezdi meg uralmát (Zsoltárok 110:1, 2). Utal arra is, hogy Krisztus királyi hatalma megkezdése után Sátánt és démonait kiűzi a mennyből és leveti őket a föld szomszédságába; ez a földön a megnövekedett problémák időszakát idézi elő (Jelenések 12:7–12). Ez alatt az idő alatt fokozott mértékben prédikálják a Királyság üzenetét, hogy az embereknek lehetőségük legyen lépéseket tenni túlélésük érdekében (Máté 24:14; Jelenések 12:17). De vajon világméretű megértéshez vezet majd ez? Ellenkezőleg, a Biblia azt mondja, hogy olyan pusztulás fog bekövetkezni, amilyenhez fogható még nem volt a történelemben. Bár az emberek fizikai szemükkel sohasem fogják meglátni a megdicsőített Jézus Krisztust, mégis mindazok, akik nem készek elismerni Krisztus királyi  jelenlétére utaló tényeket, kényszerítve lesznek „meglátni”, hogy ő az, aki a jövendölések szerint, elhozza a pusztulást rájuk (Jelenések 1:7; Máté 24:30; vö. 1Timótheus 6:15, 16; János 14:19).

14., 15. Miért nem ad okot az 1914 óta eltelt 70 év annak kétségbe vonására, hogy csakugyan az „utolsó napokban” élünk?

¹⁴ Vajon az a tény, hogy 1914 óta már 70 év eltelt, nem ad okot arra, hogy kétségbe vonjuk azt, hogy attól az évtől kezdve valóban az „utolsó napokban” élünk és Krisztusnak ítéletvégrehajtói eljövetele közel van? A legkevésbé sem! Azokról, akik a „jel” beteljesedését kezdettől, 1914-től fogva várják, Jézus azt mondta: „Bizony, mondom nektek, semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, ameddig mindezek megtörténnek” (Márk 13:30). Élnek még e nemzedékhez tartozók, jóllehet számuk gyorsan csökken.

¹⁵ Tagadhatatlan, hogy a statisztikai adatok alapján az átlag életkor — világméretekben — csak 60 év, de emberlilliók élnek ennél jóval hosszabb ideig. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint, 1980-ban még közel 250 millió ember élt azok közül, akik 1914-ben is éltek. Ez a nemzedék még nem múlt el. Érdekesség kedvéért, az ENSZ által közzétett adatokból kitűnik, hogy 1980-ban a becslések szerint, 35 000 000 olyan személy élt, akik 1900-ban vagy még régebben születtek. Ez a szám persze rohamosan csökken a hetedik vagy nyolcadik évtized elérése után. Ha ezt Jézus prófétai jelének összes részleteivel egybevetjük, akkor a tények erősen arra mutatnak, hogy a vég nagyon közel van (Lukács 21:28).

16. Hogyan foglaljunk állást tehát?

¹⁶ Nem a közömbösség ideje ez most. Inkább a sürgős cselekvés ideje. Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Legyetek mindig készen, mert abban az órában jön el az Emberfia [Jézus Krisztus], amelyben nem is goldoljátok” (Máté 24:14).

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kiemelt rész a 29. oldalon]

Történészek vélekedése 1914-ről

Az 1914-ben kitört háború méltán kapta az első világháború nevet. Még soha nem folytattak ilyen pusztító háborút a történelem során. A további háborúk csak folytatásai 1914-nek. Figyeljük meg, milyen nyilatkozatok láttak napvilágot ennek a jelentős évnek a következményeiről:

● „A háború nemcsak Európa térképét változtatta meg, és nemcsak forradalmakat indított el, amelyek három világbirodalom pusztulását vonták maguk után, hanem messzemenő közvetlen és közvetett hatást gyakorolt minden területre. A háború után a politikusok és mások is megpróbálták fékezni vagy feltartóztatni a fejleményeket, és olyan normális viszonyokat igyekeztek teremteni újra, mint amilyenek 1914 előtt voltak. De ez lehetetlennek bizonyult! Oly heves és oly hosszan tartó volt a megrázkodtatás, hogy a régi világ alapjaiban omlott össze. Senki sem akadt, aki vissza tudta volna állítani a világ társadalmi rendszerét, eszmevilágát, és erkölcsi alapelveit régebbi mintájára.

. . . Az értékítéletben legalább ilyen jelentős változás ment végbe. Sok területen teljesen új értékítélet alakult ki . . . Nemcsak a fronton harcoló katonák durvultak el vagy váltak közömbösökké az idegen tulajdon iránt. Azonkívül, hogy az illúziók, előítéletek és hamis értékítéletek zöme romba dőlt, ugyanakkor megváltozott az élet és a társadalmi magatartás sok hagyományos normája is. Az értékfogalmak megváltozásával minden úgy tűnt, hogy tovasodródik, mintha semminek sem lenne mély gyökere — ez volt a helyzet pénzügyi vonalon, úgyszintén a nemi erkölcs terén, a politikai elvekkel, valamint a művészet törvényeivel . . .

Főleg gazdasági területen volt megfigyelhető az alapvető bizonytalanság, amely ezt az időt jellemezte. A háború e tekintetben brutálisan szétzúzott egy komplex, rugalmas, és jól kiegyensúlyozott rendszert, amelynek szigorú törvényei és szilárd értékei voltak . . . És ezen a területen sem volt lehetséges a ’normálishoz’ való visszatérés” (Världshistoria — Folkens liv och Kultur, Stockholm 1958, VII. kötet, 421, 422. oldal).

● „Bár egy fél évszázad elmúlt, de a testi és lelki sebek nem tudtak behegedni, amelyeket az első világháború tragédiája hátrahagyott a nemzetekben . . . Olyan nagyfokú volt ez a testi és erkölcsi szenvedés, hogy az, ami megmaradt, merőben különbözött attól, ami volt. A társadalom a maga összességében: az állemrendszerek, az országhatárok, a törvények, a hadseregek, az államközi kapcsolatok, sőt még az ideológiák, a családi élet, a vagyon, az állás, a személyes kapcsolatok, minden alapvetően más lett . . . Az emberiség elvesztette egyensúlyát, és azt mind a mai napig nem találta meg.” — Részlet Charles de Gaulle tábornok 1968-as beszédéből. (Le Monde, 1968. november 12.)

● „1914 óta mindenki, aki tisztában van a világ mai eseményeinek menetével, mélységesen aggódik amiatt, ami sorsszerű, előre meghatározott menetelésnek tűnik egy nagyobb katasztrófa felé. Sok komolyan gondolkodó ember érzi, semmit sem lehet tenni a pusztulás feltartóztatására. Az emberiség olyannak tűnik, mint a görög tragédiának az a hőse, akit a dühöngő istenek vesztébe kergetnek, és ő tehetetlen a sorsával szemben.” — Bertrand Russell, New York Times Magazine, 1953. szeptember 27.

● „A jelen helyzetből visszatekintve, ma világosan látható, hogy az első világháború kitörése vezette be huszadik századunkba — hogy a brit történész, Arnold Toynbee kifejezésével éljünk — a ’bajok korát’, amelyből civilizációnk többé nem tud kievickélni. Közvetlenül vagy közvetve, az elmúlt fél évszázad minden nagyobb megrázkódtatása 1914-re vezethető vissza.” — The Fall of the Dynasties: The Collapse of the Old Order (New York, 1963). Szerző: Edmond Taylor, 16. oldal.

De mivel magyarázható e világrengető eseménysorozat?

Csak a Biblia ad kielégítő magyarázatot erre.

 [Táblázat a 27. oldalon]

1914 — a bibliai időszámítás, és a világ eseményei által megjelölt év

Időszámítás

→ A Biblia jövendölt egy „hét időről”, ami

után Isten a világ feletti uralmat annak

adja, akinek ő akarja (Dániel 4:3–17,

[3:33—4:14, Károli ])

→ A „hét idő” = 2520 év. (Vö. Jelenések

11:2, 3; 12:6, 14; Ezékiel 4:6)

→ A „hét idő” kezdete: i. e. 607 (Ezékiel 21:25–27; Lukács 21:24)

→ A „hét idő” vége: i. sz. 1914.

Jézus Krisztus akkor került trónra a

mennyben, és elkezdett uralkodni

ellenségei között (Zsoltárok 110:1, 2)

Sátán levettetett a mennyből; jaj az

emberiségnek (Jelenések 12:7–12)

Elkezdődtek az utolsó napok (2Timótheus 3:1–5)

Azutolsó napokra megjövendölt események

→ Háború (az 1914-ben elkezdődött első

világháború után a béke soha nem tért vissza)

→ Éhínség (még ma is évente mintegy

40 millió ember hal éhen)

→ Járványszerű betegségek (az orvostudomány

fejlődése ellenére)

→ Földrengések (átlagban huszonötször

gyakoribbak, mint 1914 előtt)

→ Félelem (a bűnözés, a gazdasági összeomlás,

a nukleáris megsemmisülés miatt)

Isten a jelenlegi gonosz világot még azelőtt pusztítja el, mielőtt az 1914-es nemzedék elmúlna (Máté 24:3–34; Lukács 21:7–32)