Pusztulásra vagy túlélésre megjelölve?
12. fejezet
Pusztulásra vagy túlélésre megjelölve?
1. Milyen kérdések megvizsgálására buzdít ez a bekezdés?
A MAI vallásos helyzet azt követeli tőlünk, hogy kimutassuk, mi van a szívünkben. Valóban szeretjük Jehovát és útjait, vagy nem? Hasonlítunk-e Fiára, Jézus Krisztusra, akiről ezt olvassuk: „Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget”? (Zsidók 1:9). Készek vagyunk-e ezt nyíltan kifejezésre juttatni, hogy mások is lássák, hol foglaltunk állást? A Jéhuról és Jonadábról, Rékáb fiáról szóló bibliai történet segít abban, hogy tisztán lássuk helyzetünket.
2. Ki volt Jéhu és Jonadáb?
2 Az i. sz. tizedik században Jéhut kenték fel királlyá a tíz törzsű Izrael felett, amelynek fővárosa Szamária volt. Ő azt a megbízatást kapta Istentől, hogy irtsa ki a gonosz Akháb királyi házának tagjait, beleértve Jezabelt is, aki a Baál-kultuszt meghonosította Izraelben, és igyekezett eltörölni Jehova imádatát. A kenita (tehát nem izraelita) Jonadáb kétségtelenül tudott Jéhu megbízatásáról, amikor találkozóra ment Jéhu elé. De mennyire volt erős Jonadáb szeretete Jehova iránt? Kész lesz-e nyíltan is színt vallani és meggyőződéssel kiállni Jehova, az igaz Isten imádata mellett?
„ŐSZINTE SZÍVVEL VAGY-E ÉNIRÁNTAM?”
3. Hogyan juttatta kifejezésre nyílt állásfoglalását Jonadáb Jehova imádatával kapcsolatban?
3 Amikor a két férfi kölcsönösen üdvözölte egymást, Jéhu egyértelmű állásfoglalásra szólította fel Jonadábot. „Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad?” Jonadáb habozás nélkül válaszolt: „Igen.” „Ha így van, add a kezed!” — válaszolta Jéhu. Ezután Jonadábot felsegítette harci szekerébe, és ezt mondta: „Tarts velem, és lásd meg, hogy nem tűröm a versengést Jehovával szemben!” Jonadáb nem húzódott félénken vissza (2Királyok 10:15, 16; vö. 5Mózes 6:13–15).
4., 5. a) Hogyan érte el Jéhu, hogy a Baál-imádók felismerhetők legyenek? b) Milyen akcióba kezdett ezután Jéhu, és hol állt Jonadáb? c) Hogyan érint a Baál-imádók megsemmisítéséről szóló feljegyzés?
4 Szamáriába érkezve, Jéhu parancsot adott, hogy minden Baál imádó egyértelműen azonosítsa magát. Felszólították Baál összes prófétáit, papjait és imádóit, hogy Baál házában vegyenek részt egy nagy áldozatbemutatáson. Bejelentették, hogy életével játszik az, aki nem jelenik meg. Jéhu intézkedett, hogy minden Baál-imádó külön ruhát kapjon, hogy egyértelműen fel lehessen ismerni őket. Aki azt állította, hogy Jehovát is imádja, ki kellett nyilvánítania, kit imád a valóságban. Úgy látszott, eljött a nagy óra Baál és a hamis isten, Sátán számára, akit a valóságban Baál képviselt.
5 Jehova igaz imádóinak semmi keresnivalójuk nem volt ott. Még egyszer át kellett kutatni a helyet, hogy biztosan csak a Baál-imádók legyenek ott. Csak ezután kezdődhetett a szertartás. Ezalatt kint Jéhu emberei készen álltak arra, hogy Jéhu jelére akcióba lépjenek. „Vágjátok le őket! Egyet se szalasszatok el közülük” — hangzott Jéhu parancsa. Minden Baál-imádót megöltek. Baál házát pedig lerombolták. „Így pusztította ki Jéhu Baált Izraelből.” Jonadáb mindvégig ott volt Jéhu oldalán, és szemtanúja volt az eseményeknek (2Királyok 10:18–28). Te hogyan reagálsz személyesen erre az eseményre? Jóllehet egyikünk sem örül mások halálának, még a gonosz emberek halálának sem, de megértjük-e, miért volt erre szükség, és miért jegyeztetett fel számunkra a Bibliában? (Vö. Ezékiel 33:11.)
6. a) Hogyan fog a Nagy-Babilon elpusztulni? b) Hogyan fejezte ki Jézus, földönlétekor, hogy nem tűr el rivalizálást Jehovával?
6 Ez a beszámoló nem jogosít fel arra, hogy leromboljuk vallásos csoportok épületeit, vagy elpusztítsunk embereket, akik hamis imádatot gyakorolnak. Jehova nem a jelenkori tanúit, hanem a megdicsőített Jézus Krisztust, a nagyobb Jéhut bízta meg az igazságos ítélet végrehajtásával. A mennyei Király oly módon semmisíti meg a hamis vallás világbirodalmát, hogy az egyesült politikai hatalmaknak megengedi a Nagy-Babilon iránti gyűlöletüknek kinyilvánítását (Jelenések 6:2; 17:16; 19:1, 2). Jézus, földönlétekor, nem volt hajlandó egyetlen imádati aktust sem végezni az Ördög tiszteletére. Elítélte azt, hogy az emeberek Jehova Szavát emberi hagyományok kedvéért figyelmen kívül hagyják és Isten imádatát üzleti nyerészkedésre használják fel. Nem tűrt el rivalizálást Jehovával (Lukács 4:5–8; Máté 15:3-9; 21:12, 13).
7. a)Milyen ismertetőjegyei vannak a mai Baál-kultusznak? b) Miért tűri el ezeket Krisztus mint Király?
7 Miért engedi meg akkor az ellenségei között uralkodó Krisztus a jelenkori Baál-kultusz látszólagos virágzását? Miért hagyja, hogy az emberek szemmel láthatólag büntetlenül tiszteljék a dolgok e rendszerének istenét, és figyelmen kívül hagyják Jehova követelményeit? Miért tűri el, hogy úgy tegyenek, mintha Isten nem kifogásolná erkölcstelen viselkedésüket, anyagias életmódjuk dicsőítését, a spiritiszta szokások gyakorlását, annak ellenére, hogy kereszténynek vallják magukat; és a babiloni tanításokat, amelyet úgy állítanak be, mintha az az Isten szava lenne? A régi idők drámájából megtudhatjuk, hogy mindezt azért engedi meg, hogy az embereket próbára tegye, és nyíltan kifejezhessék, kit imádnak, miáltal rászolgálnak a megmentésre, vagy a pusztulásra.
8. Milyen komoly kérdést kell feltenni önmagunknak?
8 Hogyan döntöttél te? Elhagytál-e minden olyan szokást, amely téged a modern Baál-kultusszal azonosíthatna? Elhatároltad-e magad a világtól és állást foglaltál-e Jehova mellett mint az ő egyik igaz imádója? (2Korinthus 6:17).
9. a) Ha igazán szeretnénk Jonadábhoz hasonlítani, mit fogunk tenni? b) Hogyan hangsúlyozzák ki a felsorolt íráshelyek ennek fontosságát?
9 Jonadáb mint Jehova nem-izraelita imádója, a „más juhokat” árnyékolta elő, akik a földi örök élet várományosai és akiknek egybegyűjtése most van folyamatban. Vissza tükrözöd-e Jonadáb szellemét? Kész vagy-e nyíltan kiállni a nagyobb Jéhu és a földön élő felkent követői mellett, akik hirdetik „a mi Istenünk bosszúállásának napját”? Részt veszel-e velük ebben a sürgős munkában? (Ésaiás 61:1, 2; Lukács 9:26; Zakariás 8:23). Kizárólagos önátadást tanúsítasz-e Jehova iránt, nem engedvén meg, hogy szívedben más foglalja az ő helyét? (Máté 6:24; 1János 2:15–17). Azt bizonyítja-e az életed, hogy a vele való kapcsolat a legértékesebb számodra, és minden mást ennek rendelsz alá? (Zsoltárok 37:4; Példabeszédek 3:1–6).
VISELED-E A JELET?
10. Hogyan tűnik ki a Bibliából, hogy csak Jehova imádói maradnak életben?
10 Súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy elegendő, ha az ember megpróbál „tisztességesen” élni, és tartózkodik azoktól a vallásszervezetektől, amelyek tevékenységét Isten Szava egyértelműen elítéli. Akik a túlélésben és az ’új földön’ való életben reménykednek, félreérthetetlenül ki kell nyilvánítaniuk, hogy Jehovát imádják (Jelenések 14:6, 7; Zsoltárok 37:34; Joel 2:32). Ilyen tartalmú üzenetet kapott Ezékiel próféta egy látomásban, mielőtt Jeruzsálem i. e. 607-ben elpusztult.
11. a) Ecseteld az Ezékiel 9:1–11-ben feljegyzett látomást. b) Mi volt a túlélés feltétele?
11 Ezékiel hallotta, hogy Jehova maga elé idézte azokat, akiket megbízott a hűtlen Jeruzsálem és lakóinak az elpusztításával. Látomásában hat, zúzóeszközzel felszerelt férfit, valamint egy gyolcsruhába öltözött férfit látott, titkári tintatartóval a csípőjén. Először a gyolcsruhás férfinak szólt Jehova: „Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy ismertetőjelt azoknak a férfiaknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.” Majd a hat másiknak szólt: „Menjetek utána végig a városon, és öldököljetek! Ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek! Öreget, ifjat, kisgyermeket és nőket öljetek — a teljes pusztulásig! De azokhoz a férfiakhoz ne nyúljatok, akiken a jel van! Az én szentélyemnél kezdjétek el!” Ezékiel látomásban látta az ezt követő pusztítást, amely olyan alapos volt, hogy úgy látszott, szinte az egész Izrael elpusztult (Ezékiel 9:1–11). Mi volt akkor a túlélés feltétele? Egy jel, amelyet a homlokra helyezett a titkári tintatartót viselő férfi.
12. a) Milyen utálatosságok miatt „nyögtek és sóhajtoztak” a megjelöltek? b) Miért utálta Jehova ezeket a dolgokat?
12 Csak azok a személyek kapták meg a túlélés jelét, akik ’nyögtek és sóhajtoztak’ a Jeruzsálemben elkövetett „utálatosságok” miatt. Mik voltak ezek az „utálatosságok”? Ezékiel ötöt sorol fel: 1. A „féltékenység jelképe” Jehova benső udvarának bejáratánál. Akármilyen volt is a formája, úgy tisztelték, ahogy az izraeliták csak Jehovát tisztelhették volna (1Királyok 14:22–24). 2. Csúszó-mászók és vadállatok falba vésett képei, melyek előtt tömjénáldozatot mutattak be a templom belső pitvarának egy elkülönített részében. 3. Az asszonyok siratták Tammuz isten halálát. Tammuz volt a Jehova ellen lázadó Nimród másik neve (1Mózes 10:9). 4. Férfiak felháborító tiszteletlenséget tanúsítottak, amikor Jehova templomának hátat fordítottak, és kelet felé leborultak a nap előtt (5Mózes 4:15–19). 5. És egy nem kevésbé szégyenletes dolog volt, hogy az emberek erőszakkal töltötték be az országot és egy „gyökérhajtást”, feltehetőleg egy szex jelképet tartottak Jehova orra alá. Megérted már, miért utálta meg Jehova őket? (Ezékiel 8:5–17).
13. a) Fejtsd ki, hogy milyen jelenkori szokások hasonlíthatók azokhoz az „utálatosságokhoz”? b) Te hogyan vélekedel ezekről a szokásokról?
13 Mit érzel te személyesen, a kereszténység mai szokásaival kapcsolatban, amelyek ezekkel az „utálatosságokkal” azonosíthatók? 1. Sok templomukban találhatunk szobrokat és képeket, amelyek előtt az emberek leborulnak és ott imádkoznak, jóllehet a Biblia óva int az ilyen cselekedettől (1Korinthus 10:14; vö. 2Királyok 17:40, 41). 2. Elfogadja azt az irányzatot, amely szerint az emberek az állatvilágból származnak, nem Istentől lettek teremtve. Ezenkívül állat és madár ábrázolásokat használnak nemzeti jelképekként, és ezek előtt szent áhítattal hódolnak. 3. Vallásos imádatukban a kereszt kiemelkedő szerepet kap, holott ősidők óta ez Tammuz isten vallásos szimbóluma, és a Nimród szellemét tükröző véres háborúkban az elesett hősökért gyászszertartást tartanak. (Vö. még János 17:16, 17.) 4. Hátat fordít annak, amit Isten Szava mond, és előnyben részesíti a modern tudomány és emberi bölcselet nyújtotta „felvilágosodást” (1Timótheus 6:20, 21; vö. Jeremiás 2:13). 5. És mintha ez még mind nem lenne elég, a különböző területeken forradalmakat támogat, és engedékeny magatartást tanúsít a nemi erkölcstelenség iránt, egyidejűleg azonban azt állítja, hogy Isten nevében szól (2Péter 2:1, 2). Egyes emberek szerint, ezek „liberális” irányzatoknak tekinthetők. Lehet, hogy nem azonosulnak mindegyikkel, de talán egyesekben részt vesznek, vagy legalábbis elnézők irántuk. Mit gondolsz az olyan istengyalázó szokásokról, amelyek az embereket eltávolítják az emberiség Teremtőjétől?
14. Miért nem jelenti feltétlenül az életben maradást az, ha valaki kiábrándult a vallásból?
14 Sokan kiábrándultak a vallásukból és nem mennek a templomba. Erősen nyugtalanítja őket a világban tapasztalt erőszakosság és becstelenség. De ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy viselik a túlélés jelét. A ’titkári tintatartót’ viselő férfi kell hogy megjelölje őket. A tények azt mutatják, hogy a „hű és értelmes rabszolga” osztály végzi ma ezt a megjelölő munkát (Máté 24:45–47).
15. a) Mi a jel? b) Hogyan kapja meg valaki?
15 Mindazoknak, akik az isteni helyeslés jelét szeretnék viselni, el kell fogadniuk azt az útmutatást, amelyről Jehova e „szolga” osztályán keresztül gondoskodik, és Jehova igaz imádóivá kell lenniük. Nem lehetnek olyanok, akik csak szájjal tisztelik Jehovát, de a valóságban a világ útjait járják (Ésaiás 29:13, 14; 1János 2:15). Jehovát és irányadó mértékeit kell szeretniük, miközben mély megütközést kelt bennük, valósággal ’sóhajtozást és nyögést’ a tanítások és szokások, amelyek Isten nevére gyalázatot hoztak. Nem betű szerinti tollal írt jelt kapnak a homlokukra. De ha valaki a jelképes ismertetőjellel rendelkezik, ez mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy ő önátadott és alámerítkezett keresztény, aki az Efezus 4:24-ben leírt „új egyéniséget” öltötte magára. Élő hitük van. Nyilvánosság előtt, de a magánéletükben is azt kívánják cselekedni, amivel tiszteletet szerezhetnek Jehova nevének. Nemcsak azoknak kell viselniük ezt a jelet, akik kijöttek a kereszténységből, hanem azoknak is, akik származásukra való tekintet nélkül, mint felkent osztály társai, azt remélik, hogy az „új föld” túlélői között lesznek.
16. Miért fontos ez a látomás különösen a gyermekek és a szüleik számára?
16 Különösen jelentős az a tény, hogy Jehova ítéletvégrehajtói azt a parancsot kapták, hogy kor, nem, nőtlen vagy házas állapot nem ok arra, hogy megkíméljenek valakit, aki Jehova ellen vétkezett. A házasoknak személyesen kell viselniük a jelet, ha oltalomban kívánnak részesülni. Ha a szülők ellenzik, hogy gyermekeik ilyen jelet kapjanak, vagy ha elmulasztották őket Jehova szolgáiként nevelni, akkor nekik kell a felelősséget viselniük gyermekeik sorsáért. Bár az istenfélő szülők engedelmes gyermekeit Jehova „szent”-nek tekinti, nem ez a helyzet a lázadó gyermekekkel (1Korinthus 7:14; Zsoltárok 102:28, [102:29, Károli]; Példabeszédek 20:11; 30:17). Ha a gyermekek elég idősek már ahhoz, hogy alámerített keresztények legyenek, de ők nem akarnak eleget tenni az alámerítkezés fontos követelményeinek, akkor koruk miatt nem fognak kíméletben részesülni, függetlenül attól, hogy alámerítettek-e vagy sem. Mennyire fontos tehát, hogy mindenki, akár fiatal, akár öreg, mint Istennek átadott és az ő akaratát cselekvő személy, félreérthetetlenül meg legyen jelölve.
17. Mit tanulhatunk meg itt Jehova könyörületéről?
17 Jehova mély együttérzést tanúsít az emberiség iránt azáltal, hogy elküldi tanúit, figyelmezteti őket a közelgő pusztulásra, és megmutatja nekik a biztonsághoz vezető utat. De pontosan tudja, mit tett a hamis vallás a történelme során és milyen rossz gyümölcsöt termett. Amikor Nagy-Babilon megsemmisül, semmilyen szánalom nem lesz azok iránt, akik ragaszkodnak hozzá. Az eljövendő isteni ítéletvégrehajtás túlélése céljából, a menny és a föld Termtőjének igaz imádóiként kell Jézus Krisztus nyomdokain haladnunk.
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 95. oldalon]
Valóban viseled-e a túléléshez szükséges jelet?
