22. fejezet

Ne sóvárogj a hátrahagyott dolgok után!

1. a) Milyen áldások előtt állnak közvetlenül Isten hűséges szolgái? b) Mit tesznek mégis ezek?

A BIBLIAI jövendölés teljesülése félreérthetetlenül azt mutatja, hogy a dolgok csodálatos isteni új rendjének küszöbén állunk. A gonosz világ hamarosan elmúlik, és vele együtt az általa okozott szívfájdalom, csalódottság, és bánat is. A föld Paradicsommá változik, ahol az igaz Isten imádói örökké tökéletes emberi életnek fognak örvendeni. Ígéreteinek kétségtelen bizonyítékaként így szólt Jehova János apostolhoz: „Írd meg, mert e szavak megbízhatóak és igazak!” (Jelenések 21:1–5). És bármennyire furcsának is tűnik, akadnak olyanok, akik bár ismerik ezeket az igazságokat, mégis visszatérnek annak a világnak életmódjához, amelyet Isten hamarosan meg fog semmisíteni. Mennyire szomorú! De miért teszik ezt?

2. a) Mit kell tennie annak, aki az igazságot megismerte, hogy ezt a sorsot elkerülje? b) Milyen gondolatok keríthetik hatalmába azt, aki nem teszi ezt meg, és mi lesz a következménye?

² Amikor először hallottak Isten Királyságának jó híréről és megtudták, mit fog ez valóra váltani, örömmel fogadták a jó hírt. De fontos, hogy ezt követően keresztényi érettségre törekedjenek, egyre jobban meg kell érteniük Isten Szavát, és igyekezniük kell egyre inkább érvényre juttatni azt életükben (Zsidók 6:1, 11, 12). Ha valaki értékelés hiánya miatt elmulasztja ezt megtenni, akkor azt sem fogja drága kiváltságnak tekinteni, hogy Istent szolgálhatja. Az ilyen személy  türelmetlenül vár Isten megígért fizikai áldásaira, de figyelmen kívül hagyja a szellemi növekedés szükségességét, és az Isten által ránk bízott prédikáló és tanítványképző munkában való részvétel fontosságát. Arra szentel majd egyre több időt, hogy az anyagiakat előteremtse, és hogy „szórakozási” igényét kielégítse. A szellemi érdekek második helyre szorulnak. A világba való visszacsúszása nem egyszerre, hanem fokozatosan, apránként megy végbe (1Timótheus 6:9, 10).

3. a) Miért veszélyes olyan barátokat választani, akik nem imádják Jehovát? b) Hogyan kerülhet valaki könnyen ilyen személyek társaságába kikapcsolódás alkalmával?

³ Lehet, hogy azt mondja valaki, szeretne életben maradni és szeretne az „új földön” olyan világban élni, ahol igazságosság uralkodik. De a társaságának megválasztása összhangban van-e szándékával? Természetesen a mindennapi életben elkerülhetetlen az érintkezés olyan emberekkel, akik nem szolgálják Jehovát — például a munkahelyen, az iskolában, vásárláskor, sőt még otthon is. De milyen kapcsolatot választunk a munkaszünetekben, az iskola előtt és után, ha barátokat hívunk fel vagy látogatunk meg, valamint a kikapcsolódás idejében? Valóban ezen múlna az egész? A Biblia így figyelmeztet: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33). De mi számít „rossz társaságnak”? Csakugyan olyan nagy jelentősége vann annak, hogy bizonyos személyek nem imádják Jehovát, hogy egyszerűen azt teszik, amit saját maguk jónak látnak? A már eddig tanult igazságok alapján tudjuk, hogy az ilyen személyek nem élik túl Armageddont és nem lesznek az „új föld” részei. Mindazok, akik barátaik megválasztásánál figyelmen kívül hagyják Jehova irányadó mértékeit, hamarosan ismét abban a világban találják magukat, amelyet egyszer, úgy gondolták, otthagytak. De ha megszívleljük a Szentírásban  feljegyzett figyelmeztetéseket, azok megóvhatnak attól, hogy ilyen utat válasszunk (1Korinthus 10:11).

„MEGÍRTÁK A MI FIGYELMEZTETÉSÜNKRE”

4. a) Milyen életet éltek az izraeliták József halála után? b)  Miért csatlakozott hozzájuk egy „hatalmas egyveleg” nép, amikor elhagyták Egyiptomot? c) Hogyan teljesült ez a prófétai dráma napjainkban?

⁴ Micsoda megkönnyebbülést érezhettek az izraeliták, amikor Jehova megszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból. József halála után bekövetkezett kegyetlen elnyomást joggal érezhették úgy az izraeliták, mintha olvasztókemencébe vetették volna őket (2Mózes 1:13, 14; 5Mózes 4:20). De Jehova tíz csapással sújtotta Egyiptomot. Vitathatatlanul nyilvánvalóvá lett, hogy különbség van az igaz Isten és Egyiptom istenei között. Egyiptomból való távozásuk idején egy hatalmas nem-izraelita „egyveleg nép” is velük tartott, hasonlóan a mai „nagy sokasághoz”, amely elszakadt a világtól és a szellemi izraeliták maradékához csatlakozott (2Mózes 12:38). De mi történt a táborban, röviddel a kivonulás után?

5. a) Milyen értelemben „tértek vissza” Egyiptomba nem sokkal szabadulásuk után? b) Hogyan történhetett ez meg?

⁵ István, Krisztus egyik tanítványa erről ezt mondta: „Szívükben visszatértek Egyiptomhoz.” Pedig csak néhány hónap telt el megszabadításuk után (Cselekedetek 7:39, 40). Hogyan mutatkozott ez meg? Úgy, hogy egyiptomi szokás szerint aranyborjút készítettek, és kijelentették, hogy ’Jehovát ünneplik’. Valóságban az egyiptomiakat utánozták (2Mózes 32:1–6). Jehovának felettébb nem tetszett a dolog. Eljárásuk teljesen ellentétben volt a Sinai-hegyen adott Törvénnyel. Több ezren vesztették el életüket. Hogyan történhetett meg ilyen dolog? Jóllehet ismerték Jehova parancsait, de szívükben nem értékelték kellően, és azt se, hogy az igaz Isten vezeti őket.

6. a) Miről gondoskodott Jehova számukra a pusztában? (1Korinthus 10:3, 4). b) Miért kezdtek egyesek azután sóvárogni, amiben Egyiptomban volt részük?

 ⁶ Amikor Egyiptomból kijöttek, az izraeliták is, de a velük tartó „vegyes nép” is jól tudta, hogy helyesen cselekedtek. De aztán eltelt egy év, és még mindig nem érkeztek el az Ígéret földjére és még nem találtak otthont a „tejjel és mézzel folyó” országban. Fizikai táplálékban nem volt hiányuk, és különösen szellemi vonatkozásban nem szenvedtek semmi hiányt. A felhő- és tűzoszlop állandóan bizonyítékul szolgált arra vonatkozóan, hogy Jehova vezeti őket. A Vörös-tengernél és a Sinai-hegynél láthatták Jehova hatalmának félelmet keltő jeleit. A Törvényszövetség révén szellemi táplálékban és felüdülésben részesültek. Sok mindenre felhívta a figyelmüket, hogy mit kell személyesen megtenniük; mert megmutatta nekik, milyen vonatkozásban kell magatartásukat, gondolkodásukat és indítékaikat megváltoztatniuk, hogy elnyerjék Jehova tetszését. De ahelyett, hogy elismeréssel adóztak volna azért, amit Jehova értük tett, vágyakozni kezdtek olyan testi dolgok után, amiben Egyiptomban volt részük. Ez az önző vágy sok ember romlásához vezetett (4Mózes 11:4-6, 31–34).

7. a) Miért beszéltek az izraeliták arról, hogy visszatérnek Egyiptomba, amikor a kémek visszatértek jelentéseikkel? b) Mi lett ennek az eredménye? (Zsidók 3:17, 19).

⁷ Nem sokkal ezután Mózes férfiakat küldött ki az Ígéret földjének kikémlelésére. Amikor visszatértek, egybehangzóan állították, hogy az valóban „tejjel és mézzel folyó ország”. De a kémek közül tízen megrémültek az ország lakóitól és megerősített városaiktól. Nem bíztak teljes szívvel Jehovában és félelmet keltettek a többi izraelitában is. Gondolataik ismét visszatértek Egyiptomhoz, és visszafordulásukat tervezgették. Hitetlenségük miatt az egész húsz éven felüli nemzedék meghalt a pusztában és sohasem lépett be az Ígéret földjére (4Mózes 13:27-33; 14:1–4, 29).

8. a) Mit kellett Lótnak és családjának tennie, hogy elkerülhessék a pusztulást Sodoma elpusztításakor? b) Miért vált sóoszloppá Lót felesége? c) Milyen figyelmeztetést tartalmaz ez a mi számunkra?

 ⁸ Több mint 400 évvel korábban hasonló esemény más összefüggésben került megvilágításra. Ábrahám unokaöccse, Lót, Sodomában, ebben az erkölcsileg romlott, de jólétnek örvendő városban telepedett le. Sodoma és a környéki városok erkölcstelensége oly fokra süllyedt, hogy Jehova elhatározta a város elpusztítását, hogy az soha többé fel ne épülhessen. Angyalait elküldte Lóthoz és háza népéhez, hogy megmentse őket. Amikor Lót figyelmeztette leendő vejeit, azoknak „úgy tűnt, mintha tréfálna”. De szó sem volt tréfáról. Pirkadatkor az angyalok unszolták Lótot és családját, hogy sűrgősen hagyják el a várost, és figyelmeztették őket, hogy menekülés közben még csak hátra se tekintsenek. Életük az engedelmességüktől függött. Lót és két lánya szót fogadott és életben maradt. De Lót felesége szemmel láthatólag nem tudott belenyugodni a hátrahagyott anyagi dolgok elvesztésébe, és hátra-hátra pillantott. Emiatt életét vesztette, sóoszloppá változott. Vajon megszívleljük-e személyesen ennek az esetnek a jelentését? Azért, hogy el ne tévesszük ennek a fontosságát, Jézus Lót feleségét is belefoglalta a napjainkra vonatkozó figyelmeztetésébe, amikor azt mondta, sűrgősen meneküljünk ki e régi rendszerből. Óvott attól, hogy anyagi dolgok miatt túlzottan aggodalmaskodjunk, majd röviden és nyomatékosan ezt mondta: „Emlékezzetek Lót feleségére!” (1Mózes 19:12–26; Lukács 17:31, 32). Mi oltalmazhat meg minket attól a csapdától, amelynek az izraeliták és Lót felesége áldozatul estek?

„VÁGYAKOZZUNK EGY JOBB HELY UTÁN”

9. Mi a hit, és hogyan ápolhatjuk azt?

⁹ Erősítenünk kell hitünket az előttünk álló dolgokkal, nehogy engedjünk a kívánságnak és hátra tekintsünk. A  Zsidók 11:1. verse a hitet így határozza meg: „A hit a remélt dolgok biztos várása és a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása.” A hit tehát — a hitellevélhez hasonlóan — biztosíték vagy garancia arra, hogy birtokába kerülünk Isten ígéreteinek. A hit erős bizonyítékokra támaszkodik, ezért joggal és meggyőződéssel hihetjük azt is, amit fizikai szemünkkel nem tudunk látni. A hit nem a hiszékenység s távol áll attól, hogy mindent elhiggyen, ami szépen hangzik. Ahhoz, hogy igazi hitünk legyen, törekednünk kell arra, hogy a hit alapját képező tényekről személyesen is megbizonyosodjunk. Alaposan át kell gondolnunk azt is, hogyan érintik a tanultak saját életünket, és a szívünkben valódi értékelést kell kifejlesztenünk azok iránt.

10. a) Hogyan bizonyította be a hitét Ábrahám, és mennyi ideig? b) Honnan tudhatjuk, hogy helyesen járt el?

¹⁰ Ábrahámnak ilyen hite volt. Amikor Jehova megparancsolta Ábrahámnak, hogy hagyja el a káldeai gazdag Ur városát és költözzön a távoli Kánaánba, egy olyan országba, amelyet azelőtt sohasem látott, ő nem késlekedett. Ott idegenként élt anélkül, hogy biztonsága érdekében bármelyik „városkirálysághoz” fordult volna. „Várta a szilárdan meagalapozott várost [Jehova messiási Királyságát], amelynek tervezője és alkotója az Isten.” Ha vágyódott volna a káldeai élet után, biztos visszatért volna. Ehelyett „jobb hely után vágyott, olyanra, amely a mennyhez tartozik (Zsidók 11:8–16). Ábrahám nemcsak néhány évig, mondjuk tíz–húsz évig vágyakozott a „jobb hely” után, hanem ez a vágy élt benne egészen a haláláig, ami Ur városának elhagyása után még száz vagy több mint száz év múlva következett be. Nem csupán mondta, hogy hisz Istenben, a cselekedeteivel be is bizonyította azt. Ezért a jutalom is biztos számára. Feltámadása oly biztos, hogy Jézus ezt mondta: ’Ábrahám él Isten számára’ (Lukács 20:37, 38; Jakab 2:18).

11. Hogyan bizonyította be hitét Izsák és Jákób?

 ¹¹ De mit mondhatunk Ábrahám fiáról, Izsákról és Izsák fiáról, Jákobról? Ők nem ismerték, milyen volt az élet Káldea földjén, de nem is volt szükség arra, hogy megtudják, milyen élet volt az. Amikor szüleiktől meghallották, mit ígért Jehova, a szívükbe zárták azt. Ugyanúgy hittek, mint Ábrahám. Ők is „jobb hely” után vágyakoztak. És Istennek nem kellett szégyenkeznie miattuk (Zsidók 11:9, 16, 20, 21; 1Mózes 26:24, 25; 28:20–22).

12. Mi juttatta Ézsaut és Dinát nehéz helyzetbe?

¹² Jákob testvére, Ézsau, ezzel szemben nem becsülte a szellemi dolgokat. Olyan nőket vett feleségül, akik nem Jehovát imádták. Egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát, ami azt tükrözte, hogy nem becsülte a szent dolgokat (1Mózes 25:29–34; 26:34, 35; Zsidók 12:14–17). Olyan ember volt, akinek azonnal ki kellett elégítenie testi vágyait. Jákob leánya, Dina is nehéz helyzetbe került. Miért? Mert szívesen ’kereste az ország [pogány] leányaival való barátkozást’ (1Mózes 34:1, 2).

13. a) Mit várhatnak azok, akik ma e világhoz tartoznak? b) Mi óv meg attól, hogy visszaforduljunk a világhoz?

¹³ Ha Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz hasonlóan mi is „egy jobb hely”, Isten messiási Királysága alatti élet elnyerésére vágyakozunk, akkor nem engedjük meg, hogy bármi is visszahúzzon a világba. Ne felejtsük el, a világ nem nyújt biztos jövőt. „Aki (azonban) Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké.” És milyen gazdag, megelégedett élet lesz ez! (János 2:17).

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 172. oldalon]

Emlékezzetek Lót feleségére!