1. (feltehetően: ’lehelet; hiábavalóság’): Ádámnak és feleségének, Évának a második fia, elsőszülött fiuknak, Káinnak az öccse (1Mó 4:2).

Valószínű, hogy Ábel még élt, amikor már voltak lánytestvérei; a szüleinek a bibliai feljegyzés szerint születtek lányai, bár azok név szerint nincsenek megemlítve (1Mó 5:1–4). Ábel felnőtt férfiként juhpásztor lett, a bátyja pedig földműves (1Mó 4:2).

Bizonyos idő elteltével Ábel felajánlást mutatott be Jehova Istennek. Káin is hasonlóképpen tett. Mindketten abból adtak, amijük volt: Ábel a nyája első elléséből, Káin pedig a termésből (1Mó 4:3, 4). Mindketten hittek Istenben. Kétségtelenül a szüleiktől tanultak róla, és bizonyára tudták, miért kellett mindnyájuknak az Éden-kerten kívül élniük, és miért nem léphettek be oda. Felajánlásuk azt mutatta, hogy felismerték Istentől elidegenedett állapotukat, és tükrözte azt a vágyukat, hogy elnyerjék Isten kegyét. Isten kifejezte, hogy Ábel felajánlása elnyerte a tetszését, Káiné azonban nem. A beszámoló nem tér ki arra, milyen  módon juttatta Isten kifejezésre a helyeslését és a nemtetszését, de annyi bizonyos, hogy az mindkettőjük számára egyértelmű volt. Az ok, amiért csupán Ábel felajánlását fogadta el Isten, a későbbi írásokból derül ki. Pál apostol a hit embereiről szóló felsorolásában Ábelt mint elsőt említi meg a Héberek 11:4-ben, és rámutat, hogy a hite miatt az ő áldozata „értékesebb” volt, mint Káin felajánlása. Vele ellentétben az 1János 3:11, 12 szerint Káin szívállapota rossz volt; az pedig, hogy később elvetette Isten tanácsát és figyelmeztetését, majd pedig előre megfontolt szándékkal meggyilkolta öccsét, Ábelt, csak igazolta ezt.

Bár nem állíthatjuk, hogy Ábelnek bármiféle tudomása is lett volna arról, mi lesz az 1Mózes 3:15-ben olvasható isteni ígéret kimenetele a megígért ’mag’ tekintetében, valószínűleg sokat gondolkodhatott ezen az ígéreten. Arra a meggyőződésre juthatott, hogy vér kiontására van szükség, hiszen valakinek ’a sarkát szét kell zúzni’ ahhoz, hogy az emberiség ismét arra a tökéletes állapotra juthasson, amelyben Ádám és Éva a lázadásuk előtt voltak (Héb 11:4). Ennek fényében az, hogy Ábel a nyája első elléséből mutatott be felajánlást, nagyon is helyénvaló volt, és kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy Isten a helyesléséről biztosítsa. Még ha csak a nyájából is, de Ábel életet ajánlott fel ajándékul az Életadónak. (Vö.: Jn 1:36.)

Jézus úgy beszélt Ábelről, mint az első mártírról, aki a türelmetlen bátyja, Káin által szított vallási üldözés célpontja lett. Azt is mondta Ábelről, hogy ő a „világ megalapítása” idején élt (Lk 11:48–51). A „világ”-nak fordított görög szó a ko ʹszmosz, és ebben a szövegben az emberiség világára utal. A „megalapítás” kifejezés a görög ka·ta·bo·lé ʹ szó fordítása, és betű szerint azt jelenti: ’(mag) ledobás(a)’ (Héb 11:11, Int). A „világ megalapítása” kifejezéssel Jézus nyilván Ádám és Éva gyermekeinek születésére gondolt, mely egyben az emberiség világának létrejötte volt. Pál a keresztény kor előtt élt ’tanúk nagy fellege’ közé sorolja Ábelt (Héb 11:4; 12:1).

Mit jelent az, hogy Jézus vére „jobban beszél, mint Ábel vére”?

Az Ábel hitéről és Istennek az iránta kimutatott helyesléséről szóló beszámoló továbbra is tanúskodik, ezért joggal írták Ábelről, hogy „bár meghalt, mégis beszél” (Héb 11:4). A Héberek 12:24-ben az apostol úgy utal Jézusra, mint ’egy új szövetség közvetítőjére, és a meghintés vérére, amely jobban beszél, mint Ábel vére’. Bár Ábel vére mártírhalálban lett kiontva, mégsem volt váltság vagy fizetség senkiért, éppen úgy, ahogy azoknak a juhoknak a vére sem, melyeket feláldozott. Ábel vére a gyilkos Káinon való bosszúállásért kiáltott Istenhez. Jézus vére, melyre a vers az új szövetség érvényesítőjeként utal, abban az értelemben beszél jobban, mint Ábelé, hogy ez a vér irgalomért kiált Istenhez mindazok érdekében, akik Ábelhez hasonlóan a hit emberei, és ezen vér által válik lehetővé a megváltásuk.

Mivel Sét nyilván nem sokkal Ábel halála után született, amikor Ádám 130 éves volt, ezért előfordulhat, hogy Ábel akár 100 éves is lehetett, amikor mártírhalált halt (1Mó 4:25; 5:3).

2. (folyó): Város, melyet Ábel-Bét-Maákának is hívnak. Máshol különböző helyek nevének előtagjaként szerepel az Ábel név (2Sá 20:18; lásd: ÁBEL-BÉT-MAÁKA).

3. Az 1Sámuel 6:18-ban a Káldi-fordítás (1865) beszél egy bizonyos ’nagy Ábelről’, melyről a fordítás lábjegyzete megjegyzi: ’azaz: gyász-kő’. Mai fordítások azonban általában ezen a helyen egyszerűen „a nagy kő” kifejezést használják. (Vö. a Kat., ÚRB, ÚV és más fordításokkal.) Bár a maszoréta héber szöveg ebben a versben az ʼÁ·vélʹ szót használja, a görög Septuaginta és az arámi targumok úgy fordítják, mintha az ʼeʹven, azaz ’kő’ szó állna itt. Ez összhangban van ugyanennek a fejezetnek a 14. versével. Ábel-Bét-Maákára nem utalhat, mivel az 1Sámuel 6:18-ban feljegyzett esemény Bét-Semes mellett történt, Júdában.