8. fejezet

Túlélők minden nemzetből

1. Az Ábrahámnak tett mely ígéretből tűnik ki, hogy az emberiség „összes családjá”-nak lehetősége van elnyerni Jehova helyeslését?

JEHOVA szeretettel érdeklődik minden nemzetből és törzsből származó ember iránt. Gondoskodott arról, hogy a föld valamennyi családja élvezhesse helyeslését és áldását. Ábrámnak (Ábrahámnak), Noé fia, Sém leszármazottjának ezt mondta: „Menj ki a te országodból, a te rokonaid közül és a te atyád házából, abba az országba, amelyet én mutatok majd neked; és nagy nemzetté teszlek, megáldalak és naggyá teszem a te nevedet és légy áldássá. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz, és általad bizony áldásban részesülnek a föld összes családjai” (1Mózes 12:1–3; Cselekedetek 7:2–4). „A föld összes családjai” kifejezés bennünket is magában foglal, mindegy, hogy milyen nemzetiségűnek születtünk és milyen nyelvet beszélünk (Zsoltárok 65:2, [65:3, Károli]).

2. a) Milyen tulajdonsággal kell rendelkeznünk Ábrahámhoz hasonlóan? b) Hogyan adta tanújelét e tulajdonságának Ábrahám a Zsidókhoz írott levél 11:8–10 alapján?

² Az a férfi, akinek Jehova ezt az ígéretet tette, a hit embere volt, miként nekünk is hinnünk kell, ha részesülni szeretnénk az itt megígért áldásokban (Jakab 2:23; Zsidók 11:6). Ábrahám hite nem pusztán tétlen hit volt. Hite cselekedetekkel párosult. A hit arra indította, hogy Mezopotámiából elköltözzön és egy soha azelőtt nem látott távoli országba telepedjen le. „Hittel lakott idegen lakosként az ígéret földjén, mintha külföldön élne”, és nem telepedett le egyik ottani városkirályságban sem. „Mert  várta a szilárdan megalapozott várost [Isten Királyságát], amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsidók 11:8–10).

3. Milyen nehéz hitpróbának vetette alá Jehova Ábrahámot Izsákkal kapcsolatban?

³ Amikor Ábrahám 100 éves, Sára pedig 90 éves lett, Jehova csodálatos módon egy férfiúval, Izsákkal áldotta meg őket. E fiúval kapcsolatban igen alaposan ki lett próbálva Ábrahámnak Istenbe vetett hite és Isten iránti engedelmessége. Jehova arra utasította Ábrahámot, vigye magával a már fiúvá serdült Izsákot a Mória-hegyére és ott áldozza fel neki égő áldozatul. Ábrahám kész volt engedelmeskedni, mert hitt abban, hogy Isten képes fiát a feltámadás által újra életre kelteni (Zsidók 11:17–19). Izsák, aki meghajolt apja akarata előtt, ott feküdt már megkötözve az oltáron, Ábrahám pedig, kezében az ölőkéssel, éppen leszúrni készült Izsákot, amikor Jehova angyala közbelépett. A próba elég messze ment ahhoz, hogy bebizonyosodjon, Ábrahám semmitől sem vonakodott, amit Isten kívánt tőle. Ezért Isten megerősítette szövetségét Ábrahámmal, a Biblia következő szavai szerint:

4. Milyen további fontos ígéretet tett Isten ez alkalommal az összes nemzetekből származó emberek számára?

⁴ „’Magamra esküszöm’ — ez Jehova kijelentése —, ’hogy amiért ezt tetted, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, bizony megáldalak és bizony megsokasítom a te magodat, az ég csillagaihoz és a tenger homokszemeihez hasonlóan, és a te magod birtokba veszi ellenségeinek kapuját. A te magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete, mert hallgattál a szavamra’” (1Mózes 22:15–18).

5. a) Mit árnyékolt elő az, hogy Ábrahám késznek mutatkozott fiát feláldozni? b) Hogyan ’mondanak átkot’ egyesek a nagyobb Ábrahámra az 1Mózes 12:3. vers teljesedéseképpen? Mi ennek a következménye? c) Hogyan „áldhatjuk” őt?

⁵ Ha felismerjük, hogy Ábrahám Jehovát, Izsák pedig  Jézus Krisztust szemléltette, akkor megvilágosodik előttünk, milyen személyes jelentősége van számunkra ennek az eseménynek. Voltaképpen attól függ a jövőnk, hogyan viselkedünk Jehova Istennel szemben. Azáltal lett kilátásunk az örök életre, hogy bűneinkért Isten egyszülött Fiát adta áldozatul. Ezt szemléltette Ábrahám esete Izsák feláldozásával kapcsolatban (János 3:16). Az, aki továbbra is ’átkot mond Jehovára’ azáltal, hogy megveti és nem veszi komolyan Isten szeretetteljes szándékait, átok alá kerül, ami örök megsemmisülést hoz számára. (Vö. 1Sámuel 3:12–14; 2:12.) De ha értékeljük ezeket, akkor „áldani” fogjuk a nagyobb Ábrahámot. Hogyan? Úgy, hogy nyíltan elismerjük, hogy minden jó dolog tőle származik, többek között az élet ki nem érdemelt adománya is, Fián keresztül, és másoknak is beszélni fogunk Jehova jóságáról és királyi uralma csodálatos voltáról (Jakab 1:17; Zsoltárok 145:7–13). Ily módon meglesznek az előfeltételei annak, hogy örök áldásban részesüljünk általa.

ÁBRAHÁM MEGÍGÉRT „MAGVA”

6. a) Ki Ábrahám elsődleges „magva”? b) Hogyan nyerhetjük el a tőle jövő áldásokat?

⁶ Az emberiség megáldására vonatkozó intézkedés részeként Jehova tervbe vette egy igazságos mennyei kormányzat felállítását. Jézus Krisztus Ábrahám leszármazottjaként született meg mint legfontosabb utóda, vagyis „magva”, és Jehova rá bízta Királyságát (Galata 3:16; Máté 1:1). Miként Isten Ábrahámnak tett esküjéből kitűnik, Jézus Krisztus által részesülnek áldásban a föld összes nemzetei. Mindent megteszel azért, hogy te is elnyerd ezt az áldást? Bebizonyítod-e életmódoddal, hogy értékeled, mennyire fontos számodra is Jézus életének érted való feláldozása? Alárendeled-e magadat királyi hatalmának? (János 3:36; Cselekedetek 4:12).

7. a) Kik tartoznak még „Ábrahám magvához”? b) Honnan tudjuk, hogy nem mindenki jut a mennybe, aki Istent hűségesen szolgálja?

 ⁷ János apostol prófétai betekintést nyert a mennyei eseményekbe, és e betekintése során látta, hogy a mennyei Sion-hegyén Jézus mellett még mások is voltak. Ezek is „Ábrahám magvát” alkotják. A Jelenések 14:1–5. verséből kitűnik, hogy őket az „emberek közül vásárolták meg”, és számuk 144 000 (Galata 3:26–29). Kik tartoznak közéjük? A Bibliából világosan kitűnik, hogy Isten eredetileg sohasem akart minden jószándékú és igazságos érzületű embert felvinni a mennybe (Máté 11:11; Cselekedetek 2:34; Zsoltárok 37:29). Krisztussal a mennyei Királyságban való részvétel nagyszerű kiváltsága csak egy „kicsiny nyáj”-ra szorítkozik, akik ezer évig fognak vele együtt királyokként és papokként szolgálni (Lukács 12:32; Jelenések 5:9, 10; 20:6).

8. Mikor kezdődött a „kicsiny nyáj” kiválasztása, és meddig tart?

⁸ Hogyan történt a „kicsiny nyáj” kiválasztása? A mennyei Királyságban való részvételre először a test szerinti zsidók kaptak ilyen kiváltságos meghívást. De hitetlenségük miatt nem érte el a teljes 144 000-et. Ezért a meghívás kiterjedt a szamaritánusokra, később az összes nemzetből való emberekre (Cselekedetek 1:8). Krisztus első társörökösei i. sz. 33 pünkösdjén kenettek fel szent szellemmel. E kicsiny nyájhoz tartozók kiválasztása mindaddig tart, amíg az Istentől „elpecsételtek” vagy elismertek száma eléri a 144 000-et. A figyelem ez után azoknak begyűjtésére irányul, akik a földön fognak élni a mennyei Királyság hálás alattvalóiként.

9. a) Milyen kifejezéseket használ a Biblia erre a mennyei osztályra? b) Kiket árnyékoltak elő a test szerinti izraeliták?

⁹ Azokat, akik Krisztussal együtt a mennyei Királyságot öröklik, a Szentírás „választottak”-nak, „szentek”-nek, és „Isten felkentjei”-nek nevezi (2Timótheus 2:10; 1Korinthus 6:1, 2; 2Korinthus 1:21). Csoportként a Biblia  Krisztus „menyasszonya” néven is utal rájuk (Jelenések 21:2, 9; Efezus 5:22–32). Más nézőpontból tekintve pedig Krisztus „testvéreinek” vagy „Krisztus társörököseinek” és „Isten fiainak” nevezik őket (Zsidók 2:10, 11; Róma 8:15–17; Efezus 1:5). Nemzetiségüktől eltekintve, szellemi értelemben ők az „Isten Izraele” (Galata 6:16; Róma 2:28, 29; 9:6–8). Amikor Jehova véget vetett a testi Izraellel kötött Törvényszövetségének, új szövetséget kötött a szellemi Izraellel. De a törvény alatt álló testi Izraellel való eljárásmódja előképe lett sok eljövendő dolognak (Zsidók 10:1). Kiket árnyékolt elő a test szerinti Izrael nemzete, amelyet Jehova „különleges tulajdonul” kiválasztott? A tények a szellemi izraelitákra utalnak, akiket Isten azért választott ki, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak a mennyben. (Vö. 2Mózes 19:5, 6; 1Péter 1:3, 4 és 2:9.) Krisztussal együtt ők alkotják azt az eszközt, amely által áldásban részesül minden engedelmes ember. Ennek felismerése kulcsot ad az egész Biblia megértéséhez.

AKIKET A „MAG” ÁLDÁSBAN RÉSZESÍT

10. Kiket szemléltetnek Jehova nem-izraelita imádói?

¹⁰ Az alatt az idő alatt, amíg Isten megkülönböztetett módon foglalkozott Izrael nemzetével, szeretetében intézkedett, hogy olyan személyek is csatlakozhassanak az izraelitákhoz az igaz imádatban, akiket szívük erre indított. A Biblia figyelemre méltó módon emlékezik meg róluk. Nekik is van jelenkori ellenképük? Igen, valóban van. Sokféle módon szemléltetik azokat, akik nem szellemi izraeliták, hanem egy csodálatos örök élet kilátásában reménykednek mint Isten Királyságának alattvalói. Ők azok, akikről Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy a „föld minden nemzetéből” származó emberek az ő „magva” által áldásban részesülnek (1Mózes 22:18; 5Mózes 32:43).

11. a) Salamon templomának felavatásakor milyen hivatkozás történik erre a csoportra? b) Hogyan csatlakoznak Jehovához az „idegenek” napjainkban, ahogy azt Ésaiás 56:6, 7. verse megjövendölte?

 ¹¹ Isten szándéka mindig az volt, hogy az egész emberiség egyesüljön az igaz imádatban. Salamon az általa épített jeruzsálemi templom felavatásakor, illő módon azt kérte Jehovától, hogy hallgassa meg azoknak az „idegeneknek” az imáját is, akik Izraellel együtt elfogadható imádatot akarnak neki bemutatni (2Krónika 6:32, 33). És az Ésaiás 56:6, 7 szerint megígérte: „Az idegeneket, akik csatlakoznak Jehovához, hogy szolgáljanak neki, szeressék Jehova nevét és a szolgái legyenek . . . elviszem szent hegyemre és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol imádkoznak hozzám . . . Mert az én házamat az imádság házának nevezik minden nép számára.” A jelenkori „idegenek” az itt írtak szellemében most összegyűlnek minden nemzetből, de nem csupán mint puszta szemlélők, hanem mint olyanok, akik maguk is „csatlakoznak Jehovához”. E célból átadják életüket neki, amit vízalámerítéssel szemléltetnek, és szolgálattal bizonyítják be, hogy „szeretik Jehova nevét” és mindazt, amit a neve jelent (Máté 28:19, 20).

12. Hogyan érzékelteti a mózesi törvény, hogy Isten Királysága leendő földi alattvalóinak is ugyanúgy kell alkalmazkodniuk a magasabb irányadó mértékekhez, mint a szellemi Izraelnek?

¹² Jehova tőlük is ugyanolyan hűséget vár el, mint a szellemtől felkent keresztényektől. A mózesi törvény alatt a tiszta imádatra áttért „idegen lakosokra” is ugyanazok a törvények voltak érvényesek, mint Izrael nemzetére (4Mózes 15:15, 16). A köztük levő kapcsolatot nem csupán a megtűrt állapot kellett hogy jellemezze, hanem az igazi szeretet (3Mózes 19:34). Ugyanígy a „jövevények” idegen lakosok által előárnyékolt személyeknek is azon kell fáradozniuk, hogy életüket teljesn összhangba hozzák Jehova követelményeivel és szeretetteljes egységben szolgálják Istent a szellemi Izrael maradékával (Ésaiás 61:5).

13. Milyen részleteket kell az Ésaiás 2:1–4 alapján megszívlelnünk, ha élve szeretnénk bejutni az „új földre”?

 ¹³ Ésaiás próféta által Jehova leírta ezt a „minden nemzetből” származó buzgó sereget, amely ma Jehova imádatának egyetemes házához özönlik. Megjövendölte: „Sok nép megy el és ezt mondják: ’Jertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő megtanít az utaira, és mi az ő ösvényein járunk.’ ” Ilyenformán ’kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják’, és e viszály tépte világban ’hadakozást többé nem tanulnak’ (Ésaiás 2:1–4). Ott látod-e magadat is e boldog seregben? Vajon téged is az a vágy vezérel, hogy megismerd Jehova követelményeit, alkalmazd azokat mindennapi életedben, és többé ne a harci fegyverekben bízzál? Isten megígérte, hogy egy ilyen érzületű nagy sokaság megszabadul majd a „nagy nyomorúságból” és túlélőként részese lesz az ő békés „új földjének” (Jelenések 7:9, 10, 14; Zsoltárok 46:8, 9, [46:9, 10, Károli]).

[Tanulmányozási kérdések]